A Nagy család élete

Összsességében azt hiszem, a sors vagy az élet tényleg kényszerpihenőre állíott. A baleset előtt iszonyatosan fel voltam pörögve. Vagy inkább lestrapálva, mert nagyon sokat vállaltam. Mindent meg akartam csinálni, elvégezni, ellátni, stb... Energiaitalokon éltem. Aztán jött a baleset és egyből belecsöppentem egy "ne csinálj semmit, feküdj és pihenj" állapotba. Borzalmas volt. Az első fekvőgipszes hetet végig is sírtam. Talán lelkileg viselt meg a legjobban. Aztán fokozatosan lenyugodtam és megtanultam / megszoktam, hogy nem lehet mindent egyszerre. Tudom, hogy Peti segít ahol tud, de Ő sem bír mindent. Mára már úgy látom, hogy amit tudunk megcsinálunk, a többi munka meg nem szalad el. Persze igyekszünk így is a maximumot teljesíteni, de nem azt meghaladva!!!
A másik dolog amire rájöttem, hogy nagyon szeretek itthon lenni, ténykedni és csodálni, amit eddig elértünk. Csodálom, mert néha nem is tudom igazán felfogni, hogy ami körülöttünk van, az pár éve még csak álom volt! Van egy házunk, kertünk, kocsink, állataink. Egyáltalán: Van egy férjem, aki szeret és Én is Őt! A kisebb összezördülésektől eltekintve, boldogan élünk! Már tényleg csak a hármasikreink hiányoznak, így mostantól az életem a baba projektről szól! Első lépésben fogyni kell sokat és úgy tervezem, még az idén belevágunk! És jövöre már csak a csip-csup tervekre és álmokra kell koncentrálni.... ! :)

A tegnapi naphoz képest 10 fokkal esett vissza a hőmérséklet. Hurrá! Nekem ez állati kedvező. Mondjuk most meg fáznak a gipszből kibújó lábujjaim, de ezen könyebben lehet segíteni, mint az izzadáson... :) Aludni is sokkal jobb a levegővel teli lakásban és minden sokkal könyebb, ha az ember nem ideges... Nem is strapáltuk ma magunkat. Peti egy nagyon húzós, dolgos héten van túl, így ma a pihenésé volt a főszerep. Na azért a fűnyírás és mini füvesítés megvolt, de ezek már lassan hobbinak számítanak.
Ami rossz ebben az időjárásban, hogy fáj a bokám. Szerintem a frontot érezheti, mert eddig még sosem fájt ennyit egyhuzamban... (Megj. Biztos vagyok benne, hogy a front vagy eső vagy valami, mert mostanra már a térdem is fáj... Az ugye meg szokott! :( )

Igen, igen. Picurka cicáink még kicsik az örökbefogadáshoz, de időben el kell kezdeni a gazdi keresést. Tegnap megint feladtam pár helyre a hirdetésünket, sok új fotóval és persze a blog linkjével. Jelentkezett is egy hölgy, aki szeretné az egyik picurkát és el is jönne megnézni. Aztán ma felhívott, hogy esetleg 2 cicát is elvinne! Örülnék neki, ha ketten együtt maradnának a csapatból. Tapasztalatból tudom, hogy ha tesókat visz el valaki, sokkal könyebben tudnak a cicusok beilleszkedni az új környezetbe, hiszen nem érzik magukat azonnal egyedül, kiszakítva addig megszokott környezetükből. Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem hogy szerető gazdikat találjunk a picurkáknak.
Mikor Peti hazajött, mondta, hogy a nagybátyjáék is szeretnének egy kis manót. Még ugyan átgondolják, de egyszer már rámondták, hogy igen... Szóval a legideálisabb esetben ez azt jelenti, hogy 3 manónak már van gazdija. Nem akarok elkiabálni semmit, ezért nem is teszem, majd meglátjuk ezt még!

Amúgy azt hiszem, az idei nyár talán legmelegebb napja volt a mai, de a legfülledtebb, az biztos! Próbáltam Én kiülni a teraszra, de még mikor árnyékos volt, akkor is izzadtam... Kutyáink ugyanígy voltak vele, csak lihegtek és eszük ágában sem volt rohangálni... Ezért megint bent töltöttük szinte az egész napot. Pihentem, próbáltam átvészelni a viszketéses időszakokat és mozgatni a lábujjaimat, mikor zsibbadás tört a lábamra...

A mai napot is átlagonak titulálnam, bár akadt néhány kivétel. Egyrészt iszonyatosan meleg és fülledt volt az idő, így a nap legtöbb részét, bent a falak közt, árnyékban töltöttük. Másrészről volt egy kis affér Süti és a ruhaszárító között, ami után büntibe került a drágám. Talán emiatt, nem tudom, de délután és este, mint a kisangyalok, nagyon jól viselkedtek a kutyók! :)

Már három hete... Nagyon telik az idő, szinte még emlékszem minden egyes percre arról a napról. Megszületett az 5 kismanó, akik azóta a sufniban laknak Foltossal egy dobozban. Ma azomban elérkezettnek láttuk az időt, hogy kinyíljon számukra a nagyvilág. De a sufni mindenképp! :)
Amúgy a mai nap átlagosnak mondható, semmi iszonyatosan érdemleges nem történt. Megint pihentem, fényképeztem, próbáltam ténykedni, szenvedtem a gipsz miatt, kúráltam a torokfájásomat és vártam haza kedves páromat.

A mai nap? Semmi különös. Megint irtó meleg lett, ami a gipsz viselésnek bizony nem kedvez, ezért igyekeztem minél több időt a házban tölteni. Már csak azért is, mert azt hiszem, egy kicsit megfáztam. Ugye minden reggel kiülök a teraszra, míg a kutyók kint vannak, és akkor még elég zord az időjárás. Picit fáj csak a torkom, de jó kis mézes teával segítettem rajta,  így remélem, holnapra nyoma sem marad semmilyen fájdalomnak.
Mai ténykedésem kimerült abban, hogy elmosogattam, majd pihentettem a lábamat. Míg volt árnyék a teraszon, addig kint voltam a kutyákkal és Foltosnak is adtam enni... Mindezek után jött az ötlet, hogy ledőlök egy kicsit. Próbáltam... Már épp elaludtam, mikor az egyik hátsó oldalsó szomszédból jövő nem halk kiabálások sajna felzavartak... Sebaj, végülis nem pihenhetek egész nap. Beraktam a mosógépbe a kutyókák rongyiját és a fürdőszobai kilépőket és nagy nehezen kiszenvedtem őket a teraszra a szárítóra... Estére már megint iszonyatosan rossz érzés a lábamnak a gipsz, de tényleg éltet a tudat, hogy már csak egy hét!!!

Megint hétfő, megint sebészet. Semmi kedvem nem volt itthonról kimozdulni, mert kisebb fejfájással ébredtem, meg értelmét sem láttam, hogy odamenjünk, hiszen még egy hétig minimum rajtam lesz a gipsz. Viszonylag rövid várakozás után, hamar bejutottunk. Elsírtam, hogy viszket és bedagad, feszít és hogy szerintem gombás a lábam. A doki erre csak azt mondta, hogy még egy hetet bírjak ki, mert 4 hét a minimum, amíg rajta kell lennie a lábamon a gipsznek. Megvizsgálta mennyire tartós és megállapította, hogy mivel kb. a felénél keresztbe szét van törve, újabb erősítésre szorul. Kaptam tehát még egy tekercs gipszet, amitől még nagyobb, bumszlibb és nehezebb lett az ideiglenes csizmám. Remek... :(
A fejfájásom sem csillapodott, viszont hamar hazaértünk és ez is valami...

