A Nagy család élete

Bizony, ma befűtöttünk. Peti reggel elhatározta, hogy nem várja meg, míg teljesen áthűlnek a falak, hanem már ma este beizzítja a kazánt! Aztán délután hazaérve tapasztaltuk, hogy a hőmérséklet is rohamosan megy lefelé, már csak 22 fok volt a lakásban. Nem is vártunk tovább, a termosztátot beállítottuk 22,5 fokra és beindult a gépezet. a radiátorok azonnal melegedni kezdtek... A padlófűtésre még várni kell, de néhol már érezhető az is! :)
Kint tegnap óta esik az eső, szerintem idén már nem is lesz szükségünk a szivattyúra, hogy slagból locsoljunk. Csak megoldja majd az eső helyettünk... ígérnek valami melegedést, de személy szerint már nem nagyon hiszek benne!

Kutyókáknál is nagy előrelépések vannak. Ma reggel már nem is kellett utánuk takarítani. Mikor ébredeztek, azonnal nyitottam nekik a terasz ajtót és rohantak is ki. Masni azonnal mind két dolgát elintézte, Sütinek csak a kisebbik sikerült. Aztán délután talán még ügyesebbek voltak. Ugyan nagyon résen kell lenni, mert ha látom, hogy keresgélnek és mennek a megszokott helyre, már hívom is Őket, hogy menjünk a kertbe. Masninál már talán automatikus a dolog. Amint kimegyünk, már megy is, hogy valamit kipréseljen magából. Sütinek még nem ennyire egyértelmű, de látom a fejlődést! Most este már mintha maguktól jeleztek volna... Mentek az ajtó felé és egyértelműen ki akartak menni! Hát akkor irány a kert: Nem is volt hiába! :) Nagyon okosak Ők, csak foglalkozni kell velük!!!

Kicsit szélsőséges az időjárás. Nem olyan régen még a meleg rekordokat döntögettük, erre ma a másik véglet jött el, a hidegrekord. Szédületes! Reggel 9 fokot mértünk a teraszon és már tegnap este óta esik az eső. Na még most sem állt el... Jó nagy lendületet kellett venni az autóval, hogy beálljunk a kertbe. A házban most 23 fok van, ezért még nem fűtöttünk be, de ez is csak annak köszönhető, hogy idejében becsuktunk minden ablakot. Ha viszont így halad tovább az időjárás, hamarosan megint élvezhetjük a padlófűtés adta élvezeteket.
Állatkáink nem is voltak ma a kertben egy percig sem. Ébredés után ugyan a kutyák nagyon megindultak az terasz ajtó felé. Én ki is nyitottam nekik szépen az ajtót, majd becsuktam utánuk és vártam a reakciót. Ők azonnal felismerték a helyzetet és bebújtak egy-egy kinti szék alá. Na nehogy már Én azt gondoljam, hogy le fognak menni a kertbe és ott végzik el a dolgukat. Neeem, boci szemekkel kéreckedtek befelé. Nem jött a legjobbkor ez az eső, mert már kezdték megszokni a rendet... Kimentem hozzájuk, hátha velem lejönnek a fűbe, de nem! Szépen végignézték, amint papucsban, mezitláb belesétálok a hideg, vizes fűbe és ott ácsorgok, míg Ők a teraszon kuksoltak tovább! Hát bejöttünk. Bent is kaptak reggelit, bent mentek ki, majd legközelebb folytatjuk a nevelést. Most nem ment... :(

Sokan kérdeztek a lábamról. A bokám már egészen szép. Szinte nem is fáj, csak szerintem a frontok miatt. Menni is szépen tudok, azt hiszem, egyáltalán nem bicegek már. A lépcsőn még vannak gondok, de ott is haladok rendesen! :) A gombás-ekcémás kezelést meg ma kezdtük el igazán, mert eddig a fertőtlenítés folyt. Vártuk azt a nagyon erős hatást a drága gyógyszertől, de egyenlőre hála az égnek semmi szédülést és bódultságot nem érzek. Munkába menni nagyon nem volt kedvem, de ezt talán nem ennek a számlájára írnám! :) A talpam viszont rettenetesen viszket. Nagyon remélem, hogy az ott lakó rondaságok próbálnak menekülni vagy harcolni és most ezt a harcot érzem ott lent! :)

Ma elutazott Sanyika és Foltos. (Kicsit magam alatt is vagyok.) Pedig tényleg nagyon jó helyre kerültek. Az új gazdikon kívül együtt utaztak egy teknőssel, 2 kacsával, egy hatalmas tavirózsával és kaktuszokkal...  Nagyon szimpatikus, állatbarátok az új gazdik, ez egyből látszott! Mégis most nagyon üres a sufni. Ha belépek, azonnal érzem Sanyika illatát. Bár igaz, hogy Sanyinak volt inkább sufni illata, de... mégis! Foltit meg ma automatikusan kerestem. Többször is. Ha kint voltunk a kertben, eddig mindig ott volt körülöttünk... Most meg nem... :( Na jó, nem szomorkodom!
Az öröm az egészben, hogy együtt maradtak és sokkal jobb helyük lesz ott, mint itt lett volna. Az elutazásnál annyira csak magammal és a cicákkal voltam elfoglalva, hogy egy csomó mindent elfelejtettem. Például megmaradt pár konzerv, amit Foltiéknak vettünk. Ezt oda akartam adni... Meg a tálkájukat is, amiből ettek... Az is itt maradt. Legalább a lepedőt elvitték, ami még a szülés óta alattuk volt. Ez valami...
Aztán meg az új gazdik bejöttek a házba, hogy megismerkedjenek a többiekkel, Én meg meg sem kínáltam Őket semmivel. Se üdítő, se semmi, de még csak hellyel sem. Remélem, elnézik nekem ezt a baklövést, kicsit szégyellem magam miatta. Azt viszont többé-kevésbé sikerült megállnom, hogy ne sírjak akkor. Azóta viszont kb. óránként kigördül 1-2 csöpp, mikor rájuk és a többiekre gondolok.
Vígaszul ma érkezett egy sms Zsuzsi, azaz Motyo gazdájától: "Még mindig nincs internetünk, de sok fotó lesz Motyoról. Tündéri, nagyon jól érzi magát. Egy doromboló gép. :) Jelentkezem, ahogy van net". Ez a hír nagyon jókor jött! Itt is köszönöm!!!! :)

Ma ugye szinte csak ez foglalkoztatott. Próbáltuk elterelni a figyelmemet egy kis virágoskert készítéssel, ami ugye tegnap elmaradt... Aztán meg kiültettünk 3 fát a patakpartra, mert csak úgy kinőttek nálunk. A földben lehetett, amit hozattunk, és a szomszédasszonyunk mondta, nehogy csak úgy kidobjuk. Akkor már kiültethetnénk az utca másik oldalára, hátha megmarad!
Ezek után nem csináltunk semmit. Illetve arra jöttem rá, hogy az ősz és a  hidegebb idő miatt nem kell locsolni, kertezni, egyre több időnk marad, amit pl. a kutyákra tudunk fordítani. Ma délután ki is mentünk a kertbe és teniszlabdát dobálgattunk Sütinek és Masninak. Süti nagyon élvezte, néha még vissza is hozta! :D Masnika csak a szomszéd Manituval volt elfoglalva. Hát persze, Manitu fiú, Masni pedig tüzel. Kb. mikor már tizedszerre hívtam el onnan, meguntam és beraktam a házba. Egyszerűen nem lehet vele bírni... :( Estefelé frizbivel próbálkoztunk, de erre is csak Süti izgult rá, olyannyira, hogy el is törte. Még jó, hogy anno kettőt vettem rögtön! :D

