A Nagy család élete

Egy teljesen átlagos, punnyadós, sokat alvós varásnap volt a mai. Reggeli után visszafekvés, alvás a kutyikkal az ágyban. Aztán ebéd készítés saját lefagyasztott borsóból! Délután pedig már annyira sok volt a punnyadás és a bezártság, hogy sétálni indultunk. Hideg volt, de a lelkesedésünk melegebb! Elgyalogoltunk egészen a Szüleim házáig, majd vissza. Persze be is mentünk egy fél órára melegedni, beszélgetni és macsekokat ijesztgetni. (Ez utóbbi feladatot természetesen kutyáink vállalták magukra...)

Délután kisebb "műtéteket" hajtottunk végre. Mivel az antibiotikumos fül cseppentéseket máig kellett adni, megnéztük Vilmos és Süti fülijét, hogy mennyire gyógyultak meg. Jelentem: Vili manó fülcsije egészen szép tiszta. Nem úgy Sütié: Neki még most is elég borzasztó, azaz koszos, fülatkásra utaló! :( Elhasználtunk kb. 5-6 fülpiszkát, mire valamennyire kitisztítottuk, majd jöhetett a cseppentés. Abban maradtunk, hogy nem hagyjuk abba az antibiotikumos szer adagolását. A hétvégén úgyis megyünk oltásra, majd megint megmutatjuk a doktor néniknek a bajt. És hogy miért "műtétek"? Ha már így belelendültünk, megnéztük mindenkinek a fülikéjét. Jó hír, hogy a többiek hallójárata szép tiszta, náluk nincsen szükség semmilyen beavatkozásra! :)

És még egy érdekesség a mai napra. Tegnap húsokat ettünk, hozzá pedig finom vegyes zöld salátát joghurtos öntettel. A lényeg, hogy a saláta egy része megmaradt, amit ma már kedvünk sem volt megenni. Nem úgy a kutyáinknak. Már tegnap is incselkedtek vele, mikor egy-egy retket és répát elkunyiztak tőlem. Ma aztán úgy gondoltam, megkaphatják az egészet. Kb. fél percig tartott a saláta elpusztítása! :D Duplán is örülök, mert nem ment kárba a maradék, kutyáink pedig sok-sok vitaminhoz jutottak általa...

Egy átlagos, pihengélős, kicsit házimunkázós szombaton vagyunk túl. Csináltunk ma ebédet, mostunk, teregettünk és növényeket locsoltunk. Na meg aludtunk. Délelőtt visszafeküdtünk mindannyian és csendespihenőt tartottunk a hálóban. Meg kell mondjam: Nagyon jól esett! :)

Még tegnap este viszont szembesültünk a gázszámlával. Peti, mióta itt lakunk minden reggel leolvassa az óraállást és a fogyasztást. Pontos könyvelést vezet minden adatról. Most érdekességképpen összehasonlította a tavalyi és az idei számokat:

 
Hát igen, a fogyasztás mennyisége egyenes arányban csökkent a reggel mért hőmérsékletekkel. Viszont a fizetendő összeg nem igazán...

Tegnap Márk segítségével végeztünk egy kis számítást a szmog-riadó kapcsán felmerült - vonat kontra autó - munkába járási lehetőségekről. Arra a következtetésre jutottunk, hogy mind kényelmi, mind anyagi okokból is megmaradunk az eddig jól bevált, autó aztán BKV párosnál. A következő táblázatban foglaltuk össze az anyagi részét:

Persze ehhez hozzá kell még adni pár dolgot. Ha vonattal járunk, akkor jegyet kell venni naponta, talán ritkábban. Általában csak óránként jár, amihez igazodni kell. És nem utolsó sorban igen gyakran késik, mint ahogy azt ma is tette hazafelé. Na meg gyalogolni kell, ami a fogyihoz és a kondihoz szuper, viszont baromi lassú...
Ha az autónál maradunk, akkor ezen kényelmi szempontokkal nem kell számolni, hiszen mi döntünk az időnkről és még sorban állni sem kell. Viszont bele kell számolni az amortizációt és a parkolási költséget. Ez utóbbi nem feltétlen velejárója a bejutásnak, mégis, ha biztonságban akarjuk tudni az autót nappal, akkor fizetnünk kell naponta 290,- összeget.
Ezen kívül még annyi, de annyi tényezőt kéne figyelembe venni, hogy azt már felsorolni sem érdemes: kezdve pl. ha majd itthon maradok a gyerkőcökkel, és Peti csak egyedül ül az autóban, máris borul az egész táblázat!

És eme kitérő után - ami igenis a blogba való, hiszen nem kis mértékben érint minket - jöhet a mai, megint csak nem olyan érdekes napunk:
Reggel készülődés, majd munkába bejutás. Petinek ma kicsit lazább napja volt, mint nekem. Ezért megint haza tudott jönni picit hamarabb. Míg Én tovább güriztem és lefaragtam kicsit a mínusz óráimból, Peti itthon szorgoskodott. Édes, itthon hagyott manóink gondoskodtak feladatról rendesen. Egészen a feje tetejére fordították az előszobát: Az egy dolog, hogy pisi is volt, de arra gondoltak, milyen jó muri lesz az ágyukat is a produktum közepébe vonszolni... Az ágy azóta is szárad, Mi pedig gazdagabbak lettünk egy hatalmas tapasztalattal: kutyának ezentúl csak műanyag ágyat veszünk! Abba tehetünk puha rongyikat, amiket szaggathat kedvére... De így sajnos ez borzalmas. :D
Cicókáinkról csak jó híreim vannak! Először is Zeuszka kezd teljesen meggyógyulni. Eddig bevallom, mindig hallgatóztam, mikor az alomban időzött, mert igen sokáig tartott neki... így történt ez ma reggel is: Az eddigi "pumpálós" pipitől eltérően, ma folyamatos csurit hallottam. Szerintem ez azt jelenti, hogy már nem kell erőlködnie és már - nagyon remélem - nem is fáj neki!!! :) Az antibiotikum és a gyógy-táp ezek szerint megtette hatását. Most még minimum fél évig ezt a tápot eszi és még 1 hónapig élvezheti a májkrémbe csomagolt C-vitamint. :)
Vilmoskával is előrébb léptünk. Ugyan még mindig le kell fogni, mikor cseppentünk a fülébe, de már egyáltalán nem rohan el utána és a cseppentés közben sem sunyítja hátra a fülét. Nekem is könnyebb dolgom van és szerintem neki sem fájhat annyira. Bele nem látok a fülébe, de nagyon remélem, hogy a sebesedés is begyógyult neki!!! :)

A mai nap első fele teljesen érdemleges, illetve szokásos volt.
Reggel ugyan lefagyott egy kicsit a csapadék az útra, de könnyen bejutottunk a melóba. Végig güriztük a napot, majd alig vártuk, hogy indulhassunk haza! :)
Volt ugyan egy kisebb okoskodás a mai napon: Többen úgy gondolták, hogy a diétámat nem a legmegfelelőbb módon teszem. Én ezt nem így gondolom, és az eredmények is az ellenkezőjét mutatják. 2 hét alatt lefogytam 5kg-ot. Tudom, hogy az elején gyorsan megy és ez még csak a kezdeti fogyás, mégis szeretném, ha a környezetem inkább támogatna, mintsem megpróbálna más útra terelni. Véleményem szerint egy diéta lényege a kitartás! Azaz teljesen mindegy, melyik fajtáját választjuk, de amellett 100%-ig kitartsunk! Én most tényleg eltökéltnek érzem magam és addig folytatom a megkezdett utat, míg el nem érem a saját magam által kitűzött célt. Hiszem, hogy az ilyenfajta "elterelési hadműveletek" csak erősíteni fognak...

Itthon aztán gondoltam, csinálok pár fotót a manókról. Zeuszkával kezdtem a fürdőben. Aztán szépen lassan egyre többen lettünk! Pár pillanat alatt, mindenki a fürdőben volt! :)

Ma reggelre jósolták az iszonyatosan zord, ónos esős időt. Féltünk tőle, hogy hogyan jutunk majd be Pestre... Aztán reggel még semmi nem történt. Se eső, se lefagyás, így hát simán bejutottunk a városba.
Én a dokihoz mentem, illetve a helyetteséhez, aki felírta nekem az injekciót, amit utána a nővérke beadott. Sajnos a helyettesítő orvosra is várni kellett, mert épp a műtőben volt, de utána egy nagyon kedves doktornővel találtam szemben magam. Megkérdezte, hogy vagyok és megnyugtatott, hogy az a 2 napos menzesz, ami nekem volt még simán belefér. Ennek örülök, mert anno nagyon megijedtem, hátha nem hat az injekció vagy valami más baj van... Ezt akkor nem is írtam, mert olyan sokat "nyavalyogtam" akkoriban... Most viszont a szúrás helye fáj egy picit, de nem vészes. Inkább csak kellemetlen.
A melóba is késve érkeztem, majd mikor levettem a pulcsimat, szóltak, hogy foltos, azaz véres hátul a pólóm. Ez is csak egy semmiség: Odanyomtak ugyan egy kis vattát a szuri után, csak aztán Én betűrtem a pólót a nadrágba, biztosan elmozdult... Gyorsan kimostam a felsőmet és igyekeztem elfelejteni a dolgot!

Már mikor a munkába igyekeztem csepergett valami fentről. Eleinte nem gondoltam komolynak, pedig bőszen sózták a járdákat. Csak mikor le kellett mennem az útra, mert pakoltak valamit a járdán, akkor kaptam észbe: Majdnem a hátsómra ültem, kicsit megcsúsztam a tükörsima, alig látható jégpáncélon! Aztán egyre rosszabbra fordult a helyzet, ezért Peti jobbnak látta még világosban hazavezetni. Nem volt semmi gond, Peti sikeresen hazaért. Itthon ugyan le van fagyva a terasz, de az most nem annyira érdekes. Nem mászkálunk úgysem rajta... :)

Kutyókák is inkább bent tomboltak nagyokat, bár a kinti rohangálás sem maradhatott el!
Cicókák pedig puhultak a finom melegben! :)

Először is egy kiegészítés a tegnapi furcsasághoz: Mikor kérdeztem Petit, hogy biztos-e a számokban és hogy minden napot rögzített-e, azt válaszolta: Persze! Ma viszont kiderült a turpisság. Vagy az excel, vagy csak a technika ördöge tréfált meg minket, mindenesetre minden rendben van! Nem fogyasztottunk 2x annyi gázt! :) A könyvelés pedig korrigálásra került...

A mai nap ezen kívül nem tartalmazott semmi érdekeset. Ma autóval mentünk dolgozni, majd tömegközlekedésre szálltunk, mint eddig mindig is... Márk ötlete elgondolkodtató, de ilyen hideg időben a kerékpár egy cseppet sem vonz! Na meg ha már az autót sem merem az állomáson hagyni, akkor szerintem egy drága lakatban sem bíznék jobban... Ezért talán, ha jobb idő lesz és nem fagy majd le a lábunk és az arcunk, elgondolkodom a gyaloglás lehetőségén. Talán majd csinálunk egy költségvetést is - vonatjegy kontra benzinköltség -, ami segíthet a döntésben.

Még mindig aggódunk a gáz-helyzet miatt: Még van tartalék az országban, de az ellátás folytonossága bizonytalan. Oroszország megint elzárta a csapokat...
A másik mai aggodalom a holnapi időjárás: Ónos esőt és lefagyást jósolnak: Akkor pedig a munkába és az orvoshoz bejutás is bizonytalan...

Megtettük. Gyalogoltunk ma a vonatig, majd este vissza. Nem is volt annyira vészes, mint gondoltam. A jegy vásárlással együtt 36 perc alatt odaértünk. A lábam lefagyott, a hátam viszont izzadt a pufi télikabátom alatt... A vonaton viszont finom meleg volt, kényelmes volt. Ezt már tudtuk!
Ami viszont elszomorít: Sajnos nagyon sokan nem gondolták ezt hasonlóan. Mármint, hogy otthon hagyják autóikat. Még a közvetlen közelemben is tudnék 3 olyan embert mondani, aki sz.rt az egészre, mondván: úgysem büntethetik meg a rendőrök. Ezen hozzáállású embereknek elég nehéz lenne elmagyarázni, hogy itt nem ez a lényeg. Elég sokan élnek Pesten - megjegyzem, nemrég még Mi is közéjük tartoztunk -, azon kívül nap, mint nap bejárunk dolgozni, tehát ugyanazt a szmogos levegőt szívjuk. Mégsem voltak hajlandóak feladni azt a kényelmet, amit az autó melege nyújt a hátsó felüknek... Emelem kalapon azelőtt, aki megtette! 1-2 nap, nem a világ vége! De addig ne papoljon nekem senki sem arról, hogy óvjuk meg a bolygót, míg erre az apróságra nem hajlandó!

Még egy furcsaság a mai napra: Peti minden reggel leolvassa a villany- és gázóra állását. A mai napon 2x annyit olvasott le, mint eddig minden nap. Mikor kiszámolta, még ki is ment újból, hátha Ő írta el a számokat... De mégsem! Számomra ez nagyon furcsa, hiszen mitől fogyasztottunk volna ennyivel többet? Holnap reggel kiderül, hogy megismétlődik-e a dolog, aztán meglátjuk, hogy kell-e kutakodni...

Ma szénhidrát napunk volt a diétánkban. Annyira vártam már, hogy ehessek egy kis sütit... El is küldtem Petit a helyi kedvenc cukrászdánkba, kedvenc süteményeinkért, amit most este be is faltunk rendesen! Délben diós tésztát ettünk és végre mozogtunk is egy keveset. Na nem sokat, csak míg elgyalogoltunk meg vissza a lakógyűlésre, ahol megint csak a kis zsákutcánk leaszfaltozása volt a téma. Arra jutottunk, hogy nem jutottunk semmire. Sajnos mindenki pénzügyi nehézségekkel küzd, pedig ennek a kis utcának a "járhatóvá tétele" nem két fillér... :( Az árajánlatok magasak, ami pedig nem, az már ránézésre gagyi. Ott töltöttünk majdnem 3 órát egy kávézóban és a lehetőségekről beszélgettünk. Ahogy Én látom, egyenlőre marad minden a régiben és esős időben bizony eláraszt majd minket a sár!

Itthoni érdemleges megemlíteni való, hogy egészen ügyesen összedolgozunk Petivel. Már ami az állatkák gyógy-ellátását illeti: Ő lefogja Vilmoskát, Én pedig igyekszem gyorsan és kíméletesen belecseppenteni a fülébe, ami nehéz, hiszen Vili manó azonnal hátracsapja és lelapítja a füleit... Ellenben Zeuszka már nagyon édesen tűri a C-vitamin adagolást. Mindig azonnal lenyeli a májkrémmel együtt. 

Utolsó megemlíteni valóként a holnapi munkába jutásunk: Ugyanis Budapesten elrendelték a szmog-riadót, ezért csak a páros rendszámú autók közlekedhetnek majd. Ok, hogy nem büntetnek, csak figyelmeztetnek, de megállítanak és jegyzőkönyvet csak felvesznek majd. Szóval gyalogolni fogunk, ami nem kis teljesítmény lesz, tudván, hogy a vonat tőlünk 1,8 km-re van. Ez nagyon jól jön a fogyi projektnek, viszont a még mindig köhögésünknek már nem annyira. Van véleményem erről az intézkedésről, de az már egy másik blog lenne... Csak annyit, hogy megértem. Ügyelni kell a levegőre, de ha megteremtenék a feltételeket, parkolóhelyeket a peremkerületekbe, akkor szerintem sokkal többen szállnának át a tömegközlekedésre. Az már egy megint másik téma lenne, hogy szívesen mennék autóval a vonat állomásra is, de az autót már nem szívesen hagynám ott egész napra őrizetlenül... :(

Szokásos, téli, semmit tevős, szombati napnak néztük elébe. Kivétel, hogy Vilmost vittem orvoshoz. Életében már 2x kellett kimosni a fülecskéjét, mert sajna fülatkák költöztek bele. Most is ez történt... Csütörtökön már említettem, hogy Sütinek is hasonló gondjai vannak, de Vilmoska füle sajnos komolyabb. Belül már kisebesedett neki, ezért gondolom fáj is.
10-től volt rendelés, Mi el is indultunk itthonról 3/4-10 kor. Na Vilit a hordozóba imádkozni nem kis feladat volt, de végül csak sikerült. Lehet, hogy már érezte, hogy most valami nem jó dolog következik... Az egész utat is végig nyávizta, de a váróban mégiscsak bátran viselkedett! 10-re értünk oda, de már csak negyedikként kerültünk be a doktornénihez. Na itt Vilmos meg kijönni nem akart a hordozóból... Kivettük, majd annyira édesen hozzám bújt! Itt már tényleg érezte, hogy kellemetlenségei lesznek hamarosan. Az asszisztensnő és Én is kellettünk hozzá, hogy lefogjuk, annyira nagyon szökni akart. Végig nyávizott és kapálózott. Kis bogaram, nagyon sajnáltam, mégis tudtam, hogy meg kell ezt csinálni, hiszen fáj neki! A doktornő kimosta mind két fülét, majd cseppet kapott és még a nyakára is kapott egy bolha-kullancs és fülatka elleni cseppet! Ekkor már Vilmos magától rohant vissza a hordozóba. Azt mondták, hogy biztos haragudni fog rám emiatt, de ennek semmi nyomát nem látom! :) Hazaérve már dörgölőzött és bújt is hozzám, hogy simizzem! :)
Viszont mostantól 1 hétig, napi 2-3x cseppenteni kell itthon a fülébe. Ettől nem kicsit tartottam, hiszen láttam, mit művelt a rendelőben... Aztán eljött az idő és nekifogtunk. Felkészítettem Petit, hogy erősen fogja a manót, de Vilmoska csak lekushadt az asztalra és hátracsapta a fülét. Nem akart elrohanni, így nagyon egyszerűen be tudtam cseppenteni a fülét! Hurrá!!! Édesem, remélem tudja és érti, hogy a gyógyulás érdekében tesszük...
Sütinek is kell cseppenteni napi 2x, de Őt meg sem kell említenem, hiszen olyan egyszerű! :)

Ezen kívül nem sok minden történt itthon. Peti porszívózott, Én a konyhában sündörögtem, majd délutánra sétát terveztünk. Amiből viszont nem lett semmi: Ebéd után lepihentem a hálóban és Peti azt mondta, annyira sokat köhögök, hogy nem tenne jót a hidegben mászkálni. Igaza lehet, még mindig sokat köhögök, de hála az égnek semmi más bajom nincsen!

Az évente esedékes tüdőszűrés: Pár hete kaptuk meg a "behívót" és mára időzítettük a "bevonulást". Peti be is ment, hogy átvilágítsák, Én viszont nem. Ugyanis vittem a leletemet. Ha egy éven belül máshol már megtörtént a vizsgálatom, akkor azt itt elfogadják, így nem kell még egyszer... A műtétem előtt ugye teljesen kivizsgáltak, köztük mellkas röntgent is csináltak, ami most ezen szempontból jól jött!

Ezután Peti elment dolgozni, Én meg itthon maradtam a manókkal. Csináltunk finom ebédet és vacsorát: Sült virslit és grill kolbászkákat, na meg irtó finom vegyes-zöld salátát joghurtos öntettel. :) Most kicsit úgy érzem, hogy majd szétpukkadok... Ellenben Peti még éhes egy kicsit... A saláta laktatna ennyire? Vagy a gyomrom szűkül ilyen gyorsan? :)

Pihenni nem sokat pihentünk ma, inkáb csak a kutyák, mikor elfoglalták a hálószobát, pontosabban az ágyat! :) Cicókáink úgyszintén hódoltak a pihenésnek. Mit is tehettünk volna mást ebben a zord, hideg időben? Most mentem ki az előbb a kutyikkal a kertbe és -7 fokot olvastam le a kinti hőmérőről... Pedig csak este 8 óra van. Mi lesz itt még éjszaka? Elég durva! Még Süti is nagyon hamar visszakéreckedik a házba, pedig Ő aztán imád kint rohangálni, bármilyen idő is legyen...!

Mára szabadságot vettem ki. Még maradt 2 napom tavalyról, így ma pihentem, na meg a kutyókat vittem orvoshoz. Rájöttünk ugyanis, hogy a 6 hónapos korban esedékes kombinált oltásuk kimaradt. :( Nem tudom, hogyan történhetett, pedig mindent olyan gondosan felírok, mégis... Erre valahogyan csak most eszméltem. Viszont most 9 hónaposan már a második veszettség elleni oltás is esedékes és fontos. Ezért ma azt kapták meg. Ezen kívül még Sütinek kimostuk a fülét, mert fülatkára emlékeztető dolgok voltak benne... Masninak pedig a karmait vágtuk le. Nagyon gyorsan nő neki... :( Pedig sokat futkározik, nem tudom, miért nem kopik rendesen.
Aztán hála az égnek, nem voltak sokan a dokinál, így végignéztük az összes állatkának az oltási könyvét és felírtuk, hogy kinek, mikor és mi esedékes. Még a féreghajtást és a bolha-kullancs irtást is! Nagyon kedves volt a dokinéni... Pedig most nem is a megszokott Márti néni rendelt, hanem Anna néni! :) Nagyon alapos volt, kedves és ügyes. Még azt is megbeszéltük, hogy a hétvégén Vilmost is elvisszük, mert neki is csúnya a füle, lehet, hogy neki is ki kell majd mosni. Nincs kizárva, hogy Süti valamilyen módon tőle vette át a fertőzést... :(

Az utazás előtt még aludtunk egy nagyot! Jól esett visszafeküdni pihenni, mert még mindig nem vagyok valami jól. Irtóra sokat köhögök és fáj a torkom. Tegnap este már elszántam magam, hogy elmegyek a dokihoz, aztán megittam egy Neo Citrant és jobban lettem. Talán a köhögés se olyan vészes már ma... Szóval pihentünk a kutyókkal, mint "régen". :D

Utána pedig irány a kert, majd a rendelő. Rájuk adtam a hámokat és irány az autó. Nagyon örültek, hogy megyünk valahová, bár Süti a hámnak már nem annyira... Az utca végéig nyüszített egy kicsit, majd lefeküdt az ülésre és pihengélt. Kiszálláskor aztán azonnal kipattant, csak a hám és a biztonsági ülés fogta meg. Gyorsan átváltottunk pórázra és már mehettünk is! :) Hősiesen tűrték a szurit és a sok-sok várakozást. Elengedhettem Őket bent a rendelőben, így mindent alaposan végigszaglásztak. Egyszer nem is láttam hol van Süti, mire Anna néni rávágta: Az ultrahangos helységbe ment! :D És Süti már szaladt is elő onnan! :) De a végére tényleg lenyugodtak és csak ücsörögtek rendesen...
Itthon pedig megint kert és hatalmas pihenés következett.

Este pedig rám telefonáltak a kollégáim, hogy ha gondolom, akkor nyugodtan kúráljam magam itthon még holnap is. Ugyanis mikor a szabin gondolkodtam, akkor 2 napot terveztem, csütörtököt és pénteket... Aztán rájöttem, hogy a szombat is munkanap lesz, így már nem olyan nagy buli az egész, hát csak 1 napot kértem. Viszont tegnap a gázhelyzet miatt változott a munkarend, Én pedig holnap is szabin leszek. (Szerintem ennek a kismama kolléganőm örül a legjobban, nem nézi jó szemmel ugyanis az Én köhögésemet...)

Reggel a szokásos... Itthon is, az utakon is: megint belecsöppentünk egy igen hosszú dugóba. Most 2 kamion koccant össze, aminek következtében 1 sávra szűkült az amúgy is állandóan tömött 2 sáv! :(
Beértünk a melóba, dolgoztunk... Semmi különös. Hacsak annyi nem, hogy az egész ország - köztük bizony Én is - aggódik a gázhelyzet miatt. Sokat fogyasztunk, pedig most kevés van. Semmi alternatíva nincsen, illetve nem jelentős. Hogy miért nincs, azt most nem írnám le, szerintem mindenkinek világos. Már a melóban is beharangozták, hogy ha életbe lép a III. szintű korlátozás, akkor öltözzünk fel jó melegen, mert bizony az irodában hideg lesz... Remek! :(
Egyetlen icike-picike jó a dologban, hogy a szombati munkanapot elhalasztották. Rám is fér egy kis pihenés, hiszen egyre jobban lerobbanok... Már szinte egyfolytában fáj a torkom, köhögök és gyenge is vagyok, hiába kúrálom magam ezerrel! :( Kint pedig repkednek a mínuszok...

Ma reggel tankolni mentünk. Tudom, ez magában nem valami izgi... A fizetéskor azonban észrevettem, hogy hiányzik a pontgyűjtő kártyám. Meglepődtem, majd visszagondoltam és rájöttem, hogy hol is használtam utoljára. Mivel a közelben volt a gyorsétterem, ahol vasárnap ettünk, átmentünk, hogy elkérjük a kártyát. Tudom, hogy ott van/volt, mert mind ketten emlékszünk, hogy odaadtuk, de a visszaadásra már nem. Na meg nem is akartam azóta használni... A lényeg: Vártam egy kicsit, megnézték, majd közölték, hogy nincs náluk és nem is volt. Ezt nem értem: tényleg tudom, hogy ott maradt náluk! :( Csalódva ültem vissza az autóba, ahol azonnal telefonáltam és letiltattam a kártyát. Ok, kapok egy újat majd kb. 3 hét múlva, de... akkor is. Csalódtam!

A melóban aztán kicsit jobb lett a kedvem. Még anno vettünk közösen egy kisrádiót, amit napközben hallgatunk. Semmi extra, csak rádió, a legalapabb típus. Mikor ma bekapcsoltuk üvöltött! :D Pedig a legkisebbre volt véve a hangerő. Tekergettük, de csak üvöltött. Tanakodtunk, hogy mi legyen... Abban viszont egyetértettünk, hogy rádió nélkül nem maradhatunk! :) Először azzal próbálkoztunk, hogy rápakoltunk egy csomó pulóvert és kabátot, de akkor csak valami tompa zaj szűrődött ki alóla. Majd leragasztottuk a hangszórót papírral, de ettől sem lett sokkal halkabb! Ekkor már asszem mindenki röhögött! :D A végső megoldást a szekrény jelentette. Beletettük és rácsuktuk az ajtót! Egész jó volt a hangerő, ezért így maradt egész napra. Mivel tolóajtós, ezért az ajtó funkcionálhat a volume gombként! :D

Aztán kora délutánra mindenkinek elromlott kicsit a kedve, mikor a mai gázhelyzet híreit hallgattuk és olvastuk. Azt mondják, egyenlőre van elég tartalék az országban, de már szükség van némi korlátozásra. Mi lesz, ha eljut a lakossághoz is a korlátozás??? Mi lesz, ha sokáig eltart a gázhiány??? Mi lesz, ha...??? :(

Munka után megint csak az állatorvosi rendelőbe mentünk, mert megérkezett Zeuszka gyógytápja. Ma reggeltől megint kapja az egész adag antibiotikumot és este a C-vitamint. És ezzel a gyógytáppal reméljük hamar megoldjuk a pisi-problémáját! :)

Itthon a tegnapihoz hasonló, kitörő öröm, viszont a tegnapinál sokkal rosszabb látvány fogadott minket. Az előszoba a régi időkre emlékeztető csatatérré változott. Hát igen, régen voltak már ilyen sokáig egyedül a manók... :( Pedig meg kell sajnos szokniuk, mert beindult a taposómalom, reggeltől estig meló!

Ma elkéstünk. Már az indulást sem siettük el, de még belefért volna. Volt már ilyen... Aztán belekeveredtünk egy őrületes dugóba. Majdnem egy órán keresztül araszoltunk alig 1-2 km-t. De volt aki még nálunk is pechesebb volt ma reggel: A szembejövő sávokban 2 totálkáros autót láttunk. Az egyiknek nem volt eleje, a másik pedig fejre állt és minden ablaka kitört... Nem volt szép látvány...
Na de folytattunk utunkat és mentünk a melóba. Aztán a metróban is volt egy kis fennakadás, mikor az egyik állomáson álltunk vagy 5 percet, miközben hátrafelé gurultunk...
Mégiscsak beértünk és átvészeltük a napot. Kicsit hihetetlen számomra, de repült az idő odabent. Régen volt már ilyen. Talán 2009 ilyen lesz? :D

Konzultáltam állatorvos néninkkel: Mondtam, hogy Zeuszka már ügyesen produkál az alomba csak sokat időzik ott. Márti néni még 5 nap antibiotikumot javasolt, hogy teljesen helyreálljon a rend ekörül a pisi dolog körül. így munka után a rendelőbe mentünk. Megrendelték még nekünk Zeuszka diétás, Urinary tápját, mert mostantól ilyet kell ennie. Mivel gyógytáp, ezért csak orvosok vásárolhatják, mi meg sem rendelhetjük... :(

Na és igen! Ma volt az első diétás napunk. Szerintem egészen jól viseltük, de nem is volt nehéz. Ma husit ehettünk, amit nagyon is szeretünk. Na meg személy szerint a sok tartalék számlájára is írhatom a dolgot... Nagyon sok teát is ittam, aminek következtében délután rohantam egyet. :D

Itthon pedig nagy meglepetés ért minket egy e-mailbe csomagolva: De ezt majd a prémiumban elárulom! :)

Először arra gondoltam, hogy a tüdőszanatórium címet adom a mai bejegyzésnek, mert ahogy most kinézünk és érezzük magunkat... Simán kitehetnénk egy táblát az ajtóra. :( Na azért annyira nem vészes, csak a szokásos... Tél van, hideg és Mi köhögünk... betegen.
Holnap viszont indul újra a munka és nekivágunk egy diétának. Nekem nagyobb szükségem van rá, mint Petinek, de megígérte, hogy velem tart. így pedig remélem sokkal könnyebb lesz! Azt nem ígérem, hogy minden nap beszámolok majd róla, de néha-néha biztos fel fog még tűnni a téma... :)

Hogy mi történt ma? Vilmoska minden percben való felköszöntésén kívül semmi. :D Pihenés, alvás, mozizás... Mint egy igazi vasárnap!

Vilmoska ma ünnepli élete első szülinapját!

Egyenlőre semmi változás nincs az életében. Azt leszámítva, hogy majdnem minden percben elhalmozom puszikkal! :) Nem nagyon érti a dolgot, a minden percben kajcsinak inkább örülne...
Gyüjtögettem képeket az elmúlt évről - havonta 1 kép:

Prémium is van! Vilmos a hős szerelmes: A kezdetek és most... :)

NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT VILMOSOM!

Ma tökélyre fejlesztettük a pihenést. Mivel tegnap éjjel elég sokáig maradtam fent, ezért csak keveset tudtam aludni... A reggeli szokásosok után azonnal visszafeküdtem. Érdekes módon most még a kutyók sem zavartak. Kicsit ugyan birkóztak az ágyon, de hamar elcsendesedtek...
Ébredés, majd ebéd... Kutyákkal a kertben, majd sorozat nézés a gépen. Este Tv, aztán hamar az ágyba!

Hát ennyi... Na meg, hogy reggel óta fáj a torkom. Nem is kicsit... Gondoltam nem írok róla, mert már nyavalygásnak tűnik, de... Ez van. Peti is köhög, még ha nem is annyira, mint kb. két hete. 

Tegnap azt írtam, hogy nem is láttam Zeuszt pisilni. Na hát azóta kétszer is sikerült! A bogyó(k) beadása is szuperul megy már. Nem is kell Peti segítsége, hiszen Zeuszka hagyja magát. Érzi a májkrémet az ujjamon és nem érti, miért kell letuszkolnom a torkán... Utána viszont elégedetten nyalogatja le a maradékot! :)

Ábel napja van ma! Kedvenc vörös, démoni cicánk névnapja! Gondoltam, csapunk egy fergeteges bulit, de elég nehéz összeszervezni mind a 6 állatkát, na meg minket egy helyre! :) Maradt hát a sok-sok buksi és pocak puszi! Ábel manó ezt nem nagyon értette... De a déli tejcsit és kolbászkát nagyon megköszönte! :)

Ezen kívül nem voltak messzemenő terveink. Reggel szokásos, majd visszafekvés... kutyákkal... Délelőtti teendőm még a karácsonyfa leszedése volt. Nagy segítségemre voltak a macsekok, élükön az eddig oly sokszor gyámoltalannak tűnő Zeusszal! :)
Majd következett az ebéd, állatkáknak ünnepi tejecske és kolbászka...
Délután pedig látogatók érkeztek. Szüleim jöttek ma is át, Saca kutyájukkal. Masni megint csak kitörő örömmel fogadta újdonsült "barátnőjét". :D
Mi iszogattunk egy picit, majd együtt indultunk visszafelé: Szüleim, Mi Petivel és a három kutya! Igaz, hogy Mi a helyi kis boltnál lekanyarodtunk, majd kis kerülővel mentünk hazafelé is... Ott pedig a sógornőmbe botlottunk. Ilyen ez a mai nap, mindenki megfordult ma a kis boltban... :)

Zeuszka állapotáról annyit, hogy Én pl. 2 napja nem láttam pisilni, de amilyen kis szemérmes, biztos mindig éjjel vagy akkor intézi a dolgot, mikor Mi nem vagyunk itthon. Nem hiszem, hogy azóta nem ürített volna... Hiszen semmi más baja nincsen, nem erőlködik és nem próbálkozik sokszor. A gyógyszerét és a C-vitamint megkapja mindig rendesen! Már egészen ügyesen összedolgozunk Petivel. Ő megfogja a manót, Én meg egy jól irányzott mozdulattal beadom neki a májkrémet! :) Sima ügy!

"Átvészeltük" a szilveszter éjszakát. Zeusznak nagyon jó volt a nyugi bogyó, a többieknek pedig, elég volt, hogy itthon voltunk. Miután megettük a finom hot-dog vacsoránkat, csak úgy repült az idő! Egyszer csak éjfél lett és 2009... Nagyon sok tüzijáték repült a magasba a lakópark fölött. Volt olyan, ami nagyon közel hozzánk durrogott, még Mi is megijedtünk. Az összes cica a szekrény mellett ücsörgött, majd Zeusz be is bújt alá egy kicsit.
Kutyókákat már 11-kor elküldtük aludni, de a durrogásokra felriadtak. Masni átugrotta a paravánt és felkéreckedett a kezembe. Ott pedig bújt rettenetesen! Süti is kijött a helyükről. Ő talán nem félt annyira, behúzott farokkal jött hozzánk, de azért ki-ki lesett az ablakon... :)
Kb. fél óráig tartott a ricsaj, majd elcsendesedett. Addigra már annyira fáradtak voltunk, hogy Mi is elcsendesedtünk. Peti még megnézett egy filmet a Tv-ben, de Én aludni mentem.

Azon gondolkodom, hogy ilyenkor szoktak számadást készíteni az elmúlt évről, terveket szövögetni a jövőre nézve. Hááát, az elmúlt év igen sokat bővelkedett betegségekben, veszteségekben... Volt viszont sok előrehaladás is, ezért csak erre kéne gondolni! Mindenesetre igyekszem reménnyel telve nézni a jövőbe és csakis a jóra koncentrálni. Terveink is vannak, nem is kicsik!!! :)

Viszont ma reggel ugyanúgy kelni kellett, hiszen állatkáinknak nem nagy jelentőségű ez a nap. Nekik ugyanúgy jelez a pocakjuk, ha reggel éhesek! Felkeltem hát hamar és megetettem mindenkit. Kitakarítottam az almokat és felhúztam a redőnyöket. Ekkor már Peti is ébren volt és kezdődhetett a nap. Reggelire megettük a tegnapra szánt sütiket, majd visszafeküdtünk aludni. Jöttek velünk a kutyókák is... 
Közben kint elkezdett szállingózni a hó! Egészen sok esett, délután le is kellett kotorni a teraszról... Azt terveztük, hogy átsétálunk Szüleimhez egy kis újévi koccintásra és a hóeséstől meghiúsulni látszott, aztán mégiscsak nekiindultunk! Süti és Masni is nagyon élvezték. Szaglásztak, szaladgáltak, jó nagy séta volt ez most nekik! Pihennek is most rendesen! :D

Zeuszka azt hiszem jobban van. Sokat pihengél... Ugyan ma pisilni nem láttam, de sokszor próbálkozni sem, tehát simán lehet, hogy éjjel vagy mikor nem voltunk itthon, akkor végezte a dolgát... A gyógytápot eszi rendesen és a gyógyszert is sikerült mindig belediktálni. Persze egy kis májkrémnek köszönhetően! :)

Ma ismét vonatra szálltam. Reggel ugyan Zeuszka saját magától pisilt egy adagot, ezért az egyetemi látogatást lefújtuk. Mégis minden eshetőségre itthon hagytam az autót. Petivel együtt beugrottunk a helyi kis boltba még egy utolsó kenyér és kifli vásárra, majd vonattal mentem dolgozni. Merthogy azt ma is kellett! Nem volt vészes a munka mennyiség, mégis ott kellett ülni 5-ig, mert a rendszert nyitva tartották... Aztán ugyanúgy vonattal utaztam haza is. Igen kevesen voltunk hazafelé már a kocsikban... Az utazók fele már a buliba indult vidékre... :)

Még délelőtt beszéltem Márti állatorvos néninkkel, hogy ezt a nyugtatós dolgot letisztázzam. A vége az lett, hogy eldöntöttük: Csak Zeusz fog este nyugtatót kapni. Ő ugyanis a legstresszesebb és emiatt betegségre is hajlamos. A többieknek elég kell hogy legyen a Mi jelenlétünk! így is lett: Már mikor hazajöttem, nagyon ki volt a kicsi cicc. Peti szerint még nem is sötétedett, de már durrogtattak a környéken. Zeusz pedig berohant az asztalom mögé és nem jött elő... Nekem előjött, kapott vacsorát, majd egy kis májkrémbe csomagolt nyugtatót. Reménykedtem, hogy minden rendben lesz és tényleg...! Most csak fekszik a fotelokon meg Apa-gazdi székén és nyugiban van. Mindent hall, lát és érez, de nem pánikol tőle! Hurrá!!!!
A többiek nagyon vegyesen fogadták a tüzijátékokat: A kutyók is félnek picit. Vacsorázni még kimentünk a teraszra, de már csak simivel egyetemben ettek és utána mind kettő farkát behúzva rohant az ajtóhoz, hogy jöjjünk be azonnal. Bent pedig el nem mozdulnak mellőlünk. A legnyugisabb, mikor a kanapéra ülünk vagy fekszünk és mellénk bújhatnak! Cicáink közül Vilmos a következő, aki picikét retteg. Először az étkező asztal alatt vert tanyát, majd most már Zeuszt követi és mellette fekszik a fotelon. Talán árad valami nyugalom Zeuszból... :) Lolika egyáltalán nem törődik a hangokkal. Szinte fel sem riad, csak alszik, nyújtózkodik, de most éppen a fürdőszobában lévő szőnyeget vadássza! :D Nekem Ábel reakciója tetszik a legjobban: Nagyon aranyos, ahogyan beül a terasz ajtóba és követi a tüzijátékok útját! Ott ül és kuksizik, és szinte várja, hogy mikor lőnek már megint fel valamit!!! :D Tündéri! :)

A Mi esténkben azt hiszem nem lesz semmi igazán különleges. Csináltunk házi hot-dogot, hoztam haza finom apró süteményeket... Megnézünk majd egy filmet és közben nyugtatgatjuk a manókat. Majd elég kora hajnalban aludni megyünk. Legalábbis ez a terv... :)

Ma már itthon hagytam az autót, hogy Peti el tudja vinni Zeusz manót az orvoshoz. Ez eddig rendben is van. Zeuszt ma mindenképpen vinni kellett, nem csak azért, mert a katéter már nem volt benne... Éjjel egészen hajnali 3-ig mellettem aludt. Csak úgy dugta a buksiját, nagyon kellett neki a közelségem, amitől Én majd elolvadtam. Iszonyatosan nehéz volt az oldalamon feküdni, de megtettem és csak simiztem, míg meg nem unta. Aztán hajnalban kijött és felfeküdt a kanapéra... Reggel ébredéskor vettük észre, hogy a katéter már nagyon kilóg. Egy vékony kis csövet kb. 5-8cm-re kihúzott magából a lurkó. Majd Peti kivitt a buszhoz és mire visszaért, már nem volt semmi Zeuszkában. Sikerült teljesen kioperálnia magából... :( Gondolom Én, hogy zavarta, de azért volt annak szerepe!
Peti délelőtt vitte az orvoshoz. Most nem volt telve a hólyagja. Kapott megint szurit, Mi meg tablettákat, amit holnaptól kell szájon át adni. Ezen kívül mehet minden nap 1db C-vitamin és a gyógytáp. Itthon Peti figyelgette Zeuszt, de még mindig nem nagyon megy neki a pisi. Próbálkozik, de csak alig jön valami... Most este Én is figyelgetem, bár eddig nem is próbálkozott. Mindenesetre, ha reggelig nem sikerül semmi, illetve erőlködni látjuk, akkor visszük az egyetemre!

Rólam annyit, hogy kis javulást azért érzek, mert nem fáj egész nap a mellkasom, viszont hajolni még mindig nehéz. A legrosszabb viszont, ha nevetek. Röhej, mert a jókedvtől gyorsabban gyógyulnék, nem? :)
Arra jöttem ma rá, miközben reggel döcögtem a melóba a jéghideg buszon, hogy vonattal mennyivel gyorsabb lenne. A vonat állomás még közelebb is van hozzánk, tehát benzin is kevesebb fogyna. Aztán meg mivel nincsen bérletem, még olcsóbb is. Ugyanis ha veszek 2 jegyet, akkor az többe kerül, mint a vonat! Lassabb is, hidegebb is... Tehát vonattal jöttem haza! Nyugisabb is volt, kényelmesebb is! Nagyon jó kis felfedezés volt részemről. Mondjuk ha azt veszem, hogy pár éve napi szinten használtam a vonatot, felfoghatjuk ezt a mai utazást egy nosztalgia útnak is! :)

Igen zsúfoltra sikerült ez a mai nap. A terv csak annyi volt, hogy Én munkába megyek, Peti itthon marad és várja a lányokat, akik jönnek társasozni meg számítógépezni... Aztán közbeszólt az élet!

Én ugye még mindig mellkas fájdalommal ébredtem. Nem volt olyan vészes, bár oldalra fordulni még hajnalban sem tudtam... Viszont a hajolgatás könnyebben ment. Egész nap azon tanakodtunk, hogy menjek-e orvoshoz? Nem kevesen győztek meg a fontosságról, hiszen egy mellkas fájdalmat nem szabad félvállról venni! Délután el is mentem, bár több mint egy órát vártam... Az orvosom sajnos helyettesített is, így dupla annyi beteg volt, mint szokott. :( A diagnózis: Mostanában nagyon sok beteg megy ilyen megfázós-mellkasfájós tünettel. Ez egy vírus! Biztos van ott gyulladás is, de nem tudni milyen. A tüneteim alapján talán tényleg a mellhártyagyulladás a legvalószínűbb, de ezt a doktornéni nem hallhatja a fülesével... Kaptam egy fájdalom csillapító, gyulladás csökkentő bogyót, amit szednem kell!

Viszont ma nem is Én számítok a nagy betegnek. Zeuszkán már napok óta látjuk, hogy nem pisil rendesen. Még tegnap reggel egészen sok sikerült az alomba, de ma reggel már nagyon sokszor próbálkozott és csak kis adagokat sikerült kipréselnie. "Sajnos" a kocsit reggel elvittem és azzal mentem munkába, pedig kellett volna ma Petinek. Beszéltem az állatorvos néninkkel és úgy gondoltuk, majd holnap elvisszük Zeuszt. Aztán délben már látszódott és még jó, hogy Márti néni is erősködött, hogy nem szabad várni! Egy napot sem! Zeusznak nagy fájdalmai lehetnek. Más kolléganő dolgozik ma, vigyük hozzá a macsekot. Óriási szívességet kértem Szüleimtől és Apukám azonnal, egy szó nélkül segített! Elfuvarozta Petit és Zeuszt az orvoshoz, aztán még várnia is kellett majdnem 3 órát, hogy hazaindulhassanak. Zeuszt ugyanis altatni kellett. Nagyon meg volt telve a hólyagja és katétert kapott. A pisije hála az égnek lejött, de zavaros volt és picike kövek voltak benne. Peti ugyan tisztának látta, de gondolom laikusként, szabad szemmel nehéz ezt megállapítani. A cicóka kapott antibiotikum injekciót is és vinni kell holnap és azután is! Megint jöhet a gyógytáp, de most már ezt fogja kapni minimum fél éven keresztül. A szintentartót csak azután!

Az időjárást is megemlíteném: Annyira szép, de hideg és deres volt reggel a táj! Na meg napközben és este is. Este ugyan a ködtől az orrunkig sem láttunk, de a látványt már ismertük! A hőmérséklet 0 alatt maradt, ahogyan ezt a közeljövőre is jelzik...

Előre is elnézést kérek, de a mai bejegyzés kicsit más lesz, mint a többi. Nem részletezném, de elég rosszul érzem magam, ezért le kell feküdnöm...
A mai nap címszavakban: Visszafekvés, alvás - tényleg pihenés a kutyákkal, kertben fadarabbal játék, irtózatos hidegben, délután lakógyűlés, majd onnan szülinapra vendégségbe: beszélgetés, sok finomság és Mamma Mia!
Itthon állatkák és fájdalom...

Na és akkor ma bővebben, mielőtt még mindenki nagyon megijed:
Tegnap tényleg sikerült a visszafekvés. Már olyan szempontból, hogy aludni is tudtam, pedig a kutyók is csatlakoztak! :) Szépen mellém feküdtek, Süti manó a buksiját is odanyomta az enyémhez. Jól esett, ahogy ott szuszogott... :)
Cicáink egyre elevenebbek, piszkálják a karácsonyfát ezerrel... Már azon gondolkodom, hogy leszedjük, mert ez így nem tartható! Reggelente egy-egy focimeccsbe csöppenünk, és pár díszt kidobunk a kukába... :( Még jó, hogy ezeket a díszeket nem sajnálom.
Kutyókák érdekes módon nem érdeklődnek a fa iránt: Talán mert kitombolják magukat a kertben. Ma (tegnap) iszonyatosan hideg volt, de a futkározás azért megvolt a szép napsütésben.

Délután lakógyűlésre mentünk. A kis zsákutca sorsa, leaszfaltozása ill. a vízelvezetés megoldása volt a téma. Sajnos a 8 lakásból csak 6 képviselte magát, de azért így is sikerült némi döntéseket hozni. Szükséges lesz még majd 2 megbeszélés, mire 100%-ban dönteni tudunk, utána pedig mindenki elkezdhet gyűjtögetni...

Este pedig Bátyámékhoz mentünk szülinapozni. Ismét nagyon jól éreztük magunkat. Beszélgettünk, kicsit  ittunk is majd megnéztük a Mamma Miat! :) Bárki bármit mond, nekem nagyon tetszett. Természetesen a zene volt benne a lényeg, nem a történet, de élvezhető volt és mulatságos! :)

Este aztán jött a fájdalom és az ijedtség! Mikor hazafelé mentünk, már belenyilallt a mellkasomba valami... Először azt hittem, a szívem, mert pont ott fájt. Gyorsan elláttuk az állatokat, de a végére már nem tudtam lehajolni. Ezért az alom takarítás és a kutyók beengedése Petire maradt... Le is feküdtem az ágyra 10 percre, hogy megnyugodjak... Sikerült: a fájdalom, ha tompábban is, de megmaradt. Gyorsan feltöltöttem a blogba a képeket, majd aludni mentünk. Ott megint csak hidegzuhany ért. Csak hanyatt tudtam feküdni, bármelyik oldalamra fordultam, nagyon szúrt, fájt és szorított... :(
Reggelre ismét tompább lett a fájdalom, de megmaradt... Most mindjárt dél, és még most is fáj. Nem tudok nevetni, sem köhögni, mert iszonyat! Sokak szerint mellhártya gyulladás és azonnal menjek orvoshoz! Délután rendel, szóval utána majd többet tudunk...

Amúgy Zeuszka sincsen jól. Megint nem tud pisilni, Én meg nagyon aggódom érte. Dokinénink holnap rendel, Peti majd elviszi kedvenc cirmosunkat!

Reggelente általában 5-kor ébredek. Majd egy gyors eü. látogatás után van időm még vissza feküdni és aludni 6-ig. így történt ez ma is, azzal a különbséggel, hogy sehogy sem sikerült vissza aludni: Cicáink iszonyatosan rosszak voltak. Piszkálták a karácsonyfát, leszedték a díszeket, a szaloncukrokat... Be kell valljam, Ábel vezényletével tették mindezt. A kis piszkok, amint közelítettem a fához, már ugrottak is le az asztalról. Nagyon jól tudták, hogy rosszat tesznek... Csak akkor "nyugodtam" meg egy kicsit, mikor leszedtek egy gömb díszt és focizni kezdtek. Innentől fogva ugyanis már nem a fát piszkálták! :D Elvoltak hát reggelig... A szokásos ébredés után aztán a szép ünnepi asztalon találtam szinte mindenkit... És ez folytatódott egész délelőtt. Nagyon nem bírtak ma magukkal, mintha bolond-gombát reggeliztek volna! :) Ezáltal a délelőtti visszafekvésünk sem sikerült, pedig nagyon jólesett volna...
Aztán csak-csak lenyugodott mindenki, ami jól jött, hiszen ebédet kellett főznöm. Ma már nem voltunk hivatalosak sehova, így magunknak kellett a kajáról gondoskodni... Sőt, délután keresztlányaim jöttek hozzánk vendégségbe, amolyan társasjáték folytatásra. Játszottunk is 3 party-t, nasikat ettünk, majd a lányok a számítógéphez ültek. Este pedig Szüleim csöngettek be meglepetésképpen. Átsétáltak a nagy hidegben... (Egész nap 0 fok körül maradt a hőmérő higanyszála.) Hozták magukkal Sacát is, akinek főleg Masni, de Süti is nagyon örült. Még egy kis játék imitálásra is rávették a lassan 9 éves kutyót! Cicáink már nem voltak ennyire lelkesek: Ábel ki sem dugta az orrát az előszoba szekrény alól, csak mikor "elment végre az a nagy fekete kutya"! :) Loli felköltözött a cicamínó legeslegtetejére és onnan pislogott lefelé. Vilmos az asztal és a terítő alól kuksolt, és Zeusz, talán a legbátrabbként az egyik puffon pihengélt. Rajta meg is lepődtem, mert nem volt eddig az a nagy kutyabarát...
Mi pedig, mivel Szüleim gyalog jöttek, nem vezetett senki, ittunk pár pohárkával. így gondolom nem fáztak annyira hazafelé! :)

Még tegnapról kell kezdenem, mert este fél 12-kor történt valami. Nevezetesen a szomszéd utcában fellőttek pár tüzijátékot. Még Én is megijedtem, nem hogy az állatkák... Mikor meghallották a durrogásokat, Ábel és Zeusz iszonyatos sebességgel futottak az előszoba szekrény alá és majd fél órán keresztül ki sem bújtak. :( Vilmoska a cicamínón maradt és onnan pislogott, de nagyon kis riadt feje volt, kitágult szemekkel emelte a fejét minden kis neszre. Erre a nagy robajra még a kutyók is felébredtek, de mivel látták, hogy nincs baj, hamar visszaaludtak. Egyedül Lola viselkedett nagyon bátran: A cicamínón feküdt és mikor mindenki rohanni kezdett, Ő csak nyújtózott egyet, majd sóhajtott és aludt tovább! :)
Most már teljesen világos számomra, hogy tegnap este hazaérkezéskor Vilmos ugyanezen ok miatt volt nyugtalan és zavart. Még a kocsiból láttuk, hogy tüzijátékoltak errefelé...
Amúgy nem is mondhatnék semmit, hiszen asszem legális a dolog. Na de ne éjjel csinálja!!! Max. ugye majd szilveszterkor.

Reggel megint a szokásos teendőkkel indult a nap. Mondhatnám, hogy már a visszafekvős pihengélés is szokásos! Ma a kutyókák nem nagyon bírtak magukkal és nem hagytak minket rendesen pihenni. Először Masni hozta be a rágicsáját az ágyba és iszonyatosan morgott Sütire, ha csak megmozdulni is mert... Kis veszekedés után mind két rágicsa felkerült a szekrény tetejére. Kutyók is megnyugodni látszottak, de mire álomba szenderültem volna, már robogtak is kifelé a hálóból, közben persze éktelen ugatással! Ez utóbbi annyira nem is jött rosszul, hiszen kiderült, hogy a kukás autó jár az utcában, Mi pedig teljesen megfeledkeztünk róla, hogy ma kellene kirakni... Gyorsan integettem az embereknek, hogy várjanak, Peti pedig rohant a zsákkal! Épp időben! :)
Ha már kint voltunk, kutyikák futkározhattak, na meg beálltak megint jégrablónak. Ugyanis megint megteltek a csatorna alatt lévő hordók, de az még hagyján... Be is fagyott a tetejük. Nosza, Peti gyorsan szétverte a jeget és kiöntötte a teli hordókat. Csak most már nem tettük vissza a csatorna alá, mert nincs értelme, hogy mindig öntögetni kelljen, mikor befagy...

Gyorsan készülődtünk, hiszen mára is hivatalosak voltunk Szüleimhez, mert keresztlányaim érkeztek. Ugyan az Ő idevezető útjuk is igen csak viszontagságosra sikeredett, de végül megérkeztek és ez a lényeg! :) Megebédeltünk, ajándékokat osztogattunk és bontogattunk, majd azon nyomban felavattuk az ajándék társas játékot! Az elején ugyan nem nagyon értettük a szabályokat, és csak a végére kristályosodott ki minden... Viszont holnap már minden szabállyal tisztán, élesben mehet majd a játék!

A mai reggel is úgy indult, mint az összes többi... Kutyáink mit sem érzékelnek abból, hogy karácsony van. Max. a rágicsájukat! :) A lényeg, hogy Sütemény ugyanúgy ébresztett minket reggel 6-kor. Masnika még aludt volna, mert mikor hívtam, hogy ébresztő, lehet kimenni, csak visszadugta a buksiját az ágyába! :) Aztán nagy nyújtózkodások közepette csak elindult a nap nála is... :D
Már tegnap hazafelé és az esti kertezéskor is láttuk, hogy esik a hó. Ma reggelre teljesen fehér lett az udvar! Igaz, mostanra teljesen elolvadt, szóval nem volt az a nagy mennyiség, de azért mégiscsak fehér lett a karácsony. Azaz a szenteste... Kutyik kint rohangáltak, Mi készülődtünk, majd kutyók még egy nagyot rohangáltak kint és végül bejöttek... Mi elindultunk. Egész nap bent voltak az előszobában. Délután 5 után értünk haza, és teljesen tiszta volt az egész ház. Se pisi, se kaki! Én úgy gondolom, ezt kaptuk ajándékba Sütitől és Masnitól!!! :) Édes bogaraim, nagyon ügyesek! A cicók sem bántották a fát, míg odavoltunk, szóval teljesen elégedett lehetek. Egyedül Vilmoska volt egy kicsit nyugtalan, még enni sem akart, folyton kapkodta a fejét és tekintgetett kifelé. Gyanítom, hogy a kezdődő tüzijátékok durrogásai miatt... :( Hála az égnek, már megnyugodott és durmol az egyik fotelban!

Szarvasra még délelőtt érkeztünk. Nagy ajándék osztogatások után nagy családi körben ebédeltünk. Finom húsleves, majd egy egész malac került az asztalra. Nagyon jól nézett ki a malacka, de bevallom sajnáltam is egy kicsit... Viszont a combija finom volt! :)
Maradt idő még egy kis beszélgetésre, majd indulni kellett haza, mert nem akartunk sötétben jönni... Szerencsésen hazaértünk, minden rendben volt.

Itthon a már említett rend és kitörő öröm fogadott minket! Süti és Masni egy kiadós kerti rohangálás után, ma este is rávetették magukat a hatalmas rágócsontokra...

Először is: Nagyon BOLDOG Karácsonyt szeretnénk mindenkinek kívánni!!!

Másodszor pedig jöhet a szokásos bejegyzés és a napunk:
Igen fáradtan indult. Peti sajnos még mindig nagyon beteg, köhög rettenetesen és most már az orra is csöpög. Az állatkák ellátása után mindenki visszafeküdt aludni. Csodával határos módon még a kutyók is aludtak az ágyban, ahelyett, hogy birkóztak volna. Ezért tudtunk 9-ig aludni! :) Ezután viszont belevetettük magunkat a készülődésbe, takarításba. Peti még Bátyámékhoz is átszaladt valamit pakolni, de sietett vissza, hogy az ablakokat tisztítsa. Én porszívóztam, majd az asztalt és a fát díszítettem.
Volt is nagy érdeklődés mikor a fenyőfa bekerült a nappaliba. Egy kis kerek asztalra raktuk, hogy legalább a kutyók ne érjék el, de a macsik azonnal felpattantak és szaglászták, rágcsálták az alját, pofozgatták... Gondoltam: ennek nem lesz jó vége. Na de sebaj, azért van nagy cserépben, hogy ne tudják lerántani! A díszek közül a leges-leg féltettebbeket már a szekrényből sem vettem elő. A fa amúgy is picurka, nem kellett rá sok dísz. De így is nagyon szép lett!!!! Komolyan: Egyre jobban tetszik! :)  Sajnos az egyik égősor felmondta a szolgálatot, éppen akkor aludt el, mikor feltettem a fára... Szedhettem hát le és még szerencse, hogy van egy másik!
A feldíszített fa ugyanolyan érdeklődésnek örvend még most is, mint mikor csak fenyőfa volt, sőt most még a csillámló díszek és girlandok is izgalmasak... persze, hogy a cicóknak!
Természetesen az állatka manóknak is jött a jézuska: Macsekok finom wellness tápot kaptak, na meg egy kis tejfölt és tojást is. Pluszban még cicafüvet! Kutyikák pedig hatalmas rágócsontokat. Nekik odatettük a fa alá és onnan vehették el. Illetve csak Süti, mert Masnika nem érte fel... Még most is azt rágják! :D

Aztán eljött a délután és az ünneplés. Úgy beszéltük meg, hogy mindenki (Szüleim és Bátyámék) idejön hozzánk ajándék bontogatásra és egy koccintásra, majd innen megyünk tovább Bátyámékhoz. Náluk ugyanígy ajándék és koccintás, majd együtt sétáltunk Szüleinkhez. Ott pedig az ajándék és a koccintás után még vacsora is várt minket. Apukám életében először próbálkozott halászlével és meg kell mondjam, szerintem nagyon finom lett!!! Utána rántott harcsafilé és majonézes burgonyasaláta volt a menü. Na meg az elmaradhatatlan sütemények! :) Nagyon köszönjük a vendéglátást és a sok-sok ajándékot!!! Minden nagyon szuper! Kb. 9-kor indultunk haza, mert ugye itthon vártak a manócskák, akiknek szintén járt az ünnepi vacsi! :)

Karácsony előtt ma még dolgoztunk. Illetve megint csak Én, mert Peti itthon kúrálta tovább magát. Reggel itthon hagytam a csapatot, és mire hazaértem, reméltem majd Peti állapota javulni fog. Ezzel szemben sokkal rosszabb... Többet köhög, mint azelőtt és látszik is rajta, hogy gyenge, fejfájós, stb... :( Nagyon nem örülök ennek, itt van az ünnep a nyakunkon, rokonlátogatások, mi lesz most? Gyorsan csináltam neki forró mézes teát és ráparancsoltam, hogy vegyen be egy torokfertőtlenítő bogyót vagy mit... Aztán lezuhanyzott és remélem ezután már csak a gyógyulás jön!

Velem nem történt semmi extra. Csak a szokásos, mondhatnám: Mikor beértem az irodába, az emeleten lévő közös asztalon terülj-terülj asztalkámmal találtam szemben magam. Nagyfőnökünk szeret minket megajándékozni az ünnepek alkalmával. Most sütivel volt tele az asztal! :) - Tavasszal általában gyümölcs, ősszel pedig disznótoros a menü.... Minden nagyon finom volt, hamar el is fogytak a finomságok. Köszönjük! :)
A munkaidőm ma is 5-ig tartott, egy perccel sem hamarabb, de ez így van rendjén...

A munka az Én részemről történt. Ma visszatértem a betegállományból. Kollégáim még megismertek... :D Én már annál kevésbé az irodát. :) Kicsit átrendezték, falakat bontottak ki, de szerencsémre mára már csak a szőnyeg tisztítása maradt! Régóta volt szó róla, hogy az emelet másik oldalán költözés lesz, csak a pontos időpontot nem tudtuk. Ugyanis mindig halasztgatták: mostanra. Gyorsan összeszedtem hát a cuccaimat és nekiláttam a dolgomnak. Semmi extra nem történt, mindenki készül a karácsonyra... Ketten kimentünk ebédidőben a közelben lévő karácsonyi vásárhoz és körbenéztünk. Persze, hogy nem tértünk vissza üres kézzel! :) Amúgy meg nagyon jól esett egy kis séta, mert már alig bírtam ülni. Nem esett jól az egész napos görnyedés az asztalnál. Most már tudom, mire volt jó az a sok betegállomány!

Peti viszont itthon maradt, merthogy a tegnap kezdődő torokfájás mára iszonyatos köhögésbe, gyengeségbe és enyhe hőemelkedésbe csapott. Sokat pihengélt, forró teát ivott, aminek eredménye képpen délutánra jobban lett, ám estére visszaromlott.
Mikor hazajöttem, átmentünk Szüleimhez Anyukámat felköszönteni a névnapján. Igazándiból nem most lenne esedékes, de kénytelenek vagyunk előre felköszönteni a közelgő ünnepek miatt. Egy jót beszélgettünk, ittunk forró teát és egy picike alkoholt, majd hazajöttünk a manókhoz.

El kell mondjam, nagyon hiányoztak ma nekem! Mind a hatan: Irtó nagy cuppanós puszikat kaptak a buksijukra mindannyian! :) - Természetesen Apa-gazdi is nagyon hiányzott, és a cuppanós neki többszörösen jár(t)! :)

Mai napunk egy igazi, vasárnaphoz méltó pihenős nap volt. Némi kis karácsonyi előkészület azért belefért, de mindent összevetve nem történt semmi különös...
Reggel ébredés, szokásos teendők, majd reggeli és visszafekvés. Csak 1 órácskát gondoltunk aludni, de kutyáink ezt nem így tervezték. Állandóan kirobogtak, ha egy szomszéd kutyi felvakkantott, majd vissza az ágyba, persze rajtunk keresztül. Ott pedig versengtek a jobb helyekért. :D Most ez így nagyon vicces, de reggel nem volt az. Peti még csak-csak aludt egy keveset, de Én nem sokat. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy eltűntek a fürdőszobában, ahol teljesen széttúrták a cica almot... :( Hogy miért nem voltak kint a kertben? Megpróbáltuk: kb. 2 perc és Masni jön az ajtóhoz, hogy fejhangon ugasson... Persze, ha valamelyikünk kimegy hozzá, semmi gondja: rohangál ezerrel... Csak egyedül nem szeret lenni. Na mert ugye Süti ilyenkor el van foglalva a szagokkal, szerintem nem is lát, se hall... :) Orra a földön és nyüszítve futkos!
Na mikor felkeltünk, azért mégis kimentünk a kertbe. Közösen, hiszen a fenyőfát kellett kiszedni a földből. Ezt a fácskát 2 éve vettük karácsonyfának. Akkor sem terveztem, hogy gyökeres fenyőt veszek, de ez olcsóbb volt, mint a vágott társai. Azért ez is röhej... A lényeg, hogy akkor, asszem talán legeslegelső növénykeként, kiültettük újdonsült kertünkbe. Tavaly nem akartuk bántani, mert nem nézett ki valami szépen, idénre viszont összeszedte magát. így most Ő lesz a Mi karácsonyfánk! (Karácsony után nem tudom, mi lesz a sorsa, de egyikünk sem szeretne fenyőfát a kertbe. Szóval vagy kirakjuk az utcára, vagy meghal, nem tudom...)

Délután megint csak a semmit tevésé volt a főszerep. Illetve végre megcsináltam a tegnap emlegetett sütit... Kicsit odaégett az alja, még most is ázik a tepsi... :(

Peti pedig úgy érzi megfázott. Remélem tényleg csak megfázás és nem fertőző! Mostanra már nagyon fáj a feje, sőt a torka is, alig tud beszélni... Láza viszont nincs!

Mivel tegnap sikerült mindent bevásárolni, és az ajándékok is 99%-ban megvannak... Ma kezdődhetett a csomagolás. Aztán annyira belelendültem, hogy készen is vagyok. Nagy részük volt a cicáknak is a csomagolásban. Néha ugyan a hajamat téptem, mikor mind a négyen egyszerre akarták a csomagolópapírt lefogni, elfogni és ráncigálni... De végül csak sikerült! :)
Amúgy mára pihengélést terveztünk, mint mostanában minden hétvégén. Majd ha eljön a tavasz, úgysem lesz egy szabad percünk sem. Csináltam egy kis könnyű ebédet, de sajnos a sütire nem maradt idő. pedig Peti nagyon szerette volna... Még délután is kacérkodtam a gondolattal, hogy nekifogok, aztán mégse lett belőle semmi. Majd holnap!

Ma mindenki megkapta a féreghajtó tablettáját. Összedolgoztunk Petivel. Sorban odamentünk a manókhoz: Peti megfogta Őket a grabancuknál, Én meg egy jól irányzott mozdulattal lenyomtam a torkukon a bogyót. Nagyon jól sikerült. Mindenki elsőre lenyelte, csak Lolika harapott rá egy icurka-picurkát az ujjamra, de szerintem Én nem voltam elég gyors... :)

Az időjárás ma nagyon vegyes volt. Esett az eső, de mikor nem, még a nap is kisütött. A szél viszont egész álló nap tombolt. Csak úgy süvített be a kamra ablakon... Emiatt ugye kint nem sokáig tartózkodtunk, max. annyira, míg a kutyókat megetettük és elmentünk a posta ládáig. Najó, egyszer napsütésben még fotóztam is, de tényleg nem volt ennél több! :)

A mai napomat is a pihenésnek kívántam szentelni. így is indult... Reggel kivittem Petit a buszhoz, majd hazajöttem és aludtam egyet. Egy telefon ébresztett: A munkahelyemről hívtak, hogy el kéne juttatni valahogyan a táppénzes papírjaimat, különben nem tudnak nekem fizetést adni... Ugyanis ma van a bérzárás. Hála az égnek jó volt faxon is, és az eredetit elég lesz hétfőn elküldenem. Ezért megint felkerekedtem és elmentem a helyi bevásárlóközpontba, ahol elintéztem a dolgot. Ha már ott voltam, bevásároltam így karácsony előtt. Eddig nem igazán volt se időm, de inkább energiám a karácsonyi előkészületekre koncentrálni. Most legalább a bevásárlást elintéztem: vettem gyümölcsöket, húsokat, lisztet, cukrot, stb... Iszonyatosan sokan voltak a boltban, és a kasszáknál is hosszú sorok kígyóztak. Pedig péntek délután volt, eszméletlen elképzelni, mi lesz ott majd a hétvégén...

Itthon igazán fontos dolog nem sok történt. Egész nap esett az eső. Néztem is a csatornából kifolyó vizet és hogy mennyire nyeli el a nedvességet a derítő. Csak annyit láttam, hogy belefolyik a víz és bizony teljesen eltűnik. Szóval ezek szerint tökéletesen, a tervek szerint működik... Igaz, ez most nem felhőszakadás volt, de 2 napja szinte folyamatosan esik.

Másik, amit el kell mondanom, hogy Masnika cicikéje visszahúzódott, tehát hatott a kezelés. :) Hurrá!
Az eső miatt nem sokat voltunk ma a kertben. Sütit ugyan nem nagyon zavarja a fentről eső nedvesség, de Masnika teljesen ki van tőle borulva. Kiszalad a kertbe, majd gyorsan vissza és el sem mozdul a lábtörlőről. Ki kell hozzá menni és akkor hajlandó csak lemenni a fűbe a dolgát végezni. Aztán gyorsan visszakéreckedik a házba. így ment ez egész nap! :)