A Nagy család élete

Ma, mikor reggel munkába indultunk, már tudtuk, hogy nehéz nap vár ránk. Sok lesz a meló és ezért valószínűleg később fogunk hazaérni. Próbáltam elmagyarázni az összes állatkának és felkészíteni Őket erre a kisebb traumára.
És tényleg. Jó 2 órával később keveredtünk haza. Láthatóan senkit sem viselt meg különösebben a dolog, kivéve, hogy nagyon éhesek voltak...
Gyorsan nekiláttam a takarításnak, majd az etetésnek.
Zeusz és Ábel árgus szemekkel figyelt és várták, mikor kerül végre eléjük is a tál:




















Vilmos és Lola is vártak, de türelmetlenségük meghozta gyümölcsét.
Ők kapták meg leghamarabb a vacsit:




















Két dolog: Régen a cicáink etetése úgy zajlott, hogy mindenkinek volt külön tálkája. Mivel azonban előszeretettel ettek bele egymáséba, nem láttam értelmét a külön tálkázásnak. Most úgy zajlik a dolog, hogy Én odarakok 2 teli tálat és Ők majd eldöntik, hogy melyikből esznek, ki-kivel áll neki egy tálból csemegézni. A tálak mindig üresek lesznek és figyelek is rá, hogy mindenki egyen ám rendesen!
A másik dolog: Hogy miért esznek a cicók az asztalon? Mondanom sem kell, hogy nem így voltak szoktatva. Ám jött Süti és Masni, akik kisebb korukban - és még most sem mindig -  értik, hogy azokban a tálakban cicakaja van, és nekik bizony semmi közük hozzá...

Benti cicóink után Foltos a következő, aki enni kap. Neki egyenlőre a sufni az otthona, ahol kedvére ki-be járhat. Itt is kap enni és nagyon hálás érte. Elkezdtem neki Junior tápot adni, mert azt hallottam, hogy a kismamáknak jobb, ha azt eszik. (Bár Peti szerint ugyanolyan rossz mindegyik, csak a csomagolás más...) :




















És Foltos után végre jöhetnek a kutyók is. Azért kapnak legutoljára, mert az Ő tápjukat vízben áztatom egy ideig, mert kicsi korukban nem rajongtak annyira a száraz tápért...







































Néha nézőközönséget is kapnak:




















Majd vacsi után mindenki elpilled egy kicsit:




















Kivéve kutyikáinkat, akikkel persze ilyenkor megyünk a kertbe.
Ma délután nagy zivatar zúdúlt kis városunkra. Az internetről megtudtuk, hogy kb. fél órán keresztül ömlött az eső... Ezt el is hiszem!
Mikor kimentünk a kertbe láttunk bizonyítékot rendesen:



























































Amit még láttunk, az az új fű. Nagyon jókor füvesítettünk abból a szempontból, hogy azóta esik, esik és esik az eső. Mi ennyire nem tudnánk belocsolni a földet.
Ez a nagy földfeltöltéskor készült fű. Kicsit hézagos ugyan, de... a miénk:




















És a múlt hétvégén ültetett rész a gyümölcsös előtt:




















Na és a kilátás a kertből. Valami fantasztikus a lemenő nap a házak felett:




















Azt ugye mondanom sem kell, hogy Foltos állandóan a nyomunkban jár. A világért sem veszítene minket szem elől. De nincs ezzel egyedül. Én is állandóan keresem, ha a kertben vagyunk:




















Mai napra sajnos nem terveztem gyümölcsöt. Illetve terveztem Én, csak az idő nagy úr ám. De úgy döntöttem, hogy kutyókáink nem maradhatnak "nasi" nélkül. Gondoltam megpróbálkozunk újból a tojással, de most kicsit megfőztem lágytojásnak és mézet is kevertem hozzá.
Masni beleszagolt és boldogan elkezdett falatozni. Süti kicsit értetlenül állt egy ideig a tál előtt. Mintha mondta volna a gyönyörű szemeivel, hogy ez nem a megszokott finom táp, mit csináljon vele?







































Majd mikor Masni behalámolta a sajátját, átment Süti táljához és nekilátott annak is. Sütinek kb. ekkor kezdett leesni, hogy végülis lehet, hogy finom, amit kapott, de ekkor már kicsit késő volt. Azt hiszem, azért jutott pár csepp neki is...




















És mivel Vilmos nagyon érdeklődött, mikor a tálkákba raktam a tojást, ezért kaptak a cicók is egy keveset:








































Tegnap bizony lemaradt a prémium kép, amit bekészítettem...
Masni, mikor kezd fáradni, nagyon szeretne felkéreckedni az ölünkbe.
Ez az a tekintet, aminek elég nehéz ellenállni...:




















A mai prémium kép pedig Zeusz másik kedvenc helye. A hűtőgép teteje.
Innen biztos állati jó a kilátás...

Mivel tegnap olyan rendesen viselkedtek a kutyamanók, ezért ma ajándékokkal készültünk. Najó, nem is annyira nekik ajándék, de... Pórázakat vettünk, olyan messzire engedőset. Nem tudom, mi a pontos neve. Vettem még nekik egy kis rágicsálós ajéndékot is, de mikor beléptünk a házba, nagyon elgondolkodtam, hogy ez-e a legmegfelelőbb alkalom az ajándékozásra...

Nem tudom mennyire látszik, de az a pólókkal bebugyolált valami egy 40cm-es porotherm tégla. Szerintem nem semmi súlya van. Azzal volt eltorlaszolva az ágyuk melletti támaszfal vagy mi. Na Ők ezt valahogyan mégiscsak elhúzták, (Miután felszedték a PVC-t, bár ennek semmi köze az egészhez.) és így szabaddá vált az út Masni számára, hogy az előszobaszekrény alatt a házba jusson... Sütike nem fér át alatta :))
Hát ez van. A PVC-nek szerencsére egészen jó a mintázata, mert visszaterítve alig látszik, hogy bizony elszakadt.
Mindez tényleg azt bizonyítja, hogy ezek a kutyik igencsak elevenek és nagyon hiányzik már nekik az igazi Nagybetűs séta. Pénteken megkapják 4. oltásukat és szombattól szabad az út. Azért is vettük a pórázakat:




















Amit a rendrakás és etetés után ki is próbáltunk:



























































Még nekünk is szokni kell a dolgot, de bízok benne, hogy így talán könnyebben megtaníthatjuk nekik, hogy a vetemény, a virágoskert és a gyümölcsös tabu helyek...

Bent azért csak megkapták azt az ajándékot:



























































El kell mondjam, hogy ez a játék nem volt hosszú életű. Süti kb. 10 perc alatt darabjaira szedte... Na Masni is segített ám! Hááát, kínai gyártmány ugye (Még jó, hogy nem volt drága).