Tegnap nagyon zsúfolt, ezáltal fárasztó napunk volt. A tervünk, az Én kis virágoskertem átültetése volt. Ehhez képest, csak ezt nem csináltuk meg. Volt viszont gazolás, ásás, fűnyírás, raklap szabdalás Peti részéről, Én meg termést szedtem, a házban pedig takarítottam, mostam és rendet raktam...
A délutáni raklap daraboláshoz már segítség is érkezett Szilárd és Bogi személyében. Elkélt a segítség, mert meg kellett fordítani a láncot, hogy működjön is a motoros fűrész... A fűrészt Bogi szüleitől kaptuk kölcsön, és ezért nem akartunk magán akciókba kezdeni.
Majd délutáni locsolás, este pedig a segítség meghálálása következett. Szalonna sütés! Bár igaz, hogy az idő annyira lehült, hogy még a tűz mellett is, több pulóverben és nadrágban fáztunk. Hamar vége lett tehát a bulinak.

Arról már írtam korábban, hogy Süti és Masni elkezdte leváltani a tejfogait. Ám amikor a múltkor Masnival a dokinál voltunk a csípője miatt, más is kiderült. Akkor Masnit elaltatták, így az orvos több dolgot is meg tudott és meg is nézett Masni manón. Többek között, hogy a szemfogai duplák. Azaz már kijött neki a végleges foga, de a tejfog nem hullott ki mellőle. Akkor azt mondták, hogy van még idő, de ha 7-8 hónapos korára nem esik ki, akkor ki kell majd húzni. Aztán más kutyás barátaink azt tanácsolták, hogy sokat huza-vonázzunk vele, illetve velük, merthogy hazajövet megnéztük Sütit is és nála ugyanez a helyzet. Ha kötéllel vagy rongyival huza-vonázunk, könyebben kiesik az a felesleges tejfog. Azt hiszem nálunk nincs nagy szükség a Mi segítségünkre. Ezek a mini kutya manók minden nap iszonyat módon rágcsálnak és egymással huza-vonáznak órákat! :)
És hogy miért is írtam erről ilyen sokat? Ma megtörtént az első eredménye a játéknak. Masnika egyszer csak megállt és nyitogatta a száját, mintha beszorult volna valami... Aztán potty! Kihullott a bal felső tej szemfog. Gyorsan felkaptam és eltettem egy dobozba, legalább ez maradjon meg, mert szerintem a többit lenyelhették vagy nem is tudom, de egyet sem találtunk! :)
Most már semmi kétség: Masnika nem csak a tüzeléssel, de a tejfogak leváltásával is a tudtunkra akarja hozni, hogy Ő bizony már nagylány a javából! :)))

Azt hiszem, a mai nap igazán érdekes történése ez volt. Talán még csak annyi, hogy hajnalban kicsit úgy éreztem magam, mint Dorothy az Óz-ból, ám ébredéskor kiderült, hogy csak a macskáink rendeztek fergeteg-partyt a nappaliban és a cicamínójukon. Minden egyes fel-le ugráláskor az egész bútor beleremeg és hozzáütődik a falhoz, ami bizony a mi hálónkkal szomszédos! :D  Na nem a bútor ilyen gyenge... Az a sebesség, amivel Vili és Ábel megközelítik... Tényleg nehéz lehet kibírni! :D  Mikor aztán betértek hozzánk is és rajtunk keresztül folyt tovább a kergetőzés, felkeltem. Ők meg hipp-hopp... Lenyugodtak. És talán a kaját várták, talán csak azt akarták mutatni: Ők sem értik, mi volt itt reggel! Nem értik, mi vonult végig a lakáson, de nem is látták, mert végig aludtak! :D
Na mindegy, annyira örülök ilyenkor, mert tudom, hogy boldogok, ahogyan játszanak egymással!

Ma végre eljutottam a magán bőrgyógyászhoz. Azt vártam volna, ha már magán és Én fizetek a szolgáltatásért, legalább várni ne kelljen. Nem azért vannak az időpontok? Vártam több, mint 1 órát! :( Ezen kívül az ellátással nem volt gond. Megtudtam, hogy nem csak gombával kell megküzdenem. A talpamon jelen van még ekcéma és valami allergiás reakció is, ami valószínűleg belülről jön... De van megoldás! Kaptam 3 féle kenőcsöt és 2 féle gyógyszert. Szóval most fertőtlenítünk, kenegetünk és gyógyszerelünk. Majd 2 hét múlva kontrollra megyek és meglátjuk mire jutottunk.
A gyógyszertárban felvilágosított az eladó hölgy, hogy ha ez a gyógyszer nem használ, akkor semmi sem fog. Azaz ne próbálkozzunk majd mással... Ugyanis ez a bogyó nagyon erős. Meg is kérdezte, hogy tényleg be akarom-e szedni... Nahát bíztató, mondhatom.
A lábamról annyit, hogy nagyon szépen javul. Egyre gyorsabb vagyok és már azt gyakorlom, hogy ha elég lassan megyek, már nem is sántítok. Peti szerint ha megállok, egyáltalán nem bicegek... Jó vicc. :( De tényleg egyre könyebb a járás és a fájdalom is csak akkor jön elő, ha sokat használom. Ilyen pl. mikor beérek a munkába, vagy bice-bócán elsétálok a bőrgyógyászhoz, meg vissza...

Egészen mostanáig azon gondolkodtam, hogy miről is szóljon a mai bejegyzés. Egyre csak nézegettem a képeket és annyi, de annyi téma eszembe jutott. Mégis... A mai nap is csak egy átlagos nap lett.
Kezdek már lenyugodni... Olyan szempontból, hogy nem izgatom magam, mert kevés az idő. A kutyók ma is be voltak zárva egész nap, aminek eredménye képpen a cipőfelhúzós fotel egy másik sarka is a földre került egészen apró, picike darabokban. De sebaj! Annyira örültek nekünk, mikor hazaértünk, hogy haragudni tényleg nem lehet.
Most este meg a szobatisztaságot gyakoroltuk. Még nem tökéletes sajnos. Masnika egészen jól és ösztönösen érti a dolgot. Sütivel azonban más a helyzet, bent a szőnyegen szeretné a dolgát végezni. Ha rászólok, abba hagyja, és gyorsan kimegyünk... Ott iszonyatos módon rohangál körbe és szaglászik. Már-már azt hinné az ember, hogy na most! szétteszi a lábát és jön az eredmény, de nem! Éppen akkor elmegy egy autó, vagy valami halk nesz hallatszik, ami elvonja Süti buksi figyelmét. Aztán bejövünk és kezdjük előről. Végül lefekvéskor az elkerített részben sikerül a produktum. De haladunk és ez a lényeg. Szerintem érti, hogy mit kéne tennie!!! :)