A mai nap aggódások sorozatával indult. Érdekes módon a kutyáinknál hamarabb ébredtem. Ebben még nem is volt semmi furcsa, kiengedtem Őket a kertbe futkározni és dolgukat végezni. Foltoska a teraszajtó előtt vernyogott. Azért írom így, mert nem szimplán nyávogott, hanem feltűnően virnyogott. Gondoltam éhes, vittem is neki rögtön a kaját. Azonban a sufniba érve láttam, hogy még a tegnap esti kajája is ott van. Megmutattam neki és evett egy keveset, majd ment a piciket szopiztatni. Aztán mikor kijöttem a sufniból, jött utánam és megint az a virnyogás. Csak akkor nyugodott meg teljesen, ha ott ültem vele. Aztán egyszer csak beugrott, hogy mi lehet a gond. Még mindig nem vagyok biztos benne, de talán Masnitól félti a kicsiket. Vagy mástól, nem tudom, de mikor mellette ültem, minden kis neszre riadtan kapta fel a fejét... Ma nagyon sokat simiztem és igyekeztem mellette lenni, na meg a kutyókákat sosem engedtem ki egyedül, nehogy beszökjön Masni a sufniba. Ki tudja, olyankor mit csinál... ?!
Másik aggódási pont Zeuszka volt. Az már feltűnt, hogy nem rohant a reggeliért. Máskor sem szokott annyira, mint a többiek, inkább szépen, komótosan közelít. Aztán, mikor az almot takarítottam, pont akkor jött a dolgát végezni. Bizony az nem volt szilárd... Nagyon is folyékony volt, kicsit ijesztően nagyon. Látszólag nem volt semmi baj, uganúgy járt-kelt, mint máskor. Aztán kicsit később öklendezett is egy kicsit. Nem hányás volt, mert nem volt benne semmi, de mégis... Aggódtam. Arra gondoltam, ha rosszabbul lesz, megyünk a doktornénihez, de nem így lett. Peti szerint az egyik szobanövényt rágcsálta meg. Szinte egész nap aludt és pihent. Igyekezett mindig a közelemben lenni... A számítógépnél az ablakban, a cicamínón. Én is igyekeztem sokat simizni és megnyugtatni, ha igényelte. Délutánra aztán talán jobban lett. A konzerves kaját még mindig nem kérte, de a szárazat bizony ropogtatta. :) Ja, pedig még rízst is főztem neki, hátha az segít a hasmenésén, de köszönte nem kérte. Mindenesetre Én elöl hagytam és reméltem, majd csak ráfanyalodik. Hogy ki ette meg nem tudom, de elfogyott. Én Lolára és Ábelre gyanakszom... :)

Ma Anyukám szülinapját ünnepeltük. Igaz, hogy holnap lesz a hivatalos napja, de szombaton szoktunk ünnepelni, most sem volt ez másképp! Innen is üzenem: Nagyon BOLDOG születésnapot kívánok!
Azért történt ma még más is, de ne szaladjunk előre. Mindenesetre ma éreztem először, hogy fáj a bokám. Mármint a törés óta. Hazajöttünk és le kellett ülnöm, mert fájt rajta menni. Hogy mitől? Lehet, hogy sokat tartottam lógva, vagy csak simán a frontot éreztem, nem tudom. Mostanra már elmúlt, csak a mindenkori bedagadós, viszketős, feszítős érzéssel küszködök...

Péntek. Hurrá, mert ez azt jelenti, hogy holnap hétvége. Hogy miért örülök ennek ennyire, hiszen most nem is dolgozom? Be kell valljam, uncsi van itthon a javából. így, hogy nem tehetek-vehetek semmit a lakásban, haszontalannak is érzem magam. Ezért elkezdtem átformálni a blogunk kinézetét. Még nincsen teljesen készen, de rajta vagyok az ügyön. Sokkal jobban tetszik, mint az eddigi sablon. Mondjuk kellene hozzá némi CSS ismeret, így aki rendelkezik ilyennel és szívesen segítene, csak szóljon, hogy ne kelljen állandóan a blog.hu-sokat nyaggatnom...
Amúgy nagyon(!) elegem van a gipszből! Utálom, hogy baromi meleg, hogy viszket alatta a lábam, hogy nem tudok rendesen menni benne, hogy szorít és ma először éreztem úgy, hogy fáj, mert nem mozgathatom! Na és azt hiszem a lábujjaim totál begombásodtak, tehát az is iszonyatosan viszket. Próbálom kenegetni, de gondolom csak akkor fog helyrejönni, ha megszabadulhatok végre ettől a csizmától. Borzalmas!!!!

Ennyit a nyavalygásból. Még jó, hogy itt vannak körülöttem a kis manók, különben lehet, hogy begolyóznék.

Peti ma megint itthonról dolgozott. Számomra ez annyit jelent, hogy örülök, mert a közelemben van. Segíteni tényleg nem sokat tud, mert a munkát ugyanúgy el kell végezni. Viszont nekem meg egész nap ajánlatos csöndben maradni, mert ugye koncentrálni is kell. De nincs is ezzel semmi gond! Örülök, hogy itthon volt! Magának megspórolt kb. 2 óra utazást, a családi kasszának meg kb. 900,- Ft-ot...
Velem semmi érdemleges nem történt. Kezdem kicsit unni a pihenést. De tényleg pihennem kell... Mikor csak Foltoshoz és a kicsikhez megyek a sufniba, visszafelé jövet, már le kell ülnöm, mert bedagad a lábam. Biztos a nagy meleg is közrejátszik... Amúgy ma nagy "meglepetés"-ben volt részem. Kint ültem a teraszon és majd megsültem a melegben, mikor is a szomszéd (Aki a balhét csapta a múltkor az átlógó fűszál miatt), mint a bűbáj kezdett el velem csevegni. Érdeklődött, hogy mi történt, hogyan viselem és kérdezte, hogy hova megyek majd rehabilitációra. Mesélt a saját lábtöréséről, és felkészített, hogy a gipsz levétel után sem lesz egy leányálom az életem. Bevallom, a rehabilitációra eddig nem is gondoltam, viszont nagyon kellemes dolog volt a részéről az érdeklődés. Szerintem azt a múltkori affért, Ő egyáltalán nem gondolta annak.... Hát fátylat rá. Végülis itt élünk egymás szomszédságában, nem is jó, ha haragban vagyunk!

Ma volt két hete, hogy nagy izgalomban voltunk a sufniban történtek miatt. Foltos cicánk életet adott 5 csöppségnek, akik mára nyitott szemmel tekintenek a jövőbe és egyre bátrabban próbálnak picinyke lábukon egyensúlyozni! Talán mostantól fogok tudni olyan fotókat csinálni, ahol felém néznek, mert elkezdtek figyelni a neszekre, édesen fordítgatják a fejüket a furcsa hangok irányába.

Mint azt tegnap kifejtettük, ma reggeli küldetésünk a trombózis elleni szuri receptjének a cseréje volt. Megint autóba ültünk és elmentünk a sebészetre. Ma persze, hogy egy másik doktor rendelt, de ez nem is volt baj. Soron kívül bizony bekopogtam és előadtam a problémámat. Az asszisztensnő rögtön mondta, hogy azért lehet ez a recept drágább, mert hogy az OEP csak az első adagot támogatja. De mikor meghallotta ennek az árát, dobott egy hátast! Azon is csodálkozott, hogy a doktorom miért nem a már bevált, először felírt és használt szurit írta fel nekem. Azt mondta várjak és eltűnt az ajtó mögött. Gondolom megkonzultálták a dokival a dolgot és kicserélték a receptemet. Azt a szurit kaptam, amit legelőször és hogy-hogy nem, megint csak 455,- (Igen, bocsi, tegnap rossz - 445 - árat írtunk.) Ft-ot fizettünk.