A mai vitamin adag az ananász. Sokan ugyanis ezt ajánlották Süti kakievős problémájára. Majd meglátjuk... Az ananász mindenesetre nagyon ízlett nekik:





















































































































És még mindig a kutyók. Szokásos módon lefektettük Őket aludni. Nagyon édesen tudják már, hogy ilyenkor a helyükre kell menni és csöndben maradni. Néha azért rájuk nézek utána és ekkor vagy bírkóznak, vagy rágcsálnak, vagy pedig már alszanak.
Ma nagyon aranyos kép fogadott. Süti befúrta magát a rongyikájuk alá és onnan próbálta Masnit támadni... :)



























































---------------------------------------------------------
Ok. És végre a cicók:
Éreztem Én, hogy mostanában a kutyik vannak előtérben. És tényleg. Ők annyira elevenek, a cicusaink meg annyira drágák, ügyesek, okosak és szépek. Semmi gond nincs velük. Elvannak egymással, a cicamínóval és egyáltalán mindennel. Soha nem csinálnak felfordulást, csak jönnek, bújnak és dorombolnak! Most is itt van Loli az asztalon, Zeusz az ablakban és figyelik, hogy miket írok róluk:)
Ma sikerült a piciket végre játék közben fotózni:







































































































Loli persze még mindig imádja Vilmost. És viszont.
Ahol ott van Loli, ott előbb vagy utóbb megjelenik Vilmos is:







































Persze Vilmost néha még mindig sarokba szorítják:




















És itt van imádott Zeuszunk, akinek legújabb kedvenc helye a nappali ablaka. Innen kilát a kertbe és a kanapé támlájára is le tud feküdni. Igazán kényelmes...







































Kint a kertben pedig Foltos. Egyre nagyobb a pocakja. Próbáltam lefotózni, de ha lehajolok vagy közeledek, akkor azonnal a lábaimnál terem és dörgölőzik, dorombol ezerrel.




















Újból felülvizsgáltam a sufniban lévő hungarocell kuckót. Háát, lehet, hogy neki megfelel, de a kölyköknek talán kicsi lesz vagy nem elég tiszta... Nem is tudom. Mindenesetre úgy határoztunk, hogy a hétvégén csinálunk neki egy újabb dobozt, ami nagyobb is lesz, meg talán zártabb is. Remélem addig nem jönnek világra a minik. A dokinéni még kb. 2 hetet jósolt, de tényleg nő az a pocak. Meg is tapogattam és elég rendesen érezni a lakókat...
Reménykedjünk, hogy minden rendben lesz!

Ma reggel 4-kor keltünk, mert Petinek Pécsre kellett utaznia munka ügyben. Én általában ilyenkor szoktam kibóklászni a mosdóba egy hajnali toalettre, de ezúttal nem feküdhettem vissza.  Cicókáink egyáltalán nem csodálkoztak, mert ilyenkor szoktak enni is kapni és most sem volt ez másképp. Náluk ez az időpont a fergeteges bulik egyik ideje. Szaladgáltak, kergetőztek és fel-le ugráltak a cicamínón. Kutyikáinknál már más volt a helyzet. Mostanra már megszokták, hogy ha hallanak is ilyenkor hangokat, Ők sajna akkor sincsenek kiengedve és alszanak is rendben-csendben tovább. Most viszont szinte ébresztgetni kellett Őket. Irtó édesek voltak, ahogy ásitoztak és nyújtózkodtak és közben látszott rajtuk, hogy tudják: valami nem stimmel. Gondolták, biztos elnéztem az órát vagy valami... Aztán eltelt egy kis idő és elindult a nap. rohangáltak, megreggeliztek és sajna Mi nekiindultunk, Ők pedig itthon maradtak. Féltem is kicsit, hogy mit találunk itthon, mikor hazaérünk, mert éreztem, hogy ez a reggeli "tombolás" nem volt nekik elég.
De vagy megfogadták a tanácsomat és sokat pihentek rendetlenkedés nélkül vagy csak szimplán elkezdtek megkomolyodni. Na neeem! Ez utóbbi biztos nem! :) De a lényeg, hogy rendesen viselkedtek.
---------------------------------------------------------------------------------------
Azt azért megjegyezném, hogy mindez hiába történt, ugyanis Peti számára Pécsen a vonatról leszállva derült ki, hogy ma mégsem kellett volna leutaznia. Hogy kinek kellett volna szólnia, hogy ne ugrassza az egész családot kora reggel? Jó kérdés. Szeretném is tudni...
---------------------------------------------------------------------------------------
Na de vissza a kutyikhoz. Jutalmuk az volt, hogy kimentünk a kertbe és nagyon sokat kint is maradtunk:
Kint kezdetét vette a tombolás:
















































































Találkoztunk Foltossal és Ciluval.








































Foltika nem nagyon zavartatja magát a kutyók társaságában:




























































Valaki már megint eperre vadászik:




















Bent a házban is várt rájuk még egy "jutalom".
Ma vitamin és nasi gyanánt almát kaptak:




















Szépen leültek és kérték a falatokat.
Masninak első pillanattól kezdve nagyon ízlett. Rögtön elkezdte rágcsálni és hamar el is fogytak a falatok. Sütemény először csak az orrával böködte az almákat. Aztán, mikor látta, hogy Masni milyen jóízűen eszeget és már a harmadik falatnál tart, szépen lassan Ő is nekiállt.








































Na jó, kicsit segíteni kellett neki: :)




















Zeuszka egy ideig őrizte ugyan az almákat, de igazából nem érezte ezt saját feladatának, így odébb állt. A falatkák meg szabad prédává váltak:
















































































El is fogyott az összes. A mai minimális vitaminbevitel is megvolt. Hurrá!

Cicókáinkról megint csak alvós képeket tudok feltenni, mert mire Őket kezdeném fotózni, elalszanak. Na persze most, mikor már írom ezt a bejegyzést, megint megy a hajcihő...




























































Na jó, Vili nem aludt. A konyhaszekrény tetején találtam rá :

A mai reggelünk is viszonylag átlagosan indult. Leszámítva persze azt, hogy keresztlányaim is nálunk aludtak és Ők is korán felkeltek (Elmondásuk szerint általában 9-10 ig alszanak hétvégenként). Hát persze, hogy a kutyák és macsekok ébresztették Őket. Cicókáink fel-alá rohangáltak, ugrándoztak, míg a kutyusok morogtak, nyüszítettek és rágcsáltak...
A korán kelést egyik lány sem bánta! :)




























































Valami nagyon érdekes lehetett odakint: (Mind a négyen az ablakban)




















Együtt rágcsa - végre nem ugyanazt akarták:




















És ha már állatkák...
Délután kimentünk a kutyókkal a kertbe, ahol előszőr elkezdték rágcsálni az újdonsült mulcsot. Hál'Istennek sikerült Őket gyorsan lebeszélnem erről és átköltüztünk a fűre:




























































Mai sétánk alkalmával kutyókáink megismerkedtek 2 szomszédunkkal.
Süti Ciluval, a szomszéd cicával akart rettentően játszani. Cilu nem nagyon tolerálta, hogy ez a kis Bejgli előtte ugrál és ugat, így hamar elhagyta a terepet.




