Pici kutyáink nőnek. Mit nőnek? Hatalmasak és okosak, szépek, ahogy az igazi fél éves kutyusokhoz illik! Masnika tegnap 8-án, Süti ma 9-én lett fél éves! Mondanám, hogy ünnepeltünk, és talán így is van. Hazajöttünk időben és néztük az ünnepelteket, ahogy boldogan futkároznak a kertben...
Talán ma már mindenkinek könyebb volt az itthon maradás. Még a nap sem ment le, és már itthon voltunk, így Süti sem mekegett annyira. És az előszoba is egészen jó állapotban volt. Hurrá! :)

Amúgy a mai nap számomra elég lehangoló volt, de hazaérve minden feledésbe merült!
A reggel egészen normálisan indult, bár történt pár baleset. Először Vilmoska verte le a konyhaszekrény tetejéről a futónövényt. Egyszer csak hatalmas nagy robaj támadt, majd egyszerre rohant mindenki hátra. Szerintem Vilmos nem is a növényt célozta meg, hanem csak fölötte ugrált és egy bogarat hajkurászott. Majd visszaesett a növényre és együtt gurultak a földre. Petivel gyorsan nekiálltunk takarítani, Vili meg mint aki jól végezte dolgát, befeküdt az egész dzsuva közepébe. Gondolta Ő ezzel támogat minket, miközben pórszívóval és partvissal támadunk.
Aztán Süti gondolta úgy, hogy a nappali szőnyegét tiszteli meg kis dolga elvégzésével. Nem is emlékszem, mikor csinált ilyet utoljára...!!! De ma reggel valahogy mindenkiből kibújt a kisördög. És még nincs vége, mert Én ugye feltöröltem, lefújtam fertőtlenítővel majd jól beledörzsöltem. Masni ezt végignézte, majd mikor eljöttem onnan, nekiállt nyalogatni a szőnyeget. Mintha a feje tetejére állt volna a világ, vagy nem is tudom!!! Kicsit idegesen indultunk hát a munkába, és reménykedve, hogy talán már reggel letudtunk minden kárt és rosszalkodást. így is lett, délután és este mindenki tündérke volt!

Az érzéseim? Most? Huhúúú, de rosszak. Jelen pillanatban azt hiszem, úgy tudnám ellátni és felépíteni az életemet, ha nem dolgoznék, vagy legalábbis itthonról tehetném. Vagy esetleg max. 4 órában.
Nem részletezem, mert majd csak visszarázódom a mókuskerékbe, de... Reggel korán kelés, majd ellátni a cicákat, kutyákat, magunkat. Rohanás dolgozni, ahol semmi sem jó. Egyik testhelyzet sem kényelmes. Hiába rakom fel a lábam, nem jó, ha lent van a lábam, akkor meg lóg, szintén nem jó. Az odáig vezető út is nagyon hosszú volt. Azt mondta reggel a doki, hogy használjam a lábam, innentől rajtam múlik minden. Szóval nem is panaszkodom emiattt!
A gomba, illetve a viszketés miatt már annál inkább! Még mindig baromi csúnya az egész talpam. Egész nap viszketett, de nagyon... (Ha levettem a zoknimat, jobb lett egy kicsit, de akkor meg fázott a lábam...) A talpam most úgy néz ki, hogy piros, hámlós foltok vannak rajta. Azon picike hólyagocskák jelennek meg, amik iszonyatos módon viszketnek. Ha sikerül elvakarnom, a viszketés megszűnik és valami folyadék jön ki a hólyagokból. Bocsi, hogy ennyire részletesen leírom, de hátha valakinek volt már hasonló és tud esetleg segíteni, mert ez a kenőcs, amit kenegetünk, szerintem sz@rt sem ér! :(((
Folytatva a napot, munka után rohanás haza, este már sötétedésben hazaérkezés. Kutya, macska etetés, takarítás, alom tisztítás, épphogy sikerül Őket ellátni, nem hogy még a kertre maradna egy kis idő. És nem szólva a fogadtatásról, ami áll Süti mekegéséből, mikor elsírja nekünk egész napos bezártsági hányattatását, Foltos cicó virnyogásából, aki ekkorra már biztos nagyon éhes, aztán Zeusz, Vili, Lola és Ábel cicáink alom kerülgetéséről, mert ilyenkorra már úgy megtelik, hogy nem tudják hova végezni a dolgukat.
Mai kárként megemlíteném a cipőfelhúzós fotelt, ami mostanra már alig látszik fotelnek. De nem baj, tényleg nem tudok a szétszedő bajnokokra haragudni... Egész napra be vannak zárva egyedül!!! :(
Aztán eljön a nagyon este és kb. ekkor lenne időnk arra, hogy játszunk egy kicsit, labdát dobáljunk, vagy egyszerűen csak az állatkáinkkal legyünk. Cicóinkkal kicsit könnyebb, mert idesereglenek mellém az asztalra és ez nekik elég. De Süti és Masni többet igényel. Most épp Apa-gazdival Tv-znek a kanapén... :)

Azt hiszem mostantól nem tudok majd olyan hajde nagyon jó sztorikat bemutatni, illetve olyan sok jó fotót készíteni, mert egyszerűen nincs időm rá. A fényképező most is mindig nálam van/lesz, és igyekszem mindent megtenni, de... A hétvégékre maradnak majd a lényegi dolgok!

Azt tudtam, hogy ma Szarvasra utazunk Peti családjához látogatóba. Az viszont csak reggel vált számomra nyílvánvalóvá, hogy Peti a kutyákat is vinni akarja. Állítólag a kezdetektől erről van szó, de Én egyetlen egy ilyen szót sem hallottam... A baj az volt az egészben, hogy már a szandimat húztam, mikor kiderült a dolog. így persze semmivel nem készültem. Semmi takaró, játék, rágcsa, víz vagy bármi más, amit egy gondos anya-gazdi bizony előre odakészítene... Pláne, ilyen hosszú útra nekiindulni a nyár talán egyik legmelegebb napján? Ok, van légkondink, de a kutyók eddig még csak az állatorvosig és a kutyasuliba utaztak, az pedig nem tartott 10 percnél tovább!
Na de ez is megvolt! Eleinte fészkelődtek a manók, majd megszokták a kocsi monoton zaját és elszenderültek. Minden egyes kanyarnál és fékezésnél, meg fura zajnál felriadtak, de csitítgattam Őket rendesen, így hamar visszapihentek. Masnika egyszer ugyan hányizott egyet, majd leköltözött a lábamhoz és onnantól láthatóan nyugodtabban aludt. Hazafelé már eleve a lábamhoz költözött.
Szarvason iszonyatosan sok új szaglászni valóval találkoztak. Annyira el voltak foglalva a szimatolással és felfedezéssel, hogy Mi aztán hiába sétálhattunk velük, hiába mondogattuk közben, hogy pisi-pisi, kutyáink egészen sokáig megőrizték maguknak...

Még mindig azon jár az agyam, hogy mi lehet most Olival és Ferikével... Kora délután vitték el Őket, ide a közelbe, de nagyon-nagyon hiányoznak! Igyekeztem addig velük lenni, bár Foltos is igyekezte Őket elrejteni. Mikor elutaztak, sírtam. Nem tudtam megvárni, míg az autó kifordul. Még a kezemben voltak a kicsik és már gördültek azok a könnyek! Remélem nem néztek nagyon hülyének vagy érzelgősnek, de... ez van. Foltoskám is megrendült kicsit, mert nagyon keresi Őket. Már csak Sanyika maradt neki és bizony néha magára hagyja, mikor a többieket keresi. Egyszer Sanyika nagyon meg is ijedt és fellármázta a kertet, behoztam hát a házba, míg az anyja előkerült. Bent aztán aludt egy nagyot a cicamínóban! :)
Kétség kívül csak ezen jár az eszem, pedig dolgoztunk is ma egy keveset. Peti füvet nyírt és kapált, Én gazoltam egy keveset majd navigáltam, és pár növénykét már át is ültettünk... Majd locsolás és kutyák pesztrálása, szeretgetés, babusgatás!

Bizony, bizony... Már tegnap is gyanakodtunk, mintha... De ma nyílvánvalóvá vált: Masni tüzel. Konzultáltunk Márti dokinénivel és Ő is megerősített minket, bár kicsit korainak találja. Általában olyan 7-8 hónapos koruk körül szoktak először tüzelni a kutyusok. Masnika hétfőn lesz 6 hónapos. Hááát, korán érő tipus! :) Most majd kb. 3 hétig vigyázunk, aztán várunk, hogy másik kutyunk mikor lesz nagylány! :)
Az itthoni elővigyázatosságokat megtettük, azaz a kanapét letakartam plédekkel. A fotelnak annyira nem számít, na meg oda inkább csak Süti ugrik fel. A szőnyegeknek meg szintén nem annyira számít...
A mai nap nagy híre azt hiszem csak ennyi. Nagyon sokat pihentünk, pihentettük a lábunkat, csípőnket, ki-amiét akarta! :D Masnika sokat is gyógyult. Nem ugrál olyan sokat, bár pont ma szerintem életében először leugrott a teraszról! (Ó!) Még sosem tette. Csak nem fájhat annyira a dereka, ha ezt megtette... Mindenesetre a gyógyszert kapja és igyekszem odafigyelni rá. Ezen a leugráson ugyan nagyon meglepődtem, nem tudtam hirtelen, utána kapjak vagy mit tegyek. A szeme is határozottan szebb. Sokkal jobban kinyitja, bár még nem teljesen. Vagy a B-vitamin hatása, vagy tényleg csak valami cica-harc általi sérülés volt...
Foltiék is nagyon elvannak. Nem tudom miért, de most már szinte mindig a ház mögött tartózkodnak a farakások alatt, mellett, felett... Most este gondolkodtam el azon, hogy talán Folti oda próbálja meg elrejteni a piciket? De ha hívom, hogy kaja van, akkor Ő is hívja a kölyköket, vagy együtt megyünk hátra értük. Aztán kajcsi után mennek vissza... Bár most este megint az ölemben aludtak el a manók és Én tettem be Őket a dobozba. Majd meglátjuk reggel, hol is lesznek megint!

Ma pihenés és kímélő életmód volt előírva. Masninak is és persze nekem is. De egyikünk sem bírt kibújni a bőréből... Pihentünk, tényleg! Egész délelőtt bent voltunk a házban. Masni és Süti aludtak, Én meg a számítógép előtt ültem. Aztán ki kellett mennünk a kertbe. Kutyókák belevetették magukat a fűbe, Én meg a terasz lépcsőjén ülve felügyeltem. Igyekeztem Masnit minden veszélyesnek tűnő testhelyzetében leállítani.
Aztán mikor ott ültem a lépcsőn, arra gondoltam, hogy ha úgyis ücsörgök, miért ne tenném ezt hasznosan? Nekiálltam hát kigazolni a legújabb virágoskertemet. Ide fogom ültetni az alacsony virágokat, a mostani pedig megmarad a magas, bokrosodóknak...
Azt nem értem, hogy csak a kis sámlin ültem, a lábamat egyáltalán nem terheltem. Max. míg odamentem és vissza. Akkor miért fájdul meg estére? Vagy amúgy is fájna és bedagadna??? Mondjuk tegnap tényleg pihentettem és akkor is fájt. (Na jó, este Masni miatt megint nem annyira...) Összességében azonban elmondhatom, hogy nagyon sokat fejlődött a bokám és már alig látszik, hogy sántítok. Ok, csak szerintem... a szomszéd pont ma jegyezte meg, hogy még mindig sántikálok??? Na szép!!! :D

Na meg Folti... Annyi minden történt ma, hogy megint cikáznak a fejemben a gondolatok. Tegnap éjjel nagyon sokat vaciláltam Foltosról. Önzőség lenne csak azért itt tartani, mert nekem hiányozni fog. Itt ugye két lehetőség marad: Vagy bezárom a házba, ami neki már tényleg lehet, hogy nehezen menne... Eddigi életében kóbór, kinti cica volt. (Legalábbis Mi így gondoljuk, ki tudja, hol élt azelőtt?) Vagy kint marad és marad a rettegés és az örökös veszélyforrások. Sanyikával nagyon jó helyre költöznek, ez tuti!!!
Pici cicák reggel megkapták a második adag féreghajtó pasztájukat, aztán mindenki elkezdett hányizni. Biztos, hogy az volt az ok, mert eddig és azóta sem tették. Jucuska pont akkor produkált, mikor az új gazdái megérkeztek. Kicsit megijedtem, de előtte és utána is játszadoztak, ugrándoztak ezért reméltem, hogy csak múló rosszullét lehetett.
Délután Masniért aggódhattunk. Tegnap ugyanis Márti dokinéni észrevette, hogy mintha néha húzná a bal hátsó lábát. Ma pedig a jobb szemét mintha nem nyitná ki rendesen. Mikor Peti hazajött a munkából el is vittük. Szerencsére semmi komoly, bár lehetett volna... Most gyógyszereket kell kapnia és kímélő, pihentető életmód javallott. Ez útóbbira kiváncsi leszek!

