A Nagy család élete

Itt van a tél! Ma elővettük a télikabátunkat a szekrényből és bizony abban mentünk dolgozni. Én mondjuk a sapkát elfelejtettem, aminek következtében majd elszállt a fejem a nyakamról egész nap, de tűrtem... :( Holnap nem felejtem el, az biztos!
Ma délután kellett befejeznünk a kerítést. A zártszelvényekre való kupakokat kalapáltuk be este. Sötét volt és állati hideg. 5 fokot mértem a teraszon... brr! Peti hősiesen vette az akadályt, bár valami isteni sugallat lehetett, hogy reggel 6 kupakot vettünk 4 helyett, mert kettőt rögtön el is rontottunk, szóval szükség volt mindre! :D Hja, aki sötétben kalapál!

A zord és hideg időn kívül megint nem történt semmi extra. Dolgoztunk, majd rohantunk haza a manókhoz. Itthon a kutyák kiszabadultak a kertbe és Ők bizony nem érezték a hideget, legalábbis nem nagyon mutatták. Szimat, futkározás és birkózás volt a program. Egy idő után már csak bentről figyeltem Őket, majd persze, hogy mindenki bejött és bent folytatódott a móka...

Ma kihasználtuk idén talán az utolsó munkára alkalmas napot, hétvégét. Nem mintha nem lenne még mit csinálni a main kívül is, de... amit tudtunk, megtettük.
Reggel iszonyatos ködre ébredtünk. Illetve csak Én és az állatok. Sikerült olyan halkan kijönnöm a hálóból, hogy Apa-gazdi tovább alhatott. Na ez nem csak nekem köszönhető, hanem inkább a cicáknak, akik nem cikáztak át a fején és a kutyáknak, akik a nyüszítéssel, csaholással nem fújtak korai ébresztőt. Köszönhető mindez a tegnapi éjfélkor ágyba kerülésnek. Még nekem kellett Őket ébreszteni... :D Ám ezzel semmi gond nem volt. Azonnal felpattantak és rohantak az ajtóhoz. Kint pedig rögtön őrölt birkózásba kezdtek. Ki érti ezt? :)
Na a köd azért igen hamar feloszlott. Kb. olyan 9 órára már ki-kisütött néha a nap. Pont, mikor visszafeküdtem volna az ágyba kicsit, de nem baj... Lesz még alkalmam pihenni!
Nosza, nekiálltunk bokros teendőinknek. Nekem maradt még egy adag mosnivalóm, majd kerítést festettem a hűvös, csúnya, hideg szélben, amit bentről nem is láttam... :( Majd elpakoltam a napágyakat a sufniba és lesöpörtem a teraszt. Este még átszaladtam a szüleimhez, ahol cseréltünk pár dolgot. Nálam maradt láda és járókeret, stb... Tőlük pedig kaptunk egy tartalék asztalt: Majd jó lesz, ha vendégek jönnek!
Peti eközben kerítés léceket festett, majd a kocsibeálló betonjait rakta a helyükre.
Szerintem egészen sokat haladtunk ma is! Sajnos nem lettünk készen mindennel, de már nagyon jól látszik az első-oldalsó, elkerített kocsibeálló és egyben kutya-udvar kinézete! :)

Kutyóink persze kint voltak velünk és szerintem minden egyes percét élvezték. Néha eltűntek mellőlünk, majd megtaláltuk Őket, amint egy ásatáson dolgoztak éppen. Vagy rohangáltak a szomszéd kutyival... Délután pedig már Ők álltak a terasz ajtóba és bebocsátásért kaparásztak...
Cicókáink a délelőtti hancúr party után a lakás különböző pontjain pihenték ki fáradalmaikat...

5 éve ilyenkor... Már javában mulattunk! Akkor talán nem volt annyira szép az idő, mint ma, de nagyon pörgős nap volt, így nem is emlékszem igazán. Reggel ébredés, majd smink és fodrász, ami után egy kis pityergés következett. Azt hiszem a hajam nem tetszett éppen. Peti vigasztalt, majd egyszer csak már annyi idő volt, hogy jöttek a rokonok, öltözni kellett és minden helyre jött! Igaz, Peti segítségével öltöztem fel, de egyikünk sem az a babonás típus, nem is paráztunk rajta soha. :) 16.30-kor vonultunk be a terembe, ahol az anyakönyvvezető szinte azonnal a tárgyra tért! :D Gondolta, biztos, ami biztos, nehogy hiába mondja el a szövegét... És Mi kimondtuk! Gyűrűt húztunk, csókoltunk! A szülők pedig sírtak. :) Aztán elindult a menet és mindenki szerint is egy igen jó hangulatú, táncos-bulizós lagzit csaptunk hajnali 4-ig. :)
Az elmúlt 5 év nagyon gyorsan telt. Rövid volt, mégis zsúfolt. Felépítettük közös életünket, otthonunkat! Volt sok jó és rossz, de a jövőbe csakis derűsen tekintünk!

A mai napra természetesen ünneplést és romantikus hangulatot terveztünk. Ám ez a nap sem volt nyugisabb, mint bármelyik dolgos szombatunk. Reggel téli gumi cserére vittem az autót. Mire visszaértem, már itt volt a lakatos mester és javában szerelték az elválasztó kerítéseket és kapukat. Peti sódert, komposztot hordott, műtrágyát szórt, földet egyengetett és léceket festett. Én bevásároltam, takarítottam, ágyneműt cseréltem, mostam és teregettem.
A kajára ma nem volt gondom, ugyanis a reggelivel megleptem Petit. Hazafelé egy gyors étteremből hoztam kajcsit és forró italt. Ebédre pedig rendeltünk. A desszertet meglepetésnek szántam, a helyi cukrászdából hoztam egy picike csokitortát, rajta egy kék és egy fehér marcipán rózsával, ahogy az akkor is volt... :)

Kutyókákat eleinte megpróbáltuk a házban tartani, hogy ne legyenek láb alatt, na meg  a munkások hegesztettek, vágtak, nehogy bajuk essen. De bent tomboltak, nem lehetett velük ezt elkövetni! Kiengedtük hát Őket a kertbe, ahol rettenetesen jól érezték magukat! Futkostak, birkóztak, ástak, szimatoltak!!! Nem hiába, megérezni, hogy hétközben nincsenek lefárasztva... Még most is itt kukorékolnak! :D

Sajnos a délután már nem volt ennyire felhőtlen. Már két napja éreztem, hogy bevonulni készültek az oroszok. (8 nappal korábban) Jelezték is, így már biztosnak volt mondható a dolog, szóval felkerestem a műtétet végző orvost. Nekem nagyon furcsa ezen jelenség, mert mióta minden hónapban meglátogatnak, sosem siettek vagy késtek, ha nem volt indokolt... A doki megnyugtatott, hogy nem Én vagyok az első, aki ilyen miatt telefonált, simán lehet pszichés oka és előrébb hoztuk a dátumot. December eleje helyett, most november végén lesz... Ami talán azért jobb, mert hamarabb túl leszek rajta.
Eddig volt bennem némi kétely, hogy kell-e ez nekem? Hát már nincs. A mai ájuldozással egybekötött görcsök után bizonyossá vált bennem a műtét szükségessége!

Kedden volt bátyám születésnapja. Akkor nem volt alkalmas az ünneplés, ezért a mai napon látogattunk el hozzájuk! Nem tagadom, kicsit iddogáltunk és csak este 11-re értünk haza. Kutyóink ugye ezért ma sokat voltak egyedül, aminek köszönhetően még most is itt rohangálnak fel, s alá az előszobában... Apa-gazdinak köszönhető a dolog, mert megint kislabdát dobál, aminek Süti iszonyatosan örül! Nagyokat szökell és visszahozza a labdát... Masnika megint csak megindul a labda felé, majd szerintem tudatára ébred, hogy úgysem tudja Ő visszahozni, ezért átadja Sütinek a dicsőséget. Ő inkább Zeusz őrzésébe kezd.  Ez van most! :)

A nap eddigi része pedig a szokásos semmi különös mederben telt. Megint együtt ebédeltünk Petivel egy török étteremben és beszélgettünk a holnapról és a hétvégi tervekről, teendőkről...