Masni manó pedig egy nálánál sokkalta nagyobb szomszéd kutyit nézett ki magának Manitu személyében. Végülis igaza van. Most már átlátni oda is, hiszen eltűnt a derékig érő gaz:



Na és akkor jöjjön a kert:
Reggel még Peti is alig látszott ki a gazerdőből:




















Majd szépen előkerültek a leylandi ciprusok. Ó de rég láttuk Őket...




















Tovább terítettük a fóliát. Éppen elég lett a 6 ciprus alá, köré...








































Míg Peti elment a kertészetbe újabb fóliáért, mulcsért és kövekért, addig Én tovább folytattam a gazolást.
Lassan előkerültek a szépséges bokrok is. Még a nap is kisütött örömében:




















Mikor Peti hazaért, elsimította a tetejét és jöhetett rá a fólia:








































A bejáratból illetve az utcáról nézve az oldal kerítés melletti rész:




















így néz ki most. Jutott rá valamennyi kő, de sajna nem az egészre. Ez a kocsival zsákban hordás elég nehézkes. Amennyi kő ide kellene, azt inkább teherautóval kéne hozatni. Meggondolandó...




















Nap végére megint iszonyatosan elfáradtunk. Peti ötlete volt, hogy süssünk szalonnát. Égetni úgyis kell, mert sok deszka maradt az építkezésből és nekünk is jár egy kis lazítás...! Nem ellenkeztem! :)








































Még Foltos is kapott a vacsoránkból:

Ma is elég zsúfolt volt a program. Délelőtt keresztlányaim - Réka és Virág - jöttek látogatóba. Ebédre és vacsira ugyan visszamentek Nagyszüleikhez, de az éjszakát most először nálunk töltik. Ennek Én nagyon örülök, mert nappal sajna nem sok időnk volt egymásra. Nekünk itt volt a kert, nekik meg a számítógép... :)
Persze a számítógépezés előtt a kutyákkal is játszottak:








































Majd fényképeket nézegettünk:




















A sok kis állatka meg körülvett minket:




















És a délelőtti répaevés sem maradhatott el:




















Aztán Mi kiszabadultunk a kertbe és nekiláttunk bokros teendőinknek. A csütörtökön bevásárolt mulcsot, köveket és ágyásszegélyeket terveztük a helyükre rakni.
Hátsó gyümölcsös rész reggel:




















Peti igyekezett elsimítani és úgy-ahogy vízszintbe hozni a talajt. Majd teljes egyetértésben kiterítettük a fóliát. Ahol kellett, ott kiszabtuk a növények helyét és a széleit dróttal rögzítettük, nehogy alákapjon majd a szél vagy valami...








































Néha Foltos is segített a fóliát a helyére igazítani... :)




















Aztán jöhetett a mulcs:








































Majd elkészült. Kimaradt sajnos egy kis rész, mert nem lett elég a mulcs, de holnap igyekszünk pótolni...








































Utolsó simításként Peti még belocsolta az egész hátsó részt:




















Rövidke ebéd után, mentünk is vissza a kertbe és nekiláttunk a virágágyás széleinek:




















Nagyon szép lett. Egy icike-picike rész maradt csak ki, de úgy látszik, a holnapi nap a pótlásoké lesz...








































Ezután a veteményes melletti picinyke dinnyeföldünk bekerítése következett:








































És még mindig volt erőnk, hogy nekiálljunk gazolni. Ismét sokáig gondolkodtam, meg merjem-e mutatni a kert oldalát, ahol kb. derékig érő gaz van....
Nekiláttunk:




















Nini! Két mogyoró bokor:




















Ide oldalra is fóliát terítünk, viszont ide majd követ rakunk mulcs helyett:








































Foltos a meos, itt is jelen volt:




















Holnapra is maradt:




















A teraszról nézve viszont a kertünk már egy csodaszép parkra kezd hasonlítani. Persze, ha belelátjuk mindenhova a zöld füvet... :)

Ma is itthon maradtam. Vártam a villanyszerelőket, hogy megnézzék az elfúrt vezetéket és megmondják, van-e remény... Csak délután tudtak jönni, de gondoltam: nem baj, addig gazolok, kertészkedek, stb...
Ezek voltak a tervek. Aztán egész délelőtt szemerkélt az eső. Nem annyira, hogy egy gyenge séta közben elázna az ember, de ahhoz nagyon, hogy az egy helyben gyomláláskor szépen lassan totálisan vizes legyen a hátam. Kb. úgy 15 perc alatt. Szóval a délelőtti gazolásról ennyit! Párszor megpróbáltam ugyan, de nem kockáztattam a tüdőgyuszit...
Délután azért csak nekiláttam és rendbetettem a büszkeséges virágoskertemet.
Előtte:




















Utána: (Már csak az ágyásszegély hiányzik)








































Anyunak üzenem, hogy van fehér lupinusz!! Valahogyan csak előkerült... Csak most állt neki virágozni, de nem bánom! A lényeg, hogy van! Örülök :)
Este munka után Peti még gyorsan kihasználta, hogy nem esik az eső és az orkán erejű szél jól felszárította a füvet. Lenyírta:








































Ja! A villanyszerelők! Hát persze, valamiért csak péntek 13 lett a cím... Csak akkor tudnak a vezetékekhez hozzáférni, ha visszabontják a garázskaput. Ugyanis a kaput tartó konzol eltakarja a szétfúrt csöveket. Ezt a mutatványt csak akkor tudjuk megoldani, ha a kapusok és a vilanyszerelők ugyanakkor jönnek, mert ugye most már a kapu zárja a garázst és egyben a házat is. Kissé nehézkes egyeztetések után a jövőhét csütörtökben maradtunk, bár a kapusok előirányozták, hogy ha rossz idő lesz, akkor nem tudnak jönni. Igazából nem értem az összefüggést, de nem firtattam...
Most az a helyzet, hogy hosszabítóval megoldottuk a hűtőgép és a TV áramellátását, mint a két leglényegesebb dolgot. (Bár este szembesültem, hogy nincs is ma Született feleségek. Miért??)