Ma is, mint mostanság minden hétfőn a sebészetre vettük az irányt. Állítólag keringés ellenőrzést kellett volna végeznie a doktornak, ezzel szemben megkérdezte, mi újság, hogy vagyok? Mondtam, hogy lötyög a gipszen a sarok és hogy néha szokott zsibbadni és bedagadni a lábam. A lötyögést helyrehozták, megerősítették a gipszet, azaz rátekertek még egy tekercset. Ennek köszönhetően pár órát ma is kénytelen voltam ugrálgatni, mert nem ajánlatos azonnal rálépni... A zsibbadásról két dolgot mondott. Az első és nagyon fontos, hogy pihentessem! Felpolcolva. A járógipszem tényleg nem arra való, hogy úgy közlekedjek és ténykedjek rajta, mintha teljes értékű, egészséges ember lennék. Igenis feküdjek sokat, vagy ha a teraszra is megyek, tegyem a lábamat egy másikr székre vagy valamire. És ne ácsorogjak és mászkáljak sokat!!! A másik és talán ugyanilyen fontos dolog a trombózis elleni szuri. Igenám, de az ugye a hét elején elfogyott. Nagyon örültem is neki, hogy ezentúl nem kell minden este egy tűt magamba szúrnom. Na hát pedig, ha így zsibbad a lábam, meg amúgy is, miért nem mondtam, hogy elfogyott? Ketten is bizonygattuk Petivel, hogy bizony Mi mondtuk a múlt héten, hogy el fog fogyni... A lényeg, hogy most kaptunk egy új receptet. Nem ugyanaz a nevű szuri, de ez ugyanolyan jó. Ok. eljöttünk. Sajnos Petinek nagyon sietnie kellett a melóba, így engem is csak kirakott itthon a ház előtt, nem hogy arra jutott volna ideje, hogy a szurit kiváltsa. De megtette napközben, illetve csak akarta, mert mikor közölték vele, hogy az ára 7768,- Ft, visszakérte a receptet. A múltkori szuri ugyanis 445,- Ft-ba került. Szóval holnap reggel irány megint a sebészet és kicseréltetjük. Csak remélni tudom, hogy soronkívül el tudom, majd intézni, mert nincs kedvem megint 1-1,5 órán keresztül ücsörögni a váróban.

Minket is elért a megtiszteltetés. Tudtunkon kívül, számunkra eddig ismeretlen emberek is olvassák a blogunkat, sőt még ajánlják, na meg még virtuális díjakat is osztogatnak, köztünk nekünk is. Hurrá! Mi ennek nagyon örülünk! :)

Legutóbb a "kreatív blogger" díjjal gazdagodtunk Zsuszi jóvoltából.

Most rajtunk a sor, hogy továbbvigyük eme hagyományt és Mi is kiválasszuk a számunkra legjobban tetsző blog oldalakat, hogy ha nekik is tetszik ez a dolog, Ők is tovább adományozhassák...

Tegnapi lelkesedésünk még ma is kitartott. Ez a dolog ugyan inkább Petit érinti, mivel Ő dolgozik a kertben, az Én lelkesedésem a teraszon való ücsörgésben és szurkolásban nyilvánul meg! :)

A mai nap eredményesnek mondható. Nem voltak konkrét tervek, illetve csak az állatka áruházban való bevásárlás. Mert ugye Foltosnak nem jó a száraz prémium táp. Mivel Ő most szoptat, ezért nagyon sok szószos kajára van szüksége. Úgyis fogyóban volt már a cicaalom is, ezért elmentünk az áruházba... Az elmenetelt délre terveztük, mert akkor túl meleg van a kertben dolgozni. Addig viszont remekül lehet ténykedni.

Bizony, mindjárt itt a hétvége! Örülök, mert itthon lesz velem Peti, kicsit talán haladhatunk a kerttel, de pihenhetünk is sokat. Jó-jó, Én eddig is pihentem. Na de mégis más az, ha az ember párja is itthon van vele... :)
Pedig ma nagyon önálló voltam. Végre először egyedül zuhanyoztam (Mármint gipszben...). Kicsit kalandos volt, de jó érzés, hogy most már emiatt sem kell állandóan Petit nyaggatnom. Bár ha belegondolok, kicsit feleslegesnek éreztem a délben való zuhanyzást. Kb. 1 óráig szuper volt, felfrissültem. Aztán csak izzadtam, izzadtam a nagyon fülledt melegben... :(
A gipszem? Hááát, a sarka tényleg lötyög. Most már azt is látom, hogy a sarkot tartó gipsz rész - vagy mi - kezdett el fesleni. Ha az ott elszakad, akkor nem sok fogja tartani újdonsült járó alkalmatosságomat. Mindenesetre tényleg próbálok rá jobban vigyázni. Ugyan nagyon nagy szívfájdalmam, de kibírtam, hogy ne menjek le a kertbe! Aztán a lábam meg estére igencsak elkezd fájni, megpróbál kidagadni a gipszből és feszít, szóval ilyenkor nem valami jó rajta járni...

Tegnap kavarogtak a gondolatok. Ma semmi nem jut eszembe... Persze, tudom, mi történt ma, de az annyira átlagos. Bicegek a gipszemben, nagyokat pihenek, mert nem tudok mást. Mindig belefogok valamibe, aztán rádöbbenek, hogy begipszelt lábbal bizony nem könnyű az élet. A porszívózást is feladtam, mert ugye sokáig kellett állni, topogni. A nappalit és a hálót azért megcsináltam...
Holnaptól tényleg nem megyek le a kertbe. Ma is a kutyák után mentem, hogy fotózzam Őket, de a gipszem allja úgy érzem már kezd leválni... Mondjuk el is tört az eleje, de az nem olyan vészes. Inkább az, hogy a nedves fűben ázik az allja... :(
Pedig azt is megoldottuk, hogy a nagylábujjamat ne nyomja annyira, mert már kisebesedni látszott. Amikor gipszelték, visszahajtották a gipszes pólyát vagy mit és az úgy szilárdult meg, hogy egy bumszlit képezett. És ez baromira nyomta a nagylábujjamat. Este nekiálltunk ütni, hogy puhuljon. Aztán láttam, hogy ez kevésnek bizonyult és fogtam az ollót. Levágtam a bumszli részt. Most már nem nyom, talán kényelmesnek is mondhatnám a gipszet, ha nem szorítana annyira minden este. Kicsit olyan érzés, mint mikor az ember télen hosszú zokniban jár, ami egy kicsit szorítja és alig várja, hogy este végre megszabaduljon tőle. Hááát, a levételre gondolom még várni kell... :(

A mai nap egészen átlagosnak indult. Abból a szempontból, hogy mik voltak a terveim: konkrétan semmi... Most meg itt ülök és fogom a fejem, mert annyi benyomás és élmény ért ma, pedig ki sem mozdultam a házból és a kertből. Állíthatom, hogy a blogolásnak és fórumozásnak köszönhetően iszonyat sok ismerőst és barátot szereztem. Illetve nevezzük egymásra találásnak. A részleteket nem írnám ide, nem untatnék vele sokakat. Akiket érint, biztosan tudják, mire próbálok meg célozni!
A lényeg, hogy Mi anno Petivel ezt a blogot azért indítottuk el, hogy magunknak vezessünk egy naplót, amit jó lesz majd visszaolvasni egykor. Azóta kicsit kinőtte magát a dolog és ismerőseink, barátaink, rokonaink tájékozódnak mindennapi életünkről. És igen, a kutyáinkról és macskáinkról, a kertünkről és a házunkról is. Mert nekünk Ők és ezek a mindennapi életünk. Ha valaki ismeretlenül téved ide, örülünk neki, hogy elolvassa történeteinket. Ha tetszett, visszavárjuk!
És eme közjáték után jöhet is a mai napunk. :)

Igen, igen. Ma délben végre újra ráléphettem a bal lábamra. Frenetikusnak nem mondanám az élményt. Először baromira zsibbadt. Mintha tűkkel szurkálták volna. Majd mivel igyekeztem fokozatosan terherni, elmúlt a zsibbadás. Eleinte elég bátortalanul közlekedtem. Cipeltem magammal a járókeretet, nehogy baj legyen, ha elveszíteném az egyensúlyomat. Aztán már ment anélkül is. (Na a lépcsőn nem! Ott még most is kell valami fogódzkodó.)
Amit a gipsz aljára raktak, nem tudom miért nevezik saroknak. Egyáltalán nem a sarkamnál van, hanem majdnem a talpam közepén. Állati kényelmetlen! Ráadásul mint észrevettem még lötyög is egy kicsit. Csak remélni tudom, hogy nem fog egyszer csak kitörni. :D
Na a lényeg, hogy nagyon megörültem újdonsült járni tudásomnak, gyorsan ténykedni kezdtem. Meglocsoltam a teraszon lévő muskátlikat és a konyhában végre lemostam a pultnak használt asztalokat. Most már értem, miről beszélt a doki, mikor azt mondta, hogy továbbra is pihenjek és ne mászkáljak rajta sokat. Ezen teendőim után bizony folyt rólam a víz. Leültem és akkor éreztem csak, hogy lüktet a bokám! Nosza, fel a puffra és pihentem vagy egy óra hosszat, mire megnyugodott... Szóval csak lassan a testtel, még nem vagyok ám egészséges... :(