Nagyon érezni a kutyákon, hogy egyedül vannak, bezárva... Nem tetszik ez nekik! :( Illetve Ők elvannak, de tombolnak! Délután és este pedig vadócak, rosszalkodósak, mégis tündériek... :) Már túlléptünk azon, hogy hazaérve bármin is elcsodálkozzunk. Ma az előszobába lépve szinte egyikünk sem rökönyödött meg. Talán még nevettünk is... A cipőfelhúzós foteloknak azt hiszem annyi... :D  Peti egy szó nélkül állt neki takarítani és felmosni, Én pedig cicákat, majd kutyákat etetni, almot tisztítani és felsöpörni. Ez a hazaérkezős rutin! :)  Még ide tartozik, hogy megint találtunk bizonyítékokat Masni házban töltött perceire, óráira, ezt ki tudja... :) A lényeg, hogy mikor hazajövünk, mind a ketten a helyükön várnak minket rendesen!!!

A mai nap többi része teljesen átlagosnak mondható, egy igen bunkó telefont leszámítva, ami eléggé rossz hangulatot eredményezett nekem... :( Beszélni szerettem volna a nőgyógyászommal, de valami asszisztens féle csak úgy félvállról közölte velem, hogy külföldön van és Őt pedig ne zaklassam, mert már otthon van, majd lecsapta a telefont. Na ezen megrökönyödtem! :( Szerettem volna neki pár kérdést feltenni (pl. hogy akkor miért nem kapcsolja ki a telefont 4 után vagy valami...), de addigra már nem volt vonalban...

Mivel ma visszatért az esős, hideg idő és még volt egy icike-picike, de annál sokkal lényegesebb elmaradásunk a derítő működését illetően, ma megtettük. Ugyanis a csatorna vége nem pont az "alatta" lévő kavicsok felett volt. Pont a kerítés betonjára folyt a víz, onnan meg inkább a másik irányba haladt tovább, nem pedig a derítőhöz vezető kavicsokra. Peti felment tehát a padlásra, hogy lehozzon egy 45 fokos PVC csövet, hogy utána ezzel korrigáljuk az irányt. Még "jó", hogy anno ennyivel többet rendelt a kivitelezőnk. Most van mihez nyúlni... ( Építkezni milyen is??? :)

Hááát, talán mégsem gyógyultam meg teljesen... Kolléganőim még mindig csúnyán néznek rám, ha köhögök, na meg ma megjelent egy herpesz az orrom alatt. Állatira feszít, iszonyatosan csíp, de remélem, azonnal elkaptam a dolgot. Reggel óta kenegetem és Peti szerint szép is. Azaz ha valaki nem tudja, nem is látszik...! Ez jó, hátha megúszom ennyivel. Viszont nekem csak akkor szokott herpeszem lenni, ha lázas beteg vagyok... Ez pedig azért érdekes, mert a múlt héten csak hőemelkedésem volt. Na mindegy: Már jól vagyok, nem vagyok gyenge! :)

Tegnap este mérlegeltük az állatkákat. Igazából minden hónapban ráültetjük Őket a mérlegre és ilyenkor felül vizsgálom a tápjuk adagolását. Kiderült, hogy Zeusz és Vilmos igencsak gömbölyödnek... Süti viszont alig lett nehezebb! :)
A c-vitamin, illetve Cebion kúra jól halad. Simán megisszák a manók, mert színtelen és szagtalan. Mondjuk nem tudok csak 1 cseppet tenni a tálkákba, mert ha megindulnak a cseppek, minimum 3 is kijön belőle...

Vilmoskával történt egy kis baleset az este. Felmászott a hűtőgép tetejére, ami a kamra ajtó mellett van. Majd mikor Apa-gazdi jött kifelé, Vili bedugta a buksiját. Peti meg nem értette, miért nem lehet becsukni az ajtót... Na nem volt vészes, mert gombóc manó azonnal visszahúzta a buksiját, de utána kicsit kótyagosan ült a fotelon! (Már jól van!)

Már megint nincs sok fogalmam, hogy miről is írjak... Egy átlagos napon vagyunk túl. Reggeli szokásos teendők, majd irány a meló. Mondjuk ott ma hála az égnek nem sok feladat volt, bár ennek köszönhetően, holnap nem unatkozunk majd! Délben együtt ebédeltünk Petivel, mert hogy előtte benéztem az orvosi rendelőkbe EKG és mellkasröntgen ügyben. Minden a legnagyobb rendben! Jöhet az a fránya műtét... :(
Délután hazajöttünk és begurultunk a kocsival a garázsba. Még mindig nagyon élvezem, hogy nem kell kiszállni az autóból a kapu nyitáshoz! Olyan szuper!!! :)

Kutyóink nem annyira élvezik, hogy most már minden nap elmegyünk dolgozni... Az előszoba ugyan nincsen romokban, mégis iszonyatosan elevenek, mikor hazaérünk. Ilyenkor kb. 1 órás tombolás következik a kertben, de még mikor bent vannak, akkor is lefárasztó műveletekre van szükség! Ma Apa-gazdi labdát dobált nekik, aminek igazából csak Sütemény örült. Masni inkább maradt a cicók üldözésénél... :(

Ma lejárt a beteg szabi. Hogy meggyógyultam-e, az kérdéses, de mentem és ez a lényeg! Elég sokat köhöghettem bent is, mert szóvá is tették a kolléganőim, hogy ne feléjük köhögjem már a bacikat... :(
Ma vettem köptető szirupot is, mert érzem, hogy kezd felszakadni a torkomban lévő trutyi! :) Na erről egy sztori: A patikusnak mondtam, hogy adjon valami köptető kanalas orvosságot. Ajánlott is egyet, mondtam szuper, mennyi lesz? 1200 vagy 1300 valamennyi, mondta Ő.
Én: Ajjaj! Olcsóbb nincs?
Ő: De, persze! Itt van ez! 700-800 Ft.
Én: Hááát, jó, bár a kolléganőm említett egy XXX márkát. Az nincs?
Ő: Ja persze. Legyen akkor az. Az is ugyanolyan jó! 345 Ft.
Én: Köszönöm, akkor ezt kérem!

Nahááááát! Megáll az eszem! Ez is egy jó tapasztalat volt! :(
Amúgy nem volt semmi különös. Talán már nincsen annyi munka sem, hogy beleszakadjunk.
A gyógyszertárban beszereztem még a régóta áhított Cebion cseppet. Ezt a cicáknak a vizébe szánom, a C-vitamin hiány kialakulásának megelőzéseként. Még anno, mikor Zeuszka beteg volt, ajánlotta nekem valaki és azóta gondolkodtam rajta. Most itt van: Az adagolása gyermekeknek naponta 10 csepp. Osztottunk-szoroztunk és úgy döntöttünk, a cicák és kutyák vizébe naponta 1 csepp kerül majd. Azért mégis valami, és tuti nem fogjuk túladagolni! :D Aztán meglátjuk, mennyire használ...