És rövid helyzetjelentés az állatvilágról:
Mivel a kutyókáknak nem ízlett a múltkori koktél és Én nem adom fel, ma kitaláltam, hogy darabokban kapják meg. A rágcsálásuk amúgy is határtalan, hát akkor inkább valami hasznosat rágcsáljanak a bútorok, papucsok és a szőnyegek helyett.
Mind ketten kaptak egy kis darab répát:








































Szuper! Mind elfogyott!
Ha már a kutyik rágcsáltak, előkerítettem a macskafüvet is, ami végre kikelt. Na még mindig nem egészen, de cicáinknak már így is megfelelt.
Inkább csak a nagyok érdeklődtek:








































Délutáni szieszta:




















Amit még a kutyák sem zavarhatnak meg:




















És hogy a picikről is legyen kép. Vilmos a pótpapa:

A mai napnak is van nem egy jelentősége.
Amivel indult a napunk és amiért itthon maradtunk, az a garázskapu. Végre búcsút mondhatunk a bedeszkázott, lefóliázott és hungarocellel szigetelt garázs nyílásnak. Na meg közelebb került az a nap, mikor előszőr fogunk a kisautóval a garázsba gurulni a ház melletti esőben ázós parkolás helyett.
Reggel Peti nekiállt visszabontani az előbb említett módokon elzárt nyílást.
Nem olyan sokára hogy-hogy nem, Szila barátunk megint csak itt termett és emígyen segíteni is tudott a munkálatokban. Na nem sokat, de épp eleget! Köszönjük!




























































Mire az utolsó deszka is lekerült, már itt volt a szerelő és neki tudott látni a munkának:








































A konzolok felrögzítésénel sikerült megint elfúrni egy pár villanyvezetéket. Ennek eredményeképpen most a fél ház sötétbe borult. Nincs ugyanis áram a konyhában, a kamrában, az étkezőben, a nappaliban és 2 szobában, beleértve a hálót is... Nem kicsit borultam ki megint... - No comment!

A szerelés vége felé még Peti is segített:




















És íme, a végeredmény:








































Miközben a szerelő dolgozott a kapun, volt annyi időnk, hogy elszaladjunk bevásárolni. Már igencsak régóta van nálunk a Szüleim szivattyúja, ezért ideje visszaadni. Ma megvettük az újat és már csak a beszerelése van hátra...  Mégegyszer köszönjük a kölcsönt és nemsokára visszük, ígérem!!
Na de a szivattyú vétel csak az első állomás volt. A nagy gazolás projektet nem annyira élvezzük ám, hogy havonta megismételjük majd. Ezért találtuk ki a fólia és mulcs takarót a gyümölcsök alá, a tujákhoz pedig a fólia és kavics párosítást. Ma vettünk 20 méter fóliát (valami szőttes fólia a neve és a lényege, hogy a levegőt és a vizet átengedi, de a gyomokat nem!), 5 zsák mulcsot, próbaképpen 2 zsák kavicsot, ágyásszegélyeket és ha már ott voltunk, akkor egy másik áfonyabokorba is beruháztunk.
A kisautót eléggé megpakoltuk:




















Az Áfonya:




















Elültetve:




















----------------------------------------------------------
Ahogy a címben írtam: Vilmos a HŐS!
A tegnap említett műtétre ma délután került sor. Nem nagyon részletezném, csak annyit hogy végig mellette voltam, míg ébredezett. Mikor hazajöttünk egy ideig elkülönítettem a többiektől, majd kiengedve a szobából első útja a kajás tálhoz vezetett. Kicsit dülöngélt ugyan, de nem lehetett eltántorítani úticéljától!  Még most is egy kicsit kótyagos, de örül, hogy túl van ezen a rémségen és bizakodva tekint a jövőbe!
Itt még kicsit bágyadt a lelkem:




















Falatozás:




















----------------------------------------------------------
Kutyóinkra sajnos ma nem sok időnk maradt, de örömmel jelentem, hogy a bújócső még mindig sláger. Szuperul elfoglalják Ők magukat:

Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem. Annyi minden történt ma, hogy csak kavarognak bennem a gondolatok.

Vilmos cicánk felnőtt lett! Észrevettem ugyanis, hogy a pisije igencsak büdi. Szóval így 5 hónaposan ivarérett lett a drága. Most este meg is beszéltem vele a dolgot. Na meg az állatorvossal is... Holnap megyünk műtétre...
Ugye milyen nagy cica lett?
Pedig nekem még mindig az a kis botladozó kölök...




















A nap híre azt hiszem mégiscsak az, hogy Foltos félidős kismama. 3-4 manó is növekszik a pocakjában. Felmerült nála is a műtét gondolata, de arra most nemet mondtunk. Megpróbáljuk majd elajándékozni a kicsiket és utána jöhet a műtét. Addig is, igyekszünk mindent megadni Folti manónak. (Tudta Ő, hogy hova kell bekopognia...) Kezdetnek ma beleimádkoztam egy féreghajtó tablettát. Nem volt könnyű, de már nem haragszik. :) Ami még idetartozik, hogy a sufniban még anno elhelyeztem egy saját tákolmányú hungarocellből készült odút. Foltos abba költözött bele. Éjszakánként ott alszik és boldogan szalad elő reggel, hogy nekilásson az újabb finomságoknak.
A vizsgálat:















































Márti dokinéni igazából azért jött ki hozzánk, hogy a pici cicáinkat beoltsa. Ez csak félig-meddig sikerült... Lola meg is kapta az oltását, de Ábel nem. Neki holnaptól antibiotikum, mert a tüsszögés ugyan majdnem elmúlt, de a nyirokcsomója duzzadt és a szeme is pirosas. Lolit nagyon le kellett fogni az oltásnál, mert nagyon ficánka a drágám:




















Aztán Ábel vizsgálata következett: Ekkor már mindenki kiváncsi volt, hogy Lolika miért nyávogott az előbb olyan nagyon. Vili és Zeusz, mint két vigyázó nagy testvér figyelte Márti néni kezét, nehogy Ábelnek valami baja essen!




















A picik a megpróbáltatásokat hamar kiheverték és folytatták őrületes játékukat.
Mintha mi sem történt volna... :)




















A kutyókáink mai napja is izgalmasra sikeredett. Ott kell kezdenem, hogy Sütivel régóta küzdünk, ugyanis néha bizony megeszi a saját kakiját. Konzultáltam ismerősökkel, más kutyásokkal, hogy mit is tehetnék, egyáltalán kell-e tenni valamit, stb...
Sok tanácsot kaptam. A legtöbben azt mondták, hogy sok-sok vitaminra van szüksége és akkor ez abbamarad. Mindenesetre megnyugtatott az a tudat, hogy nem csak a Mi kutyink ilyen "lüke", máshol is előfordul az ilyesmi...
Elhatároztam, hogy minden tanácsot megfogadok, és kipróbáljuk őket. Ma egy keveréket próbáltunk, ami tojásból, répából és almából állt. Eléjük tettem és nagyon jóízűen benyomták. Gondoltam, szuper, ízlik nekik! Aztán mikor Süti elment a táltól, elkezdett öklendezni és folyamatosan visszaadta nekünk a keveréket. Sőt szerintem még a vacsiját is. Tehát neki mégsem ízlett annyira... Kis idő után Masni is visszadobta a dolgot. Szóval erről ennyit, ez a módszer nem vált be. Egyenlőre maradunk a gyümölcsöknél, mert azt imádják és abban is sok vitamin van! (Ja, igen. Mert a másik ötlet a vitamin kapszula volt, de mivel prémium tápot esznek, ezért talán mégsem kell, nehogy túlzásba vigyük...)
Falatozás:









































Mikor kiürült a gyomruk, minden rendbejött.
Megint vadóckodtak, rágcsáltak, rohangáltak. Csoda, hogy egyben van még a ház:))

Zeusz cicánk általában hajnalban, illetve korán reggel játszik. Esténként csak figyeli a többieket, na meg mostanság iszonyatosan bújós lett. Jön és dugja a kis fejét, hogy simizzük. És Mi ezt boldogan meg is tesszük!
De amiért elkezdtem ezt írni: Reggel félálomban nem nagyon szokott a fényképezőgép a kezünk ügyébe kerülni. Pedig olyan régen meg akartam volna mutatni, hogy ez a hatalmas cicóka - aki elnyúlva szerintem megvan 1 méter - hogyan próbál úgy ugrándozni, mintha csak pár hónapos kis kölök lenne...
Ma is már csak a játék végére értem oda, de azért azt jól láttam, hogy milyen jól elvan  együtt Lola és Zeusz.




