Hurrá! Ma mentünk vissza a sebészetre. Kisebb tortúra után feljutottunk a harmadik emeletre, majd egy órás várakozás után be is jutottunk. A Doktor ránézett a lábamra és mondta, hogy jöhet a járógipsz. De most nagyon sok a beteg ezért várjunk már egy kicsit, míg kevesebben lesznek. Ja, merthogy náluk is nyár van és szabadságolások, ezért csak 1 doktor és 1 nővér van a 2-2 helyett. Remek. Mondtam ugyan a dokinak, hogy egyre többen lesznek, de... mit tehettünk? Átmentünk hát egy másik szobába és vártunk. És vártunk... És vártunk... Majd hoztak egy bácsit, aki majdnem elájult a váróban. Persze, hiszen Ő is csak várt, várt, várt a láthatóan törött lábával a majdnem 30 fokban.
A nővérke nagyon rendes volt. Ide-oda rohangált és 3 beteg között apránként gipszelte be a lábamat. Reggel 8-ra értünk az SZTK-hoz és 11 után jöttünk el.
Ezek után még rohanás a szivattyú boltba, ahol megszóltak minket, hogy hogyan gondoljuk már hogy kocsival beállunk a kerítésen belüli parkolóba. Ja, hogy el van törve a lábam? És?
Mindegy, túltettük magunkat a dolgon. Irány a bolt, mert enni is kéne valamit. Rutinosan 2 napra előre írtam a listát Petinek.
Aztán haza. Itt felszenvedtem magam a lépcsőn, mert rálépni azt még nem szabad! Járógipsz ugyan, de majd csak kb. holnap déltől. Addig nem köt meg rendesen és eltörhet. Pedig már nagyon-nagyon szenvedek... Van vagy 3-4 kg most a bal lábam, ráadásul elég szorosra sikerült, ezért baromi meleg. :(

 

Még mindig sokat kell pihennem. Hja, mozgathatom a lábam, de menni azért ne sokat. Nehogy már azt gondoljam, hogy sétálgatni fogok. Most kéne csak kikelnem az ágyból...
1 hétig most ez az állapot, aztán megint mehetünk vissza a sebészetre ellenőrzésre.

Itthon egy nagyon kapkodós ebéd után Peti elindult dolgozni. Már délután 2 elmúlt, ennek eredménye képpen majdnem este 9 volt, mire hazaért. Utána kapkodós locsolás. Remekül sikerült a nap... :(

Mindenesetre nekem talán könyebb volt, mert itthon maradhattam és magányomban próbálhattam meg kiszenvedni a nyomoromat. Lefeküdtem az ágyba és aludni próbáltam. Egyszer peti telefonja ébresztett, máskor meg a cicókáim váltották egymást mellettem, így nem volt valami felhőtlen ez a mai pihenés...
Lolika jön:

Hamar bealudt mellettem:

Ábel a párnámon:

Mikor Vilmoska érkezett, már felkeltem:

Zeusznak nem volt ideje Vilit váltani... A nappaliban nézelődött a kincsem:

 
"Ébredés" után kb. hatszor izzadtam le, mire mindenkinek enni adtam, almot takarítottam, kutyókkal ki-be mászkáltam... Lehet, hogy a gipsz, de az egy lábom ugrálásból is baromi elegem van!!!
Kutyikáim mindenesetre nagyon élvezték a kint létet. Ma különösen sokat rohangáltak. Megint csak azt sajnálom ebben a gipszes, lábtörős balhéban, hogy nem tudok olyan tök jó, közeli fotókat készíteni a hempergőző, birkózó és futkározó Masniról és Sütiről.
Mai képek a teraszról fotózva:

Foltika is előkerült és kifeküdt a lépcsőre:

Majd jött az addigra már iszonyatosan bepörgött Masni és udvarolni próbált Foltinak. Persze, hogy pofon lett a vége... Vagy ölelés?

Mindenesetre utána Masni kicsit visszafogta magát és messzebbről figyelte Foltit:

Na nem sokáig, mert Süti hancúr társa már várta a teraszon, ahonnan remekül el lehet lopkodni a gazdiék papucsait:

 

Foltika meg mehetett kis pindurkáihoz szoptatni. Ezek a mini tejbecicák már tényleg nem is olyan pindúrok. Mostanra kis dagikák lettek. Nem csoda, Anyukájuk ellátja Őket rendesen tejcsivel:

Szopi:

És utána a megérdemelt pihenés:

A mai nap még tegnapról indul. A kocsibeállót tervezte Peti folytatni, amihez Szila barátunk segítségét kérte. Szilárd azonban csak délig tudott maradni, ezért korán kellett a munkát elkezdeni. A reggeli utazást elkerülvén Szilárd már tegnap este kijött hozzánk. Enyhe sörözés után a teraszon, éjfél után kicsivel le is feküdtünk aludni.. De reggel 8-kor tényleg felkeltek a fiúk és nagyon lelkiismeretesen nekiálltak dolgozni!

Délig is nagyon sokat haladtak.
A mai végeredmény:

Délben aztán, dinnye ebéd után Peti nem bírt a fenekén ülni és nekállt csemperagasztót kenni a terasznál lévő fal mellé. Itt jön ugyanis be a víz, mikor nagy vihar van...

Este pedig kézzel kényszerült az újdonsült füvet locsolni, mert a széttört PVC idom helyett nem sikerült másikat vásárolni. Sajna ezt csak a szivattyús boltban lehet...

Kutyókáink mai napja sem alakult másképpen, mint szokott. Nagyon sokat voltak a kertben, ahol élvezték a zöld fűben való hempergőzést és birkózást:

A mai kartonlopás sem maradhatott el:

 

Délután egy kicsit megint sikerült szunyókálnom. Ébredéskor bizony a cicókák jelezték, hogy vacsoraidő van...

Vacsi után mindenki a nappaliba vette az irányt, ahol a jól megérdemelt esti napfürdőzés következett:

És hogy mi van Foltossal és a pöttömökkel?
Ahányszor a sufniba léptem, Folti a betonon feküdt, a picurkák pedig a dobozban teli bendővel aludtak. Nagyon kezdenek kikerekedni, cukor falatok, ahogy alszanak:

Még Foltika ébresztgeti Őket, hogy itt a szopiidó: :)

És hogy a dicsekvés se maradjon el, pár kép a kertből:
Dinnyéink:

Szőlő: Nero és Palatina.

Prémium vagy nem prémium, de megint nagyon tetszettek az esti felhők:

Ma reggel kutya manóink hagytak minket aludni. Nem is értem, de valószínűleg azért, mert Én sem mentem ki a mosdóba, és fél 8-ig aludthatunk. Vili ugyan próbálkozott ébresztgetni, meg Lola és Ábel is az ágyunkon ugráltak, de sikertelenül... :)
Talán ennek köszönhető, hogy sokkal jobb kedvvel ébredtem. Szombat lévén kapkodni sem kellett...
Jöttek a szokásos teendők, majd irány a kert. Nekem ugye csak a terasz, de ennek Masni kifejezetten örült. Apa-gazdi ugyanis füvet nyírni készült. Masnika pedig tényleg bátor kutyinak vallja magát, de a fűnyírótól bizony fél.
Rövid Folti szaglászás után behelyezkedett az ölembe:


 

Sütike mellettem várta a fejleményeket:

Majd, mivel Ő bizony semmitől sem fél, közelebbről is kiváncsiskodott:

És Apa-gazdi nyírt, nyírt és nyírt... :

És mire készen lett, még a nap is kisütött:

 

Süti és Masni nagyon örültek, hogy végre nem kell nagyokat szökellni a fűben, hanem hempergőzhetnek kedvükre. Azonnal belevetették magukat a zöldbe és ezzel elkezdtek maguk is zöldülni... :)

Foltoska most már nagyon sokszor előkerül a sufniból.
Ő is sietett az új rövid füvet megcsodálni:

Aztán meg kifeküdt napozni egy kicsit:

Kutyókáink egy legújabb szórakozással gazdagodtak. Ellopkodják az elégetésre szánt kartonokat és bőszen rágcsálják, na meg széthordják a kertben:

Néha összekapnak, hogy kié legyen a nagyobbik....