Mivel a tegnapi nap igen fárasztó volt, mára nem is terveztünk semmit. Csak a csatorna végénél kellett betemetni a csövet és feltölteni kavicsokkal. Ezt egy kis reggeli ejtőzés után már korán reggel meg is tette Peti, majd mégis csak elkapta a munka heve. Elkezdte, vagy inkább folytatta a kocsibeálló betonjainak lerakását. Én megpróbáltam egy kis rendet teremteni az első-oldalsó, elkerített kertben. Konkrétan kibugyoláltam a megmaradt sóder kupacot és kicsit összébb húztam, majd talán rendezettebben takartam le újra. Hát igen, tényleg szeretnénk már, ha a kertünk ezen része is mutatna valamilyen igazán szép formát! :)
Peti nagyon sokat haladt. Ez köszönhető a kutyók, de legfőképp Masni segítségének. Szinte el nem mozdul Apa-gazdi mellől, egyszerűen bálványozza! De komolyan! :)
Én ebéd után már nem nagyon merészkedtem a kertbe, mert állatira fáztam. Nagyon elromlott az idő tegnaphoz képest. Azt hiszem, most már a tél közeleg... Itt is van az ideje lassan... :(

Ha nem tudnám, hogy egy hete beteg vagyok, most azt mondanám, hogy megfáztam. Egész nap folyik az orrom és tüsszögök is rendesen. Lehet, hogy tényleg megfáztam??? Amúgy a torkom már nem fáj, szóval belevetettem magam a munkába. Ahogy Peti is, nem is kicsit!!!

Ma elkészült a derítő! Igazából a "bejáratnál" vagy inkább az eresz csatorna végénél holnapra maradt egy kis simítás, de ettől eltekintve nem kis munkát hajtott ma végre Peti!!! A derítő célja az esővíz elnyelése lesz. Szomszédaink szerint csinálhattunk volna nagyobbat is, mert ez hamar meg fog majd telni, de... Végül is eddig is megbirkóztunk az esővízzel, ezután sem lesz gond. Ez csak rásegítés, azt hiszem. Ültetünk növényeket és füvesítünk is majd, ami szintén elszívja a sok csapadékot.
Peti ma kiásta a lukat, majd telelapátolta kaviccsal. Ezek után kiásta a csöveknek az utat, miután feltörte az ideiglenes járda betonját. Majd a csövek lefektetése után beásta az egészet. Huhh...
Az Én napom light-osabbnak mondható. Reggel elhordtam a raklapokat a ház mellé, hogy a derítőből kijövő földet Peti ide tudja talicskázni. Itt - a terasz mellett - lesz ugyanis majd a sziklakertünk. Majd ebédet főztem, délután pedig végre kitakarítottam a kocsit. Már nagyon régen készülök erre...
Kutyóink ismét egész nap kint voltak és el is fáradtak rendesen... Cicókáink bent vadóckodtak, ahogy azt kell! :)

Kicsit későn kezdtem neki a mai bejegyzésnek, mert nem is tudom már miért, de elkezdtem visszatekerni a blogot. Láttam a kutyókat és a cicákat icurka-picurkán! Nagyon jókat derültem és nem bírtam abbahagyni. Annyira édesek voltak - persze most is -, ahogy Süti a nagy pocakjával ugyan, de kb. hatszor is belefért volna az ágyikójukba. Most meg...! :D
Láttam a még nagyon kezdetleges kertet, a kis fákat és csak most döbbentem rá, mennyi minden változott. A cseresznyefa például tavaszhoz képest hatalmasra nőtt!!!

Ma már átléptem az orrfújós szakaszba. Talán javulok, mert a torokfájás elmúlt, viszont a köhögéshez most már állandó orrfújás is párosult. A betegségről csak ennyit, mert már kicsit unalmas lehet...

Mivel holnap már hétvége van és csak nem henyélhetünk az idők végezetéig, ma előkészültünk egy kicsit. Rendeltünk egy csomó kavicsot és vettünk geotextíliát, amivel majd a saját készítésű derítőt töltjük meg. Szükség van ugyanis egy ilyenre, mert a ház első oldalán lefolyó csatorna alatt nincsen hordó... És az esővíz igencsak elárasztja az oldalsó kertet néha. Szóval ma kitaláltuk, hogy hol is legyen a luk, ahol nem lesz nagyon útban semminek. Csak egy köbméterest terveztünk, se pénz, se energia, se... nincsen nagyobbat csinálni. Ma Peti még a legfelső ásónyomnyit ki is lapátolta. Ez már ugyan átcsúszott sötétedésbe, de mégis jobb így nekikezdeni majd holnap. :)
Az Én mai ténykedésem kimerült abban, hogy kisöpörtem a garázst, majd találgattam, vajon a sok portól vagy a megfázástól köhögök még jobban...? Ezután összeszedtem a lehullott faleveleket és elvittem a komposztig. Ezek után már csak a kutyók pesztrálása maradt, mint nagyon kellemes teendő! :)

Avagy: Heten az ágyban... :)

Ma reggel korán kellett kelnem, ugyanis jelenésem volt a nőgyógyászaton. Ama múltkor említett nem odaillő dolog miatt beszéltünk ma az orvossal. Megvan a műtét időpontja... December legeleje. :( Elég ideges voltam egész reggel, de már a váróban megnyugtatott egy szintén páciens. Szerinte ez a doki csodákat művel! Úgy legyen! :)

Mire visszaértem, már elég fáradt voltam és gyenge. Tegnap azt hittem, hogy javulok, de ma megint nem éreztem ezt. Peti szinte önti belém a NeoCitrant, olyankor jobb is, aztán megint visszaesek. Fájt a fejem és szédültem, na meg köhögök is nagyon. :(
Itthon visszafeküdtem az ágyba. Majd sorban jelentek meg a társaim: Először Zeusz, majd Masni, aztán Süti és így tovább. Végül Peti is bebújt mellém. Egyszerre már heten feküdtünk az ágyon! :D És csak azért nem voltunk nyolcan, mert mire Ábel odaért, addigra Zeusz kiment a nappaliba. így maradtunk heten... (mint a gonoszok). Egyesek szerint állatkáink közelsége segít a gyógyulásban. Ebben Én is hiszek valamennyire: remélem is, hogy holnapra jobban leszek! :D

Azt hiszem elindultam a gyógyulás útján, bár még mindig fáj a torkom és úgy köhögök, mint egy nem is tudom... De a lényeg, hogy a hőemelkedés elmúlt és már nem vagyok olyan gyenge sem. Ez talán a délelőtti kutyákkal alvásnak is köszönhető... :) 
Peti ma elment dolgozni, majd a kollégái hazazavarták, mondván szerintük nem gyógyult meg és csak akkor menjen be, ha teljesen egészséges! Szóval holnap megint együtt javulgathatunk.
Amúgy ma nem történt semmi különös. Megint nagyon szép idő volt, sétáltunk kint a kertben a kutyákkal és élveztük a napsütést! Majd maratoni sorozatnézést iktattam be...

Tegnap azt hittem, hogy nem lehet már rosszabb. Aztán jött a ma reggel és nem tudtam megszólalni sem, mert annyira fájt a torkom. :( A szokásos etetés és alom takarítás után visszafeküdtem az ágyba. Peti most tényleg segített, kivitte a kutyókat a kertbe, így még aludni is tudtam. Még most is gyenge vagyok, de Petit elnézve és tudva, hogy 2 nap lemaradásban vagyok, ezután már csak jobb jöhet! :)

Ettől eltekintve a mai nap sikeresnek és újabb kudarcnak is mondható. Bár a kudarc már szinte elvárható volt, de... Mégis!
A motoros kertkapuról van szó... Ma jöttek szerelni a garázskapusok. Eleinte minden a terv szerint, rendesen haladt. Kiásták az előre odahelyezett villanyvezetékeket és elkezdték felszerelni a motort. Telt, telt az idő... Ugyan történt egy kisebb malőr, mikor a betont akarták átfúrni és az egyik fúrófej annyira beszorult, hogy a végén flex-szel kellett levágni és itt hagyni az alapunkban, de akkor ezzel még nem törődtünk különösebben. Mikor délután már majdnem besötétedett, úgy nézett ki, már csak a tesztelés van hátra. Aztán jött a döbbenet, hogy a villogó nem működik. Legvégső esetben kihúzták a vezetéket és észrevették, hogy elszakadt. Na igen, mert valaki szétfúrta az előre bebetonozott csövet, amit pont arra a célra helyeztünk oda előrelátóan, hogy a majdani villogó vezetéke ne látszódjon kívülről. Nem is tudom, miért gondoltam, hogy van olyan munkás, aki mindent rendben tud csinálni és nem követ el egy apró gikszert sem. :( A végeredmény: Már javában sötétben, mesterséges fénynél kellett befejezniük a munkát. Persze hogy a betonpillér oldalán megy fel a vezeték, amit nekünk kell majd bevésnünk, ha nem akarjuk, hogy látszódjon. (Ezzel bukták a borravalót!) A másik sajnálatos dolog, hogy kissé háttérbe szorult az öröm, amit a motoros kapu nyújt, ugyanis ezentúl kocsiból kiszállás nélkül juthatunk az autóval a garázsba! Hurrá! :)
Mivel igen későn mentek el és egész nap nyitva volt a kertkapu, kutyáink sem élvezhették a friss levegőt és a napsütést. Újabb rossz pont, de most már leszállok róluk!

