A Nagy család élete

Szerda:

Itthon voltunk. Több okból is...
Voltunk fogorvosnál, optikusnál, boltban és végül itthon. Megpróbáltunk pihenni...

Vilinek sikerült. :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Elég zaklatott vagyok most ahhoz, hogy bármit is írjak. :( Azért megpróbálom...

Délután mehettünk a kisautóért. Kifizettünk egy vagyont, de már haza tudtunk gurulni a légkondis autóban. Szuper volt! Aztán nagyon elromlott a nap, az este és vele együtt minden. Bennem tényleg minden. Nem akarom leírni, akit érdekel, az majd megkérdi. Meg nem is ide való!!! Címszavakban: utca, szomszédok, ordibálás, pofon, sírás, stb... És a napot a rendőrségen fejeztük be. :(

Pedig olyan nagyon örültünk ennek a kinyílt sásliliomnak!!! :)

És ennek a kis sziklakerti tüneménynek :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Röviden és tömören: Kánikula van! Egyre melegebb és egyre elviselhetetlenebb. :S

Elvittük reggel az autót szervízbe. Majd napközben derült ki, hogy nem elég, hogy rengeteg pénzbe fog kerülni a javítás és a vizsga, a tetejébe csak holnapra lesz készen. :( Ezért aztán a kb. 35 fokos hőségben gyalog jöttünk haza. Na nem panaszkodom, mert van aki minden nap így jár dolgozni, de azért elég gáz. A buszon nincs levegő, csurgott rólunk a víz. Ahhoz képest a gyaloglás már felüdülés volt. :D Bár ez az egész így másfél órát vett igénybe. Szóval aki nap, mint nap így tesz, annak 3 órája megy el azzal, hogy elmegy, majd hazajön a munkából. Ez nagyon sok!!! :(

Viszont a kertünk nagyon szépséges. :)

Vasárnap:

Ma túra volt!!!! :) És jól is sikerült nagyon!!! Persze volt benne izgalom, sár, meleg, de minden jó, ha a vége jó. ;)

Elég meleget mondtak mára, konkrétan kánikulát, szóval nagyon is örültem, hogy 9-re hirdettem meg a gyülekezőt. Mi ugye hamarabb oda szoktunk érni, hogy még kiszedjük a kutyókat a kocsiból, előkészítsem az üdv. ajándékokat és most még a pólókat is. :) Most is ott voltunk már fél 9-kor, de lehet, hogy hamarabb... Aztán háromnegyedig nem érkezett senki. :O Kezdtem félni, hogy mindenki látta-e az időpontot, mert amúgy a túrák 95%-a általában 10-kor indul... Szóval sorban érkeztek a résztvevők, lassan meg is telt a parkoló. Adtam üdv. csomagot a kutyáknak, számláló cukorkát a gazdiknak és aki rendelt, még pólót is. :) Többen át is vették, aminek nagyon örültem. :) Peti is abban jött, Én azonban nem. Ujjatlan pólóban is nagyon izzadtam, sajnos így a csapatos pólóm a kocsiban maradt...

Lassan megérkezett mindenki és elindutunk lefelé az erdőben. Jól esett a fák alatt, az árnyékban lépdelni Persze itt is fülledt volt a levegő, de azért a lombos fák alatt mégiscsak máshogy érzi magát az ember. ;) Kicsit csúszkáltunk a sárban, ám ahol besütött a nap, ott már száradtra szikkadt a talaj. A kutyák persze a pocsolyáknak is nagyon örültek. Simán átgázoltak rajta, de még bele is feküdtek egy kicsit hűsölni. :D
Lementünk egészen egy kis hídig, ami vagy egy patak vagy egy vízleeresztő felett vezetne. Ehhez képest most egy csepp víz sem csordogált a híd alatt... Tovább mentünk. Pár métert az aszfltos szakaszon, majd újból be a sáros erdőbe. Innentől emellett a "patak"meder mellett haladtunk, néhol átgázoltunk - víz hiányában - a köveken.

Hamarosan ismét kereszteztük az aszfaltos utat, aztán viszont egy rövid séta után elérkeztünk a pihenőhelyig. Jól esett egy kicsit pihenni és leülni, talán lehűlni. :D Megtartottuk az agytornát, majd a közönség szavazást. Ezután, míg páran kijavítottuk a papírokat és összesítettük a szavazatokat, a többség elment megnézni a Kárpát forrást. Először ugyan rossz irányba indultak, de megoldották és végül csak ráleltek arra a forrásra. Visszafelé már a jó úton jöttek. ;)
Mikor mindenki visszaért, következett az ügyességi vetélkedő. Egy direkt kutyák számára készült "dog activity" nevű játékkal teszteltük a kutyákat: Ki, milyen ügyesen és gyorsan szerzi meg az elrejtett jutifalatot. Mindenki nagyon ügyes volt. Érezték, hogy ott van a falat és sokan rá is jöttek, hogyan szedjék ki belőle. Csak néhány kutyónak kellett a gazdi segítsége. Majdnem mindenki kipróbálta, amit Én úgy értékelek, hogy tetszett a feladat. Ugye? :)

A feladat után ismét útnak indultunk. Ismét pár lépést az aszfaltos úton, majd megint be az erdőbe. Innentől egy erdészúton haladtunk, ami nem turistajelzéssel ellátott. Szóltam előre, hogy valószínűleg kalandosabb lesz, mint eddig, hiszen az előtúrák alkalmával ezzel találkoztunk. Elindultunk felfelé...
Kb. 100 méter múlva 4 kutya letért az útról és nyílegyenesen beszaladt az erdőbe. A gazdik azonnal hívták őket vissza, de a kutyák csak mentek és bizony eltűntek a szemünk elől... Többen is felmásztak a hegyoldalon és hívták vissza a kutyákat. Addig a túra többi résztvevője az úton pihent. Tanakodtunk, hogy induljunk-e tovább, de egyetértettünk abban, hogy van időnk, nem is fázunk, várunk még, míg visszajönnek a gazdik. Ha kutya nélkül jöttek volna, akkor a túra lejárása után özönlöttük volna el az erdőt a kutyákat keresve. De erre szerencsére nem lett szükség. Hamarosan megláttuk a gazdikat a fák között, ahogy jönnek vissza az útra. A kutyák pórázon voltak. Mindenki megkerült! Mérhetetlenül örültem. Átéltem már hasonlót, igaz, az mezőn történt, és csak 2 percre. De abban a 2 percben, míg nem láttam Sütit, sokkal többet éltem át... :( Na de gondoljunk mindig csak a pozitívra!!!

Tovább indultunk... Nemsokára találkoztunk az első vilanypásztorral. Szóltam előre, ezért egyik kutya sem téblábolt arra. Láttam, hogy pár gazdi le is tesztelte a kerítést, de nem tapasztaltak benne áramot. Egy idő után az út tényleg kalandosra váltott. Amit az előtúrán is tapasztaltunk, most is egy erdőirtás közepébe csöppentünk. Az úton otthagyott gallyak, ágak keresztezték utunkat. Ami pozitív, hogy most nem párosult mindehhez sár, így könnyebb volt az előrejutás. mentünk felfelé, izzadtunk és lihegtünk. Nem csak mi! Volt olyan kutty, akit ölben hoztak a gazdái, mert elfeküdt és nem akart tovább jönni... Lehet, hogy volt benne színészkedés is, de tényleg nagyon fülledt volt a levegő.
Felértünk, megérkeztünk a következő villanypásztrig. Itt is szóltam előre. És itt már a "teszt" is mutatott némi kis áram mozgást a vezetékekben. Néhány kutya (azt hiszem, három) át is szaladt alatta és kicsit felnyekkentek. Sikerült Őket visszahívni. Tartották nekik a vezetéket, nehogy újból hozzáérjenek...

Innentől kezdve pedig már csak vízszintesen haladtunk, ám egyáltalán nem siettünk. Amúgy is inkább séták ezek a "túrák", mert a lényeg, hogy mozogjunk egy kicsit. A kutyák játszanak együtt, szaglásszanak és szocializálódjanak!
Egy kerszteződésben megálltunk csoportképet csinálni, majd tovább bandukoltunk és hamarosan vissza is érkeztünk a parkolóhoz. :) Következett a díjkiosztó és aki még akart, újabb pólót vett. :)

Összességében szerintem egy nagyon jó kis, közös séta/túra volt a mai. Remélem, mindenki így gondolja és találkozunk a következőn hamarosan. ;)

Szombat:

Hogy a mai nap miről szólt, azt hiszem, ki lehet találni. :D
Először is bevásároltam, majd pakoltam, pólókat hajtogattam, stb... A végén pedig mindent betuszkoltunk a kocsiba. Közben Peti füvet nyírt, majd ejtőztünk a házban és végül egész délután és este locsoltunk. Még most is megy kint a billenős.

Péntek:

Végre már péntek, azaz lassan itt a hétvége. gyakorlatilag már itt is van. :D

Eme frenetikus eszmefuttatás után sem tudok sok érdekeset írni. Munka után hazajöttünk és megint nekiálltam pólókat hajtogatni. :) Készen is lettem estére. Igaz, találtam pár hibát... De azt remélem, majd pótolják.

Mókás...

Komoly...

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Ma reggel belerugtam az ajtófélfába. Vagy a küszöbbe, Én már nem tudom... A lényeg, hogy felkiálltottam, annyira fájt hirtelen. Na igen... Mostanra totál belilult és még mindig fáj. :( A kisujjamról van szó, szóval sok mindent nem lehet vele kezdeni. Peti szerint sem kizárt, hogy eltört, de az is lehet, hogy csak elrepedt vagy még az sem... :D Annak viszont örülök, hogy ma már szandiban mentem, nem sportcipőben. :)

Munka után rohantunk egyet, hogy időben odaérjünk és átvegyük a TúraCsapatos pólókat. :) Minden rendben ment. Itthon Peti behordta az egyik szobába, aztán Én nekiálltam megszámolni, pakolni, hajtogatni és szortírozni... Egyetlen egy híján mind megvan. Szépségesek, ám mégsem vagyok mérhetetlenül boldog. :( Szitanyomás helyett végül transzferes nyomással készültek el a pólók. Mert a rajz túl színes és hozzá kicsi... Így nem lett volna szép a szitanyomásos technikával. Oké, elfogadom... Csak így attól félek, hamar le fog majd jönni a pólóról vagy töredezni fog, stb... Kár. De azért igyekszem nem ezen agyalni és inkább örülni annak, hogy van!!! :)

Ma esti hajtogatás...

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma még írni sem tudok mit... Készülök a túrára, papírokat pakolgatok, nyereményeket rendezek és csomagolok. Kb. ez teszi ki most minden délutánomat. El kellett készülnöm mindennel ma estig, mert holnap megyünk a pólókért. :) Rettentően izgulok és nagyon remélem, hogy nagyon szépek lesznek! Holnaptól azokat fogom szétpakolni, hogy vasárnap oda tudjam adni mindenkinek, amit rendelt. ;)

Este még Bátyámék is átjöttek villámlátogatni hozzánk. Beszélgettünk, kicsit iddogáltunk és sajtot ettünk.

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Ma beszéltem Zeuszka dokijával telefonon. Elmondtam, hogy jobban van a cicu, bár gyógyultnak nem merném nevezni. A lényeg, hogy felugrik az asztalra, bár kicsit bizonytalanul érkezik és még a járásán is látszik, hogy imbolyog... A doki megerősített abban, hogy akkor ez egy ízületi gyulladás lesz. Illetve valószínűleg az. 
Ezért most tovább adhatjuk neki a Loxicom-ot. Még pár napig a teljes dózist, utána viszont meg kell próbálni felezni az adagot. Ha nem változik a helyzet, azaz nem romlik vissza az állapota, akkor maradunk a fél adagnál még két hétig. Ha romlana (de nem fog!), akkor vissza az egész adag. És a lényeg, hogy két hét múlva újra kell telefonálnom és újból konzultálunk, hogy mi a teendő. Ha lesz... Reményeim szerint Zeusz addigra már meggyógyul. ;)

Kép sajnos nincsen... Rohanunk, dolgozunk...

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Visszatértünk a hétköznapok világába.
Reggel még együtt ébredtünk, Helena és Masha is itt voltak velünk. Cicák az éjjel előbújtak, de most megint nagyon sasoltak. Vilmoska kikerekedett szemekkel csücsült a cicamínón. :)

Aztán viszont készültünk és eljöttünk dolgozni. Helyreállt a rend otthon, mindenki megnyugodhatott. ;)
Délután, mikor jöttünk hazafelé, elég szépen eláztam már a belvárosban. Majd a kis városkánkba érve láttuk, hogy bizony itt valami nagy égzendülés lehetett... A kertben sok-sok kis cseresznye nagyságú jeget találtunk. :O Plusz ugye kissé megtépázta a növényeket és a gyümölcsöket a vihar.

Vasárnap:

Szóval... Helena és Mási (Igazából Masha!) nálunk aludtak múlt éjjel. Kíváncsi voltam, hogy Süti és Masni hol fognak éjszakázni és lássatok csodát: a helyükön maradtak. :) Mondjuk érthető is és valamilyen szinten nagyon is örülök neki. Megvan a kis rendjük, éjszaka a helyükön maradnak, kis okoskáim. :) Reggel persze ugyanúgy, kb. hajnali fél 6-kor nyüszíteni kezdtek, hogy ki akarnak jönni... Peti kelt fel, ahogy szokásosan. Megetetett mindenkit, majd elindult a boltba, hogy hozzon kenyeret a reggelihez. Na, de mikor előrement a garázshoz, követte az állatsereglet, ahogy szokta. A macsik is. :) És akkor Másika kisétált a vendégszobából. Édes kis beagle, annyira barátságos, csak kijött, de a cicuk iszonyatosan megijedtek. :O Talán elfelejtették, hogy itt vannak, de az is lehet, hogy remélték, csak Mi vagyunk otthon. :D A lényeg, hogy Én erre a dübörgésre keltem. Mind a négy cicó hátrarohant és rejteket kerestek az asztalom mögött vagy éppen a szekrény alatt. Ezek után igazából csak Zeusz volt olyan bátor, hogy egész nap elöl volt. :O

De ne szaladjunk előre. Felébredtünk, rendbe szedtük magunkat, majd beindult az élet. Bundás kenyeret csináltam reggelire, amiből jól be is laktunk. :) Ettünk hozzá, zsenge, saját újhagymát, amit Peti húzott ki a veteményesből. Utána ücsörögtünk, kutyákkal játszottunk.
Peti lepihent a kanapéra, hiszen Ő kelt a leghamarabb, Mi meg a kutyákkal sétálni indultunk. Még szinte reggel volt, azt hittük, hogy talán hűvösebb lesz így reggel. Hááááát, alig bírtunk pár száz métert menni, annyira fülledt volt a levegő. :O Kimentünk a patakpartra, ahol Másit is el lehetett engedni (merthogy tüzel ugye), nem volt másik kutya "veszély". :) Ők is nagyon élvezték a szabadságot, de kb. a második métertől lógott a nyelvük. :D
A meleget és a fülledtséget leszámítva viszont nagyon jó volt sétálni egy kicsit. A patak meg van duzzadva, bár sajnos tisztának nem mondanám... Ellenben a táj csodaszép volt. Mindenfelé pipacsok látványa húzta mosolyra az arcunkat. :) Fényképeztünk sokat, beszélgettünk, de hamar visszafordultunk. Itthon pedig élveztük a hűvös házat. Kutyák kiitták a vizes tálkájukat, Mi pedig a hűtött üdítőknek estünk neki. :)

Ám azért munka is volt mára tervben, így nem pihenhettünk sokat. A tegnap kimagozott és becukrozott gyümölcsök vártak ránk a hűtőben. :) Bizony, lekvárt főztünk!
Sajnos Helenénak nem tudtunk olyan húde nagy és sok jó programot szervezni, de egyrészt ez most egy hirtelen jött látogatás volt, másrészt meg azt hiszem pont az volt a jó, hogy itthon pihenhettünk. :)

Szóval lekvároztam a konyhában, de közben persze beszélgettünk sokat. Próbáltunk cicákat fotózni, ami bizony nehéz feladatnak minősült. Lévén elbújtak ugye. :D Ábel annyira nem jött elő egész nap, hogy róla nincs is közeli szuper kép... :(

A lekvárok elkészültek, üvegekbe öntöttem, bedunsztoltam, és mehettek is pihenni. Mi is ültünk egy kicsikét, aztán már kezdett a kinti levegő is lehűlni... Kimentünk hát a kertbe. Peti tüzet gyújtott, mi hagymát pucoltunk, szalonnát vágtunk és nyársaltunk. :D Közben Rosé fröccsöt iszogattunk és a végn jól bevacsoráztunk. ;)

Azért itt volt egy kis affér a kutyák között. Mindig is tudtam, hogy Süti a kajáért mindenre képes, na de az utóbbi időben annyira féltékeny és "vérmes kis fenevad" lett belőle, hogy ilyenkor elcsodálkozom. Szóval konkrétan belekiabált Mási fülébe valamit, amitől édes Mási arrébb is ment. Leült nekünk háttal és ott ücsörgött. :( Oké, hogy dominancia, de olyan jó lenne, ha meglenének simán egymás mellett. A kaja előtt és után nem volt egyátalán semmi gond. Szuper módon elvoltak egymás mellett. Mert játszani ugye nem, hiszen azt is tudom, hogy Süti kicsit magának való ebben is. Nem is tudom, láttam-e úgy igazán játszani más kutyával Masnin kívül. Szerintem nem... Pedig járunk társaságba tényleg!

No, addig maradtunk kint, míg már megjelentek a szúnyogok. :S Akkor gyorsan bepakoltunk és még egy kicsit ücsörögtünk, beszélgettünk. Azt hiszem még egy üveg bort is felbontottunk. :)

Szombat:

Ma itthon ténykedtünk. Illetve Én. :D Peti ugyanis átment Szüleimhez cseresznyét szedni. Köszönjük szépen a lehetőséget! :)

Még jó, hogy Peti reggel ment, mert aztán nagyon meleg lett a levegő. Leszedett kb. 4 kg cserkót. :) Mikor hazajött, neki is álltam kimagozni mindet. Plusz a vásárolt 2 kg epret is lecsumáztam majd becukroztam. Utána sütni, főzni álltam neki... És egyszer csak más este is lett. :O

Peti egy kicsit pihent napközben, majd délután csak kiment lenyírni a füvet. Délután 4-ig várt, hogy hűljön a levegő, de akkor meg már nagy dörgés, villámlás vette kezdetét. Fújt is a szél, szóval a levegő tényleg felfrissült. Viszont kb. 3 csepp esett a felhőkből, így simán le tudta Peti nyírni a füvet mindenhol. Szép is lett a kert. :)

Kora este pedig vendégünk érkezett. Helena és Mása tölti nálunk a hétvége fent maradó részét. :) Ma végig néztük a kertet, élveztük a friss levegőt, majd bevonultunk a házba és pihentünk. Vacsiztunk és ittunk is egy kicsikét. :) Még a cicuk is egészen bátrak voltak és csak kicsit bújtak el. Aztán szépen lassan előmerészkedtek. ;) A kutyók és a cicuk is furcsállták ugyan, hogy késő este van, mégsem mennek sehová haza a vendégeink, de mit volt mit tenni, elfogadták. Ilyen tényleg nem gyakran van nálunk...

Most elmegyünk aludni és kíváncsi leszek, hogy Süti és Masni a helyén marad-e vagy beköltözik Helena és Mási mellé a vendégszobába. :) Aztán a másik kérdés a reggeli (vagyis inkább hajnali) nyüsszögés lesz...

Péntek:

Sajna ma még kép sincsen... Viszont haladtam egy csomót a jövő heti túra szervezéssel. Megvan a díjszalag, az agytorna, sőt még a feladat is. ;)

Peti ma elutazott a családjához vidékre, ezért aztán később jöttünk haza. Így viszont hazafelé volt egy kis időm meglesni a magasodó Dunát. Ami meglepett, hogy milyen gyors. :O

És Zeuszka jobban van. Na Peti szerint azért ne kiabáljunk el semmit, de Én határozottan látom a javulást. :) Bár a gyógyszer bevételét nem szereti, illetve a vele járó macerát. mert mikor a fecskendőből a szájába nyomom a finomságot, azért mindig bőszen lefetyel és még utána is nyalja a száját. :)

Röviden ennyi... Fáradtak vagyunk így hét végére...

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Na tessék! Pont "tegnap" írtam, hogy végre utolértem magam. Erre megint zsúfolttá váltak a napok és megint lemaradtam...

Zeuszka állapota szerintem stagnál. Illetve talán valamit, mintha halványan javulna. Ami vagy a gyógyszernek köszönhető vagy a sok pihenésnek, de még azt sem zárom ki, hogy most sokkal jobban és többet figyelünk rá. Ettől meg a középpontban érezheti magát. :) A lelke is jobban van egy kicsit. Kis tündérem. De azért még izgulok... Beszélgettem ma kolléganőmmel és szerinte Zeusznak az ízületei fájhatnak. Ami egyáltalán nem kizárt, lévén hogy a Loxicom úgy néz ki használ!

Képek:
Utcán...


Bent a kertben... Színkavalkád! Meggyfa:

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma végre utolértem magam a bloggal. Így van ez, ha hétvégén "maratoni" bejegyzés készül. :) Márpedig mostanában ez a helyzet, mert sok és szuper programjaink vannak... És szerintem megéri is várni, hiszen a most vasárnapi is egy jó kis bejegyzés lett. De nem fényezem itt magam... ;)

Ezen kívül egyébként egy átlagos munkanap volt. Zeuszka állapotáról annyit tudnék elmondani, hogy talán, mintha jobban lenne. De simán járkál, az biztos. Ugrani nem láttam, nagyon sokat pihen, alszik. Amikor a kaját kapja, akkor fel kéne ugrania a pultra, de akkor meg mikor látjuk, hogy lent topog, akkor felrakjuk mi. :) Lefelé már magától mászik, és az sem ugrás... Viszont azt vettem még észre, hogy sokat iszik. De ez gondolom, nem baj! :)

Pár mai kép:
A Hólyagvessző elvirágzott. De még így is nagyon szép! :)

Sziklakert: Kinek kell még több virág a kertbe? Ez így gyönyörű!!!

Pozsgás (Majomkenyérfa???) átültetve:

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Ma megtörtént.
Reggel nagyon figyeltünk a manóra. Míg a többiek reggeliztek, addig Zeusz bent maradt velem a hálóban. Peti megetetett mindenkit, majd "kiengedett" minket a szobából. :) Zeuszka drágám azonnal a tálja felé vette az irányt. :( Aztán nézett ránk a kis ártatlan nézésével. Nagyon tündérke... A vizeket is elvettük mindenhonnan, így aztán a többiek is értetlenkedtek egy kicsit. Láttam, hogy sorban keresik a tálakat... Ábelnek sikerült adnom, vagyis Ő beleivott, mikor pár percre leraktam. A többiek csak kuksiztak. :) A kutyók voltak a legaranyosabbak, mert nagyon ki akartak menni a kertbe. Aztán mikor kiengedtük őket, csak a teraszra mentek az itató tálhoz. :) Kis okoskák!

Készülődtünk és indultunk... Zeuszka bement a hordozóba, beraktuk a kocsiba és indultunk. Peti hátra ült, hogy Zeusz mellettem lehessen az anyósülésen. :)
Az egyetemen már vártak minket. Kicsit ücsörögtünk a váróban, utána viszont név szerint szólították Zeuszt. Ehhez is tartozik egy aranyos szitu, mert mikor kiszóltak hogy Zeusz, akkor egy hölgy is elindult a Németjuhász kutyusával. Nagyon sokan mosolyogtak a váróban. :)

Na de ugye bementünk. Aláírtam egy beleegyező nyilatkozatot... És persze el is sírtam magam. Illetve csak jöttek a könnyek. Mert nem sírtam, csak... elérzékenyültem. Mondtam a dokinak, hogy akkor írom alá a papírt, ha megígéri, hogy minden rendben lesz. Azt mondta, hogy Ő mindent megtesz, hogy minden rendben legyen, nyugodjak meg. Rendes volt és együttérző. :)
Elköszöntem Zeusztól, mondtam neki, hogy legyen nagyon ügyes és bátor. És este jövök érte!!! Mert a doki azt mondta, kb. akkorra lesz majd jól a cicu, de már olyan is volt, hogy valakit bent tartottak éjszakára. Hiszen megviseli Őket ez a vizsgálat. :( Fájó szívvel indultam haza és mikor Petit felhívtam a hírekkel, megint elsírtam magam... Abban maradtunk a dokival, hogy délben telefonálok az eredmények miatt. Erre már 11 óra után pár perccel csörgött a telefonom és a doktor úr keresett. Azt mondta, mehetek Zeuszért. Annyira jól ébredt, hogy haza is hozhatom. :) Az eredményről csak annyit mondott, hogy nem találtak semmit, teljesen negatív az eredmény. :O

Készülődtem hát, majd még elmentem egyet tankolni és irány vissza az egyetem. Zeuszka már a rendelőben várt rám. A hordozójában feküdt és kuksolt kifelé. Azért látszott rajta, hogy altatva volt, de ahhoz képest tényleg éber volt a manó. :) Megnéztem a röntgenfelvételeket. Látszott, hogy szépen mindenhol végigfolyt a kontrasztanyag a gerincen. Tehát semmi olyan dolog nincsen, ami kívülről nyomná Zeuszka gerincét. Eszerint azt nem mondhatják biztosra, hogy belül nincsen valami daganat féle, de ha van is, a esetleg nagyon kicsike, ami mellett elfolyhat az anyag. De ugye erre sem gondolunk!

Most a következő lépés az, hogy Zeusz kap egy gyógyszert, fájdalomcsillapítót. Oxycort a neve, ha jól írom. Ezt már ismerem, Masninak is ezt adtuk a térdműtétjei után. Tehát ez valami elég erős, csontfájdalomra való készítmény lehet... Egy hét múlva kell telefonálnom és akkor megbeszéljük, hogyan változott a cica állapota. Ha ez a gyógyszer nem hoz eredményt, akkor váltunk egy másikra, egy egészen más hatóanyagosra.

Szóval eljöttünk. :) Még összefutottam Masni bőrtgyógyász dokinénijével is, aki rám köszönt és még meg is kérdezte, hogy hogy van Masni. :) Nagyon jól esett, hogy emlékezett rám/ránk és még Masnira is. Beszélgettünk, de csak pár percet, hiszen ott volt Zeusz a hordozóban...

Hazaautóztunk. Kiengedtem Zeuszt a hordozóból, amikor azért megijedtem egy kicsit. Valószínűleg csak az altatás miatt, de nagyon dülöngélve közlekedett. Kicsúszott a lába és pár méter után le is feküdt a padlóra... Elbotorkált a vizes tálkáig, majd megint lefeküdt. Felraktam a fotelba, ahol mostanában pihenni szokott és el is aludt. <3 Egészen estik ott feküdt, míg el nem mentem Apa-gazdiért.
Mire együtt hazajöttünk, már ücsörgött és ugyanúgy jött a többiekkel a tálkájához és kérte a vacsiját. :) A járása visszaváltozott, de ugrani még nem akart. Feltettem a pultra és evett is rendesen!!!

Most azóta is alszik. :)

Délután, mikor Zeuszka már lepihent, Én nekiálltam cseresznyét eltenni. Peti már tegnap leszárazta az egész ládányit, nekem most válogatnom kellett, megmosni, üvegekbe rakni, megcukrozni, majd "megfőzni". :) Egy adaggal készen is lettem, mire Petiért indutam... A második adagot már este raktam oda főni.
És közben egy adag ruhát is kimostam. :) Nem volt hiábavaló a szabi. ;)

Hétfő:

Ma kellett telefonálnom az egyetemre, hogy megtudjuk, milyen lett Zeusz vérvételének eredménye. Délelőtt meg is tettem és megtudtam, hogy minden rendben van. Minden értéke a normális értékeken belül van. Ez valamilyen szinten megnyugtató, bár akkor ugye tovább kell kutatni, hogy mi okozza nála bajt. :( Egyáltalán nem vagyok nyugodt. Pláne azért sem, mert a következő lépés a gerincfestés. Aminek ugye kockázatai is vannak... Oké, persze, a legjobb kezekben van az egyetemen, de azért csak mindig van rizikó... :S Azért igyekszem nem erre gondolni!

Holnapra kértem egy nap szabit, mert ugye ez megint csak a mínusz óráimat növelné és ki tudja, milyen vége lesz...

Ma este nagyon figyelünk Zeuszra, holnap reggel pedig még jobban figyelünk, hiszen éhgyomorra kell vinnünk a manót. Még inni sem ihat!

Vasárnap:

Ismét a Bakonyt vettük ma célba. Kinéztem egy jó kis útvonalat, ami kvázi végig vízszintes, tehát nem megerőltető. Viszont gyönyörű! :)  Ez végülis igaz volt... Na de azért nem ennyire egyszerű a történet. Ennél sokkal fárasztóbb és kalandos lett a napunk. ;)

Reggel bizony korán kellett kelnünk, lévén igen messze van tőlünk a Bakony. 2 óra az út autóval... Bepakoltunk mindent, kutyáknak tálat, vízet, pórázt, törölközőt, stb... Magunknak bakancsot, váltóruhát, zoknit, pulóvereket, esőkabátot. Tényleg igyekeztünk mindenre felkészülni. :) És nagyon jól tettük!!!

Az M1-en végig verőfényes napsütésben autóztunk. :) Vidám voltam, bíztam a jó időben annak ellenére, hogy egész hétvégére záporokat, zivatarokat mondtak. Nos: Annyira azért nem volt alaptalan. Már mikor a Bakony felé kanyarodtunk, megláttuk a hegység felett a felhőket. :S Elég sötéteknek tűntek... Aztán megérkeztünk Vinyére. Kiszálltunk még az autókból, de csak annyira , hogy üdvözöljük egymást. Erzsi jött még velünk Mancival. :) Rövid üdvözlés után azonban gyorsan visszaültünk az autóba, ugyanis leszakadt az ég. :O Rövid nyári zápornak tűnt... De nagyon zuhogott. :D Nevettünk, fotóztunk, filmeztünk a kocsiban... Aztán, mikor egy kicsit alábbhagyott, csak kiszálltunk és készülődtünk. Bakancsra váltottunk, nadrágot cseréltünk, mindezek fölé esőkabátot vettünk és nekiindultunk. Csöpögött még ugyan, de már nem akartunk tovább várni. :)

A felfedező túrák (Merthogy ez az volt. A TúraCsapat egyik előtúrája.) általában elég kalandosra sikerednek, már csak azért is, mert vagy eltévedünk, vagy elkavarodunk, vagy az út nem úgy van pontosan, ahogy a térképen, vagy éppen járhatatlan, stb... Na most azt hiszem mindben volt részünk. Először is a Bakony gyönyörű!!! Ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni. :)

Na de most már írok az útról is. Szóval az eső esett, szemetelt, de mi mentünk. Kutyák boldogok voltak, hogy végre nem a kocsiban kell feküdni... Már az út legelején ámultunk egyet a tájon, a kiépített tűzrakóhelyeken, a rendezettségen... A Cuha patak már magában is gyönyörű. Tele kis sziklákkal, kavicsokkal. Mint utóbb megtudtam, sikerült akkor mennünk, mikor zubogott benne a víz. Így persze az átkelés sem volt egyszerű... De erről majd később.
Szóval... A térkép ugyan azt írta, hogy keljünk át a patakon már az út legelején. De egy tábla más irányba indított minket. Mondtuk, miért ne? Felfedező túrára jöttünk, nézzük meg erre is. Háááát, a kaland kezdetét vette, ugyanis egy kitaposott ösvényen mentünk, ami tele volt csalánnal. Az esőnek köszönhetően még csurom vizes is volt. A nadrágom már a bőrömhöz tapadt, annyira vizes lettem. :D Szerencsére azért a levegő nem volt egyáltalán hideg, így még a pulcsi is lekerült rólam.;) Egy idő után már nem is éreztem, hogy esik. :D
Mentünk hát a csalánosban a patak mellett. Kutyáinkat nem nagyon láttuk a növényzetben, de a közelünkben maradtak, nagyon figyeltek ránk. <3 Ám a csalános egyre magasabb lett. Egy idő után már felemeltem a kezemet, mert ugye pulcsi nélkül csípnek ám. ;) Ugyan már ekkor sejtettük, hogy ennek az útnak nem lesz normális vége, még mentünk egy keveset. Aztán, mikor már a hónaljunkig ért a csalán, elérkezett a pillanat és visszafordultunk. :) Jól tettük! Így ugyan megnöveltük a távot kb. 1 km-rel, de sebaj... Lett az még több is. :D

Visszajutottunk a patakhoz, ahol bizony át kellett kelnünk... Mi még csak hagyján, bár Nekem segíteni kellett. Peti volt olyan rendes és fogta a kezemet a szakasz végén, ahol már nem mertem a csúszós kövekre lépni. Utána áthozta Masnit is ölben. :) Süti viszont még hátra volt. Mikor Én elindultam, azt gondoltam, majd jön a nyomomban, de ő másik úton próbálkozott. Ott viszont hamar mélyebb lett a víz, így kis manócska visszaugrált a partra. Édeském, nagyon nem szereti a vizet, de minket még inkább nem akar elveszíteni! Nagyon nyüsszögött, sírt a túloldalon, ahol hívtuk. Próbáltuk mutatni neki az utat, de ő addig nem talált rá (vagy nem mert elindulni egyedül) a helyes útra, míg Peti vissza nem ment érte és úgy már együtt jöttek át. Süti bogyó nagyon édes volt. Még akkor is sírt, mikor átértek és Peti lehajolt megsimizni őt. :) Nagyon szeretjük. Azóta is, sokszor mondtam már neki, hogy soha, de soha nem hagyjuk őt ott sehol!! Ettől ne féljen! A szívünk darabkája ez a két kutty. <3
Manciról és Erzsiről csak azért nem ejtettem szót, mert Manci simán belegázol a vízbe, hiszen imádja. Erzsi meg mint egy őzike, úgy szökell át az ilyen átkelőkön. Meg sem kottyan neki. ;)

Nos: előttünk volt még az út, az a kb. 6 km, amit kinéztem. Megcsodáltunk egy forrást (vagy kettőt is?), aztán elindultunk az erdőben. Egy idő után egy elágazásban találtuk magunkat. Mind a kettő a piros kereszt volt. Az egyik maradt az erdőben, a másik meg kiment a rétre. A rét gyönyörű volt!!! De combig érő fű borította, ami megint csak vizes volt az eső után. Így, na meg mert a térkép azt írta, az erdőben maradtunk. Mentünk vagy 200-300 métert, mikor az útnak vége lett. :O Kicsit talán meglepődtünk, de már nem csodálkoztunk. Ez így ellentmond, de jó kedvünk volt, még el sem fáradtunk... Hárman, három felé kerestük az utat, de nem leltük. Így csak kimentünk a rétre és ott folytattuk a bandukolást. A nadrágom, ami ekkorra már félig megszáradt, most megint a bőrömhöz tapadt a nedvességtől. :D A rét vége felé megint eléggé rákezdett az eső, így örültünk, hogy megint bemehetünk a fák alá az erdőbe. Innen már nem volt messze a Pakuts pihenő.  Itt ágazott ketté az út. Jobbra az Alsó Cuha szurdok, balra meg egy sima, erdei, majd murvás út. Mind a kettő az Ördög-réthez vezet. Mi úgy gondoltuk, menjünk a szurdokon keresztük, majd vissza a könnyebb szakaszon. Megjegyzem, még itt sem sejtettük, hogy a szurdok milyen lesz...

Hamarosan a patak mellé értünk. A fotógépet szerintem ki sem kapcsoltuk, egymás után kattintgattunk. Ahova néztünk, mindenhol valami csodát láttunk. Mohás gyökerek, fák, kövek, sziklák... Csobogó kis patak. Tényleg lélegzetelállító a táj! Az út levitt közvetlen a patakhoz. Teljesen a szélén mentünk. Néhol sziklákon át, néhol a sáros talajon. Mert hogy tegnap egész nap esett a Bakonyban, sőt ugye még ma reggel is. Szerintem sikerült azt az időt kifognunk, amikor nem ajánlatos ilyen helyre jönni kirándulni. No mindegy... Segítettük egymást, vagyis inkább Erzsi és Peti segített nekem. :) Haladtunk, bár nagyon lassan. Csak azért nem fogtam vissza  többieket a lassú tempómmal, mert Ők is állandóan fotóztak. :) Szuper gyönyörű hely, de már nem ragozom. Szerintem a fotók sem fogják visszaadni, ide el kell menni és megnézni! :)
Szóval csúszkáltunk, de haladtunk előre... Amikor a patak kanyarodott, akkor kiértünk egy mini fensíkra. Itt sétáltunk tovább kb. 200 métert, mikor is kezdődtek az igazán kalandos részek. Még csúszkáltunk, sziklákba kapaszkodtunk. Lassan, de haladtunk. Aztán a térkép azt jelezte, hogy menjünk át a zubogó víz másik oldalára. Oké, de hogyan??? Már azon gondolkodtunk, hogy nem is kell átmenni, amikor megláttuk a másik oldalon, egy fán a piros kereszt jelzést. Akkor nincs mese, menjünk. Már csak azért is, mert ezen az oldalon az "út" már nem volt útnak nevezhető. Peti és Erzsi megint hamar feltalálták magukat. Itt már nekik sem volt olyan nagyon könnyű dolguk, de simán átkeltek a sziklákon. Én féltem. Peti nagyon türelmes volt és segített. Még egy faágat is kiemelt a patakból és a lábam alá rakta, mikor kértem. Plusz fogta a kezemet és mutatta az utat. Szépen, lassan, nyugodtan. A végén Erzsi segítsége is kellett, mikor a fákon lépdeltem. Komolyan filmezni kellett volna (bár utólag örülök, hogy nem készült róla felvétel), mikor mind két oldalról fogták a kezemet, Én meg tyúklépésben araszolok át a fán... De átjutottam és még egy mosolyt is meg tudtam ereszteni. :)
Masni megint csak Apa-gazdi kezében jutott át a túlpartra. Süti viszont nehezebb dió volt. Tudtuk, hogy itt a nagy sziklákon nem fog merni jönni, ez nagyon látszott. Így Peti visszament hozzá és egy pár méterrel arrébb lévő szakaszon segített a kutyónak. :) És itt sikerült!!!! Édeske, ez a mai kaland neki is egy bátorság próba volt!

A lábam ugyan már remegett, de csak tovább indultunk. Talán 20 méter volt az egyszerű szakasz, majd egy olyan részhez értünk, ahol... Nem is tudom, le merjem-e írni, de elsírtam magam. Na de nem így indult ám.
Sár volt, nagyon csúszott a talaj. Az "út" felvitt a patak fölé kb. 3 méter magasba, ahol nem vizszintes volt ám a talaj!!! Illetve lehet, hogy eredetileg valaha az volt, de mára már totál meredek lett. Nem tudtam hova lépjek, mibe kapaszkodjak. Hogy ne csússzon, a lábunkat az alsó rétegbe mélyeszettük, ami avarból, faágakból és ki tudja miből állt. Na meg ki tudja, mi volt alatta... Szerintem semmi, mert stabilnak sem mondanám. Ha ráléptünk, csúszott lefelé, amolyan iszap formájában, csak itt alul levegő volt, azalatt meg 3 méterrel a sziklás patak zubogott. Erzsi ment legelől, utána Peti, aki fogta a kezem és segített. Néztem, Ő hova lép, Én is oda raktam a lábam... Közben a földből kiálló gyökerekbe kapaszkodtunk. Megállni nem lehetett, hiszen akkor süllyedt a lábunk alatt a "talaj". Ez a szakasz kb. 5-10 méter lehetett, de nagyon kifogott rajtunk. Egyrészt a szakasz végén azt mondta Erzsi, hogy szerinte eddig jöttünk. :S Bevallom örültem, hogy visszafordulhatunk, bár baromira féltem. Konkrétan úgy éreztem, hogy az életemért küzdök, persze ebben nem kevés para is volt. Mert mi van akkor ha leesünk, ha elszakad egy gyökér, stb, stb... Ez az amire ilyenkor nem szabad gondolni. Hát nekem sikerült és amikor ott fogtam sáros kézzel a gyökereket, a lábam alól csúszott ki a talaj, remegett a combom, a kezem, tényleg kijött pár könnycsepp. Nagyon bestresszeltem. :( Egy tapasztalt túrázónak szerintem meg sem kottyanna ez a szakasz. Vagy max. annyit mondana, hogy húúú, nehéz volt, de megcsináltam. Én nem vagyok ilyen... Csak egy kis természetjáró. Örülök, hogy eljöttünk ide és megnéztük ezt a csodát, de sajnos tényleg nem nekem való. Persze az is kérdés, hogy ha szeptemberben jönnénk, amikor nem kell a hegy oldalában kapaszkodva átkelni, hanem lehet a mederbem haladni, akkor mit mondanék. Lehet, hogy eljövünk és megtudjuk. ;) Mert azóta olvastam, hogy most mindenhol áradás van, pont ilyenkor nem ajánlott ez a szakasz. De ezt lehet, hogy már írtam is...

Nos: visszafordultunk. A patakon vissza is kellett jönni, amikor ismét eljátszottuk a kézenfogós átkelést. Masnika ölben, Süti pedig már egyre bátrabban, bár még sírósan, de átjött egyedül. És tényleg érdekes, de visszafelé sokkal rövidebbnek tűnt az egész szakasz, mint idefelé. :) Hamarosan kiértünk a szurdokból és akkor döbbentünk rá, mennyire kivette belőlünk az erőt ez a rész. Na és a szendvicsek a kocsiban maradtak, hiszen nem ilyen terepre számítottunk. :O Találtam a táskámban egy doboz tik-tak-ot. Abból ettünk pár szemet. :D

Visszaértünk a Pakuts-pihenőhöz, ahol dönteni kellett, hogy elmegyünk-e a sima szakaszon az Ördög rétig vagy hazaindulunk. Úgy döntöttünk, ha már eljöttünk majdnem 200 km-re otthonról, akkor csak nem megyünk ennyi után haza. Az eső is elállt, a nap is kisütött. Mi fáradtak voltunk ugyan, de még lelkesek és vidámak. :) Így egy mini pihenő után nekiindultunk. Egy mini szakaszon az erdőben, majd egy hosszabb szakaszon a murvás úton. Ez már pihenő volt a hegyoldalban lógás után. :) Tudtunk beszélgetni is, lassan a remegés is eltűnt a lábamból és örültünk, hogy laladunk. A murva után megint egy erdős, fenyős szakasz következett, aminek a végében ott volt az Ördög-rét. Nevével ellentétben gyönyörű!!! Beleszerettem!!! Nem csak azért, mert annyira fáradt voltam és itt végre leülhettünk... Hanem az a picike rét az erdő közepén, rajta csodásan élénk zöld fűvel, belógó faágakkal, teljesen lenyűgözött. Körben vannak padok, tűzrakóhely, igazán hangulatos. :) Ültünk pár percet, majd Erzsi, Peti és a kutyák elindultak most már innen a szurdokba. Ott ugyanis van két barlang, amit meg lehet lesni. A csúszós idő miatt sajnos nem tudták megnézni, bár megtalálták mind kettőt. Viszont a szurdok szépsége innen is lenyűgözte Őket. :) Én addig a réten maradtam és egy idő után Süti és Masni is visszarohantak hozzám. <3 Biztos hiányoztam nekik nagyon. :) Persze itt meg a nagy ölelések és pusziszkodások után leültek mellém és nyüszítettek Apa-gazdi után. :) Nem voltak oda olyan sokat. Max. fél óra lehetett... Én addig nagyjából kipihentem magam. Ücsörögtem és madarakat hallgattam. :) Ezt aztán együtt folytattuk, mikor visszaértek ők is a szurdokból. Elmesélték, mit láttak, majd idejét láttuk visszaindulni, hiszen a kocsik kb. 3 km messze voltak tőlünk és már délután 5 óra felé közelített az idő. Lett is 6, mire visszaértünk. Ezt az utat már ismertük. Vissza a murvás útra, majd onnan le a pihenőig. Ott le is ültünk megint pár percre... :) Aztán be az erdőbe, ki a rétre, megint erdő és végül a Cuha patak mellett egy hídon jöttünk vissza Vinye oldalára. :) Mire a kocsikhoz értünk, már kereken 9 km-t mutatott a GPS. Ennyit mentünk ma. :)

Kalandos volt, de lenyűgöző. Örülök, hogy elmentünk, megnéztük és megtapasztaltuk. Embert próbáló szakasz volt, ahol visszafordultunk. Talán Én voltam a gyenge láncszem, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy ide sok kutyás kirándulást nem szabad szervezni. Maximum olyan szétválósat, ha valaki bevállalja, akkor jöjjön erre. De csak akkor ha előtte nagyon meggondolta és csakis saját felelősségére!!! Az Ördög-rétig mindenképpen elmegyünk majd, ahonnan szintén le lehet menni a szurdokba megnézni, fotózni, de mégsem ott kell majd végig menni...

Ezek után beültünk kocsikba és hazajöttünk. Erzsi és Peti még vezetett is megint majdnem 200 km-t. Le a kalappal előttük. Megettük a szendvicseket, kutyák eldőltek hátul és gurultunk... Itthon pedig beültünk egy kád forró vízbe. ;)

Szombat:

Ma nem nagyon tudtunk pihenni... Hétvége volt ugyan, de mi ténykedtünk. :)
Legelőször is elmentem bevásárolni. Utána rendet raktam, mosogattam, tettem-vettem... Délután pedig lekvárt főztem! :) Sajnos nem a saját termésünk, abból nincsen annyi... Illetve azt megesszük. :D

Peti természetesen a kertben dolgozott. Leginkább füvet nyírt... Na meg fotózott egy kicsit. A kutya bogyókat, ahogy pihengéltek a frissen vágott füvön. ;)

Péntek:

Ma elmentünk az Állatorvosi egyetemre, ahogy azt már tegnap is írtam. Elég hamar odaértünk, mert Petinek ugye dolgozni kellett mennie. Igazából nekem is, de Én megbeszéltem, hogy később fogok beérni.
Szóval vártunk, vártunk... Elég sokat, de végül csak bejutottunk. Elég alapos vizsgálatban volt része Zeusznak. Egy szuper sebész doktor nézte meg a mozgását, a reakcióit, mindent. Látszott a probléma, ott is furán mozgott Zeuszka hátsója. Ám azt mondta a doki, hogy mivel mind a két lábánál egyformák a reakciók, nagy valószínűséggel, sőt biztosan a gerincével van probléma. A legelső, amit ki kell zárni, az a traumás sérülés, ezért elvitték röntgenre a kincset.

Én kint vártam és izgultam. Telefonáltam párat, de csak azt vártam, hogy hívjanak vissza. Így is történt. A röntgenen egy tökéletes gerincoszlopot láttunk. Nem is vártam mást. ;) Ám így ugye nem derült fény a problémára. Tovább kell hát kutatni. Azt ajánlotta a sebész doktor úr, hogy várjunk délig, mert akkor jön a neurológus kolléga, akinek átadná a cicát. Innetől Ő fogja tudni, mik a lehetséges okok, betegségek. Illetve hogy mi lesz a kivizsgálás menete...

Délig Zeuszka bent maradt az egyetemen, Én meg elmentem enni. Már nagyon éhes voltam, mégis kicsit lelkifurdim volt amiatt, hogy Zeusz sem evett, sem ivott még ma semmit sem. :(
Azt még elmesélem, hogy miután bementem, az volt az első kérdésem, hogy jól van-e, felébredt-e a tündér. Rögtön mondták, hogy persze, el sem kellett kábítani, olyan nyugodt cicus. <3

Szóval délre visszamentem, vártam pár percet, majd már úgy hívtak be, hogy a doktor úr meg is vizsgálta Zeuszt. Ő is látott mindent...  Az volt neki a furcsa, hogy Zeusz nagyon szívesen mozog, tehát olyan, mintha nem is fájna neki semmi. Ennek ellenére elég kontrollálatlanul "mozgott" a hátsója. :(
A doki felvázolta nekem a lehetséges betegségeket, amiket alig tudtam megjegyezni. Mindenesetre vettek a manótól vért, aminek megvárjuk az eredményét. Hétfőn kell telefonálnom, amikor megtudjuk, hogy hogyan tovább... A vérvételből kiszűrhető pár betegség, illetve kizárható. Ha ez egyáltalán nem hoz eredményt, akkor a gerincfestést javasolta. De majd meglátjuk... Az olyan lenne, hogy Zeuszka gerincébe fecskendeznének egy kontraszt anyagot, amit már majd lát a röntgen. Merthogy a lágyszöveten átmegy a röntgensugár és hiába látjuk mi most éppnek, ha belül még sincsen minden rendben. No de erről majd hétfőn... Vagy reméljük, hogy nem!

Mindezek után hazajöttük. Zeusz tündér már nagyon éhes volt. Itthon rohant is rögtön a táljához. Itt egy kicsit kijött rajtam a feszültség is. Mikor láttam, hogyan megy a tálja felé, azt a kiváncsi kis tekintetet és mögötte a bizonytalan, kicsúszó lábakat... :( Igen, kijött pár könycsepp. Nagyon szeretem Őt! Izgulok érte nagyon!

Na és akkor ezután mentem be dolgozni. Már jócskán délután volt. :( Túlórám nincsen, így azt hiszem, júniusban sokat kell majd bent maradnom... De ez is a jövő zenéje.

Itt van Ő! A mai nap hőse! :)

Meg még két kerti kép:
Júdásfa!

Gyöngyvessző leendő virága:

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Zeuszka nincsen jól. Azt is mondhatnám, hogy az állapota semmit nem változott. Mármint jó irányba... :( Inog a hátsó fele és furán ugrik, nagyon kis bizonytalan. Már délután eldöntöttem, hogy holnap elviszem az Egyetemre! Egyeztettem Emese dokinénikkel és fel is hívtam az egyetemet. Holnap reggel várnak minket szeretettel! Nagyon szurkolok Zeusznak, néha annyira kis elesettnek látom...

Ezen kívül nincsen sok más érdekesség... Kint esik az eső, nem kell locsolni. :) A növények nőnek, virágok nyílak.

Szerda:

Zeuszka továbbra sincsen jól. Illetve a kedve nagyon jó, az étvágya meg egyenesen furcsán szuper! :) Ennek ellenére még mindig furcsán jár. Billegeti a hátsóját és nagyon bizonytalan, mikor ugrik. De inkább csak mászik, mikor fel vagy le kell menni valamire...
Megint beszéltem a dokinéninkkel. Abban maradtunk, hogy várunk még egy napot. És ha addig sem javul semmit, akkor elvisszük Zeuszt egy ortopéd orvoshos, de legalább megröntgenezni.

Mai képünkön: Süti :D

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Már tegnap óta figyelgetjük Zeuszt... Ugyanis azt vettük észre, hogy nagyon nehezen mozog. :( A hátsó lábaira gyanokodtunk, ugyanis ugyanúgy megy, jár, ugrik, csak nehezebben. Mikor egyik asztalról átugrott a másikra, akkor a két hátsó lábára érkezett, nem volt egyáltalán az a régi rugalmas cicc, aki annak idején a szekrény tetejére is felugrott, majd vissza le minden gond nélkül. 
Szóval mikor ma délután is azt láttuk, hogy alig bír lemászni a cicamínóról, mikor a vacsihoz kellett volna szaladni, akkor azonnal úgy döntöttünk, hogy orvos kell neki. Beraktuk a hordozóba, Peti itthon maradt a többiekkel, Mi meg elmentünk Emese nénihez. Zeuszka annyira tündér, nyugis cica, hogy simán hagyta, mikor vizsgálták. Emese néni rögtön mondta, hogy a gerince melletti izmot fájlalja. Mikor ott nyomta neki, akkor jelzett, összerándult vagy ilyesmi... Ehhez nem értek. Kapott fájdalomcsillapítós szurit és pluszban kaptunk még 3 napra való adagot is.
Ennek ellenére, figyelnünk kell tovább a manót és holnap mindenképpen be kell számolnunk a fejleményekről. Mert ha esetleg nem javul vagy esetleg romlik az állapota, akkor röntgenezni is kell. Mert akkor esetleg valami komolyabb baj is lehet. De ne legyen!!!

Pár kép:
Reggel Peti beültette az ajándékba kapott páfránykat! :)

Délután...

Zeuszka a hordozóban. Hősiesen utazott!

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Zeuszka a műtétje után immunerősítőt kap. Kisebb nagyobb sikerrel próbáljuk meg beleimádkozni. Eddig a májkrém vált be a legjobban, de ebben az a "veszélyes", hogy ha a többiek megérzik a májkrém illatát, akkor mind odagyűlnek. :D Imádom Őket érte, de minden nap azért nem szabadna ennyit enni!

Ma viszont party volt. ;)

Vasárnap:

Ma tartottuk a most már szokásos, kutyás pikniket nálunk. :) Kicsit ugyan aggódtunk, hogy majd megfagyunk, esetleg elmos minket az eső, de végül egészen jól sikerült minden. Kicsit csak csepergett az eső, de összességében nagyon kegyes volt az időjárás. ;)

Reggel bezártuk a cicukat a hálószobába, ahogy ilyenkor szoktuk. Most egy kicsivel nehezebb dolgunk volt, ugyanis Ábel és még Lola is elbújt. Úgy kellett kihúzni őket az asztal mögül... Utána viszont egészen békésen pihengettek a szobában. Legalábbis akkor, mikor belestünk a kulcslyukon. :)

10-től érkeztek a vendégek. 4 autó befért az udvarba, a többieknek viszont az utcán kellett megállniuk. Az első érkezőkkel kivittük az asztalokat, székeket, plusz még ők is hoztak székeket, asztalt, sörpadot. :) Nagyon szépen köszönjük!!! Így tényleg kényelmesen elfértünk és mindenkinek volt hova ülnie...

A sok-sok kutya azonnal egymásra talált. Rohangáltak, játszottak, élvezték az együttlétet. Masnika persze iszonyatos ugatásba kezdett, hiába próbáltam erről lebeszélni. Annyira behergelte magát, hogy komolyan attól féltem, inkfartust kap. :O Rohangált, lihegett, lihegett, lihegett... Ja és persze ugatott. Így egy idő után sajnos nyakörvet és pórázt kapott a nyakába. Muszáj volt a saját érdekében is, hogy egy kicsit lenyugodjon. És hála az égnek, most már van annyira szociális kis lény, hogy más is tudott rá vigyázni. Sétált vele Erzsi, Kata és Vanda is. Gyakorolták a pacsit és a nyugton maradást. :) Köszönöm szépen csajok!!!
Sütike elvolt magában, nem nagyon vegyült a többi kutyussal... Viszont lopott egy csomó mindent az asztalról. Amit Én láttam, az egyszer egy fél szelet torta, egyszer egy kolbász, sőt még egy bacon-os virsli is volt. És ez még csak az, amit Én láttam... Édesem, mintha sosem kapna tőlünk enni. De hát Beagle, bele van kódolva a kajamánia. :D Nem haragudtunk rá, bár estére már féltettem, nehogy elcsapja a gyomrát...

Mindenki hozott valami finomságot: Üdítőket, itókát, kenyeret, süteményeket, desszerteket, sült husit, salátát és a már hirhedt, finomságos sajttekercset. :) Elég hamar megtelt a ház és a kert. Ági ötletére vettem műanyag poharakat és tányérokat, így megúsztuk a mosogatást. Nagyon, de nagyon jó ötlet volt! Sikerült szép, vidám színes poharakat találnom. :) Alkoholos filccel ráírtuk a nevünket, így tudtuk beazonosítani, nem volt kavar sem. :)

Még délelőtt előhozakodtunk pár meglepetéssel is. Nem bírtunk magunkkal. :) Peti ugyanis most ünnepelte kerek szülinapját, így készültünk. Két tortát is kapott, plusz egy csodás érmet a nyakába. :) Ezekről semmit nem is tudott, remélem, még nem is sejtette. ;) Énekeltünk is neki, mikor kihoztuk a tortákat.
Ám a május nem csak Petinek volt ünnep. Úgy alakult, hogy 5 szülinapost köszöntöttünk ma. A többieknek is sütöttem muffint és kaptak jelképesen egy-egy gyertyát is a tetejébe. :) Meggyújtani sajnos nem sikerült, annyira fújt a szél. Peti tüzijátéka megindult ugyan, de azt is inkább csak a szél fújta...

Aztán, mikor már kezdtünk eltelni a sütikkel, kibeszélgettük magunkból az eslő élményeket, nekiálltunk a grillkolbászokat is megsütni. Volt aki tüzet csiholt, volt aki a húst sütötte. Teljes volt az összhang. :)
A kolbászkák hamar meg is sültek és már ehettünk is. Kikerültek az asztalra a saláták, savanyúságok és csináltunk egy csodás kis svédasztalt. :) Aztán meg alig bírtunk választani a töménytelen finomságból. Mondtam Én, hogy degeszre esszük magunkat. :D

Ebéd után ejtőztünk egy kicsit, na meg lestük a felhőket. mert míg délelőtt még a nap is sütött, délután egy igen sötét felleg úszott be fölénk. :( Felélénkült a szél, lehűlt a levegő... Mi meg felöltöztünk. ;)

És akkor Erzsi következett, ugyanis titokban szervezett nekünk egy kis vetélkedőt. :) Észre sem vettük, de valamikor délelőtt elrejtett a kertben 40 db hurkapálcikát. :O Most az volt a feladat, hogy keressük meg! Párat még meg is jelölt, amik ezért többet értek. Elözönlöttük a kertet és azt hiszem, végül mindet megtaláltuk. :) Ám közben már nekiállt esni az eső. Illetve csak cseperegni, de nem tudtuk, mi lesz a folytatás, így becuccoltunk a házba mindent. Az asztalokat, kajákat, sütiket... A nappaliban folytatódott a vetélkedő, most már egy új feladattal. Először a beaglek füleit kellett felismerni úgy, hogy a versenyző szeme be volt kötve egy sállal. Nagyon aranyos feladat volt. A versenyzők is ügyesek voltak. Egészen addig mehetett ez a feladat, míg Süti be nem sokallt és a nyakamba mászott, behúzott farokkal. Nem akarta már, hogy piszkálják, nem tudom... Pedig Ő általában simán tűri, ha simizik és dögönyözik. :O Ám az eső is elállt, így megint kivonultunk a kertbe, ahol a terrierek felismerésével folytattuk a vetélkedőt. Úgy néz ki, ez már egy kicsit nehezebb feladat volt, de érdekes is. Néha azért meg is tréfáltuk egymást. Nekem pl. Masnit kétszer is odahozták... Másnak meg olyan kutyust is odavittek, aki nem is vett részt a játékban. :D Jól szórakoztunk. :)
Utolsó versenyszámként pedig egy fakanálon kellett egy teniszlabdát egyensúlyozni és úgy tenni egy kört egy kis nehezítéssel. A nehezítés a kutyusok voltak. A csuklónkra kellett rakni a pórázakat. Sütivel és Masnival egész könnyű dolgunk volt, ám a többieknek már nem volt ennyire egyszerű dolga. Nagyon sokat nevettünk, de ez majd a videókon látszik is. A kutyusok pattogtak, ugráltak, úgy akarták megszerezni a labdát. Néha sikerült is, olyankor kergetőzés kezdődött a kertben. :D

Levezetésnek következhettek a torták! Peti, az ünnepelt vágta fel mind a kettőt és osztotta szét mindenkinek. Igazán finomra sikerült mindegyik. :)

Mikor indulni készültek a vendégek, próbáltam kínálni a sok megmaradt husit, kolbászt, de nem nagyon akartak vinni semmit... Azért a szétültetett Aloe verának mindenkik örült. :) Viseljétek gondját a kis növényeknek és ápoljátok, használjátok Őket!

Szombat:

A mai nap már a holnapiról szólt. :) Előkészültünk.
Peti a kertben tett rendet, konkrétan füvet nyírt... Majd a szélét is lenyírta. Ezek után pedig délután nekiálltunk belocsolni. És mivel korán kezdtük a locsolást, így minden helyre ki tudtuk rakni. :)

Én pedig bent ténykedtem. Kolbászt sütöttem, salátát csináltam, este pedig még muffint is sütöttem. :) Közben ugye mosogattam egy csomót... Este pedig telepakoltuk a hűtőt üdítőkkel is.

Péntek:

Ma már tényleg aktivizáltam magam takarítás terén. Igazából porszívóztam... És most, hogy enniyre belejöttem, láttam csak meg nagyon sok más teendőt is. Najó, nem csak most láttam meg, de most sajnálom igazán, hogy eddig nem álltam neki. No sebaj! Ez van.
Ezen kívül elmentem bevásárolni, sok-sok grill kolbászt meg salátának valót, joghurtot, stb.... :) Most már csak Szent Péterrel kéne beszélnem, hogy vasárnapra intézze a jó időt. De legalábbis esőmenteset. ;)

Csütörtök:

Peti szedte :) Igazából minden reggel szed egy kis epret. Minden nap egyre többet! Meg is mossa, lecsumázza és Én így kapom meg. Csak ennem kell! :)  Köszönöm Bogár!!!

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Itthon vagyunk, pihenünk, bár takarítani kéne... De ma az idő is olyan furi volt, nyomott, borús. Aztán délután még egy zivatar is befigyelt. Szóval végre utolértem magamat blog bejegyzés ügyben. Plusz leveleztem, pólókat rendeltem. ;) Estefelé pedig csak nekiálltam kicsit rendet rakni az íróasztalom körül...

Kedd:

Piroslik a cseresznye!

Az epret meg már esszük is!!!

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Most is volt egy "szabadnapunk", így hát előtúrázni mentünk. Nemrég döbbentem rá ugyanis, hogy mindjárt június van és bizony szervezni kéne a TúraCsapat túráját. :) Eredetileg a Bakonyba szerettünk volna menni, de mivel a múltkori útvonal ugrott, gyorsan kellett egy másik, egy biztosabb. Pilisszentlászló ugrott be, ahol már voltunk ugyan, de elvetettük, mert nem az igazi. Kicsi a parkoló, két helyen is van villanypásztor, bár hozzá kell tennem, hogy az erdész úton van csak... Ami ugye jelöletlen, nem turista út. De Mi majd ott megyünk keresztül...

Nos: reggel készülődtünk és indultunk is. Kutyó bogyók elég hamar bezsongtak, valahogy mindig megérzik, hogy megyünk és nagyon jól tudják, hogy ez nem egy szokásos, munkanap vagy ilyesmi... Szóval utaztunk, ahol megint csak rájöttem, hogy Masnika egy hisztimanó. Végig nyüsszögött és tágra nyitotta a szemecskéit, mintha félne. Valami alapja persze biztos van a félelmének, de mivel hazafelé tud úgy eldőlve utazni, mint egy zsák, nem hiszem, hogy odafelé nem menne ez ugyanúgy. De csak megérkeztünk. :) Délelőtt 10 óra volt és már totál megtelt a parkoló. :O

Jött Velünk Erzsi, Ági és Feri is, na meg a kutyik: Manci és Bigi. :) Elindultunk, bandukoltunk. Már a legelső lépéseknél nyilvánvalóvá vált, hogy ma csúszkálni fogunk. :O Éjjel elég sok eső esett, amitől igencsak sáros lett az egész erdő. Viszont nagyon szép is volt! A fák zöld lombkoronája és ahogy a nap besüt közöttük, még mindig lenyűgöz. :) Pluszban nyári meleg volt, mégsem az a gatyarohasztó, fülledtség. A legtökéletesebb időt fogtuk ki a túrázáshoz. Néhol azért igyekeztünk egyszerűsíteni, pl. egy elég meredek részen (kb. 20 méter) inkább az erdőben kerültünk egy mint és ott ereszkedtünk le a patakhoz. Illetve csak a mederhez, mert víz nem sok volt benne. Kb. annyi, amennyi az előző napokban esett...
Pár méter mentünk a betonúton is, ahol gyakoroltuk a manókkal a behívást. Ugyanis Ők nagyon előremennek ilyenkor. Élvezik a szabadságot. :) Nem rohannak, nem szöknek, erről szó sincs. Mindig figyelnek minket, de amerre megy az út, arra mennek előre és szaglásznak ezerrel. :) Nincs is ezzel semmi gond. Ám itt a betonúton sok a bicaos és ezért szerencsésebb, ha a közelünkben vanna.
Hamar be is mentünk újból az erdőbe és csúszkáltunk tovább a sárban. :D Majd elértünk a lenti kis pihenőhöz, a mohás tetejű házikóhoz. :) Most mások is voltak ott, így egy kicsit arrébb ültünk le. Ági csomagolt uzsonnát, azt ettük meg közösen. :) Köszönjük szépen!!!

Innentől már csak felfelé mentünk. Ismét egy pindur szakaszon a betonúton, majd be a sáros erdőbe. Innentől következett a jelöletlen, erdész út. Eleinte ugyanolyan normális volt, mint egy turistaút. A villanypásztorról tudtam, hiszen voltunk már itt egyszer ősszel... Viszont most más akadály is útunkba került. Nevezetesen szerintem egy erdőkitermelés, vagy irtás vagy hogyan mondják közepébe csöppentünk. Na nem úgy hogy akkor vágták, hiszen ünnepnap volt. A kivágott fákat már talán elvitték... De az összes ág, törmelék ott maradt. Konkrétan ott, ahova esett... Így az út is tele volt velük. Alatta a csúszós, sáros talaj... Imádom ezt a társaságot, mert mondták, hogy így volt kalandos. :) És tényleg! Unalmasnak tényleg nem lehetne nevezni a mai kis sétát. Felfelé azért párszor megcsúsztam a sárban, mert annyira csalóka volt, hogy ránézésre keménynek tűnt, aztán mégiscsak kicsúszott az ember lába alól. :O De csak felértünk éppségben. ;) Itt megintcsak találkoztunk egy villanypásztorral bekerített területtel. Hülyéskedtünk, hogy ki meri bevállalni, hogy van-e benne áram és ha van, akkor mekora, de senki nem volt ennyire vállalkozó szellemű. Aztán mégis megtudtuk, hogy bizony van benne, ami üssön. Na nem halálosan, hiszen ennek nem is az a célja. Éppen annyira, hogy a vadakat elriassza. Na meg most a Mi kutyáinkat. Konkrétan Süti volt az, aki nem hallgatott ránk és bizony belesétált. Hiába hívtam többször is, bekapcsolt nála a beagle süketség. Aztán szegénykém feljajdult és azonnal a lábamnál termett. Kicsit sajnáltam, de nevelési szándékkal nem volt rossz. Megpuszilgattam a buksiját, majd mentünk tovább. Innentől kezdve, míg véget nem ért ez a szakasz, nem nagyon ment el tőlünk messzire. A lábunknál sertepertélt. Kis manócskám... Aztán érdekes módom, amikor már nem volt az út mellett a kerítés, azonnal mgváltozott és ment előre megint. Annyira okos kis tündér, nagyon imádom! :)

Ez a vége már egy vízszinted, kényelmes sétás szakasz, aminek a legvégén ott van a kiindulópont, a parkoló. Ekkorr már annyira megtelt, hogy a sikárosi út mind két szélén is álltak autók. :O

Elköszöntünk egymástól, beültünk az autókba és hazajüttönk. Manók eldőltek hátul és szuszogva pihentek. :) Ezt még itthon is folytatták. ;) Jó kis nap volt: Bár nem a legtökéletesebb útvonal, mégis ez lesz majd a júniusi túra útvonala.

Vasárnap:

Ma volt Peti szülinapja! Éljen,éljen!!! Nagyon BOLDOG Szülinapot kívánok!!! :) Ez a mai első és legfontosabb dolog. ;)

Ám azért nem csak erről szólt a nap. Illetve mégis. :) Szarvasra utaztunk, Peti családjához ebédre, ünneplésre. Előtte azonban még egy nagyon jó cselekedetett is véghez vittünk, amitől megint csak sokkal jobb lett a nap. ;)
Egy cicát fuvaroztunk el új gazdijához. Egy egész cicamentő csapat drukkolt ennek a tündér cicusnak, hogy újgazdija legyen. Minket egy kedves barátnőm kért meg, hogy vigyük el Natit, pont Szarvasra. És mivel pont oda mentünk, sen volt kérdés, hogy segítünk! Natit reggel hozta el hozzánk ideiglenes gazdija, majd egy rövid eü. szünet után indultunk tovább. Az eü. szünet annyira nem sikerült, mert Natika csak bebújt az alomba... Kicsit meg volt rettenve. De semmi baj, visszamehetett a hordozóba, Mi meg pár perc múlva indultunk is. Nati a hátsó ülésen utazott a mi cicáink hordozójában. Egészen nyugisan pihengélt, aztán egyszer megijedhetett, talán a rázkódástól, talán a Mi köhögésünktől... Megálltunk hát egy mini pihenőre. Megnyugtattuk Natit, majd kb. 5 perc múlva indultunk tovább. Szarvason pedig már vártak minket! Fel is mentünk a lakásba és ott a konyhában nyílt ki a hordoz ajtaja. Nati egészen bátran lépkedett kifelé. :) A gazdi első reakciója az volt, hogy "Milyen széééép". :) Annyira jó volt látni az örömöt! Kézben átvette Ági az alomba, majd ott is hagytuk, hogy had fedezze fel új otthonát magától, nyugiban. Édes cicc, megvárta, míg visszamegyünk a konyhába, akkor átvonult a napaliba és bebújt a tv szekrény mögé. :) Gondolta, ott végre nyugton hagyják és pihenhet egy keveset. Mi így hagytuk ott Natit. Kaptunk inni és még enni is palacsintát. Plusz ajándékot, ami igazán nem kellett volna! Szépséges édesburgonyát (azt hiszem), amit a teraszra fogunk rakni díznövénynek. Köszönjük szépen!!!
Utólag megtudtuk ám, hogy mikor Nati megnyugodott, bátran előmerészkedett és felfedezte a lakást. Gazdihoz bújt és úgy aludtak együtt. :)

Na de mi mentünk az ünnepléses ebédre. :) Mivel most Peti a szülinapos, Ő dönthetett, hogy iszik vagy vezet. :D Persze, hogy koccintott! Számomra ez sem volt kérdés. ;)
Beszélgettünk a családdal, üldögéltünk, fotóztunk, pihentünk. Felköszöntöttük a szülinaposokat, merthogy a családban többen is vannak ám mostanság. ;) Majd, míg a pörkölt rotyogott, Peti még "focizott" is az unokatesókkal. :) Najó, csak egy mini labdát rugdostak. Aztán jött a fincsi ebéd, kint a kertben az árnyékot adó diófa alatt. Leves, bográcsos pörkölt és még sült malac is került az asztalra. A végén pedig egy isteni finom, gyümölcsös-krémes torta. :) Annyit ettünk, hogy egészen elálmosodtam a végére. Próbáltam ledőlni bent, de érdekes módon bent fáztam. Kint meg melege volt az embernek a nyári melegben. :D

Pár pohár borocska után viszont elköszöntünk és hazaindultunk. Nyugiban levezettem a sok kilómétert, bár meg kell mondjam, az utak minősége tragédia! Más szóval szégyen, hogy egy főútvonalon ennyi kikerülhetetlen kátyú, folt és nyomvályú legyen. :(