A Nagy család élete

Ma végre eljutottunk az állatorvosunkhoz és megkapták saját chip-jüket a kutyák. Nem kis szervező készségre volt szükség, hogy odaérjünk még rendelési időben, de megoldottuk. El kellett jönnöm a melóból már fél 6-kor, de ennek fejében holnap hasonló időben - csak reggel - már bent kell lennem, hogy a mai elmaradást bepótoljam. Sajnos érthető, mert ma csak délután 1-re értem be. Addig úgy érezhettem magam, mint egy tűpárna, ugyanis vércukor terheléses vizsgálaton voltam. Megittam 75g glükózt, amitől azonnal hányingerem lett és vagy 1,5 órán keresztül fájt a fejem és szédültem... 3szor vettek tőlem vért, de 9szer szúrtak meg. Nagyon rosszak a vénáim(?), de a végére már kiderült, hogy nem is rosszak, csak mélyen vannak! Ennek tudatában az utolsó vérvétel, elsőre sikerült is. Ennyit a szenvedéseimről. Ezek után már csak a munkahelyi tömeges megbízás kupaccal és a fura hangulattal kellett megbírkóznom.
Peti napja kicsit könnyedebb volt. Ma is itthonról dolgozott és megint csak akadt egy kis ideje az itthoni teendőkre. Ma a kerítés lécek lelazúrozása volt napirenden. Sajnos megint csak egy hosszadalmas folyamatnak nézünk elébe, mert a garázsban tudjuk ugyan tárolni és szárítani a lekent deszkákat, de addig nem is lehet folytatni, míg teljesen meg nem száradtak.

Állatkáink napja is átlagosnak mondható, leszámítva az esti utazást a dokihoz és a chipeket. Mondtam nekik, hogy ezt nem azért kapták, hogy akkor mostantól szabad az út, csak hogy ez egy biztonsági kütyü, ha esetleg mégis...

Peti ma itthon maradt, itthonról dolgozott... A munka mellett akadt egy kis ideje az itthoni teendőkre is. Úgy mint a zártszelvények negyedik oldalának lefestése, a ház előtti kerítés kizsaluzása és a kerítés deszkák méretre darabolása. Este levezetésként még háromba vágta a betonvas hálót és lesöpörte a teraszt, na meg kitakarította a garázst. Eléggé fáradt volt, mikor hazaértem, mégis megpróbálta higgadtan fogadni a zsörtölődéseimet. Volt ugyanis néhány malőr, ami azt bizonyította, hogy vagy Ő nem figyelt eléggé, vagy kutyáink igen fondorlatos módon jártak túl az eszén. :)
Na meg fáradt voltam a sok utazástól. Reggel és este is több, mint egy órát utazunk, hogy eljussunk a munkahelyünkre. Szerintem ez nagyon sok idő... :(

Peti elmondása szerint a kutyók egész nap a kertben voltak és tényleg eléggé elfáradtak. Most mind a kettő fekszik egyik helyről a másikra. A cicákkal is hasonló a helyzet. A vacsora behalámolása után, elégedetten vonultak kedvenc helyeikre és bevágták a szunyát! :)

A mai napunk amúgy sem volt egy felemelő mulatság. Úgy volt, hogy munka után megyünk az állatorvoshoz, hogy kutyó manóink kapjanak végre chipet. De sajnos ez nem jött össze, mert bent kellett maradnom tovább a melóban. 6-kor indultunk csak haza, így esélyünk sem volt, hogy a 7-ig tartó rendelésre odaérjünk. :( Pláne megint sötétben és későn értünk haza, Sütike nagyon sírt. Megint mekegett kicsit és elsírta nekünk, hogy megint magára hagytuk... Pedig már nagyon várt minket! Kis húsom, annyira átérzem ilyenkor a bánatát...
Hazaérve a szokásos teendők, majd villámcsapásként ért minket a hír: Csupor (a mi volt Ferikénk) meghalt. Elütötte egy autó. :(Azonnal meghalt, így nem szenvedett. Csormolya (Olivér), sincs túl jó bőrben. 2 naponta kell vinni az orvoshoz, mert Őt meg a szomszéd kutya kapta el. Nálunk megszokták a kutyákat, így nem is féltek tőlük. Lehet, hogy ez hiba volt(?). Olivérnek meg kellett műteni az egyik lábát és a farkincáját. Most 3 lábon ugrándozik, nagyon sokat dorombol és egész vidám. Csak félő, hogy a sérült lába elüszkösödik és akkor nagy baj is lehet. Azért reméljük a legjobbakat!!! Itt is köszönöm az új gazdinak, Erzsinek, hogy megosztotta velünk a híreket, még akkor is, ha ezek most sajnos nem vidámak. Köszönöm, hogy tudunk róla!
A többi kis manóról is sajnos régen hallottam híreket, de elvárni sem tudom... Azért ha olvassák az új gazdik, légyszi jelentkezzenek!!! Köszönöm!

Sok tervünk van a hétre. Koránt sem biztos, hogy mindet meg tudjuk majd valósítani, de mindenesetre ma belevágtunk. Még a nyáron úgy döntöttünk, hogy jövőre veszünk két új szőlőtőkét. Annak viszont támasz kell. Viszont ha már nekilátunk egynek, nem állunk meg ennyinél. Én a futónövényeinknek szeretnék támaszokat készíteni. Nevezetesen a szedernek, a szomszéd kerítésénél lévő most piros bigyónak és a trombitafolyondárnak, ami majdan a garázsfeljáró felett lévő pergolára lesz futtatva. Most két zártszelvény lesz bebetonozva a földbe, majd közé sima 4-es betonvas hálót "feszítünk".
A lényeg, hogy ma Peti kifúrta a lukakat, ahova a zártszelvényeket betonozzuk. Én pedig lefestettem az egyik oldalukat. Holnap sajnos nem lesz időnk folytatni, de szerdán nem habozunk majd! :) Azt még el kell mondanom, hogy ma korán hazajöttünk, elkéreckedtünk a melóból 3-kor, mert még be kellett ugranunk a Szüleimhez is, hogy kölcsönkérjük a fúrógépeket. Köszönjük!

Nem győzöm hangsúlyozni, milyen rendes emberek a barátaink. Végig dolgozták a tegnapi napot, eszükbe sem jutott, hogy esetleg ne segítsenek... Pedig eléggé az utolsó pillanatban szóltunk. Már a tegnap este is a "megfelelő" hangulatban telt, a mai nap pedig teljes egészében úgy nézett ki, mint a tervezett hétvége. A reggelt egy kis számítógépes, játék party-van indították a fiúk, majd sütögettünk a kertben, dumcsiztunk, pihengéltünk. Szerencsére az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk. Nem is gondoltam volna, hogy mind két nap, a teraszon, illetve a kertben fogunk ebédelni! Szépen sütött a nap, a hintaágyon ülve azon gondolkodtunk, talán még fürdőruhában sem fáznánk...
Mivel mindenkinek családja van, és Boci elég messziről érkezett, sajnos már ebéd után el kellett indulniuk. Kicsit sajnáltuk, de Mi Petivel délután sem unatkoztunk. Kipihenve a fáradalmainkat, aludtunk úgy 2 órát, majd nekiálltunk rendet csinálni az új elkerített kocsibeállóban. Betakartuk a megmaradt anyagokat, Peti betemette a beton melletti réseket, elhordtuk a megmaradt zsaluköveket... Csupa kis nyalánkság. Na és nem maradhatott el a napi többszöri locsolás sem!
Mindent összevetve nagyon jól sikerült a hétvége. Remélem, mindenki nagyon jól érezte magát és jó élményekkel tért haza. Mi Petivel már azon agyalunk, hogy hova, milyen növényeket ültetünk, hogy ezt az eddig igen csak elhanyagolt elülső területet is csodaszéppé varázsoljuk. :) Jó érzés!