 
A harcot nem volt kedvem végignézni, inkább Foltos követtem, aki jött és bebújt a cicaajtón a sufniba. (Én persze nem a cicaajtót használtam...)

Bent szopizás következett, majd jóllakottan eldőltek a pöttömök. Folti megint kijöhetett a dobozból pihenni...

Közben Peti nekiállt egyik kedvenc elfoglaltságának, a füvesítésnek. Most a sütögetős hely melletti részt nézte ki. Itt ugyan már vannak kisebb fűfoltok, mivel a szél és a sok eső a régebben füvesített területről ide hordta a magokat...

Mivel elgé nagy szél volt ma egész nap, ami igencsak kiszárította a talajt, úgy gondoltuk, ideje locsolni. Ezt a hátsó részen meg is tettük, a terasz mellett azomban nem sikerült.
Peti az erővel megoldást próbálta alkalmazni, mikor a nyomás ledobta a szivattyút a PVC-ről. Ennek azomban hamar törés lett a vége... Holnap irány a Praktiker és újabb szerelés következik!

Kutyókáink szinte egész nap kint voltak velünk. El is fáradtak rendesen és bealudtak a teraszon:

Délutánra a benti cicók is kezdtek kidőlni...
Vili a fotelban, Loli és Ábel az üvegfal előtt nyújtózkodtak és pihengéltek:

Zeusz játékra invitált:

Prémium kép pedig egy kis őszirózsa. Ma vettem észre, hogy lassan virágozni fognak!!!

A mai nap a kiborulás napja volt. Reggel korán keltem és semmi nem volt jó. Nem is aludtam ki magam és megintcsak semmi nem sikerült. Egyre jobban fájnak a lábaim, tenyerem, stb...
Biztos Én viselem nagyon rosszul.Tudom, hogy van aki egész életében sokkal nehezebb dolgokkal küszködik, de ma még azon is elsírtam magam, hogy beleizzadtam a pólómba és nem tudtam csak úgy berohanni egy másikért, egy lengébbért. Minden egyes nekiindulás egy tortúra...
Hamar megoldódott minden. Mikor Peti elment ma dolgozni, visszafeküdtem aludni. Tényleg pihentem. Aludtam egészen délután 5-ig. Na nem egyhuzamban, mert közben kijöttem a mosdóba, adtam a cicóknak utánpótlás kajákat, ránéztem a kutyikra, hogy rendesen viselkednek-e, aztán irány vissza a paplanmezőkre. Nagyon remélem, hogy minden rosszat kialudtam, mert rémes volt ez a reggel mindkettónknek.
Peti is érezte, mert mikor hazajött még vacsit is csinált nekem. Figyelte minden mozdulatomat és sokat segített. Azt hiszem, Én is türelmesebb voltam, legalábbis remélem... :)
Nappal a cicók is mind velem aludtak. Peti helyén a pléden feküdtek egymáson. Nagyon cukik voltak, de persze hogy a fényképező nem volt bent velem....
Aztán ébredéskor kivittem a kutyikat a kertbe. Már nagyon várhatták ezt a pillanatot, mert mint a szélvész lódultak neki, és azonnal kergetőzni kezdtek.

Hamar rájöttek azonban, hogy mára megint visszatért a jó idő és kutya meleg lett:

Foltoska is kijött a sufniból. Rámnézett, mintha azt mondta volna, hogy ügyeljek a sufnira és elment a ház elé a dolgát végezni. Visszafelé még egy kis szaglászás és visszabújt a picikhez:

Mikor Peti hazajött, lesegített a lépcsőn, hogy ma is kiscicázhassak egy kicsit. Drága Foltikámat megetettük aztán csodáltuk a pöttömöket. Foltos nagyon jó anyuka és nagyon megbízik bennünk. Azt is megengedi, hogy kivegyük a falatkákat és megcsodáljuk Őket. Na hamar vissza is tesszük a tejbecicceket. Folti ilyenkor megnyalizza kölykeit és folytatódhat a szopizás ezerrel!

A benti ciccek hamar kidőltek. Mire bementünk a házból már elpilledtek és pihengéltek rendesen!

Pedig Masni szólt, hogy menjünk már be, mert Apa-gazdi is bent van és ott biztos sokkal izgalmasabb:

Én meg csak a csodaszép égboltot fotóztam.

Najó, ezután tényleg bementünk... :)
 

Csak este vettem észre, hogy Ábelről ma nem is készült kép. Szóltam Petinek, aki gyorsan csinált rólunk kettőt is:

A mai hangulatomat az időhöz hasonlítanám. Eső volt dögivel, viszont délután pár percre még a nap is kisütött. Ez az állapot azomban nem tartott sokáig. A sötét felhők csak gyülekeztek és megint csak esett, esett, esett...
Najó, ennyire nem vészes a helyzet, de megint csak ügyetlen voltam, fáj mindenem így estére és azt nem értem, miért érzem magam baromi fáradtnak, mikor majdnem délig aludtam? (Reggel ugyan felkeltem, de cicókák és kutyázás, na meg zuhanyzás után visszafeküdtem...)

Reggel igyekeztem az utamat a sufni felé venni és megcsodálni Foltos kicsi családját. Nagyon jó anyuka! Általában Peti jár ki etetni, és mondja a híreket. Folti már kibújik a dobozból enni, de amint nagy visítozást hall a dobozból, ugrik is vissza és szopiztatja a kölköket.
Reggeli képek:
Az 5 gyönyörűség:

Foltika a doboz előtt:

Aprónép a dobozban:

Egy kis kupac cica:

 
Persze délben is voltam kint náluk, akkor igyekeztem videokat készíteni.
Mocorognak a manók:

Foltika jön és beugrik:

És Foltos dorombolva szopiztat - Pöttömöknek hangja sincs! :)

Bent a házban talán semmi különös nem történt. Lola és Ábel egy kis bírkózással kezdték a napot, amit Zeusz felügyelt a nappali közepén fekve:

Majd mire délben visszatértem az ébrenlevők közé, Ők aludtak el.
Persze, hogy a cicamínón:

Na de nem volt gond, mert a kutyók, jó szokásukhoz híven ekkor ébredtek. Pont ki tudtunk menni a kertbe egy kis fűben hempergőzésre:

Olyan szép idő volt, hogy még Folti is megmutatta magát és felmerészkedett a teraszig. Na nem sokáig, csak míg összeszaglászták egymást a kutyókkal és már sietett is vissza a kölykökhöz:

 

A hirtelen jött esőnek köszönhetően hamar visszaszorultunk a házba. Mindenki keresett magának egy nyugalmas zugot és elhelyezkedett:

Én először a számítógépnél ültem, aztán a TV-zős fotelt céloztam meg. Itt ugyan már voltak páran, de hamar megoldottuk a helyzetet:

Vili és Zeusz nem alhattak olyan mélyen. Hiszen, mikor elindultam a fotel felé, már pattantak is és áthelyezkedtek a székembe:

 
Egyszer csak Peti közeledett, de nem egyedül ám! Ábel ült a vállán. Hogy hogyan került oda, nem tudom, de tündériek voltak. Itt épp valami nagyon érdekes mehetett a TV-ben, mert mind a ketten odanéztek:

Ez a mutatvány a többieknek is meglepetés volt. Lola és Vilmos riadtan figyelték a cicamínó tetejéről, hogy Ábel esik le hamarabb, vagy Peti háta lesz összekarmolva, de nagyon.
Egyik sem történt: Ábelke szépen lemászott a fotel támlájára...