És ha már itt tartunk, Lola egyetlen szem kislány cicaként mindenkinek remek partnere.
Pl. Vilinek, aki ma bebújt Apa-gazdi táskájába és onnan nyúlkált kifelé:








































Vagy itt van ugye ikertesója Ábel, akivel a dzsungelben kalandoznak.
(Lehettek volna Tarzan és Jane :) )




















De olyan is van, mikor Loli egy kis magányra vágyik és az ablakpárkány leendő helyén húzza meg magát:




















Másik megszokott párosunk Vili és Masni. A játékot általában Masni kezdeményezi és Vilmos hercegen múlik, hogy felveszi-e a kesztyűt vagy henyél tovább...























Aztán itt van még a két kutyó, akik mindig, mindenhol együtt vannak.
Hogy is lehetne ez másképpen?








































És hogy mi történt ma velünk?
Vacsorára gyümölcsöket ettünk. A Mi kertünkből való meggyet, málnát és epret.
Na meg a zöldségestől való cseresznyét, barackot és banánt.




















Na de próbáljon meg bárki is csak úgy nekiállni falatozni a TV előtt. Pláne a mostani sláger gyümölcsöket, hogy ha a két kutyó manó olyan szépen leül és csak vár, vár és vár, hogy akkor kapnak-e Ők is vagy mi lesz?








































Persze aki ilyen szépen leül és csöndben figyel, az megérdemli a jutalmat:




















Aztán persze azt is le kell ellenőrizni, hogy tényleg elfogyott-e a tálból:



























És akiről ma nem esett szó, pedig most már Ő is a családhoz tartozik, az Foltos.
Mostanság nagyon szeret a lépcsőn feküdni és onnan tekintget lefelé a kertbe:

Ma van unokahugom névnapja.
Amikor én még kiskölök voltam, nagyon szerettem mesét nézni. Ekkortájt Tomaszt, a gőzmozdonyt még csak építették, így más meséket néztem.

A világon a legszebb Zelk Zoltán A három nyúl című meséje. Sajnos nem találtam meg filmben, ezért szövegesen linkelem be.

Manapság már nem nézek mesét, de az unokahugom nagyon szeretem!

Pici cicáink nagyon elevenek. Nem is annyira picurkák már. Olyan sok kajival tömik a bendőjüket, hogy mostanra egész kis gombócok lettek. Na nem kövérek, de határozottan nagyobbak, mint mikor idekerültek. Velük együtt nőtt a bátorságuk is. A ház minden zegzugát ismerik és magabiztosan futkároznak fel-alá. Mostani kedvenc helyük a nappaliban lévő szobanövények tömkelege. Najó, igazából csak 2 nagy diffenbachia... Nagyon élvezik, hogy el lehet benne bújni, nagyok a levelei, amit pofozgatni és harapdálni lehet és még a kitámasztó rúdra is fel lehet mászni!
Remélem azért a növények túlélik ezt a vadóc korszakot!
















































































Néha sikerül rábírnom Őket, hogy a földön is lehet birkózni:




















Kutyóinknál eljött az a korszak, amit Evi megjósolt. Mikor meghallják a nyakörvek és pórázok hangját, azonnal farokcsóválva futnak felém és előre örülnek, hogy kimegyünk a kertbe! Ma is így történt. Szépen leültek és hagyták, hogy rájuk tegyem a nyakörveket. Masni ugyan elkezdett közben ugrálni, de hamar rá fog Ő is jönni, hogy ha nem mocorog, gyorsabban kiérünk a kertbe...
Kint aztán első útja az eprek közé vezetett:




















Majd rágcsálni kezdett:




















Végül pedig Sütivel birkózott:




















Eközben Süti azt figyelte, hogy mit is tudna elcsenni.




















Még a fűben is megpróbált elbújni, hátha nem vesszük észre:
(legközelebb bizony alacsonyabbra kell vágni a füvet!)




















Kiszemelte a kiskosarat:




















Na meg a gazdi felelőtlenül elől hagyott papucsát:




















De a gazdiék résen voltak és szolgálatba állították Foltost, a kinti biztonsági őrt :




















És Sütinek be kellett érnie egy nem hétköznapi méretű husánggal...




















A mai eszeveszett rohangálás sem maradhatott el:



És hogy mi került a kosárba? A mai termés: meggy és málna.




















Mai prémium képünk pedig - Süti buksiján lesz egy fehér folt:

Lehetne dolgos vasárnap is a cím, de az már uncsi. Pedig megint csak zsufis napunk volt. Megint csak sok mindent terveztünk és megint csak kb. a feléig jutottunk...
Tegnap ugye készen lettem a hátsó gyümölcsös rész kigazolásával, de mindez smafu ahhoz képest, hogy Peti ma reggel felkapálta az egész területet, majd az első felére fűmagot szórt.








































A gyümölcsök alá és köré fóliát tervezünk, majd faforgácsot vagy háncsot vagy mit, hogy az állandó gazolás megszűnjön. Persze mindez pénzkérdés, ezért az még odébb van, de a terveket jó előre meg kell álmodni!

