A Nagy család élete

Lola és Ábel ma megkapták harmadik oltásukat. Állíthatom, hogy autózás szempontjából Ők a legbátrabb vagyis a legnyugisabb cicáink. Míg Zeusz és Vili is végig nyivákolja az utat, addig ezek a pici manók csöndben fekszenek mellettem a hordozóban és kukucskálnak kifelé. Persze biztos az is közrejátszik, hogy Ők testvérek és ezáltal biztonságban érzik magukat együtt, nem tudom... Mindenesetre nagyon jó látni, mikor a kis buksijukat egymásra fektetik és  képesek még el is aludni az autóban!
Készülődés, mindjárt indulunk:

Vilike még búcsúpuszit is adott a piciknek:

Mikor hazajöttünk, mindenki az asztalon sertepertélt, ahol a manókat kiengedtem a hordozóból:

Érdekes módon ezután mindenki együt közlekedett.
Nagyon figyeltek egymásra, és  a lenyugvó nap fényében sütkéreztek:

Együtt fürdés:

A kutyókkal persze ki kellett menni a kertbe. Nem telhet el úgy nap, hogy ne tomboljanak legalább egy kicsit a zöld fűben vagy csak a teraszon...

Az a gyanúm, hogy Sütinek kieshetett egy tejfoga. Nem vagyok benne biztos, mert a pofiját nem sikerült megnéznem. Nem nagyon maradt nyugton, na meg nem is értek hozzá, hogy hol és mit nézzek. A lényeg, hogy játék közben vettem észre, hogy Masninak az oldala mintha véres lenne. Majd a kötelet, amit huzigáltak szintén véresnek láttam Süti oldalán. Ebből következtettem a fogváltásra... Semmi más jelet nem láttam és Masninak sincsen semmilyen sebe ott, ahol Sütike "harapdálta".
Benti huza-vona:

Lolika kihasználva a helyzetet, hogy a kutyók egymással vannak elfoglalva, halált megvető bátorsággal vetette rá magát Süti lengedező farkincájára. :)

Majd még volt itt fotelos, "Én váram - megvédem" című játék is:

 

Vilmos is védte saját várát, bár azt bevenni senki sem akarta :)

 

Foltos cicánk jól érzi magát, köszöni.
Ma mikor Márti dokinéni meghallotta, hogy Foltika még mindig egyben van, kicsit meglepődött. Azt ajánlotta, hogy ha ma éjjel sem történik semmi, akkor holnap vigyem el ultrahangra. Mondjuk nem tudom, hogyan fogja viselni, mert nem igazán szereti, ha a pocóját maceráljuk, de majd meglátjuk. 
Amúgy azt is mondta, hogy ne  izguljak, mert ha pl. elhalt magzat lenne benne, akkor nagyon rosszul lenne Foltika. Erről pedig ugye szó sincs....
Mai hempergőzés a teraszon, amit még a kutyik sem zavarhatnak meg:

Valahogyan be akartam csempészni a mai bejegyzésbe a teraszon lévő virágokat.
Történet nincsen hozzá, egyszerűen csak szépek:

 

Prémium képnek pedig az egy szem kinyílt dísznapraforgót szántam.
Ma reggel lepett meg minket:

Ma estére már megint zivatarokat jósoltak. Végülis, ha ez így megy tovább, kidobhatjuk a szivattyúnkat és mindent rábízhatunk a természetre. Egyenlőre nagyon tetszik nekem ez a nyár! Meleg is van, de nem olyan tikkasztó. Sok eső esik, ami nagyon jó a kertnek és iszonyatosan sok munkától kímél meg minket. Szárazságban napi 2 órát kell locsolni, mire azt mondhatom, hogy úgy-ahogy nedves lesz a föld és kibírja a következő napi kánikulát...
Most viszont iszonyatos ütemben növekszik minden. Ideértve a füvet is, amit ennek örömére ma le is nyírtunk:

Ismét gyönyörűséges lett:

A lenyírt füvet most is a veteményesbe raktuk.
A paradicsom, a paprika és a pici erős paprikák alá:

Ez az időjárás olyannyira szuper, hogy még a hétvégén bevetett legújabb területen már kibújt a fű! Pedig azóta még nem is locsoltunk. Tényleg mindent az eső és a nap csinált. Ennyit jelent! :)

Fűnyírás előtt vagy után, már nem is emlékszem, Peti körbekapálta a szőlőtőkéket és megtrágyázta Őket. Ha jön az eső, nagyon szépen be fog ázni a földbe... Bár Peti a biztonság kedvéért jól be is locsolta...

Kutyókáink is nagyon élvezték a mai napot. Iszonyatosan sokat kergetőztek, birkóztak a friisen lenyírt fűben, aminek eredményeképpen mind a ketten irtó büdösek lettek. Bár az is lehet, hogy valami kaki van a dologban, de ez nem biztos. Mindenesetre Masni még álcázni is próbálta magát, mert addig hempergőzött a fűben, míg csupa zöld lett a szép fehér bundája...
A kinti rohangálásról sajna nincsenek képek, de a fürdetésről annál inkább:

Masni nagyon tündér volt. Mivel Ő került hamarabb a melegvizes zuhany alá, így már tudta, mi a dörgés. Végig izgulta Süteményes kutyunk fürdetését is. A kád mellett ücsörgött és szurkolt pajtásának. Húúú, de nagy volt az öröm, mikor Süti is szép tisztán visszakerült a talajra! :)

Eme viszontagságok után indulhatott a rágcsálás a nappaliban:

Cicókáink mai napja sem telt el eseménytelenül. Nagyon elevenek mostanság, de azt hiszem még mindig az új táp miatt változtak meg egy kicsit. Még szokják ugyanis, hogy nem olyan ízű, állagú, stb... Sokszor jönnek és dörgölőzve kérnek egy kis kaját, majd mikor odamegyek a tálkához, látom, hogy tele van. Ilyenkor hozzákeverem nekik a régi tápot, és így már okés a dolog... Eszegetik lassan... Folyamatosan hozzászoknak.
Zeuszkám nagyon türelmes.
"Most akkor kapunk a régi kajiból vagy mi lesz?":

Vilmos már nem ilyen türelmes. Mindenféle trükkel igyekszik magára felhívni a figyelmet. Hogy honnan keveredik állandóan elő egy-egy doboz, az rejtély számomra, de ilyenkor sokáig nem szabad kidobni. Imádnak vele játszani:

Jóllakottan:

Folti cicáról nem merek már semmit sem írni. Egyenlőre úgy néz ki, hogy jól van. Kb. most már 2 hete hiszem azt, hogy bármelyik pillanatban szülhet...
Minden nap a bejárati ajtó előtti lépcsőn pihengélve vár minket haza:

És a prémium kép.
Be kell valljam, Masnika fél a fűnyírótól, illetve annak hangos berregésétől. Mikor Peti beindítja a motort, Masni eszeveszetten rohan oda hozzám és a lábam mögé bújik. Majd lepillantok és kéri a szemével: "Vegyél fel!"

Hát megteszem. Felveszem és a nagy nyalakodás után fejét a vállamra hajtja és egy sóhajjal nyugtázza, hogy minden rendben. Persze mikor a fűnyíró elhallgat, rögtön ficeregni kezd és ugrana ki a kezemből...

Mai napunk igen vidáman indult. Reggel már ébredéskor észrevettük, hogy  nagy a sürgölődés a szomszéd utcában lévő építkezésnél. Tegnap bezsaluzták a födémet és ma betonoztak ezerrel. Na de mitől olyan vidám ez? Kis idő elteltével begördült a betonkeverős autó... Bugyirózsaszínben! :D

Tényleg feldobta a reggelünket. A nevetgéléstől mi is rózsaszínben láttuk a világot.

Aztán elindultunk dolgozni... Sok munka, intézkedés járda projekt ügyben és hazaindulás töltötte ki a napunkat. Egyszer azt mondtam, hogy Én a munkahelyemre járok pihenni. Mondjuk ez pont a mai napra nem igaz, de azért félig-meddig lehetséges, hogy nem hazudtam. Itthon egészen más irányú feladataink vannak, mindig történik valami... Vagy az állatkákkal, vagy a kerttel, a házzal, esetleg Velünk...

Ma a kerítéses ember csöngetett be, hogy jött kicserélni a zárat a kiskapun. Már a kerítés falazásakor kértük, hogy ne arany, hanem ezüst színű legyen a zár és hogy kívül csak egy gomb legyen kilincs helyett. Ma végre ezt is kipipálhatjuk!

Aztán mivel ma nem esett az eső, Peti nekiállt festeni.
A postaláda fém keretét kellett barnára mázolni, mert az valahogyan kimaradt, mikor anno a kerítést festettük... És így kissé elütött a körülötte lévő vasaktól:

És hogy Én se töltsem az időt tétlenül, a változatosság kedvéért gazoltam egy keveset.
A ház előtti részre vetettem rá magam:

Igazán látványos a ház tövében lett:

Kutyókáink bőszen segítették munkánkat. Néha megpróbáltak kiásni egy-egy gyomnövényt, néha meg a kezemből ráncigáltak ki egy már kihúzottat és rohantak vele a kert másik felébe.

Persze a huza-vona sem maradhatott el...

Foltikánk a kerítés tetejéről szurkolt nekünk:

 
Mielőtt bejöttünk a házba, Édes Sütemény kis lelkiismeret furdalást keltett bennem. Bizony a tudtunkra adta, hogy ma elmaradt a séta. Leült a kapu elé és egyértelműen jelezte szándékát:

Bent aztán a sok játék láttán megnyugodott és kitombolta magát rendesen!

Cicáinkról megpróbáltam négyes fotót csinálni. Olyan nincs, hogy ne mozduljon el senki...