Tegnap már említettem, hogy Peti nagyon kedves barátai jöttek hozzánk vendégségbe. Hát mit mondjak? Ezt eddig is tudtam, de egyre jobban bebizonyosodik számomra, hogy nagyon jó emberek!!! Nagyon jól, pontosan és szépen dolgoztak ma is. Segítőkészségük határtalan!
Az ilyen barátság nagyon ritka, legalábbis szerintem. Azon gondolkodtam, hogy Én fel tudnék-e mutatni akár csak 1 ilyen barátomat is, de sajnos nem. :( Volt, mikor úgy gondoltam, de mostanra ezek a barátságok már elmaradtak... Tudom, Én is ugyanolyan hibás vagyok, mint a másik fél.
Visszatérve a mai napra: kicsit féltem, hogy a 9 órai kezdés, késő lesz, de mégsem. Mondjuk így elment az egész nap a munkával, viszont este az egész brigád átadhatta magát a B52 csábításának. Legyen elég annyi, hogy fergeteges a hangulatunk! :)
Ma készen lett minden, amit elterveztünk. A ház előtti kerítés és az ház oldalánál lévő kerítés alapjai, na meg a kút melletti monstrum. Mikor terveztünk, nem tűnt ennyire hatalmasnak. Jövőre majd virágokat ültetünk a tetejébe, ezzel enyhítve a látványt! A tetejét pedig deszkákkal fogjuk lefedni, ugyanis a szivattyút védeni kell a napsugárzástól és az esőtől. A másik nem elhanyagolható funkciója, hogy a kocsibeállóba érkező autósok nehogy egy percig is azt gondolják, félreránthatják a kormányt... Ellenkező esetben igen kemény meglepetésben lenne részük oldalról!

Ma itthon voltam szabadságon. Innen is köszönöm főnökömnek és kollégáimnak, hogy támogatták hirtelen ötletemet és ma nem kellett bemennem! Nagyon sokat dolgoztam itthon. Kitakarítottam a fürdőszobát, wc-t, kamrát, konyhát, porszívóztam, bevásároltam egész hétvégére... Nagyon kellett ez a nap, nem is tudom, hogyan készültem volna el, ha dolgozom. így remélem valamelyest tisztaságban sikerült fogadni a vendégeinket. Peti 3 nagyon kedves barátja - Boci, Szila és Szitus - érkezett hozzánk. Eredetileg egy könnyed kis, pihengélős hétvégének terveztük, aztán közbejött a betonozás. Azt hiszem, mindenki örömmel fog nekünk segíteni holnap, de azért pihenni is kéne majd egy keveset...
Peti is itthon volt ma. Anno még a garázsfeljáró lebetonozása is a terveink között szerepelt. Aztán gondolkodtunk, gondolkodtunk és végül lefújtuk ezt a részét a betonozásnak. Amúgy is lebeszéltek minket a térkő alatti betonról, mert aláfolyhat a víz és könnyen lemossa a térkövet. Szóval most zúzott követ próbálunk meg szerezni és majd azon keresztül jutunk a garázsba...
Ma viszont még nagyobbat haladtunk. Mivel a fuvaros mondta, hogy tud majd hozni ilyen követ, de nem tudja mikor... Mi meg nem akarunk már sokat várni, mert a kocsi kint áll minden éjjel a hidegben. Szóval Peti egy hirtelen ötlettől vezérelve megépítette a garázsfeljárót simán földből. A végén még régen összetört zsalukő darabokat is belenyomkodtunk, hogy ne süppedjen nagyon be az autó. Nagyon jó lett szerintem! :) A képek majd mindent elárulnak.
Közben meghozták a holnapi munkához is az anyagokat, sódert, cementet, zsaluköveket, stb... A zártszelvényeket mi hoztuk el reggel a kisautóval. :)

Cicáink egész délelőtt randalíroztak. Masíroztak a házban, kergetőztek, futkároztak. Kutyókáink ugyanezt a kertben tették. Közben figyelték Apa-gazdit, szurkoltak neki a nagy munkához. :)

Először is el kell mesélnem a tegnap éjjelt. Az egész délután kezdődött, mikor Süti megtalálta egy régen elfeledett, lukas, anno még sípolós gumilabdáját. Kivitte a kertbe és dobálta, rágcsálta, láthatólag nagyon örült neki, szinte az egész délutánt a labdával töltötte. Aztán jött az este, vacsora, a szokásos teendők, nem is kérdeztem tőle, hova tűnt a labda...
Este aztán megtudtam. Kb. 10 órakor kezdődött, hogy Süti hányni kezdett. Visszajött a vacsora és pár gumilabda darabka. Először még haragudtam is rá, hogy miért eszi meg a labdát, nem szidtam le, de nem szóltam hozzá... Majd a hányi folytatódott és Süti egyre elesettebb lett. Sorban kerültek elő a gumi darabkák... :( A végén - ami kb. éjfélkor volt - Sütike kimerülten ült a fal mellett, nekitámaszkodott és olyan kis sápadtan, bágyadtan nézett... Kimerült. :( Megengedtem hát neki, hogy bejöjjön mellém az ágyba. Nekem is jó érzés volt, hogy hallottam szuszogni, még akkor is, ha alig fértem el az ágyon. :)
Masni mind eközben nagyon rendesen, éretten és tündér módon viselkedett. Egész végig csöndben volt és támogatni akarta Süti manót. Nem tudom megmondani hogyan, de éreztem, hogy figyeli, segíteni akart valahogyan... Hülyeség? De így van! Mikor Sütit beengedtem az ágyunkba, Masnika egyedül maradt és még akkor sem hisztizett. Csak csendben, farok csóválva jelezte, hogy vele minden rendben van. Azért 10 perc múlva kijöttem érte is, mert nem akartam sem kivételezni, sem megkülönböztetni. Kis bogárka, a fotelon összekuporodva aludt, de nagyon megörült nekem és a lehetőségnek, hogy velünk aludhat. A hálóban azonnal a lábamhoz helyezkedett, fejét rám tette és sóhajtással jelezte, ez a póz megfelel! :) Én is megnyugodhattam, mert bevallom, nem kicsit aggódtam. Kb. hajnali 3-ig aludtunk így. Közben Peti egyszer megkérdezte, mit keresnek itt a kutyók, de azonnal vissza is aludt! :) 3-kor aztán visszatessékeltem Őket a helyükre, amit szó nélkül meg is tettek, Én meg kicsit kimasszíroztam elgémberedett lábaimat. :) Ezután sem aludtam sokat, reggelig még 3-szor néztem rájuk, hogy minden rendben van-e.
Reggelre Sütinek kutya baja sem volt. Újra a régi, vadóc, kergetőzős kutyó lett belőle. Állati szerencse, hogy Peti ma is itthon volt, így szemmel tudta tartani az ebeket, de semmi különös nem történt. Pedig nem kicsit paráztattak be az ismerőseim. Emlegették a bélelzáródás lehetőségét, de próbáltak nyugtatni is, hogy ha eszik, iszik, játszik rendesen, akkor nagy baj nem lehet. A végső "megnyugvást" Márti doki néni telefonja jelentette. Azt mondta, hogy egyrészt, ha darabokban ette meg a labdát, akkor nagyon kicsi az esélye az elzáródásnak. Na meg az éjjeli hányások tele voltak darabkákkal, lehetséges, hogy minden visszajött. Ha nagyon biztosra akarnánk menni, lehet neki adni főtt rizst, jóóóó olajosan, és akkor az igazán átmossa, de nem volt rá szükség. Ha mégis levert lenne a következő napokban, még mindig elvihetjük ultrahangra...
Ennyit Sütiről és a tegnap éjjeli kalandunkról. Ábel már nagyon jól van, talán már nem is emlékszik a tegnap történtekre. A régi, megszokott módokon randalírozik, pofozgatja a hűtőmágneseimet és kergeti a többieket! :D