Én ma is csak gazoltam, gazoltam és gazoltam... Na meg paradicsomot kötöztem, ami igazán felüdülés jelentett... Az átnedvesedett talaj miatt nagyon jól ki lehet húzni a rondaságokat gyökerestül, de ekkora mennyiségben... (3 nagy -Vetüszös- zsák telt megl!) Az ujjaimról kicsit lejött a bőr, de mindent a szép kert érdekében alapon nem érdekel!
Veteményesünk - Paprikák:




















Paradicsomok:




















Említettem a héten, hogy a dinnyékel hogyan jártunk. Sajnos csak 2 palánta maradt meg, és azok mostanra már csudaszépek! Tegnapi szomszédi beszélgetésünk alkalmával tudtuk meg, hogy bizony a szomszédos piacon lehet kapni dinnye palántákat. Én csak nálunk néztem és itt sajnos nem volt... A lényeg a lényeg, hogy Szilvi szomszédunk ma volt is eme piacon és vett nekünk 5db palántát. Éppen hogy kapott, mert már lejárt a palánta szezon a javából. Nagyon megörültünk és gyorsan el is ültettük:














































Csak összehasonlítás képpen. Ez pedig a Mi palántánk:




















Tényleg szép. De ettől függetlenül jövőre nem szenvedünk a magok ültetésével. Ha megkapjuk ugyanazt a piacon...
.
Délután benézett hozzánk Szila. Nagyon sokat szokott nekünk segíteni a kertben vagy ahol éppen kell. Ma a kocsibeálló betontégláinak álltak neki Petivel. Sajnos csak elkezdeni tudták, mert hogy - hogy nem, ismét egy zivatar zavarta meg a ténykedést.








































így viszont megint nem kellett locsolni. Lassan már a trópusokon érzem magam. Minden nap hétágra süt a nap és leég a vállam, aztán egyszer csak dörög valahol, fújni kezd a szél, majd az égre nézve meglátom a nagy sötétséget. És mikor ideér, leszakad. Zuhog az eső és elárasztja a kertet.
Szóval tetszik a dolog. Az eső jó a növényeknek, az meg, hogy nem kell locsolni, jó nekem!!!




















Eső után jó a levegő és szépek a növények:
Veteményes:




















Eper és málna:








































Nagyon jó érzés végignézni a kerten:




















----------------------------------------------------------
Azt ugye mondanom sem kell, hogy mindezek mellett nekem, mint nőnek vannak állandó teendőim is, mint pl. főzni... Ma állati mázlim volt, mert segítséget is kaptam.
Süti kutyám úgy érezte, ideje kivennie a részét a konyhai feladatokból és segít nekem krumplit hámozni.




















Majd Masni is csatlakozott:




















Vilmos cicám viszont felismerte a helyzetet. Kiszagolta, hogy ez bizony nem segítség, hanem lopás a javából! Elővette biztonsági őr Énjét. A saját testével védelmezte a további potenciális áldozatokat és ráfeküdt a krumplis szatyorra:
 



















És mivel a női teendők közé tartozik a bevásárlás is, így ma alkalmam nyílt rá, hogy megint egy kis ajándékkal érkezzek haza. Cicókáim jobbnál-jobb finomságokat és cicafűvet kaptak. Utóbbit még öntözni kell, hogy kikeljen és fogyasztható legyen...
Kutyókáim valami töltött műcsontot kaptak, amire bizony azonnal rávetették magukat. (Peti ajándéka pedig, hogy a szatyrokat becipelhette a kocsiból...)




















Süti elkezdte rágni, rágni, rágni...
Már szottyos lett mind két vége, de még mindig csak rágta!




















Masni a kis cseles. A saját csontját eldugta a szobanövények tövébe, majd jött kéregetni Sütihez, hogy had rágcsálja Ő is ezt! Süti viszont átlátott a szitán és nem engedett...




















Masni lelki erőszakot alkalmazott. Lefeküdt és szugerálta a csontot, hátha Süti egy pár másodpercre is, de magára hagyja és akkor elcsenheti...




















Nem így lett. Végül Én vetettem véget a dolognak, mert Masni egy idő után elkezdett ugatni, ugatni, ugatni... Ekkor megkerestem az Ő csontját és odaadtam. Boldogan rohant vele az ágyába! Ki érti ezt? :)
Aztán, mikor belefáradtak a rágicsálásba, teljes egyetértésben együtt aludtak el a két szottyos csont mellett.




















................................................................................
Vilmos, mostanság imád a hordozóban aludni:




















Majd csatlakoznak hozzá a picurkák is... Cica ovi:




















És Zeusz, az állandó megfigyelő:




















Foltos pedig ma a nagy meleg elől a málnabokor alá bújt:

Mióta is esik? Már nem tudom pontosan, de ma reggel megint nedves volt minden a kertben. Peti fűnyírást tervezett. Én próbáltam lebeszélni, mert még vizes a fű és talán veszélyes, de nem hallgatott rám. Utólag örülök, hogy kihasználta azt a kb. 1 órát, mikor nem esett ma az eső...




















Meg kell mutatnom a legutóbb ültetett füvet. Azt gondoltuk, nem lesz belőle semmi... Lévén, hogy a magokat összemosta az eső kisebb csomókba.
Ugye hogy zöldül? És nem ám csak csomókban!!! :)




















Közelről talán jobban látszik:




















Peti új területet szemelt ki magának a füvesítésre. A legelső és a harmadik ütemben ültetett fű közötti területet, ami pont a kert kellős közepén van. A gazolással kezdődött a projekt, ami igazából már egész héten folyt, de mára már be is fejeződött! Aztán jött a felkapálás és a gereblyézés, a legvégén pedig a fűmag szórás és a letaposás. Utóbbit már csöpögő esőben végezte Peti...








































Ugye milyen szép lesz a kert?




















A locsolást az eső végezte el helyettünk. Kicsit ugyan túlzásba vitte, de nagyon remélem folytatódik a tendencia, miszerint a kertünkben ültetett fű mégiscsak szép lesz, még akkoris, ha úgy megázik, hogy csomókban áll össze...








































Míg Peti a füvesítéssel bajlódott, Én sem unatkoztam ám. Persze, hogy gazoltam! A múlt hétvégén elkezdett hátsó gyümölcsös részt folytattam. Mostmár kivehető, hogy hol van az eper és a málna...
Előtte:




















Utána: (a fenyőfa csak bérli a területet. Nem a végleges helye...)




















-------------------------------------------------------------
És nem múlhat el úgy nap, hogy az állatkákat meg ne mutassam:

Foltos. Még a fűnyírás előtt:




















Masni és Süti ugyan voltak ma reggel kint a kertben, de a tombolási vágyuk határtalan. Masni valahogyan felverekedte magát az egyik fotelba és úgy védte, mintha az csakis az Övé lenne és oda se cicc, se másik kutty fel nem feküdhetne:








































Süti nem sokáig próbálkozott, hogy meggyőzze Masnit arról, hogy neki is a fotelban a helye. Ő a kanapét választotta, ahol még egy pléd is volt és véleménye szerint sokkal kényelmesebb, mint Masni fotelja...









































A macsok meg szinte egész nap csak aludtak.
Mégis mit lehetne csinálni ilyen borongós, esős időben?




















Lola és Vilmos természetesen csakis együtt:




















És Zeusz még a lábát is átkarolta...