Prémium képünkön ma Süti és Masni szerepel:
"Na gyere cimbi, elmagyarázom..." :

A mai napunk is ugyanúgy indult, mint majdnem mindegyik. Etetés, takarítás, készülődés és indulás. Ilyenkor az összes manó körénk sereglik és búcsúztatnak minket. A kutyók ugyan még mindig bepróbálkoznak egy-egy trükkel, hátha itthon marasztalhatnak minket, de eddig még sem a cipő ellopás, sem a cipőfűző kikötés nem vált be...
Masni mostanában új trükköt eszelt ki. Azt mutatja, hogy Ő itt a legnagyobb és rettegésben tudja tartani a nálánál bizony nagyobb cicafiúkat... Ha-ha! Vili és Zeusz is valószínűleg csak nevet rajta, mivel eszük ágában sincs ilyenkor még csak megmozdulni sem. Élvezik, hogy biztonságban vannak és az a lentről jövő zaj, amit Mi ugatásnak hívunk, egyáltalán nem zavarja Őket! :)

Ez volt ugye reggel. Aztán, hogy mi történik itthon napközben, ki is az úr valójában, arról sosem beszél nekünk senki. Mikor hazajövünk, mindenki egyenrangú félként rohan elénk és üdvözöl minket! :)

Délután sétálni mentünk.
Mit is írjak? Nagyon vegyes, de leginkább dühös, elkeseredett és csalódott érzésekkel tértem haza. Sokat gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán megemlítsem-e, de olyan régóta érik bennem. Most már biztos vagyok benne, hogy valamit tenni kell, mert az emberek pofátlanok, önzőek és haragosak.
A lényeg, hogy a lakóparkban ahol lakunk, nagyon sok helyen nincsen járda. Na az egy dolog, hogy nincsen. Nem is ezzel van a gond, hanem hogy egyesek úgy gondolják, a kerítésükön kívül eső rész is az övék és beültetik, elbarikádozzák, stb... Na még ez sem probléma. Tegye! És tartsa rendben, hiszen szép környezetet akarunk magunk körül. Na de Én, Mi akkor hol közlekedjünk? Ha az úton megyek, az autók kerülgetnek, jobb esetben nem dudálnak és kiabálnak rám, hogy mit keresek az úttesten. Ez a helyzet mind gyalogosként, mind autósként nem elfogadható!
Az Önkormányzat? Megkérdeztük Őket: Azt mondták, mindenkit felszólítottak, hogy építsenek járdát, de legalább hagyják szabadon. Aztán slussz. Ők mossák kezeiket, megtették amit tudtak. Biztos ez???
De nem is akarok Én felelősségre vonni senkit. Ki vagyok Én ehhez?
Viszont ezúton szeretném felhívni mindenki figyelmét a problémára. És szeretném, ha ezentúl mindenki a járdán közlekedne! Még akkor is, ha be van ültetve! Hátha észreveszik a "tulajok", hogy valami nincs rendjén...
Lehet, hogy nem volt nagyon tiszta, ahogy leírtam a problémát, de hátha a fényképek tisztázzák:
Nagyon szép, de hol a járda?

Barikádok:

Akadályok:

Azért akad ellenpélda is.
Érdekes, hogy tud nagyon szép lenni és még közlekedni is lehet:

Egyik helyen még ránk is szóltak, illetve kiabáltak, hogy tűnjünk már el a kutyáinkkal a fűről! (persze járda itt sem volt.) Kicsit "elbeszélgettünk" az illetővel. Szerintünk ahol Mi sétáltunk az közterület, mivel az utcán van. Szerinte az az Ő tulajdona, hiszen Ő gondozza.
Még utána kell néznem azért ennek a dolognak, de ha ebből indulunk ki, akkor Én elkezdek gondozni egy területet mondjuk a Hortobágyon és akkor az már az enyém is lesz? Kétlem, hogy így működne!

Erről ennyit mára. De voltak azért békés és nyugodt pillanatok is a mai séta alatt.
Elindultunk és mentünk:

Szimatoltunk és pancsoltunk:

Ismerkedtünk kiskutyákkal:

Nagykutyával:

Gyerekekkel:

Kerítésekkel:

 
Aztán kiértünk az amúgy nagyon szép patakpartra és jöhetett a múltkor már említett másik csalódás. Hiába a zöld terület, ha itt is a betonon kényszerülünk menni... ha nem akarunk méterenként aknákra lépni...

Közelről (Bocsánat):

Itt már tényleg tele volt a hócipőm, pedig még nincs vége! A patakparti séta után kiértünk a Mi utcánkra, ami a város legszélső utcája. Elég hosszú és egyenes, így remekül lehet rajta száguldozni. Most is épp pár motoros kölyökbe botlottunk, akik épp versenyezni készültek. Míg a házunkhoz értünk, 3x húztak el mellettünk meg nem mondom mekkora, de nem kis sebességgel! Talán az ilyeneknek köszönhetjük Simon és Manka cicánk halálát???

 

Ebben az ügyben is léptünk már. Még aláírásokat is gyűjtöttünk a lakóktól, hogy fekvőrendőrt, de legalább egy forgalom lassító táblát tegyenek az utcába.... Eddig semmi nem történt! Talán majd ha nem egy állat, hanem ember sebesül meg itt... Talán!!!
Most mondjam azt, hogy elegem van ebből az országból? Én megpróbálom csinosítani és élhetővé tenni a környezetemet, próbálom élni a kis életemet, de mindenhol csak nemtörődöm, önző és elégedetlen emberekbe botlom...

Komolyan azon gondolkodom, hogy nem megyünk többet sétálni, de ez sem megoldás! Nem zárkózhatok be Én is!!! Pedig milyen jó lenne.
Itt, ahol Foltos a nagy pocakjával mászik át a kerítésen:

Ahol a kutyókák önfeledten rohangálhatnak a kertben:
 

Ahol ilyen szép szőlőt és veteményest gondozunk:

És ennyi sok paradicsomot megtermelünk:

Bent a házban pedig a boldogan játszadozó kismacskáinkban gyönyörködhetünk:

Ezek után még prémium kép? Ám legyen.
Elnézést, amiért ez a mai bejegyzés ilyen nagyon negatívra sikeredett, de itt van még egy:
Szintkülönbségek, avagy a szomszéd kicsit nagyon feltöltötte a kertjét!

Holnap igyekszem csak a jóra koncentrálni!
 

Ma ismét nagy kiterjedésű és tomboló zivatarok vonultak végig az országon. Minket ez annyiból érint, hogy a locsolást megint feledhettük. Én ennek tényleg nagyon örülök. Sok időt megspórolhatunk vele és így több idő jut a kutyókákra és a cicusokra. Na meg talán magunkra is...
Munka után hazajöttünk és kiszabadultunk a kutyókkal a kertbe. Elég hűvös volt a póló és rövidnadrág kombinációhoz, de igyekeztem helyt állni... Süti és Masni viszont nagyon élvezték. Végre rohangálhattak, kergetőzhettek és nem kellett a napsütés elől bujkálniuk.
Én pedig végignéztem a kertünket és sok izgalmas dolgot fedeztem fel!
Az legutóbbi füvesítés. Mégiscsak lesz belőle valami:

A még mindig büszkeséges angyaltrombita:

A szintén büszkeséges szőlő.
Mostanában a Nero-t mutogatjuk, mert olyan látványos:

A dinnyéről nem is beszélve. Nagyon sok kis dinnyét fedeztünk fel, amik napról napra igen látványosan növekednek:

Oldalt a boglárcserjénk ismét virágozni kezdett:

A leylandi ciprusok pedig eddig kb. 10-15 cm-t nőttek! Hihetetlen.

A ház oldalába ültettük a dísz napraforgókat. Már a kiültetésre is csak 4 db érkezett. Utána viszont csak 1 maradt talpon e vidéken...

Aztán itt van mindkettőnk kedvenc virága, amiről azt sem tudjuk, hogy micsoda. Petinek és Nekem is egyaránt nagyon tetszik és szeretnénk, ha jövőre sok ilyen lenne a kertünkben. Ha valaki tudja esetleg, hogy mi ez és hol lehet kapni, légyszi üzenje meg!!!
Itt most éppen a szomszédtól kandikálnak át:

Készültek kinti képek is a kutyákról, de annyira elmosódottak a fergeteges futkározástól, hogy nincs értelme mutogatni. Jöjjenek inkább a benti bírkózásról készült fotók:

Zeuszka néha rémülten figyeli az eseményeket:

A többiek viszont mit sem törődnek ilyenkor az ebekkel. Inkább fellélegeznek, hogy végre nem Ők vannak napirenden és alszanak egy nagyot:

Foltosról nem is tudom, mit írjak...
Próbáltam olyan fotókat készíteni, ahol látszik a hatalmas pocója.
Szemből:

És fentről:

Pár perce néztem rá és jelentem a sufniban a dobozában pihengél...

Mai prémium kép:
Mintha izzana az ég alja. Gyönyörű volt! :

Ez a vasárnap a pihenést jelentette számomra. A reggel mondjuk nem így indult, de elhatároztam, hogy nem hagyom magam tovább... Már szombat délután is ájuldoztam a fáradtságtól és kb. 1 hónapja energia italokon élek...
A reggeli szokásos teendők után (Etetés, takarítás, mosás, teregetés, mosogatás, stb...) kb. 11 órakor visszafeküdtem aludni. Még az ajtót is magamra csuktam, hogy tényleg ne zavarjon semmi...

Virág nálunk aludt, de csak azzal a feltétellel, ha 7-ig alszik. A múltkori itt alvásakor ugyanis már hajnali 5-kor a számítógép elé vetette magát...
Ez most sem történt másképpen, csak az időpont változott.

 

Aztán mivel nálam kis filmszakadás történt, csak az állatkáinkról készültek képek.
Játék:

Fiúk:

Vili és a dinnye. Aztán rájöttünk, hogy Őt igazából az alufólia érdekelte... :)

Állatkáink hamar példát vettek rólam és lepihentek:

Aztán mikor ébredeztem, akkor tűnt fel, hogy valaki szuszog mellettem.
Nem tudom, mikor kúszott mellém Sütike, de jó érzés volt nagyon együtt ébredni... :)
Peti meg jött be, mert éppen számba vette a manókat és egyet nem talált... :)
 

Délután azért kimentünk a kertbe. Már nem sütött olyan erősen a nap és a levegő is hűlni kezdett. Jöhetett a locsolás és Peti részéről a dinnyeföldünk gazolása:

Kutyókáink türelmesen várták a vacsorát:

Majd vacsi után... Tudnak élni! :))

Aztán jött a telefon. Bátyám telefonált és csak annyit mondott, hogy be van náluk hűtve a Becherovka... Befejeztük a kerti teendőinket, majd lezuhanyoztunk és átmentük.
Nagyon jól esett az estét jó hangulatban, ellazulva tölteni. Köszönhettük ezt egy nagyon finom tokaji bornak, Becherovkának, na meg a fiúk a sörnek... Vagy inkább a jó társaságnak!!!
Este későn értünk haza és a látásommal is lehetett valami gond, ezért ez a bejegyzés nem készült el időben. De remélem hogy ma is tudtam ugyanolyan képet mutatni kis életünkről...
 

Még egy szót Foltosról: Komolyan elkezdtem aggódni érte. Még mindig egyben van. Nagyon nagy a pocija és egyre bújósabb. Mindig a közelünkben van, de hajnalban megint nem a sufniból sétált elő...
 

Ma főztünk először bográcsban. Legalábbis egyedül... A család gulyásra szavazott. Először egy pörköltet készítettünk el, utána felengedtük jó sok vízzel és mehettek bele a zöldségek. A másik szavazat a reggeli illetve délelőtti időpontra esett. Ilyenkor még talán nincs annyira meleg, árnyék is van a teraszunkon és nincsenek szúnyogok. Mondjuk így meg legyek voltak, de erre akkor nem gondoltunk...
Peti reggel, miután hazajött a boltból, fél 8-kor kezdett tüzet rakni. Én már előző este feldaraboltam a húst és a hagymát, hogy minden kéznél legyen.
Mivel a vendégek olyan 10 óra körül érkeztek, ezért egyedül kezdtünk neki a főzésnek.

Minden sokkal lassabban megy, ha az ember bográcsban főz! És sokkal több fűszert kell használni, mint ha gázon történne mindez. Pedig nagyon sok sót, pirospaprikát és borsot tettünk a pörköltbe, de sajnos még így is sótlan lett... :( Nekem mondjuk nagyon ízlett, de a sószóró bizony körbejárt az asztalnál...
Várjuk a vendégeket:

Kutyókáinknak nagyon tetszett, hogy Peti kipakolt egy csomó tüzifát. Azt gondolhatták, eljött a rágcsa kánaán: :)

Majd mikor Masni megunta a dolgot, elhatározta, hogy megágyaz magának a napozóágyak egyikén. Akkor még nem is sejtette, hogy hamarosan micsoda "meglepetésben" lesz része...

Elsőnek Apukán, Virág és Saca érkezett. Kicsit meglepődtem, hogy Saca (Szüleim kutyókája) is besétált a kapun, de reménykedtem a legjobbakban. Tényleg nem volt probléma. Először is Sacus egy nagyon nyugodt kutyi, másodszor meg a Mi kis vadorzóink sem fenevadak és még ráadásul kölykök is. Apukán úgy érkezett, hogy ha kell, visszaviszi Sacát és otthon marad egyedül, de végülis nem volt erre szükség. Süti eleinte tartott a nálánál kicsit nagyobb kuttytól, de egy kis bátorítás után hamar megszokta a helyzetet. Masninál egészen más volt a helyzet. Valószínűleg érezhet valami fura vonzalmat a nálánál jóval nagyobb kutyák iránt, mert Sacával is szinte első látásra haverok lettek.
Az ismerkedés képei:

Aztán teljes egyetértésben ücsörögtek körülöttünk:

Lola és Vilmos eküzben a dobozos játékkal múlatták az időt:

Na de a bográcsban meg csak rotyogott, és rotyogott az a pörkölt. Olyannyira, hogy időközben elkészültnek mondtuk és mehetett bele a zöldség. (El kell mondjam, hogy a zöldséget Szüleim hozták, és nekem csak annyi volt a dolgom, hogy a bográcsba öntsem. Még fel is volt darabolva az egész!)

És felengedve:

Innentől kezdve megint kellett egy teljes óra, mire elkezdett újra rotyogni és megfőttek a benne levő zöldségek is... A gulyás elkészültét a teraszon az árnyékban vártuk:

 

Aztán egyszer csak elkészült. Már épp ideje volt, ugyanis kezdett az árnyék eltűnni a teraszról. Néhányan bizony érezték a hátukon a közeledő nap sugarait...

Az ebéd után, aki még bírt, az palacsintát ehetett. Anyukám sem érkezett ám üres kézzel. Azt hiszem összesen 30 darab palacsintát sütött meg reggel és már megkenve hozta át! Köszönjük!!!
A bulihoz a sört is Apukám szervírozta: Még a kutyókáink is nagyon érdeklődtek a "finom" nedü iránt:

Aztán hipp-hopp mindenki eltűnt. Tényleg olyan gyorsan pattant fel mindenki és indult haza, hogy alig vettem észre, hogy már csak ketten vagyunk itthon Petivel. (Na meg az állatkák persze!) Én ajánlgattam, hogy menjünk be a házba a napocska elől, de úgy látszik, mindenki inkább a saját otthonát részesítette előnyben...
Azért megbeszéltük, hogy akinek kedve van, az estefelé még átjön és elfogyasztjuk a maradék sört, illetve ehetünk dinnyét, fagyit, stb...
Peti lefeküdt egy kicsit aludni, Mi meg a kutyákkal kimentünk a kertbe. Én beültem az árnyékba, Süti és Masni eleinte rohangáltak a napon, aztán jobbnak látták Ők is a cseresznyefa alá behúzódni:

Folti cicó is kimerészkedett a hűvös sufniból. Szegény, pedig biztosan nagyon nehezen viseli ezt a nagy meleget:

Estefelé aztán megint kerteztünk. Én locsotam és leszedtem a mai napi paradicsom és paprika termést, míg Peti újabb picike részt füvesített kedvenc szőlői mellett:

A termés:

És mivel ilyen sok paradicsomot szedtem ma le megint, na meg olyan kedves voltam, hogy az egész megmaradt gulyást elosztogattam, és nekünk nem maradt... arra gondoltunk, hogy vacsorára süthetnénk szalonnát, ha megjönnek a többiek. Aztán le lettünk szavazva, mert tényleg sokat ettünk ma nagyon... A többiek az a Szüleimet és Virágot jelentette. Bátyámék és Réka most otthon maradtak.
Ücsörögtünk az egyre hűvösöső kertben és beszélgettünk. Közben elfogyott a délelőttről megmaradt sör és mivel a paradicsom mindenki fantáziáját megmozgatta és tényleg csak a paradicsom kedvéért, átcsaptunk zsíroskenyér partyba! :) Még jó, hogy mindig van itthon szalonna- és kolbász zsír...
Erről már nem készültek képek, mert olyannyira elfáradtam a mai napon, hogy teljesen kiment a fejemből a gépet kattogtatni...

Prémium képeink megint ketten vannak:
Ez a 13 kg-os dinnye péntek este óta hűsöl a ház mögötti hordóban és várja, hogy megegyük. Remélem, holnap már tényleg nem kell tovább várnia:

 

Másik kép pedig, ahol Lola és Ábel összeölelkezve alszanak:

Zeuszról ma nem is készült kép!!! :((
Pedig most is ott fekszik a cicamínón és csak arra vár, hogy befejezzem a blog írást és bebújhasson mellém az ágyikóba...
 

Kezdem azzal, hogy a múltkor olvastam egy cikket. Miszerint ha macskánkat ivartalanítjuk, akkor többek között nő a húgyúti megbetegedések esélye is. Hangsúlyozom, csak nő. Tehát a veszély minden esetben fennáll! Ezt az esélyt azért lehet ám csökkenteni, ha megfelelő energia- és vitamintartalmú táppal etetjük macsunkat. Ilyen prémium tápokat sokfelé lehet ám kapni, de érdekes módon sosem láttam reklámozni...Sehol... Csak akkor hall az ember róla, ha utánaolvas vagy ne adj Isten, átesik egy állatkája valami szörnyű betegségen és az orvosok felvilágosítják! Nálunk semmi komoly nem történt, egyszerűen csak elkezdtem félteni legkedveltebb állatkáimat és gyorsan utánanéztem, mi is lenne számukra a legjobb! A másik furcsaság, hogy lehet ugyan kapni prémium tápokat erre szakosodott boltban, de ha az ember megint csak utánanéz, akkor rálel pár olyan szolgáltatóra, akik ugyanazt a tápot olcsóbban kínálják, sőt még ingyen házhoz is hozzák!
Én is ezt tettem. Hétfőn megrendeltem a csomagot és ma már meg is érkezett. Ez az adag remélem sokáig elég lesz az öt macseknak!
(Köszönet Szüleimnek, akik átvették a csomagot!)
Kicsit lehet, hogy rongyrázósnak tűnhet, mert sajnos nagyon sokan úgy gondolják, hogy a macskák (leírni is rossz!) fogyóeszközök. Én nem akarom ezeket az embereket elítélni, egyszerűen csak nem értem... Nekem ezek az állatok az örömöt, vidámságot és a boldogságot csempészik az életembe! Szükségen van rájuk, és nekik is rám! Akkor miért ne adjam meg nekik a legjobbat?

Húú, de kitört most ez belőlem. Bocsánat, nem szoktam itt érzelmekről írni, de néha talán ezt is kell...
(Megjegyzem, hogy a kutyókák a kezdetektől fogva prémium tápot kapnak!)