És hogy miért volt Peti ma is itthon? A kerítés projekt folytatódik. A hétvégi betonozáshoz mindennek meg kell lennie, ezért ma tovább ásott. Estére minden alap készen lett és még egy kis föld kupacot is elsimított Peti. A garázsfeljáróhoz és az utcára is "hozattunk" egy kis földet. A "hozattunk" azért sántít egy kicsit, mert teljesen ingyen kaptuk a földet a fuvarostól. Nekünk mindegy volt a föld minősége, Ő meg pont valahonnan elszállította ezt a 4 köbmétert. Neki fizettek ezért az elszállítók, Ő pedig megspórolta azt a díjat, amit a depo-ban kellett volna a lerakásért perkálni. Azt hiszem, mindenki jól járt! :)

Ábelnek ma nagy napja volt. Már a múlt héten be volt jelentve műtétre, de hétfőtől még a pisije is egyre szagosabb lett, így tényleg esedékessé vált az ivartalanítás. Sokan úgy gondolják, hogy megfosztom a cicáimat az élvezetektől, de Én nem osztom ezt a nézetet. Talán ha azt tenném, hogy pár évig hagynám csatangolni, és utána vinném orvoshoz eme dolog miatt, na akkor talán.
Nagyon aggódtam érte! A múlt éjjel alig aludtam. Mivel a többiek sem vitték túlzásba az evést, mindenki éhes maradt egy kicsit. Ezáltal viszont úgy viselkedtek, mint még soha! Nagyon nem bírtak magukkal. Mindenhova felmásztak, levertek dolgokat, kergetőztek, randalíroztak... Reggel aztán egy kicsit lenyugodtak, majd kaja után folytatták a ramazurit... Ekkor azonban már nem tudtam rájuk teljes mértékben figyelni, ugyanis rengeteg teendőt terveztem mára: Mosás, teregetés, ágynemű kikészítés és huzatok felhúzása, porszívózás, szobák rendberakása, majd a kertben bőrlevél elültetése és slag feltekerés. Tervben volt még a fürdőszoba és a sufni kitakarítása és rendberakása, de erre nem maradt idő.
Visszatérve Ábelhez: Pontban délben érkeztünk a rendelőbe, ugyanis a doktornénink ma déltől rendelt. Vártunk ugyan majdnem egy egész órát, de csak ránk került a sor. Ábel nagyon bátran és nyugodtan viselkedett. Végig pihengélt a hordozóban és mikor Mi következtünk, addigra egészen kényelmesen elhelyezkedett... Kicsi manóm, még itt sem sejtette, mi következik. Féltettem  az altatástól, de tudtam, hogy nagyon jó kezekben lesz. Mivel az állatorvosunk egyben az ismerősünk is, megengedte, hogy bent legyek a műtét alatt. Próbáltam figyelni is magát a procedúrát, de inkább csak Ábel buksiját simogattam és beszéltem hozzá. Szerintem hallotta! :)
Kb. 2 órára értünk haza. Itthon Ábelt a hálóba különítettem el, nehogy bármilyen inzultus is érje. Ő pedig csak aludt, aludt és aludt. Igyekeztem nagyon sokszor ránézni, simizni és puszilgatni. Csináltam neki egy kis vackot az ágy mellett, de Ő inkább a szőnyeget választotta és bealudt rajta. Majd mikor legközelebb a szobába mentem, már a hordozóban aludt. A következő látogatáskor már fent az ágyon, Peti paplanján gömbölyödött. Estefelé pedig kaparászta az ajtót, hát kiengedtük. Először a tálkája felé vette az irányt, de enni még nem nagyon tudott. Ezután felköltözött a cicamínóra és ismét mély szunyálásba kezdett. Vacsoránál már megpróbált Ő is enni, de a száraz táptól, mintha öklendezett volna, ezért Ő egyedül kapott alutasakos kajit. Be is falt egy egészet! Többet nem engedtem neki, nehogy megterhelje a gyomrát vagy valami... Végülis 2 napja egy falatot sem evett... :( Most is pihengél, néha mászkál és kukucskál. Most már minden rendben lesz!

Ma Apa-gazdi is itthon volt. Nekikezdtünk ugyanis a kerten belüli kerítéseknek. A ház mellett kell egy alacsonyabb kerítést építeni és a ház előtt is a kukatároló és a ház között. Itt fognak ugyanis majd a kutyik lakni. Kellett egy elkerített rész, ahol majd napközben hagyhatjuk Őket. Még ugyan vennünk kell kutyaházat is meg árnyékot varázsolni pl. 2 fával, de tavasznál hamarabb úgysem hagyjuk Őket magukra kint a hidegben. Nincsenek hozzászokva...
Peti a reggelt egy kis betonfeltöréssel kezdte. Anno a ház mellé csináltunk egy ideiglenes járdát a megmaradt betonból. Nem is kellett az egészet feltörni, csak 2 helyen, ahova a mostani kerítés alapok kerülnek. Ehez a művelethez, kölcsönöztünk egy célszerszámot. Enélkül igencsak nehéz mutatvány lett volna... így sem volt egyszerű, Peti nem is fázott közben! :) Miután ezzel megvolt, nekiállt a kerítés alapját kiásni. Volt ahol egészen gyorsan haladt, a ház mellett azonban baromi száraz a föld, ezért nagyon meggyűlt vele a baja Petinek. Nem is lett készen ez a rész, de sebaj! Nagyon sokat dolgozott ma a párom!!! Dicséretet érdemel!!! Ügyes vagy Bogár!!! :)
Holnapra is maradt tennivaló bőven, de kapkodni nem kell. Csak amennyit bírunk.
Este még meglátogattuk a lakatosunkat és megbeszéltük vele a teendőket. Holnapra mond árakat, de előreláthatólag nem lesz vészes a tarifa!

Kis bogaramra holnap nagy nap vár. Műtétre viszem majd délben és ezért ma már nem vacsorázhatott. Szegénykém nagyon nehezen viseli: izgága és látszik rajta, hogy nagyon éhes. Mindenhova felmászik és még a szobanövényeket is megrágcsálja... Aztán bújik és dorombol, nem hagy békén! Mikor a többiek vacsoráztak, bezártam a fürdőszobába. Ezt a röpke kétszer negyed órát végig nyávogta, majd kiengedve rohant a tálkákhoz, amik addigra kiürültek. Csalódott... Zeusz és Vilmos is átestek már ezen a procedúrán, de egyikük sem viselte ennyire nehezen... :( Bízom benne, hogy a holnapi nap könnyebb lesz!

A táblázatot azt hiszem befejeztem. Peti szerint ez nem reklám, ezért közkincsé tehetem. Azt viszont mindenképpen el kell mondani, hogy mai gyűjtés alapján töltöttem ki, ezért az adatok változhatnak. Igyekeztem gondosan eljárni, de hibák mégis adódhatnak.
A táblázatban csak 2 gyártó termékei szerepelnek. Ezek a tápok maradtak fent a rostán: állatkáink ezt választották! :) Nekünk ugyan kicsit drága, de a "gyerekeinek" az ember igyekszik a legjobbat megadni. Ezért is készült a Táblázat, hogy kiderüljön, hol spórolhatunk egy picikét... 

