A Nagy család élete

Szerda:

Ma egy kicsit felmelegedett a levegő. Bizonyítja ezt az, hogy hazafelé melegem volt a pulcsimban. :O Furcsálltam is az egészet, majd itthon minden világossá vált, mikor ránéztem a kinti hőmérőre. :) 

Ennek ellenére nagyon sok helyen megy már a fűtés. Ami magában nem is gond, ha az ember "szabályosan" teszi. Ám, ha mindenféle furcsaságokat, esetlegesen szennyező dolgokat dobunk a kazánba, ne csodálkozzunk, hogy az egész város fulladozni kezd. :S
Pesten ez annyira nem érzékelhető, hiszen ott leginkább gázzal fűtenek, de hazafelé egyre többször kellett belső levegő keringetésre rakni az autót, mert iszonyatosan gomolygó, sötét füstöket láttunk némely kéményből előtörni... Mi lesz itt még télen? :(
Engem ez elszomorít, bár valahol azt is megértem, hogy ha nincs mit a kazánba dobni, akkor az ember a szemetet is felhasználja... No, mindegy. Mi igyekszünk nem megmérgezni egymást, na meg a bolygót!! 

Egyébként egy teljesen átlagos nap volt a mai. Dolgoztunk, majd hazajöttünk, vacsoráztunk, aztán Én "eltűntem" a konyhában. Mind a 3 gázrózsát begyújtottam és megfőztem a holnapi és a pénteki kajánkat is. :)
Mikor már a mosogatással is végeztem, már nagyon fájt a derekam. :( Szóval ugyan már nincsen lumbágóm, ám ha "megerőltetem" a derekamat, akkor mégis van... :S

Fényképezni nem volt időm. De egy azért akad:
Zeuszka: "Ne fotózz már Anya!" :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Semmi különös nem történt ma. Hacsak nem annyi, hogy utolértem Magam egy kicsit... ;)
Ma már dolgozni mentem, ahol nem nagyon volt megállás. De időben tudtunk hazajönni és nekiállni a teendőknek. Úgy, mint főzés holnapra, majd élménybeszámoló írás. :)Már készen is vagyok, csak a képek és videók beillesztése van hátra. Ami viszont majdhogynem nagyobb volumenű feladat. Szóval a következő napokban sem fogok ám unatkozni. ;)

Manócskáink még mindig fáradtak egy kicsit, de az is lehet, hogy csak nyugodtak. Hiszen a mindennapi szaladgálás megvolt a kertben, majd elégedetten Apa-gazdihoz bújás a kanapén. :)

Cica kincsekkel is minden rendben van. Lolika ma akrobata mutatványokkal "szórakoztatott" Minket. A Cicamínó legfelső emeletén kellette magát hanyatt. Gurult egyik oldaláról a másikra. Mondtam is Neki, hogy maradjon nyugton, mert leesik. :O És tényleg: egyszer csak tovább billent és leesett a legfelső emeletről. Ám amilyen kis ügyes, pont egy emelettel lentebb landolt, simán négy lábra. Mint egy kis tornász. :D

Sokat nem fotóztam ma. Konkrétan semmit.
Viszont itt van egy tegnap esti fénykép a tündér kutyákról: Alvás. :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma pihenőnapot tartottam, azaz itthon maradtam szabin. Mondjuk a pihenés része annyiban igaz, hogy itthon voltam... Mert ugye dolog azért akadt. ;) 
Először is kimostam egy adag ruhát, majd vasaltam. Utána pedig nekiálltam a tegnapi, maratoni hosszúságú bejegyzésnek. Csak a fényképek kiválogatása elvitt egy egész órát, és akkor még sehol sem voltak a videók. :O De csak készen lettem! :) Remélem, jól visszaadja a napunkat.

Közben persze többször is kimentünk a kertbe a manókkal. Szép, napos őszi napunk volt. Kicsit hempergőztek a kutyák, majd visszajöttünk a házba és újra bekuckóztak a fotelbe. ;)

Egyébként még főzést is terveztem, de arra mégsem jutott idő. Helyette délután el kellett mennem az állatdokinkhoz a megrendelt gyógykészítményekért. Masninak kértünk porcerősítőt és halolaj kivonatot. Pluszban még féreghajtó tablettákat is hoztam...
Mire visszaértem, már este lett. Csak vacsizni volt idő, majd ideülni a géphez az esti teendők miatt. ;)

Vasárnap:

Ma tartottuk a Russell Terrier és Beagle TúraCsapat 10. túráját a Pilisben. Szerintem nagyon jól sikerült, bár kisebb malőrök akadtak. Ezekért elnézést is kérek! Minden túra egy tapasztalat is egyben. Egyre többen vagyunk, egyre népszerűbbek... Viszont még így, 10 túra után sem vagyunk profik... Ám a hibákon próbálunk javítani és arra törekszünk, hogy Mindenki elégedetten térjen haza. :)

Szóval reggel korán indultunk, hogy szokásunkhoz híven Mi érjünk oda leghamarabb. Ez sikerült is. ;) Süti és Masni annyira örültek, hogy végre megyünk valahova, hogy kb 5 perc kellett az itthoni lenyugodáshoz, mire rájuk tudtam adni a hámokat. :D
Aztán robogtunk az autóban. Szépen lefeküdtek és nyugodtan pihentek, ahogy szoktak. Az út felénél azonban Süti felült és kikukucskált az ablakon. Sosem szokott, ezért kicsit furcsálltam, de nagyon aranyos volt. Csak nézte az elsuhanó fákat az autópálya mellett... Majd kis idő múlva visszafeküdt. :)

Fél 9 után egy kicsivel érkeztünk a parkolóba. A gyülekező 9-től volt, így még volt időm elrohanni egy bokor mögé, kiszedni a manókat a kocsiból és felöltöztetni, majd előkészíteni az üdv. csomagokat. :) Ám volt, aki már 9 előtt megérkezett, de a zöm csak utána. Sőt, még késők is akadtak. Szóltak telefonon, hogy késnek és természetesen Mindenkit megvártunk. Így viszont 10 óra lett, mire nekiindulhattunk... Csak az volt a szerencsénk, hogy a napon álltunk, ezért nem fázott át a társaság. Bár a pulcsis, mégis reszkető Masnit néha visszaraktam az autóba... 

Aztán mondtam pár szót és elindultunk.Nagyon sokan voltunk, ezért nem is tudtunk együtt haladni. Dorka ment legelöl, Ő ismerte az utat, hiszen volt Velünk előtúrázni. Ez azért volt fontos, hogy figyelmeztesse a gazdikat a "rettegett" Ördög-lyuk barlangra. Így is lett, senkinek nem lett semmi baja... ;)

Haladtunk tovább és nemsokára elérkeztünk a pihenőhelyhez, a Mária-Padhoz. Ez sajnos nem tisztás, viszont voltak padok és asztalok, na meg elég nagy szabad terület, ahol megtartottuk a vetélkedőket. Az agytorna most könnyű volt, leszámítva egy kérdést, ami döntő fontosságú lett a megfejtésnél. Végül egyetlen egy hibátlan papírt adhattam vissza. :)
Aztán következett a kutyás vetélkedő. A kutyákat a gazdiknak át kellett hívnia 3 terpeszállásban álló ember alatt. Édesek voltak a kutyók, nagyon eltérően reagáltak. A gazdik leleményessége is csuda jó volt. A legjobban talán Bencéé tetszett, ahogy Drazsét egyszerűen átdobta a lábak között. :D
Nagyon szépen köszönöm annak a 3 embernek a segítségét, akik az egész alatt terpeszállásban álltak. Szuperek vagytok!!!

Nem voltunk itt sokat, mégis sikerült egy kicsit átfáznunk. Sajnos a hely árnyékos volt, bár legalább a szél nem fújt és az eső sem esett. ;) Masnika fel is kérte Magát az ölembe, úgy reszketett. Aztán viszont beraktuk a táskájába és Apa-gazdi "cipelte" egy ideig. Illetve amíg ácsorogtunk. Süti közben bóklászott, megleste a nyitott hátizsákokat és sajnos a tűzrakóhelyben kotorászott. :S

Aztán indultunk tovább, most már felfelé. Először egy mederben mentünk vagy mi... A lényeg, hogy nagyon hordalékos volt a talaj és konkrétan köveken, kis sziklákon és botokon, husángokon keresztül vitt az út. Volt is baleset. :( Kriszti járt a legrosszabbul, kibicsaklott a bokája és nagyon fájt Neki. Utána hősiesen végig botladozta a túrát, de a végére már csak bicegni tudott. Átéreztem nagyon és csak remélem, hogy nem lett komoly sérülése! Jobbulást kívánok!!!
"Természetesen" Én is elestem. :S Ugyan csak megbotlottam és előre estem, viszont a kitámasztó kezemmel "sikerült" egy kiálló kőre tenyerelnem. Most fáj, lilul és nehéz vele bármit is megfogni. :O Aztán megint majdnem elestem, de akkor sikerült Petibe kapaszkodnom, így állva maradtam. Köszi!!!

No, de mentünk tovább, bár most már egy kicsit lassabban. Amúgy is mindig a túra végén haladunk, hogy tudjunk figyelni a lemaradókra. Így viszont a társaság eleje eléggé előrehaladt. Olyannyira, hogy mentek tovább a mederben, ahelyett, hogy letértek volna a jelzésre. De valahogy ez is jól sült el, mert találtak egy másik barlangot, ahol fotózkodtak és nézelődtek. Ha jól sejtem, az a Pilis-barlang volt. No, de jöttek vissza, bevártunk Mindenkit és haladtunk megint tovább... 

Kis idő múlva kiérkeztünk egy aszfaltos erdész útra, ahol a csapat bevárta egymást. Itt sütött a nap, tehát nem fázott senki. :) Mikor Mindenki itt volt, akkor csináltunk pár csoportképet és indulhattunk tovább... Alig fértünk rá egy képre. :O Nem csoda, sokan voltunk!!! Összesen 38 kutya és 71 gazdi járta le a mai túrát. :)

Megint erdő, de most már lankásan lefelé haladtunk egészen a parkolóig. Prézli tündér manó ekkorra már annyira elfáradt, hogy nem akart tovább jönni. Lefeküdt a földre. :) Megint jól jött, hogy Nálunk volt Masni táskája, mert így Prézli is utazhatott benne. ;) Először Peti hozta a 12 kg-os kutyót, majd felváltotta Bence, aki a parkolóig cipelte. Tehát a táska kihasználtsága kipipálva. ;)

A visszafelé vezető úton még egy mosómedvével is találkoztunk. Gazdái hámon sétáltatták. :) Nekünk és a kutyáknak is nagyon tetszett, bár a mósómaci szerintem frászban volt ennyi kutya láttán. :O
Lassan visszaértünk a parkolóba, ahol összesítettük a közönségszavazatokat, tombolát árultunk és végül elkezdtük a díjkiosztót. :) Minden nyertes kutyusnak és gazdinak nagyon gratulálok!!! 
Sajnos tombola szelvény nem jutott Mindenkinek. Ezért őszintén elnézést kérek. Mentségemre legyen mondva, hogy a kb. 50 tombola tárgyhoz 130 szelvényt vittem. Nem gondoltam volna, hogy még ennyi is elfogy. :O De a tapasztalatot levonjuk és a jövőben figyelünk arra, hogy igazságos legyen a vásárlás. Pl. maximáljuk a vásárolható szelvényeket vagy valami ilyesmi... Mondjuk mindenki vehet max. 5-öt, aztán ha marad még, akkor természetesen lehet még venni... De ezt majd még kitaláljuk.

A díjkiosztó és a tombola alatt több kutyus már az autóban pihent. Így a Mieink is. :) Ezért aztán a díjat csak a gazdik vehették át, de az ajándékok többsége úgyis a kutyusoké. Otthon megkaptak mindent. ;) 

Összességében azt hiszem, mondhatom, hogy egy jól sikerült túra volt a mai. A kutyusok élvezték és ez a lényeg. Ismerkedtek, szaladgáltak, birkóztak egymással.
Ami Nekem külön tetszett, hogy Bigi gazdái eljöttek annak ellenére, hogy Bigi tüzelés miatt otthon kényszerült maradni. És még fotót is kaptunk, hogy Bigi mennyire örül a tombolán nyert játéknak. ;)
Aztán meg volt egy fiatal pár, akik annak ellenére jöttek, hogy még nincsen kutyájuk. Illetve pont azért jöttek, mert egy Beagle-t szeretnének majd. És itt valamelyest megismerhették a fajtát. Beszélhettek gazdikkal, tapasztalatokat szereztek. :)

Szóval személy szerint Én nagyon jól éreztem Magam. Süti és Masni fáradtan pihegtek hazáig. A tenyerem még most is fáj, de nem vészes... Petinek, illetve a náthájának  pedig kifejezetten jót tett a friss levegő és a mozgás. :)

Szombat:

Végérvényesen itt van az ősz. Ma reggel ismét mínuszt olvasott le Peti a teraszos hőmérőn és bizony a virágokon és növényeken is látszik, hogy megfagytak a leveleik...

Ezért aztán ma kerti munkáztunk. Nem is volt másképpen tervben. ;)
Igaz, hogy a délelőttöt majdnem teljesen átpihentük, de ez így volt. jó. Vagyis Peti pihent itthon Sütivel, Mi meg Masnival elmentünk pulcsit venni. :) Masninak, merthogy az ősszel természetesen hideg is érkezett és a holnapi túrán bizony fázna pulcsi nélkül. Kabátja van Neki kettő is, de azok még talán melegek lennének. Majd a hóban jók lesznek. Lényeg a lényeg, hogy beautóztunk Pestre a régebben már említett nagy hangáros állatos áruházba, ahol igen nagy a választék. Fel is próbáltunk vagy 6 pulcsit is, mire kiválasztottuk a legjobbat. Néha bizony sajnáltam, hogy Peti nem jött, mert nehéz volt egyedül döntenem.  De sikerült! ;)
És ha már ott voltunk, akkor persze nem csak pulcsit vettünk, hanem jóóól bevásároltunk rágicsákból is. :) Plusz Masnika kapott egy új rágókötelet, mert a mostani kicsit viseltes...

Aztán hazajöttünk és dolgoztunk. Peti kiment a kertbe, leszedte az összes szőlőt, pár paradicsomot, paprikát és egy csomó padlizsánt. Utána pedig nekiállt füvet nyírni. Asszem idén utoljára... 
Én bent szorgoskodtam: főztem mára és hétfőre, keddre... A többit majd talán hétfőn.
Ebéd után már Én is kimentem a kertben, mert felszedtük az angyaltrombitákat, összetekertük a slagokat és a szivattyút is bevittük a házba. Utóbbihoz még segítséget is hívtunk, mert Mi nem bírtunk egy csavarral vagy anyával vagy mi... Bátyám pedig hozott egy célszerszámot (asszem csőkulcs), amivel egy másodperc alatt megoldotta a "problémát". :) Köszi!!! 

utána pedig ihattak egy kicsit a fiúk, közben beszélgettek... Én meg a kanapéról sasoltam a borogatásom alól. Merthogy csak sikerült ma megrándítani vagy kificamítani vagy mi a bokámat. Most a jobbat, a változatosság kedvéért. :S Csak Én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy a túra előtti délután lépek bele egy olyan lukba, ami kb. 1 hónapja ott van. :D
De a borogatás remélem hatott, járni is tudok ám rajta, csak kicsit sántítok... És a fáslit is megtaláltam holnapra! ;)

Péntek:

Ma délután azt kérdezték Tőlem, hogy "vége a hétnek?". :) A hölgy biztos a dolgos munkanapokra gondolt... Én azt mondtam: "Dehogy! Most kezdődik csak igazán!" ;) Mert így is van. Most jöhet az, amit az ember igazán szeret!!! Amiről az élete szól. Mert valljuk be, nagyon kevés olyan ember van, aki azt teheti nap mint nap, amit igazán szeret...!

De most nem is akarok sajnálkozni, egyszerűen örülök, hogy itt a hétvége és szervezkedek ezerrel. ;)
Nem csak a túrát, de az itthoni teendőket is. Összeírtam a bevásárló listát, hogy jövő hétre mit szeretnék főzni és még a holnapi teendőket is. Ma délután pedig neki is fogtam. :) Csak a bevásárlásig jutottam, de az jó hosszú volt, szóval elégedett vagyok. ;)

Amúgy ma is volt ám fejlemény támogatás ügyben. Konkrétan, hogy kaptunk egy nagy dobozt, teli kutyakaja próbacsomagokkal. :) Szuper!!!

Peti még mindig elég ramatyul van. :( A torka talán már nem fáj annyira, de az orrát kenni kell, annyira piros a sok fújástól. És köhög is... :S Issza a forró italokat és most már pihen, fekszik és gyógyul. Ha holnap nem is csinál semmit, az sem baj! Csak az egészség számít! ;)

Manócskákról ma nem is írtam, de minden rendben van Velük. Addig jó! Ma igen hamar keltek, de reggeli után csöndben aludtak tovább Velünk a hálóban. Szóval abszolút megbocsátható a korai ébresztő! :)

Kép ma is csak egyetlen egy van:
Vilmos a "trónon". :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Peti mára nagyon lerobbant. :( Már tegnap éjjel is úgy feküdt le, hogy fájt a torka, ami ma reggelre csak fokozódott. Hozzá jött az orrdugulás és a rosszullét.
Ennek ellenére természetesen elmentünk dolgozni. Ott nem történt sok minden. Dolgoztunk és ma még túlórázni sem kellett. :) Pedig felkészültünk, hogy majd külön jövünk haza...

A túra szervezése is folyamatban van ám. ;) Ma szuper híreket kaptam a támogatókkal kapcsolatban. Szuper, szuper, szuper!!! Délután át is vettem egy csomagot. :)
A jelentkező létszám pedig egyre csak nő. :O

Itthon Peti pihengélt. Ivott egy Neo citrant, majd bedunsztolta magát a kanapén. Kutyók boldogan bújtak Hozzá. :)
Én pedig megfőztem a holnapi ebédet, majd "bebújtam" a túraszobába, ugyanis az előkészített üdv. ajándékokat kellett kiegészítenem. ;)

Egy kép estéről: Hazaérkeztünk. Vajon mit csinálhattak itthon a manók?
Asszem olvastak. :D

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

A mai nap egészen jól indult. :) 
Kicsit ugyan sokáig aludtam, miután visszafeküdtem... Ugyanis Süti ma 5.23-kor fújt jó reggeltet. :O Annyira nyüsszögött, hogy fel kellett kelni és kimehetettek a kertbe. Mindenki megkapta a kajcsiját, majd visszabújtunk a paplan alá. ;)

Induláskor először a postára mentünk. Azaz postákra, mivel tegnap este 2 ajánlott cetli is várt ránk a postaládában. Az egyik a kis postába szólt, ahol egy csomagot kaptunk. Elkészültek ugyanis a TúraCsapat új szórólapjai és egyben az új embléma is. ;) Nekem nagyon tetszik!!! Sajnos az Én hibámból a támogatók logója nem a legjobb minőségű, de így is látható a lényeg és akinek ezt nem mondom, annak fel sem tűnik. Csak az Én maximalizmusom "sérült" picit. Viszont Én rontottam el, tehát csak Magamat hibáztathatom. Erről ennyit... Mert még a végén úgy tűnne, hogy nem örülök, pedig nagyon!!!!! :) Vigyorogtam is, mikor megláttam. :D

Aztán a nagy postára mentünk, ahol 2 hivatalos levelet vettünk át és a benne szereplő válasz számunkra nagyon is kedvező! Nagy megkönnyebbülést jelent, szóval fellélegezhetünk! :)

Aztán dolgoztunk szokásos módon... És munka után sajnos nagyon elromlott a nap. Most, így lassan éjfél körül már nem látom annyira borúsnak, de mégis csak leírom...:
A munkaidő végén, 5-kor írtam Petinek, hogy mi újság? Mikor indulhatunk haza? Ő azt írta vissza, hogy még legalább fél órát maradnia kell, de aztán már van remény. Oké, gondoltam megvárom. Hiszen semmi értelme haza indulni, ha csak fél órával utánam indulna. Vártam türelmesen, talán még örültem is a "túlóráknak". Aztán 1 óra múlva rákérdeztem a helyzetre. Akkor éppen sok dolga volt, valamit javítani kellett... Tovább vártam... Egészen este 8 óráig, mikor már el kellett hagynom az épületet. Peti javasolta, hogy menjek át hozzá, addig már csak hazamehetünk, mire odaérek. De sajnos nem így volt... :( Még mindig türelmesen beültem az autóba és vártam. Vártam, vártam... Egészen este 9-ig "türelmes" voltam, bár mikor az itthoni teendőkre, de legfőképpen a manókra gondoltam, sírni kezdtem. :( Szóltam is Petinek, hogy akkor Én hazaindulnék, de akkor Ő hogyan jut majd haza, azt nem tudom... :S És akkor Ő döntést hozott és eljött. Szólt a kollégáknak, majd lejött a parkolóba, ahol már 1 órája ültem...

Valahogy nem fér a fejembe, hogyan lehet ennyit túlórázni. Vagyis ilyen módon. Tudom, hogy a másik cég, akik miatt Peti bent maradt, sokkal, de sokkal többet vannak bent még éjfélig is. De ez nem módszer! Hogyan lehet ezt engedni??? Az embereknek van (vagyis kéne, hogy legyen) saját életük, családjuk, gyerekük!!! Az smafu??? Ennyire bármit megtehetnek Velünk a multik??? :( Nagyon elszomorító.
A másik igazán bosszantó számomra, hogy ha 5-kor látni lehetett, hogy még ilyen sok javítani való van, akkor miért nem akkor szóltak, hogy ma sokáig kell bent lenni? Mert akkor az ember úgy készül. Nem azt mondom, hogy jól esett volna, de simán megoldottuk volna ilyen bosszúság nélkül. Peti marad, Én hazajövök, aztán érte megyek, ha készen van...
No mindegy: nem mérgelődöm már, mert fáradt is vagyok, késő van. Nem is igazán tudom pontosan leírni, ami bánt és elkeserít.

Pontban 21.36-kor gurultunk a garázsba. Pont, mikor a kutyák már aludni szoktak menni. :S Ma viszont ekkor kaptak enni és ekkor mehettek ki a szabadba. Ugyanígy a cicák is. Jóval elmúlt már 23 óra, mire ideültem a géphez, ugyanis még a holnapi ebéd elkészítése is rám várt, miután hazajöttünk...
Aztán kezdtem el e-mailt írni az új jelentkezőknek, szervezkedni és sajnos van, ami holnapra maradt... Pedig a vasárnap mindjárt itt van és ezt csak délután tudom (tudnám) intézni...

Ez egy ilyen nap volt. Viszontagságos... Kép ezért aztán nem készült egy sem.
De hogy mégse maradjunk ma kép nélkül: Most fotóztam le a TúraCsapat új szórólapját. ;)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Kedd:

A mai napról aztán tényleg nincs mit mondanom... Totál átlagos volt az egész. :)

Reggel talán kicsit hamarabb ébredtem, de ugye a visszafekvés az megvolt. Majd készülődtünk és mentünk. Munka után pedig bent maradtunk még... Peti túlórázott, Én igazából Őt vártam.
A várakozást még a parkolóban is "gyakoroltam", ugyanis akadt egy utolsó hiba, de gyors javítás után, már tényleg robogtunk is haza. ;)

Itthon kicsit tomboltunk a kutyókkal, bár leginkább Masnival. :) Nagyon tündér volt, ahogy bepörgött és ugrabugrált. ;) Süti meg csak bújt...

Aztán el is telt a nap, mehettek aludni a manók. Na meg Mi is... :D

Egyetlen reggeli képünk:
Peti büszkesége: szőlő - 768 gramm!

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma reggel Peti mínusz 1 fokot mért a teraszon. :O Azért ez elég gyors volt... Ahhoz képest, hogy a múlt héten még szandiban mentem munkába, ma már pulóvert is kellett vennem. És egyesek szerint még ez is kevés volt. :O Mondjuk ez meg Nekem furcsa, de nem baj... 

Hétköznap lévén természetesen dolgoztunk. Mivel ma Amerikában ünnep volt és ez kihat a Mi munkánkra is, ezért volt egy kis idő másra is. ;) Bár pont ma akadozott a net a melóban, de azért pár e-mailt meg tudtam írni. :)
Persze hogy TúraCsapat-os levelek voltak. Leginkább a támogatóknak írtam. Ki akartam ugyanis deríteni, hogy a "meglévőek" közül, igazándiból akkor mennyi is van és mennyien "tűntek el". :( Az eredmény lehangoló, de bizakodó is egyben.
Aztán még a blog.hu új admin felületét is megpróbáltam megszokni, de még mindig nem fér a fejembe, hogy ha valamit eddig lehetett használni, akkor azt miért veszik el? Illetve ettől miért is lesz jobb a szolgáltatás? Szerintük...
A mai nap több csalódás is ért, ezért elhatároztam, hogy csakis a jó emberekre koncentrálok. A többi kritikus és bunkó ismerősömet pedig igyekszem levegőnek nézni. Tudom, ez megint homályos volt és abban is biztos vagyok, hogy jövőre már emlékezni sem fogok rá, de... Most jó volt kiírni. ;)

Délután pedig dokihoz mentem. Egy akupunktúrás orvoshoz, aki segít Nekem meggyógyulni lumbágó ügyileg. Meg majd remélem, másban is segít... ;) Mindenesetre kedves volt, mosolygós és segítőkész. Persze, hiszen magánrendelő - mondta Peti itthon. Ám voltam Én már olyan magánrendelőben, ahol nem ezt tapasztaltam... :S
Ma már meg is kaptam az első kezelést. Még sosem voltam ilyenen, így azt sem tudtam, mire számítsak. Háááát, fura volt, de egyáltalán nem veszélyes. A tűket igazából alig lehetett érezni, kivétel a fülemben. Na ott fájt egy picit, de csak a beszúrás, ami konkrétan egy pillanatnál is kevesebb, szóval abszolút kibírható. ;) 
A hatásáról akkor tudok majd beszámolni, mikor a sokadik kezelésen is túl leszek. ;)

Este itthon aztán megint a gép előtt találtam Magam. Sorban kaptam a leveleket, chat ablakok villantak fel. :O Mindig így van ez a túra előtti héten. Élvezem is, de ma valahogy jobb lett volna a manókkal lenni...
Pláne, mert Masnika nagyon zizi volt. Nagyon kívánta a törődést, ami Nála a labdázást jelenti. ;) És a fura az egészben, hogy csakis a kertben akart volna játszani. Pedig ott ugye nagyon hideg volt, szóval bent próbálkoztunk. De ő állandóan csak kifelé kacsintgatott. Kis tündérke: Végül tomboltak egy hatalmasat Sütivel, végig trappoltak az előszobán, a nappalin és Apa-gazdin többször is. Csak úgy dübörgött a ház. :D

Csak 2 képet sikerült ma lőni:
Este a kanapén: :D

 

"Ne olvass! Inkább foglalkozz Velem!" :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Bár tegnap már nekiálltam az egész jövő heti kaja megfőzésének, mégis a nagyja mára maradt. Sürögtem, forogtam: Összesen 4 féle kaját főztem egy időben. Mint egy konyhai nagyüzem. :D 
Peti pont eközben jött haza, ugyanis céges hétvégén volt. Azt hiszem, ezt nem is írtam tegnap. Pedig nélküle olyan furán alszom. :O Azt hiszem, a nyugtalan a legjobb szó rá, hiszen sokszor ébredek fel...

No mindegy... Azért eltelt az éjszaka. Hajnali 5.41-kor hallottam meg Sütit, hogy éppen battyog előre az előszobában. Még félálomban szóltam Neki, hogy tudja, ébren vagyok és mindjárt kimehet a kertbe. Így megúsztam a takarítást. ;) Viszont nagyon álmos voltam, ezért pikk-pakk elvégeztem mindent. Cicák kaptak kajcsit, kitisztítottam az almokat, majd a kutyók is megkapták a reggelit és már jöhettünk vissza a házba. 5.53-kor vissza is bújhattam a paplan alá. ;) Természetesen immáron Süti és Masni társaságában. Még sötét volt... Manócskák is elcsendesedtek egy szempillantás alatt és egészen 9.23 ig aludtunk. :) Szuper volt!!! 

Utána viszont beindult a gépezet. Főztem, mosogattam, főztem, mosogattam, majd sütöttem is és megint mosogattam... Délután kimostam egy adag ruhát, vasaltam, ágyneműt húztam és porszívóztam. Most pedig megint fáj a derekam, de asszem ez érthető. ;)
Peti fáradtan ért haza, így a délutánt a kanapén töltötte pihenéssel. Majd közösen merültünk egy kád forró vízbe. ;)

Ja! Ma hajnalban bekapcsolt a fűtés! Éjjelente már tényleg igen hideg van odakint... Aztán a mai főzésemmel úgy befűtöttem a házat, hogy szerintem 3 napig megint pihenhet a kazán. :D

Szombat:

Ma már annyira hideg lett, hogy nem is mentem ki. :O Ha mégis, akkor kifújta belőlem még a lelket is a hideg szél. :D A kutyók viszont jókat rohangáltak. ;)

De ugye bent akadt rengeteg teendő. Mosás, teregetés, főzés, főzés, majd kamra átpakolás és rendezgetés. És ezzel igazándiból el is ment az egész nap. Főzés még holnapra is maradt... Ja, igen: merthogy egész hétre igyekszem "betárazni". ;)

Aztán pedig túrát szerveztem, e-mailt írtam, egyeztettem. És hipp-hopp este lett... :O

Péntek:

Megérkezett az ősz, amit talán még hidegebbnek érzünk, mint ami... 
Merthogy eddig valahogy itt maradt a nyár. :O Aztán most hirtelen jött az eső, a szél és a vele járó lehűlés. Azt hiszem, visszavonhatatlanul beköszöntöt az ősz. És érdekes módon, Én ezt egy cseppet sem bánom. ;)
Végre kapok levegőt, friss levegőt és úgy érzem, még a bőröm is lélegzik. Áááá, késő van, nem tudom jól megfogalmazni. Mindenesetre örülök. Még annak ellenére is, hogy most már pulóverben ülök a gép előtt, mivel a ház is kezd kihűlni ugye... Már 24 fok alá is lement a hőmérséklet. :D

Ezen kívül semmi extra nem történt. Dolgoztunk, majd hazajöttünk, Én bevásároltam és tervezgettem. Jövő héttől ugyanis szeretnénk itthon főzni minden napra és azt elvinni ebédre. Ehhez persze a hétvégén kell inkább többet főzni, de a kertben már úgysem tudunk délután ténykedni, szóval ez is összevág. Na aztán majd meglátjuk... ;)

Egyetlen mai képen: Vilmos a trónján. Nagyon bealudt... :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

A mai terv az volt, hogy később megyünk dolgozni, mert jönnek a szék szerelők. ;)
Az első állítás be is jött, ám a második sajnos nem... :( Mi reggel vártunk, vártunk és vártunk... A szerelők 9 órára ígérték Magukat. Peti már fél 9 óta telefonokat bonyolított munka ügyben, mert persze, hogy most akadt egy hiba, amit azonnal javítani kellet volna. :S Szóltunk, hogy később megyünk, de így még égetőbb lett az indulás fontossága.
Elmúlt 9 óra, de nem érkezett senki... Türelmesen vártunk, hiszen egy kis csúszás belefér. Aztán 9.18-kor csörgött a telefon és a szerelő mondta a vonal végén, hogy csak 10 után érne ide, mert éppen egy dugóban ücsörög. Kérdezte, hogy az jó lesz-e, amire Mi nemmel válaszoltunk.
Pont a mai nap erre nem volt alkalmas, így majd remélhetőleg egyeztetünk egy újabb időpontot. Ma pedig a telefon után azonnal elrobogtunk a melóba.

És mivel a későn beérés megvolt, ezért maradhattam ma szinte estig a melóban. Kvázi a semmiért... Székünk még mindig nincsen, illetve lábai nincsenek. Aminek Vilmoska nagyon örül, hiszen most kibérelte Magának a "trónt". Ott alszik, ott pihen, nézelődik... Jó kis hely: A ház közepén van, mindent belátni, kicsit magasan van, tehát a kutyik nem érik el és nem elhanyagolható, hogy Anya-gazdi illata van. ;)
Vilinek nagyon bejött ez a hely, annyira, hogy még Ábelt is képes elkergetni. :O

Ábel azonban nem szomorkodik, hanem idejön mellém, az íróasztal szélére és itt terpeszkedik. :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

A múlt héten csinálta Peti az ágyas páleszt 2 liter pálinkából és fél kg gyümölcsből. Leginkább berkenyéből. Már akkor rögtön is nagyon elszíneződött, de mára aztán már totálisan. Pedig hol van még ez az egész a késztől? :O
Peti meg is kóstolta és finomnak mondta. Majd azért elég hamar megérezte a hatását, amolyan fejbevágás formájában. :D Szóval jó kis fincsi ágyas páleszt sikerült készíteni.
Ma megkevertük és visszatettük még jó pár hétre pihenni... ;)

Ezt leszámítva átlagosnak mondható a nap.
Bár konkrétan küzdök a blog.hu-val, ugyanis áttérünk egy új adminfelületre, ami bevallom, első pillantásra borzalmas. :( Másodikra azért meg lehet szokni, csak keresgélni kell a megszokott funkciókat. Harmadjára pedig sajnos olyanokat is felfedezek, amik eltűnnek. És az adminokkal történt e-mail váltásokból ki is derül, hogy igazam van, nem csak Én nem találom... :(
Nagyon elszomorít, mert ami eddig működött, jó volt, szép volt, azt mi értelme eltávolítani??? Nem is értem...
Erősen gondolkodom a szolgáltató cserén: Nem is itt, leginkább a TúraCsapat blogjánál, mert ott lenne lényeges az emlegetett funkció. Mindegy, mi az...

Kedd:

Ma volt az állatok világnapja, azaz az állatok védőszentjének, Assisi Szent Ferenc halálának évfordulója. Ez alkalomból számtalan helyen voltak kedvezmények, ingyenes belépők, programok, stb...
Mi a kedvezményt vettük igénybe és elmentünk a helyi állatka áruházba egy kis rágcsáért a tündéreknek. Igazából még kullancs elleni cseppet is akartam volna venni, de nem volt olyan, amilyet szoktunk venni... Így maradt a rágcsa, amivel megpakoltuk a kosarunkat. ;)

Itthon volt ám nagy öröm. Már a garázsba szaladva érezték a kutyók a Peti táskájából áradó illatot. :)
Gyors vacsi, takarítás, majd kitettük a locsolót és jöhetett is az ajándékozás. Süti és Masni természetesen rágcsát kaptak, a cicuk pedig finom falatokat és macskafüvet. ;)
Mindenki nagyon örült!!! Süti egészen lefekvésig ki nem mozdult a nappaliból és rágott, rágott, rágott... Annyira, hogy még Masnitól is elcsente a rágcsáját egy óvatlan pillanatban. :O Egyébként ezt Masni annyira nem bánta. Rágta ugyan az ajándékot, de Ő jobban örült egy kis huzis, dobálós játéknak Apa-gazdival. ;)

Cicák közül Zeusz és Vili kattant rá nagyon a fűre. :D Az ikrek inkább a falatkákat várták. Aztán kicsit átrendeződött a banda, hiszen Ábel elment inkább "füvezni", míg Zeusz átjött a falatkás asztalra. Vilinek meg oda kellett vinni a falatkákat, mert nem volt hajlandó otthagyni a füvet. ;) A lényeg, hogy Mindenki elégedett volt!

Hétfő:

Megint hétköznap. Megint egy "uncsi" hétköznap... 
Dolgozni mentünk, dolgoztunk, majd hazajöttünk. :) Igazából tényleg csak ennyi a lényege. Itthon Apa-gazdi még kiment locsolni, Én meg a TúraCsapat "szobájába" mentem pakolni. Most már minden készen van, akár most hétvégén is mehetnénk. ;)

Hirtelen ennyi... Már-már azon gondolkodom, hogy hétköznaponként berakok pár képet és annyi. Hiszen úgy sincsen mindig megemlítendő esemény. :O
Vilmos a számítógépen: biztos finom meleg... ;)

Ábel a székemen: Jól összeszőrözik, mire jön a szerelő... :O

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Ma délelőtt csak feküdni tudtam. Illetve úgy volt kényelmes, ugyanis nagyon fájt a hasam. Sokat is jártam a mellékesbe, aztán valahogy délutánra rendbe jöttem. :) 

Azért 1 adagot bepakoltam a mosógépbe, hiszen az úgyis nélkülem mos. ;)
Délután pedig Peti is hazaért (Azt hiszem, nem is írtam, hogy elutazott a hétvégére...) és nekiállt füvet nyírni. Én bent vasaltam, majd kint fejtettem ki a babot a teraszon. Éppen készen lettünk, mire sötétedni kezdett, pedig még a locsolás hátravolt. Sikerült a szivattyút is újrapumpálnunk, így a víz is beindult. Mert ugye ha sokáig nem használjuk (kb. 1 hét), akkor kimegy belőle a víz vagy nem is tudom, de bajos beindítani...

Amit még le akarok írni, de csak tényként, hogy tudjuk mikor történt... Hogy az utcánkban építkezés indult. A szembe lévő oldalon lesz ugyanis járda, ha minden igaz végig. Kicsit aggódtunk emiatt, mármint, hogy majd kevés lesz a hely az autóknak, meg mi lesz, ha rámegy a kukásautó, stb, stb... Igazából nem is nagy problémák, viszont az azért fura volt, hogy egész délután ment az utcán a traccs-party, megbeszélés, méricskélés, stb... És Nekünk senki nem szólt. Pedig kint ténykedtünk a kertben, azaz Mindenki látott Minket.
No sebaj, nem is olyan lényeges ez. Este beszéltünk az egyik kedves szomszédunkkal, aki elmondta, hogy mi folyik itt, minden rendben van, stb, stb...

Amit még talán megemlítenék, hogy mikor az utcai szobában vasaltam, konkrétan úgy éreztem Magam, mintha egy oviban lettem volna, ahol üvöltenek a gyerekek. Iszonyatosan sűrűn vannak itt a házak!!! :( Bár a vicc az egészben, hogy a zaj nagy része hátulról jött, ahol 4 gyerek is lakik. Na Ők igazán hangosak, de egyenként is. :D
Ez nem csak Nekem zavaró, hanem Masninak is. Tudom, hogy Ő is hangos és kicsit fülsértő hangja van, de ma hagytam, had ugasson! Ha a szomszédoknak szabad visítani, akkor Masni is ugathat. :)

Szombat:

A mai nap, bár hétvége volt, mégis úgy telt el, hogy nem történt semmi... 
Reggel fodrászhoz mentem, majd visszafelé beugrottam az állatkás boltba. Csak mert Masni annyira csalódott volt, mikor eljöttem és Ő nem jöhetett... Ezért ajándékkal tértem haza. :) Mind két manó kapott egy fincsi "bikacsök" rágicsát. Örültek! ;)

Aztán kicsit kimentünk ugyan a kertbe, de aztán bent volt tennivalóm. A TúraCsapatos ajándékokat, üdv. csomagokat rendeztem el. Sajnos eltűnni látszanak az eddigi támogatóink, ezért egyre szegényesebbek lesznek az ajándékok. :( De még mindig tudunk adni és szerintem ez a lényeg, na meg maga a túra, ugye. ;) És már tervben vannak mindenféle önfinanszírozó dolgok...

Ezzel gyakorlatilag el is telt a nap... 

Képeken a rágcsálók: :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Péntek:

Eljött a hétvége... Illetve az az előtti nap, de ez ilyenkor este már lényegtelen. ;)

Persze ma sem történt semmi különös. Reggeli készülődés, munka, majd haza... Manókkal összebújás, játék és tombolás. Már a részükről, ugye. :D
Közben pedig kicseréltem az ajtón a díszt, amit tegnap vettem. Ekkor ugyan még Zeuszt is be kellett zárnom egy szobába, amit egy cseppet sem bánt. :) A bejárati ajtót ugye kinyitottam és Ő meg ott sündörgött... Aztán a csere után gondoltam, kiengedem a szobából, ahonnan ki sem akart jönni. :O  Mert azt is tudni kell, hogy a Mi hálószobánkon kívül a manóknak tilos a belépés a szobákba. Kivétel persze az ilyen alkalmak. ;)

Csütörtök:

A mai nap üressége túltesz még az eddigieken is. :O
Igazából annyi történt, hogy vettem egy új ajtódíszt, egy őszit, amit majd a hétvégén ki is akasztok. :)

Persze ma is túlóráztam. Nem volt vészes, de jó későn értünk haza. Együtt jöttünk, ugyanis most Peti is a városban maradt más féle elfoglaltsága miatt. Aztán mikor hazaértünk, már eleve késő volt. Éppen csak hogy rendbe szedtük a házat, enni adtunk mindenkinek és lassan már mehettek is aludni... Hamar elment a mai nap, de végre közeleg a hétvége! 

Komolyan nem tudok mást írni...

Mai képünkön: Tündér Vilmos herceg :) 
Mióta a székem csak úgy oda van támasztva az asztalhoz a közlekedő nappali közepén, azóta Vilike bizony kibérelte. Imád rajta feküdni. :) Ma reggel volt is egy kis affér, mikor Ábel úgy gondolta, Ő is megérdemel egy kis nyugalmas Anya-gazdi székében. Vilike nem hagyhatta ezt és felugrott hozzá, majd lekevert Neki 2 taslit. Szegény Ábel meg csak nézett furcsán... Vili szabályosan elzavarta Ábelt a "helyéről". :O
Ilyet még nem láttam Tőlük...

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ma megint csak nem történt semmi extra... Erről szól a hétköznap. :O 

Én ma megint túlóráztam, ezért Peti egyedül jött haza. És persze, hogy megint a kertbe ment. Leszedte a babot, a paradicsomot és még pár fürt szőlőt is. :)
Ahhoz képest, hogy nem ilyen futó babot szerettem volna ültetni és azt hittem, hogy ez is majd olyan hatalmas szemű lesz, amit nem szeretek, nagyon is szuper kis szemek lettek. Ugyan még hüvelyes állapotában pihen a tálkában, de hamarosan tuti lesz időnk megpucolni és talán 1 levesre való adag lesz is belőle. :) Első próbálkozásra nem is rossz. Mindenesetre jövőre nem veszek futó változatot! ;)

Röviden ennyi...
 

Kedd:

Megint csak egy átlagos, szokásos, hétköznapi nap volt a mai. :)
Attól eltekintve, hogy sok fura dolog történt ma az utakon, tényleg nem tudok mit írni... Cikáztak a sávok között, befordultak rossz helyen, járdaszigetet kerültek másik oldalról, stb, stb... De épségben megúsztuk és sikeresen hazaértünk. ;)

Ja! Mégis van valami...
Tegnaptól ugyanis már csak 1 használható gurulós székünk van itthon, ezért felváltva ülünk a gép előtt. Merthogy kettő van igazából és már elég régóta mind két széknek hiányzik 1-1 görgője. Tegnap azonban az Enyémnek kitört még egy... Így most már az 5 lábból (vagy mi) csak 3 van rajta és emígyen nem lehet használni.
Ma keresgéltem is a neten, mert gondoltuk, akkor kell egy új szék. :( Találtam is, de baromi drágán. :S Aztán gondolkodtam csak el, mert hogy minek kidobni egy tök jó széket, ha csak a kerekei rosszak... Most már tudom, hogy a lábcsillagot kell kicserélni, de még az is töredéke lesz egy vadiúj szék árának, úgy is, hogy kijönnek házhoz megszerelni. :)
Szóval ezt intéztem ma. Keresgéltem, telefonáltam, érdeklődtem és végül este megrendeltem. Remélem, jövő héten, már ki is jönnek. ;)

Rólam csak annyit, hogy estére még mindig megfájdul a derekam. De panaszkodni egyáltalán nem szeretek, ezért ezt csak ténymegállapításként írom. Kellemetlen ugyan, de kibírom. :)

Mai egyetlen képünkön: Loli

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

A mai nem tudok sok mindent elmondani...
Számomra csak a munka volt, majd a túlóra. Aztán haza és már este is lett. :)

Persze eközben zajlottak ám az események. Peti hamarabb hazajött, mint Én és kiment a kertbe dolgozni. Mikor hazafelé autóztunk, csak sorolta, sorolta, hogy miket is tett rendbe: Levágta az utcán a gazt, majd ellapátolta a szomszéd által az utcára púpozott cementet vagy mit... Már egészen "becsorgott" a kerítéshez, rá a gurulós kapu sínjére és így néha nehezen gurult... :( Aztán még a Júdásfáról is leszedte a nádakat, amikkel eddig irányítani próbáltuk. De olyan nagyon erősen tör felfelé, hogy a nád nagyon sokszor kipattant, szét jött. Így most szabad utat kapott felfelé. ;) 
Még Masnival is lasztizott Apa-gazdi, pedig már sötét volt odakint. Ám utána telefonáltam, hogy jöhet értem. :) És jött! 

Pár mai kép:
Júdásfa...

 

Az utca most: Napszemvirágok és gaz nélkül... ;)

Egy évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Kihasználtuk ma a jó időt rendesen! :) 
Délelőtt még tettünk-vettünk, majd kirándultunk, elfáradtunk... De mivel estére még mindig maradt teendő, tovább tettünk-vettünk. ;)

Szóval ma is sokáig pihiztem. Húúú, de jól esett! Kutya tündérek társaságában nem is lehetne máshogyan. ;) Mikor kibotorkáltam a hálóból, Peti üdvözölt, aki már közel 3 órája ébren volt. :O
Aztán nekiálltunk a teendőknek. Peti a kertbe ment, jobban mondva az utcára, hogy levágja és leszecskázza a maradék napszemvirágokat. Én bent mosogattam és vasaltam, majd készülődtem.
Délben találkoztunk ugyanis Tündéékkel Pilisborosjenőn, hogy véglegesítsük az ide tervezett egyik TúraCsapat-os útvonalat. Az Egri-várhoz mentünk, ám előtte még megcsodáltuk a Teve-sziklát lentről, majd felkapaszkodtunk a volt murva bányához. Itt egy kicsit elkavarodtunk, illetve belefutottunk egy meredek lejtőbe, ezért vissza kellett fordulnunk. Utána viszont megtalálva a helyes utat, lankásan ereszkedtünk lefelé, majd megint fel és le és fel... egészen az Egri-várig. Ott pihentünk egy nagyobbat és palacsintát ettünk. ;)
Nagyon sokan voltak!!! Irtó sokan piknikeztek az árnyékban, bicajoztak túrasisakban (vagy mi) és sajna még motorosok is keresztezték a vár szélén pihengélő embereket. :( Sokan jöttek egészen be autóval. :S Ezáltal persze innen visszafelé állandóan vigyázni kellett a kutyákra...
Akik az egész túra alatt nagyon szuper okosan viselkedtek. Mint mindig. ;) Sokat szaglásztak, szaladgáltak, ugattak, felfedeztek és visszajöttek.
A parkolóban még ittunk egy kávét és üdítőt is, majd elköszöntünk. Szuper jól éreztük Magunkat. Kicsit elfáradtunk, de kellemesen. :) Itthon megnéztem és kb. 9 km-t mehettünk ma. A véglegesített túra pedig 5,5 km lesz!

Hazaautózás után megint a kertbe mentünk. Peti szecskázott, immáron már a kertben lévő napszemvirágokat. Én pedig megetettem a manókat, majd leeresztettem és összehajtogattam a medencét. Jó lesz majd jövőre is! ;)

Végül pedig fáradtan jöttünk be a házba. Peti és a kutyák a kanapéra dőltek, ahol most is szuszognak. Én nekiálltam a blognak és a képeket feltölteni, stb...

Mutatom is! 

Szombat:

Jó kis nap volt a mai. :) Igaz, hogy szinte egész nap megmaradt a rossz kedvem... De igyekeztem feledtetni és csupa jó dolgot csinálni itthon! 

Először is sokáig pihentem Süti hozzám bújhatott és úgy melegített. Majd ébredés, netezés... Aztán Apa-gazdi kiment füvet nyírni, Én meg kimostam egy adag ruhát, filmet néztem, majd teregettem és végül nekiálltam ebédet csinálni. Palacsintát!!! Saját készítésű lekvárokkal. ;) Nem vártuk meg a telet, hanem most már megkóstoltuk őket. Jelentem: Mindegyik nagyon finom!!! 

Délután pedig együtt vonultunk a kertbe. Sok tervünk volt és nem is lettünk ám készen mindennel. De haladtunk és ez a lényeg.
Megritkítottuk és levagdostuk a málnát, majd ugyanezt tettem a szederrel, miközben Peti leszecskázta a levágott ágakat. Ehhez kölcsönkértünk egy remek kisgépet. Tuti szuper jó: Köszönjük szépen!! Eddig kézzel, metszőollóval vagdosta Peti úgy ahogy kicsi darabokra az ilyen ágakat. Ahhoz képest most miszlikbe vannak aprítva a dolgok. Így sokkal gyorsabban komposztálódik!

Mikor mindezzel készen lettünk, nekiálltunk locsolni. Késő volt már, de a fű néhol nagyon ki van száradva. Nem hiába: hétköznap már nem tudunk locsolni, olyan hamar lemegy a nap.
A nap lezárásaként pedig Peti még az utcára is kiment, hogy a napszemvirágokat levágja és felaprítsa. Sajnos nem végzett vele teljesen, de sokat haladt. ;) Eközben Én a medencét eresztettem le és takarítottam ki. Most még kint van a kertben, holnapig szárad, aztán le lehet majd ereszteni és eltenni télire. Vagy jövőre vagy mi... :D 

Sötét volt már, mire bejöttünk. De a napnak még nem volt vége! Peti ugyanis nekiállt ágyas pálinkát csinálni. Azt nem is mondtam, hogy napközben leszedtem a paradicsomot és a berkenyét. Utóbbiból készült az ágyas pálinka. :) Még sosem csináltunk ilyet, de reméljük, finom lesz!

Rólam csak annyit, hogy a rossz kedvemhez estére megérkezett az irdatlan derék fájdalom. Mondjuk ne csodálkozzak, ha végig dolgozom a napot... Viszont nem tudok mit tenni: ősz van, sok teendő a kertben, amit még a fagyokig mindenképpen el kell végezni. Tehát nem ülhetek a babérjaimon... Azt majd megteszem télen. ;)

Péntek:

Rossz kedvem van és fáradt vagyok. Álmos... :( 
Ma nagyon furi hírt kaptunk a melóban és most ezen morfondírozok egész nap. Nem akarok sok mindent elárulni, de a lényeg, hogy változások lesznek, jönnek és ez nem jó. Asszem senkinek... De majd talán a jövő héten már többet tudunk. Kicsit ködös, tudom... Bocsi! 

Fáradt is vagyok, hiszen ma későn jöttem haza. Peti már jóval hamarabb hazajött a manókhoz, aztán elém autózott a metróhoz. Utána pedig együtt mentünk bevásárolni. Végre nem Nekem kellett emelgetnem, ami hatalmas segítség volt. Köszönöm Bogár! :)
Azt nem hiszem, hogy mindig együtt fogunk vásárolni, de ha néha-néha megtehetjük, már az is nagy dolog. Akkor sem terhelem a gerincemet. ;)

Itthon már nagyon vártak Minket haza. Azt az örömöt látni kellene ilyenkor, amivel a kutyák megörvendeztetnek Minket a garázsba szaladva. :) Aztán a cicák jönnek, dörgölőznek, bújnak és dorombolnak. Nyáviznak egy kicsit kajáért, aztán elégedetten fekszenek egy kényelmes zugba. Imádom Őket!

Ezen kívül persze Mi is lessük a várhatóan hajnalban lezuhanó műholdat (UARS), de ha itt is esik le, szerintem Mi azt átalusszuk. :D Vagy ki tudja... :O

Csütörtök:

Mára volt időpontom a helyi SZTK-ba a reumatológiára. Hurrá, gondoltam, ma majd mindenre fény derül, azaz legalább előre lendül a gyógyulás irányába.  

Petivel együtt indultunk. Még egy piacos lángost is beiktattunk reggelire, majd Őt kivittem a buszhoz. Én pedig visszaautóztam a rendelőbe és leültem. Vártam, vártam, vártam... 
9.10-kor kaptam meg a sorszámomat és 12.46-kor hagytam el végleg az épületet. :S

Közben sok minden történt. Először is, mikor leültem a váróban és láttam, hogy a szemben lévő bőrgyógyászaton csak úgy pörögnek a számok, míg a reumás ajtó fölött még mindig csak valami 10-zel kisebb szám virít... Akkor lebattyogtam a kartonozóba és bejelentkeztem. :) Simán volt időm ott is várni vagy 1 percet, majd bemenni és megmutatni az anyajegyeimet. Mondjuk az a 2, amiről Én azt hittem, hogy anyajegy és rossz helyen van és veszélyes, meg majd le kell szedni, az hála az égnek, csak valami kötőszövet, így ártalmatlan! :) De ha már ott voltam, a doktornő megvizsgálta egész felső testemet és végig nézte az összes anyajegyet. Nem talált semmi rosszat, sőt még azt is elmondta, hogy melyik milyen fajta és mikor kell esetleg majd rohanni... De most ugye minden rendben van! Megnyugodva jöttem ki és ültem le a reumás ajtó mellé... 

A szám az ajtó felett, azt hiszem semmit nem változott addig. :O
Majd jöttek a mentők és hoztak 2 kerekeskocsis nénit. Mit ad Isten? A következő 2 páciens Ők voltak. Persze, megértem, hiszen a mentősöket sem szabad váratni... De ekkor már kb. 1 órája ültünk ott többed magammal. 
Mikor a néniket eltolták, gondoltuk, folytatódnak a sorszámok. Ám ekkor az injekcióra érkezett betegeket hívták be sorban, név szerint. És bár azt mondták, Ők csak 2 percet lesznek bent, mégsem nyílt az ajtó vagy 20 percig. :O No sebaj, még ekkor is nyugodt voltam, bár már ülni alig tudtam. Igen kényelmetlennek jellemezném a váróban lévő, kemény, műanyag ülőalkalmatosságot. Nosza, mivel már majdnem 11 óra volt, lementem a közeli pékségbe reggeliért. Vagy tízóraiért. :D Nem aggódtam, hogy "elkések", hiszen tudtam, előttem még minimum 5-en vannak sorszám szerint. Köztük a két szemben ülő néni, akik igen kedélyesek voltak, nevetgéltek, beszélgettek, de már Ők is kezdtek magukban zsörtölődni. Megértem: 9.20 és 9.40 volt az időpontjuk. :O (Az Enyém 11.00, de pszt!) 
Reggeli után megint csak ültem, ültünk, vártunk... Jött egy férfi, aki csak a leleteit hozta: bement, kb. 25 perc. Majd jött egy hölgy, aki sokak szerint ismerős lehetett, mert megjött, leült, Doktornő (nem az asszisztens!) kijött és kiintett, majd együtt bementek. Kb. 20 perc. Aztán még egy fiatal fiú is jött, aki már 1 órája feküdt az épület előtti padon, mert annyira fájt a dereka. Őt is megértem valahol, bár ekkor már Én is álltam, hátamat a falnak támasztva, mert ülve csillagokat láttam. Mégsem volt képen bekopogtatni. No mindegy... "Lassan már Mi is bejutunk" - biztattak a nénik szemben. :) És a fiú vagy 30 perc múlva tényleg kijött!

Eljött dél, majd el is telt mikorra a 9.20-as időpontos beteg eltűnt az ajtó mögött. Majd a 9.40-es következett és utánuk Én! 12.30-kor... Megjegyzem: a váróterem nem volt ám üres: folyamatosan érkeztek az újabb időpontosok, injekciósok és nagyon betegek. Mind sorszámot szorongatva ültek le Mellénk és elszörnyülködve lesték az ajtó feletti számokat.  

Mikor bementem a rendelőbe egy kissé lestrapált, de nagyon kedves és nyugodt Doktornő fogadott. Kikérdezett, felírt mindent (Ő csinálta, hiszen az asszisztensnő nem volt bent. :O), majd jöhetett a vizsgálat. Először hajolgattam, majd nyomkodott, aztán meg az ágyra fektetett és a lábaimat emelgette, kalapáccsal ütögette. Hogy ezek közben miket vett észre, azt nem közölte... Viszont szerinte ez az egész bizony tényleg lumbágó! A gerincem szerinte nem sérült meg, hiszen akkor fájt volna, mikor a lábamat mozgatta. Lehet, hogy igaza van, Én ehhez nem értek. :( Viszont még mindig hamar megfájdul a derekam/hátam, ha ülök és a bal lábam emelésekor fáj a csípőm.
Amit most kaptam, az egy állítólag baromi erős fájdalom csillapító por. Nem is lehet szedni, csak max. 5 napig. :O Plusz tornáznom kell, vagyis erősíteni a hátamat, a gerincemet. Ehhez kaptam egy kis fénymásolt füzetet, tele okosságokkal és gyakorlatokkal. Persze mikor belelapoztam, meg is akadt a szemem egy "helyes emelés" ábránál. Persze, hogy Én a gerincemmel emelek, nyújtott lábbal. :( Mivel a térdemet nem tudom behajlítani, illetve nem tudom terhelni olyankor. Ezért persze az egész terhelés a gerincemre nehezedik. És ennek hatására volt már tavaly is kiegyenesedve valami lumbalis lordosis és kezdődő meszesedést is mutatott a tavalyi röntgen pár csigolyámon. :S Hogy most mi van vele, azt már nem tudjuk meg azt hiszem...

Mikor kijöttem az SZTK-ból, még a könnyem is kicsordult. Kicsit elveszettnek éreztem Magam, de azért nem lehetetlen a gyógyulás. A doktornő szerint szuper, hogy sokat kirándulunk, mert a séta a legjobb testmozgás! :) Mellette pedig átböngészem majd azokat a gyakorlatokat és igenis szánok rá időt!

Mindezek után beültem az autóba és bevezettem a városba. Elvittem Petihez az autót, majd dolgozni mentem. Délután 2-re be is értem. :S Meg is kérdezték, hogy akkor már minek mentem, mert hogy maradhattam volna szabin is. De egyrészt abból kevés van, másrészt erre nem is gondoltam... Mi lett volna, ha tényleg 11-re megyek ma? Na akkor tényleg szabiznom kellett volna. Így meg majd sokat fogok túlórázni, de ugye... valamit valamiért. ;)

Délután még szervezkedtem, túrát és előtúrát egyeztettem, majd új szórólapot kukkoltam, stb, stb... Este pedig, mivel későn értünk haza, kevés időnk maradt a manókra. :(

Mai egyetlen képünkön: Mind a 4 cica tündér! A Tv "alatt"...

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

A mai nap permetezéssel indult. Nem is tudom már, hogy mikor vettük észre először a mamutfenyőn lévő barna ágakat... Valamikor a nyáron lehetett. Szerintem nem kell aggódnunk, mert amúgy a fa nagyon is egészséges. Ám Peti azért csak utánakeresett a neten, mert ha mégis, akkor jobb megelőzni a bajt. Viszont azt hiszem, semmi konkrétumot nem talált. :O Lehet talán gomba, de simán elképzelhető, hogy egy-egy ág már útban van és azért szárad el? Nem tudjuk.

Ma reggel aztán Peti elhatározta Magét lepermetezte a fenyőt. Abból baj nem lehet! ;) És ha mégis valami gomba lenne, akkor meg még jót is teszünk.
Mindenesetre most majd jön az ősz, majd a tél és akkor úgyis átvált majd rozsdás színre az egész fa. Tavasszal pedig meglátjuk, hogy mit is szeretne Ő igazán. :)

Kedd:

A mai nap is hasonlóan telt, mint a tegnapi... Eleinte egész jól elvoltam, majd kényelmetlen lett, délutánra pedig fájt is. De ennyit Rólam...

Bár ezen kívül nem sok mindent tudok elmesélni... Dolgoztunk, majd hazajöttünk és elvoltunk. Pihentünk és manócskáztunk. Na meg túrát szerveztem, illetve meghirdettem és eseményt csináltam, plusz gyönyörködtem az új díjszalagokban. :) Majd lefotózom, mert ma nem sikerült... Pedig széééép és zöld és ilyesmi. ;)
Plusz szuper élmény is ért ma, mikor megkaptam a szórólapunk új tervét. Az elsőt, ami állítólag csak egy gyorsan összedobott valami... Hát mit mondjak? Leesett az állam, mikor megláttam! Profi munka, szóval ha ez a gyorsan összedobott, első változat, mi lesz még? Megmondom: Egy tuti, új szórólap!!! ;)

Képek reggelről vannak: Mikor a kutya tündérek társaságában ébredek...

 

Zeusz pedig kifelé kémlel az ablakon... :)

 
Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma már újból dolgoztam. Legalábbis nagyon igyekeztem... 
Mikor megkérdezték reggel, hogy meggyógyultam-e, sajnos nem tudtam igennel válaszolni. :( Még most is fáj a derekam, de nagyon. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehezen fog menni a mai nap. :S 
Délelőtt 11-ig még egészen jól bírtam. Ugyan sokszor változtattam ülő pózt, meg felálltam, sétáltam a konyháig, a toalettig, stb... De aztán már mindenhogy kényelmetlen lett. Majd feladtam és tűrtem. Hiszen bárhogy próbáltam, a fájdalom maradt, sajgott és égetett. :( Kaptam egy derék támasztó kis párnát, meg egy nagy, ülő labdát vagy mit... A labda nagyon rövid ideig volt jó: sőt, talán még jobban kezdett húzódni a hátam, mikor rajta ültem kb. 5 percig. A párna már egy fokkal többet segített, többet is volt a hátam mögött, de délutánra már az is zavart. :S Illetve minden...

Igyekeztem azért Magam elfoglalni. Délben az épületből is kimentem kicsit sétálni. Fura, hogy pont olyankor "pihen" a derekam. :O
Hazafelé a kocsiban is nagyon kényelmetlen volt, aztán érdekes módon itthon este a naaagy fotelomban már klasszisokkal könnyebben bírtam. Persze előtte lefeküdtem a kanapéra egy fél órára, összebújtam a manókkal és talán Ők "gyógyítottak" meg. ;) Vagy csak kipihentem a napot...

Egyébként délután nagy vihar közeledett felénk. Nagyon vártuk is már az esőt. Az orkán erejű szelet nem annyira, mégis csak abból kaptunk. :( Peti szerint kb. 100 méterrel ment el mellettünk a fél országon átvonuló felhőzet és így Nálunk bizony nem esett. :O Még azért reménykedünk egy éjjeli csapadékban!

Vasárnap:

Házavató délutánra voltunk ma hivatalosak. :) Múlt héten összeházasodott barátaink invitáltak Minket most is egy csodás délutánra.

A délelőtt természetesen ma is pihenéssel telt. Jöttek a kutyók is az ágyba és egy idő után már annyira bújtak, hogy szó szerint lelöktek. :D
Váltottuk egymást az ágyban Petivel és míg Én elmentem vasalni, addig Ő feküdt vissza a manókhoz. ;) Aztán pedig készülődtünk, öltözködtünk és mentünk...

Egy csodás, nagy házat láttunk. Végig néztünk minden szobát, helységet és őszintén mondom: tetszik! A laktér  egy szinten van, tehát nem kell lépcsőzni. Viszont van garázs alul és a kert is lejtős, tehát csak lépcsőzhet egy kicsit, aki akar... ;) A kert rendezett, bár szerintem sok a fa. Mondjuk most még szinte mindegyik csemete, így nem adnak árnyékot. Na majd pár év múlva. :D

A délutánunk nagyon jó volt. Miután megnéztük a házat, ücsörögtünk a teraszon, finom, bográcsban készült pincepörköltet ettünk, majd gofrit, sütiket majszoltunk és akinek még fért, rágcsálhatott is. Sokan ezt tettünk, habár már csak a szemünk kívánta. :D
A gyerekek játszottak, futkároztak és gurultak (!) a kertben, majd egy kicsit pihentek is, mikor előkerült a gitár. Beszélgettünk, énekeltünk, nevetgéltünk. Köszönjük ezt a szép délutánt, köszönjük a vendéglátást!