Mára teljesen lerobbantunk. :( A torkom egész nap fájt, a fejem szét akart robbanni... Petinek már csak reggel fájt a torka, viszont mától a papírzsepiket pusztítja tömegesen... A tüneteink alapján megállapítottuk, hogy kb. 2 nappal vagyok lemaradva Peti mögött. így előre látom, mi lesz majd velem. :D
A viccet félretéve: nem mentünk ma dolgozni. Jobbnak láttuk itthon maradni és nem megfertőzni a körülöttünk élőket, ezért megmutattuk magunkat egy orvosnak. Eljött a pillanat, mikor Peti is átjelentkezett az Én dokimhoz, aki még mindig pesti, de legalább közel van. Egyszerűen nem ismerjük az itteni háziorvosokat és nem merünk csak úgy, találomra választani...
Más: Tegnap este bevágtam a lábamat valamibe. Már nem emlékszem, mi volt az, de nem is érdekes. A lényeg, hogy a bal lábamon (ami gipszben volt) az achillesnél ütöttem meg és nem kicsit volt fájdalmas. Első reakcióként megtapogattam és észrevettem egy dudort. A másik lábamon nincsen, szóval kicsit megijedtem és azonnal megmutattam Petinek, akit fel kellett ébresztenem... Szegény már épp elaludt volna, de fontosnak éreztem. A dudort Ő is látta és tapintotta, ezért azt terveztük, hogy ma megmutatom a sebészeten. Aztán ma úgy gondoltam, először elég lesz a háziorvos is, ha már úgyis megyünk hozzá. Ránézett és azonnal mondta, hogy az achilles ín gyűrődött fel és egy kis csomót alkot. Kaptam rá kenőcsöt és megnyugodtam. Már attól féltem, hogy esetleg rosszul forrt össze a csontom vagy valami, de hála az égnek ez alaptalan volt! :) Valószínűleg a gyógytorna közben húzódott vagy gyűrődött meg. Vagy túl erőltettem vagy épp az ellenkezője. :) Ezen okosságokat már a neten olvastam.

A kertben és a házban, ház körüli dolgozásról ma nem igazán beszélhetünk. Max, ha ide nem számítjuk a szobanövények meglocsolását, de ezzel ki is fújt. :)
Cicáink és kutyáink el nem mondható örömmel fogadták, hogy itthon maradtunk velük. Egész délelőtt birkóztak és játszadoztak, majd délután elfoglalták pihengélős helyeiket és mély álomba zuhantak. Az is lehet, hogy minden nap ez megy, csak Mi nem látjuk, mindenesetre jó volt azt gondolni, hogy nekünk szólt az örömük! :)

Legalább az időjárás szuper volt ma. A Mi kedvünk és állapotunk már kevésbé. Továbbra is küzdünk a torok- és fejfájással, hőemelkedésekkel, köhögéssel, amihez ma az orr fújás is párosult. Egészen délutánig próbáltunk nem tudomást venni az állapotunkról, de aztán csak feladtuk. Peti az ágyban fekszik a kutyákkal - :) -, Én pedig próbálok egy bejegyzést összehozni...
Én a reggel tovább alvás híve lennék, de az olyankor baromi nehéz. Minden kis állatka iszonyatosan kipihent és minden alkalmat megragadnak egy kis rosszcsontkodásra. így volt ez ma reggel is. A kutyák még hagyján, bár Süti úgy gondolta, majd Ő kipucolja a cicaalmot, ha már Én nem érek rá... Vilmos viszont újból a hűtőmágneseimet igyekezett ledobálni a többieknek, akik bajnokságot rendeztek a konyhában, ki tudja messzebbre pofozgatni a házban. Miután ez ment kb. 1 órán keresztül, drasztikus lépésre szántam el magam: Az összes hűtőmágnest leszedtem és betettem egy dobozba, majd a kamrába... :( Elég fájó ez nekem, mert imádom őket, de nincs más megoldás. A terv az, hogy majd ha lesz a kamrában egy mélyhűtő, azon lesznek a mágnesek. Vagy egy sima táblán, amit be fogunk szerezni hamarosan (remélem).
Peti próbált segíteni egy kicsit, mivel kiment a kertbe és vitte magával a kutyókat. Na nem, mintha púpok lennének a hátunkon, de ha az ember beteg és nyűgös, elég nehéz mind a hatukkal elbírni. :( Szóval Peti hőemelkedéssel küszködve, de festegetni kezdett. Azt mondta, még jobb is odakint, mert jobb a levegő és süt a nap. Festés után hordott pár talicska komposztot a veteményesre és szépen elterítette. Majd feldarabolta az általam levágott, elvirágzott virágokat. Ez az Én feladatom lett volna, de a sok hajolgatástól lüktetni kezdett a fejem... Na meg megígértem Anyukámnak, hogy kimegyünk a temetőbe. Eredetileg Peti is jött volna, de inkább itthon maradt, míg még fent volt a nap. Haladni akart: Szerintem érezte, hogy holnap már nem lesz ereje ilyenekre... :(

Kutyókák egész nap a kertben rohangáltak. Sütinek az orra, mintha odatapadt volna a földhöz. Én nem tudom, mit szaglászik annyira mostanában: Vagy érez valami állatot, aki a kertben mászkál mondjuk éjjelente vagy csak valami rágcsálni valót keres... Mindenesetre nagyon fontosnak látszik, ahogy fej és orr lehajtva pásztázza a kert minden egyes centiméterét. Masni manó inkább csak Apa-gazdival volt egész nap. Mellette ült, mikor az elszáradt virágokat vagdosta, festés közben pedig a lábai közül kukucskált. Olyan volt, mintha összenőttek volna, de legalábbis Masni valami féle testőrt játszott. :)

Cicók mai napja is remekül alakult. A reggeli bajnokság után is megmászták párszor a hűtőgépet, de már nem tűnt olyan izgalmasnak, hiszen mindig üres mancsokkal és fogakkal huppantak le róla csalódottan! Bemutattak pár kitekert alvópózt és tündérek módjára kezdtek viselkedni. Délután még egy kis napozás is belefért a napjukba, majd vacsi és némi birkózás után ismét aludni tértek. Jó lehet cicának lenni! :)

A torokfájásunk nem hogy csillapodott volna, de inkább erősödött. :( Petinek már az orra is folyik és egész nap hőemelkedése volt. Nekem pedig egész napos torok- és fejfájással kellett megküzdenem. Szóval szerintem egyenes úton vagyunk a teljes lerobbanás felé...