Megint egy átlagos, szokványos, semmi különös nem történő hétfő. Amit talán megemlítenék, hogy csináltam egy táblázatot. Ugyan még nincsen készen, de feltérképeztem a kutya és macska táp ellátó, kiszállítós-rendelős cégeket a neten. Táblázatba szedtem, így nagyon könnyű kiválasztani a legolcsóbbat! :)
A lényeg, hogy cicáink azt hiszem át fognak térni a legjobbra. Nem csak azért, mert az a legdrágább, hanem mert az utóbbi időben kísérleteztem velük olyan szinten, hogy melyiket szeretik a legjobban. Eme legjobbnak titulált táp lett a nyertes. Puhább is, mint minden más és még tápanyagban is gazdag. Legalábbis ezt mondják róla.
Hogy kutyáinknál lesz-e tápváltás, azon még gondolkodom. Egyenlőre náluk most indul majd a kísérletezés. Náluk csakis azért merült fel a váltás gondolata, mert Sütinek - illetve nekem - problémái vannak a végtermék elfogyasztásával. Hülyén fogalmaztam. Azzal van gondom, hogy ha nem vagyunk elég gyorsak, Süti még mindig igyekszik a kinyomott cuccot eltakarítani... Ez meg ugye nekem nem tetszik valami hajde nagyon! Valaki pedig azt tanácsolta, váltsunk tápot, hátha a mostaniban olyan anyagok vannak, amit még a kakiban is érezni, és esetleg Süti ezért gondolja, hogy azt neki mindenképpen fel kell falnia... :(

Ennyit a táblázatról. Ugye még nincsen készen, de ha valakit érdekel, szívesen megosztom vele. Azt viszont tudni kell, hogy csak a legjobbnak titulált tápok szerepelnek benne és azon belül is csak a Mi családunkra vonatkozóan... Azért csak használható valamire! :)

A mai nap, a tegnapi folytatása. Ok, persze! :) De olyan szempontból tényleg az, hogy ma egész nap rámoltam, pakoltam, kicsomagoltam. A reggel ugyan rázósan és fejfájósan indult, de egy bogyóval és kb. 2 óra alvással a hátam mögött, újra a régi lettem.
Bevásároltam a cicóknak és kutyóknak mindenféle új tápot és rágcsát, majd itthon nekikezdtem a munkának. Rendbe tettem a szobákat, ahova az ágyak érkeztek tegnap. Átrendeztem a kamrát és kidobozoltam mindent, majd este még a garázsnak is nekiálltam. Elrendeztem az ide érkezett szekrénykét és még ki is söpörtem. Elég fárasztó egy meló volt, de most nagyon jó érzés mindent végignézni és látni a rendet.
Szüleim is beugrottak délután és megcsodálták, mennyit haladtam a hétvégén. Konstatáltuk, hogy kár lett volna egyetlen bútort is otthagyni a hétvégi házban...
Állatkáinkra ma nem sok időm maradt. Reggel együtt voltunk mindannyian, de ezután Peti pesztrálta a sereget egész nap. Kivétel, mikor kiporszívózótt! :)

Egész héten a mai pakolásra készültem. Igyekeztem kitalálni, hogy a bútorokat, amiket kaptunk, hova és hogyan helyezzük el. A költözködést mára ütemeztük...
Reggel egész jól rákezdett az eső, amit nem fogadtunk kitörő örömmel. De mégis nekivágtunk az útnak. Végre kipróbálhattuk az M0 legújabb átadott szakaszát és végre megtapasztalhattuk, hogy milyen úgy eljutni valahova, hogy közben nem járjuk be egész Budapestet. Még jó, hogy készen lett ez a szakasz. Épp időben, mert hogy elkelt a hétvégi ház, tehát nem lesz sok alkalmunk használni az autóutat... Na mindegy, koncentráljunk a pakolásra. A költöztetőket délre rendeltük a házhoz, hogy legyen még időnk előttük egy kicsit dobozolni és zsákolni. Igaz, hogy késtek egy negyed órát, de addigra elállt az eső és kitisztult az ég. Hurrá, így nem áztak meg a bútorok. A teherautó alig telt meg... Elég sok holmit felpakoltunk, mégis úgy érzem, ott maradt a fél berendezés. :( A házról nem is beszélve. Nagyon fura érzés volt beszállni az autóba és hazaindulni... Ebben a hétvégi házban töltöttem egész gyermekkorom összes hétvégéjét. Akkoriban igencsak kihasználtuk. Alig vártuk a pénteki napot, hogy kiszabaduljunk a panelrengetegből és élvezzük a friss levegőt. Nem baj, ha esett az eső..., mégsem a városban voltunk! És ennek most vége: Már nagyon nem érte meg a ház. Sokkal többe került a fenntartása, mint amennyire kihasználtuk. Ezt ugye az eszünk meg is érti, de a szívem kicsit vérzik. El se tudom képzelni, mit éreztek ma is a Szüleim, akik a saját kezükkel építették fel ezt a házat!
Délutánra még egy kis pakolást terveztem, de annyira fáradt voltam, hogy csak a legszükségesebbeket tudtuk megcsinálni. Elrendeztük a bútorokat, csináltunk helyet mindennek, de a belevalót majd csak holnap és azután fogom elkezdeni kipakolni a dobozokból...
Állatkáinkra ma egy kicsit kevesebb idő jutott, mint más szombati napokon, de ezt a kis időt is igyekeztünk velük tölteni. Nem is tehettünk volna másképp! Szinte rajtunk lógtak. :)

Megint egy átlagos, minden különlegesség nélküli, hétvégét váró péntek. Nagyon fáradtan ébredtem. Nem is tudom, miért, de csak úgy hívogatott vissza az ágy... Aztán csak felpörögtek a tennivalók és velük a Mi napunk is.
A fáradtság reggel azonban még igencsak jelen volt, ezért jobbnak láttuk a kutya manókat leszerelni egy kis időre, hogy ne kelljen még Őket is hajkurászni zuhanyzás helyett, alatt és közben... Kaptak egy hamar elfogyós rágicsát!
Munka után siettünk haza és nekivágtunk a hétvégének! :D

Még sosem voltam pedikűrösnél, gyógypedikűrösnél pedig aztán pláne nem! Nagyon jó élmény volt! A hölgy nagyon kedves volt és egy csomó mindent megtudtam a lábápolásról, amit eddig homlok egyenest máshogy gondoltam. Először is lereszelte a talpamat. Nagyon nem mindegy, hogy milyen reszelőt használunk. Nem jó a fém, nem jó a habkő, csak a sima fekete, ami olyan, mint a smirgli. Én eddig előszeretettel használtam mind két tiltott fajtát, de csak az ellenkezőjét értem el vele. Az ugyanis felsérti még az ép bőrt is, és ezzel továbbgerjeszti a bőrkeményedést! Pillanatnyilag nagyon jó, de hosszútávon nem szabad!!! Aztán az sem mindegy, hogy mikor csináljuk. Én eddig a zuhany alatt tettem, mert ott kényelmes, kicsit puha a bőr, stb... Na pont ez a baj. Ha felpuhul a bőr, akkor pláne nem lehet reszelni és szintén felsértheti az ép részt is... :( Nagy okosságok ezek, pedig olyan apróságok. Aztán be kell kenni a lábat, de csakis lábkrémmel, a sima testápoló nem jó erre a célra. Mondjuk legalább ezt sejtettem... :)
Amit még megtettünk, hogy a sarkamon lévő repedéseket kitisztítottuk. Ezt sajnos nem fogom tudni majd egyedül megcsinálni, de remélem a folyamatos ápolásnak köszönhetően, tavaszra már el is tűnik minden repedés a sarkamról. Ami még nagyon lényeges, hogy nem szabad állandóan reszelni. Hetente bőven elég egyszer! Nyáron lehet többször, de akkor is csak max. háromszor egy héten!
Ha már ott voltam, megnéztük a lábkörmeimet is. Igazából itt a nagylábujjammal volt gondom. Ugyanis mindig belemegy oldalt a kosz és néha fáj is, mert nem tudom kipiszkálni rendesen. Ma azt tudtam meg, hogy nem is szabad oldalt levágni...! Mert szintén megsértem a bőrt és itt is tele van már bőrkeményedéssel, ezért fáj! Ha meg ugye nem vágnám be annyira, nem menne bele a kosz... Én eddig azért vágtam ennyire körbe a körmömet, mert egy kolléganőmnek pont emiatt kellett megműteni a lábát. Ránőtt a bőr vagy mi... És nagyon fájt neki... Most akkor mi a jó???
Ebben még nem vagyok biztos, mit fogok tenni, de csak jutok majd valamire.

És akkor ennyi anatómia után a mai nap többi, vidám(?) része:
Alapvetően ez nem az Én napom volt... Délben ebédnél visszakaptam 2db régi 1000,- Ft-ost. Amit ugye már csak az MNB-ben lehet beváltani újra. Na de a szép az egészben, hogy az MNB kiköltözött a belvárosból valahova Soroksárra vagy hova.... Remek!
Aztán voltak még kisebb apróságok, már nem is emlékszem, de a nap végére azért csak akadt egy számomra lesújtó hír. Peti bejelentette, hogy elvesztette a Smart kártyámat. Több, mint 13000 pont volt már rajta. :( Holnap megpróbálom ugyan letiltani, de aki megtalálta, annak már volt 2 napja, hogy elvásárolja az egészet. Kb. 10 éve megvan a kártyám és azóta gyűjtögettem a pontjaimat...

Ma többször is mosolyt csaltak az arcomra a manók. Olyan kis leleményesek és ha rossz fát is tesznek a tűzre, nagyon is tudják, hogy mit csinálnak... Na meg azt is kiismerték már, hogy mivel vegyenek le a lábamról. Néha megpróbálnak megvezetni, és mikor látják, hogy csak nevetek az egészen, elégedetten lélegeznek fel.
A mai két mosolygós történet:
Reggeli etetés cicáéknál. Zeuszka ugye még mindig külön kap enni, mivel gyógytápot eszik. Lola, Ábel és Vilmos is külön kapnak, de egyformát. Ami még fontos, hogy Zeusz teljesen külön pulton is eszik. A múltkor már írtam, hogy mindenki egészen jól tudja és érti, hogy mindenki csak abból a tálból ehet, amit elé raktam. Mégis... ha nem állok közvetlenül felettük és mellettük, akkor van aki bepróbálkozik. Konkrétan most Loliról van szó. Reggeli közben elmentem almot takarítani. Csak annyit tettem, hogy hátat fordítottam a cicóknak. Mikor visszanéztem, Loli már osont is Zeusz tálja felé. Rám nézett és gyorsan elkezdett szaglászni. Mintha Ő csak éppen arra tévedt volna... Rászóltam és elkezdett visszasunnyogni a saját tálja felé. Megint alom takarítás, megint visszanézés. És lám! Lola már megint Zeusz felé osont éppen... aztán újból rám nézett és mintha azt mondaná: "Jól van na! Tudom, hogy tudod... Pedig nem is úgy volt! Ok. Megyek vissza a saját helyemre..." Megzabálom, annyira sok esze van!
A másik történet Sütihez kötődik. Ma este feltűnően csöndben volt, elindultam hát, hogy felfedezzem a turpisságot. Rá is találtam a kanapén a wc-papír tekercs társaságában. Süti manó éppen azt rágicsálta. Majd rám nézett és mintha eldobta volna a tekercset, majd egy másodperc múlva elkezdte magát nyalizni alul. Mintha csak tisztálkodni ment volna a kanapéra, és a boci szemeivel azt üzente: "Én nem is értem, hogyan került ide ez a tekercs. Talán iderepült...? Hogy rajta van a foglenyomatom? Szééédületes! Hogyan történhetett?"
Én meg csak nevettem még vagy 5 percen keresztül és próbáltam elmagyarázni Sütinek, hogy az eszét ne arra használja, hogy engem próbál átverni... Tündér virág kutya manó! Az Én Sütim! :)

Megint csak egy átlagos nap. Ok. mindig kitalálok valami érdekes dolgot, amiről írhatnék, de ma tényleg cserben hagyott még a fantáziám is. Reggel készülődés, majd munka, majd haza és a szokásos etetés, takarítás, játék. Persze itt írhatnék a kb. 1 órán tartó mosolyszünetünkről, de az meg végképp nem publikus...
Állatkáink mit sem érzékeltek eme összezördülésből. A kutyók ugyanúgy - vagy talán még jobban - rohangáltak a kertben, cicáink elevenebbek voltak, mint valaha... Najó, Süti és Masni, mikor pár csepp könnyem kigördült, iszonyatos módon próbáltak vigasztalni azzal, hogy nyalogatták az arcomat. Ettől meg ugye csak nevetni lehet... Hiába! Azonnal elszáll minden haragom és elkeseredésem, ha ilyen kis vigasz csapat vesz körül.
(Köztünk is rendeződött minden félreértés. Konstatáltuk, hogy mind ketten feszített tempóban élünk és sosem pihenünk. Ezért meg azonnal pattanunk minden apró dologra...)

A mai nap az orvostudományé volt. Petivel már pár héttel ezelőtt bejelentkeztünk szokásos, évente esedékes fogorvosi kontrollra. Ilyenkor mindig találnak valami picike lyukat vagy csak valami zománc sérülést... De ha évente megy az ember, hamar túl van rajta és még érzéstelenítés sem kell! :)
Reggel azonban máshol voltam. Vérvételre mentem egy számunkra újabb meddőségi centrumba. Sokan ajánlották, de aki nem, az csak azért tette, mert hogy itt vannak a legtöbben... Ez eleinte engem is zavart, hiszen a sor vége az utcán volt, és Kb. 1,5 órába telt, mire bejutottam. Viszont bent már mindenki nagyon kedves, megértő és figyelmes volt. Számomra még egy nagyon fontos szempont, hogy a vérvételt végző asszisztens nagyon ügyes volt. Mivel a vénáim állandó bújócskában vannak, elég nehéz procedúra szokott ez lenni... Általában 3-szor is megszúrnak, mire találnak valamit, aztán az elapad, eldurran és végül vagy a csuklómnál vagy a kézfejemnél maradunk. De ma nem! Sokat keresgélt a hölgy, de végül sikerült. Nem fájt, nem durrant el, nem apadt el, hanem 9 kémcsőt is teletöltött a vérem! Gratulálok! Ez számomra azért is nagyon fontos, mert ha lombikra kerül a sor, naponta fognak vért venni és hormonszinteket vizsgálni...!
Na ennyit az orvoslásról és a dicséretekről.

Este későn értünk haza a fogorvoslás miatt. Már sötét volt, így Sütike megint mekegett egy sort. Kis drágáim, nagyon örültek nekünk. Jöhetett a vacsi és a picike játék. Majd egy kis rágcsa és a lábhoz kucorodás.
Cicókák dorombolása és a kezemre nehezedése. Zeusznak szerintem külön radarja van arra, hogy mikor kezdek blogot írni, mert pont olyankor érkezik és ráül a billentyűzetre. Elkezd engem dagasztani és olyankor Őt aztán nem lehet lerázni! :)

Tegnap kaptuk a hírt, hogy jövő hét szombaton több (nekünk) új bútorral gazdagodunk. Már régebb óta tudjuk, hogy kapni fogunk ágyat, szekrényt, székeket, de az időpont most vált véglegessé. A legjobban a szekrénynek örülök, amit a kamrába helyezünk el. Viszont ezért most át kellett rendezni az egész helységet. Ami jó, mert ezentúl nem a földön lesz a legtöbb csésze, tál és lábas, de elég sok munkával is járt... Kipakoltam az egészet, bedobozoltam, amit tudtam és áthordtam a garázsba, hogy a jövő héten ne zavarjanak.
Az egészben csak azt sajnáltam, hogy ki kellett hagynom a mai szédületes napsütést, ami a kertben tombolt! Peti bezzeg kihasználta. Csak kinti programokat szervezett. :) Fű szegély nyírás, gazolás, fűrészelés... És egyéb nyalánkságok.
Kutyóink is nagyon élvezték a mai napot. Kergetőztek, birkóztak a fűben és még kocsikáztunk is egyet, mikor átmentünk Szüleimhez. Átvittük a zöld és piros paradicsomokat, na meg paprikát, ugyanis Anyukám fogja savanyúnak eltenni a parit. Cserébe hoztunk haza krumplit, almát és körtét.

A tegnapi napunk zsúfoltan és dolgosan telt, ezért a bejegyzés megírása mára tolódott. Úgy éreztem, ha nem fekszem le aludni, nem tudok ma semmit tenni... A kutyák is fáradtak voltak, szóval ez sem jelentett gondot.
Reggel, hogy kicsit lefoglaljuk Őket, na meg a hétvégét ünnepelve, kaptak egy nagyon gyorsan megehető rágcsát. Ezalatt van időnk odaülni a gép elé és kicsit olvasgatni...
Aztán nagymosást tartottam és kihasználtam a kicsit szeles néha-néha kisütő napot, és kiteregettem a teraszra. Igaz, hogy csak este sötétben tudtam leszedni, de nem bántam!
Majd kora délután elutaztam. Találkoztam néhány barátnőmmel, akiket a neten ismertem meg. A közös bennünk, hogy mindenkinek van cicája, sokaknak kutyája is, így az alap közös téma meg is van! :) De nagyon sokat dumcsizunk nap, mint nap és most jött el a pillanat, hogy személyesen is kíváncsiak lettünk egymásra. Kicsit talán tartottam a találkától, hiszen az ismeretlentől sokan félünk. Ugyanakkor nagyon vártam is, mert kiváncsi voltam a többiekre. Végül a lehető legjobban alakultak a dolgok. Mindenki nagyon aranyos, kedves és figyelmes! Hogy is gondolhattam ezt másképpen, hiszen tényleg napi szintű a kapcsolatunk és itt már nehéz lenne titkolózni... Na meg ez nem egy ismerkedési csatorna, ahol szintén előfordul a valóság elferdítése...

Én ugye elmentem egész délutánra, Petit pedig itthon hagytam (Csak mert nem akart jönni...) egy csomó feladattal. Kertészkedett: leszedte a paradicsomot és kihúzgálta a helyéről, majd füvet nyírt és levezetésként még a veteményest is felásta. Sokat dolgozott, Ő is rendesen elfáradt estére.
Kutyák eközben szinte egész nap a kertben voltak, nem aludtak egy percet sem. Este aztán hamar bevágták a szunyát! :)

Ma tényleg eljött az a nap, mikor nem történt velünk semmi... Illetve talán mégis, csak ez annyira más, mint amiről eddig szó volt. Az itthoni dolgok talán révbe értek és semmi fennakadás nem történik. Ha pedig mégis, akkor ripsz-ropsz megoldjuk őket.

Ami eddig nem volt téma, illetve publikus, az a munkahelyünkön történtek. Ma inkább ott zajlottak az események... De ott aztán fergetegesen! Peti Pécsen volt egész nap és megbeszéléseken ült, Én pedig... az irodában töltöttem a papírok között a napomat, szürke egyhangúságban.
Na meg ott van a net, ahol érdekes és furcsa emberekkel kerül össze az ember. Az egyik például attól érzi magát felelős gazdinak, hogy a 3,5 hónapos pincsi kutyájának keres gazdit családi okok miatt... Ezt ismerjük. Ezek a családi okok kissé mondvacsinált érvek. Mint pl.: "Visszamegyek gyesről dolgozni és már nincs idő a kutyára. Ja, ezt tudtam 1 hónapja is? Nem baj, eddig nagyon aranyos volt a kutyi, mostantól átadnám másnak...". Ettől az Én gyomrom meg kifordul.
De a netnek van ám másik oldala is, ahol a csodás, kedves és aranyos emberekkel hoz össze a sors. Akik törődnek az állataikkal, növényeikkel és húúha: Még egymással is! :)

Itthon tényleg minden rendben zajlott. Etetés, takarítás, de ez már unalmas lehet... Nekünk meg automatikus! :)

Ma reggelre kaptam kontroll időpontot a bőrgyógyászhoz. Pont 2 hete voltam először ennél a magán dokinál. Akkor kb. 1 órát vártam, hogy bejussak. Gondoltam, ha a rendelés elejére jelentkezem, talán elkerülöm a csúszást és időben túl leszek a dolgon. Tévedtem... Talán Ők is úgy gondolják, hogy ha magán rendelésük van, akkor bármit megtehetnek... Ok. Ezen túllépve a lábamról: Javul, egyre szebb! De még mindig jelennek meg újabb hólyagocskák, amik nem is a talpamon vannak.... :(
A legújabb "diagnózis", hogy a talpamon nem kevés mennyiségű hiperkeratózis van. Magyarul asszem bőrkeményedés. A lényeg, hogy hiába is kenem bármivel, a hatóanyag nem igazán tud átjutni ezen. :( Tehát fel kell keresnem egy gyógy-pedikűröst, aki rendbe teszi a talpamat. Mind a kettőt... 

A mai nap élménye azt hiszem, ebben ki is merült. Itthonra már csak  sötétedéskor értünk. Kutyókáink így is játszottak picit a kertben és a teraszon. Aztán jött a szokásos: Etetés, takarítás, kis film nézés, majd este már arra sem volt erőnk, hogy a szobatisztaságot gyakoroljuk Sütivel. :( Nagyon nagy kár, mert hogyan fogunk így bárhova is elmenni velük? Haladna Ő, de nagyon sok idő és foglalkozás kell hozzá. Nem panaszkodom, mert haladunk, csak Masnihoz mérve, Süti, mintha még az eleje előtt tartana...

Amíg nem tudtam, hogy ma híreket fogunk kapni, arról akartam írni, hogy ma fodrásznál voltam. Nem annyira érdekes téma, mint Foltosék, de ez is hozzátartozik a napunkhoz. Meg kellett már válnom, attól a "lobonc", szembelógós, frizurámtól... :D
A napunk többi része tényleg nem érdekes, mert csak a szokásosat tudnám írni. Nem, mégsem! Sikerült időben hazaérnünk, és volt még kb. fél óránk, amit a kertben tölthettünk. Utána sajna besötétedett. Röhej, hogy ennek örülök, de... Nem olyan régen még este 9-kor is világos volt. Most meg.... :(
Tudtam ma növénykéket is fotózni, bár állandóan be akart kapcsolni a vaku. De megoldottam... Igyekeztem nem bemozdulni! :)

Végre! Most este 2 e-mailt is kaptam a Foltos család tagjaitól és az új gazdiktól. Benne megnyugtató beszámolók és képek a pici manókról, akik bizony már nem is annyira picik! :) Nehéz nekem azóta a sufniba lépni, de most, hogy látom milyen jó helyre kerültek és nagyon jól érzik magukat, egyre jobban megnyugszom! Nagyon hálás vagyok és köszönöm az új gazdiknak!

Nemrég arról kérdeztem Petit, hogy szerinte ma miről írjak, mert hogy ma semmi sem történt... Azt válaszolta, írjam le ezt és jól van. Pedig ez így nem is igaz. Csak nem lettek teljesen érdektelenek a hétköznapjaink!? Remélem! Igaz, hogy olyan fene nagyon érdekes dolog nem történt, de mivel nekünk minden kis apróság is fontos, ezért mégis! :)
Például, hogy Zeuszka már nagyon is rendesen és sokat eszik. Az alomba is produkál, úgyhogy szinte gyógyultnak is mondhatnánk, bár még a gyógyszer kúrát folytatni kell. Ezzel is minden rendben van. Egy kis májkrémbe bugyolálva kell fondorlatosan ledugnom a torkán. Sajna nekem kell lenyomni, mert ha Ő nyalogatja, akkor bizony kiköpi. Csak a gyógyszert, a májkrémet köszöni! :D
Többi cicóka is rendesen viselkedik. Folyik az etetés megreformálása, így csak 3-szor esznek egy nap. Már nagyon vártak minket haza, pedig kicsit még késtünk is... :( Csak fél órával jöttünk haza a megszokottnál később, de Süti már elkezdett nekünk mekegni.. Igen, kicsit talán már szürkület is volt. Télen be kell majd szereznünk valami lámpát, ami világít, vagy égve hagyunk egyet a mostaniak közül... Ezt még át kell gondolni.
Masnival minden rendben van, illetve még mindig kergeti és stresszeli a macskákat. Egyre keményebben próbáljuk fogni és ha rászólunk, akkor hozzánk jön a dícséretért, de már rohanna is vissza a tett helyszínére... :( Ma még az udvaron is ugatóversenyt rendezett saját magával, mert kint voltak a szomszédok is... Nehéz kezelni Őket...

Mától Zeuszkának Mi adjuk be az antibiotikumot, plusz a C-vitamint, mégpedig bogyó formájában. A művelet a következőképpen zajlott: Zeuszka fel az asztalra. Apa-gazdi megpróbálta lefogni, majd Én a grabancánál tartottam. A másik kezemmel pedig igyekeztem kinyitni a hatalmas, éles fogakkal teli száját és lenyomni neki a bogyókat. Ez többé-kevésbé sikerült is. A C-vitamint sikerült jó helyre tolni, mert simán lenyelte. Az antibiotikumnál viszont gondok adódtak. Elkezdett prüszkölni, öklendezni és nagyon nyálzani... El is engedtük, mert a bogyó eltűnt. Akkor aztán elkezdett öklendezni és a bogyó egyszer csak kiesett a habzó, nyálzó szájából. Illetve csak a bogyó fele, még jobban mondva a negyede. Ugyanis napi felet kell Zeusznak beadni és ennek a félnek a fele jött vissza. Na most már mindenki érti! :) El sem tudom mondani, mennyire sajnáltam. Durcásan felült a cicamínóra és hallani sem akart több tortúráról. Eltettem hát a gyógyszert és gondoltam, majd este újra próbálkozunk. Aztán nappal óriási ötletem támadt, amit igazából kolléganőim sugalltak. Bevásároltam mindenféle májkrémből, pástétomból, meg pépes macskakajából. Valamelyik csak beválik! :) Itthon aztán elrejtettem egy ujjnyi májkrémben a bogyót és Zeusz simán benyalizta! Hurrá!!!! :)
A kajálással azonban még mindig gondjai voltak. Hiába raktam elé a gyógytápot, evett 2 szemet és elment a táltól. Pedig csak ez van, nem engedtem a másik tálhoz. Aztán mikor kezdett elcsendesedni a ház, jelzett nekem, hogy éhes. Elé raktam megint a tápját és csodák-csodája megette a tál negyedét. Majd eltelt még 2 óra és megint megéhezett. Odament a "tálaló" asztalhoz és nyávizott. Éhes volt. Most is elé raktam egy adagot, és most nagyon nekiállt!!! Egészen sokat megevett belőle. Tényleg nagy úr az éhség... Utána pedig elégedettem vonult a billentyűzet és Én közém aluszkálni. Mind ketten megnyugodtunk! :) Ja, a pisi dolog is rendeződni látszik, de a kúrát fontos végigcsinálni! Még 7 napig bogyótrükk... :D

Amúgy a napunk teljesen egyhangú és átlagos volt. Munka után hazajöttünk és nekiálltunk a szokásos teendőknek. Peti takarított, Én etettem és almokat tisztítottam. Majd megint etettem, etettem és még a kutyókkal is megpróbáltam szobatisztaságot tanulni. Masnikám mondjuk 90%-ban szobatiszta. Süti? Ó, hát Ő még nagyon nem. Százalékot nem merek írni, mert nagyon kevés lenne... A kisebbik dolgot már kezdi pedzegetni, de a nagyobbik csak nem sikerül soha a kertbe. :( De lesz ez még így se! Legalábbis remélem!

Na most nem hozzánk kerültek kiscicák, hanem a rendelőbe, ahova az állatkákkal járunk. Még mindig elborzaszt a tény, hogy kicsike, védtelen állatkákat raknak ki az utcára és hagynak sorsukra emberek. Mert ilyenre csakis az ember képes! :( Most ugyan, arra képesek voltak, hogy egy orvosi rendelőbe dobják Őket, na de ez lenne a megoldás???
Az elborzadásomon túl lépve, felajánlottam, hogy segítek gazdikat keresni a picurkáknak. Most a rendelőben laknak 2 nagy kutyaszállító dobozban. Megkaptak mindent, amit egy ilyen pici cica megkaphat, de ez csak orvosi ellátás. Egy szerető, melengető, gondos gazdira lenne szükségük! Kérem, jelentkezzen, aki örökbe fogadná a manókat!

Kislányka cica: Nagyon barátságos, eleven, játékos macsek.

Fiúcska: Szén fekete, szédületesen hálás és barátságos cica. Nagyon lesoványodva dobták be, de mára megerősödött, gyönyörűséges kandúr lesz belőle!

A következő hirdetés több netes oldalon is fent van:

A Pestimrei Kisállat Központban 2 kiscica keresi szerető, gondos gazdiját! A kicsiket egymástól függetlenül dobták be a kerítésen. Mára nagyon szép cicusokká váltak!
A tarka kislány, a fekete fiúcska.
Érdeklődni rendelési időben lehet:
1188 Budapest, Kisfaludy u. 62/a
Tel: 294-5617
.
Rendelési idő: Hétköznap: 10-19 hétvégén: 10-12

 

A reggelünk teljesen nyugodtan, szokásosan indult. Érdekes módon a kutyák sem ébredtek hajnalban. Már 6 óra is elmúlt pár perccel, mikor motoszkálni kezdtek. Sajnos a legelső pisi-kakikat így is lekéstük, pedig azonnal keltem és mentünk a kertbe. Majd mikor Apa-gazdi leváltott, megetettem a cicókat. Ma már Zeuszka is evett egy keveset. Nem vitte túlzásba, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy nem jött vissza semmi. Sőt még az alomba is produkált! Hurrá! Ma kétszer is termelt a drágám, még jó, hogy időben elvittük és a legelején kaptuk el a betegséget. Ma is voltunk a dokinál, aki érezte is, hogy már egyáltalán nem telt a hólyagja... Az antibiotikum szurit ma is megkapta és még 8 napig napi fél tablettát kell neki beadnom, plusz a C-vitamint!
Ma tettünk is egy főpróbát, illetve ez nem is próba volt. Teljes generál az itthoniaknál: Tegnap a cseppeket raktuk rájuk, ma meg féreghajtókat kapott mindenki. Peti sorban hordta nekem a cicókat,kutyókat, majd együttes erővel lefogtuk Őket és sikeresen beadtuk a bogyókat. Különösen Vilmos ellenkezett, de a többiekkel sem volt egyszerű dolgunk. Ezen tortúrák után azt hittem, majd mindenki megsértődik ránk, de nem így lett. Mindenki ugyanúgy jött és bújt, dorombolt, nyalogatott: Kész boldogság! :)

Hogy mit is csináltunk Mi ezen kívül? Igazándiból semmit. Az állatkáknak és a pihenésnek szenteltük a napot. Mikor meg Ők aludtak, maratoni sorozatnézést tartottunk! :)

Már tegnap eldöntöttem, hogy ma sokáig pihenünk és utána az állatorvosnál kezdünk. Zeuszt és Vilit is el kellett vinni.
A tervemet aztán egy picit keresztbe húzták a kutya manók, mikor hajnali 5-kor elkezdtek hajcihőzni az előszobában. Ugattak, nyüszítettek és morogtak... Játszottak. Na de akkor Én mikor pihenjek??? (Peti érdekes módon semmit nem érzékelt a dologból. - Pasik!) Ennek a korán ébredésnek köszönhetően, etetés és takarítás után visszafeküdtem aludni, a manókat pedig apa-gazdira bíztam. Volt is tiltott dolgok szétrágása.... :(
Ébredésem után, gyors készülődés, majd Vilmos és Zeusz beimádkozása a hordozóba. Utána indulás. Meg kell említenem, hogy 2 hónap kihagyás után, ma vezettem először. Egészen könnyen ment. Csak a lámpát nem kapcsoltam be sokáig, de ennek ugye semmi köze a bokámhoz... :) Annyira jól ment a dolog, hogy az orvos utáni állatkás bolti bevásárlást is egyedül végeztem el!
Az orvoshoz elsőként érkeztünk. Még jó, hogy a rendelés előtt fél órával ott voltunk, mert szombaton nagyon sokan vannak. így meg ugye Mi voltunk az elsők!
Zeusznak gyenge hólyaggyulladása van. Még nem veszélyes, mert nem volt telve a hólyagja, de antibiotikumos kezelést kap. Minden nap szuri lenne a legjobb. Ezt meg is kapta ma meg holnap is elviszem, de hétfőtől tablettában kell lenyomnom szegénynek a torkán... A szurin kívül még kaptunk egy speckó tápot, ami segíti a hugykövek gyors lebomlását. Most Zeusznak - és csak Zeusznak - ezt kell ennie 3 hétig, illetve amíg az 1,5kg táp kitart. És utána is kifejezetten ivartalanított kandúroknak való tápot kell neki majd adni. Hát még biztos nagyon nagy újdonság neki a táp, de mivel éhes volt, evett belőle. Utána viszont 10 perc múlva visszaadta... Mégsem ízlik... Majd durcásan elvonult a cicamínóra aludni, mert nem engedtem a többiek tápjából enni. Remélem, hamar megérti, hogy neki ez most jó és talán lesz annyira éhes, hogy elfogadja ( a gyomra is ).
Vilmoskának meg ki kellett mosni a fülét. Tele volt ugyanis fülatkával, de olyan mennyiségben, hogy a doktornő azt kérdezte: "hallott egyáltalán Vili eddig?". Na jó, ennyire nem volt vészes, de tényleg csúnya volt a füle szegénynek. (Ettől függetlenül megcsodálták és megdícsérték, hogy milyen szép és tiszta cica!) A fültisztítás nagyon nem tetszett Vilmos hercegnek. 3-an fogtuk le, mert nagyon ellenkezett. A kezelés után meg olyan tündér módon hozzámbújt!!! :) Bedugta a buksiját a karom alá és ott szuszogott. Kapott még egy kifejezetten fülatka elleni cseppet és mehetett is vissza a dobozba. Itthon aztán mindenkinek járt a csepp, mert ugye ez átadható dolog. Nem is értette a doktornő, hogy a többieknek miért nincs ilyen problémájuk...

Mindezek után a nap elég nyugisan telt. Elmentem bevásárolni ugyancsak az állatkáknak, majd itthon leszedtem a termésünket (Lehet, hogy idén az utolsót?), majd kutyókkal futkároztunk és bent pihiztünk. Este pedig újból beindítottuk a fűtést, mert fáztunk...

Mondhatnánk átlagos, vagy szokásos volt ez a mai péntek is. A melóban úgy viselkedtem,  mint egy holdkóros, pedig a reggeli erős gyógyszeremet nem is vettem be. Egészen egyszerűen elfelejtettem... :( Ez volt az első ilyen alkalom, remélem a kúra ettől még működik. Amúgy a lábamról csak annyit, hogy a bokámat még mindig nem tudom kinyújtani, de minden egyéb gyakorlat és feladat már szinte simán megy. A gomba pedig? Hááát, ha ránézek, azt látom, hogy szépül. De!!! még mindig viszket legalul és 2 helyen megjelentek újabb hólyagocskák. Mintha terjedni vagy szökni akarna arrafelé... Viszont azt már elhatároztam, hogy ha ezek a kenőcsök és gyógyszerek nem használnak, akkor ennyi a gombaölő harcnak. Nem próbálkozom majd mással, igyekszem szinten tartani és alternatív megoldásokat keresek! Pl. kipróbálom az itt sokak által ajánlott dolgokat!

Macskáinkért is egyre jobban aggódom. Zeusz még mindig nem pisil, illetve lehet, hogy megtette, de akkor nem voltunk itthon. Reggel próbálkozott a szemünk láttára sikertelenül. Vilmoskám meg rázza a fejét és nagyon vakarja a fülét. Szóval holnap elviszem a két nagyfiút a doktor nénihez biztos, ami biztos! Nagyon remélem, hogy valami antibiotikumos kezeléssel mind két probléma orvosolható.
A többiekkel hála az égnek nincsen komoly baj, vagy csak Én nem vettem észre. Még mindig szenvedek Süti szobatisztaságra nevelésével. Ma reggel például 5-kor keltek. Akkor kellett volna velük rohanni a kertbe, nehogy bent sikerüljön a dolog... Eddig 6-kor keltek. Sajnos ma nem bírtam felkelni... :( Este pedig Sütike próbálkozik a szőnyegre, akkor rohanok vele szintén, de mire kiérünk elfelejti, hogy mit is akart... Elindul ugatni, rohangálni, fát lopni és azt rágcsálni... Masniról csak azért nem beszélek ennyit, mert Ő már 90%-ban szobatiszta, és ezt már írtam is pár napja. Nagyon tudja, mi a dolga! :)

Ma hamarabb jöttünk haza a munkából. Na nem sokkal, kb. 1 órával, de ez is nagyon sokat jelentett! Volt időnk a kutyikra, macsikra! A kutyókkal kimentünk a kertbe és futkároztunk, labdát dobáltunk, szobatisztaságot tanultunk. Nagyon jó volt látni, hogy élvezik a kint létet! :) Egyedül Masnival van probléma, mikor a szomszéd most már igencsak felhergelt Manitu kutyához rohan és tologatja neki a hátsó felét... Mondta is a gazdija, hogy meg van őrülve a kutyája. Nem csodálom! Masni tényleg szemrevaló kisleány, de még tényleg csak kisleány...!
Macskoszainkra is több figyelem jutott. Zeusz például nem tetszik nekem. Szerintem gondjai lehetnek a pisiléssel, de ez még nem biztos. Már több napja figyelem és nem látom igazából a kis dolgát végezni. Az is lehet, hogy csak beképzelem, mert a környezetemben most sok macska is beteg. :( De mi van, ha mégis? Egyenlőre csak annyit láttam, hogy belemegy az alomba, de kijövetelkor nem volt mit kitakarítanom... Hm-hm... Még megfigyelem pár napig, és ha nem változik, inkább elviszem az orvoshoz, max. azt mondja, hogy semmi baja!

Ma 6 éve, hogy megismerkedtünk. Illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy 6 éve ezen a napon láttuk meg egymást először. A kapcsolat ismerkedési része csak ezután következett. Aztán húde felpörögtek körülöttünk a dolgok... De mit is várjunk egy olyan első randitól, ami az Én akkori lakásomban zajlott...? :) Később ez lett az otthonunk!
És hogy ma ünnepeltünk-e? Ááá, hiszen olyan mókuskerékben élünk, hogy talán erre sincs időnk? Nem, nem ez a lényeg. Szerintem és remélem Peti szerint is lehet, hogy ez volt anno az a nap, de ennek további jelentősége nincs. Az azóta együtt töltött boldog, és néha felhősebb napoknak annál inkább! Mi akkor ünneplünk. Mikor együtt nevetünk valamin, vagy összebújunk és reggel puszikkal ébredünk, vagy akár egy veszekedés után ölelkezünk... És a legfontosabb, a minden reggel felhúzott gyűrű, amit azóta is egymás ujjára húzunk! :) Nem nevetni! :)

Ennyit rólunk és most a mai nap: Peti ma nem átallott előhúzni a szekrényből a télikabátját. És ha már előhúzta, fel is vette. Egyáltalán nem volt benne melege, simán elkelt rajta! Najó, Én is felvettem egy kabátot, de az Én télikabátom csak meggyulladásra való, így egy ideig még hanyagolom...
Itthon semmi különös nem történt. Kutyóinknál folyik a szobatisztaságra nevelés, ami minden perces elfoglaltságot és figyelmet jelent számunkra. Cicáinknál folyik a fogyókúra, amit nagyon nem értenek... Az a baj, hogy áttértünk egy prémium tápra és itt ugye meg vannak szabva az adagok. Eddig Ők a bolti tápokból sokkal többet ettek. Igaz, hogy nem volt ekkora tápértékük, de... Jóval több volt a látszólagos mennyiség. Namármost, Cicóink ebből az új tápból is kisírták maguknak ugyanazt a mennyiséget, ami azt eredményezte, hogy mindannyian iszonyatos gyors gömbölyödésnek indultak... :( Ezért most tényleg csakis az előírt adagot teszem eléjük, ami viszont igen hamar elfogy!