Ma már nem esett. De a talaj és az egész kert még nagyon nedves, sáros volt. így jobbnak láttuk a mai kerti sétánkat is kihagyni. Bár az okok közé nem csak ez tartozik, hanem hogy Szila barátunknak nyújtottunk némi segítséget a mai nap és ez elvitte kicsit az időnket...
A lényeg, hogy egy benti, igazán tombolós, rohangálós délutánt rendeztem a kutyáinknak. Végre előkerült a másik sipogós labda, amit annyira kedveltek. Mondanom sem kell, hogy az előszoba szekrény alatt találtam meg (Vajon, mit rejt még az a szekrény???), ahova Masni előszeretettel mászik be néha. Elkezdtem dobálni nekik a labdát és csodák-csodája visszahozták. Együtt indultak neki, de mindig Süti érkezett a labdával. Ha Masninak sikerült is néha előbb odaérni, az biztos, hogy Sütike elmarta tőle a zsákmányt. De Masnit igazából nem nagyon izgatta, hogy kinek a szájából lóg az a műanyag vacak. Látszott rajta, hogy pusztán a futkározás nagyon feldobta és őrömmel ugrándozott...





































































































A labdázást egy idő után azért megunták. Hiába dobtam, már nem volt érdekes...
Kicsit pihegtek, aztán őrült birkózásba kezdtek:




























































A kutyik próbáltak ugyan a cicókkal játszani, de kis manóim annyira durvák... Hát igen, a fajok közötti különbségeket nem nagyon értik a kis mancsosok. Ami egymás között megy, azt a cicákkal nem lehet!
Cicáink inkább felmenekültek a cicamínóra és ott vadóckodtak:




















Persze Zeusz lentről figyelt. Neki ugyanis elég egy pofont adni a kutyiknak és azok nem zargatják tovább! Nem hiába, ilyen az Isteni magatartás!




















Nagy kosárban kis kosár, kis kosárban pici Ábel... :




















És a mai prémium kép - Azért Süti tud néha szépen is ülni!




















És hogy teljes legyen a kép: Foltos cica is itt van! Mikor hazaérünk vár minket, aztán enni kap és mikor a kertbe megyünk, jön velünk. Egyre bújósabb! Nagyon hálás macskalány...

Megint esett. Ami a felszabadult idő miatt szuper! Viszont az, hogy épp akkor esett, mikor itthon voltunk, azért nem jó, mert nem tudtunk kimenni a szabadba!
Még jó, hogy Peti tegnap befejezte a kerítés lécek festését. Mára az utolsó darabok is megszáradtak és most a kisteraszon egymásra fektetve várakoznak, hogy felkerüljenek a helyükre.








































Még tegnap készült fotók Foltosról: (mindenhova követ minket. Ha a kertben vagyunk, akkor leül mellénk vagy lefekszik, esetleg játszik valamivel...)








































Ma megmutattam neki a sufniajtón lévő cicaajtót. Szépen bement és kijött rajta, szerintem már használhatta. Azt hittem az esőben, majd bebújik oda, de Ő inkább az ablakpárkányt választotta. Talán mert még nincs olyan hideg, na meg az ablakban van ugye a kajája... :)




















Na és jöjjön pár benti felvétel. Ma sokkal nehezebb volt a kutyikat lefárasztani. Már megszokták, hogy délután kimegyünk a kertbe rohangálni és ma is igényelték volna. Sajnos sötétedésig szemerkélt...
























































































































A cicákat sem kellet félteni. A bulihangulat ma nagyon megszállta a házat:
















































































Aztán folyamatosan kezdett elcsendesedni a ház:








































És egy érdekesség. Loli szeret a kutyák közelében aludni...

Mostanában esős az időjárás. Ez azért jó, mert így kihagyhatjuk a slagból locsolást és az így felszabadult időt másra tudjuk fordítani. Gazolásra, festésre vagy épp csak arra, hogy szemügyre vegyük a kertet. Ma megadatott nekünk ez a lehetőség. Már ideje is volt, mert most vettük észre, hogy a meggyfa hatalmasra növekedett. Na jó, ezt eddig is láttuk! De hogy a rajta levő meggy piroslik, azt tényleg csak most vettük észre...








































Arra gondoltam, hogy ez remek alkalom arra, hogy megmutassam, mennyi gyümölcsünk is van a kertben.
Van egy cseresznyefa is, amin még nincsen termés és nem is növekszik olyan iramban, mint a meggyfa, de ami késik, az nem múlik. Szóval remélem jövőre már ez a fa is produkál nekünk valamit...




















Aztán itt van Peti büszkesége, a szőlő. Tényleg nagyon szépek. Annak idején úgy voltam vele, hogy a szőlőtermesztés igen nagy meló és sok odafigyelést igényel. Én nem is értek hozzá. Akkor is Peti erőltette. Mivel a Nagypapája is nagy szőlőtermesztő volt - persze csak hobby szinten - és Petinek is tetszik, ezért belevágott. Vettünk 7 szőlőtőkét, amiből 6 meg is indult még tavaly. A hetediket idén pótoltunk és most már ez is megindult szépen! Sokat olvasott róla és tanácsokat is kért. Szinte minden nap sötétedésig kötözgeti, nézegeti, ápolja Őket. Ennek eredményeként mostanra már kezd látszani a gyönyörű lugasunk. Olyannyira jól megy a dolog, hogy nagyon sok szőlőfürt van rajtuk, pedig csak 2 évesek a tövek...




























































Peti másik büszkesége a dinnye. Tavaly kezdtük tanulgatni és ettünk is 3db félig-meddig érett, de nagyon finom dinnyét. Idén azt gondoltuk, palántázunk és erős töveket ültetünk ki a szabadba. Na ez nem nagyon sikerült. Hogy mi volt a gond, igazából nem tudni. Talán, túl hamar ültettük pohárkákba vagy a szobában nem szerette a klímát, de a lényeg, hogy így is megmaradt 2 palánta és ezek már szépen meg is indultak... Hátha idén is eszünk egy jó kis lédús bogyót!




















Aztán itt van még 2 szederbokor: (mellette Foltos)


























Egy áfonya:




















Egy piszke - köszméte - egres:




















Málna, amit még a Nagymamám kertjéből hoztunk:




















Eper, amit szintén Nagymamámtól hoztunk:




















És 2 mogyoróbokor, amik jelenleg alig látszanak a nagy gaztól... :(


























És ha már itt tartunk, akkor az Én büszkeségem pedig a virágoskertem. Sajnos elég zsúfolt szegény, de ez még mindig csak az ideiglenes helye...




















---------------------------------------------------------------------------------------
Mivel a kutyáink tombolnak, mikor kint vagyunk a kertben, igen nehéz róluk fotókat készíteni. Rohangálnak, ugrálnak és ezt a mi fényképezőgépünk igen lassan reagálja le. Szóval ma inkább videokat csináltunk....