Ahogy terveztük, ma leutaztunk Szarvasra és ellátogattunk a temetőbe. Vittünk koszorúkat és mécseseket, ahogy azt kell. Na meg egy krizantém csokrot, amit a saját kertünkből szedtem reggel. :)
Az indulás ugyan nem volt zökkenőmentes, mert kétszer is vissza kellett fordulnunk, ugyanis itthon maradt pár dolog... Odafelé Peti vezetett, majd mivel élt egy régi pálinka féle gyógymóddal, visszafelé nekem kellett átvennem a kormányt. Nem mondhatom, hogy kellemes volt: Indulás előtt 2 bogyót is be kellett kapnom, hogy elmúljon a fejfájásom. Hát az elmúlt, viszont ennek köszönhetően majdnem elaludtam a volánnál, ami nem kis veszélyt hordozott magában...  Végül csak hazaérkeztünk épségben.
Sajnos itthon nem volt idő kimenni a temetőbe, de holnap mindenképpen pótoljuk!

Állatkáink megint csak iszonyatos módon örültek hazaértünknek. Kutyóink nagyon rendesen viselkedtek, egészen rendben találtuk az előszobát...
Cicóink viszont csak a vacsit követelték. Majd miután kialudták magukat, rosszalkodni kezdtek. Vilmosom megint lelopkodta a plüss hűtőmágneseimet és közösen fociztak volna a konyhában, ha nem lopkodtam volna vissza tőlük. Szóval most a plüss állatkák a kamrában éjszakáznak... 

Már kb. egy hete mind a ketten kisebb torokfájással ébredünk. Nálam enyhe fejfájás is jelentkezett délelőttönként, de csillapító hatására mindig elmúlt. Viszont a minden reggeli torok égés és a rossz közérzet megmaradt, sőt fokozódott. Olyannyira, hogy Peti ma délben hazajött a munkából, mert nem érezte jól magát. Már köhög is és hőemelkedése van... Délután megivott egy NeoCitrant és itthon kúrálta tovább magát. Látszólag nem javult semmit, pedig kellene, mert holnap hosszú út vár ránk.

Voltak viszont olyanok, akik igenis örültek neki, hogy Peti ma korán hazajött. Na igen: a négylábúak! :) Cicók hamarabb kaptak enni és kutyók futkározhattak a kertben kedvükre. Állítólag nagyon sokat voltak kint és alig akartak bejönni, mikor Apa-gazdi hívta Őket! :) Ezt Én is tapasztaltam este... Süti még ki is kéreckedett. Többször is. :) Rohangált és valami műanyag madzagot vonszolt maga után, na meg tépkedte ezerrel! Mikor sikerült elorozni tőle és a kukába dobni, megnyugodott... Vagy belenyugodott, hogy nincs több madzag rágcsa! Most mind két kutyó békésen fekszik az ágyában és madzagokról meg szomszéd cicákról álmodnak!

Úúúúgy szeretném azt mondani, hogy ez a mai nap is csak egy átlagos nap volt. De nem lehet. Ma voltam a dokinál a leleteim eredményéért, és elbeszélgettünk. Igazából nem is a leletekkel van a probléma: Hiszen minden a legnagyobb rendben van. A vércukrom tök szuper. A vércukor terhelés is kiváló eredményt mutat. Az összes hormon eredmény normális, még Peti eredményei is tökéletesek! Akkor meg hol a bibi? Hát ez az. A doki szerint már holnap kezdhetnénk a lombik programot, ha az ultrahang nem mutatna valami oda nem illő dolgot. :( Amit bizony műteni kell... Hamarosan... 
Tehát hiába a jó eredmények, mégis mély lehangoltságban tartottam hazafelé. Holnap beszélnem kell megint a dokikkal, időpontot egyeztetni és felkészülni a kórházra.
Itthon Petivel is átnéztük a leleteket, majd beültem a manók közé játszani. Mondanom sem kell, hogy azonnal feledtették velem minden bánatom! Bújtak rettenetesen és kezdtek összeveszni rajtam, vagy inkább, hogy kié legyen a papírzsebkendőm. :) Szédületesek, mikor hatalmas küzdelmet képesek végrehajtani egy-egy tiltott dologért. Persze úgysem engedjük egyik kutyónak sem, hogy zsepit egyen...! :)
Cicókáimat pedig még most is csodálom! Olyan szépek, tiszták és elevenek! Az az érdekes, hogy kisebb kihagyással ugyan, de nagyon régóta van macsekom. Ezen idők alatt mindig velem aludtak és mégis negatív lett a toxoplazma eredményem. Többek között ezt is nagyon nézik a terhesség alatt és azt megelőzően. Titkon abban reménykedtem, hogy már átestem rajta tünetmentesen, hiszen akkor nem kellene a jövőben ettől tartani... De mégsem! Ezzel csak azt szeretném üzenni, hogy ha betartjuk az alapvető tisztálkodás alapjait, akkor szerintem nincs mitől félni: Alomtisztítás után azonnal kézmosás, stb...
Utána is olvastam a dolognak és pl. ha kesztyű nélkül kertészkedünk, akkor sokkal nagyobb az esély a fertőzésre. (Mondjuk Én ezt is rendszeresen teszem :D)

Most egy nagyon rövid bejegyzés készül. A mai napom az új telefon kiválasztása körül forgott. Abban biztos voltam, hogy Nokia lesz, mert világ életemben Nokia telefonom volt. Valahogy ragaszkodom hozzá... Egyesek mondták már, hogy túlzottan márkahű vagyok, nem csak ebben a dologban! Ez van. Ha nincs ezzel bajom, miért ne? Én így gondolom.
A lényeg, hogy munka után elmentünk egy Nokia üzletbe és megszületett a döntés. Volt nagyon sok, csodaszép telefon, csodás tudnivalókkal meg minden. Ami nekem fontos volt, hogy sok legyen benne a memória, ezen kívül csak az alapok. Végül egy "kompromisszumos" megoldással a kevésbé drága készüléket vettük meg, de kaptam hozzá egy plusz memória bővítő kártyát is! így most már majd használhatom zenehallgatásra is nyugodtan! :)
Már most este elkezdtem átrakosgatni az adatokat, neveket és telefonszámokat az új telefonba, de ez még időbe fog ám telni... Nagyon örülök neki! Köszönöm Bogár!!! :)

Az egész itthon töltött időm is a telefon körül forgott, szóval a manókkal is csak keveset voltam. Inkább Apa-gazdi látta el a szórakoztató szerepét. Estefelé azonban mindenki lenyugodott: Kutyók rágcsáltak, cicók pedig bőszen alvásba kezdtek...

Ma is csak a szokásos... Reggel korán mentünk dolgozni, végig robotoltuk a napot, majd este siettünk haza a manókhoz! Hazaérve kicsit felbosszantottam magam attól, hogy a szembe szomszédunk rokonai már megint az utcán parkoltak, így nem tudtam rákanyarodni a garázsra. A baj az, hogy egy elég szűk zsákutcában lakunk. Anno írtunk is egy úthasználati megállapodást, hogy senki nem parkol az utcán, hiszen ezzel a többi lakót akadályozza. Nem is lenne baj, ha néha-néha mégis megtörténne... A szembe szomszédaink ezzel szemben most már napi rendszerességgel akadályoznak minket. Ma is becsöngettünk és igen mérgesen szóltunk, álljanak arrébb! :(

A másik mai történés, hogy szegény telefonom úgy néz ki, megadta magát. Most már nem hogy nem csörög, de bekapcsolni sem tudom. Illetve megy a dolog, de pár órán belül lemerül, kikapcsol és nincs az az Isten, aki életet leheljen bele az aksitöltőn kívül. Azzal ugye meg nem rohangálhatok. Ezért ma böngésztem egy kicsit a netet és rátaláltam pár potenciális utódra, amit reményeim szerint a napokban meg is vásárolunk. Nagyon sajnálom a mostanit, igazán nagyon kiszolgált! Majdnem elcsábultam egy ugyanilyen modell iránt, bár az használt, mivel ezt a szériát már nem gyártják... :(

Itthon már tényleg nem történt sok említésre méltó, ha csak nem az, hogy most már bizonyos: Masnika a házban tölti a napját az elkerített rész helyett. Bizonyítékokat találtunk, amik elárulták a pici kuttyot. Hála az égnek, Ő nem az a kár okozó fajta... :) Tavasztól amúgy is kint lesznek a kertben, addig meg... Nem bánjuk, ha neki így tetszik. (Tenni nem nagyon tudunk ellene, mert bezárni végképp nem szeretnénk ennél kisebb helységbe...)