Mai délutánunk:
Cicókáink tomboltak a konyhában. Örvendeztek a nagy csomag mellett:

Persze, hogy a mai délutánt is a kertben töltöttük. A szokásos locsolás mellett füvet is nyírtunk, mert holnap buli lesz nálunk. Apropója igazából nincsen, hacsak nem annyi, hogy kipróbáljuk a bográcsunkat, amit még tavaly vettünk, de azóta sem használtuk. Még sosem főztem bográcsban egyedül.... Remélem elég lesz a különböző társaságban ellesett főzőtudományom, mert különben éhen maradunk. A részleteket majd holnap...

Mai készülődés a kertben:

Peti még meg is trágyázta a füvet!
Az ok: a múltkor is így tett, de csak egy picike részen és mára ez a rész nagyon szép sötét zöld lett. 

És ma este a kert már megint gyönyörű:

Kutyókáink természetesen mindenben segítségünkre voltak. Igaz, hogy a trágyáról azt gondolták, Peti direkt nekik szórja ki és jó móka az egészet megpróbálni felszedegetni...

Csak beszéltünk róla, hogy a maradék vörös murvát, ami még mindig zsákokban van, előbb-utóbb ki kéne szórni. Masni kihallgathatta a beszélgetésünket, mert ma azon kaptam, hogy bőszen bogozgatja a zsákot lezáró madzagot. Édes bogaram, már megint segíteni akart:

Süti is próbálkozott egy sort... :

Azért jutott idő a játékra is:

Olyan gyorsan futnak a manók, hogy a mi kis fényképezőgépünk nem tudja ezt lekövetni.
Remek elmosódott, de mozgalmas képeket bírtam csak csinálni...

Foltikánk mindig a kertben. Körülöttünk serte-pertél és figyel, hogy minden arra adandó alkalmat kihasználva kiköveteljen magának egy-egy simit...:

Prémium kép: ? Nem tudtam választani.
Az angyaltrombitámra nagyon büszke vagyok:

A bőség zavara!
Pórszívózáskor felkerülnek a játékok egy puffra, hogy aztán Süti onnan örömmel lelopkodhassa... (A távirányító persze kakukktojás!) :)

Eleinte más címet akartam adni, de aztán gondoltam, mégiscsak jobb egy vidám cím...
Már hazafelé sem volt valami fényes jókedvem. Sok volt ma a munka, fáradt voltam és tudtam, hogy holnap is ez vár rám. Hazaértünk és a szomszédunk odahívott a kerítéshez. Majd lemutatott egy a közös kerítésen átlógó fűszálra és kérdezte: "Ez???" Aztán rákezdett, hogy jó lenne, ha elöl is rendbe tennénk a kertünket, mert Ő most hozatott új földet, füvesített és nem szeretné, ha a szél átfújná tőlünk a gazokat és azok magjait. Hááááát, mondanom sem kell, nagyon bepöccentem. Próbáltam neki magyarázni, hogy csináljuk és igyekszünk ahogy tudunk, de mivel elöl még lesz kerítés építés, kocsibeálló betonok lerakása, ezért nem erre a kert részre fektettük a legnagyobb hangsúlyt. Na mindegy, nem is ez a lényeg. Egyáltalán! Mi köze van neki ahhoz, hogy az Én kertem hogyan néz ki? Még ha térdig érne a gaz, akkor azt mondom, hogy ok. Erről azonban szó sincs... Ha meg annyira nem tetszik neki, tegyen fel paravánokat a kerítésre, ahogy a hátsó szomszédaink, aztán jónapot! Ja, hogy az sok pénzbe kerül? Ó! Nemhogy örülne, hogy egy évvel az építkezés után már a kertünket próbáljuk meg csinosítani...
Csak úgy érdekesség képpen jegyezném meg, hogy ugyanarról a szomszédról van szó, aki anno elkergette a 2 napja befogadott kutyánkat, majd este megkérdezte, hogy a miénk volt-e??? Azt hiszem, ezek után már végképp nem leszünk jóbarátok!
Mikor bejöttem a házba persze csak elpuffogtam magam Petinek. Ő meg, mint egy rendes gazda, kiment és nekiállt kigazolni a kerítés melletti területet. Nagyon jó ember. Neki jobb a békesség...
A kérdéses terület, ami annyira szúrta a szomszédok szemét:

A házunk előtti terület: (Azért láttam Én már ennél rosszabbat is!)

És Peti csinálja:

Majd késznek tekintettük a dolgot:

Szerintem boldog lehet a szomszéd, hogy első szólásra már ugrottunk is. Mindenesetre nálam már egy kicsit tele a pohár! Kedves az biztos nem leszek velük...

Na de feledjük is gyorsan el ezt a rossz témát, és koncentráljunk a jóra.
Ma is átjöttek a keresztlányaim látogatóba. Mi Petivel ugyan dolgoztunk a kertben (gazolás, locsolás), de a lányok sem rohantak azonnal a számítógépek elé. Kint maradtak velünk és persze hogy kutyáztak:

Kutyókáink kis időre ölbekutyák lettek:

Virág megmutatta, hogyan csináljunk saját szivárványt a kertbe:

Ma még Foltika is előkerült és még simizni is hagyta magát.
(Titkon megint abban reménykedem, hogy ez előjel. Azt hallottam, hogy sokkal bújósabbak lesznek a cicák a szülés előtti napokban)

Mikor sötétedni kezd, a lányoknak indulni kell. De készülődés közben azért akadt egy ici-pici idő a benti cicáinkkal való játékra is.
(Virág részéről meg egy menetre valami internetes játékon...)

A két kedvenc: Lola és Ábel, avagy akiket még lehet babusgatni...

A mai prémium kép pedig egy picike dinnye!!!!!!!!! a saját kertünkből:

Masnika már tegnap is megpróbált Virág gördeszkájával ismerkedni. Ma sikerült is neki, de köszöni: mégsem az Ő stílusa.
De ne szaladjunk ennyire előre. Mint ahogy tervben volt, ma is vártuk a lányokat délután látogatóba. 7-körül meg is érkezett Virág. Réka ma nem jött, mert a hétvégéig be akarja fejezni a kötelező olvasmányt és most minden egyes percet kihasznál  eme feladatra!

Mivel hála a tegnapi és tegnap előtti esőzésnek, ma megint nem kellett locsolni, mehettünk a kutyókkal sétálni. Virág is nagyon örült, mert így megmutathatta gördeszkás tudományát...
Természetesen a kertben kezdtük a délutánt.
Virág a kutyákat gyömöszölte,

Én pedig paradicsomot szedtem.

Masni vállalta, hogy vigyáz a leszedett termésre, míg Én megkeresem a többieket.

Ugyanis mire visszaértem a veteményesből, Peti és Virág eltűntek. Kerestem Őket a ház előtt, oldalt... Arra nem gondoltam, hogy bent a házban lehetnek.
Azt már régóta tudjuk, hogy a lányok nagyon jól masszíroznak, de az most vált számomra világossá, hogy ezt Peti igyekszik minden alkalommal igénybe is venni... Nehéz mostanában jó masszőrt találni! :) És Virág ráadásul még jó kedvvel is csinálja.

Aztán tényleg indulhatott a betervezett séta.
Virág gurult előre:

Majd vissza:

És egylábas bemutatót tartott:

Néha meg csak sétáltunk:

Végre lekaszálták a patak melletti területet, ahova nagyon sokan viszik a kutyákat sétálni. Örültem, hogy végre nem csak az aszfalton szaladhatnak a manók, de az örömöm hamar alábbhagyott, mikor majdnem minden percben egy másik kutya által kinyomott és másik gazdi által jól othagyott kakit próbáltak megízlelni... (A mai séta más miatt is felbosszantott, de ez már egy másik bejegyzést érdemel. Még érlelem magamban, aztán írok a helyi újságnak meg mindenkinek, hogy vegyék már észre mennyire el van ...va az egész lakópark gyalogos közlekedése.)
Pedig olyan jó és szép kis terület lenne ez:

Masni mai ismerkedése a deszkával:

Szédületes, hogy hazaérve még mindig nem fáradtak el a kutyók. Pedig egyre nagyobb köröket teszünk... Még volt erejük a kertben kergetőzni és rágcsálni:

Majd a nappaliban rágcsa. Szerintem lassan elkezdenek a tejfogaik kihullani, mert egyre többet rágcsálnak, rágcsálnak és rágicsálnak... :)

A nap lassan lemenőben volt, ezért Virágnak indulnia kellett:

Mi meg nekiállhattunk a kertet szemügyre venni és szőlőt kötözni:

Ezek sajnos már vakus képek, de azért látszik a lényeg:

Cicókáink mindez idő alatt a nappali ablakból tekintgettek kifelé:

Na pesze nem mindenki. A picurkák teli gyomorral a cicamínó tetején aludtak:

És itt van Foltos, aki a teraszon fetrengett:

A prémium képünk pedig a mai áfonya termés:
- 6 szem, 3 felé osztva. Finom volt!

Réka és Virág ezen a héten itt nyaralnak a Nagyszüleiknél. Az a terv, hogy minden nap átsétálnak hozzánk és meglátogatnak minket, na meg persze az állatseregletet. A séta ma elmaradt. Jöttek ugyan, de segítségül kértek egy régi találmányt, a kerekeket. Réka görkorin, Virág gördeszkán érkezett. :)
Mivel Peti ma is szerelte a gépet, azt gondoltuk, hogy kint leszünk a kutyikkal a kertben, szaladgálunk és kergetőzünk velük, így Petit sem zavarjuk. Sajnos az eső bizony közbeszólt és csak pár percet tölthettünk a szabadban...

De ez a pár perc is mozgalmasra sikeredett. Sem a kutyáink, sem pedig keresztlányaim nem fáradnak ki ilyen könnyen, így a tombolás bent is folytatódhatott:

 

Sütike néha tényleg úgy viselkedett, mint egy kisbaba. Ölben bizony szeret lenni a drágám!
Na de Masnit sem kell félteni, ha a hízelgésről van szó:

Cicókáink sem vonultak ám háttérbe. Úgy látszik, Ők is élvezik, ha vendégek jönnek hozzánk, mert mindannyian felrajzottak a cicamínóra és ott játszadoztak... Persze ebben Rékának is van egy pici szerepe! Hihetetlen, hogy mind a 4 cicó együtt vonult fel magától a cicamínó nyújtotta magaslatokra.

Közös ismerkedés a gördeszkával - "Vajon felüljünk rá? Mi lehet ez?"

Persze a mai látogatás sem múlhatott el egy kis számítógépes játék nélkül...

Sötétedésre vissza kellett érni a Nagyszülőkhöz, de még mindig esett kint az eső. A lányok meg ugye több keréken és esőkabát, illetve esernyő nélkül érkeztek. Most mi legyen? Persze, hogy Peti ugrott és autózás lett a vége. A lányok igazából nyertek egy utat, mert mire felöltöztek és elkészültek, már alábbhagyott a nagy eső.
A házból kilépve gyönyörű látvány fogadott minket. Egy teljes szivárvány!!! - Halványan látszik, hogy dupla szivárvány. Érdekes, mert szabad szemmel nem is vettem észre. :)

Prémium képnek ma is kettőt választottam.
Az angyaltrombitám nemsokára virágba borul:

Peti szőjője viszont letagadhatatlanul érik:
(Talán ez a Nero nevű szőlő, de már nem vagyunk benne biztosak...)

Ma délutánra és estére piros riasztást adtak ki a meteorológiai szolgálatnál Magyarország nyugati felére. Gondoltam, ma nem kell locsolni, jajj de jó! És még kételkedtem is egy kicsit, hogy biztos lesz-e nálunk eső, mivel csak a nyugati országrészről volt szó... Hazafelé már a gyorsforgalmi úton nagy tócsákat láttunk, aztán hazaérve még nagyobbakat. Azt hittem, akkor itt már járt a vihar, elvonult az eső is.
A nap megpróbált előtörni a felhők mögül:

De a felhők csak kavarogtak és lassan már nyoma sem volt a nap próbálkozásának:

Egyszer ugyan, mintha a menyország kapuja nyílt volna ki:

Ennyit az égképekről. A képeket igazából az időképre szerettem volna feltölteni, de Peti éppen szerelte a gépemet, így csak este 9 után fértem hozzá...

Viszont csináltam pár képet a kertről is, mivel olyan szépnek láttam ebben az eső áztatta csillogásban. Minden csupa zöld és megnyugtató volt:

Még a paradicsomokat is volt időm leszedni. Nagyon jól tettem, mert így nem a fene nagy szél verte le helyettem:

Aztán jött a hideg zuhany, azaz a vihar, zivatar további része. Az ég annyira elsötétült, hogy a kis kerti lámpácskáink sorra gyulladtak fel. Orkán erejű szél tombolt, dörgött, villámlott amíg a szemem ellátott minden irányba és az eső, mintha öntenék! Ez az állapot még most is tart... Elég félelmetes...
A sütögetős hely elég hamar víz alá került. Bal oldalt a legutoljára füvesített terület látható. Lehet licitálni: Lesz itt ebből még fű?

 

A kert oldalsó felénél is állt a víz. Szerencsére itt még mindig elég homokos a talaj, így hamar elnyelte, de... Most elég mocsaras lehet!

Mikor ilyen nagy vihar van nálunk, akkor mindig szembesülünk, hogy a házunk mennyire remekül el lett rontva igencsak fontos helyeken. Ilyen hely pl. a terasz. Az itt lévő fix üvegfal és a terasz ajtó alatt ugyanis jön be a víz. Bár szerintem nem is az ajtó alatt jön, hanem egyszerűen az Ytong-ot áztatja a víz, ami átszivárog. De nem akarok hülyeséget mondani... A lényeg, hogy a teraszunk elég sok helyen befelé lejt (khm), és mondanom sem kell, hogy a vízszigetelés kb. 20 cm-rel van a terasz és az aljzatbeton szintje alatt. Mivel tényleg nem nagyon értek hozzá, tényleg nem ragozom. Én látom, amit látok. Ezt a problémát csak a terasz lefedésével tudjuk majd orvosolni. Addig meg ázik tovább az Ytong, Mi meg imádkozunk, hogy a falak kitartsanak!
Jön a víz:

De hogy vidámabb téma is legyen:
Hazaérve még a kutyikkal is kimentem a kertbe, had rohangásszanak, hiszen egész nap be voltak zárva a házba.

Sikeresen kihasználtuk azt a kb. 5 percet, míg nem esett az eső.
Aztán rohanás be:

Folti cicánk a teraszon várt minket, illetve a vacsoráját.

Majd miután bevacsizott, bebújt a dobozába, hogy ott vészelje át a vihart:

Ilyenkor kicsit megint elgondolkodom, hogy Foltinak milyen jó lenne bent. De úgy gondolom, az utca után ez is nagy véltozás az Ő kis életében. Most míg a manók megszületnek, nem bolygatnám a kis lelki világát, de aztán szeretném bemutatni a többi cicónak és szeretném, ha Foltos is beköltözne a házba...
Bent az élet sokkal kényelmesebb.
Ezek a macskuszok nem is tudják, milyen jó dolguk van:)

Prémium vagy nem prémium. Ma Zeusz képét szántam ide. A Mi 5 kg-os macsekunk, akire nem olyan régen azt mondták, hogy dagi...

Én nem látom annak!!!!

A mai nap a kutyákról szólt, illetve csak a délután a kutyasuli miatt...
A reggel és a délelőtt viszont a macskuszokról az alvászatuk miatt. Iszonyatosan sok alvós fotót készítettem ma róluk. Egyszerűen egész nap csak alszanak és csak reggel és este hancúroznak. Akkor meg vagy még Én is ágyban vagyok, vagy meg már nem fényképezek, mert a fényképezőgép lemerült vagy már blogot írok. (De sok a "vagy"! :) )
Az alvópózok:

Foltikánk ma szinte az egész napját a sufniban lévő dobozában töltötte.
Csak enni szállt ki... Majd visszamászott.
Talán készül valamire?

Kutyókáink pedig napjukat ugyanúgy kezdték, mint minden más napot.
Mit sem sejtve a délutáni nagy kalandról...
Egyetértésben rágicsáltak a nappaliban és a kertben egyaránt:

Aztán csuda jó képeket készítettünk Apa-gazdinak, hogy lássa, milyen jól elvoltunk ma is...

Délután pedig jöhetett a nagy kaland!
Kutyasuliba, illetve mivel Ők még kicsik, kutyaoviba mentünk. A szomszéd városban találtunk egy kutyasulit, így nem kellett sokat utazni, aminek nem csak Mi, hanem a kutyáink is nagyon örültek. Nagyon sok újdonsággal talákoztak. Először is ott voltak a szagok, aztán más kutyák. Érdekes, hogy minden kutyi nagyobb volt, náluk... :))) És mikor már úgy-ahogy megismerkedtek a környékkel, következett a munka. Az egész nem tartott szerintem negyed óránál tovább, de ez így is van rendjén! Munkapadon dolgoztak a manók. Felmentünk, ott ültünk, feküdtünk és álltunk, na meg lejöttünk. Ezt Süti 3-szor, Masni 2-szer ismételte meg. Szerintem a kutyáink ügyesebbek voltak, mint Mi, de mentségünkre legyen mondva, nekünk is első óránk volt és még Mi is szokjuk a helyzetet...
Megérkeztünk, ismerkedtünk a szagokkal:

Masni még a bozótosba is bemerészkedett. (Nem is látszott ki a fűből...)

Süti hamar feloldódott. Csak egy jószagú bot kellett hozzá:

 

Süti munka közben:

Hamar megtanulta, hol van a jutifalat:

Masni fel:

Masni ül:

Hazafelé mind a ketten elfeküdtek a kocsiban. Mint a kisangyalok:

Itthon aztán kaja, majd egy kis játék, de nagy részben pihenés volt a program. Ha nem tudtam volna, mennyi sok élményben volt részük, azt hihettem volna, hogy betegek a kutyóink. Csak ültek és feküdtek egyik helyről a másikra. Most meg édesdeden alszanak a helyükön és biztos a vezényszavakkal álmodnak...

Mai prémium képünk a ruháskosár, amit a macsekok előszeretettel használnak menedéknek kutyáink elől:

Peti apa-gazdi ma elutazott. A családját látogatja meg Szarvason. Ilyenkor Én is szoktam ám menni, de most már nem olyan könnyű ezt megoldani. Van 2 kutyink és 5 macsekunk, amelyikből az egyik bármelyik pillanatban szülhet! Nem egyszerű megoldani, hogy egy egész hétvégére egyedül maradjanak. Nem szívesen zárom be a kutyikat a házba, elég nekik a hét 5 munkanapját a kis elkerített előszobában tölteni. Persze reggel, délután és este kijöhetnek, de ez a minimum... Remélem Peti családja megérti ezt és nem haragszanak rám.
Végre volt időm porszívózni és egy kicsit takarítani is, na meg úgy belocsolni a kertet, hogy csak na! 2 órán keresztül locsoltam, pedig a fejem fölött keringőztek a viharfelhők. Akkora szélvihar volt, hogy a sufni tetején lévő remekül nem odarögzített bádogot állandóan csapkodta... A szomszédok meg tuti hülyének néztek, hogy minek locsolok, mikor jön a vihar és dörög meg villámlik, de nekem volt igazam. Mire végeztem a locsolással, elkezdett ugyan esni az eső, de mikor a kúthoz értem, hogy lekapcsoljam a szivattyút, már el is állt. Kb. 3 csepp eső esett! Láttam Én, hogy Pest felől tisztul...

Reggel indulás előtt Peti még gyorsan elvégezte a kertben lévő teendőket, amire tegnap nem maradt ideje. Szőlőt kötözött és füvet nyírt...

A lenyírt füvet a veteményesbe raktuk szintén Bátyámtól vett ötlet alapján! :) Ez állítólag meggátolja a gazok előbújását, de lagalábbis biztosan lecsökkenti. Na meg trágyának sem utolsó. A mai mennyiség csak a paprikák alá volt elég. A következőt majd a paradicsom, illetve az uborka alá tesszük...

Egy elégedett meós a kert közepén:

És hogy hogyan látjuk a házat a fűben fekve? Dél körül készült kép:

Foltos cicánk még mindig egyben. Mondtam Én neki, hogy ez már veszélyes, de Ő csak sütteti a hasát a napon. A kis drága, olyan nagy a pocakja, mint egy duda:

Mikor Peti elment, Mi a kutyikkal kiszabadultunk a kertbe! Ma nagyon sok időt töltöttünk kint, aminek köszönhetően már este 8 óra körül csak feküdtek a manók a szőnyegen és egy szó nélkül mentek a helyükre aludni... :)
Kint Sütike újabb elcsenni való karókat talált. Igaza van: Már régóta el kellett volna pakolnom...

Jön a segítség:

Ketten már sokkal könnyebb a kert közepébe vonszolni:

Egyik kedvenc helyük a meggyfa alatt található:

Itt található pár régi tüzifa vagy mi, aminek a kérgét most megszerezték maguknak és a másik kedvenc helyükre, a kert közepébe vonszolták.

Rágcsabajnokok:

Annyira belefeledkeztek a rágicsálásba, hogy nem is vették észre, hogy eltűnök a színről és bejöttem kicsit a házba... Persze mire kimentem, már mind a kettő az ajtó előtt toporgott.

Bent aztán fáradtan:

És mivel megint szinte az egész napot a kertben töltöttem, a cicókáinkra alig maradt idő. Már kezd kelkifurdalásom lenni emiatt... Najó, este és éjjel azért behajtják rajtam a simiket és pótoljuk a nappali lemaradást!
Vilmos és Lola szerelme még mindig tombol:

Zeuszka ma megkísérelte a lehetetlent és békét akart kötni a kutyókkal, de leginkább Masnival:

Tárgyaltak egy ideig, de Masnit túlharsogni elég lehetetlen próbálkozás, ezért Zeusz részéről marad a pofozkodás. (Sütivel azért megállapodtak egy "egymást békén hagyjuk és elmegyünk egymás mellett" dologban, de Masni hajthatatlan maradt.)
A többiek a tárgyalást a páholyból követték végig:

Vili kicsit unta a banánt. Úgy látszik, nem lehetett valami érdekfeszítő a tárgyalás, mert  egy idő után Loli is bealudt:

Aztán Zeusz is felköltözött a páholyba és onnan figyelte tovább, ahogy a két kutyó leboxolja egymás között a végeredményt:

Prémium képként pedig az Én okos, szép és szófogadó, gyönyörű kutyáim, akik azonnal odanéznek, ha szólok nekik :))

Ma már mentem dolgozni... Mit mondjak? Nem sok kedvem volt hozzá. Pláne, mert az állatkákra így sokkal kevesebb időm marad. Reggel rohanás és készülődés, kapkodás az egész. Gyorsan enni adni, takarítani, puszi-puszi és indulás...
Pedig cica manóink olyan tündérien mindig ott vannak, ott játszadoznak, ahol Mi éppen vagyunk.
Zeuszka ilyenkor általában a fürdőszoba bejáratánál őrködik:


















Aztán itt van Vili. A szennyes ruhát csak az Ő engedélyével dobhatjuk a helyére...


















És a picik, akiknek a múltkori fürdőszobába zárás óta a kád a kedvenc bulizós helyük:

Sietnünk kellett, mert délután hamarabb jöttünk haza. Ugyanis újabb oltások következtek... Lola és Ábel a második oltásukat zsebelték ma be. Süti és Masni viszont jó időre az utolsót. A veszettség elleni védőoltást kapták meg. Ezt majd meg kell ismételni 9 hónapos korukban, szóval reméljük, hogy Márti nénivel addig nem is találkoznak. (A rendelőn kívüli talikat leszámítva!)
Utazáshoz a jól bevált kutyahámokat, azaz a biztonsági öveket használtuk. Kutyóink teljesen egyedül utaztak a hátsó ülésen:

Masnikánk visszafelé megint hányt egy picurt. Hááát, talán az utazástól a rázkódó autóban, vagy megint a vakcina hatása miatt... Mindenesetre mikor hazaértünk és kiszálltunk a kocsiból, kutya baja sem volt, így Én az elsőre gyanakszom. Viszont szeretnénk ám majd Őket sok-sok helyre magunkkal vinni, ezért Masninak fokozatosan hozzá kellene szoknia az utazáshoz...
De nem szaladjunk ennyire előre. Az orvosi rendelőben nagyon fegyelmezetten viselkedtek:

Lola és Ábel is nagyon bátor volt. Persze Ők a jól ismert hordozóban utaztak:







 

A vizsgálatok, szurik... :

Ábelről csak egy nagyon nem előnyös kép készült, amit a személyiségi jogaira hivatkozva, nem engedett felrakni...

Itthon aztán mindenkiről lepergett, hogy hol is voltunk ma és mintha mi sem történt volna!!! Ezért imádom ezt a bandát!
Kutyóink a kertben birkóztak, míg cicusaink a nappaliban ejtőztek...

Foltosról ma nem készült kép. Holnap ezerszer pótolom.
Helyzetjelentés: Még mindig együtt közlekednek, Ő meg a hatalmas pocakja. Iszonyat mennyiségű kaját bír magába tuszkolni, de van rá mentsége... :)

Még ma is szabadságon voltam. Azt hiszem, ennyi jár nekem még akkor is, ha ma nem volt semmi dolgom. Mikor anno megnéztük a Szex és New Yorkot a gálapremieren Petit vittem magammal. Utólag már látom, hogy hiba volt, mivel neki nagyon nem tetszett a film. Anyukám viszont úgy gondolom ugyanolyan Szex és New York fun, mint Én! Szóval elhatároztuk, hogy elmegyünk közösen egyszer majd és megnézzük... Nahát ma volt ez a nap. Hétköznap is volt és kora délután, így igen kevesen voltunk a teremben, de nem is ez volt a lényeg. Anyukám szerint a film: "Szenzációs volt!". Osztom a véleményét. Nekem így másodjára is nagyon tetszett. Ugyanúgy el tudtam rajta érzékenyülni és beleélni magam a jelenetekbe, még akkor is, ha előre tudtam, mi következik... Most is kiemelném, hogy ez a film nagyon nőcis. Nem ajánlatos pasival menni, mert csak halálra unják magukat és még kritizálnak is a végén :)

Na de ennyit a filmről. Mivel tudtam, hogy délután nem leszek itthon, igyekeztem a kutyikat lefárasztani, hogy a ház éppségben maradjon, mire hazajövünk. Az volt a terv, hogy végigalusszák a délutánt és csak akkor ébrednek, mikor érkezem. Bevált! így is lett, pedig elég későn érkeztünk haza. Érkeztünk, ugyanis bevártuk Petit is Pesten, hogy ne kelljen busszal hazajönnie. A lényeg, hogy kb. 12-kor mentem el itthonról és délután 6 után értünk haza. Az előszoba ugyanolyan tiszta és rendes volt, mint mikor itthagytam. Még aknákat sem találtunk. Na uzsgyi kimentünk a kertbe, hogy a manók ott végezzék el a dolgukat. Nagyon ügyesek ám!

A reggeli fárasztás képei:
A teraszon kezdődött a buli:


















Majd a fűben folytatódott:








 

Mikor már nagyon kimelegedtek, elindultak árnyékot keresni...
Úgy tudnak vonulni, hogy az fantasztikus:













 

Meg is találták a megfelelő pihenőhelyet a cseresznyefa alatt:

Süti kitakarja Masnit:

Ezalatt a cica manók bent randalíroztak. Illetve csak Ábel. Megtalálta a kutyák elől gondosan eldugott sipolós egeret és elkezdte dobálni, harapdálni, pofozgatni... (Azért kellett eldugni, mert kutyáink mindent szétrágnak. Többek között ezt az egeret is lehámozták már...)




































Míg Ábel cikázott fel-alá a szobában, a többi cicó csak egyhelyben fetrengett a szőnyegen. Még Zeuszka is hempergőzőtt:
















 

Lola:






 

És Vili:

Este lencsevégre kaptam a még mindig egyben lévő Foltost, amint az égetnivaló pici fákból rakott kupacon pihengél. Jobb helyet is találhatott volna...

Kénytelen voltam átadni a locsolás nyújtotta örömöket. Mivel Peti bundáskenyeret kívánt, ezért Én a konyhában szorgoskodtam, míg Ő meglocsolta a kertet:

 

A vacsi: Igen, a köret megint csak paradicsom és hagyma. A tegnapi adag elfogyott. Ez a mai viszont kifogott rajtunk, azaz maradt holnapra is...

 

Prémium képként pedig jöjjön az egy szem mogyorónk!
(Jellemző, hogy nem Mi vettük észre, hanem Apukám egyik látogatása alkalmával...)

Ma is jöttek a villanyszerelők. Gyakorlatilag befejezték a munkát, amit kértünk. Van még néhány dolog, mint például a mozgásérzékelős lámpák beállítása, de azt ugyebár nekünk kell elvégezni... Azt kell beállítani, hogy milyen sokáig világítson egy-egy lámpa és hogy milyen fényerőnél kapcsoljon be. Az utóbbit meg csak szürkületben tudjuk elvégezni. Illetve akkor, amikortól szeretnénk majd a bekapcsolást. Talán érthetően írtam le... Nem vagyok benne biztos. :)
Készen lett még a kapunyitó is, de egyenlőre ennek sincs nagyon értelme, mivel a kiskapun kívül is van kilincs, így bárki be tud jönni, nem kell nekünk nyitni... Hihi - Hamarosan ezt is pótoljuk és kívül csak egy gomb lesz.
Képeket csináltam ugyan, de szerintem nem olyan érdekfeszítő látvány egy kapcsoló vagy konnektor látványa, így nem terhelem vele a blogot. Egyetlen talán-talán értelmes kép a csengőről szólhatna, de igazából ez is csak egy doboz a falon. Ami érdekes benne az a hangja...

Amit viszont érdemes megmutatni, az az állatsereglet mai napja:
Foltos cicánk egyre többet, többet és többet eszik. Hát igen, kell az energia, na meg a tartalék, ha megérkeznek a tejbeciccek és táplálnia kell Őket... Ma a reggeli után, mint aki jól végezte dolgát kifeküdt a napágyra egy kis napozással egybekötött pihire:

Reggeli buli a konyhában. Ábel játszadozik, a többiek meg csak nézik...
Hogy miért nem szálltak be? Rejtély:




 

Vilmosom kunyerált egy kis kaját:


















Majd mivel tele lett a pocija, bealudt az íróasztalon.
A papírmunka meg persze rám maradt...


















Lolika is megpróbált nekem segíteni. De így bízzon az ember a macskákban, Ő meg az ablakban aludt el, miközben hallgatta a teendőket:

 

Na persze, mikor felébredtek, nem ám nekem kezdtek segíteni...
Azt addigra már elfeledték és megcélozták a cicamínó legtetejét:

Zeuszom pedig még a hálóból sem volt hajlandó kijönni. (Itt nappalra besötétítünk, így tuti nagyon jól érzi magát. Én megértem. Szívesen aludtam volna még Én is tovább...)

Aztán itt vannak a kutyik. Olyan érdekes, hogy mikor kimegyünk a kertbe-teraszra, nem kezdenek bele a féktelen rosszalkodásba. Amíg Én nem megyek le a kertbe, addig Ők is a teraszon maradnak. Ez nekem kicsit furi, de biztos van valami jelentősége, nem tudom... Mindenesetre a teraszon sem maradnak egy helyben a fenekükön...












 

Mikor viszont lemerészkednek a lépcsőkön, akkor beindul a duhajkodás. Masnika ma a szomszédhoz próbált meg alagutat ásni. Estére még nem ért a végére. Remélem holnapra elfelejti...





 

Mikor a villanyszerelők az előszobában dolgoztak, Süti és Masni megint nem mehettek a megszokott helyükre. Újból hátravittem nekik az ágyukat, de most nem maradtam ugyanazon a térfélen, mivel figyeltem a szerelők dolgát, fényképeztem, stb.... Ezek a manók meg, fittyet hánytak az ágyikóra és a barikád mögött közvetlenül vertek tanyát:









 

Eközben a cicók az ilyenkor már jól bevált helyre, a fürdőszobába voltak bezárva. Zeuszka az ablakba költözött és a szomszédokat leste, míg a többiek kibérelték a nagy kádat és ott pihiztek. Annyira kis leleményesek voltak, hogy a kád szélén száradó fördőszoba szőnyeget leráncigálták és maguk alá gyűrték...




































Muszáj vagyok megmutatni a vacsoránkat. Illetve csak a köretet, amit a saját veteményesünkben szedtünk. Ezentúl nem lesz gondom a piacra...
















 

Ja igen! Este locsolás után Peti helyreigazította a kis éjjel világító kerti lámpácskákat. Beljebb tette mindet a virágoskertbe és lejjebb szúrta a talajba...

Anyukám kérte, hogy csináljak éjszakai felvételt is:
(Nem sok látszik ám belőle! :( Igaz, Mi ugyanezt látjuk a terasz ajtóm kinézve.... :)

Mivel tegnap nem raktam fel prémium képet, ezért mára kettő is jutott:
Vilmoska a hálóban. Olyan, mintha tisztelegne, integetne vagy ilyesmi, holott csak a kamerát akarta megtámadni... :)

És itt van két pici tappancs, ami a cicamínóról lóg lefelé.
Vajon kié lehet? :)

Hihetetlen, hogy pihengélőset tudok írni... Nagyon jól esett ez a mai nap nekem. Mivel a villanyszerelőknek ma más dolguk akadt és nem jöttek, ezért enyém volt az egész nap. Reggel ugyan későn keltünk és Petit nem csak a ferihegyi buszhoz vittem, hanem a Köki-re, mert különben elkésett volna... Viszont mikor visszajöttem kimentem a kutyikkal a kertbe, hogy jól elfáradjanak és utána visszafeküdtem aludni. 2 órán keresztül aludtam! :) A macsekok társaságában persze... :)
Mikor felkeltem, megint kertezni kellett, aztán megnéztem egy filmet és megint kert.

A kutyi manók működése a következő: 2 óra eszeveszett játék, rohangálás és rágcsálás után 2 óra alvás következik. Bejövünk és egyszerűen eldobják magukat! Aztán persze kb. 2 óra múlva ébrednek megint és beindul az ördögi kör... Hogy éjszaka hogyan alszanak olyan sokat, nem tudom, de este 9-10 körül van villanyoltás és reggel  fél 6-6 körül ébrednek. Biztos párszor felkelnek éjjel, mert reggelre termelnek nekünk feltakarítandó dolgokat, de már ezekből is kevesebb mennyiségben. Nőnek a manók! :)

Mai kerti képek:

Aztán a benti együtt alvás: (Most már Masi is kiköltözött az ágyikóból és a hűvös PVC-n pihengél. Éjjel azért visszamásznak...)

Mikor a kutyók alszanak, akkor tudnak a cicók igencsak játszadozni. Bár az is igaz, hogy most már a két picurka is egyre bátrabb és nem ijednek meg a fene nagy kutyáktól sem! :)
Pár pillanarfelvétel:

Foltos cicánk ma nem produkált olyan nagyon furi jeleket. Néha utánam járkált, néha meg a sufniban vagy a gazban pihent. Szerintem próbálja túlélni ezt a baromi meleget...
Este jól bevacsorázott, majd még ücsörögtem vele kicsit a teraszon és bejöttem. Ő meg lefeküdt a teraszajtó előtti lábtörlőre. Mondtam neki, hogy még kijövök éjfélkor is és talán utána is, meglátom hogy lesz...  Úgy láttam elégedetten nézett rám! :)
Foltos és a nagy pocakja:


































 

Aztán, hogy a mai nap se teljen el eseménytelenül, kipróbáltuk a kutyóknak vásárolt hámot, amit a kocsiban való utazáshoz vettünk... Mikor meghallották a póráz hangját szinte extázisba estek. Ugrándoztak, nyalogattak, nem bírtak magukkal. Elég nehéz volt rájuk adni a hámot. Sütire még csak-csak, de Masni mintha megkergült volna. Végül feltettem az asztalra, ott mindig megszeppen és behúzza fülét-farkát...
Majd Mi kibontjuk! :

 

Megszeppenve:
















 

Mind a két hámot állítani kellett.
Masniét összébb húzni, Sütiét meg jócskán kiengedni...

















 

Induljunk már! :

















 

És az utazás képei:



















































 

Az volt a tervem, hogy mikor megyek Petiért a buszhoz, jönnek majd a kutyók is. De sajnos ez nem így lett, mert Peti telefonált, hogy a busztól menjünk el csengőt venni... Akkor meg nem jöhetnek a kutyik, mert a boltba nem kehet Őket bevinni.... Na sebaj, majd máskor meglepjük apa-gazdit!

Esti programként Peti még nekiállt összeszerelni és kirakni a névnapjára Szüleimtől kapott ajándékát. Ezek ilyen napelemmel működő kerti lámpácskák. Peti nagyon örül neki!!!

 

Ez még nem a végleges helyük. Illetve holnap annyi változást teszünk, hogy a virágágyáson belülre kerülnek és beljebb szúrjuk a földbe az összeset...

Ma szabadságon voltam és itthon maradtam. Vártam a villanyszerelőket...

Előtte még gyorsan kigazoltam a tegnapról megmaradt gazos fű-területet. Most már nagyon szép lett. Igazán jó érzés végignézni az egyre csak zöldülő kerten...




































Azt is észrevettem, hogy a legújabb részen, a sütögetős mellett is zöldül a talaj. Nagyon jól jön nekünk most ez az esős időjárás!! :)

Villanyszerelőink, szokásukhoz híven 10 óra tájban érkeztek. Rögtön neki is álltak a munkának. Ma a garázskapu fölé és a ház első sarkához szereltek mozgásérzékelős lámpákat, a hátsó sarokba meg csak sima kültéri lámpát. Ugyanis a ház oldalát eddig semmi sem világította meg és elég nagy sötétségek tudnak ám itt lenni éjszakánként... :)
Mozgásérzékelős a garázs felett:

Az első sarokban:




 

És a hátsó sarokban, a teraszon:

Most este is megnéztük sötétben, és csudásnak találtuk. Jó érzés, hogy most már nem kell a sötétben botorkálnunk...

Mivel szinte egész nap a kertben voltam, ezért a cicókákra nem tudtam elég figyelmet fordítani. Bocsánat! A nappali üvegfalánál figyelték az eseményeket. Közben azért néhány órás játék is belefért...

Ami igaz, az igaz: Ma Foltosért aggódtam, aggódm egy picit. Egész nap a sufniban a dobozában vagy az alzaton feküdt. Egyszer dorombolt is, pedig eddig sosem tette. És még a pociját is engedte megsimogatni... Valami nagyon készülődik! Mindenesetre most igyekszem sokat kimenni és ha kell legalább lelkileg segíteni. (Aztán lehet, hogy nem is történik semmi ma éjjel, de még sosem volt kismama cicám, ezért nem tudom.) Amit látok, hogy naggggyon nagy a pocija és furcsa jeleket produkál...
Mai képek:

A kutyikkal már más volt a helyzet. Szinte egész nap kint voltak velem a kertben. Iszonyat sokat futkároztak, kergetőztek, sárban dagonyáztak és ma először ástak! Felfedezték, hogy ez milyen jó mulatság... Hál' Istennek a legjobb helyen tették mindezt. Az utcafronti kerítésünk mellett, ahol a mostani föld szinttől még kb.1 méter beton van lefelé. Tehát, ha az volt a terv, hogy alagutat ássanak az utcára, akkor még dolgozni kell!!! :)

Reggel, mikor kimentünk, annyira szépen beálltak a teraszon:

Majd árnyékot keresve a mostani legkisebb fát bírták megtalálni...


















És kora délután jöhetett a nagy kaland: Az ásás!
Sütike kezdte, majd Masni látván, hogy Süti mit szenved össze, gondolta besegít. Meg kell hagyni, nagyon ügyesen tudnak összedolgozni, együttásni...

A videok azért beszédesebbek: 

A nagy kaland után Süti még pózolt egy kicsit a kamerának.
Meg kell zabálni ezt az ebet...!! :)) 

Mikor bejöttünk a házba, sajnos nem mehettek a számukra elkerített részbe, mert ott folytak a csengő és kapunyitó kapcsoló körüli munkálatok. (Illetve még csak megbeszéltük, hogy mi hol legyen, de eleinte úgy tűnt, neki is állnak majd. ) A lényeg, hogy kutya manóink teljesen kifáradva, összebújva feküdtek a szőnyegen. Ekkor gyorsan behoztam az ágyukat, Ők meg felpattantak és átvonszolták magukat az ágyba. Hogy mennyi eszük van! Csodálatosak! Áradozom :)

És mivel a ma délutáni zivatar igencsak megáztatta a kertet, nem kellett locsolni. így a mai séta sem maradhatott ám el...

Prémium képként meg a múltkor nagyon sokaknak tetszett Vilmos alvó póz, ma más szögből. Úgy hiszem, így nagyon stabilan tud feküdni...:))

 

Ma van, illetve volt kedves férjem névnapja. Mondanám, hogy ez a nap nem sikerült különlegesre, de az ünneplés azért megvolt! Délutánra és estére átmentünk Bátyámékhoz, hogy megünnepeljük Bogárt és a családban lévő Lászlókat is. Sütögettünk a kertben szabad tűzön, beszélgettünk, pezsgőztünk és fagyiztunk. Gyorsan elszállt az a pár óra. És mivel holnap mindenkinek sok dolga van, ezért már fél 10-kor hazajöttünk...

BOLDOG NÉVNAPOT BOGÁR!!!

Délutánra ugye hivatalosak voltunk a buliba. Ezért a mára tervezett gazolást igen gyorsan el kellett kezdeni. Pedig ma vasárnap lévén úgy aludtunk volna tovább egy kicsit. Na ebbe a kutyáinknak is volt beleszólásuk, így nem volt mit tenni. Kelni kellett...
Mikor kiértünk, engem azonnal kedvre derített a kinyílt angyaltrombita látványa:

 

Aztán nekiálltunk.
Én gazoltam, és mivel így elég ritkás lett a fű, Peti utánaszórta a fűmagot:


















Majd még tegnapi elmaradásként befejezte a sütögetős hely körül lévő gazok kihúzgálását:




































De vissza a nagy részhez...


















Én szerettem volna, ha ma készen leszünk ezzel a részel is. Mivel azomban délután el kellett mennünk, ezért egy "csík" kimaradt...
Pedig a végén még Peti is segített:






















































Folti cicánk a hintaágy alól figyelt minket. Ilyen melegben mindenki igyekszik árnyékba bújni. Foltos eddig a gazok árnyékát használta ki, de most sem kell félteni, feltalálta magát...




































Bent, mielőtt lepihentek a manók, jól kitombolták magukat:







































































Majd jöhetett a jól megérdemelt pihenés.
Zeuszka végre a régi jól bevált helyén, a régi jól bevált pózban...


















Kutyóink eltökélték, hogy szétszedik a házat.
A munkát a szőnyegek felszedésével kezdték:
































 

A buli képei:
Nem vagyok felhatalmazva, hogy a családról tegyek fel képeket...
De a húsokról biztos szabad:


















És az ottlévő kityákról is biztos...
Ő Leila, Bátyám vizslája. Azt hiszem 13 éves, de nem vagyok benne 100%-ig biztos...



















Ő pedig Saca, Leila félrelépéséből született kölyke és most Szüleim kutyája.
















 

Prémium képként pedig egy nagyon bátor kiscicát rakok ide.
Lola már a múltkor is a kutyáknál lévő fotelon aludt. Most beljebb merészkedet...
"Mit keres itt a Lola?"


















"Még le is fekszik? A Mi ágyunkban?"


















Nem tudom, mi lett a vége, de Lola egy idő után kijött a kutyik helyéről... És mindenki békésen aludt tovább!

 

Nehéz a vidéki ember élete. Főleg, hogy ha a környéken sok még a beépítendő telek, amelyen virágzik a parlagfű! Sajnos vannak olyan nem túl közeli szomszédaink is, akik már itt laknak, de egyáltalán nem törődnek a kertjükkel, és náluk már most nyakig ér a gaz!
Sajnos a szél hozza-viszi a magokat és nálunk is megjelenik a gyom! Alig győzzük kihuzigálni!

Eeeekkkora parlagfüvek nőnek nálunk:

Persze szorgalmasan gazoljuk a kertet, füvesítjük, meg lefóliázzuk, majd kaviccsal és mulccsal takarjuk a megfelelő részeket, de még mindig hihetetlen sok gazt szedünk ki! A gaz JAVA részét a kukásokkal vitetjük el, de ez elég drága, ezért néha elégetem a sok növényt a sütögetős helyen! Ilyenkor a piromán hajlamom, no meg a tudat, hogy szebbé teszem a világot fene nagy jókedvre derít! :) Persze vannak árnyoldalai is ennek, a múltkor pl. rámszólt a szomszéd, hogy tilos _füvet_ égetni a kertben, no meg a szemem is nagyon ki szokott pirosodni a füsttől.
Remélem, hogy azért hamarosan kialakul a kert, és a gazos részek megszűnnek!

Boldog szép napot mindenkinek!

ui: remélem,  hogy mindenki érti a viccet, hahaha! :)

A tegnapi elmaradásommal kezdem. Reggel gyorsan kigazoltam és lefotóztam a paprikáimat:


















Termések:




































Ültettünk pár erőspaprikát is:


















A mai napunk is igencsak mozgalmasra sikeredett. Előre nem terveztünk, de már nem is kell, mert ha kilépünk a kertbe, olyan nincs, hogy ne találnánk valami halaszthatatlan csinálni valót. Én ma az uborkákat tettem rendbe. Itt is a gazolással kezdtem, majd Bátyámtól vett ötlet alapján üres ásványvizes palackokat ástam le a tövek mellé. A flakonok alját levágtam, a kupakot kiszúrtam és fejjel lefelé ástam be a földbe. Erre azért van szükség, mert az uborkát nem szabad felülről öntözni, ugyanis nem érheti víz a levelét. Azt nem bírja, megsárgul és tönkre megy. így meg a flakonokba kell a vizet önteni és az szépen lassan beszivárog a földbe, amit az uborka remélhetőleg felszív. Kiváncsi leszek...






















































Most elég futurisztikusan néz ki ez az ágyás, de remélem használni fog.
Igaz, hogy a szomszédunk pont ma este locsolt át, mikor a füvét öntözte és ezzel telibe locsolta az ubik leveleit... Szóltunk neki, hogy mi a helyzet és a jövőben figyelni fog...

Na és persze nem múlhat el úgy hétvége, hogy ne gazoltunk volna valami igazán nagy területet. Peti nekiállt a sütögetős hely körül lévő mostanra már derékig érő gazt kihúzgálni. Egészen sokat haladt, figyelembe véve, hogy megint állati meleg napunk volt.






















































Az uborkázás után Én is nekiálltam gazolni. A legnagyobb füvesített rész ugyanis nagyon gazos lett. Már rájöttem ám, hogy azért mert ide a fűmagot közvetlenül a földfeltöltés után szórtuk. A többi helyen gazolással kezdtünk. Sajna nem jutottam sokáig, de így legalább holnap sem fogok unatkozni... :)




































És mindezek közben, után és előtt beüzemeltük a szivattyúnkat. Tudom, tudom...már több, mint 2 hete megvettük. Vagy 3? Nem is emlékszem. A lényeg, hogy a szivattyú megvolt ugyan, de menet közben jöttünk rá, hogy még ilyen, meg olyan kütyü-mütyük kellenek a teljes felszereléshez. Még ma is el kellett Petinek szaladnia a boltba egy cső darabért... De most már tényleg tökéletes! (Remélem, nem kiabálom el...)
Szerelés közben. Jelen vannak: A régi és az új, na meg Szüleim pótszivattyúja.


















És a végeredmény. A szivattyú tetejére egy elosztót tettünk. Ide szertnék venni egy másik slagot, amivel a kert első felében lévő növényeket locsolom majd...

















 

És hogy mi volt ma az állatsereglettel?
A reggelünk cicókázással telt. Ekkor van néhány perc, esetleg fél óra, mikor észrevétlen tudok maradni és a kutyikák még nem ébrednek fel.
Le akartam fotózni a piciket. Amint lehajolok vagy netán le is ülök, Vilmoska azonnal ott terem és befurakszik...


















Csak sikerült. Vilivel persze :)




































Zeusz az eseményeket a könyvespolc tetejéről szemlélte, majd átvonult a fürdőszobába, ahol egy PVC darabbal játszadozott. Asszem valamelyik kutyi vihette oda az új játékot...






















































Aztán mikor a kutyók felébredtek, siettünk a kertbe.
Foltos a gyümölcsös előtti fűben várt minket.


















Kinti képek a kutyikról:







































































Birkózások:




































































 


A két popó (Nem voltam elég gyors...):




































Cicusaink, mint minden nappalt, a mait is főképpen alvással töltötték.
Loli és Ábel nem hiába testvérek. Egymástól függetlenül tudnak ugyanolyan pózban aludni:




































Persze azért van más mód is az alvásra.


















Valaminek le kell lógnia...


















De együtt a legjobb:


Ha már alvás. Sütike ebben a nagy melegben nem sokat megy be az ágyikóba. Inkább a hűvösebb PVC-t részesíti előnyben.