A mai nap a gyógytornáról kellett volna, hogy szóljon. Mégsem volt nagy durranás. Megtudtam, hogy szép a lábam, nagyon jól haladok, csak így tovább! Csinálhatom itthon a feladatokat és erősíthetem fokozatosan a bokámat...
Itthon aztán belevetettem magam a kertbe. Pihennem kellett volna, de úgy éreztem menni fog. Nem bírtam már nézni az iszonyatosan gazos virágos kertet! Na ez most tényleg hiba volt. Ok, belelkesültem és nem tudtam, hol a határ. Most azt hiszem, mindjárt szétrobban a bokám. Na nem járkáltam rajta sokat, de ültem a kis sámlin és gazoltam. Szóval lógott a lábam, vagy nem is tudom, mitől fáj most annyira.... :(

Ezen kívül még annyi minden történt! Volt itt ma Márti állatorvos néni és beoltotta a manókat. Ábel és Lola megkapta a veszettség elleni oltását, Zeusz pedig az 1 éves emlékeztető kombinált oltást. Nagyon nem örültek neki a cicák, de Vilmos igyekezett vígasztalni Őket utána. Ő könnyen tette, hiszen hozzá ma nem nyúltunk...
Süti és Masni csak kullancs elleni cseppet kapott, amit majd holnap teszek rájuk, mert ma elfelejtettem. Estére meg már nem akartam... Amúgy Masnika húzza kicsit a bal hátsó lábát. Márti néni vette észre, hogy kicsit szökell, mikor fut. Akkoriban kezdődhetett, mert délelőtt még nem csinálta. Aztán Petivel este egyre csak figyeltük. Az ágyába már nagyon sántikálva kullogott. Meglátjuk, holnap hogyan viseli és ha nem javul, irány a doktornéni!
Még lenne itt egy hír, amit nem szeretnék elkiabálni, de... megteszem. Sanyika leendő gazdijai felajánlották, hogy Foltost is örökbe fogadják. Igazából már rábólintottam. Nagyon sokat vaciláltam rajta. Próbáltam azt nézni, hogy mi lenne Foltosnak a legjobb. Sajnos nem tudhatom, hogy Ő mit szeretne, ezért nekem kell döntenem és ez baromi nehéz. Ha itt maradna, akkor benti cica lenne, mert mint már sokszor írtam, nem szeretnék többet kockáztatni. Minden nap félnék itthon hagyni kint a kertben és az utcákon... Mivel kb. 1,5 éves és szerintem még sosem volt bent a házban, nem tudom, hogyan viselné. Ha elutazna, akkor egy nagyon nyugodt, biztonságosabb környezetben élhetne. Viszont megint meg kellene szoknia egy új helyet. Annyi könnyebbséggel ugyan, hogy Sanyika is vele lenne! Azt talán bizton állíthatom, hogy ha Sanyika gazdijaihoz kerülne Folti, akkor tuti hallanék még róla és még talán képeket is kapnánk Foltos beilleszkedéséről. Peti amellett döntött, hogy menjen. A szívem mélyén már Én is, csak olyan nehéz, hiszen nagyon hozzám nőtt! Hiányozni fog, ahogy a kicsik is...

Ma voltunk utoljára a sebészeten. Legalábbis azt hittük, így lesz. Igazából lehetne is, de a papírokért mindenképpen be kell mennünk még a jövő hétfőn reggel is. Az a lényeg, hogy szépen gyógyul a lábam, egyre jobban tudom használni. Estére ugyan mindig bedagad és ha sokat megyek rajta, akkor fáj, de a doki szerint ez a természetes. Figyelnem kell a fokozatos terhelésre és akkor minden rendben lesz. A héten még itthon maradok és itthon próbálkozom, de a jövő héten újból munkába állok. Remélem, még megismernek a munkatársaim! :)
Addig is felkészítem magam lelkileg is és ráhangolódom a régi mókuskerék életemre...
Az itthoni állatseregletnek is meg kell majd szoknia, hogy napközben egyedül vannak. A kutyók elkerített része sajnos pénz hiányában még nem készült el, ezért Ők is a házban maradnak. Próbálom már most Őket arra szoktatni, hogy nagyot aludjanak napközben és ne tomboljanak. Arra ráérnek majd délután és este, ha Mi hazajöttünk...
Ma is sokat pihentünk, bár igyekeztem lemenni a kertbe és pl. kitettem a locsolót, mire Peti hazajött. Megint rá kellett döbbennem, hogy nagyon sok szunyog van a kertben. Ha lemegy a nap, egyszerűen nem lehet megmaradni kint. De igazából nem is kell megvárni a naplementét. A legnagyobb napsütésben is képesek annyira összecsípkedni minket, hogy utána napokig vakarhatja az ember...

Na de nézzük az élet napos oldalát, mert ma úgy érzem van okom a boldogságra. Rohamosan gyógyul a lábam, szépen süt a nap, imádom a kisállataimat és nem is tudom... csak úgy megszállt a jó érzés!

Ma vasárnap volt, így hát pihentünk. Peti elment a családját meglátogatni, Mi meg itthon maradtunk... Reggel ugyan volt egy kis tombolás, talán ennek köszönhető a későbbi egész napos pihengélés. Részemről még mindig kicsit fáradt voltam, na meg jól esett a csendes házban aludni. A lábamnak sem ártott a pihenés a tegnapi nap után. Most már egyre jobban tudok rajta menni, bár még mindig nem hajlik rendesen... Na meg a talpamon kívül mos már a vádlim is fáj. Ezeket leszámítva viszont egészen jó, szerintem hamarosan teljesen rendbe jövök!
Peti nem egyedül utazott. Unokatestvére, Gábor és Gábor menyasszonya, Kriszta volt az utitárs. Visszafelé be is jöttek egy kicsit beszélgetni, na meg kutyákkal ismerkedni. Észrevettük, hogy Masni tényleg csak azokat ugatja meg, akik akár egy kicsit is, de tartanak a kutyáktól. így volt ez Gabival is, de a látogatás végére már egészen jól összehaverkodtak... Kiscicáinkat is megcsodálták és közösen néztük, ahogy Foltos játszik a kicsikkel és közben nevel. A picikről még annyi hírünk van, hogy jelentem mindenki eszik rendesen. Ugyan még mindig a tej a favorit, de már mindegyik manót láttam alutasakos kaját is enni!

Tegnap este olyan szinten voltam fáradt, hogy nagyon korán már alig tudtam nyitva tartani a szemem. Ezért lefeküdtem. A bejegyzés meg mára maradt...

Elég fárasztó nap volt. Reggel a szokásos, 6-kor keltünk, hogy a sok állatot és magunkat is rendbe tegyük, majd elindultunk. A múltkor már említett nem annyira publikus dolog felé. A lényege, hogy szüleim nyaralójából hoztunk el pár cuccot, ami még használható és nálunk jó helye lesz... Ez eltartott kora délutánig, így későn is értünk haza, na meg itt is várt ránk a sok-sok teendő. Én max. az állatkák etetését tudtam bevállalni, mivel a lábam nem volt éppen hajde állapotban. Peti pedig nekiállt füvet nyírni. locsolni... Este pedig átkocsiztunk Szüleimhez a kutyákkal. Többször kell ilyet tennünk, mert Süti nem nagyon szeret utazni... Nyüszít és hisztizik. Még a hámból is kiráncigálta magát. Nem tudom, hogyan csinálta, de nagyon csavarta a testét hozzá! :) Hátraültem hozzá, hogy megnyugodjon és így már ment a dolog. Masni első pillanattól értette, mi a dolga. Szépen, nyugodtan lefeküdt a hámban és pislogott. Nagyon ügyes volt!