Megint írhatnám, hogy egy teljesen átlagos, dolgos hétfőn vagyunk túl. Ez többé, kevésbé így is van. A pénzpiac még mindig a feje tetején áll, szóval a mi munkánk az egekben. Ha furán fogalmaztam, akkor ez azt jelenti, hogy a napi átlag tételszámnál a napokban kb. 3-4 szer annyi megbízás van. Ezt feldolgozni pedig csak teljes létszámmal lehet. De még így sem könnyű, sőőőt: fárasztó. Ma is sokáig voltam bent és holnap szintén korán be kell mennem...
Itthon az állatkák ennek nagyon nem örülnek, hiszen egyedül vannak egész nap. Most este vettük észre, hogy Masni már simán átmászik a paravánon. Ha visszatessékelem ugyan, akkor a helyén marad, de ki tudja mit művel itthon nap közben... ?!

A telefonomba sikerült életet lehelnem, de nincs hangja, tehát nem hallom, ha valaki csörög... :( Kisebb probléma, hogy a kamerája is tönkre ment, bár amúgy sem használtam valami sokat... Szóval most új telefon után nézek hamarosan...

Most hirtelen csak ennyi, mert ezt a kis szösszenetet is hatalmas önerővel kellett megírnom. Majd leesik a fejem és az ágy is annyira hivogat! :D  Holnap hajnalban kelés...

Ma ünnepeltük meg családi körben a névnapomat. Ebédre jöttek a Szüleim és a Bátyámék. Kicsit úgy éreztem, hogy a délelőttömet a konyhában töltöttem, de megérte. Minden nagyon finom lett, legalábbis Petinek és Nekem is nagyon ízlett az egész menü. Fokhagymakrémleves pirítóssal és sajttal, majd töltött csirkecomb sült krumplival és salival. Ezek után pedig Búvár túrós sütemény.

Délelőtt még pár kerti munka is belefért, legalábbis Petinek mindenképp. A ház oldalánál elegyengette a földet, mert néhol kicsi domb kerekedett. Majd kevés ültetés és lombgyűjtés.
Délután pedig, miután a vendégek elmentek, kihasználtuk a maradék egy órát világosban, felszedtük az angyaltrombitát és behordtuk a garázsba a muskátlikkal együtt. Most már félek a fagyoktól, hiszen a jövő héten már november lesz...

A nap tetézése képpen elkövettem egy iszonyat bénaságot. Most nem részletezném, hogyan, de beejtettem a mobilomat a wc-be... :D Azóta próbálom kiszárítani és életet lehelni bele. Most döbbentem csak rá, hogy minden adat, telefonszám és dátum, ami fontos nekem, ebben a telefonban leledzik. Remélem, sikerül még átmenteni valahova, ahol biztonságos...!

Most az a baj, hogy az óra átállítástól egy kicsit meg vagyok zavarodva, a mai egész napi munkától pedig fáradt vagyok... :(

Ma ismét nagyot haladtunk előre kertünk csinosításában. Oldalt és elöl szorul még a kertünk nem kevés munkával járó "parkosításra". :) Ma a tegnap és a héten beszerzett növények nyerték el végleges helyüket. A legnagyobb változást talán a két Molyhos tölgy okozta, amit így utólag talán túl közelre ültetünk egymás mellé, de... Most már így marad! Én talán a legjobban a Júdásfának örülök, amit most még a legnagyobb jóindulattal sem lehetne fának, de még bokornak sem nevezni. A kertész szerint azonban igen szép, vastag törzsű fává fog cseperedni! :) Hogy Peti melyik növénynek örül a legjobban, azt nehéz lenne megmondani. Szerintem a Berkenyéknek és a tölgyeknek. Végigdolgozta az egész napot és most úgy érzi magát, mint egy hulla. Ezt a fáradtságot próbálja meg éppen most is leplezni egy üveg sör társaságában! :)
Mindent összevetve megint nagyon jó körbenézni a kerten. Nagyon sokat változott egy nap alatt is a környezetünk! Még sokat kell gazolni és csinosítani, de abszolút megéri!!!
Az Én napom, nem csak a kertészkedéssel telt. Megint csak iszonyatos fejfájásra ébredtem, de nem volt megállás: Egy bogyó után fél órával indultam bevásárolni... Aztán itthon gazoltam egy keveset: Az oldal kerítés melletti murvás részt kellett megtisztítani. Hiába a murva, csak átjönnek rajta a gyomok. Illetve, nem is! Inkább a fűmag szóródott vagy a szél vitte oda a füvesítés alkalmával. Minden esetre egész nyáron csak most kellett kigazolni az egészet. Tényleg sokkal kevesebb vele a munka, mintha nem lenne befedve! Megint jól döntöttünk...
Gazolás után Petinek segédkeztem egy keveset, na meg fotóztam. Este pedig porszívóztam, rendet raktam és előkészültem a holnapi vendéglátásra. Megcsináltam a salátát és a sütit. Holnapra csak a leves és a főétel maradt. Mind két fogás elég rizikós, mert a levest most fogom életemben először csinálni, a főételt mondjuk másodjára, de akkor is... :) Ha minden kötél szakad, max. eszünk sütit salátával! :D

Avagy fa és bokor beszerzési körúton...

Ma levezettem majdnem 500 km-t. Reggel Monoron kezdtem, ahonnan egy Júdásfát és 4 Mahóniát hoztam haza. Ha már ott voltam, körbenéztem picit. Nem is kellett nagyon nézelődni, mert a szememet majd kiszúrta a sok csodaszép színű krizantém. Vettem is 2 új színt, fehéret és rozsda bordót. Remekül fog majd mutatni az eddigiek mellett. Minden vágyam így teljesüljön: pont tegnap emlegettem, hogy szeretnék még pár színt a meglévőek mellé! :)
Monor után hazajöttem, de csak röpke fél órára. Ezalatt kiengedtem a kutyikat a kertbe, had élvezzék a mai remek időjárást. Sütött a nap hétágra! Tegnap bezzeg... :(
Aztán nosza, irány a nagyobbik túra. Először Balatonföldvárra mentem, ahol a 2 Molyhos tölgyet szereztem be. Peti nézte ki ezt a két fát interneten, és az országban csak 2 helyen találtunk rá. Egy hatalmas faiskolába "tévedtem", ahol előre be kell jelenteni, hogy az ember mit szeretne vásárolni, hiszen nagyker., így csak azt a növényt szedik fel a földből, amit el is visznek még aznap vagy másnap...
Ezek után már csak egy kicsit sem elhanyagolható dolgom akadt, hogy Petiért menjek Csesznekre és együtt hazautazzunk. Haza Komárom felé jöttünk, szóval a mai napom felfogható egy kis "Ismerd meg országodat, de legalábbis a nyugati felét..." turnénak is! :)

Este igen fáradtan estem be a kapun, de annál lelkesebben mutogattam páromnak, hogy mi, mindent csináltam és vásároltam, míg Ő távol volt.
Később még Szüleimhez is átmentünk a kutyákkal, ahol egy kellemes Uzo-nak köszönhetően, kissé bódult állapotban írom most ezt a blog bejegyzést... :)

Ma a munkával próbáltam meg elfeledni, hogy férj nélkül maradtam pár napra. A sok-sok terv közül csak párat tudtam elvégezni, mivel déltől esni kezdett az eső. Nem jött jól, mert kiteregettem a teraszra. Annyira élveztem, mikor nyáron kitettem a ruhákat és mire a második adag mosás készen lett, már száraz is volt az első... Azt hiszem, ennek az időszaknak vége egy időre. :( Most kénytelen voltam az egyik szárítót egy szobába tuszkolni, a másik pedig itt éktelenkedik a nappaliban. Cicáimat pedig igyekszem sakkban tartani, hogy elrettentsem Őket a polólerángatós játékuktól! :)

Reggel korán keltem, ahogy szoktam. Szokásos teendők, majd teregetés és nekiálltam első számú, legfontosabb tervemnek: sufni kitakarítás és átrendezés. Remekül sikerült. Olyannyira, hogy a kuka megtelt, és még egy zsákot is telepakoltam a régi festékes vödrökkel, meg miegymással...
Na ezek után vívtam nem kis harcot az esővel és a két ruhaszárító bevonszolásával a házba. Bent egy kis takarítás, majd mikor alábbhagyott a csöpörgés, megint kimentem. Összetekertem a slagot és leszereltem a szivattyút. Na meg csináltam a kút köré a múltkoriban épített monstrum fölé egy fedőt vagy mit... Hogy ne ázzon majd a szivattyú. A lényeg, hogy ma méretre fűrészeltem néhány deszkát és igyekeztem összeszögelni. Bár ez megfelelő szögek hiányában kicsit bajos volt, de korrigálni még lehet! :) Amúgy a legjobbkor csináltam, mikor le is szereltem a szivattyút: Remek! Télen nincs is mit védeni... Haha :D
Ja, igen: Átültettem a bőrleveleket is, most már remélem a végleges helyére a gáz- és a villanyóra közé a garázsfeljáró mellé a kerítéshez! :)
Annyi mindent terveztem még, és a lista olyan hosszú. Mégis: Elég fáradtnak érzem most magam...!

Kutyókáink végig kint voltak velem, kivétel, mikor Masnika igen jó színészi képességeivel játszotta a "Fázom Anya, engedj be!" magánszámát. Majd 5 perc múlva kikéreckedett... :) Nagyon jól érezték magukat, sorban lopkodták el a dolgokat a sufniból kipakolt holmik közül. Aztán délután, mikor már vizes volt a fű... Egyszer csak megláttam Őket csutakosan, szürkén és sárosan! Birkóztak és kergetőztek, Ők ugye nem nagyon törődtek vele, hogy mennyire meglátszik majd ez rajtuk. Bejövetelkor azonban olyan édesen tartották magukat, hogy törölgessem a mancsukat és az "alvázat"... Dicséretet érdemeltek! :)
Még valami, amit tudni kell, hogy Masnika ma is kereste Apa-gazdit! Mikor a reggeli után bejöttünk, rohant először Apa számítógépéhez, majd a hálóba, majd előre a helyükre, s végül a fürdőbe. Majd megállt velem szemben tanácstalanul. Nagyon okos pici kutty! Azt hittem megzabálom! (Ugyanis minden reggel úgy játszódik, hogy Apa-gazdival csak a reggeli után találkoznak a kutyók és akkor ezen útvonalak valamelyikén előbb-utóbb ott is van a várva-várt üdvözlés...)

Ma Apa-gazdi elutazott. Ezért a szabad este, de meg kell hogy mondjam, nagyon hiányzik. Nem csak nekem: Még az állatkák is észrevették, hogy kicsit üres a ház nélküle... Hülyeség, tudom... De mégis! :)
Reggel váltunk el, majd Peti gyalog, illetve busszal ment a találka helyre és a barátaival elutaztak Csesznekre a szokásos őszi túrára. Én is szoktam menni, de a mostanit, mint az utóbbi időben szinte mindet, kihagytam. Itt vannak a "gyerekek" és a rengeteg teendő a ház körül. Most írtam egy hosszú listát, de már előre látom, hogy csak a töredéke lesz készen a hét végére... Azon kívül vasárnapra vendégeket hívtam a Szüleim és Bátyámék személyében, szóval igyekszem egy ünnepi menüvel is előállni! :)

Ma Peti még kihasználta a szabad délelőttjét és elpakolta a napokban felkaszabolt deszka darabkákat és egy kis földkupacot is odébb rakott, hogy a bőrleveleket a végleges helyére ültessem. Örömmel jelentem, hogy teljes egészében kitaláltuk és megterveztük az elő és oldalkertet is. Megvan, hogy hova, milyen virág, bokor és fa kerül. El is kezdtük a beszerzésüket és már előre örülünk a látványnak!!! :)

Az Én napom átlagos volt, egész nap végeláthatatlan munka és papírhalmaz. De mindezt azonnal elfeledtem, mikor hazaérve a két kutyó körbeugrált, aztán meg a négy macsek együtt rohant a konyha felé és pislogtak nagyokat a vacsit remélve! Imádom Őket. Azt el kell mondanom, hogy mikor Süti és Masni bejöttek a garázsba, üdvözlésem után azonnal Apa-gazdit is keresték: Körbe rohangálták a kocsit, majd a kertbe kiengedve a házat is...

Ma volt a névnapom. Hazudnék, ha azt írnám, boldog vagyok! De mindenkinek köszönöm, aki ma gondolt rám és ezt tudatta velem. Netán volt annyira figyelmes, hogy fel is köszöntött! Az élet szép, és legalább régi, kedves barátaim rám találtak a mai napon! Nagyon köszönöm nekik innen is és remélem, hogy a jövőben sokkal többet fogunk beszélni és találkozni! :)

A mai nap egy ehhez kapcsolódó "kis" malőrtől eltekintve a megszokott mederben folyt. Peti itthon tevékenykedett tényleg derekasan, Én meg a melóban gályáztam. Az itthoni tengernyi teendő a szokásos lazúrozás volt, ami közé beékelődött egy kis betonvas háló festés is. Ez sokkal nehezebbnek bizonyult, mint az várható volt. A tengernyi teendő közé tartozott még talán idén utoljára a fű lenyírása és két Fekete Berkenye bokor beszerzése.

Peti ezen a héten szabadságon van. Ami ugye csak három szabad, itthon töltött napot jelent, bár ha jobban belegondolok, csak kettőt, mivel szerdán elutazik. Viszont addig is remekül el tudja kezdeni az előkertünk csinosítását és nem utolsó sorban tovább lazúrozni a kerítés léceket. A hangsúly ma mégis inkább az előkerten volt. Azt már elhatároztuk, hogy hova milyen növényeket ültetünk, és el is kezdtük megszervezni a beszerzést, de mindenek előtt meg kell "tisztítani" a területet. Ide pakoltuk ugyanis anno a kocsibeállóhoz ingyen kapott beton köveket, na meg a garázskaput átívelő deszkákat. Ma Peti mindent elhordott a ház oldalába és a léceket még fel is kaszabolta. A halomra hordás ugyan holnapra maradt, de így is nagyon sokat dolgozott a párom! És még a lazúrozással is haladni kellett! :)

Velem semmi, de semmi különös nem történt. Reggel megint voltam vérvételen, ahol a sikeres "eligazításomnak" köszönhetően elsőre sikerült elég mélyre szúrni a tűt, hogy elérjék a vénámat! Hurrá! :D Megint később értem a munkába, így megállás nélkül elég feszített tempóban dolgoztam fél 6-ig, majd alig vártam, hogy hazainduljak!!!
Itthon egy igen lefárasztott társaság fogadott. Mivel Peti itthon volt, a kutyák egész nap a kertben hancúroztak, estére már csak dőltek egyik helyről a másikra! Cicáink pedig a vacsora hatására vonultak csöndesebb helyekre emészteni és szunyókálni. :)