Prémium képünk a dísznapraforgónk, amit sajnos Én is csak képről láthatok...
Jönnek rajta a bimbók, így lesz még szép virágzás az idén!

A mai nap eseménye kétségkívül Foltosé. Este megkérdezték tőlem, hogy egy 10-es skálán milyen ma a kedvem. A válaszom, hogy nagyon jó. Peti is itthon volt, segített nekem is és Foltosnak is nagyon sokat. Született 5 pöttöm tejbecicc, kell ennél több? Most nem érdekel, hogy fáj egy kicsit a lábam... Még a sufniba is leverekedtem magam, este hősiesen beadtam magamnak a szurit, szóval büszke lehetek magamra.

Talán nem véletlen, hogy Petinek felajánlották az itthoni távmunkát a hétre. Bár szegénykém, mivel ilyen sok teendője adódott Foltossal, na meg a szokásoson kívül még Én is itt voltam, még most is dolgozik...
A reggeli teendők után visszafeküdhettem aludni, mert Peti tudott a kutyókra és a lakásra ügyelni. Ébredéskor aztán akadályokba ütköztem Zeusz személyében, mikor a gépemhez akartam ülni:

Csak leküzdöttem eme akadályt és Zeuszt eltessékeltem a székemből. De Őt nem lehet csak úgy elküldeni. Ha a közelemben akar lenni, igenis kivívja magának!
Tobzódás az asztalomon:

Azért hamar lenyugodtak és elvonultak kedvenc helyükre a cicamínóra:

Én is leültem egy kicsit TV-zni.
"Had üljünk az öledbe!" :

Najó - Masni a lábamon:

Süti végül Peti ölében:

És aztán jött a nagy esemény! Folti cicánk megszülte 5 kis pöttöm kölykét!
Ez ugye külön bejegyzést érdemelt..
Kedvenc képem a cicacsaládról:

Na de az élet nem áll meg. Mivel az eső csodák-csodája elállt egy kis időre, Én kiültem a teraszra és kijöhettek a kutyókák is. Nagyon kellett már nekik egy kis tombolás:

Kergetőzés a napágyak körül:

Masni játékra hívja Sütit, aki boldogan rohan:

Peti körbejárta a kertet és gyorsan kiszedte a vöröshagymáinkat, nehogy elázzanak a nagy esőben:

Majd azon vettük észre magunkat, hogy már este 7 óra van. Bejöttünk hát a házba és következtek a megint csak szokásos teendők.
Utána játék a nappaliban, majd kidőlés a fotelban és a cicamínón:

Peti még most is félóránként rohangál a sufniba, csak hogy meglesse, minden rendben van-e Foltoséknál. Egyenlőre igen! Foltos kinéz a dobozból és dorombolással nyugtázza, minden Ok, nyugodtan alhatunk...

Mai prémium képnek a kicsi Masnit szántam. Bár most már azon gondolkodom, nem szemétség-e vele szemben állandóan a méretével tréfálni. De annyira kis tündér picikutty! Imádom!
Neeem, nem a muskátli hatalmas:

Foltinál beindult a szülés.
Peti pont ma maradt itthon, mert felajánlották neki az itthoni munkát a hétre. Nem is gondoltuk, hogy nem csak nekem lesz szükségem segítségre.
Délben ment ki a sufniba, amikor is Folti bebújt egy harmadik dobozba a földön. Ebben a dobozban eddig nem nagyon aludt, de sokkal kisebb a bejárata, mint a többinek, ezért gondolom szélvédettebb! Délben is itt feküdt és nyalogatta magát meg remegett egy kicsit. Kapott sok-sok simit, amit dorombolással hálált meg.
1 óra múlva ment ki megint Peti. Ekkorra már 2 kis tejbecicc is kint volt és vadul szopiztak. Innentől on-line megy a szülés. Peti 5 percenként rohangál ki-be és hozza a legújabb képeket. Épp most bújt ki a negyedik manó, még burokban, de Foltika nagyon jó Anyacica lévén már nyalogatja is!  Én meg a törött lábam miatt nem tudok kimenni hozzááááá!! :((((

13.45: A doboz, amiben most a kis család ezerrel cuppog:
Kicsit persze megint aggódom, hogy kicsi lesz nekik, de Foltika nagyon jó Anyuka, látszik, hogy tudja mi a dolga!

És a szopizás képei:

14.00: Hangok a dobozból:  

14.30: Most úgy tűnik Foltika lepihent. Egyenlőre 4 kölyök van kint és mind vadul szopizik. Az is lehet, hogy nem lesz több, de a pocakja még mindig nagy. Meglátjuk!

14.45: Mostanra lecsendesett a doboz. Úgy látszik lassan tele az összes bendő.
Peti próbált bevilágítani. Igyekezett nem zavarni!

14:50
Komplikáció az ellésben!
Az ötödik poronty farral jön előre. Megakad a szülőcsatornában! Foltos nyervog, de nem bír vele! Tekereg a dobozában, és úgy fordul, hogy nem látom, hogy kijött-e a kiscica!
NaP

14:55
Felhívom Márti nénit, aki mondja, hogy húzzam a kölyök lábát! Szétdobom a dobozt, hogy hozzáférjek a cicához! Kihúzom amikor Foltos nyom, és odarakom elé.
NaP

15:00
A kölyök még nedvesnek tűnik, de lélegzik, és nyervog ezerrel. Egyelőre nem tud odamászni Folti csöcseihez. Remélem, hogy nem törtem el semmijét!
NaP
 

15:03-15:10
Milu nem bír magával, ezért kisegítem a sufniba. Most ő van kinn. Én is megyek.
NaP
 

15:45
Az ötös még mindig nem szopik. Mozog, de hiába tesszük rá a csöcsre, nem kezd el szívni. Aggódom.
NaP

16.00: Bejöttem a Sufniból eü. okok miatt.
Az ötödik kölyök egyre bátrabb és elevenebb. Én nem aggódom annyira, mint Peti, de mindenesetre még mindig nem szopizik, hiába rakjuk a cicire. Foltos viszont nyalogatja ezerrel és már szinte teljesen meg is száradt.
Foltika pocija még mindig nem "horpadt". Lehet, hogy jön egy hatodik is???
Cicacsalád:

17:35
Új lepedőt tettünk Foltos és a kicsik alá.
Folti benyomott egy egész alutasakos kaját és most nagyon álmos, le-lebukik a feje. A kicsik rendíthetetlenül szopiznak, és hogy ha elvétik a csecset, akkor nyávognak. A legkisebb is mozgékony, bár hogy szopott-e már, azt nem tudom.
NaP

 
Vacsi:

A doboz tetejét is visszatettük és betakartuk egy törölközővel. Most már békén hagyjuk a kis családot. Peti még néha rájuk fog nézni...
 

A szülést lezártnak tekintjük! :)
 

Ez a nap is eltelt... Nekem is vágnom kéne a centit, mint anno a katonaságnál tették a bakák. (Vagy ez még most is így van?) Várom a napot, mikor véget ér ez a nyomorult korszak. Mert sajnos annak érzem magam. Persze minden most esik ki a kezemből, nem sikerül, nem érek oda, és sorolhatnám... :(
De nem akarok ezzel untatni senkit. Ma is kisírtam magamból a nyomoromat, Peti vígasztalni próbált, aztán elmúlt. (?) Este jött a szuri, ami megint feszített, de legalább nem lett véraláfutásos, mit a tegnapi....

A délelőttöt szinte teljes egészében végig aludtam. 10 óra körül visszafeküdtem Vilmos társaságában, aki jött és dorombolt. Aztán mikor dél után egy kicsivel felébredtem, már Zeusz feküdt ugyanazon a helyen a fejem mellett Peti párnáján. Ezek a cicók őriznek engem. :) A kutyók végig aludtak, biztos rápihentek a délutános műszakjukra.
Sajnos délelőtt képek sem készültek, mert hogy a fényképezés is nehézségekbe ütközik. Pont ott nincs, ahol lennie kéne, mire meg visszaérek vele, már egész más a szitu...

A délelőttös műszak elszenderedni készül. Előtte még egy nappali közepén lévő hempergőzés is belefér:

Majd alvás a cicamínón:

Loli kukucs:

Had aludjak végre! :

Vilikém a dobozában: (Megzabálom, ahogy bepréseli magát minden nap)

A kutyókákat kb.2-kor ébresztettem. Nehogy olyan sokat aludjanak, mert aztán túl kipihentek lesznek és nem tudom leállítani Őket este...
Kimentünk a kertbe. Illetve Én a teraszra, aztán onnan kiabáltam, hogy mit nem szabad, hova ne menjenek, Ők meg vagy hallották, vagy nem... :)
Peti nyilvántartását az óraállásokról pl. elfújta a szél a konyhaablakból. Este kérdezte, hol van? Szerintem a kutyáink gyomrában... Én szóltam nekik, hogy nem szabad és Apa-gazdi haragudni fog. Na ez volt, amit nem hallottak!

Egy idő után vagy megunták a fűben való rohangálást, vagy egyszerűen csak a közelemben akartak lenni, de felköltöztek a teraszra és ott néztek rosszalkodni való dolgok után...

Közös lábtörlő rágcsa:

Veszekedés, kié legyen a finomabb falat:

Majd Süti megtalálta a tutit!
Valahonnan előbányászott valami botfélét:

Elkezdte szétcincálni:

Majd megfordult és rágta:

És jött a segítség:

És rágták tovább együtt:

Én nem tudom, hogyan csinálják, de szabályosan eltűnt a bot fele. Talán holnap találkozunk vele a takarításnál....

Folti cica is kimerészkedett a sufniból. Ma szinte alig dugta ki a buksiját onnan. Vagy a szemerkélő eső miatt, vagy mert most már tényleg készül valamire. Az ég tudja...
Még Sütinek is hízelgett:

Majd az Én ölembe kéreckedett:

 
Épp lefekvéshez készülődtünk, mikor látogatók érkeztek. Szüleim és Saca kutyájuk sétálták ét és hoztak nekem egy kis sütit, meg lelki támaszt. Sajnos pont elég zaklatott voltam. Bocsánat...
Visszamentünk még egy kicsit a teraszra, nade ezek után tényleg se perc alatt elaludtak a manók:

Este mikor Apa-gazdi hazaért volt nagy öröm! Kipihenten vágtunk volna neki megint a kertnek, de sajnos esett az eső, így az etetés után bejöttünk.
Bent aztán birkózás, játék és rágcsa következett:

Pici cicáink az asztalon játszottak:

Majd Lola akrobata bemutatót tartott a járókeret tetején...

Prémium képnek meg a kérlelő szemek: "Had maradjunk fent a fotelban!!!"

Mint azt tegnap írtam, vasárnap megcsúsztam és kibicsaklott a bal bokám. Fájdogált, de nem vészesen. Egész nap végig sántikáltam, botladoztam, kertészkedtem, még a billenős locsoló beállításánál ugrándoztam is... Estére már eléggé fájt a lábam. Éjjel viszont kipihenhette magát, mert reggelre megint enyhült a fájdalom. Kicsit dagadt csak be és elkezdett pirosodni. Na irány a doki, mert azért lássa szakember is!
Elmentünk a helyi orvosi rendelőbe, ahol közölték, hogy sebészet csak délután van. Röntgen van ugyan, de oda beutaló kell. Na itt elment a kedvem az egésztől és gondoltam, akkor megyek dolgozni, hiszen nem is fáj annyira. De Peti erősködött. Igaza volt! Elmentünk egy pesti SZTK-ba. Sokan voltak, így Én maradtam, Peti meg irány dolgozni. A kocsit otthagyta nekem, hogy majd vagy hazavezetek vagy be a melóba... Nem is gondoltunk rá, hogy nem fogok tudni lábra állni. Na de szépen sorjában. 8.38-kor kaptam a kezembe a hívószámot. Majd több, mint 1 órányi várakozás után végre Én következtem.A doki megnézte, megnyomkodta, majd elküldött röntgenre. Ekkor már 10 óra volt. A röntgen a következőt mutatta: "A külbokán az izületi rés alatt haránttörés látható, lényeges disloc. vagy tengelyeltérés nincs." Ezt olvasva mentem vissza a sebészetre. Mentem, még mindig a saját lábamon. Még ekkor sem gondoltam, hogy akkor el van törve, csak valami izületi dolog lehet... Az asszisztensnő ránézett a papírra, majd azonnal bekísért a gipszelőbe. Hát biza eltört a bokám! 1 hét fekvőgipsz, majd jövő hét hétfőn talán kapok járógipszet. Számításaim szerint aug.18-án veszik le véglegesen. De jó kis nyár! :) Addig is szurkálhatom magam minden este egy trombózis megelőzésére szolgáló injekcióval. Remek!

Peti azonnal ugrott és eljött a melóból, hogy engem hazavigyen. Szüleimtől kaptam egy járókeretet itthonra, mert valahogy azért közlekedni csak kell. A munkahelyemen nem nagyon örültek a dolognak, de mit lehet tenni? Adri kolléganőm felajánlott egy mankót, amit előre is köszönök! Peti holnap elmegy érte és hazahozza. Talán azzal majd tudok a lépcsőn közlekedni. Na nem akarok Én messze menni sétálgatni, csak a sufniig, ahol Foltos lakik.

Itthon persze mindenki kiváncsi volt a járókeretre meg a gipszre.
Szagolgatták ezerrel:

Majd a nagy ijedtségre való tekintettel lefeküdtem aludni.
Közben Peti a számítógépnél próbálkozott a távmunkával, kutyáink pedig a fotelban pihengéltek:

 

Majd átadták helyüket a cicceknek:

És játszadoztak a nappaliban:

Ébredés után kaja, majd egy kisebb kiborulás után kiültem a teraszra. Peti tényleg türelmes volt ma velem, pedig nem lehetett könnyű dolga. Annyira mindent akarok csinálni, de nem tudok. Azt hittem, majd egy lábon állva és ugrándozva ugyanúgy tudok gondoskodni mindenkiről. Nem megy... Sajna ez most tényleg kényszerpihenő. :(
A teraszon ismét szaglászás következett:

Majd rövid játék és szépen leültek, hiszen tudták, itt a vacsoraidő (Na meg a kaja az ablakban...)

Ezen a hétem Peti a felelős:

Mivel a sufniba egyenlőre reménytelen számomra a lejutás, ezért Foltinak is Peti ad enni. Kicsit tartottam ettől, mert Petit nem ismeri annyira Folti, de ez az aggodalmam azonnal elszállt, mikor a vacsiosztás után Folti Petinek hízelgett egy sort.
Jön:

És hízeleg:

Majd simiket kap:

Ezek után Peti még szőlőt kötözött, Én meg a teraszon hűsöltem.

Bent a házban a szuri után a TV elé telepedtem le, az állatkák pedig körém sereglettek. :)
Zeuszka nagyon hízelgett, majd felfeküdt a fejem fölé a cicamínóra:

Ábel is kiváncsi volt a fura új szerkezetre:

A kutyók még egy esti vicsorgást levágtak. Persze, hogy a fotelban:

Majd lenyugodtak és Süti rágcsálni kezdett, Masni pedig a lábaimon ágyazott meg magának:

A mai prémium kép egy találós kérdés: Na ki a nagyobb? :)

Vasárnap lévén gondoltam, majd kicsit tovább alszunk. Nagyon szépen elképzeltem, csak éppen Masnival nem beszéltem meg a dolgot. Nála nincs olyan, hogy vasárnap. Napok vannak, ami mind ugyanolyan... Ezáltal reggel 6-kor ugyanúgy elkezdett "kukorékolni", ahogy mostanában szokott. Na de sebaj, úgyis be akartam üzemelni a locsolót reggel is, így legalább korán megtehettem.
Azt nem tudom pontosan, hogy mivel telt el a délelőtt, mert blogot írni ültem le 8 után, de csak valamikor 11 óra körül tudtam élesbe tenni... Mondjuk egy valamire emlékszem: A kutyók nagyon hangoskodtak és akartam nekik egy-egy jutifalatot adni, hogy csendben maradjanak a helyükön. Odafelé mehet azonban megcsúsztam a PVC-n és kibicsaklott a bal bokám. Eléggé fájt, de nem gondoltam vészesnek. Most este azt hiszem, hiba volt nem komolyan venni, mert felpolcolva is nagyon fáj. Hja, aki végigsántikálja az egész napot, mintha mi sem történt volna, az ne csodálkozzon! :( Holnap megmutatom egy dokinak...
A délelőtti felvételeken szinte mindenki alszik. (Hogy miért nem éjjel teszik ezt?)

Süti és Lola ugyanarra a helyre pályáztak:

Majd mint a jó testvérek, megosztoztak rajta:

Aztán mivel a kutyók olyan aranyosan elfeküdtek a nappali szőnyegén, nem parancsoltam Őket a helyükre. Kis idő múlva, mikor rájuk néztem, már igencsak pozíciót váltottak: :)

Délben váratlan látogatók érkeztek. Szüleim toppantak be egy nagyon nagy doboz fagylalttal a kezükben. Nem lehetett ellenállni, leültünk hát az étkezőbe és nekiláttunk:

Loli és Vilmos is nagyon örültek. Lola bebújt Apukám nylon szatyrába és Én csak azon aggódtam, nehogy Őt is elvigyék. Na de Vilmos a segítségemre sietett! Kimentette szerelmét a szatyorból:

És mivel a kutyókák nagyon felébredtek, meg amúgy is kertezni mindig kell, kimentünk a cseresznyefa alá:

Megcsapta Őket a nagy meleg. Kinyúltak még az árnyékban is.
De aztán beindult a birkózós énjük is:

Majd elcsentek egy botot a veteményesből és közösen hurcibálták a fűben:

Elég hamar eldöntötték: Süti rágott!

És rágott:

Masni pedig a kamerának pózolt:

Majd hazaérkezett Peti és beindult a gépezet. Kertészkedtünk kicsit.
Az uborkának szánt karók tegnap óta megszáradtak, így ki tudtam tenni a veteménybe. Közé pedig uborkahálót feszítettem. Nagyon remélem, hogy az uborkáink értékelni fogják, mennyi mindent megteszek értük!

Peti eközben a nagy sikerre való tekintettel tovább folytatta a füvesítést.
Most a dinnyeföld és a mogyoróbokrok előtt:

A belocsolást a remek új billenős szerkezetünk végezte el sötétedés után.
Bár ahogy most az Időképet elnézem, felesleges volt....

Foltika cicókánk is leste minden mozdulatunkat.
Délelőtt a ház mögötti deszka-rakáson pihent:

Délután meg a vacsi után pihentette nagy pocakját a kertben:

Prémium képek, ma is dicsekvős képek:
A mai paradicsom termés:

És a szépen kinyílt dísznapraforgónk:

A tegnapi nap igen kapkodósan indult. Ébredés után a szokásos, majd gyorsan elszaladtunk a vaskereskedésbe karókat venni. Igazából zártszelvényt vágattunk darabokra és majd az lesz az uborka támasza. Jövőre meg használható a borsóhoz, babhoz, stb...
Utána Szilárd barátunk jött és elvitette a bútorait, amik nálunk voltak a lakásfelújítás alatt. Hamar kirámoltak, csak egy kis kosz maradt utánuk. Nem baj. Itthon maradtam az állatkákkal egész hétvégére... ! (Merthogy Peti is elment, leutaztak Dombóvárra Boci barátunkhoz és családjához.)
11-re Foltost vittük ultrahangra. Eleinte úgy volt, hogy egyedül megyek a cicuval, de Süti sem tetszett nekem. Valami furcsa barnás-pirosas pöttyöket hagyott maga után. Leült, mintha pisilne, aztán csak ez jött... Létezik, hogy ilyen fiatalon tüzelne? Hát nem tudom, vigyük el Őt is az orvoshoz. Igen ám! Csak ha egyedül megyek, akkor ezt nem fogom bírni. Hova rakjam Sütit, míg Foltit ultrahangozzuk? Jött a segítség Anyukám személyében!  Itt is köszönöm!!!
Először Sütit nézte meg Márti doktornéni, de igazán nem talált nála semmit. Hólyaggyulladásra gyanakodott, de ahhoz egy kis vizelet is kéne. Amúgy semmi más jele nincsen, hogy Süti esetleg beteg lenne... Nem fáradt vagy bágyadt, eszik rendesen, szóval akkor csak nem lehet nagy a baj! (Mindenesetre most nagyon figyelem minden mozdulatát.)
Utána jött Folti. Nagyon bátran és ügyesen viselkedett. Nem is gondoltam volna... Én fogtam a grabancát és a mellső lábait, az asszisztensnő a hátsó két lábát és hanyatt fektettük. Kiterült a nagy pocija. Aztán a doktornő ultrahangozott.
A lényeg, hogy nagyon a vége felé jár a terhességnek, de nincsen baj! 
3 dobogó szivecskét láttunk, meg azt, hogy vannak még benne többen is. Márti dokinéni azt mondta olyan furán fekszenek, nem látja, de jogos, mert sokan vannak... Na a lényeg, hogy élnek és nemsokára tényleg szülhet Foltika. Nagyok a babák, de nem irreálisan, szóval szerinte nem lehet gond. Ha mégis, akkor hívjuk azonnal és Ő rohan! :) Ezt előre is köszönjük, de reméljük minden rendben lesz!
Azt mondta még, hogy az a baj, hogy nem tudjuk, hányadik napon tart Folti. Mert ha az 58. nap előtt császározzuk, akkor életképtelenek is lehetnek a kicsik. De azt is mondta, hogy ha a jövő hét végéig nem születnek meg, akkor elgondolkodhatunk a császáron. 
Nagy kő esett le a szívemről, meg is pusziltam Foltit, amit nem igazán értett... :)
Aztán hazajöttünk és a sufniban a megszokott helyén engedtük ki Foltost. Majd hazavittem Anyukámat és mire visszaértem Folti eltűnt. Nem izgultam, hiszen nappal sosem vagyunk itthon, ki tudja hol csatangol, de reméltem, hogy nem haragudott meg rám nagyon... Persze, hogy visszajött! Igazából el sem ment, csak bevonult a málna alá hűsölni. Aztán délben már a teraszon követelte a finom falatokat!
A sufniban:

 

Bóklászás a kertben:

Itthon addigra mindenki elfoglalta jól bevált pozícióját és hatalmas alvásba kezdett:

Nem voltam elég óvatos. A fényképezőgép némelyeket felzavart...

A kutyókkal irány a kert!

Na meg a mára tervezett kerti munka:
A ház mögött lefestettem a vásárolt karókat. Most várni kell hogy száradjanak, de remélem ma este kitehetőek lesznek.

Majd beüzelemtem a szerkezetet! :)
Bátyámék beruháztak egy öntözőrendszerbe, amit nem kicsit irigylek tőlük. Na a felfordulást azt nem, amit a szerelők okoztak, de ahogy megnéztük nagyon tetszett a dolog! Programozható meg minden. Mi még csak álmodhatunk ilyenről, de addig is nagyon köszönjük az általuk "levetett" billenős locsolójukat.
Személy szerint nagyon örülök neki, hogy ezentúl nem kézzel kell a füvet locsolni kb. úgy 2 órán keresztül...
A szerkezet:

Belocsolja majdnem az egész kertet:

Két részletben locsoltam a füvet. A hátsó részen úgy lehet állítani a locsolót, hogy ne billenjen át, csak a feléig. Ez nekünk pont jó, mert a veteményest még mindig kézzel fogom öntözni...

Míg a locsoló ment, addig tudtam mást csinálni!
Elmentünk a kutyókkal sétálni. Meglátogattuk és meglocsoltuk a paradicsomokat Bátyámék teraszán. Mivel csak egyedül voltam, ezért rövid pórázzal mentünk, de nagyon ügyesen viselkedtek a manók! 

Idegenben szaglászás:

Ithhon még egy kis rágcsa kint és bent:

Majd kidőlve alvás: