A Nagy család élete

A Fressnapfban jártunk karácsony előtt. Nézegettük a különféle cicamínókat. Némelyik magas, némelyik több bújós, némelyik meg csúnya volt.
Miluval megbeszéltük, hogy ha rendeződik az anyagi helyzetünk, akkor majd veszünk egyet.
Milu nagyon el volt keseredve Simon halála miatt, hát gondoltam, titokban mégis megveszem a legszebbet.
Egyszer hamarabb jöttem haza a melóból, és beugrottam a boltba megvenni.
Nagy meglepetés volt, hiszen megbeszéltük Miluval, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot.
Persze hivatalosan nem is neki szólt az ajándék, hanem Mankának és Zeusznak!
A cicamínó kényelmes, magas, belátható róla a teljes belső tér, így a két lurkó gyorsan meg is szerette:

Ma egy hete ültettük el az első adag magot a virágládákba. Mára már ki is kelt a sok kis dinnye, paradicsom, paprika, százszorszép és őszirózsa!

Miután Manka is meghalt, Zeusz nagyon magányos lett. Hosszú ideig keresgélte, hivogatta őt.
Hajnalonként négykor, fél ötkor jött, és elkezde az ágyat, vagy rosszabb esetben a lábujjam kapirgálni, mert unatkozott és játszani szeretett volna. Korábban Simonnal és Mankával száguldozott a házban.
Nem jó ez így. Társ kell Zeusznak.
Február elején nehéz kismacskát találni, mert télen kevesen születnek.
Pénzért adott fajtamacska lenne, de ilyet nem szeretnénk.
Végül találtunk egy hirdetést, amelyben négy kölyökmacskát is meghírdettek! Megbeszéltük az asszonnyal, hogy két kismacskát magunkhoz veszünk. Így a kismacskák sem lesznek egyedül, és Zeusz is játszópajtásokat talál bennük.
Másnap reggel nyolcra már Kőbányán voltunk egy vérbeli kőbányás utcában.
Sajnos későn érkeztünk, a négy kicsiből már csak egyet tudtunk elvinni, a többit korábban elvitték. Mint megtudtuk, az anyamacskának nincs gazdája, csak szülni húzódott be egy gyárudvarba. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy az anyamacskát, és kölykét is magunkhoz vesszük!

Igazán tehetséges macska, hogy ha télen az utcán négy egészséges kölyköt tudott kihordani, megelleni és nevelni!
Az állatorvos megállapította, hogy kb. két éves lehet.
Kapott bolhairtót és féreghajtót.

Nagyon pici volt még, kb. öt hetes, amikor elhoztuk, még csetlett-botlott. De már egész szép sprinteket fut, rendszerint hirtelen irányváltásokkal.
Ő is kapott bolhaírtót és féreghajtót.

Zeusz nagyon érdeklődik a két új jövevény iránt, de Molly nagyon félti Vilit. Néhányszor csúnyán össze is kapott vele, és mivel mi Zeuszt féltjük nagyon, ezért Mollyt kiraktuk egy időre a házból.

Molly mindettől függetlenül nagyon hálás, bújik, vágyik a simogatásra és legfőképp nagyon-nagyon-nagyon sokat eszik.

Tavaly nyáron három macskát vettünk magunkhoz.
Először Simont, a fehér mellénykés vörös kandúrt, és Zeuszt, a cirmos kandúrt.





















Kis idő múlva érkezett Manka, a tarka lányka.



























Picik voltak még, amikor hozzánk kerültek, elfogadták egymást testvérnek.

Kivettünk egy hét szabadságot. Nagyon kellett már. Lelkileg voltunk fáradtak, nem ment már a munka. Hosszas hezitálás után úgy döntöttünk, hogy nem megyünk el nyaralni, hanem otthon maradunk. Én úgy gondoltam, hogy a kertet rendezgetem, Milu pedig inkább pihent volna. Végül persze Ő is kinn szorgoskodott + minden nap főzött finom ebédet és vacsit. A kertrendezgetésnek hála jól megfáztam, de legalább elfogyott a kertből a maradék zsaluanyag, deszka, léc, hulladék. A veteményesbe is sikerült behordani a hozatott termőföldet.