Masni és az eper esete:


Kergetőzés, tombolás:




És végül Foltos cica kergetés:

Van 6 állatkánk. Plusz most már Foltossal kiegészülve 7. Mint a gonoszok. Néha így is érzem, de mégis imádnivalóak! A lényeg, hogy esedékessé vált a kutyák harmadik és a kiscicák első oltása. Ugyan voltunk már úgy az állatorvosnál, hogy vittük a kutyikat a kezünkben és Vilit a hordozóban, de most nem szerettük volna felvállalni ezt a mutatványt... Lévén, hogy a rosszcsont kutyák már nagyobbak és vadócabbak is. Nehezebb lenne kordában tartani Őket mind az autóban, mind a rendelő várójában, pláne, hogy a kiscicák hordozóját is cipelni kellene.
Szóval Márti doktornénivel egyeztettünk és kihívtuk magunkhoz. Úgyis régen volt  már nálunk és a házra is kiváncsi volt. így visszagondolva a házból most sem sokat látott, mert a sok állatka ellátása elvitte az időt. Masni és Süti megkapták az oltásukat, de Lola és Ábel nem, mert a nyirokcsomójuk kicsit duzzadt. Tényleg tüsszögnek is néha, de mivel már 4-5 napja tart és semmi más jele nincsen, nem gondoltam, hogy nagy lenne a probléma. Abban maradtunk, hogy várunk és meglátjuk, hogy átvészelik-e... Ha rosszabbodnának, akkor antibiotikum kezelést kapnak, de reméljük, hogy most már nem dönti le Őket a lábukról. (szerintünk az már bekövetkezett volna) Mindenesetre mindenkit féreghajtottunk és bolhátlanítottuk a piciket!

Tényleg! Foltosról nem is írtam, pedig Ő volt az első, akit Márti megnézett. Nem kizárt, hogy a cica vemhes, de ezt ultrahang nélkül elég nehéz megállapítani. Márti érzett valamit a hasában és mikor hozzányúlt, oda is kapott a kezemhez. Annyira aranyos volt, hogy bekapta ugyan az ujjamat, de egyáltalán nem harapott rá! Nagyon szelíd cicus!

Masni kicsit félt az asztalon:




















De nem haragudott. Vígasztalást talált Márti néni vállán...




















Süti a bátor. Meg sem érezte a szurit:




















Aztán a picik vizsgálata következett:




















Ábel nagyon érdeklődő volt. Na nehogy már bármivel befújjuk Őt...




















Lola nem leplezte, mennyire örül Márti távozásának. Kifeküdt:




















Ezután jött a dolgos hétköznap. Munkába mentünk és egész nap azon gondolkodtam, vajon egyben lesz-e a ház mire hazaérünk. Azt hittem, hogy a tegnap megkezdett cipőfelhúzós fotelt találom darabokban. Ehelyett a következő látvány fogadott minket:




















Most vagy a minta, vagy a szín, vagy csak a lerakás nem tetszett Sütinek, de elkezdte felbontani a PVC-t. (nincs leragasztva, mert csak átmeneti. Na de nem ennyire!!! )
.
Masni kajálásáról már régen írtam... Megoldódott a dolog. Vettünk neki másik Junior tápot. Ugyanaz a márka, csak már ízesítés és nagyobbak a szemek benne. Változtattunk még azon is, hogy mikor enni kapnak, egy polc választja el egymástól a két kutyát, így nem látják egymást. Mostmár Masni nem megy át Sütihez kaja közben, hogy megnézze, Ő vajon mit kapott enni. Nem tudom, melyik változtatás eredménye, de a lényeg, hogy azóta minden eltűnik a tálakból:




















És a desszert. Szeretik a cseresznyét. Mit szeretik? Imádják! (Köszönet érte Szüleimnek, akiknek a kertjéből való! És külön köszönet érte Apukámnak, aki leszedte nekünk!!! - és a kutyáknak :)))



























Ez finom. Kérünk még!

A tegnapi vihar egy dolog. Nem nagyon lehet ellene tenni. Jött és tombolt. Említettem már, hogy a frissen kiszórt fűmagokat összemosta az eső. Mit eső? Áradat! Most néhol megtalálható vagy 200 szem egyben, néhol - és ez van nagyobb részben - meg nincs semmi... A föld viszont helyenként annyira kiszáradt és megkeményedett, hogy simán rá lehet lépni, néhol meg bokáig süllyed az ember. Azért megpróbáltam a csomókat kicsit szétsöpörni, hátha ezzel elérünk valamit. Mondjuk hogy foltokban ugyan, de lássunk füvet ezen az új területen is.
Megpróbáltam lefényképezni. Nem tudom, mennyire látszik...
A csomók:








































És hogy valami szépet is mutassak, a paradicsomjaink:




















És most jöhetnek a kutyáink által okozott károk. Egyre vadócabbak és egyre nagyobb a mozgásigényük. Nagyon várom már, hogy a kerten kívül is sétálhassunk és rohangálhassunk, hogy itthon a pihenésé legyen a főszerep a tombolás helyett. A kertben sétálás is jó dolog, de koránt sem elégíti ki kiskutyáink tombolás igényét!
Az előszobában a PVC-t már régebb óta rágják, de a cipőfelhúzós fotelt csak ma kezdték el megbontani...




























































Kártevőink a ma esti tombolás alkalmával a kertben:








































Na és persze mostanra már édesdeden alszanak: (mintha mi sem történt volna...)

Nem tudom nem megmutatni, hogy mekkora mennyiségű csapadék zúdult a kertünkre. 4 óra után elkezdett villámlani és dörögni. Aztán fél óra múlva leszakadt az ég! Még jég is esett. A borsónál azért nagyobb szemekben. Nem tudom, mihez hasonlítsam.
A képek a zivatar elvonulása után készültek:




















Víz alatt a veteményes:

A mai napunk is, mint bármelyik másik a fürdőszobában kezdődött. Kis állatseregletünk fogadott, akik épp ott buliztak. A kicsik a zuhanytálcát használták játszótérnek, miközben Vilmos a kövön hűsölt. A rendre pedig az Isteni Zeusz ügyelt.

 

























































Ez meg persze, hogy a mi ágyunk. Itt is buliba kezdtek a fiatalok:




















Reggeli után mi a kertbe szabadultunk. Kicsit késve ugyan, de elültettem az uborkát, majd a hátsó gyümölcsös részen gazoltam ki egy kis részt. Sokat gondolkodtam, vajon meg merjem-e mutatni, milyen volt előtte, de így talán jobban látszik, mennyi munkával jár egy nem kicsi kert...
Foltos ma is itt van és még az uborka ültetésben is segített nekem:




















Gazolás - előtte:




















Utána: (Jéé, látszik, hogy hol a szeder és az áfonya...!)




















Kb. 11 óra körül megérkeztek mai vendégeink. Ismét keresztlányaim - Réka és Virág - jöttek Ákos társaságában, aki bátyám nevelt fia. Persze az állatkák megint nagy sikert arattak.
































































































































Majd egy idő után a számítógép vette át a főszerepet:




















Ezt kihasználva állatkáink is elvonultak valami félreeső zugba és lepihentek:




































































































És két prémium kép a végére, mert annyira tetszenek.
Vili vállalta, hogy vigyáz a kutyák pórázára. Időközben - mint egy jóravaló biztonsági őr - elszundított:




















Süti nagyon szereti apa-gazdit: