A Nagy család élete

A tegnapi zsúfolt és fárasztó nap után, ma nagyon jól esett a pihenés. Szinte egész nap esett az eső, kedve sem volt az embernek semmihez. Ha néha-néha elállt is egy keveset, gyorsan kihasználtuk és kimehettek a manók a kertbe. Aztán persze iszonyatosan vizesen, csutakosan jöttek be a házba. A törölköző, amivel letörölgetem ilyenkor Őket, estére teljesen átnedvesedett... :)

A mai nap igazándiból csak úgy eltelt. Semmi más érdemleges nem történt, hacsak nem annyi, hogy reggel bevásároltam a cicáknak alomból.
Peti volt ma vért adni és délután még fogorvoshoz is elment. Végre megkapta a végleges tömést a múltkor kiesett helyett...

Ahogy azt tegnap már beharangoztam, ma igencsak fárasztó napom volt. Pedig főnököm és kollégáim felmentettek a mai "segítséges" munkámtól. Itt is köszönet érte!
Reggel autóval indultunk el ketten a városba. Elég nagy dugóba keveredtünk, ezért Peti ki is szállt az út felénél... de így is beértünk időben. Ugyan kavarogtam párszor, mire parkolóhelyet találtam, de végül ez is megoldódott. Ezután már csak a doktor rendelőjét kellett felkutatnom. Először kartont csináltattam az ambulancián, majd lementem az alagsorba. Ott végig, körbe egy hosszú folyosón, majd fel a harmadikra. Na ott megtaláltam. :) Ezek után már csak egy iszonyatosan hosszú várakozásnak néztem elébe. Mikor világossá vált számomra, hogy a várakozási idő igen hosszúra nyúlik, le kellett mennem, hogy a parkolóórába dobjak egy kis pótlékot... Ezután még vártam majd egy órát, de végül csak találkoztam a doktor úrral. Átnéztük az eddigi zárójelentéseimet, beszélgettünk, majd megtárgyaltuk a továbbiakat is. Előtte ugyan egy kis fejrázással találtam szemben magam. Addig erősködtem, míg a doktor úr, csak elárulta az okot: Anno volt nekem 2 műtétem. A második fél évre rá, mint az első. És bizony mind a kettő nőgyógyászati, ugyanott történt beavatkozás. Ezzel csak azt akarta mondani, hogy mikor az első beavatkozást végezték, akkor már ott volt az a baj is, amit fél évre rá operáltak...  Tehát nagyon is látniuk kellett.... volna... :( Nem is csodálom, hogy az akkori orvosom, már nincs az intézményben!
Na de most a jövőbe tekintünk, ezért kaptam egy receptet, amivel átsétáltam a patikába. Ismét lementem az alagsorba, végigmentem a folyosón és megvettem az injekciót. Majd vissza a harmadikra, ahol megkaptam a szurit.
Előreláthatólag 6 hónapon keresztül kell mennem és havonta kapok majd egy-egy szurit. Mellékhatásként klimaxolni fogok. Nem lesz menstruációm, viszont jönnek majd a hőhullámok és az ingerlékenység. :( Ez utóbbinak Peti nem igazán örült! :) Doktor úr még elmondta, hogy sajnos elég nagy az esély rá, hogy az endometriózis idővel visszanő. Amitől talán véglegesen elmúlhat, az egy terhesség. És mivel ez természetesen tervben is van, ezért igyekszem csak erre koncentrálni! :)

A szuri után átmentem a kórházba, hogy a táppénzes papírt elintézzem. Itt hála az égnek gyorsabban mentek a dolgok... Csak kicsit kellett várnom az irodában, miután azonnal nyomtattak nekem egy új igazolást.

Még a kórházból telefonáltam a melóba, ahol megköszönték nekem, de megengedték, hogy hazamenjek. Még egyszer köszönöm, és tudom, hogy ma nagyon sok dolguk volt. Mégis nekem nagyon jól jött, hogy hazajöhettem. Nagyon fáradt voltam, fájt a fejem és a hátam (még most is), a bal oldalam feszített vagy valami nyomás volt ott, nem tudom...  (tuti a hormonok), alig bírtam már vezetni... Itthon aztán azonnal lefeküdtem aludni... Kutyáinknak ez nem jött jól, hiszen Ők egész délelőtt durmoltak, mégsem tudtam ébren maradni. :( Mondtam nekik, hogy ha rosszalkodni akarnak, azt inkább a hálón kívül tegyék, és tényleg mintha értették volna. Kint birkóztak egy keveset, majd bejöttek mellém aludni. Legalábbis gondolom, mert mikor felébredtem, már ott puhultak mellettem! :)

Délután még volt egy utam a háziorvoshoz. Szerencsére itt nem kellett várnom, mert kértem időpontot, bár a többi várakozó igen csúnyán nézett rám, mikor bementem előttük. Erre szokta mondani a doki, hogy bárki felemelheti a telefont időpontért, ne rám haragudjanak... És igaza is van! - Leadtam a helyes táppénzes papírt, Ő lepecsételte és a kezembe nyomta az Ő általa kiállított igazolásokat is. Ezután még érdeklődött az injekció kúra iránt és tanácsokat adott az esetleges panaszokra.
Nem maradt más hátra, csak hazajönni! Ekkor már majd szétrobbant a fejem és nem tudtam jobbra fordítani a fejem, úgy fájt a hátam is. Semmi másra nem vágyom most, mint egy kiadós alvásra a meleg paplan alatt!!!

Ma reggel voltam hivatalos a háziorvoshoz. Vártam több, mint egy órát, mire bejutottam... Átnéztük a zárójelentést és a szövettani leletet. Mivel a doktornő nem nőgyógyász, nem nagyon tudott érdemben hozzászólni a dologhoz, de mint laikusok mind a ketten arra gyanakszunk, hogy ez a vérgyülem bizony a régebbi műtéteim következménye. :( Mivel a gyanúmat egy orvos is alátámasztotta, kicsit dühös lettem.
Az állapotomról csak annyit, hogy fáradékony vagyok, de már sokkal jobb a helyzet, mint pl. a műtét után. Az ülés kicsit kényelmetlen, mert a bal oldalon érzek valami nyomást olyankor, de ezt meg kell szokni, illetve majd változni fog... A lényeg, hogy a héten még itthon pihenhetek, és hétfőtől újra belevetem majd magam a banki munka örömeibe.
Mondjuk a pihenés nem fog igazán összejönni, mert pl. a holnapi nap is zsúfoltnak ígérkezik:
Míg a háziorvosra várakoztam, beszéltem az endokrinológussal, aki holnap délelőtt vár a női klinikán és elkezdhetjük a kezelésemet.
Aztán még el kell mennem a kórházba is, ahol műtöttek, mert a táppénzes igazolással nincs minden rendben. Amikor anno elbocsátottak, nem kaptam igazolást. Mikor a varratszedésre mentünk, a számítógépes rendszer nem volt jó, így nem tudtak igazolást adni... Peti intézte utólag a dolgot. Meg is kapta a papírt, de akkor nem is néztük rajta az időpontokat. A lényeg, hogy a kórházban nov. 25-28-ig tartózkodtam, ahogyan ez a zárójelentésben is szerepel. A táppénzes igazoláson ezzel ellentétben nov.25-től dec. 8-ig szerepelnek a dátumok. Háziorvosom szerint ez így nem jó, mert a TB azonnal visszadobja... kétszer nem kaphatok ugyanis táppénzt. Na mindegy: a lényeg, hogy holnap mehetek a kórházba intézkedni, várakozni és megszerezni a megfelelő igazolást! Remek... :( Aztán a helyes igazolással délután vissza a háziorvoshoz!
Beszéltem főnökömmel is a betegállományról. Mondtam, hogy hétfőn már láthatnak is legközelebb... Viszont holnap nagyon kemény nap lesz bent és kérték, hogy ha megoldható, segítsek be a munkába. Szóval igen zsúfolt napnak nézek elébe, de csak túlélem ezt is...! :)

A háziorvos után azonnal hazajöttem és lepihentem. Süti majd lelökött az ágyról a szeretetével...! :) Aztán kimentek a kerbe futkározni, kergetőzni és rágcsálni. Cicáink is birkóztak ma egy keveset, majd lepihentek, míg Apa-gazdi haza nem ért. Lehet hogy már írtam, de ha cica lennék, szeretnék nálunk lakni! :D

Tegnap azt írtam, hogy mától minden csip-csup dolgot beleírok ebbe a naplóba...
Hát lássuk:
Azt terveztem, hogy ma, miután kivittem Petit a buszhoz, elintézem a végső karácsonyi "bevásárlást". Aztán mikor felkeltem kótyagosan, fáradtan... már nem így gondoltam. Csak arra vágytam, hogy visszaérjek és aludjak egy nagyot! így is tettem! Még dél előtt Süti ébresztett. Addig ugye velem aludtak, de egyszer csak uncsizni kezdett vagy nem is tudom, de minden áron azt akarta, hogy keljünk fel és játszunk. Ők kimentek hát a kertbe, Én pedig összeszedtem magam. Egy zuhany után tényleg más színben láttam a világot. Kint sütött a nap és hideg sem volt, az Én kedvem is jobb lett egy kicsit.
Aztán meghozták a hétvégén rendelt tápokat. Hihetetlen számomra, hogy már rögtön az első napon megkaptuk. Az eddigi szállítóinkkal ugyanis nem igazán voltam megelégedve. Össze-vissza időpontokban érkezett a csomag, olcsónak sem volt nevezhető, bla-bla-bla...  Ők viszont: Az ajtóig hozták a csomagokat, udvariasan megvárták, míg végig ellenőrzöm, hogy minden megvan-e, és még ajándékokat is kaptunk a sok rendelésre való tekintettel. Kaptunk 2 rágicsát és egy köteles labdát. Na meg az egyik gyártó jóvoltából egy téli szettet. Nevezetesen egy pár kesztyűt, sapkát és sálat. Egészen szép és jó anyagból van! :) Köszönjük!
Az ajándékok közül kutyáink csak a köteles labdát kapták ma meg, és ez is volt nekik a legörömtelibb. Egy ideig huzavonáztak, aztán Süti teljesen kisajátította és mindenhová hurcolta, rágcsálta, vonszolta és rángatta! Még most este is játszott vele, na meg igyekezett mindenkit elkergetni mellőle! "Na nehogy már Ábel is megszaglássza!" :)

Aztán elérkezett a délután, amikor indulni kellett a dokihoz. Előtte még cica etetés, kis takarítás és indulás! Mivel elég hülye időpontot kaptam, nem tudtuk megszervezni Peti hazajutását nélkülem. Ő kapva-kapott az alkalmon és ez idő alatt elment moziba. Utólag azt mondja, ritka nagy baromság volt a film, de legalább nem a váróban ücsörgött velem... Utána találkoztunk és együtt robogtunk hazafelé a manókhoz.
Na és hogy mi volt a dokinál? Megvizsgált, beszélgettünk... Minden rendben van! Megkaptam a szövettani eredményt is, ami azt bizonyítja, hogy tényleg endometriózis volt bennem nem kis mennyiségben, de a lényeg, hogy szó sincs rosszindulatú dologról! :)
A következő lépés, hogy fel kell keresnem egy harmadik orvost (Endokrinológust?), aki majd eztán kezelni fog. Előreláthatólag 6 hónapig havonta fogok kapni injekciót. Állítólag emiatt majd nem fog kiújulni az endo... A kezelés végén pedig már indulhat is a stimuláció, azaz a lombik projekt! :)

Ma szintén nem dolgoztunk sokat, mégis zengett a ház. Cicák és kutyák is mind rajcsúroztak! :D Kicsit birkóztak a fürdőben, ugrálgattak a mérlegen, kergetőztek, futkostak, rágcsáltak és bújócsöveztek...

Mi Apa-gazdival délelőtt visszafeküdtünk aludni. Süti és Masni természetesen azonnal csatlakoztak. Igazándiból Ők voltak az elsők, akik az ágyra feküdtek... :)
Aztán további henyélés következett. Megettük a tegnap készített ebédet, majd sós mogyorót majszoltunk... Cicókáink alutasakos kajcsit kaptak jutalom ebéd gyanánt. Kutyókák pedig almát rágcsálhattak! :)
Délután a kertben "fagyoskodtunk", majd a nappaliban melegedtünk...

Masnika kapja a bogyókat, amit vízben kell feloldani és úgy a szájába fecskendezni. Eleinte nem nagyon örült a dolognak, aztán rájött, hogy "ez csak víz!" :) Egyenlőre nem látunk rajta változást, de mit várjunk az első napon? :)
A féreghajtó tablettákkal egyenlőre vártunk, viszont a kutyók megkapták a kullancs elleni cseppeket. Egész este és éjjel "bűzölögtek" tőle... :)
Még valami érdemleges: Ma megrendeltük az állatkák tápját. A kutyik most már felnőtt tápot kapnak, amit elkezdünk keverni a mostanihoz. Masnika kifejezetten Jack Russell terriernek kifejlesztett tápot fog enni! :) Cicóink etetése is merőben könnyebb lesz, mert mostantól Ők is egyfajta, ivartalanított cicáknak való, felnőtt tápot kapnak majd.

Lehetséges, hogy mostantól minden kis apróságot beleírok majd a blogba. Végülis ez egy napló... Nem szeretnék feltétlenül arra törekedni, hogy minél érdekesebb legyen. Egyszerűen csak azt írom majd, ami nekünk fontos. Biztos vagyok benne, hogy még így is - talán a képek révén - ugyanolyan sok látogatónk marad.

Mit is írjak a mai napról? Csak egy szokásos szombaton vagyunk túl. Rengeteg sok teendő lett volna a házban és a ház körül, mégis egyikőnknek sem volt kedve agyon dolgozni magát. :( Peti azért befejezte a lécek lefestését. Én pedig főztem egy finom ebédet! :) Aztán ezzel ki is fújt...

Kutyikáink rohangáltak a kertben, kaptak egy kis uborkát vitamin gyanánt, és pihengéltek velem az ágyban. Cicóink úgyszintén. Hempergőztek és aluszkáltak nagyokat.

Panaszkodhatnék, hogy nagyon fáj a nyakam meg az egész hátam, de nem akarok... Biztos csak megfázott... :(

Azt hiszem, talán ez lett az eddigi legrövidebb bejegyzés, de sebaj!

Bizony, ma Lolita is megszabadult a varrataitól. Legalábbis egy részétől, mert kicsit begyulladt és feldagadt a pocakja. Ezért egy kis varrat benne maradt. Nem vészes, akár maradhat is élete végéig, csak a duzzanat menjen le. Figyelni kell, és ha egy hónap múlva még mindig pufi a pocija, akkor kell csak visszavinni. De nem fog, nyugtatott a doki!
Amúgy nagyon okosan és fegyelmezetten viselkedett a nagylány. Szépen tűrte, ahogy lefogjuk és Márti néni kiszedi belőle a varratokat. Utána pedig türelmesen várt, míg mindenkinek bevásárolok mindent. Vettem ugyanis féreghajtó tablettákat, a kutyáknak kullancs elleni cseppet és még Masnika is kapott bogyókat. Erre azért volt szükség, mert Masnikának igen duzzadtak a cickói. Még a nyáron tüzelt, de a cicik nem húzódtak vissza és ez veszélyes is lehet. Na meg dúlnak benne a hormonok is, ami szintén nem jó. Szóval most 1 hétig kúráljuk, aztán meglátjuk, mi lesz...
Ott hagytam kis híján egy vagyont, szóval szerintem az állatkáinknak ez lesz a kari ajándéka... Jó mi? :(

A napunkról szinte ez a leglényegesebb megemlíteni való. Vagy talán még egy aranyos történet:  Reggel ugye elvittem Petit a buszhoz, majd hazajöttem, tettem-vettem, pihentem... Elvittem Lolit a dokinénihez, majd mikor onnan is hazajöttünk, kutyákkal kint voltunk a kertben, végre leültem a gép elé. Egy ideig hallottam, hogy játszadoznak a manók, majd hirtelen csönd lett, ami ugye már magában is gyanús! :) Hátranéztem és látom ám, hogy a két kutty ül a háló ajtaja előtt és vár. Várja, hogy menjünk végre aludni, hiszen ilyenkor mindig ezt szoktuk... Majd megzabáltam Őket. Mondtam, hogy várjanak egy picit, mire felköltöztek a két kis fotelra, ami a legközelebb esik az ajtóhoz. Onnan lesték minden mozdulatomat, majd vágtattak befelé, mikor nyílt az ajtó. Ott pedig, csodák-csodája, azonnal álomba merült mind kettő! :)

Van itt még egy szolgálati közlemény: Mától sajnos csak az tud nekünk kommentet küldeni, aki regisztrálja magát a blog.hu-n vagy az indapasson, ezt nem igazán értettem. Az sem teljesen világos, hogy miért volt erre szükség, de ha már így alakult, ezt kell elfogadnunk. Szerintem regisztráljatok nyugodtan, mert semmibe nem kerül...

Ma volt az első olyan napunk, mikor szinte egész nap ment a fűtés. Kint hideg volt, és szörnyen fújt a szél. Nem is csoda, hogy sok idő kellett a kazánnak a ház felfűtésére...
Mondjuk pont ma kaptuk meg a gázszolgáltatótól a borítékot, amiben nem kis összegű csekk lapult. És még eddig ugye nem is volt az a szörnyen kemény hideg... :(
Mi persze élveztük ezt a helyzetet itthon! Nagyokat aludtunk, majd felkeltünk, kimentünk a kertbe, majd szinte megint rögtön vissza az ágyba... :)

Beszéltem ma a dokival is, mivel mára volt időpontom nála. De ugye megjöttek az oroszok és egyetértettünk abban, hogy a vizsgálat ma így már nem lenne ildomos. Áttettük hát a "találkozót" hétfőre.

Ma végre tényleg aludtam és pihentem. Igaz, hogy nem volt hosszú, de mintha más emberként ébredtem volna. Kényelmes volt és nagyon jól esett. Igaz, a pocakom még mindig eléggé fáj, és a közérzetem se a legjobb, de... Mégis érzem a gyógyulást!
Reggel átmentem Anyukámhoz, aki szerint is elég nyúzott vagyok és karikás a szemem... Mégis, az is nagyon jól esett, hogy beszélgettünk egy kicsit.
A céges karácsonyi vacsira sem mentem el, pedig olyan kedvesen hívtak. Remélem, azért a többiek jó szórakoztak... :)

Még egy kis kellemetlenség, ami napok illetve éjjelek óta "kínoz". Szerintem beköltözhetett az ágyunkba egy pók vagy valami, ami csípni tud. Ugyanis már második reggel ébredek iszonyatosan éktelenkedő csípésekkel a testemen mindenhol. :(
Ma el is beszélgettem a cicákkal és utasítottam Őket, amint meglátnak egy vagy akár több soklábú betolakodót, érezzék magukat felhatalmazva, hogy elfogják, megkínozzák, aztán akár meg is egyék az illetőt! :D

Állatkáink napja ma nagyon vidáman telt. Kutyikák rágicsáltak, majd a kertben hancúroztak. Cicókáink pedig a házban rohangáltak, kajáért nyáviztak és pihengéltek sokat.

Ha eddig azt írtam, hogy fáradékony vagyok, akkor ma egyenesen holdkóros voltam... :( Szinte egész nap aludtam. Bár ugye ma is kétszer ébresztettek. Először a szemétdíjas csöngetett be, majd mire elég mérgesen kiértem, azt mondta: Csak bedobott egy csekket. Hát remek! :( Másodjára is valami szórólap miatt csöngettek... Nem is tudom, holnap aludjak tán füldugóval???
A gyengeségem talán annak is köszönhető, hogy ma bevonultak az oroszok. Nem is értem, mert a műtét után le kellett volna állítani a petefészkeimet. Nagyon remélem, hogy nem késtünk el vele... Csütörtökön kell mennem a dokihoz, akkor majd kiderül!
Addig is, megpróbálok minél többet pihenni, végül is mindenki azt szajkózza, hogy gyógyulgassak nyugodtan.

Állatkáink velem aludtak az ágyon. Mondjuk igen leszorították a takarót rajtam, ezért moccanni sem tudtam. Le is izzadtam... Viszont Sütike odalapult a pocakomhoz, ami nagyon jól esett! :)

Délután azért elmentem fodrászhoz, amitől kicsit jobb lett a kedvem, de mostanra megint nagyon álmos vagyok, szóval mindjárt megyek is... Ezért kissé rövid és kusza a bejegyzés. :( 

Van egy kis tegnapi elmaradásom. Például, hogy levehettem már a ragtapaszt is a sebeimről! Meg is néztem és tényleg nagyon picikék a vágások! Szépen gyógyulnak, bár van egy kis véraláfutás még mellettük... Néha fáj a bal oldalam, de a doki szerint ez is természetes, hiszen nem kis változást eszközöltek ott!

Ma Peti napja volt mozgalmasabb. Mivel a kórházban anno nem kaptam táppénzes igazolást, és a varratszedéskor nem működött a számítógépes rendszer, ezért pótolni sem tudták. így utólag kellett bemenni érte. Peti ezt mára tervezte, ami nem kis utánajárást igényelt neki. Küldözgették a földszintre, a másodikra, és végül az első emeleten kapta meg a papírt! Ezért persze elkésett a munkából, szóval... kész rémálom... :(
Aztán délben még a postára és a bankba is be kellett ugrania...

Mi itthon ismételten pihenni próbáltunk. Azért csak próbáltunk, mert ez a napközbeni alvás csak nem akar összejönni... Reggel fodrászhoz mentem volna, de sajnos telefonon értesültem róla, hogy a fodrászom lebetegedett. Ezért talán holnap vagy azután lesz új frizurám. Ha már nekiindultam, bementem a helyi bevásárlóközpontba és vettem pár karácsonyi ajándékot, amit nem írhatok le, mert a célszemélyek is rendszeres olvasóink! :)
Ezek után itthon bebújtam az ágyba... Már majdnem elaludtam, mikor hívtak a kollégáim, hogy el tudok-e menni a karácsonyi vacsira? Egyáltalán nem bántam, hogy felkeltettek, inkább örültem, hogy hívtak és érdeklődtek! Köszi! Szerintem elmegyek, majd aznap tényleg alszom és pihenek előtte, mert a fáradtság és gyengeség sajna még mindig hamar rám tör esténként...
A másik, amit eddig nem említettem, hogy nagyon megérzem, ha nehezet emelek, ezért a közeljövőben nem is fogok. Amint felemeltem egy teli szatyrot, belenyilallt az oldalamba valami... :(

Ennyit rólam és rólunk. Ja, igen! Lolika nagyon szépen javul, gyógyul. Olyannyira, hogy már Ő támadja Zeuszt, Ábelt, de még Masnit is néha! :D

Én nem tudom, miért - valószínűleg még mindig a gyógyulási szakaszban vagyok -, de szinte egész nap úgy éreztem, hogy aludnom kell! Még, még és még... Reggel szokásos módon felkeltünk, elláttuk az állatseregletet, megreggeliztünk, és engem már hívott is vissza az ágy. Azt nem mondhatom, hogy sokat aludtam, de pihengéltem! Majd felkeltem, kicsit tettem-vettem, és ebéd után megint úgy éreztem, menten elalszom. Ekkor már Peti igen furcsán nézett rám, hogy miért akarok Én már megint aludni??? Kicsit talán haragudtam is rá emiatt, pláne, hogy mindezek után Ő aludt be a kanapén... Mentségére legyen mondva, egész délelőtt festett. Kicsit talán uncsi is már ez a téma, de majd csak eljön az az idő, mikor a lécek a helyükre kerülnek és készen lesz a belső kerítés is!!! :)
Ezzel már el is árultam Peti dolgos napját. Asszem egy kicsit megint megfázott, nem is csoda: a garázs nem a legmelegebb helységünk... :(

Az állatsereglet is osztozott a pihengélős vasárnapon. Reggel ugyan nekikezdtek a randalírozásnak, de hamar pihenősre fogták! :) Náluk meg azt érzem, hogy egész nap csak ennének. Ahányszor a konyha felé mentem, rögtön ott teremtek a macskák és nyávizással jelezték szándékukat. Persze, hogy ma is ellágyultam egy kicsit. Kaptak 2 alutasakos kajit, amit iszonyat gyors tempóban tüntettek el...

Nem olyan régen érkeztünk haza a barátainktól, akiknél megrendeztük a szokásos Mikulás bulit. Régebben ez úgy működött, hogy egymást sorsoltuk ki és egymást ajándékoztuk meg. De néhány éve bizony átalakult az ünnepség. Sokaknak gyermekük született, így ma már Ők az ünnepeltek. Jön a Mikulás, a csemeték énekelnek neki, és Ő ajándékot oszt! Mi felnőttek pedig mosolyogva figyelünk, majd jókat dumcsizunk, stb... így történt ez ma is.

De ez ugye csak az este, előtte is volt ám nap. Az Én Milukás (:D) ajándékom az volt Petinek, hogy reggel nem ébresztettem fel, hagytam tovább aludni. Mikor Vilmos ébresztett, kisurrantunk a cicákkal a szobából és visszazártam az ajtót. Megetettem a kutyókat, kitakarítottam az almot, söpörtem, ilyenek... Peti pedig tudott pihenni! Na nem olyan sokáig, mert Masnika igen hiányolta Apa-gazdit és miután bejöttek a kertből, a háló ajtaja alatt szimatolt és fújtatott! :)
Peti ajándéka meg mondjuk az volt, hogy reggeli után hagyott engem pihenni. :) De hogy teljes legyen a kép, ebéd után már együtt sziesztáztunk a hálóban, persze a kutyók társaságában.
Tényleg light-osnak mondható a mai nap. Peti ismét festegetett a garázsban, Én pedig a konyhában szorgoskodtam. Már amennyire ez tőlem telt. Még mindig hamar elfáradok, de ha jól beosztom, minden sikerül. Végül is csak egy pörköltet dobtam össze, amiből még holnapra is maradt...

Állatkáink nagyon jól elvoltak ma is, mint mindig. Cicóink birkóztak, kergetőztek... Kutyáink pedig huza-vonáztak, kint a kertben pedig szaladgáltak, ahogy csak tudtak! Nagyon jó idő volt ma, sokat sütött a nap! Ki kellett hát használni! :)

Azt hiszem, ma egy kicsit sokat dolgoztam és emiatt, most nagyon fáradt vagyok. Fáj a pocakom... A doki mondta, hogy fájhat majd a bal oldalon a petefészek, na de most az alhasam fáj. Szóval azt nem tudom, hogy ez most az és csak kisugárzik, vagy "csak" a sok ficánkolás miatt van. Az mindenesetre biztos, hogy holnap pihenősebbre fogom majd!
Reggel elmentem bevásárolni. Igazából csak egy áztatós "kádat" szerettem volna venni, de ha már ott voltam, akkor bevásároltam kicsit. Sok mindent bepakoltam a kocsiba, aztán majdnem csak a kádat felejtettem el... :D
Aztán itthon sütöttem egy tepsi túrós süteményt. Közben pedig beáztattam és kimostam a kutyák pisis-szagos rongyikáit. Végre tiszták lettek! :) A sütinek meg nagyon örült Peti! Na meg holnapra is szántam, viszünk belőle a barátainknak, mikor megyünk a Mikuláshoz! :)
Próbáltam ugyan ma is aludni egyet, de nem sikerült valami jól. Jött a kukásautó, amitől  az utca összes kutyája rákezdte a mondandóját. Ugatva rohantak hát a Mi kutyáink is. Ezután a gázóra leolvasó csöngetett be, ami után végleg feladtam az egészet... :( 

Lolika viszont teljesen jól van. Eszébe sem jut a sebe, sem a varratai. Szóval tuti, hogy csak a ragasztós kötése zavarta. Ma már rohangált és birkózott is Ábel tesójával!

Reggelünk megint egy kis pánik hangulattal indult. Lolika ugyanis annyira nyalogatta magán a tapaszos kötést, hogy már a fele lógott is. Aztán elkezdte tépkedni, így megszabadítottuk tőle teljesen. Szerintem nagyon nem tetszett neki az a ragasztós izé. Ezek után a varratait kezdte nyalizni, majd a felsőket ráncigálni. Gyorsan konzultáltunk doktor néninkkel, aki azt mondta, hogy 10-re mehetünk a gallérért, amit Lolikára rakhatunk. Édes bogaram, elképzeltem abban a tölcsérben... Aztán elmeséltem neki is. Nem hiszem, hogy a beszédem hatására, de kicsit megnyugodott és pihenni kezdett a cicamínón. Nagyot aludt, közben ugye pedig egyáltalán nem piszkálta a sebét. Egész délelőtt nagyon tanakodtam magammal, hogy mi legyen. Végül arra jutottam, hogy ma egész nap Őt fogom figyelni. Minden lépését, minden tettét, és ha azt látom, hogy piszkálja a varratokat, már indulok is azért a tölcsérért.
Nem kellett. Néha ugyan nyalizza a pocakját, de reggel óta egyáltalán nem láttam, hogy ráncigálta volna! Okos kislány! :)

Magamról csak annyit, hogy megvagyok, elvagyok... Biztosan gyógyulok, mert ha nem teszek semmit, igazán nem érzem magam rosszul! :D Ma két dolgot azért csak csináltam, mert egyrészt unatkozom, másrészt meg csak nem állhat meg a háztartás. Szóval betettem egy mosást és letakarítottam a konyhapultokat. Ez utóbbi után olyan szinten elfáradtam, hogy majdhogynem izzadtam. Pedig ez tényleg nem nagy dolog. Máskor ezzel kezdődne csak a nagytakarítás... Anyukám szerint is kicsit sokat ficánkolok. Rám is "parancsolt", hogy pihenjek többet!
Igyekszem ám ebben is. Ma ugyanis megint visszafeküdtem aludni. Na nem reggel, hanem kb. délben, de ez részletkérdés. Aludtam vagy 3 órát kedves kis négylábú manóink társaságában. Majd arra ébredtem, hogy valaki karmolássza a nyakamat, majd beleásít az arcomba! Sütike már ébredezett... :)) Lenéztem, és Masnika is ott volt. Teljesen beleolvadt a paplanba és csak azokat a szép nagy szemeit forgatta... :) Aztán mikor kikeltem az ágyból, láttam, hogy sorban az összes cica nyújtózik és indul ki a szobából. Ezek szerint megint csak mindannyian egy helységben voltunk! :))

Amúgy egész nap csöpögött az eső, kutyusaink sem voltak túl sokat a kertben. Mindig szaladgáltak ugyan egy keveset, aztán csutakosan, csurom vizesen jöttek be a házba. Bent pedig folytatták a ramazurit! :D

Ketten is gyógyulunk most itthon, de úgy néz ki, Lolinak lényegesen gyorsabban megy a dolog. Mondjuk tegnap éjjel még igencsak kótyagos volt szegénykém, de reggelre mintha elfelejtette volna az egészet. Éjszakára bevittük magunkkal a hálóba és kizártuk a többieket. Azért volt erre szükség, mert Ábel és Vilmos pont tegnap éjjelre szervezték az e heti száguldozó és cikázó bajnokságukat. Ebben Lolika is részt vesz alkalmanként, de most gyenge volt hozzá... Na a lényeg, hogy Lolika be is bújt Apa-gazdi éjjeli szekrénye alá aludni, majd hajnali 3-kor gondolta úgy, hogy most már elég a pátyolgatásból, és az ajtó kapargatásával jelezte, hogy Ő kimenne. Kiengedtem hát, Én meg visszafeküdtem aludni... 
Attól féltem még egy picit, hogy majd ha teljesen magánál lesz, akkor zavarni fogja a kötés és elkezdi magáról leszedni. Vagy esetleg a többiek próbálják meg piszkálni. De egyik sem történt! Lolika ugrál, szaladgál és játszik a többiekkel. Néha nyalizza a pocakját, de egyáltalán nem kötés letépési szándékkal! :)

Hogy Én mennyire gyógyulok, afelől most este vannak kétségeim. Eddig azt gondoltam, nagyon jól haladok. Ma reggel is visszafeküdtem és majdnem délig aludtam is. (Persze, hogy a kutyák áldásos társaságában) Viszont most este kicsit fáj a pocakom. Olyan alsó hasi fájdalom, mint azelőtt néha. Mondta ugyan a doki, hogy lehetnek fájdalmaim, de eddig nem voltak és úgy gondoltam, akkor megúsztam az egészet... Mégsem! :(

Apa-gazdi ma igazán sokat dolgozott. Az idő is kedvezett, így a szokásos garázsban festegetésen kívül a kertbe is kimerészkedett. Hordott egy kis földet, mert kértem, hogy az első-oldalsó kertben, a ház mellett is legyen ugyanolyan magas a szint, mint a kocsibeállónál. Most csak pár talicskával hozott földet, de ez is valami! Aztán délután volt a tüzépen is. A múltkor ugyanis elszámolta magát és kevesebb lécet hozattunk, mint kellett volna. Most Szilárd barátunktól kölcsönkapott dekor-fűrésszel felszerelkezve ment a léceket megvenni. Ott helyben elkezdte felszeletelni, hogy beférjenek a kisautóba. Még segítsége is akadt, azt mondta: Nagyon kedvesek voltak! :) Aztán itthon folytatta a "szeletelést" már méretre és le is smirglizte a végüket. A festésre már nem maradt este idő, de egy jutalom hajvágásra igen a részemről. Általában 1cm-re vágom Peti séróját, de ma, mikor igazítottam a végén, sikerült ezt a 4mm-es állásban megtennem... Hoppsz... :( Kis tanakodás után, az egészet letoltam a kisebbel. Mondjuk jó lett volna, ha ezt nem télen próbáljuk ki, de... Megint csak ez van... :(

Több dolog is történt ma, de kétség kívül Loli nagy napja volt ez a mai. Ő is átesett az ivartalanító műtéten. Kislány cica lévén ez egy kicsit komolyabb volt, mint a fiúké anno... Hosszabb is volt és varratai is vannak. A beavatkozás alatt minden a legnagyobb rendben volt, utána hamar fel is ébredt. Most még igen kába a lelkem... Bóklászik a házban, mert a számára készített kis vacok a hálóban nem "tetszett" neki. Kaparta az ajtót és ki akart jönni... A többiek csak az elején szaglászták kicsit, aztán hagyták, szóval kiengedtük. Most Mi figyeljük felváltva Lolikát. Kutyókat nem engedjük hozzá közel, mert akkor Lolika azonnal arrébb megy aludni. Figyelni pedig azért kell, mert minden áron fel akar ugrálni a bútorokra, ami viszont veszélyes. Még az éjszakát kell átvészelnünk, aztán remélem holnaptól minden könnyebben megy...

A többi érdemleges dolog velem történt. Az egyik, hogy végre zuhanyoztam egy jót. Nagyon vigyáztam, hogy a hasamat a legkevesebb víz érje, de akkor is. Most úgy érzem, semmi nem fogható ehez az érzéshez. Jelen pillanatban ugye még ezek az apró örömök is nagyon számítanak! :)
A másik, talán ennyire nem olyan fontos dolog, hogy ma reggel végre igazán tudtam pihenni. Minden reggel szokásos időben felkelünk, majd rendszerint Én visszafekszem, mert nagyon gyengének érzem magam. De meg kell mondjam, hiába van nálunk 22 fok, Én mégis fázom. Még a paplan alatt is. Tegnap este azonban megelégeltem ezt és fogtam egy plédet, amit az amúgy is nagyon vastag paplan takarómra terítettem. Tényleg meleg lett alatta! :) Sőt: még a pizsama nadrágot is belehúztam a zoknimba... Peti igen furcsálva néz ilyenkor, hiszen Ő a fele olyan vastag takarója alatt sem fázik egyáltalán, de... mit tegyek? Nem tudom, miért van.

Igen, igen! Ma kivették a varratokat! :) Láthattam a pici "sebeimet", amik tényleg igazán kicsikék. Még most sem értem, hogyan tudták ekkora kis lukakon kivenni azt a rondaságot. De ez nem is az Én dolgom, Én csak örülök neki nagyon! Most még kaptam egy kis gézt és tapaszt rá, aztán majd ezt szerdán le kell vennem és sima kis ragtapaszt tenni rá. Ha minden szépen alakul, azt meg majd vasárnap vehetem le... Megtudtam azt is, hogy végül is zuhanyozhatok. Az a lényeg, hogy ne ázzon el nagyon a heges terület. Ha egy pici víz éri zuhanyzáskor az nem olyan nagy baj. Ez nagy könnyebbség, mert már untam kicsit a nehézségeket.
Beszéltem a lombikos dokimmal is, aki azt mondta, hogy most 2 hét szigorú pihenő, aztán 11-én menjek hozzá vissza és megbeszéljük a továbbiakat... Felhívtam a körzeti doktornénit is, aki természetesen bejegyezte a kórlapomra mindezt. Majd menjek, ha a nőgyogyi utasít! :)
Most Boldog vagyok ezektől, meg hogy túl vagyok a nehezén. Igaz, kicsit fáj a jobb oldali bemetszés, de nem vészes. Ott volt benne az a cső, amin a vér jött ki. (Nem tudom, hogy hívják...)

Mivel ma baromi korán keltünk, korán indult a napi rutin. Állatkáink nem is nagyon értették... Még sötét van, és Mi már elmegyünk??? De nagy volt az örömük, mert 9-re vissza is értünk! Peti látván a szép, napsütéses időt, úgy döntött, hogy festegetni fog. Még mindig a kerítés lécek! :) Hááát, délelőtt tényleg szép napunk volt. Én is kimentem kicsit a levegőre és fotóztam a kutyákat, ahogy önfeledten rohangáltak. De délutánra bizony ideért a hideg és az orkán erejű szél. Peti be is költözött a garázsba és ott fejezte be a mára tervezett adagját.

Masnival van egy kis gond. Már második napja lepisili a kanapét. (Hála az égnek, mindig le van takarva valamivel, de... Ez probléma!) Mindig csak este csinálja és ugyanott. Az a fura benne, hogy Ő már tényleg rég óta szobatiszta, szóval ez valami dac féle lehet. Kutyás ismerőseink szerint féltékeny a pici kutty! Többet kell vele foglalkoznunk. Peti ma le is ült a nappaliba a szőnyegre és Masnika tényleg azonnal az ölébe pattant. Lehet is valami ebben a féltékenységben, mert azonnal elkezdett Sütire morogni. :(
Szerintem egy kicsit felborult nekik az itthoni rend, mikor nem voltam itthon, na meg azóta is sok mindent Peti csinál helyettem. Ez meg ugye Masnitól vonja el az időt... :( Bízom benne, hogy ez a probléma is hamar megoldódik, mert nagyon szeretjük ám ezeket a kis húsgombócos manókat! Az összeset! :)

Ha tegnap azt írtam, hogy nem történt semmi, akkor ma nem is tudom, mit írhatnék... Reggel azt hittem, ma egyáltalán nem fogok kikelni az ágyból. Nagyon fáradt voltam, gyenge és úgy éreztem fel vagyok fúvódva vagy nem is tudom... De rossz érzés volt, annyi bizonyos. Egészen 10-ig feküdtem egyedül, majd bejöttek a kutyókák, cicókák és még Peti is. Na így aludtunk tovább! :D
Legalább pihenünk - mondtam Petinek -, mikor azon tűnődött, vajon menjen-e ki a kertbe dolgozni. Egyetértettünk, hogy végre ez egy igazán pihentető vasárnap lett. Csak úgy eltelt az egész napunk. Délután megnéztünk pár filmet, majd az Én tervem, hogy megint korán lefekszem. Holnap korán kell kelnünk, mert már hajnali 7-re a kórházba megyünk...

Állatkáink?
Cicáink ma igazán sokat aluszkáltak. Hol velünk, hol nélkülünk... Kutyáink ma is sokat voltak kint a kertben, aztán csurom vizesen, csutakosan jöttek be a házba. Már olyan szépen tartják magukat és várják, hogy Apa-gazdi letörölgesse Őket, mikor belépnek az ajtón... :)
Most este megy a rágcsa bajnokság. Sütinek még mindig megvan egy szem tej-szemfoga, kell is a sok rágcsa! (Na meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy már 9 hónapos, de még mindig nem tüzelt. Nem vagyok ugyan türelmetlen, de... Jó lenne, ezen is túl lenni!)

Lassan megint eljön az az időszak, mikor nem történik velünk semmi különös. Itt a tél, ma is egész nap esett az eső, majd havas-eső, a kertbe sem tudtunk kimenni. Na Én nem is akartam, csak Peti esetleg léceket festeni vagy picike földet egyengetni... Az idő közbeszólt, így maradt a pihengélés! :)
Ma is elég sokáig tudtam pihenni. A reggeli etetés után visszafeküdtem, és próbáltam aludni is. Ezzel csak az a baj, hogy a jobb vállam nagyon fáj, így azon az oldalon nem megy a dolog. ( Már rájöttem, hogy mi okozza a fájdalmat: A műtét előtt volt a vállamnál egy támasz és kérdezték is, hogy az jó helyen van-e, mert hogy majd megdöntik az asztalt és az fog engem tartani... ) A bal oldalon, az alsómnál érzek valami izomlázszerű fájdalmat, de az még most is rejtély, hogy mitől van. Hason egyenlőre nem szabad, szóval max. hanyatt tudnék igazán pihenni, de azt meg egészen pici korom óta utálom. Hát ez van, de ez nem is panasz ám... :)

Na azért délutánra mégiscsak kitaláltunk pár ténykednivalót. Ismerőseim körében sokan elkezdték fel- ill. kidíszíteni a házaikat. Jön advent és karácsony... Én még kicsit félve gondolok a karácsonyfára, mert nem tudom, kis ördögfiókáink mit is fognak szólni a dologhoz. De ma az adventi koszorú csak kikerült az ajtóra. 2 is van: Egy kinti és egy benti. A kintit még tavaly vettem, mikor ideköltöztünk. Nem volt olcsó, de ahogy mondták nekem, örök darab! A bentit pedig régebben vettem, még a panel lakásunkba. Kisebb is és szerényebb is. Oda ez illett...
Másik mai "ténykedésünk", hogy átballagtunk bátyámékhoz. Sógornőm névnapját ünnepeltük meg szerény, családi körben. Igaz, hogy csak a jövő héten lesz a napja, de valahogy most volt alkalmas mindenkinek. Nekem kicsit nehéz volt átsétálni, de még jól is esett a friss levegő. Nagyon lassan és odafigyelve lépkedtünk a sötétben és sárban, de épségben oda, majd vissza érkeztünk! :)

Itthon pedig rendet tettünk a kutya manók között, ugyanis elég csúnyán, morgósan összevesztek a rágicsájukon. Mikor rájuk szólunk abbamarad a morgás és vicsorgás, de... nem állhatunk állandóan felettük. Elvettem hát a rágicsát és Petivel szétszedtük avagy kibeleztük. Masni megkapta a külsejét, amit eddig is rágicsált, Süti pedig a belsejét, így azt hiheti, Ő kapott egy vadi újat! :) Nem tudom, talán hagyni kéne, hogy maguk lerendezzék, de érezni azért, mikor az a morgás, tényleg veszekedés és nem játék! Na meg Mi vagyunk a főnökök!!!

Nem múlhat el nap blog bejegyzés nélkül. Tegnap neki is álltam, hogy elmeséljem a napi történéseket, de annyira fáradt és gyenge voltam már estére, hogy le kellett feküdnöm aludni. Fáztam is egy kicsit és az ülés nagyon nem esett jól... :(  Ezt leszámítva szerintem tényleg gyógyulok. Persze nagyon lassan, de mit várjak? 3 napja még a műtőasztalon feküdtem...

A mai nap is csak eltelt. Peti szinte egész nap takarított. Porszívózott, kutyákra ügyelt, engem szállított a körzeti orvoshoz, majd bevásároltunk a kis boltban, mert nagyon kifogyott az itthoni kaptár.
Voltunk ugye a háziorvosnál. Titkon azt reméltem, hogy nem is kell majd elmenni hozzá, elég lesz egy telefon. De csak nem akarták felvenni, így elindultunk. Ott derült ki az ok, miszerint a 3 orvosból csak 1 rendel, tehát a helyettesítésre kellett bemennem. Remek, mert így kivárhattam a soromat... Aztán meg az orvos látva a zárójelentést, átadott a nővérkének azzal a címszóval, hogy papírmunka. Azt azért megtudtam, hogy valószínűleg az altatógáztól és csőtől köhögök, na meg hogy az a narancssárga fertőtlenítő, amivel bekenték a testemet, majd csak lekopni fog, ne is próbálkozzak dörzsölni...

Állatkáink mai napja nagyrészben azzal telt, hogy körülöttem lebzseltek, de ez nem azt jelenti, hogy nem jut idejük néha fergeteges, őrületes bulikat csapni! :)

Itthon, édes otthon! :)
Tegnap ugye hazajöttem. Mindennél jobban vágytam rá, hogy itthon folytassam a lábadozást. Itthon, saját ágyban, saját kényelemben, semmi sem fogható hozzá! Itt van Peti és a sok-sok kismanó. Azt hittem, majd könnyebben megy, de itthon is csak dőltem egyik helyről a másikra... délután 4-re értünk haza, de 6-kor már megint ágyban voltam. Sok pihenésre van még szükségem, de állítom, hogy percről-percre jobban vagyok! :)

Peti nagyon ügyesen ellátta itthon a háztartást, az állatkákat. Nagy-nagy dicséretet érdemel! Tudtam Én, hogy nagyon ügyes férjem van! :) Még most is sokat kell segítenie, mert hajolni, azt sajnos nem tudok. Szóval a kutyók etetése és a cica alom tisztítása maradt az Ő feladata még egy darabig... Most meg pl. porszívózik!
Ja, igen! A nassolást úgy állította be, mint ha Én annyira ellene lennék! :D Ez valljuk be, nem így van! Pont Ő az, aki megteheti... Képes egy ültő helyében megenni egy tábla csokit, és tényleg nem látszik rajta. Jó neki!

Azt ígértem, hogy leírom az Én szemszögemből ezt a kimaradt 2-3 napot.

Milu hazajött. Fáradt és gyenge, most is pihen, ezért én írom a mai bejegyzést is. Sokmindent mondott neki az orvos, talán majd le is fogja írni, de most az a lényeg, hogy három hónap gyógyulás jön (kedves kolléganők: nem kell megijedni, nem lesz addig betegszabin!), aztán remélhetőleg már a lombikprogram jön!

Más érdemleges nem történt, hacsak az nem, hogy nagyon meguntam a Végzetúr és a Travian játékokat. Az egyik dedós, a másikkal meg folyton folyvást játszani kellene.

Pár képet azért készítettem a mai játékokról és pihengélésekről.

Jöjjenek hát...

Éjjel arra ébredtem, hogy Masni átugrotta az előszobában a paravánt és bejött hozzám az ágyba. Na - gondoltam -, ma korán kell kelni, ezért máris mehetnek ki a kutyák a kertbe, utána adok enni a macskáknak, és indulhat a nap!

A kutyák már a kertben voltak, amikor észrevettem, hogy még csak hajnali három óra van. Visszahívtam a kutyákat és lefeküdtem aludni.

Mikor 4:40-kor csörgött az óra, megéreztem, hogy Masnika felemeli a fejét a combomról és visszaszökik az előszobába. Mikor kiértem, akkor mint ha mi sem történt volna, boldogan várt Sütivel az oldalán. A cseles kutty! :)

Korán bementem Budára, hogy még a hétkor kezdődő műtét előtt beérjek. Már fél hétkor benn voltam, de mint ott és akkor megtudtam, a műtét csak nyolckor kezdődik.

Milu nagyon izgult, ezért amíg telt az idő, sétálgattunk a folyosón.

Volt egy kis kavarás, mert nem volt elég aneszteziológus, de végül megoldották a dokik. Nem tudom, hogyan, de a műtőben Milu műtétjével egyszerre volt egy császármetszés is. Vártam, vártam, várakoztam az előtérben, elkezdtem aggódni, majd nyílt az ajtó és megörültem, hogy kihozzák az asszonyt, de "csak" a két újszülöttet hozták ki. Aztán az anyjukat. Milu 2 óra 5 percet töltött a műtőben.

Nagyon kába volt, amikor befektették az ágyba. Orvossal nem tudtunk beszélni, de egy nővér és egy műtőssegéd szerint a műtét jól sikerült. Laparoszkóppal meg tudták oldani a kimetszést, nem kellett felvágni az asszony hasát. Az orvosok, amikor kijöttek a műtőből, egész vidámak voltak, nevetgéltek, sztoriztak egymás között. Szóval bizakodunk, hogy minden rendben lesz.

Milu állapota gyorsan javult, este már fel-felkelt az ágyból.

Milunak sok alvást írtak elő, így délután hazajöttem.

Reggel nem csak a szokásos kis cókmókunkat vittük a munkába, hanem Milu kórházi pakkját is. Délután ötkor eljöttünk a melóból és bevonultunk a János kórházba. Felmentünk a korábban megbeszélt első emeletre, ahol csodálkozva nézett ránk a nővérke, hogy a listán nincs is rajta Milu. Aztán felcsillant a szeme, hogy talán a másodikra kell felmennünk!

Fel is mentünk és ott regisztrálva is volt Milu. Egyetlen baj volt, hogy összesen egy szabad ágy volt, és hogy ha éjjel történik valami rendkívüli esemény, akkor az új beteget nincs hová lefektetni! Gyorsan le is csaptunk a váratlan lehetőségre, hogy akkor mi inkább hazajövünk! El is engedtek, csak előbb még a korábbi leleteket bemásolták  a számítógépbe, hogy ne hajnalban kelljen még ezzel is foglalkozni.

Pont ekkor jött egy család nagy dérrel-dúrral, hogy ők itt nem maradnak, és kivonultak. Felszabadult egy ágy, így Milunak maradnia kellett. A hazajövetel nagyjából 10 percen múlott.

Tehát Milu ott maradt a kórházban, kicsit pityergett, kicsit sírdogált, de ki fogja bírni az éjszakát.

Azért minden rosszban van valami jó. Most, hogy nincs itthon az asszony, bátran vacsorázhatom a kedvencem, a csokit, a ropit, meg a kólát! Nyami-nyami.

Mára bizony teljes mértékben beköszöntött a tél. Igazi hóesésben jöttünk hazafelé, a kocsit teljesen belepte a hó a parkolóban... Na meg tegnap nem is írtam, hogy az egyik ablaktörlőnk bedöglött. Még jó, hogy csak az anyós ülésnél lévő. Ma nagy szükség volt rá, de kellő odafigyeléssel, nagyon ügyesen haza tudtunk jönni! Itthon egészen szépen megmaradt a hó, még a teraszt is le kellett söpörni... Kutyókáink közül inkább csak Sütike élvezte ezt a fehér, hideg valamit. Én söpörtem, Ő pedig megette! :D Masnika gyors kaja és dolga végeztével kezdett a terasz ajtóban fejhangon ugatni, ami nála annyit tesz: "Engedjetek már be!" :)
Bent aztán folytatódott a mókuskerék, állatkák ellátása és instrukciók osztogatása Apa-gazdinak. Kicsit ki is borultam, mert úgy érzem, nélkülem összeomlik az itthoni gépezet, de bízom Petiben, hogy ügyesen helyt fog állni. A kajákat előre kiadagoltam és azt hiszem, minden tudnivalót elmondtam. Na meg telefon is lesz nálam...
Ma még itthon alszom, holnap megyek dolgozni, majd meló után egy budapesti kórház "vendégszeretetét" fogom élvezni, remélhetőleg csak csütörtökig. A műtét szerdán lesz, az tuti, és Én minden erőmmel arra készülök, hogy már másnap itthon legyek!
A blog lehet, hogy szünetelni fog addig, bár Peti megígérte, hogy legalább képeket tesz fel a manókról minden nap. Na meg talán az állapotomról is informál... Majd meglátjuk.
Én utólag, biztosan írok egy szép hosszú beszámolót! :)

Peti ma megkapta első karácsonyi ajándékát. Mivel az eddigi télikabátja kb. 15 éves, és a Nagymamája ezt nem nézhette tétlenül, felhatalmazott minket, hogy vegyünk egy újat! Felkerekedtünk hát és ráakadtunk egy nagyon szupi kis pufi kabátra. Kapucnija is van és jóóól be lehet takarni vele az ember nyakát is. Egyszerűen zseniális! Most este le is teszteltük, tettünk egy rövid sétát a kutyók nagy örömére. Én már kevésbé örültem, mert a nappal lehullott hó mind ráfagyott az útra, de a lelkesedésem mit sem csökkent.
Ez a kabát vásárlás kb. délben történt. Addig a napi program a pihenésről, alvásról szólt...
Délután pedig készülődés a kórházba. Na nem kell hatalmas dolgokra gondolni, csak a cuccaimat pakoltam össze, ezentúl pedig instrukciókat osztogattam Petinek arra vonatkozóan, hogy hogyan vészelje majd át a nélkülem itthon töltött napokat. Ezek után még egy rövidke bevásárlás, ajándék egyeztetése Anyukámmal... Majd az esti séta!
Közben persze minden kisállatunk remekül és boldogan töltötte napját. Futkároztak, birkóztak és pihenegéltek...

Ismét bebizonyosodott, hogy az átlagosnál is aggódósabb vagyok. Ma elvittük Lolit kedvenc doktornéninkhez. Az a fekete dudor valószínűleg csak azért fekete, mert pigmentálódott. Lehetséges ugyan, hogy melanóma, ám ennek igen csekély a valószínűsége. Lehetne belőle mintát venni, de az nagyon fájna Lolinak, ezért nem tettük! Majd két hét múlva amúgy is visszük ivartalanító műtétre, és akkor altatásban lesz. Na akkor majd esetleg veszünk mintát a fekete dudorból... Addig is nem aggódom tovább, szerintem is túloztam egy kicsit. Bár még mindig azt mondom, hogy inkább legyek ilyen, mint egy hanyag anyuka-gazdi! :)
Masnikát is magunkkal vittük, neki a karmait kellett levágni, mert igencsak hosszúra növekedtek. :( És erre Én házilag nem szívesen vállalkoznék.

Hogy mit is csináltunk ma? Nos: Tervünk az volt bőven, de a mai igencsak zord időjárás bizony közbeszólt. Eleinte még a nap is kisütött, de a hőfok nem ment feljebb 2 foknál... Aztán délután már a hó is nekiállt szállingózni.
Mindezek tükrében csak a kutat víztelenítettük, de többet bizony nem merészkedtünk ki a kertbe. Kutyókákat persze kiengedtük párszor. Masnika inkább csak a dolgát végezte el, aztán rohant vissza az ajtóhoz. Süti viszont!!! : Nagyon élvezte a kint létet. Szaglászott és futkározott, a hideg idővel nem is törődve! :)
Aztán kora délután kollektíven pihengéltünk. Vissza feküdtünk aludni és szerintem mindenki a hálóba vonult. Azt hiszem egyszerre hatan feküdtünk az ágyban. Csak Vili és Lola maradtak a földön...
Csak ébredés után ebédeltünk igen későn, majd átmentünk Szüleimhez, hogy a keresztlányaimat ünnepeljük. Névnapjukon felköszöntöttük Őket, majd fagyiztunk egyet. A kinti hideg időre való tekintettel jóóóó sok tejszínhabot nyomtunk rá! :) 
Ezalatt csak pár órát állt kint az autó a hidegben, de az a picike hó is, ami hullott, rögtön ráfagyott... Na most (is) örülök nagyon a garázsunknak!!!

Megint valami olyasmit akartam ma írni, hogy nem történt semmi különös, minden a megszokott mederben folyt. így is volt ez egy darabig. Munka, majd hazajöttünk, szokásos teendők, majd vacsorával egybekötött film nézés...
Aztán észrevettem valamit Lolika szájában, illetve az ínyén. Ő az egyetlen, aki imádja az ujjainkat rágicsálni, de úgy, hogy egyáltalán nem harap rá. Olyan aranyosan, kislányosan csinálja, imádom is érte! Aztán egyszer csak megláttam valami feketeséget az ínyén. Nem tudom, mi lehet ez, de nem egy szép látvány... :( Nagyon remélem, hogy csak egy gyulladás, bár a fekete szín komolyabbra utal. Egy másik gondolatom szerint csak egy színfolt, de... mindenhol azt olvastam, hogy szép rózsaszínnek kell lennie egy egészséges cica szájának. A többiek pofiját is kinyitogattam sorban és náluk rendben van a rózsaszín felület. Szóval most gyanakszom, aggódom és gondolkodom. Igyekszem csak a jóra gondolni, és hogy nem állunk semmi komoly dologgal szemben. Minden esetre már beszéltem is a doki néninkkel, ak holnap délelőtt vár minket a rendelésen!
(A bejegyzés végén lesz egy kép Lolika említett fekete ínyéről.)

Ma délután csak Én egyedül jöttem haza. Apa-gazdi ugyanis fogorvoshoz ment. Még mindig nincs itthon sajnos, de már úton van...
Update: Peti hazaért. Azért ment ma, mert egy régi hátsó tömése kiesett. Most kapott egy ideiglenes tömést és vettek róla lenyomatot, hogy egy fogtechnikus csináljon véglegeset. Majd 2 hét múlva kell visszamennie...

Ezáltal egyedül érkeztem a manókhoz és egyedül láttam el Őket. Kicsit kapkodósnak tűnhettem, mert mindenki utánam rohangált. Cicók még egy kis kajcsit remélve, kutyók pedig játékra invitálva! :D Mindenkit igyekeztem kiszolgálni... Aztán gondoltam, leülök egy kicsit a géphez és blogot írok vagy filmet nézek. Ekkor feltűnően elcsendesedett a banda. Cicóknak tényleg tele lett a pocakjuk, rájuk nem is gyanakodtam. Süti azonban elfogyasztott egy egész gyertyát! Igaz, hogy csak egy számgyertya (A Mi 5 éves, évfordulós gyertyánk...) volt, de... akkor is. Talán Ábel lökhette le a pultról, és Sütemény így férhetett hozzá... Gyorsan konzultáltam Márti doktor nénivel, aki megnyugtatott, hogy nagyon nagy baja nem lehet tőle. Na meg Bigliből van, a bélrendszere már alkalmazkodott a rosszasághoz. Mondjuk ebben igaza lehet! :D A múltkori labda evés után, már semmin sem csodálkozom. Most minden esetre kicsit jobban figyeljük Sütit, és ha bármi rendellenest tapasztalunk, már rohanunk is vele orvoshoz. (Ne legyen ilyen!)
Macskáinkról is egy sztori: Jutalmul, mert olyan édesen csöndben voltak, gondoltam adok nekik egy kis tejet. Kitettem a mosogatóra, hogy melegedjen, ne rögtön a hűtőből kapják. Kis idő múlva a konyhából hallottam ám egy kis motoszkálást, kaparászást... A villanyt feloltva még mindig nem nagyon gyanakodtam. Feldöntötték ugyan a tejes dobozt, de több nem látszott. Majd kis tálkákat készítettem és önteni kezdtem. Annak a doboznak az orrán, száján csurgott a tej! :D Kis hétördög cicáim jóóól kiluggatták, így jutott belőle a földre is, ahol a kutyák kezdték nyalni. Ezek után pedig már nem volt mit tenni, odaöntöttem az egész dobozt (ami talán félig volt előtte).
Ide is egy update: Épp az előbb estem majdnem hasra Zeusz miatt. Az étkező padlóján feküdt. Én arra mentem, de mikor mellé értem, Ő felpattant. Csak a két oldalsó asztalnak köszönhetem, hogy állva maradtam, de a bokámat most kicsit fájlalom... :(

Tegnap már írtam, hogy itt a tél. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ma reggel mínusz 2 fok volt a teraszon. A kertben a fű és minden más is deres volt. Kicsit gondolkodtam is, nem lehet, hogy a hó esett? De nem... Pedig a környező háztetők is mind fehérek voltak!
Aztán néztem csak le, hogy a kint hagyott vizes tálka is befagyott. És akkor eszembe jutott: A hordó! Odamentem hát és megkocogtattam a tetejét. Nem kis jégréteg volt rajta... (majdnem 1 cm). Szóltam is Petinek, aki azonnal kiborította belőle a vizet, nehogy úgy járjunk, mint tavaly. Akkor ugyanis annyira belefagyott a víz, hogy baltával kellett szétütni a jégtömböt. Majd mikor kisebb lett, begurítottuk a garázsba hordóstul, hogy ott olvadjon ki, de baromi nehéz volt. Idén hely sincs a garázsban, na meg nem akarunk megint így járni. Ja igen, a legfontosabb: Mert hogy maradhatott volna felőlem a jégtömb a hordóban, csakhogy már kinyomta a műanyag alját és teljesen eldeformálódott az anyag. Valljuk be, nem olcsó mulatság egy ilyen hordó, hát még kettő! :D Még akkor is, ha kedvezményesen jutottunk hozzá anno...

Ennyit a hideg és zord reggelről, meg talán még annyit, hogy előkapartam a fiókból a jó meleg, térdig érő téli zoknikat! Tavaly igen sokat bevásároltam belőlük, de nagyon is hasznosak ám!!! :)

Az állatkáink ma valahogy különösen hiányoztak a melóban. Nagyon sokat gondoltam rájuk és vártam már a délutánt, mikor haza indulhattunk! Itthon aztán nagy öröm, elénk és velünk futás, dorombolás, majd hozzánk bújás következett. :) Na meg egy kis móka... :D

Mai napunk mondhatjuk, hogy az állatokról szólt. Sokszor viccelődöm, hogy Én pihenni járok a melóba és mikor hazaindulok, akkor kezdődik a második műszakom. Ez többé-kevésbé tényleg így van, de édes ez a délutános munka! :) A szokásos etetésen és takarításon kívül, iszonyatosan sok szeretetet kapunk. Állatkáink körénk gyűlnek és játszanak. Egymással és velünk. Majd összekapnak rajtunk, kitör a féltékenység, ki üljön a gazdi ölébe! Mind a cicóknál, mind a kutyóknál... Nem győzöm elégszer mondani, mennyire imádom Őket! :)

Ma reggel és délután is nagyon kis tündérek voltak. Reggel a bújócső és a törölköző volt a sláger, míg délután a cicamínón folyt javában a ramazuri! Mintha mindenki hipp-hopp csak pár hónapos lett volna, úgy rohangáltak és pattogtak a cica bútor tetejére, ficakjaiba és emeleteire... Csak Zeusz próbált méltóságteljesen ülni kedvenc helyén.
Aztán egy kis lenyugvásra vágyva, eltűntem a kamrában és jutifalatokkal a kezemben tértem vissza. Cicáknak tényleg falatkákat adtam, de a kutyiknak nem titkolt szándékkal egy-egy rágócsontot. Azóta is azon nyammognak! Masnika néha rámordul a mellette elhaladó társára, majd visszatér fontos rágnivalójához. Sütinek másik "feladata" is lenne, mint nyugton maradni. Neki még mindig megvan az egyik tej-szemfoga, a másik, már végleges mellett. Ennek magától kéne kiesnie, különben ki kell húzni, amit nagyon nem akarunk. Szerintem Ő sem akarná, bár mit sem sejt az egészből... 

Még valami érdekesség mára: Rejtély a számunkra, de délután 2 óra óta nagyon megnőtt a nézettségünk. Néha tényleg szoktam hirdetni fórumokon, hogy akinek van kedve, az olvasson minket. Ma viszont nem tettem ilyet, mégis... Ez ugyan csak a nap végén derül ki, de van egy olyan érzésem, hogy ma rekordot döntünk. Minek vagy kinek köszönhető, nem tudjuk! De köszönjük! Ha tetszik a blog, maradj velünk!