Bizony, ma részt vettünk életünk első Beagle találkozóján Tatán. Délelőtt 10-kor volt gyülekező, ezért reggel sem kellett kapkodni. Volt idő az itthon maradtakra is. Masnikát tényleg itthon hagytuk és így utólag belegondolva, nagyon jól tettük. Nem is tudom pontosan, mennyi Beagle-vel találkoztunk, de a szám a 100 felé közelít. Állatira jól éreztük magunkat. Igaz, hogy csak egy versenyen indultunk, de nagyon kellett ez a tali Sütinek. Kissé betojin viselkedett. Egész nap a lábunk közelében ücsörgött és csak a farkát behúzva merészkedett egy kicsit messzebb. Szaglászni sem nagyon engedte magát. Talán megrémült a sok-sok kutyától, de délutánra azért változott a helyzet! Kevesebben is lettünk és az őrült Beagle rohangálás is megszűnt! :D Még ekkor sem mondanám, hogy teljesen bátor lett, de nagyon sokat változott a reggeli "bebújunk Apa-gazdi táskájába, hátha nem vesznek észre" jelenet óta.
Volt több versenyszám is, de Mi egyenlőre csak a virslievésbe neveztünk. Itt egy ládából kellett a virsli darabkákat kihalászni és megenni, de nem akármilyen módon. A vízen úszkált 5 kis műanyag tálka és abban voltak a virslik. Süti derekasan teljesített. Na nem végzett az élen, de nem is utolsóként és a virslit teljes egészében elfogyasztotta. Nagy dicséret járt neki!!! :D
Volt még akadálypálya - ezt csak magánszorgalomból próbáltuk ki egyszer -, volt gyorsasági és a gazdiknak süti sütő verseny is. A tombolán pedig 2 dolgot is nyertünk. Egy sípolós gumi malacot és egy frizbit vagy rágcsát, ez majd még elválik. A kutyák eldöntik, mire is használják! :D
Mindenkinek nagyon köszönjük, főképpen a szervezőknek!!! Nagyon jól éreztük magunkat és el is határoztuk, hogy legközelebb egy túrára is elmennénk, hátha ott hamarabb oldódna Sütemény, na meg oda talán már Masni is elkísérne minket.
Elég sok képet csináltunk, de ide a blogba csak a ránk vonatkozó képek kerülnek. A többit megtalálhatjátok itt!

Ma is munkanap volt. Igaz, szombat, de igazából péntek... Vagy fordítva? :) A lényeg, hogy a jövő hét pénteket dolgoztuk le ma, így lesz 4 nap pihenőnk egyhuzamban. A "pihenőről" majd még beszélünk, de most minden esetre nagyon örülünk neki!
Csak Én mentem ma dolgozni, Peti megkapta mondjuk szabadságnak. így megint volt egy kis ideje a kerítés léceket lazúrozni. Na meg felügyelni a kutyókra, cicókra...
Én már 4 órára itthon voltam. Meg mondom őszintén, el bírnám viselni, ha minden nap ilyenkor már itthon volnék. Volt idő a kutyikkal a kertben lenni, nem kellett kapkodva etetni, takarítani és még a kedvenc sorozatomból is meg tudtam nézni 3 egész részt! :)

Múltkor nem írtam, hogy a kedvezményes chipekhez még ajándék csomagot is kaptunk. Nevezetesen 2 x 1kg Pro Plan kutyatápot. Ma utánanéztem a dolognak és kiderült, hogy egész jó kis táp. Ugyanolyan prémium táp, mint amit eddig is teszteltünk és előnyben részesítettünk. Jelenleg a kutyák kicsi koruk óta Eukanubát esznek, ugyanis mikor kórházban voltak, ezt kapták. Aztán nem akartunk hirtelen váltani. Most is csak azért próbálkozunk mással (Royal Canin és ez a Pro Plan), mert már nem is emlékszem ki említette, de talán megszűnne Süti "végtermék-evő" problémája, ha talán nem érezné még ott is az "illatot". Igazából most már nem nagyon hiszek benne, de egy próbát mindenképpen megér. Mind két fajtából van most már 2kg, így indulhat a tesztelés! 
Ma felvettem a táblázatba a harmadik fajta tápot is. Megint hangsúlyoznám, hogy saját, mai adatok alapján történt a gyűjtés, tehát az adatok esetlegesen változhatnak.

A mai nap igen korán indult, hajnali 4-kor csörgött az óra. Azt terveztem, hogy szépen, lassan na és persze halkan kislisszanunk a fürdőszobába, hogy a kutyák még véletlenül se ébredjenek fel ilyen korán. Ez a terv nem jött be: Amint kiléptem a szobából, Masnika felpattant a fotelra és farok csóválva adta tudtomra, Ő bizony már ébren van! Olyan volt, mintha egész éjjel azt leste volna, mikor jövünk már ki a hálóból! :D
Nem volt mit tenni, elkezdtük a szokásos menetrendet. Kutyák a kertbe, cica etetés, alomtisztítás, kutya etetés, mosogatás, felsöprés... Süti és Masni a reggeli után gyorsan elvégezte dolgát - kint!!! :))) - és jöttek a terasz ajtóhoz toporogni. Mikor bejöttek, felköltöztek a kanapéra és onnan figyelték kissé álmosan, hogy mit is csinálunk Mi eme korai órán. Majd eltűntek a hálóban, gondolták, majd Ők visszacsalogatnak minket, de nem sikerült. Sajnos még sötét volt, mikor eltűntünk a garázsban, Ők meg itthon maradtak egyedül a macsokkal.

A munkában igen nagy őrület volt. Kicsit megbolydult most a pénzpiac, ezáltal kb. 3-4x annyi megbízásunk érkezett, mint pl. egy átlagos napon... Kicsivel 6 előtt értem be és az ebédet leszámítva (kb. 15 perc) megállás nélkül dolgoztam délután fél 6-ig. Akkor is csak azért tudtam eljönni, mert lesz egy holnapi könnyebb nap, amikor a mai elmaradásokat bepótolhatjuk. Remek! :(  Na ennyit a munkáról, erről nem is szoktam írni...
Ja, igen. Még egy momentum. Mivel ennyire korán mentünk, a kocsival is egészen bementünk a belvárosba. Még mindig él az a lehetőség, hogy a pesti alsó rakparton ingyen lehet parkolni a Lánchíd és a Kossuth tér között. A régi (kb. 2 éve parkoltunk ott utoljára) módi azonban annyiban változott, hogy a rakpartot kiszélesítették, a parkolókat pedig lekicsinyítették. Tehát az autók most már nem egymás mellett parkolhatnak, hanem egymás mögött. Ez pedig azt eredményezi, hogy sokkal kevesebb ingyen hely van. Mi kb. fél 6-kor érkeztünk és bizony már nem bővelkedett szabad helyekben a terület.

Mindezeket leszámítva, nagyon jókedvűen indultunk haza. Peti eltervezte, hogy a ház elé majd milyen bokrokat ültetünk, és ezeket hol lehet megvenni. Egész úton hazafelé ezt egyeztettük! :)
Itthon pedig két őrületesen ugráló kutyus fogadott minket a garázsban. A konyhában pedig 4 igen éhes macs! :) Bizony régen volt már a reggeli időpontja, azóta kiürültek a pocakok!
Még valami: Most este vettük észre, hogy Masni valószínűleg megint tüzel. A nunija újra megduzzadt és nyalizza magát alul. Ez csak azért szomorú, mert vasárnap készülünk életünk első Beagle talijára, ahova Masnit is szerettük volna magunkkal vinni... így meg ugye nem ajánlatos. Még vacilálunk, hogy itthon maradjon egyedül, vagy esetleg Peti se jöjjön el velem, de erről nem nagyon akarok hallani. Szóval még meglátjuk!