A Nagy család élete

Szombat:

Évfordulónk volt ma... Ám valahogy mégis olyan zsúfoltra és dolgosra sikeredett a nap. Szuper volt, de nem olyan meghitt ünnepléses... 

9 éve ismerjük egymást. :) 9 év alatt sok minden történt Velünk. Sok jó és persze rossz is... Ilyenkor persze csak a jóra gondolunk és igyekszünk örülni minden közös percnek.

A mai nap ugyanúgy indult, mint minden másik, illetve bármelyik hétvége... Peti kelt hamarabb, megetette a manókat, amíg Én pihentem. Sajnos megint a TV hangjára ébredtem és ettől kissé feszült voltam reggel, de próbáltam ám megnyugodni. :)
A délelőtt készülődéssel telt: Salátát készítettünk, majd Peti kiment a kertbe füvet nyírni. Én bent szorgoskodtam, pakoltam, majd kihordtam asztalokat, terítőket, párnákat és plédeket... Délutánra ugyanis vendégeket vártunk. ;)

Előtte azonban még Tünde is eljött Hozzánk. Jobban mondva Masnihoz egy kis terápiára. Sajnos a terápia része most sem volt teljes, de a legelső alkalmakhoz képest nagyon is sok történt. Masni ha nem is oldódott még fel teljesen, de már kezd megbarátkozni Tündével, a Maga kis fura, még mindig kicsit tartózkodó módján...
A lényeg, hogy valamennyire sikerült megmasszírozni, miközben jutifalikkal "tömtem", amiért ügyesen állt. Aztán matracoztunk és végül lábikó vizsgálat következett volna, amihez oldalt kellett volna nyugodtan, mozdulatlanul feküdni. Na ez már nem ment. :O Ehelyett beindult az ugrabugra, labdázni akarás és nyüszítés, de ami a lényeg, hogy Tündi sok-sok puszit is kapott Masnitól. :) Abszolút saját Magától tette mindezt, nem félelemből vagy ilyesmi... Mászott rá és szerintem felszabadultan ugrált. Najóó, talán egy kicsit zavarban volt, de az egyértelmű, hogy labdázni akart. Szóval, valószínűleg azért volt kicsit zizi. :D

Terápia után bevittem Tündét a városba, majd indultam is haza. Ugyanis mire hazaértem, már itt is voltak a vendégek. Szüleim és Bátyámék jöttek át, hogy kihasználjuk a most már talán tényleg utolsó nyárias hétvégét és sütögessünk egy jót. :)
Mindenki hozott valamit, így a már amúgy is megtelt hűtőgép egy átvariálás után, újból megtelt. :D 
A fiúk tüzifát vágtak, majd tüzet csiholtak és már indulhatott is a sütés. Forogtak a húsok, a zöldségek és szalonnák. :) Bent még egy adag sült krumplit is odatettem, a saláta meg már reggel óta a hűsben pihent.
Mikor egy adag sült készen lett, aki tudott, árnyékba húzódott és enni kezdett... Aztán lassan megsült minden és együtt ücsöröghettünk az árnyékban. :) Beszélgettünk, ettünk, ittunk, csipegettünk... Süti után pedig visszavonultunk a tűz köré, ugyanis már nem volt szükség az árnyékra. Konkrétan lement a nap és fázni kezdtünk. Előkerültek a pulóverek és zoknik, na meg a bor és egyéb tömény, belülről melegítő finomság. ;)

Jó kis nap volt. Ugyan most baromi fáradt vagyok, leginkább derék fronton. :( Ma vezettem is és megint nehéz volt a kuplungra emelni a bal lábam. :( Kicsit elkeserítő... De egyelőre leplezem. Kerülöm a kényelmetlen ülést és inkább rohangálok, mászkálok, segítek, ahol tudok... Pl. kis ideig mosogatok, ami ma nagyon jól jött. Mert mikor elmentek a vendégek, nem várt irtó sok mosatlan a konyhában! :)

Na de nem panaszkodom. Egy ilyen jeles napon, pláne nem! ;)

Péntek:

Itt a hétvége! :) Peti nagyon örült, hogy már csak ma kell dolgozni menni, aztán itt a várva várt 2 pihenőnap. Mondjuk szokásunkhoz hűen most is zsufis lesz, de az mégsem olyan munka. ;) 

Én ma természetesen tovább pihentem. Kimostam egy adag ruhát, majd teregettem, húst szeleteltem és pácoltam, de ennyi... Még a salátát is holnapra hagytam. ;)

Délután vártuk haza Apa-gazdit, aki meglepetést is hozott. :) Mivel holnap évfordulónk lesz, de ugye holnap családi buli lesz Nálunk, ezért úgy gondolta, "ünnepeljük" ma. Hozott finom vacsit. :)
Még a kutyók is kaptak meglepit: malacfület! :O Még sosem kaptak ilyet, de jelentem nagy sikere volt! Már el is fogytak. :O Masni először még meg is ijedt (gondolom a szagától) és bebújt a lábam mögém... Aztán csak nekiállt Ő is rágcsálni, rágcsálni és rágcsálni. ;)

Csütörtök:

Lehet fokozni a semmit? :D Na az történt ma. ;) 
A kocsi ma Nálam maradt, de csak azért mert el kellett mennem a postára, plusz egy ügyintézőhöz. Mondhatjuk ezen utat feleslegesnek is, bár azt megtudtuk, hogy levelet kell írni, hogy az ügyünk rendeződjön...

Itthon pihengéltünk, feküdtünk és ücsörögtünk. Utóbbi még mindig fájdalmas és még mindig nem tudtam megszokni. :( Azt hittem, ennyi idő alatt már változni fog, szóval csak ezért gondolom, hogy nem csak az izmaimról van szó...

Délután pedig kimentem Peti elé a buszhoz. Mikor Masnika meghallotta a telefont, azonnal lázba jött, hogy megyünk Apa-gazdiért. Megismeri a csengőhangot! :O
De most nem jöhetett, mert még tankolni is kellett, azt meg jobb kutyák nélkül...

Röviden ennyi. Egyetlen mai kép:
Szépséges, kék virág a kertben...
 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

A ma délelőttömet ismét a pihenés tette ki. Bár elmentem vásárolni, miután Petit kitettem a busznál. Aztán viszont irány a háló és az ágy. ;) Nagyon jól esik ilyenkor pihenni... Sajnos hamar elfáradok derék fronton. :(

Délután pedig elmentem a háziorvoshoz. Gyakorlatilag a "vizsgálat" csak egy kérdés volt: Hogy vagyok? De igazából mindegy is, hogy tudok-e ülni hosszabb ideig vagy sem... Jövő héttől szeretnék elmenni dolgozni. Nagyon sok pénzkiesés ez most Nekünk... :S

A nap hátralévő részében edzettem a derekamat, azaz a gép előtt ültem. És mostanra fáj is, de nagyon... :(

Kedd:

Nehéz a mai napról bármit is írni...  Nem történt semmi!
Peti elment reggel dolgozni, Én pihentem a hálóban, majd leszedtem a szedret, a málnát és a paradicsomot. Aztán ennyi...
Most itt ülök a gépnél és megint fáj a derekam. :( Hiába a "csodaszerek", hiába a sok pihenés, estére mindig ez lesz? :O

Manók persze örülnek, hogy itthon vagyok, mert Anya-gazdihoz bújni és úgy aludni csuda jó érzés. ;) Bár arra is rájöttem, hogy Süti nagyon féltékeny. Azaz ki akar sajátítani. :O
Együtt fekszünk az ágyon és annyira mellém bújik, hogy az már szinte lehetetlen... Mégis, ha egy cica merészel az ágyra ugrani, azonnal képes üvöltve rárivallni és kikergetni még a szobából is. :S Azért próbálom visszafogni és este már legalább csak morgott, nem "kergetőzött", miután szóltam Neki, hogy nyugiiiii. :)

Hétfő:

Masnika állapota sokat javult az immunterápia hatására. Ennek ellenére, mikor kirándulunk - pláne allergia szezonban -, utána ajánlatos megfüröszteni a kismanót. :) 
Tegnap este viszont annyira beájult Masni, hogy inkább hagytuk pihenni. Így aztán ma következett az említett fürdés. :) Édeske manó, most sem örült a víznek, sőt már a fürdőkád látványától remegni kezdett... De aztán egészen ügyesen és nagyon okosan tűrte. ;)
Apa-gazdi samponozta, zuhanyozta, majd törölközőbe csavarta kiskutyáját. Anya-gazdi pedig fotózott, videózott és jutifalatokat készített. ;)

Aztán délelőtt Apa-gazdi elment dolgozni, Mi meg pihentünk. Megírtam a tegnapi blog bejegyzést, majd fényképeket töltöttem a netre, aztán viszont már csak fekve volt jó, így a hálóba mentünk pihenni.

Vasárnap:

Bár még érzem a derekamat esténként, az orvos azt mondta, ha bírom, mehetek kirándulni. Persze inkább csak séta legyen, a sziklamászást hagyjam másra. ;) Plusz ne cipeljek hátizsákot, annyival is könnyebb a derekamnak. Ezt mind betartottam, Peti cipelt mindent, Én meg egyszer sem ültem le. Lassan mentem és minden lépésemre figyeltem. :)

Természetesen egy leendő TúraCsapat-os útvonalat teszteltünk és sikerrel is jártunk. Bár a parkoló kicsit aggasztó, mert egy nagyon forgalmas út mellett van közvetlenül. De majd Mindenkit többször figyelmeztetünk és felhívjuk a figyelmet a póráz használatára, mikor sok kutyával jövünk.

Ma négyen mentünk, 3 kutyával. Velünk jöttek: Dorka, Árpád és Poló.
Mivel délután Peti még füvet akart nyírni, plusz amúgy is nagy meleget jósoltak, korábbra tettük a találkozás és indulás időpontját 9 órára. És milyen jól tettük! Délben már vissza is értünk a parkolóba. ;) Persze így is tudtam azért izzadni, de mégsem volt olyan fullasztó a reggeli/délelőtti levegő.
Az útvonal szuper: az elején lejtős, majd olyan kényelmesen, lankásan emelkedős, végül pedig mintha vízszintes lenne. Összesen 6 km, ami nem is sok, marad majd időnk a vetélkedőkre. ;) Az erdő csodásan szép, az út néhol kissé murvás vagyis sziklás, ezért érdemes a lábunk elé nézni. ;)

Túra közben sokat beszélgettünk, néha jelzést kerestünk és persze fényképeztünk. A kutyák pedig tobzódtak: Szaladgáltak, szimatoltak, megjelöltek... Előre futottak, majd boldogan vissza. :)

Tehát délben visszaértünk a kocsikhoz. Még egy gyors parkoló videózás és indultunk is a dolgunkra. Először is elmentünk a REX alapítványhoz, hogy átvegyük a nyereményünket. Közben persze megcsodáltuk az Állatszigetet, megnéztük és a kutyók meg is szaglászták az állatokat. ;) Masninak nagyon tetszett egy árnyékban hűsölő kecske, még össze is dugták a nózijukat. :O
A nyereményt pedig a következő túrán rendezendő tombolán fogjuk kisorsolni.

Aztán hazajöttünk, kicsit pihentünk, Peti beült a medencébe, Én meg a gép elé... Érdekes módon most a jobb oldalon éreztem némi húzódást a derekamon. :O De vannak bogyóim, amik segítenek. ;) Igazából sokat javultam ám. Egészen jól tudok hajolgatni is, de érdekes módon pont félúton nem tudom Magam megtartani. Mint mikor a kutyákat kötöm be a kocsiba. Az csak úgy megy, ha sokkal jobban lehajolok és letámasztom Magam az ülésre. Hülyén nézek ki, de ez van... :D

Pihi után Peti nekiállt füvet nyírni. Még mindig nagyon meleg volt, de Peti hősiesen helyt állt. Mikor hátul végzett, Én kitettem a billenős locsolót. Persze most is szét jöttek a slagok a csatlakozásnál, de hála az égnek csak egyszer. ;) Újracsavarozás után mehetett a locsoló késő estig.

Szombat:

Esküvőre és az utána következő ültetett, svédasztalos vacsorára voltunk ma hivatalosak. :) Régen látott barátaink kötötték össze hivatalosan is az életüket.

Már a helyszín is csodálatos volt. Egy vidéki kúria kertjében volt a ceremónia, majd az egyik épületben a vacsora. Ám előtte, még érkezéskor a vendégvárás: Sok-sok kis szendvics kikészítve egy asztalra, plusz több féle üditő és bor közül válogathattunk. Ez őszintén mondom, nagyon jól jött, mert a diétánk miatt addig nemigen ettünk. A nap további részében persze a diéta felfüggesztésre került. ;)
Szóval vendégvárás: A menyasszony és a vőlegény fogadott Minket a bejáratnál és megmutatott mindent. Találkoztunk rég nem látott barátainkkal... Üdvözléskor, azt hiszem nem volt olyan ember, aki nem jegyezte volna meg, hogy milyen régen láttak Minket. Hát igen... Eléggé betervezettek a hétvégéink, de azért igyekszünk néha eljutni hozzájuk is. :)
Majd beszélgettünk, ettünk, ittunk és egészen hamar elérkezett az idő. Közösen átsétáltunk a ceremónia helyszínére: Egy kis tavacska partjára, 2 hatalmas fűzfa mellé. Az ifjú pár a fűzfa alá. ;)
Igazán szép volt minden! 10 kis koszorúslány szórta a rózsaszirmokat az úton, megható zene szólt, szépséges környezetben sétált az ifjú pár az anyakönyvvezető elé. Vers és ének következett, majd a fogadalmak, gyűrű, csók... :) És megmondom őszintén mind a ketten meghatódtunk. Nem csak azért, mert szép volt a ceremónia: A menyasszony nagyon jó barátunk és bár a vőlegényt másodjára láttuk, mégis nagyon szimpatikus. Olyan érzés Rájuk nézni, hogy Őket egymásnak teremtették. Nem szoktam ilyen magasztos érzéseket leírni, de most annyira igaznak érzem. ;)

A ceremónia után jöhetett a gratuláció, a pezsgőzés és a fotózás: sok-sok csoportkép készült, kisebb, nagyobb, össznépi és külön a társaságoknak. :) 
Visszasétáltunk a vacsora helyszínére, ahol szintén meglepődtünk. A meghívón az szerepelt, hogy svédasztalos fogadás lesz. Ehhez képest egy szépen feldíszített terembe csöppentünk asztalokkal és ültetési renddel. Utólag megnéztem ám a meghívót és csak Mi értettünk valamit félre...
A lényeg, hogy volt 2 féle leves, amit pincérek hoztak ki. Majd tényleg svédasztal volt, de nem akármilyen. Gyakorlatilag csak annyi volt a különbség egy amolyan lagzitól, hogy itt nem tálakon szerepelt az étek. Ha jól emlékszem volt pörkölt, 3 féle sült hús, 4 féle köret, saláta, gyümölcsök, sajtok, hidegtálak, felsorolni is nehéz... :)
Közben persze igazi lagzi hangulat, csevegés, beszélgetés... Majd vacsora után Petivel kimentünk egy kicsit sétálni, körbe néztünk a kúrián, na meg "ledolgoztunk" valamit a finomságokból. Jól esett felállni. :)
Mikor visszajöttünk, megint csak beszélgettünk, jól elvoltunk. A Mi társaságunk közösen vett ajándékát adtuk át, majd már a torta következett. 3+1 emeletes, marcipán bevonatú tortát gurítottak a pincérek középre. Nem csak szép, de finom is volt! :)

Az egész fogadás tehát nem volt olyan hajnalig bulizós, de Én nem is bánom. Sok kisgyerek jött, akikkel amúgy is haza kellett menni... Mi is indultunk: elköszöntünk Mindenkitől, még egyszer sok boldogságot kívántunk a párnak és hazajöttünk. Még útravalót is kaptunk, azaz másnapra ebédet és sütiket. ;)

Nagyon köszönjük, hogy ott lehettünk! Hogy Veletek tölthettük közös életetek egyik legjelentősebb napját. Írtunk ugyan a vendég könyvbe, de még most sem tudom megfogalmazni, mennyire jól éreztem Magam és leírni sem tudom azt a sok szépet és jót, amit Nektek kívánunk! :) 

Péntek:

Ma ismételten pihenés volt terítéken itthon. 
Kint egész nap fújt a szél, ezért ki sem mentünk a kertbe, max. csak percekre. :)

Azt hiszem egyébként, hogy van valamiféle allergiám, de ez csak gyanú... És csakis azért írok róla, mert jelen pillanatban nincs más téma. :D
Szóval egész augusztusban be van dugulva az orrom. Minden reggel arra ébredek, hogy tele van, de napközben nem vészes... Mostanra már sebes is belül, de még akkor sem tekintem ezt komoly tünetnek. Már csak azért sem, mert ezen kívül semmi más tünetem nincsen! :)
Egyszóval együtt élek vele, vagyis nem veszek róla tudomást.

Ha már allergia, akkor Masnikáról is írok pár szót, hogy mennyire jól van. Illetve klasszisokkal jobban, mint tavaly ilyenkor. Most is nyalogatja a lábát és néha vakarózik, de a tavalyi állapotához képest, ez szinte észrevehetetlen. Nagyon örülök neki és ez azt bizonyítja, hogy érdemes volt belevágni az immunterápiába. ;)

Egyetlen ma kép: Cicapihi...

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Ha az elmúlt napokra azt írtam, hogy semmi nem történt, akkor most nem is tudom, mit írjak. Fokozni nem tudom... :D
Ma délelőtt aludtam, pihentem a hálóban. Kicsit lehűlt kint a levegő és talán ennek köszönhető, hogy egészen kipihenten ébredtem. Bár reggel fájt a derekam, délre elmúlt! Hurrá!
Mondjuk estére megint elviselhetetlen lett, de... ez van. Vannak bogyók, amik segítenek. ;)

Szóval kicsit lehűlt a levegő és olyan őszies lett. El sem hiszem, hogy vasárnapra megint 30 fok lesz. Pedig ezt ígérik. :O Na majd meglátjuk. :)

A délután is úgy eltelt, mintha egy szempillantás lett volna. Peti hazajött, hozott vacsorát, amit megettünk, majd ücsörögtünk. Kicsit Peti is betegnek érzi Magát, ezért ivott egy kis pálinkát. Hátha csak valami baci, amit gyorsan ki lehet űzni. ;)

Szerda:

Eltelt egy hét, mióta itthon vagyok...  Hogy változott-e a helyzet fájdalom fronton...? Érdekes kérdés, mert néha annyira tud fájni a derekam, hogy azt érzem, majd le szakad. De olyankor beveszem a "csodaszereket" és sokkal jobb lesz. Izomlazítót és gyulladáscsökkentőt. ;) Ám ez a visszatérő fájdalom nem tetszik. :S A tegnap éjszakám is ritka sz...r volt, alig aludtam. Pedig korán lefeküdtem, de úgy néz ki, fekve sem az igazi. Aztán viszont reggel bevettem a bogyókat és tudtam majdnem délig aludni! :)

Délután pedig visszamentem a háziorvoshoz. Kértem egy újabb beutalót, immáron ide helybe. Ahova kaptam is időpontot: szept. 22-re. :O Kicsit odébb van, tudom... Addig talán már meg is gyógyulok vagy még rosszabbul leszek, ki tudja...?!? No mindegy, majd meglátjuk. Addig is az utasítás az, hogy szedjem tovább a bogyókat és pihenjek sokat. Ezt megígérhetem. ;)

Ezen kívül ma sem történt izgi dolog. Talán csak annyi, hogy elkezdtem próbálgatni a fényképezőgépünket. Jókor, már több, mint egy éve vettük. :O No mindegy... Ma csináltam pár kerti fotót a kutyókról és közben zoom-oltam. Na meg használtam valami sport funkciót, de sajnos nem tudom, melyik képeknél, így most nincs összehasonlítási alapom. :D

Kedd:

Ahogy terveztem, ma tényleg csak pihengéltem. De komolyan nem csináltam semmit... 
Feküdtem, aludtam, néha "sétáltam" a kertben.
Ám valamit még így is rosszul csináltam, mert délutánra nagyon megfájdult a derekam. Annyira fájt, hogy már egyáltalán nem tudtam ülni... :( Szóval hamar le is feküdtem: Először a kanapéra, majd a hálóba. Ilyen korán azt hiszem, 2 éve nem feküdtem le. Max. mikor beteg voltam. Bár ha belegondolok ugye, most is az vagyok... :S

Egyéb érdekesség nem történt. Kezd kiürülni a hűtőgép, de legalábbis a szombaton sütött húsok "végre" elfogytak. :D

Bocsánat, de most csak ennyire telik...
Egyetlen kép: Süti is pihengélt :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Szüret volt ma itthon! :) Leginkább a mogyorót szedtem le, de megfordultam még a szeder és málna bokrok mögött is...

Reggel egészen jó állapotban ébredtem, már ami a derekamat illeti. Majd Peti elment dolgozni, és Én is ideültem a géphez. Kb. fél óra múlva bizony emlékeztetett a fájdalom, hogy be kéne venni a "csodaszereket". ;) Használt! Pihentem, feküdtem...
Majd délután csak nekiálltam elmosogatni, de csak a felét bírtam. Érdekes, mert eddig sosem gondoltam, hogy amíg ott állok, csak egy minit hajlítom be a derekam és az is megterhelő lehet. :O Ma utána le kellett feküdnöm a kanapéra, úgy fájt...

Aztán erőt vettem Magamon, na meg jeleztek a kutyák és kimentünk a kertbe. Sétáltam, nézelődtem és felszedtem pár leesett mogyorót. Majd még egyet, még egyet... És végül azt hiszem, az összeset összeszedtem. Mármint az idei termést.
Utána a szedernél folytattam, ami sokkal jobb volt, hiszen nem kellett hajolgatni. A málna bokor már bajosabb volt, de ha már elkezdtem, megcsináltam. Viszont úgy gondolom, idénre ez volt a legutolsó "nagy" szüret...

Este, miután Peti hazajött, fel is törte a mogyorókat, közösen megpucoltuk és falatoztunk is belőle. :)
Most pedig már alig tudok ülni, annyira fáj a derekam. :( Holnap csak feküdni fogok, legalábbis azt tervezem...

Vasárnap:

Ma a pihenés és a punnyadás napja volt. :)
Kicsit ugyan pakolásztunk, visszarendeztük a konyhát és a kertet, stb... Aztán viszont csak úgy elvoltunk. Nem is nagyon tehettünk mást: kint tombolt a kánikula.
Peti még a medencébe is befeküdt, hogy enyhítse a hőség érzetet...

Igyekeztem a cicukra koncentrálni, bár Ők is csak feküdtek egyik helyről a másikra.

A fájdalmamról csak annyit, hogy tegnap azt írtam, nem is fájt olyan nagyon a derekam. Mivel ugye alig ültem le egész nap. Ezért aztán estére sajogni kezdett a bokám és a térdem. :O Reggelre viszont "helyreállt a rend", azaz visszatért a derékfájás. :( A "csodaszerek" azonban tényleg segítenek. Izomlazító és gyulladáscsökkentő...

Szombat:

Szuper nap volt a mai!!! :) 
Kedves kutyás Barátainkat hívtuk meg egy nyárbúcsúztató piknikre Hozzánk. Természetesen jöttek a kutyák is, így összesen 11 manó rohangált és csaholt a kertben.
Nem is nagyon tudom leírni, hogy mi is történt pontosan, mert olyan hirtelen elment a nap. :O Legalábbis Nekem nagyon úgy tűnt, repül az idő...

Reggel korán keltünk, mert még Peti mindenképpen le akarta nyírni a füvet. Ez így is lett: éppen készen lett, mire az első vendégek megérkeztek. Én közben bent készülődtem, tettem-vettem és a cicákat zártam be a hálószobánkba. Édes kincseim, most nagyon jól viselték. Simán megfogtam Őket és sorban beraktam a szobába... Eddig volt ám néha, hogy ez nehézségekbe ütközött. Nos: kaptak vizet, kis kaját és az egyik cica wc-t. Plusz az ágyunkra egy puha plédet. Már ha maga az ágy nem lenne elég puha. :D

Bence, Tamás és Drazsé érkeztek leghamarabb, így Ők segítettek Nekünk a legtöbbet az elején. Együtt vittük ki és raktuk össze az asztalokat, székeket, plédeket, stb, stb...
Aztán szépen, sorban megérkezett Mindenki és tele lett a ház, na meg a kert. Rohangáltak a kutyák, szaglásztak és felfedeztek. Az ismerkedésen már túl vannak, hiszen minimum 2 havonta találkoznak. Ugye, hogy akkor már ismerik egymást? Persze, hogy igen: egész nap nagyon jól elvoltak, játszottak, élvezték a kertet és a szabadságot.

Kicsit féltem, hogy fájni fog a derekam és nyűgös leszek, ha hajolgatnom kell, de érdekes módon nem volt ilyen gondom. Hozzátartozik az egészhez, hogy reggel bevettem a csodaszereimet, mert hajnalban azt hittem, sosem múlik el a fájdalom. :( Így nem vártam meg a reggelt és még sötétben bekapkodtam a bogyókat. Utána pedig egész nap le sem ültem. Csak délután mertem ezt megkockáztatni, addigra meg már gondolom bemelegedett annyira az izom, hogy bírtam. Kicsit éreztem, hogy kényelmetlen, de a jó társaság és a Velük érkezett pozitív energia segített. ;) 

Szóval elvoltunk: A fiúk tüzet csiholtak, beszélgettünk, eszméletlen finom süteményeket és még finomabb málnás tiramisut ettünk (Ezt mind hozták ám! Köszönjük!!!), majd nekiálltunk sütögetni. Pácolt csirkemell, sertéshús, kolbászkák volt a menü 3 féle salátával, kicsit megpirított pitával és hamuban sült krumplival. Na és a sláger: A ropira sütött bacon szalonna. :) Azt hittem, sok lesz az a 2 nagy csomag, mégis csak ez fogyott el mind egy szálig! :O Tényleg fincsi csak úgy ropogtatva rágcsálni. ;) Ilyet legközelebb is csinálunk, az tuti!

Mivel szeptember van, gondoltuk, már olyan kellemes, kertben ücsörgős party lesz. Az időjárás azonban egy jó kis forró, nyári napot hozott. Még a szél sem fújt, bár pár felhő elhaladt az égen. Mi meg árnyékot keresve vonultunk egyre arrébb a kertben. :)
Sajnos még nincsenek nagy fáink, ami alá be lehetne húzódni, de a mogyoróbokor és a hamar lemenő nap segítettek. ;)

A kutyák a nekik készített kis medencében hűtötték le Magukat, Mi pedig a délutáni fagylalttal és a hatalmas tál tiramisuval próbáltuk Magunkon "segíteni". :D Nekem sikerült: nagyon ízlett! ;)

Aztán egy kis programot is kitaláltunk, hogy Mindenkinek legyen emléke a mai napról. Vettem modellgipszet és bekeverve kis tálkákba öntöttük, majd a kutyók tappancsait nyomtuk bele. Azaz tappancslenyomatot készítettünk! Szerintem nagyon jóóók lettek. Mindegyik egy kicsit más, egy kicsit eltérő, ezért egyedi! ;)

A kutyákról nem tudok mit írni, de csak azért mert fáradhatatlanul játszottak és kergetőztek, birkóztak, futkároztak és persze ugattak, ugattak. Na meg ugattak. :D
A Mieink most csak fekszenek mozdulatlanul és a sok-sok élményről álmodnak. Masni szerintem Bodzáról, akibe azt hiszem szerelmes. Illetve valami számunkra felfoghatatlan vonzalmat érez iránta. Egész nap követte és ugatta és játszani akart Vele. Bodza próbálta Masnit le sem tojni, majd néhányszor rámorogni, hogy hagyja már abba a visítást. De Masni hajthatatlan: tovább ugatott, ugatott, ugatott... :S
Süti pedig a finom illatokról és pár Neki csúsztatott finom falatról álmodik. Aztán meg a rácsról, amit többed magával kezdtek el letisztítani. :D

Hipp-hopp este lett, a vendégek szépen sorban hazaindultak. Tünde, Tamás, Maja és Natasa maradtak a legtovább, bár Ők később is érkeztek... Viszont kaptam Tündétől egy fizioterápiás kezelést a derekamra. Nagyon jól esett. Nem tudom, pontosan milyen program volt, de olyasmi, mint amit az SZTK-ban adnak... Csak itt hosszabb volt és célzott és egyáltalán... :) Nagyon köszönöm!!! 
Közben Peti kihozta a pálinkás üveget is és egészen sötétedésig ücsörögtünk a kertben. Aztán kihoztuk a táskákat a házból, mert már kiengedtem a cicukat a hálóból. Édes kincsek, eleinte hiába ráztam a kajás tálkájukat, Ők csak szimatoltak körbe a házban. Bizony: mondtam Nekik, hogy az a sok kutyus, akiket hallottak, mind be is jöttek a házba. :)
 
Szuper jó nap volt! Köszönöm Mindenkinek, hogy eljött! Hogy hoztatok sütiket, italokat, mindent!! És a sok-sok segítséget!!! Szuper csapat vagytok! :) 

Péntek:

Eljött a várva várt nap, mikor úgy gondoltam, majd egy szakorvos a segítségemre lesz.Ám sajnos nagyot csalódtam. :( 
Azt gondolná az ember, hogy aki orvosnak áll, az azért teszi, hogy segítsem a beteg embereken. Függetlenül attól, honnan keveredik a rendelőjébe...
Sajnos ma egy olyan nővel találkoztam, aki többször kérdezte meg, hogy miért is oda mentem és nem a területileg "illetékes" reumatológiára, mint azt, hogy hol és hogyan is fáj Nekem pontosan... :( Mikor azt kérdezte, hogy az Én városomban hány orvos dolgozik szerintem, már nagyon rosszul éreztem Magam. :S
Hát nem úgy van, hogy mivel x éve, megszakítás nélkül, rendesen fizetem a TB-t, ezért Nekem teljes körű ellátás jár, bárhová is megyek??? Vagy Én tudom rosszul? :(

Kijelenthetem, hogy ez a mai nő bunkó volt! Csak azzal foglalkozott, hogy mit keresek Én az Ő rendelőjében. Ezek után még azt sem hitte el, hogy a bal oldalon fáj a derekam. Szerinte a jobb oldalam rosszabb állapotban van, mert nem tudtam jobbra dőlni. Mikor megmutattam, hogy a bal lábamat nem tudom felemelni, még akkor is a bal térdemet és bokámat kezdte el nyomogatni... :O !?!??? Nem nagyon értettem, de őszintén mondom, már csak arra vágytam, hogy kint legyek a rendelőből és elfelejtsem az egészet.

Végül azért kaptam 2 féle gyógyszert, amitől majd talán könnyebb lesz. Hogy mikor múlik el a fájdalom vagy hogy ez az egész meddig tart és egyáltalán, mi ez... Arról egy árva mukkot nem mondott. Szerinte talán lumbágó, de mindezt úgy mondta a "viszontlátásra" előtt, hogy ma egyáltalán nem ért hozzá a derekamhoz...

No mindegy. Megint csak bosszankodtam, pedig nem akartam. Viszont nehéz, ha így indul a napom... :S Ezek után egész nap hívogattam a helyi SZTK-t, hogy kérjek időpontot az itteni reumatológiára, de vagy fel sem vették vagy azonnal letették. Hallottam pár szót a háttérben, majd szétkapcsoltak. Nem értem... :(

Na de, hogy jót is mondjak: Sikerült ma egy kicsit ténykednem itthon. Mert ugyanis állva a legjobb! Ha ülök vagy fekszem, csak fáj, fáj fáj... Állva viszont remekül lehet bevásárolni, porszívózni és ruhákat pakolni a mosógépbe. Mondjuk mindegyik ténykedésnek hajolgatás, illetve emelgetés is a része, de azt segítséggel oldottam meg. Azaz Peti helyettem. ;)

Kép nem sok készült ma. Örültem, ha túléltem...
Már megint, vagyis még mindig: mogyoró!!!

 

Este Masnival: Szuri után...
Mostanra már annyira nagyon ügyesem viseli a procedúrát! :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Nem nagyon tudom, hogy mit írjak... 
Nagyon várom már a holnapi napot, amikor elmegyek a Reumatológiára. Mert úgy érzem, egyáltalán nem javulok. Sőt: a derekam és a bal lábam (vagy mi) egyre jobban fáj. :(
A helyzet igazából változatlan fájdalom szempontból. Csak akkor érzem jól Magam, ha fekhetek. Így pedig sok mindent nem tudok megtenni...
Ennek ellenére ma kimostam egy adag ruhát, bár a teregetésre nagyon rá kellett pihennem... :S

Viszont sajnáltatni sem akarom Magam, szóval készülök a szombati napra! Holnapra bevásárlást tervezek, majd jól kipihenem a fájdalmat. ;)

Szerda:

Ma már itthon maradtam és pihentem.  Egyszerűen képtelen vagyok kb. 20 percnél tovább ülni, mert annyira fáj a derekam. Vagy a hátam... Vagy a bal lábam... :( 
Délután pedig elmentem a háziorvoshoz. Ugyan Ő nem annyira ért pont ehhez, de azért megnyomkodta a hátamat, illetve a gerincemet. És akkor nagyon fájt. :S
Ki is kérdezett a tünetekről, majd azt mondta, hogy szerinte ez porckorong sérv lesz. Ám ezt Én nagyon nem szeretném és inkább csak valami izom húzódásra szavaznék. Mindenesetre majd pénteken talán több is kiderül, mikor majd a reumatológiára megyek...

Ezen kívül mást most nem tudok elmondani... Itthon feküdtem egész nap. Leginkább háton, mert úgy jó. Néha ide ültem a géphez, akkor filmet néztem vagy leveleztem.
Tündér manók nagyon örültek Nekem, Hozzám bújtak, na meg jó sokszor kikéredszkedtek (hogy kell ezt helyesen írni???) a kertbe. ;)

Egy ma reggeli tipikus kép:

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Mivel igen nehezemre esik az ülés, ezért most csak egy rövidke bejegyzést írok...
A lényeg, hogy nem vagyok jobban. Sőt. Azt hittem, ha nem terhelem a derekam, a hátam és egyáltalán Magamat, akkor majd elmúlik. Ehhez képest ma már az autóba beszállás is gondokat okozott, kezdve a bal lábam felemelésével. :O Az pedig elég alapnak számít, szóval nem húzom tovább: holnap irány a doki! 
Na azért holnap még csak a körzetihez tudok elmenni, de bízom benne, hogy Ő is tud majd pár praktikát mondani, esetleg kenőcsöt vagy gyógyszert felírni. És a szuper hír, hogy már a Reumatológiára is van időpontom. Kolléganőm tanácsára ugyanis egy olyan orvoshoz megyek, ahol nem kell heteket, esetleg hónapokat várni a bejutásra. Szóval péntekre kaptam időpontot és azt füllentettem, hogy van már beutalóm. De ahogy Magamat most elnézem, holnap úgyis a kezemhez kapom majd azt a kis papírt... :S

Ma egyébként elmentünk dolgozni. Ott egész nap ültem és gyanítom ez pont elég a megterhelésre, ugyanis sehogy sem kényelmes. Fáj, feszít és sajog... A legjobb akkor, ha hanyatt fekszem. De azt ugye a melóban nem nagyon lehet... :D

Itthon egyébként nincsen semmi különös. Süti még mindig elég fáradtka,  de Masnival már lasztizni kellett este. Aztán rátaláltak egy hétvégén behozott és elrejtett répa darabra, szóval most azt dobálják és rágcsálják... ;)

Kép sincsen sok, lévén Peti dolgozott, locsolt egész délután. Én meg feküdtem...
Azért csak találtam egy reggeli képet: Így puhulunk Sütivel, miután Apa-gazdi beengedi!

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma újra munkába álltunk...
Számomra ez egy kicsit nehézkes volt, ugyanis még reggel is a derékfájással küzdöttem. De végül is úgy éreztem, menni fog...

A délelőtt el is telt különösebb fájdalom nélkül. Illetve azt már megszoktam. :S Ám a délután pokoli volt. Már sehogy sem volt jó, ha ültem. Fájt így és úgy... Ha felálltam, mentem, majd visszaültem, mindenhogy.
A baj az, hogy nagyon kevesen vagyunk. Éppen annyian, amennyien pont készen vagyunk a munkával. A mai napot is végig dolgoztuk és ha még Én is kiesnék, azt nagyon éreznék a Többiek. Szóval nem akarok Velük kiszúrni, de ha a holnapi napom is ilyen lesz, akkor már tényleg dokihoz megyek... Egyszerűen muszáj lesz. :( 

Ezen kívül más nagyon érdekes nem történt. Peti délután levágta és megnyírta a leyland ciprusokat. Én elmosogattam és tettem-vettem... Aztán netezés, kutyás összebújás a kanapén és mindjárt megyek is aludni.

Sütiről azért még írnék. Ugyanis szombaton este kicsit elintézte Magát. Azon túl, hogy fáradt és bágyadt a múlt heti túráktól, szombaton este, a vendégségben valószínűleg kinyalta az egész olajos tepsit vagy amin sütöttünk. :S Én már ott is a derekam, illetve a hátam miatt feküdtem mozdulatlanul, Süti pedig ki tudja, merre rohangált a kertben. Éjjel kiderült, mikor egy hatalmas adagot adott vissza a tündér. :( Megviselt volt a tekintete, de meg is könnyebbült, mert utána visszakuporodott aludni.
Azt hittem, hogy akkor rendben is van minden, ám még ma reggel is olyan olajos volt a "lehelete". :( Szóval kell még egy kis idő, mire kiürül belőle... :O
Viszont már tud itthon pihenni nyugiban egész nap, míg Mi dolgozunk. ;)

Vasárnap:

A vihar nem ért ide. :O 
Már este, lefekvésnél látszott, hogy annak a nagy frontnak vagy ciklonnak vagy nem is tudom minek... De csak az alja kapja el az országot. A radarképet néztem...
Szóval semmi eső nem volt, de még szél sem nagyon. Hűvösebb viszont lett pár fokkal, aminek következtében végre egészen jót tudtam pihenni. ;)
Kicsit tovább is aludtam reggel és most éreztem először a héten, hogy van értelme pihenni, nem csak izzadok és izzadok... :S

Aztán felébredtem és fellelkesültem. Kinéztem ugyanis egy újabb útvonalat még tegnap, amit Peti is jóváhagyott, vagyis Neki is tetszett. Egészen közel van Hozzánk, így felkerekedtünk. Ám, mikor odaértünk, láttuk, hogy nem az igazi. Sehol semmi parkoló, de még egy üres placc sem, ahol meg lehetne állni. Egy kocsival még csak-csak, de hogy egy egész TúraCsapatos sok-autós indulást ide nem lehet szervezni, az biztos.
Illetve ez sincs teljesen így, mert mivel az útvonal tetszik, majd még futok pár kört. Megpróbálok elérni valaki ott lakót vagy ott dolgozót, hogy segítsen... És talán majd egyszer felhasználhatjuk ezt az útvonalat is.
Addig is: Bár kissé megint Magamba omlottam, de Peti ajánlotta, hogy ha már nekiindultunk, menjünk máshova kirándulni. Belementem és elindultunk egy másik helyszínre. Ám már mikor Sütit kötöttem be a hámjába, majd a kocsiba, belenyilallt a derekamba valami. A fájdalom, de nagyon. :( Szóval odamentünk ugyan, csak mégsem kirándultunk.
Helyette autóztunk egyet, majd hazajöttünk. ;)

A derekam még most is fáj. :( Egyre jobban fáj, ha ülök... :S
Ha nem tudnám, hogy holnap nagyon nehéz lesz a melóban a szabadságolások miatt, tuti az orvosnál kezdenék. Sajnos nagyon kiszúrnék most a bentiekkel, ha nem mennék. Aztán, hogy hogyan fogom bírni az egész napos ülést... Majd meglátjuk. :O

Más ma nem nagyon történt. Peti leszedte a szedret, Én a paradicsomot. Süti pedig a mogyoróbokornak állt neki, szóval pár szemet arról is leszedtünk. ;) Mától pedig minden nap megnézzük a leesett terméseket, mert ha nem így tennénk, mindet Süti falná fel. :D

Szombat:

Állítólag ma volt az utolsó kánikulai nap. 
Nagyon remélem, tényleg így van, mert néha már a hiszti határán álltam... Mondjuk leginkább tegnap, de a mai izzadások sem voltak semmik... Pedig ma még a levegő is mozgott.
Ennek ellenére sokáig aludtam reggel. Kipihenni ugyan nem tudtam Magam, mert mindenhogy fáj a derekam. :(

Aztán délelőtt Peti füvet nyírt, Én bent ténykedtem. Nem sokat, csak elmosogattam és lesikáltam a zuhanykabint. Majd beleöntöttem egy flakon dugulásmentesítő folyadékot a lefolyóba. Hatott, mert most már minden lefolyik seperc alatt...

Ebéd után együtt ültünk neki salátákat csinálni. Készült egy jégsalátás joghurtos és egy olivabogyós, feta sajtos görög sali. Vendégségbe vittük őket délután. :)

Bátyámékhoz mentünk ünnepelni Anyukám szülinapját. Régebben volt már, de mostanra halasztottuk. Mindenki hozott valamit: italokat, húsokat, köretet és hozzávalót.
Együtt sütögettünk, beszélgettünk, koccintottunk és iszogattunk. Majd teli hassal ücsörögtünk a teraszon és jól elvoltunk. Szerintem egy nagyon jól sikerült délután volt.

Estére már a vihar is megérkezett, vagyis csak egy kis elő valami... Esett vagy 5 percig az eső, majd feltámadt a szél. Most is csapkodja egy kicsit az ajtókat... Csak remélni merem, hogy nem lesz nagy csetepaté, mert Masnika már ettől a kis széltől is parázott és átugrotta a paravánt. :( 

Péntek:

Már péntek van és ennek most nem örülök. Máskor ugye boldogságot nyújt, hogy itt a hétvége... Most azonban, így szabi végén úgy érzem, egy percet sem pihentünk. 
Pedig ténylegesen ma sem csináltunk szinte semmit. Mégis a még mindig tomboló kánikula, az állandó izzadás kiveszi az emberből az összes energiát. Pláne, hogy mindezekhez hozzájött egy herpesz ma reggelre és az állandósult derékfájás. :(
Utóbbi már kicsit veszélyessé is vált, mikor elmentem bevásárolni délután. Már mikor a kocsiba szálltam, az is furcsa volt... Aztán jöttem rá, hogy nem tudom megemelni a bal lábamat, ha ülök, mert annyira nyilall a derekam. :S Érdekes volt a kuplungolás. :(
A bevásárló centert is lassított felvételként jártam körbe és még így is izzadtam. Aztán ugyanaz a vezetési "stílus" következett hazáig. De itthon már tényleg csak pihentem. Még most is fáj... :(

Este aztán a locsolásnál megint felhúztam Magam. Anno megfogadtam, hogy nem írom már ide ki a bosszankodás egészét, csak kulcsszavakban: Szomszéd, kutya, Masni, ugatás. Szerintük "rossz vau-vau, aúú-t akar Neked".
Miért is rossz??? :(

 

Csütörtök:

Elhatároztuk, tehát ma is mentünk. :) Jól esett, bár kicsit el vagyok keseredve, mert nem jártunk sikerrel. Az egész hét célja az volt, hogy útvonalakat keressünk a TúraCsapat kirándulásaihoz. Ez többé-kevésbé össze is jött, de pont úgy alakult, hogy a következő, októberi túra nincsen még meg. Mivel a héten bejártakat vagy rövidíteni kellett vagy egyszerűen nincs is ott út... Ezért ezek majd télen lesznek jók. Akkor ugyanis a rövidebb utak a "nyerők". Most azonban egy jó kis útvonal kéne, mert pont októberben a legjobb az idő az erdőjárásra. Szerintem... ;)
No sebaj, majd még agyalok ezen és talán vasárnap is elmegyünk valamerre. Pedig már nem akartam, ugyanis fáj a derekam, de nagyon. A bal lábamat fel sem tudom emelni. :O A lehajolás is nehéz... Ezért ma este Apa-gazdi fürdette meg a kutyókat. :) Köszi Bogár!!!

Szóval kirándulni mentünk. A cél Csobánka volt és a Macska-völgy, macska barlang, majd a Szent-kút és vissza.
Reggel még sütöttem is, virslit főztem, hogy majd ott, szépen nyugiban megebédeljünk. Ez sem így lett, de a kaja azért jól esett! ;)
Megérkeztünk: parkoló nem volt, bár ezt már a google-ban is láttam. Csak egy szélesebb murvás út a tűző napon. Mivel azonban kocsival nagyon is jól járható, beljebb mentünk a fák alá. :) Megtaláltuk a barlanghoz levezető utat és elindultunk. Igen ám, de az első jelzés volt az egyedüli jelzés ezen az úton. :O Utána akadt még pár fára festett fehér négyzet, de hogy az milyen jelzést takart, azt csak sejtettük. A térkép szerint csak ez az egy út volt lefelé, hát Mi mentünk... Lent azonban még ezek a fehér négyzetek is megszűntek. :O Ott álltunk, illetve sétáltunk tovább, mert a bogarak majd megzabáltak Minket. Najó, csak rajzottak körülöttünk, de az is épp elég zavaró volt. Szóval se barlang, se forrás. Völgy ugyan látszott a távolban, ám egy kapu állta utunkat.
Viszont mivel kirándulni jöttünk, nekiindultunk egy jelöletlen úton, ami egy idő után egyre gazosabb lett... Na meg egyre csak távolodott az eredeti célunktól, így visszafordultunk. :(

Feljöttünk a völgyből és újra a murvás úton voltunk, ahol a kocsit hagytuk. Kicsit ugyan távolabb lukadtunk ki, ami pont jó volt, hiszen a következő cél a Szent-kút volt. Végre találtunk turistajelzést is és nekiindultunk egy lejtőnek, ami egyre csak meredekebb lett. Az út közepét kimosta a víz és tele volt apró makkokkal. Szóval a rálépés kicsit bokatörő volt. De csak lejutottunk épségben. ;)
Lent találtunk egy kis házat vagy mit... Sok padot, feszületet és a forráshoz levezető lépcsőket, kegyhelyet, ilyesmit... Utóbbihoz csak Peti ment le, de gyorsan fel is jött, ugyanis nagyon párás volt a levegő, plusz sok darázs és dongó tanyázott lent. .S

Végre pihentünk! Leültünk a padokhoz és ebédeltünk. Persze megjelentek a darazsak és még a kajánkat is megkóstolták. Sokan voltak körülöttünk, talán 10-en egyszerre... :O Gyorsan kellett hát ennünk. :D

Kutyáink sem örültek a repkedő bogaraknak. Masnika eleve vadászni akarja Őket, ám ha zümmögnek is, rögtön a lábiját nyalja... Sütit pedig pont ma csípte meg (Vagy csak rászállt) egy hatalmas példány, ami után behúzott farokkal ugrált 3 lábon egy ideig. :O

Nos: pihenőnk után egy másik úton indultunk el visszafelé. Megint csak egy jelöletlen utat kerestünk és találtunk is, csak nem azt, amit éppen kerestünk. :D Végül feljutottunk így is, csak... Ez persze így nem jó. Összesen talán 5 km-t, ha mentünk.

Viszont izzadtunk, de nagyon! A kutyákat sem akartam tovább terhelni. Nagyon lihegtek és már nem is szaladgáltak. Masnika eleve így kezdte az egész mai napot, Süti akkor még rohant szaglászni, de délután már Ő sem... 

Jöttünk hát haza. Illetve egyenesen az állatorvoshoz mentünk megnézetni Süti manó fülét. Sajnos a legalján még mindig nagyon piszkos, de már nem gombás, nem büdös... Még vasárnapig kell neki cseppenteni, aztán remélhetőleg teljesen rendbe jön. ;)
Masnika is átesett egy bűzmirigy kinyomáson, majd már tényleg hazajöttünk...

Itthon pedig semmit nem csináltunk. Neteztünk, filmet néztünk, vacsoráztunk, medencében ücsörögtünk... És végül kutyókat fürdettünk: lemostuk a sok virágpor pollent a szőrükről! ;)

Szerda:

A hőség mára sem múlt el... És a jövőre nézve is még marad egy ideig. De a héten biztos. 
Nem örültünk neki, de nincs mit tenni. Szinte ki sem mozdulunk a házból, amiben azért szerepe van a fáradtságnak is. ;) A tegnapi napot kipihenni nem volt elég az éjszaka...

Reggel ugyan sikerült korán felkelnem, de csak mert a kutyók már nyüsszögtek. Adtam enni Mindenkinek, beindítottam a locsolót és visszafeküdtünk Apa-gazdi mellé... És azonnal elaludtunk. :D
Majd folytattuk ezt szinte egész nap. Dőltünk egyik helyről a másikra. Néha zuhanyoztunk, néha a medencébe ültünk... Én a gép előtt görnyedtem és élménybeszámolókat írtam. Végre készen lettem a TúraCsapat Budakeszi túrájának a beszámolójával is. Nagyon elhúzódott, pedig nem szeretem a késést... :(

Délután még bevásárolni is elszaladtam, majd este locsoltam. Peti gazolt egy keveset, de kemény a talaj, a gazok kegyetlenek, így felsértették a kezét. :(

És a hőség még mindig kitart. Most ugyan kitártuk az ablakot a hálóban, hogy legalább pár fokot tudjon hűlni vagyis frissülni...

Kedd:

Ma megint kirándultunk, dacára a 35 fokos hőségnek. :) 
Jó volt, szép volt, de most nagyon fáradt vagyok, ezért a bejegyzés és a rengeteg kép és video csak holnap lesz látható...

-------------------------------------------------------------------------

Ez volt tegnap...

Szóval kirándultunk tegnap. Bár már reggel a teraszra kilépve sem észleltünk felüdülést, csak fülledt melegséget... Ez mégsem tántorított el Minket, hogy belevessük Magunkat a Börzsönybe. Nagyon régen jártunk már ott... 
Természetesen most is egy leendő útvonalat teszteltünk a TúraCsapat-nak. Bár voltak kétségeim, hogy hogyan, merre fogjuk majd a tavat megkerülni... Pláne, mikor az autóból kiszállva megláttuk a "Magánterület, belépés csak horgászoknak!" táblát. :S Ám mivel a piros jelzést nem találtuk, bementünk a magánterületre.
Elénk tárult a tó, egy gyöngyszem vagy tengerszem a völgyben, a maga nyugodtságával és szépségével. Órákig tudtam volna nézni! :) A partja szépen kiépítve, a bejáratnál padok, asztalok, a tó vízén tavirózsa úszkált... És volt egy lakókocsi is, amiből valaki kukucskált. Gondoltuk, a halőr lesz az, de csak a fiát találtuk. Sebaj, megkérdeztük Őt is, segítsen Nekünk rálelni a piros jelzésre. Sajnos nem tudott segíteni, csak annyiban (Ami nagyon is sok!), hogy megengedte, hogy körbesétáljuk a tavat és azt tudta, hogy a tó másik végében fel lehet menni az erdőbe... Talán ott lesz a keresett jelzésünk. Mi így is tettünk. És ott volt!!! :)
Bár a bejáratnál ki volt téve egy "Kutyával belépni tilos!" tábla is, a fiú még azt is megengedte, hogy Süti és Masni bejöjjön Velünk és mondanom sem kell, hogy eszméletlen boldogan szaladgáltak, szaglásztak a szagoktól megrészegülve. :D Masnika majdnem beleugrott a tóba egy hatalmas béka után... 

A tó másik végében rátaláltunk a piros jelzésünkre és nekiindultunk az erdőnek. Az út legelején valamiféle sások között mentünk. Nem is nagyon tudtuk, mi van a lábunk alatt, bár szilárd volt, csak nagyon benőtt. :O Süti és Masni sokszor tűntek el a füvek és sások alatt, néha csak a popójukat láttuk. :D Irtózatosan sütött a nap, tűzött és égetett. Egyik rét a másik után következett, árnyékot csak egy-egy árva fácska nyújtott.
Egy kis idő után beljebb vezetett az út az erdőbe, elértünk a patakhoz, ahol kutyáink először jutifalat motiválására, majd már simán anélkül mentek át. Nem is mentek, csak úgy felüdülésként trappoltak a hideg vízben egy keveset. Megértem Őket. ;)

Következett az erdő és egy kisebb emelkedő. Így utólag nézve egyáltalán nem volt nehéz vagy meredek, mégis úgy éreztem, nem kapok levegőt, nyűgös voltam és fáradt. :O Már tudom, hogy mindez a 35 fokos hőségnek köszönhető, plusz a fejem körül állandóan szálldosó apró bogaraknak, amik nem restelltek még a szemembe is beleszállni. :S
De csak felértünk épségben a hegygerincre. Vagy valami olyasmire. Úgy éreztem fúj a szél, pedig a növények meg sem mozdultak. Egyszerűen csak volt egy kis levegőmozgás a 300 méter magasban. :D 

Megint fák között mentünk, ám nem sokáig. Kis idő után egy hatalmas rét tárult elénk, aminek a másik oldalán volt az elágazás. Ott aztán pihentünk egy keveset. Leültünk és megvártuk, míg már nem izzadunk. :D Masni a vadvirágok között hempergett, Süti pedig füvet evett. Kicsit féltem, nehogy nagyon kimelegedjenek, mert Ők csak rohangáltak a tűző napon és élvezték a sok ismeretlen illatot, töltődtek élményekkel rendesen. ;)

Pihenő után lefelé indultunk. A nap még mindig tűzött, de elénk tárul a csodásan szép völgy! A fényképek nem tudják visszaadni, pedig tényleg gyönyörű volt! 
A lejtő végében ismét egy elágazásba botlottunk és rátértünk a zöld jelzésre, majd már meg sem álltunk, mert a bogarak csak szálltak, keringtek körülöttünk...
Megint erdő, ismét egy mini emelkedő, majd lejtő a piros kereszten és hipp-hopp vissza is érkeztünk a tóhoz. :) Itt megkíséreltünk egy olyan utat keresni, ahol majd esetlegesen kikerülhetnénk a tavat, mivel ugye az magánterület... Felkaptattunk egy őrületesen meredek úton, de sajnos a tetején egy egészen másfelé vezető ösvényt találtunk.
Ekkor már nagyon fáradt voltam. Fájt a lábam, a térdem, a derekam... Majd belém hasított a tudat, hogy akkor vissza is kell ereszkednünk ezen a meredeken, aminek most a tetején ülünk... :O Kicsit pihentünk, majd Peti segített. Végig fogta a kezem és így valahogy csak lejutottam. ;)

Újból végig sétáltunk a még mindig csodásan szép és nyugodt tó mellett, majd elérkeztünk a lakókocsihoz. Most már ott volt a halőr, akivel tudtunk beszélni. Elmondtuk, hogy szeretnénk majd ide sok kutyussal jönni és mit tanácsol, merre mehetnénk, hogy elkerüljük a tavat. Sajnos pont ebben nem tudott segíteni, de azt mondta, hogy ha télen jövünk, akkor nem lesz ezzel gond. Akkor általában a tó is be van fagyva, horgász is alig van... És nyugodtan bejöhetünk majd a kutyákkal. Persze szóljunk Neki előtte, már csak azért is, mert akkor meg tudja mondani, éppen merre lesznek vadászatok, hajtások. Nehogy még abba is belefussunk... :( Egyszóval nagyon segítőkész volt. Mesélt még a tóról, hogy nemrégen van magánkézben és előtte menyire el volt hanyagolva. Kaptunk egy telefonszámot, minden jót kívántunk és elköszöntünk. 

Azt még mindenképpen elmondanám, hogy mikor visszaértünk a tóhoz, Masni már nagyon fáradt volt. Mikor hívtuk, már nem rohant, csak szépen, komótosan lépkedett... Ám mikor megérezte a békák illatát, sőt még látott is egy hatalmas példányt, teljesen átszellemült. :D Mászott volna bele a vízbe, hogy alig lehetett megfogni. Még a póráz végén is kitámasztott és jelezte, hogy Ő bizony nem jön tovább, vissza akar menni a békákhoz. De csak eljutottunk a kocsihoz, ahol megint nagyon cuki volt. Letettük és Ő nyílegyenesen elindult a tó irányába. :O Megint felvettünk, megkapta a hámot és beraktuk a kocsiba. Bekötve még nem volt a biztonsági övhöz, így míg Sütire adtam a hámot, Masnika kimászott a másik oldali nyitott ajtón és újból nekiindult. Édeske ekkorra már tényleg fáradt volt, mert bár határozottan lépkedett, mégis nagyon lassan. Hiába hívtuk, mintha nem is hallaná, csak ballagott előre. Viszont ilyen lassúságban simán utolértük. :D 
Aztán hazáig persze meg sem mozdult, ahogy Süti sem.

Összesen 6km-t gyalogoltunk, de Én ott a kocsiban úgy éreztem, mintha 10 km lett volna. :O A derekam még most is fáj, de megérte, mert mozogtunk és eszméletlen szép helyeket láttunk! 

Hétfő:

Mától szabin vagyunk! Hurrá!!! 
Anno úgy terveztük, hogy a hétvégi családi buli miatt, majd végig takarítjuk a hetet... A családi buli azonban elmarad, ezért nem kell olyan gőzerővel dolgozni. :)
Ma mégsem unatkoztunk! ;)

Ami egy kicsit bosszantó, hogy pont erre a hétre mondtak minden napra kánikulát az időjósok. És ma kaptunk is belőle rendesen. Dolgoztunk kb. 5 percet és már folyt rólunk a víz...

Délelőtt kivettem a dunsztból a legutolsó barack lekvár kreálmányokat. Nagyon szépségesek, csak ez valamiért egy kicsit folyós lett. :O No, sebaj! Így is megesszük, meg jó lesz sütibe, palacsintába, stb...

Aztán szinte egész délelőtt a tegnapi blog bejegyzést írtam, fényképeket válogattam, méreteztem, feltöltöttem, ilyesmi... Terveztem még a TúraCsapat élménybeszámolójához is a képeket berakni, de arra megint nem maradt időm. :( Pedig a héten tutira meg akarom csinálni!!! 

Aztán főztem, sütöttem a konyhában, amitől persze megint kimelegedtem. :D Peti a kertben nyírta a füvet, majd még a kocsit is lemosta. Beállt vele a másik kapun és slaggal lelocsolta. ;)
Én még kimostam egy adag ruhát, kiteregettem és most itt dülöngélek a gép előtt. :D
A napot végig sántikáltam, de még mindig úgy érzem, nincsen komoly baj.

Vasárnap:

Mára is jól befűtöttek. :D Ám ez Minket nem akadályozott meg abban, hogy kirándulni menjünk! Természetesen egy újabb lehetséges TúraCsapat helyszínt kerestünk, teszteltünk és megint csak jó volt, hogy előre feltérképezzük a terepet, mert ahol ma jártunk, pontosan ide, így, erre az útvonalra nem mernék sok kutyás és gazdis túrát szervezni.
Maga a hely azonban csodás, ezért nem adjuk fel! Keresünk egy kicsit rövidebb utat,  nem ennyire vadregényeset és tuti szervezünk ide túrát! ;)

Nem egyedül mentünk ám! Jött Velünk Susu és Boogie, Tünde, Tamás, Maja és Natasa., Valamint Ági és Juci :) Szuper kis csapat volt. Az idő túl meleg és fülledt, viszont az út, de főleg a kilátás káprázatos. :) Bár a murvás talaj nem annyira tetszett a lábamnak vagy a cipőmnek, mert sikerült kétszer is akkorát esni, hogy utána egész úton fájt a lábam. Sajnos még most is. :( Este nem tudtam eldönteni, hogy a bokám vagy a vádlim fáj... Talán mindkettő, de bízom benne, hogy csak egy húzódás és hamar elmúlik.

Szerencsére (vagy nem...) egy idő után letértünk a murvás útról és bementünk az erdőbe. Örültünk az árnyéknak, ám furcsálltuk, hogy lefelé, csak lefelé ereszkedünk. Sejtettük, hogy meglesz ennek majd a böjtje, mert ha ennyit megyünk lefelé, akkor valahol ugyanennyit kell majd felfelé másznunk. :O
Így is lett. Mivel errefelé nagyon sok kis ösvény, csapás vezet a várhoz és ezek többnyire jelöletlen, turista jelzés nélküli utak, egy idő után nem tudtuk pontosan merre is járunk. Ami biztos volt, hogy a mellettünk lévő hegy másik oldalán van a vár. Ezért aztán rátértünk egy ilyen jelöletlen ösvényre, ami az elején még lankás volt, de hamar egy igen meredek és csúszós kapaszkodóvá vált. Itt már sajnos nagyon fájt a lábam, szóval jól lemaradtam. A Többiek és a kutyák is gyorsan felértek a hegytetőre és csodálták a kilátást, míg Én is felértem. ;) Aztán mentünk tovább... Elénk tárult ismét az Egri-vár és a völgy minden szépségével. Sajnos itt már a vízszintes talajon is csak sántikáltam. :( Pedig egy elég meredek murvás lejtő, majd ismét egy emelkedő következett.
Azt hiszem, jól lelassítottam a csapatot, de csak odaértünk a várhoz, ahol egy nagyot pihentünk. Ebédeltünk, ücsörögtünk, fényképeztünk, beszélgettünk... Ekkor már a kutyók is elfáradtak, kidőltek és csak hűsöltek az árnyékban. ;)

Kis idő után azonban visszaindultunk. Most már csak a kocsihoz kellett ballagnunk, de ismét sok ösvény közül kellett választanunk. És megint sikerült az emelkedőset kiszúrnunk. ;) Viszont így, mikor a Teve sziklához értünk, megint csoda kilátásban gyönyörködhettünk. Azért egyszer majd megnézném lentről is, de most örültem, hogy erre jöttünk! 
A kocsik felé még belefért egy sok kutyás rohangálás a réten, majd már csak leülni vágytunk. ;)

Kedves barátunk, Susu meginvitált Minket egy délutáni szalonnasütéses piknikre Magához, amit örömmel elfogadtunk. :) A tegnapi csapat fele átvonult egy szuper kis kertbe. Ücsörögtünk a fűben, beszélgettünk, regenerálódtunk, felfrissültünk és ettünk, ettünk, ettünk...  :D Kutya bogyók felváltva ugatták a járókelőket, aztán már csak hűsöltek eldőlve a fűben vagy az asztal alatt.
A szalonnák is megsültek, éppen mikor már nem bírtunk az éhségünkkel. Jó sokat ettünk, hozzá jeges limonádét és szörpöt ittunk, levezetésnek pedig még fagyiztunk is. Nagyon szépen köszönjük a vendéglátást! Isteni volt!!!

Már nem nagyon tudtunk megmozdulni, mégis haza kellett jönni, szóval elindultunk. Peti hősiesen vezetett, Én meg majdnem bealudtam a kutyókkal egyetemben. ;) Ők ugyanis már beszálláskor elfeküdtek és meg sem mozdultak hazáig...

Szombat:

Ma egyedül maradtam itthon... Peti Szarvasra utazott, ahol a Nagymamájával töltötte a napot. 
Előtte azonban még itthon is ténykedett egy keveset. Tegnap ugyanis észrevettük, hogy a mogyoróbokron hernyók tanyáznak. :O Peti első gondolata a permetezés volt, de ma reggel mégis az égetés mellett döntött. Amúgy is volt más égetnivaló: nevezetesen a mamutfenyő pár elszáradt ága. Nem tudjuk, miért csinálja ezt a fácska, de Én bízom benne, hogy ez csak a "természetes szelekció" vagy mifene... Szóval ahogy nő, a túl sűrűn lévő ágait már nem tudja eltartani... Persze nem biztos, de betegnek egyáltalán nem tűnik, szóval nincsen gond!

Tehát Peti égetett, majd készülődött és elutazott.
Én itthon maradtam a manócskákkal és pihentünk egy nagyot délelőtt. ;) Utána viszont beindult a nagyüzem. A héten már említett barackoknak álltam ma neki és befőztem lekvárnak. A mai pont a duplája volt a múltkori adagnak, így nem unatkoztam. Meghámoztam, feldaraboltam, leturmixoltam, megfőztem és üvegekbe töltöttem., majd bedunsztoltam Éppen elég lett a meglévő üveg mennyiség, sőt még maradt is pár mini...
Aztán megint csak egy kis pihenő következett, ami után locsoltam. Igyekeztem ma mindent meglocsolni a kertben, lévén kánikulai időket élünk meg. Nem volt egyszerű, de megoldottam. Néhol talán túl sokat is sikerült áztatnom, mert csak letettem a slagot, míg a másikat tartottam. A fűnek nem árt! ;)

Aztán este lett és Peti is hazaért. A kutyók kitörő örömét leírni nagyon nehéz. Masnika ilyenkor fel-alá futkos és ugat Mindenkit. Tisztára izgalmi állapotba jön hirtelen.. :)

Péntek:

Szabi előtti utolsó munkanap volt a mai. :) Már nem nagyon volt kedvünk menni, de mivel tudtuk, hogy egy pihenős, szabis hét fogja követni a mostanit... Nem "ellenkeztünk". :D Készülődtünk és munkába mentünk. 

Ott sok minden nem történt... Csak a szokásos.
Aztán jöttünk haza és csodák csodája: Tiszta volt az előszoba! :O
Gyorsan átöltöztem, megetettem Mindenkit és indultam is vissza bevásárolni. Szerintem mondanom sem kell, hogy eszméletlen sokan voltak ma a hipermarketben. De komolyan!!! 6x leizzadtam, mire a pénztárnál is végeztem. Sőt, még zsömléért is sorba kellett állnom, vagyis várni rá... Azt mondták ugyanis, hogy most kihoznak még egy gurulóssal aztán mára annyi. :( Tehát volt egy kis tolongás, mert már a kenyér és a péksütemények, minden le volt fosztva. Csak ott döbbentem rá, hogy most nem csak egy szimpla hétvége lesz, hanem a holnapi ünnep miatt a boltok is zárva lesznek...
Sajnos kicsi befőttes (illetve lekváros) üveget nem kaptam, de majd csak megoldom valahogy a holnapi barack elrakást. ;)

Míg Én odavoltam, Peti megkötözgette a szőlőt, levagdosott pár levelet és megállapította, hogy jövőre nem maradhat sok fürt a szőlőn, mert nem bírja el. Most már csak meg kéne jegyezni... :)

Csütörtök:

A dolgos hétköznapok folytatódtak. Ami fontos, az leginkább a délután... Hiszen nappal csak a munka van, amikor ülünk az íróasztal és a monitor mögött, néha aggódunk, stresszelünk, de végül mindig megoldódik minden. ;)

Aztán eljön a délután és beindul az itthoni élet! :)
Ma kb. délben telefonált a állatorvosunk, hogy megvan Süti manó vizsgálati eredménye, így mehetünk a gyógyszerért. Ami ugye a fülcsepp. Szuper!!!
Kicsit átrendeztük a teendőket és már hazafelé a rendelő felé kanyarodtunk. Így Sütit nem tudtuk elvinni, de nem is most a lényeges, hanem mondjuk jövő héten, mikor már kapja a kezelést.
Szóval: ahogy azt már a múltkor is írtam, valami gomba van Süti fülijében. Most már viszont tuti biztos, hogy Malassezia Pachydermatis a kórokozó neve...
Azt is megvizsgálták, hogy ez a gomba mitől hal meg, illetve melyik környezetben pusztul el. Ezért aztán ma este már nem csak fültisztítás volt, hanem csepegtetés is Gyakorlatilag ugyanaz, csak ezután nem kell Sütinek megráznia a buksiját. ;) Még mindig nagyon édesen jön és hajtja le a fejét. Persze, jutiért mindent! 

Állatorvos után Peti gyorsan átöltözött, majd átment Szüleimhez barackot szedni. Már ezt is írtam, hogy sok a barack a fán annyira, hogy nem győzik enni... "Sajnos" már nem annyira zöld, hogy befőttnek jó legyen, de lekvárnak még tökéletes! Köszönjük szépen azt a mai tele rekeszt, amit leszedhettünk! 
Míg Peti elment, addig Én láttam el a manókat, feltakarítottam az előszobát, majd kimentem a kertbe locsolni. Azt gondoltam, hogy majd Nekem kell végiglocsolnom mindent, ehhez képest Peti nagyon gyorsan visszaért. :O Én még csak a veteményesnél tartottam, mikor Peti jött és segített a továbbiakban. Így ugye gyorsabban haladtunk, mert míg Ő az elő- és oldalkertben szorgoskodott, addig Én hátul. A billenős kirakása után viszont bejöttem és "bepréseltem" a barackokat a hűtőbe. :D
Mivel max. csak holnap, de leginkább szombaton tudok nekiállni pucolni és darabolni, majd megfőzni, ezért jobbnak láttam addig hűvösre tenni őket. Elfoglalnak 2 polcot is. ;)

Szerda:

Úgy érzem, mostanában meg sem állok. :O Igazi befőző mániás lettem vagy nem is tudom... De egyik lekvár éri a másikat. ;)

Reggel ma még korábban is keltünk, mert Szüleimet vittük el a busz állomásra...
Aztán persze hamarabb értem a melóba, ami kellett is. Igazából minden nap kéne, mert megint átmentem mínuszba... :( De már nagyon várom a szabit! 
Azt hiszem, tényleg igaz az, hogy az embernek kell 2 hét szabi egyhuzamban. Mondjuk Nálunk tuti nem telne csak láblógatással, de az aktív pihenés is pihenés. ;) Szóval most úgy érzem, hogy már ezen a héten is szabin kéne lennem, annyi a munka itthon.

Ma délután ki sem tudtunk menni a kertbe, csak a billenőssel locsoltunk egy helyen. A slag párszor szétcsúszott az illesztésnél, amihez folyamatosan kirohangáltam. :(
Közben bent főztem holnapra, majd ismételten egy adag lekvárnak estem neki.

Peti egy gyors vacsi után kiment Szüleim elé a buszhoz és hazahozta Őket. Még éppen világosban érkezett vissza és le tudta szedni a mai adag szedret. Nem volt sok, de jó kis kiegészítése a tegnap becukrozottnak.
Én ezalatt készen lettem a joghurtos padlizsánnal, majd kiszedtem a dunsztból a tegnapi lekvárokat, lemostam és felcímkéztem őket. Aztán nekiálltam leturmixolni a szedret és a végére már Peti is bejött még pár szemmel. ;)

Mikor ez a lekvár is megfőtt, már alig álltam a lábamon. Najó, túlzásba ne essünk, de a derekam tényleg fájt egy kicsit...

Manókra pont ezért ma nem volt sok idő. Süti elbóklászott a kertben, szimatolt és felfedezett. Masni viszont hozta a rágókötelét és azoknak a kérlelő szemeknek nem tudtam ellenállni. Nem dobáltuk és huzigattuk sokat, de ez is valami... Viszont mondtam Nekik, hogy jövő hétre sok kirándulást tervezek. Akár mehetnénk minden másnap. Mindenkinek jót tenne. ;) Útvonal van, márcsak neki kell indulni!

Kép sem készült sok... Illetve igen, de megmutatni csak kettőt hoztam.
Kertünk reggel: olyan nyugis... :)
 

Utca: A kis fácskánk. :)

Egy évvel ezelőtt...>>