Jelentem Sanyika is gazdira talált. Illetve a gazdi talált Őrá! :) Elég messze lesz tőlünk, de nagyon jó helyen. Egy igazi állatparadicsomban Zala megyében. A gazdiéknak van lovuk, csikójuk, kutyusuk, másik cicájuk és még papagályuk is volt egy időben... 2 hét múlva járnak erre felénk és meg is beszéltük, hogy az pont jó lesz, mert Sanyika még csak most kezd enni, na meg nevelés szempontjából is jobb még, hogy ha anyukája mellett marad.
Amúgy meg most már Olivér is lefetyeli a tejcsit, szóval nem lesz itt gond, felnőnek hamar ezek a tejbeciccek...
Zsuzsiról pedig híreket kaptunk sms formájában: "Zsuzsi nagyon jól van, egész éjjel aludt. Már játszanak a másik cicával. Evett, ivott és az alomba vécézett. Motyo lett a neve, de én Zsuzsizom :) Majd jelentkezem." Mi is sok puszit küldtünk Motyo/Zsuzsinak és nagyon örültünk a jó híreknek!!!

Ma bizony nagyon felpörögtek az események. Már csak Sanyika vár gazdira. Pamacsért reggel jelentkeztek, és este már jöttek is érte. Addig viszont tovább barátkozott az ittlakókkal. Nagyon ment ez neki, igazából a többieket nem értette, mit vannak úgy oda, miért kell morogni és fújni... Ő csak játszani akar egy kicsit! :)
Aztán délben jelentkezett Zsuzsi gazdija, hogy már indulna is érte, jöhet-e? Végülis, Zsuzsi már tényleg nagyon önálló. Eszik rendesen, játszik és tündér pofa. Ha belegondolok Vilmoska sokkal kisebb volt, mikor hozzánk került. Még járni sem tudott... Ahhoz képest. Szóval Zsuzsika délután 3 körül elutazott...
Este pedig egy lány jelentkezett, hogy két fiú cicát szeretne majd elvinni, természetesen vár, amíg kell! Amíg esznek rendesen, önállósodnak. Gyorsan átjött és kiválasztotta Olivért és Ferit. Azért szeretne két cicust, hogy ne féljenek egyedül és legyenek társai egymásnak. Ez dicséretes az Én szememben.
Szóval itt van Sanyi, a kis szomorú szemével és Ő is várja leendő gazdiját, de nagyon!

Magamról és a lábamról: Ma elmentem bevásárolni. Illetve Szüleim vittek, de ott ugye Én gyalogoltam végig a sorokat. Hiba volt! Na nem a bevásárlás, az már nagyon kellett, de azt gondolni, hogy bírni fogom...?!? Nagyon lassan tudtam haladni és már a felénél nagyon fájt a bokám. Na igen, abba nem gondoltam bele, hogy ez sokkal hoszzabb, mint otthon kimenni a teraszra és vissza. Na de ha már ott voltam, csak megcsináltam. Aztán kifelé lenéztem a lábamra és nem nagyon ismertem rá, kissé bedagadt. De mentségére legyen mondva, itthoni pihentetés után, hamar lelohadt... A fájdalom viszont megmaradt, de szinte ez már mindennapos...

Huh, nem is tudom, hol kezdjem. Egy teljesen átlagos napnak indult a mai. Annyi tervem volt, hogy megint meghirdetem a picike cicákat nagyon sok netes oldalon. így is tettem, majd elmentem pihenni. Egy hölgy hívása ébresztett, aki egy kislány cicát szeretne, de még pénteken visszahív, mert vár valami allergia vizsgálatra... Felkeltem és kimentem a teraszra, jöttek a kutyók is persze. Majd nem sokára szólt a szomszéd asszony, hogy menjek már oda a kerítéshez, mert átszökött 2 kiscica tőlünk, visszadná. Hát nem a mieink voltak, csoda is lett volna, hiszen még nem nagyon merészkednek a sufnitól távol. Azt mondta, pedig ezek a cicák most másztak be náluk a kerítésen. Szerintem egy autóból rakhatták ki Őket, vagy nem is tudom, de itt a környéken biztos nincsen senkinek rajtunk kívül pici cicája! Mondtam, hogy nem a miénk, mire nyújtotta és mondta: Vagy elveszed, vagy visszateszem az utcára Őket. Választhattam! Nagyon tündéri kiscicákról van szó! Nem is értem: Hogy van valakinek szíve ilyet tenni? Felneveli, majd kidobja? Mert törődött velük, az biztos. A cicák bátrak, szépek, tiszták és még a pocakjuk is tele volt, mert kis ducikák... Azt nem értem, hogy ha eddig elfértek, akkor nem tudta volna kivárni a tulaj még azt a pár hetet, mire gazdit talál nekik??? Gyorsan adtam nekik enni, beraktam Őket egy szobába és meghirdettem a neten. Az egyik picikét már el is vitte egy nagyon szimpatikus pár, még vissza is sms-eztek, hogy jól van, orvosnál is voltak, na ennyit kellett volna várni... Azóta is rázom a fejem: Nem értem! Nem értem!! Nem értem!!!
A másik picike éppen itt fekszik a monitorom alatt és alszik. Úúúúúgy megtartanám, de néha még a meglévő 4-5 is sok...

Nem tudok ma fergeteges bejegyzést írni... :( Nagyon fáradt vagyok. Próbáltam ma tornáztatni a lábamat, ment is egészen jól. De most estére igencsak fáj és be is dagadt... Azért még nem szabad Hűbele Balázs módjára mindent úgy csinálnom, mint azelőtt, szóval csak lassan a testtel. Mindenesetre az esti zuhanyzás megvolt és vele együtt a felső hámrétegek eltávolítása is! Iszonyatos, hogy még mindig mennyire hámlik a lábam... A gomba pedig Peti szerint szépül, valaki meg azzal bíztatott, hogy ezentúl ez visszatérő probléma lesz. :( Hurrá!

Ma 5 hetesek a pici cicák. Már nem tejbecicák, már nem mini manók. Tényleg megnőttek, nevelődnek és egyre messzebbre merészkednek a kertben, a fűben. Persze mindig csak Anya után. Ha engem meglátnak vagy hallanak, akkor is jönnek... Kijelenthetem, hogy a két kislány, Jucus és Zsuzsi már önállóan esznek, almot használnak, nagyon ügyesek. Illetve az önállóság nem teljesen igaz, mert csak akkor esznek, ha Foltos is ott van, de mégsem az alábújós verziót választják, mint a fiúk. Sanyikát mintha láttam volna egyszer, hogy kóstolgat, de senki és semmi több!

Bizony ma megkezdtem a bokám tornáztatását. Délután mentünk az SZTK-ba 6 órára. Ismételten vártunk fél órát, mire bejutottunk. Hiába az időpont, a csúszás szinte törvényszerű. A gyógytornásznő megdicsérte a lábamat, hogy milyen szép. Na gondolom gyógyászati szempontból! :) Tényleg nem volt bedagadva, mint ahogy azt a sebészorvos megjósolta, bezzeg most, a torna után! Sokkal jobban fáj és bizony bedagadt egy kicsit...
A lényeg, hogy mutatott pár gyakorlatot, amit össze is írtunk egy papírra, hogy majd itthon is tudjam csinálni. A legjobb lenne langyos vízben csinálni... Majd meglátjuk. Esetleg lavor, bár abból asszem kilógna a bokám. Vagy lehetne a kád, de onnan meg nem tudom elképzelni, hogyan tudnék kikászálódni... Na mindegy, ez még a jövő zenéje. Addig is: kerüljem az egyenetlen talajt és egyenlőre ne mászkáljak sokat, inkább feküdjek, üljek és úgy tornázzak napont 3-4 szer. Úgy lesz!

Levették!!! Ma megszabadultam a gipszemtől. Illetve még itt van a fürdőszobában, mert kiváncsi voltam, mekkora súlyt cipeltem a lábamon hetekig. Csak 1,8 kg. Többnek gondoltam. De még Peti is, mikor a szatyorban hoztuk hazafelé... Nem is ez a lényeg, hanem hogy holnaptól ennyivel is kevesebbet mutat majd a mérleg. Bárcsak a diétám használna ennyire!! :)

Tegnap majdnem éjfélig itt ültem és vártam, de nem működött a bejegyzés szerkesztő... :(   Most mennünk kell a sebészetre, ha hazajöttem, bejegyzek! :)

Megjöttem, így kezdem ahol tegnap abbahagytam:
Bizony tegnap elhagytam a sarkamat! :D Nem is egyszer... Reggel ébredésnél a paplanban kellett keresgélni:) Még jó, hogy a cicák nem vitték el! :D Aztán egy nagyon leleményes megoldással odagumiztuk. Na az meg állandóan elszakadt, de legalább bírta egy kicsit....

Vasárnap lévén, nem is csináltunk sok mindent, délelőtt vizilabdát néztünk a TV-ben, délután cicamínót szereltünk. Cicáink és kutyáink mindezek közben szórakoztattak minket és egymást...

Tegnap este olyan sok gondolat cikázott a fejemben - nem hiába szoktam este írni a blogot -, de most valahogy egyik sem jut eszembe... Inkább beszéljenek a képek.

Mint azt a cím is mutatja, ma megint a fűnyírás volt soron. Ezen kívül bent egy kis pakolás, rendrakás, takarítás, de semmi komoly. Szüleimet vártuk volna egy kis látogatás ereéig, de áttelefonáltak, hogy nem tudnak jönni, mert annyi sok a teendő. Érthető, nagy a kert és pénteken jöttek haza az egy hetes nyaralásukból. Ezért jó, ha az ember kipiheni magát, mert itthon meg várja a sok-sok teendő. :) Na szóval, fogtuk magunkat és Mi látogattuk meg Őket. Vittük a kutyókat is, had szaglásszanak egy kicsit idegenben, na meg szokják az autózást és ismerkedjenek Sacával. Szüleimtől kaptunk egy kis ajándékot, na meg számomra egy kicsit sokkoló hírt. Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet... Végülis várható volt, de... mégis. (Többet erről most nem írnék, mert aki tudja miről van szó, az tudja. A többiektől meg bocsi, de Peti szerint ez nem publikus téma, na meg nem is rólunk szól...)
Az ajándéknak nagyön örültünk, beszélgettünk kicsit, élménybeszámolót hallgattunk és még a bátyámékkal is összefutottunk, majd hazajöttünk.
Itthon aztán mindenki fáradtan dülöngélt egész délután.

Peti ma megint örömet szerzett nekem reggel. Közölte ugyanis, hogy megint megpróbálja elintézni mára az itthon dolgozást. De figyelmeztetett, hogy dolgoznia kell, így nem ugráltathatom... Azt hiszem, nem is tettem. A reggeli bevásárlása után tényleg békén hagytam!
Én ma megint a blog kinézetét csiszolgattam. Igazából csak a betűszínt, a naptár kinézetét és néhol a sorkizárást állítottam, de ez elvitte az egész délelőttömet... Persze, hogy nem értek hozzá és csak próbálkoztam, próbálkoztam... A végeredmény viszont elég jó lett, tetszik!

Van egy rossz hír is a mai napra. Telefonált a hölgy, aki tegnap lefoglalta Olivért, hogy mégsem kérné a cicust. Apukája ugyanis hazaállított egy másik picurral, így Olivérre már nincsen szükség. Nagyon köszönöm, hogy szólt, így még maradt időnk neki is gazdit keresni. Amúgy reggel is volt egy telefon kiscica ügyben, de Zsuzsi kellett volna, akinek tényleg tuti gazdija van. A többin meg még gondolkodnak vagy keresnek mást...

Alcím: Picik és az alom.
Ugyanis ma, mikor kimentem a sufniba, észrevettem egy picike nedves golyót az alomban. Hát igen, eljött az idő, mikor a picurkák maguk végzik a dolgukat, méghozzá a lejobb helyre. Kicsit azért kételkedtem benne, hogy az tényleg egy csomóvá összeállt pisi lenne, mert olyan kicsike volt. Aztán mikor ketten is a szemem előtt produkáltak hasonlót, megnyugodtam, örömködtem, ilyenek... :)
A gazdikereső projekt már tart egy ideje, írtam is róla egy keveset nem olyan régen. Ma viszont nagyon beindultam. Mivel egyre jobb képeket lehet a manókról készíteni és így könnyebb megmutatni is, nagyon sok netes oldalra feltettem a hirdetést. Jelentkeztek is többen. A vége az lett, hogy Zsuzsit és Olivért is lefoglalták. Egyetlen bánatom, hogy mindenki azon nyomban szeretné hazavinni a cicákat. Szerintem még kb.3-4 hétig az anyjuk mellett lenne a helyük. Úgy gondolom, hogy a további életük során fontos nekik, hogy mindent az anyukájuk tanítson meg nekik. Csak összehasonlítani tudom a benti cicáinkon, hogy Lola és Ábel, akiket 10 hetesen hoztunk el, mennyivel jobban kezelhető cicák. Pl. amikor játszanak velünk, mindig visszahúzzák a karmukat, sokkal hamarabb megtanulták, mit szabad és mit nem (A kényeztetésen kívül persze.). Míg Vilmos, akit 5 hetesen, utcagyerekként fogadtuk örökbe... Nem azt mondom, hogy Ő nem kezelhető, de Ő aztán karmol. Nem szándékosan, egyszerűen csak kint felejti a karmát, stb...
A lényeg, hogy abban maradtunk mind két leendő gazdival, hogy megvárjuk, míg elkezdenek enni a picik. Már szaglásszák az anyjuk tápját, így van rá remény, hogy hamar be fog következni ez az esemény is...
A mai napom, szinte csak e körül forgott, így nem is nagyon tudok másról írni. Csak annyit, hogy mikor felnyúltam a hűtőgép tetejére, nagyon belenyilalt a fájdalom a hátamba. Utána nem tudtam felemelni a jobb kezem... Kicsit megint megijedtem és 1 órán keresztül háton feküdtem. Szépen lassan múlt a fájdalom, nem tudom, mi történhetett. Vagy megfázott kicsit, vagy... Na igen. Mozogni kéne. Végülis a lábam van eltörve...

Augusztus 20-a Nemzeti Ünnepünk. Mi annyiban csatlakoztunk ehez, hogy ismételten pihentünk. Peti ugyan megpróbálta megszegni az ünneplést és dolgozni támadt kedve. A megmaradt raklapokat kellene darabokra fűrészelni, mert így nem férnek sehová és nagy helyet foglalnak a kertben. Na meg rondák is... Szóval a múlt héten kaptunk is kölcsön egy motoros fűrészt erre a célra. Mikor azomban Peti elkezdett volna dolgozni, valami nem stimmelt. Nem igazán vágta a fát... Alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy a lánc fordítva van rajta vagy fordítva forog, nem tudjuk pontosan. Fel is hívtuk Bogit, akitől a fűrészt kaptuk, de így a távolból Ő sem tudott segíteni. Majd talán a hétvégén akad segítségünk Szilárd személyében. Biztos van rajta valami lánc fordító vagy valami, de mivel még sosem volt ilyennel dolgunk, megvárjuk a "szakember" segítségét!
Állatkáink nagyon örültek a Mi pihenőnknek, mert így sokkal több időnk maradt rájuk!
Picurka cicáink ma voltak 4 hetesek, ezért megkapták életük első féreghajtó pasztáját. Mikor kinyitottam picike szájukat, hogy beadjam nekik, bizony nem kevés picinyke fogacskával találkoztam. Ez azt jelenti, hogy nemsokára tényleg megkóstolhatják a számukra vásárolt junior tápokat...

A mai nap átlagosnak mondható, bár a sufniba lépve az ember most már nagyon elcsodálkozik. 1 héttel ezelőtt még nem is tudtak járni ezek a pöttöm kiscicák, mára meg már ugrálnak és futkosnak. Irtó édesek!
A kutyókák ma nagyon rendesen viselkedtek. Elvoltak a helyükön rendben, csendben. Az egész délelőttöt pihizéssel töltöttük, majd csak délután mentünk a kertbe. Ott aztán nagyon dühös lettem. Békésen ültem a teraszon, a kutyók játszottak a füvön, mikor is az egyik hátsó oldalsó szomszédunk, aki egy átláthatatlan paravánnal barikádozta el a kertjét, átugatott és dörömbölt a paraván mögül. Gondolta, ez majd jó móka lesz. Masni ezt nem így gondolta, mert mind a két kutya megijedt, de nagyon, viszont Masni ennek hangot is adott. Nem viccelek(!), fél órán keresztül ugatott. Csak járt-kelt és minden kis szösszenésre, ami a túl oldalról jött, pattant és ugatott... Egy másik szomszédunk (igen, nagyon sok van belőlük: konkrétan 6) ki is szólt, hogy miért ugat ez a kutya? Háát, azt hiszem Masni ezekkel a szomszédainkkal sem lesz már jóban soha. Az első lépésükkel elszúrták az egészet...

Sziasztok!

Mi elindultunk, kérlek szavazzatok ránk! 

Mindegyik képre kellene egy voksot rakni... Sárga csillagot nyomi!!! 

Update info: Csak akkor érvényes a szavazat, ha előtte be is regisztráltok! Akinek van kedve így is, légyszi tegye meg!!! Köszönöm!

Katt a képekre, aztán szavazz!!!

Nagyon köszönjük!

Ábel, Lola, Vilmos, Zeusz

Milu és NaP

Ui. Masni, Süti és Foltos már szavaztak!

Reggel nagy lelkesedéssel indultunk a sebészetre. Vittünk másik zoknit és cipőt, de sajna ma nem került a lábamra. Nagyon lebiggyedt a szám, mikor a doki közölte, hogy még egy hetet ki kell bírnom ideiglenes csizmámban. Egy kisebb előadást is tartott valami kötőszövetekről, meg hogy azoknak idő kell, de az Én agyamban csak peregtek a gondolatok. Már előre elterveztem, hogy hazajövet első dolgom lesz beállni a zuhanyba és élvezni, hogy nem egy kisszéken kell ücsörögnöm, vigyázva, nehogy víz érje a gipszet. Na meg talán elkezdhettem volna a rehabilitációs gyakorlataimat, hogy minél előbb teljesértékűen tudjak közlekedni... A doki szerint még annak kellene örülnöm, hogy jövőhéten, idő előtt veszi le a gipszet. Merthogy 6 hétig kéne rajtam lennie. Meg mernék rá esküdni, hogy a múlt héten 4 hétről volt szó. Mikor mondtam neki, csak annyit válaszolt, hogy igen, de azt a körkörös járógipszre értette... Majd ellenőrizte a gipsz állapotát és kicsit talán leszidott, hogy megint lötyög a sarok, biztos nem csak a toalettre járok vele... Most is meg kellett volna erősíteni, vagy levenni és újat feltenni, de akkor megint 1,5 nap fél lábon ugrálás lett volna belőle, ezért megígértem, hogy nagyon fogok vigyázni és igyekszem a házban maradni. Na azért a terasz is a házhoz tartozik, igaz? Dehát eddig sem mentem máshova. Nem értem. Akkor mitől strapálódik ennyire ez a gipsz???
Nagyon csalódottan bicegtem ki a rendelőből és szálltam be az autóba. Itthon is csak ültem és regéltem Petinek, hogy így-úgy utálom már és próbálom Én tűrni, de olyan nehéz... Aztán Ő elment dolgozni, Én meg kénytelen voltam lehiggadni... Ez van, nincs mit tenni. Néhányan azzal vígasztaltak, hogy jobb is így, minthogy rosszul forrjon össze a csont, ha netán idő előtt levennék a gipszet. Még azt is megtudtam, hogy igazából fél évig tart, mire a csont teljesen összeforr!

így is volt. Nem görcsöltem semmin, hogy minden meglegyen... Örültem, hogy végre nincs kánikula és boldogan ültem ki a teraszra Petit figyelni és támogatni munka közben. Pici gazolás, fű szegély levágás és barikád építés volt a program. A szomszédunk ugyanis szólt, hogy bizony most már zavarja, hogy Masni állandóan ugat. Hát megvan erről a véleményem, de... Mivel Mi olyan rendes, figyelmes és kedves szomszédok vagyunk, igyekszünk minden kérésnek eleget tenni. Tény, hogy Masni csak Őket ugatja, a többi szomszédunkkal békességben elvan. Hááát, valószínűleg a legelején lett elrontva a dolog, merthogy a múltkor már említett 2 éves fiúcska nem éppen úgy közelít a kutyák felé, ahogy az elvárható lenne. Trappol és sikongat hozzá, amitől Masni farkát behúzva és hangosan ugatva hátrál visszafelé, azaz fél, illetve megijed. Próbáltuk Őket összehaverkodtatni, de kicsit reménytelennek tűnik a helyzet. Summa-summárom, amúgy sem szerettem, hogy mindig a ház mögé járkálnak a kutyák, most elbarikádoztuk mind két oldalról. Elöl még ugyan találkozhatnak, na de ennél többet... Szerintem a kutya az kutya és néha igenis ugat! (Ebből kiindulva Én is panaszkodhatnék a krumpli kutyára, mert Ő meg egész éjjel teszi ugyanezt!)