A Nagy család élete

Ma csak 3-ig dolgoztam, ugyanis elkéreckedtem a melóból, hogy Petivel vásárolni menjünk. Már a hét elején kinéztem egy nadrágos boltot, ahova most be is tértünk... Peti felpróbált vagy 10 nadrágot, majd válogattunk. Végül leszűkítettük a kört 4 db-ra, majd ebből 2-re, ezek lettek a befutók! :) Vettünk még 2 inget, zoknikat és pólókat. Majd folytattuk a bevásárló körutat és vettünk pár trikót, még egy nadrágot és még egy inget... :) 
Még ezután is be akartunk menni egy harmadik (vagy negyedik?) boltba, de az már zárva volt, így hazajöttünk. Azt hiszem, sikeres volt a bevásárlás. El kell mondjam, hogy kivétel nélkül minden üzletben nagyon kedvesek és segítőkészek voltak az eladók. Komolyan: azonnal odapattantak és keresték velem a méreteket, hoztak másikat és másikat, miközben mosolyogtak és néhol még beszélgettek is. Igen régen vásárolhattam már, ha erre azt mondom, hogy hihetetlen? Régen sajnos nem voltak ilyen tapasztalataim... 
Eme sikeres nap után, fáradtan értünk haza.

Na de még nem is beszéltem a reggelről. Annak rendje módja szerint elkészültem reggel, majd beültem az autóba és nyomtam a garázs- és kapu nyitó gombot. Igen ám, de a kapu megállt! Na most láttuk csak igazán, hogy pl. miért jobb az úszó kapu. Gyorsan szóltam Petinek és közösen álltunk neki a havat elkotorni a sínről és mellőle. Ő lapáttal, Én seprűvel. Aztán újra próbálkoztunk: megint megállt! :( Beletelt egy kis időbe, mire rájöttünk, hogy az egyik kerék nem forog, mert a belsejében volt egy kis fagyott hó. Bár utólag visszagondolva: eleinte nem volt ott semmi, csak mikor megindult a kapu és vitte magával a havat, akkor begyűrte és odalapította a belsejébe. Na jó, rájöttünk, hogy mi a gond, most már csak ki kellett onnan szedni. Először kézzel, majd egy csavarhúzóval próbáltuk meg lefeszíteni a picike jégdarabot. Sajna nem sok sikerrel! Ezután Petinek óriási ötlete támadt és beszaladt gyufáért! :) Egyszerűen leolvasztotta a jeget a kerékről és már indulhattam is a melóba. :) Mindez kb. fél órát vett el az életünkből, de gazdagabbak lettünk egy tapasztalattal...
Ezek után már csak épségben kellett bejutnom a városba. Na nem volt veszélytelen az út, már rögtön az utca végén hiába nyomtam a féket, a kocsi szépen lassan csúszott előre a főút irányába. Még jó, hogy éppen nem jött senki sem keresztbe! Hála az égnek, a kisautó pont a főút előtt állt ugyan meg, de így is nagyon berezeltem, ... Az utca túloldala már nem volt ennyire veszélyes, mert ott kamionok és busz is közlekedik, már felolvasztották a jeget! Most már tényleg csak egy veszteglő autó lassította a forgalmat, de végül mégis beértem időben. :)

A múltkori mérlegelés kapcsán felülvizsgáltam a tápok adagolását. A lényeg, hogy csináltam egy táblázatot az ajánlott adagolásról. Ezzel csak egy bajom van: Eddig is ez alapján kapták az állatkák a napi mennyiségeket és a kutyók jelentősen (Süti 0,9kg-t, Masni 0,3kg-t) fogytak, a cicák viszont nem kicsit (Loli 0,5kg-t, Ábel 0,4kg-t, Vili 0,1kg-t) híztak! Mondjuk az is igaz, hogy más márkájú tápot esznek, Peti szerint az összetétel sem mindegy.  Na meg mindegyik zacskón fel van tüntetve, hogy ezek csak hozzávetőleges mennyiségek, természetesen alakítható saját kedvencünkre. Ezt bizony most meg is tettem. Kutyiknak kicsivel növeltem az adagokat, cicóknak viszont lecsökkentettem... Aztán majd kb. 1-2 hónap múlva megnézzük a változásokat. Ezt a táblázatot pedig kiragasztottam a kamrában! :)

Mai történések? A hóesésen kívül? :D
Apa-gazdi ma itthon maradt. Állatkákat pesztrált és havat lapátolt. Na meg eszméletlenül sokat és jókat fotózott! :) A házból nem nagyon volt értelme kimozdulni, a kaját is inkább csak pizza formájában vette magához! :D
Én elkocsiztam a városba, majd dolgoztam és vissza. Délután ugyan kutatni kellett a nagy hóban, hogy melyik autót "érdemes" letakarítani... :) Majd ez nem is volt elég, a hó alatt még vakarni is kellett a ráfagyott darát (?)... Ezután már tényleg az indulás maradt, meg az idegeskedés a gyorsforgalmin. Ezúton üzenem minden erre közlekedőnek (Főleg a mai VW Passat-osnak), hogy a gyorsforgalmin a megengedett sebesség 90 km/h, amit ajánlatos is betartani, mert míg ma végigdöcögtünk 50-nel, addig a sor vége már az Üllői úton állt. Uff!

Bizony! Ma öröm nap van! Végre hivatalosan is kijelenthetjük, hogy Peti új munkahelyre lelt, ahol kiválasztották és felvételt is nyert. Aki esetleg nem hinné, hogy ez mind az elmúlt hét leforgása alatt történt, az jól sejti... De a lényeg, hogy van és ennek most iszonyatosan örülünk!!! Elvárások is vannak az új cégnél, de úgy gondolom, hogy ez természetes. Az egyik ilyen a "hivatalos" öltözék. Eddig jó volt a farmer, póló kombináció, de mostantól fel kell újítani kicsit Peti ruhatárát. Ma el is mentem egy kis boltba, ahol szép nadrágokat, ingeket és egyebeket találtam. Fel vagyok dobva, emlékszem még, mikor időnként ilyen szépen felöltözött Peti: Nagyon csinos tud lenni. :) Na nem mintha, anélkül nem, de nem is magyarázkodom... Szóval Én meg majd többet vasalhatok, részemről ez a minimum.

Ezenkívül ma Én dolgozni mentem, Peti pedig itthon szorgoskodott állatkáink örömére. Bár elmondása szerint ma mindenki csak pihengélt. Egész nap... Amit azért nem kicsit furcsállok. A cicóktól még csak-csak, de Süti és Masni, ahogy egész nap csak bevackolva alszik??? Naneee! Ok, Süti felélénkül néha, pláne ha ki lehet mennie a kertbe, de visszaérve iszik egy keveset, majd újra kuporodik egy fotelba vagy a lábunkhoz. Talán fáj a pocakjuk a tüzeléstől? Létezik ilyen??? 

Még azt is meg kell említenem, hogy Peti miket dolgozott itthon: Átpakolta a léceket a garázsban, mert oldalt voltak és a kocsi ajtó sokszor nekicsapódott... Aztán kérésemre meglocsolta a növénykéket is a garázsban. Na meg elmosogatott és még el is pakolt maga után, amit nem is kértem tőle! Meg is jegyeztem, hogy milyen kis házias. :) Tetszik!

Ahogy azt már tegnap beharangoztam, ma a takarításé volt a főszerep. Porszívóztam, kicsit törölgettem és mostam, teregettem... Két mosás között azért volt alkalmam lepihenni és visszabújni az ágyba a kutyók társaságában! :) Olyannyira bújtak, hogy Süti majd lelökött az ágyról. :D Végülis álmos amúgy sem voltam, így hagytam, had szuszakolja magát egyre közelebb... Masni közben a lábamnál aludt el, de annyira...! mikor megsimogattam, meg sem rezdült. Hirtelen azt hittem, baj van, aztán réveteg tekintettel felemelte a fejét, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében visszafeküdt! :)

Délelőtt voltunk a kertben is, ahol fene nagy hóvihar kerekedett. Na hó egy csepp, sem maradt, de akkor nagyon szép volt! Mondjuk a havat kísérő szélvihart már szívesen feledtem volna! :) Kutyók viszont élvezték, bár inkább csak Süti... Masnika szokás szerint 1 perc után már vacogott... A hóesés Vilmosnak is tetszett, aki a nappali nagy fix ablaka előtt "kapkodta" a leeső hópihéket.

Délután váratlan látogatók csöngettek. Szüleim jöttek viszonozni a tegnapi "Valentin napos" ajándékot. Két kis cserepes virágot kaptam tőlük, aminek sajnos nem tudom a nevét. Gyorsan megmutattam, hogy hova szánom az ilyen alacsony növésű szépségeket a kertben, majd sajnos már mentek is. Ez csak egy villámlátogatás volt...

Aztán kora este hazaért Apa-gazdi is. Azt az örömet elmondani nem lehet. Süti még be is csurgatott örömében, pedig ilyet már nagyon rég nem tett...
Hazahozta a füstölt kolbászokat, mert ugye egyik fő célja ez volt az utazásnak! Még világosban sikerült felvinnie a padlásra, ahol jól kilóghatják magukat! :)

Ez is csak egy átlagosan eltöltött szombat volt. Peti reggel elutazott Szarvasra... Én itthon maradtam. Délelőtt pihentem egy hatalmasat, majd elmentem bevásárolni az állatkáknak: almot, rágcsákat és próba lazacos tápot. Látogatásom célja az is volt, hogy megvizslassam a kapható táptartó vödröket, de természetesen ezt elfelejtettem. Sebaj, most úgysincs erre keret... Hazafelé gondoltam egyet és beugrottam a helyi kis boltba, vettem pár apróságot és beállítottam Szüleimhez egy kis Valentin-napi meglepivel! :) Örültek nekem, beszélgettünk sokat, majd hazajöttem a pöttömökhöz. Itthon sehogy nem akaródzott nekiállni a házimunkának, pedig lenne teendő bőven. így sajnos minden holnapra maradt. Kezdve a mosnivalótól a porszívózáson át egészen a főzésig és konyha takarításig... :(

A Valentin nap? Érdekes egy "ünnep", mert a környezetemben mindenki azt vallotta, hogy Ők bizony nem csapnak semmi cécót emiatt. Mikor olyan 12 éves lehettem, olvastam egy amerikai ifjúsági regényt, ahol ez a Valentin-nap valami irtó fontos "ünnepnapként" volt feltüntetve. Nem is értettem, mi volt az, de gondoltam: Az amcsiknál annyi sok ünnep van, ez is csak egy a sok közül. Hogy-hogy nem, mára ez az amcsi ünnep átvándorolt hozzánk, és mindenhol piros szívecskés lufikat látni. Persze a kereskedelmi egységeknél. Tehát konstatálva ez egy igen fontos marketing a boltosoknak.
Mégis, igazándiból Én is vettem egy kis csokit a Szüleimnek, na meg Petitől is "elvártam" volna, hogy meglepjen egy kis aprósággal... Hogyan csinálták ezt? Miért gondoljuk most mégis azt, hogy ez egy fontos dolog, amikor pár évvel ezelőtt nem is létezett ez a "nap"?

Délután még a manókat is megleptem. Cicókák alutasakos kajit kaptak, kutyókák pedig egy-egy mentolos rágicsát. Aztán kicsit összebújtunk, megpuszilgattam Őket és szerettük egymást! :D Este pedig mind a hatan itt sündörögtek körülöttem. Imádom Őket! :) Ezért is kaptak ajándékot. Nem a Valentin nap miatt!!!

Elrontottam. :( Pedig előre elterveztem, hogy a tegnapi bejegyzésben irtózatosan nagy ünneplést rendezek, aminek szintén egy szülinap a lényege. Nevezetesen a Mi kis blogunk indulásának első évfordulója. Pontosan (tegnap) egy éve még Peti gondolta úgy, hogy blogot ír majd a hétköznapjainkról. Aztán Én már nem is tudom hogyan, de a stafétabot nálam landolt és minden este lelkesen ülök a gép elé, hogy leírjam a történéseket. Mondhatom, hogy anno talán nem is ilyenre terveztük. Eleinte még napi szintű sem volt a blog, de szép lassan kialakult. Mostanra talán nagyon nagy hangsúly van az állatkákon... Hiszen ez A Nagy család élete! :) írunk magunkról, a kertről, a házról és szinte mindenről, ami minket érint és találkozunk vele kis életünk során... 
Egy kis nosztalgia: 2008.02.12.- 2008.02.15. Az első hét bejegyzései

Ezek után még be kell számolnom a mai napról, ami szintén nem bővelkedett olyan fene nagyon izgalmas dolgokban. Úgy alakult, hogy Peti a tegnapi éjszakázós búcsúbuliból haza sem jött. Mármint este... Szilárd barátunknál aludt, majd reggel találkoztunk a Kökin és Peti már indult is vissza az autóval. Nagyon jól érezte magát, sokat beszélgettek, ittak és ettek a volt kollégákkal! Aztán itthon szerintem egész nap csak aludt. :) De hogy pihent, az biztos! Kutyik hozzábújtak és melegítették... :) 

A mai napunk átlagosnak mondható. Ma maradt itthon Peti először... Állatkák örültek, kutyók sokat lehettek a kertben, így estére el is fáradtak rendesen! :)
Ugyan Petinek délután már be kellett mennie a városba, mivel ma van a búcsúbuli. Nem csak az övé, hanem a "közös megegyezéssel" távozó társaival együtt egy össznépi banzáj lett a vége. Majd hamarosan érte kell mennem, kíváncsi vagyok, milyen volt a hangulat! :D

Itthon közben mérlegelés történt. Szépen sorban lemértem minden apróságot és kiderült, hogy a kutyókák fogytak. Ránézésre is most már olyan szép formásak, nem pedig dundikák. A cicók viszont igenis kikerekedtek. Be kell valljam, még ránézésre is... :( A mérleg szerint a legtöbbet Loli szedett fel, Őt követi Ábel, majd Vilmos. Zeusz pedig tartotta a súlyát, se fel, se le... :) Szóval mától kevesebb kajcsit kapnak majd a manók! Néha azért kapnak kompenzációt, ami ma pl. tejcsike volt. Csak szépen, fokozatosan kell leadniuk a "felesleget". Most már majd elmondhatjuk, hogy nem csak Mi diétázunk Apa-gazdival! :)

Szomszédunk tegnap hazahozott egy beagle kant. Jó erőben levő, idősebb, zömök kutya. Kispesten a Határ úton kódorgott pár napja. A hideg miatt Levente inkább hazahozta.

A kutya gazdája kommentben, vagy a www.beagle-club.hu/forum.htm oldalon, az elveszett-talált kutyák címen adja meg az elérhetőségét!

Felteszek róla ide pár képet, hátha ráismer a gazdája!

Update info: Szomszédaink elajándékoznák a kutyust, mert rendes kerítés hiányában sajnos nem megoldott a kertben tartása. Többször is kiszökött már... :( Errefelé pedig igen sok autó jár!
Amúgy nagyon barátságos, kedves kutyus! Keresi leendő gazdiját!

Update info 2: 2009. május 16-án a kutyus új, szerető gazdikra talált. Vidékre költözött, ahol nagy kert várta és kedvére szaladgálhat! :)

Íme: 

Ma reggel kellett 9-re mennem a klinikára, hogy megkapjam a 3. szurit a hátsómba. Meg is kaptam, csak hogy vártam majd egy órát, mire bejutottam a dokihoz. Megkaptam a receptet, amivel kirohantam a patikába, megvettem a szurit, majd visszasiettem a dokihoz. Megkérdezte, hogy vagyok, felírta megint az eddigi műtéteket, majd utamra bocsájtott. A következő alkalomra még egy ultrahangos időpontot is kellett kérnem. így elmentem az ambulanciára... Mikor ott végeztem, indultam volna munkába, csakhogy nem volt nálam a kabátom! :) Húha, hol hagyhattam? Persze, hogy a dokinál: gyorsan vissza, kopogtam, kopogtam, majd vártam, vártam, míg kijött az éppen bent lévő beteg. Akkor szóltam a nővérkének, hogy a kabátomat keresem. Ő hozta is azonnal, és még egy mappát is egy kérdéssel egyetemben: Ez nem az enyém? Mert ezt is itt felejtette valaki... :D Mondtam, azt nem Én hagytam itt, nevettünk, majd eljöttem.
Dél volt már, mire a melóba értem. Hála az égnek nincsen ebből probléma, bár most megint növeltem a mínusz órák számát... :((( Ezért ugye ma is később indultam haza.

Peti ma is bement az irodába és végre megkapta a végleges papírokat, iratokat, kimutatásokat, stb... Amit kell!
Délben már itthon is volt. A kutyók és cicók nagy-nagy örömére. Kicsit tett-vett a garázsban, na meg pihengélt. Este pedig elém jött az állomáshoz az autóval. Nagyon jól esett, hiszem majd elfújt az orkánszerű, jeges szél!

A mai napunk elég nagy feszültségekkel volt teli. Legalábbis az Én részemről biztos. A reggel még csak-csak eltelt valahogy... Aztán beértem a melóba, ahol éppen festettek!!! Hát Én nem értem, ki volt az az agyament, aki munkaidőben szervezte oda a munkásokat. Még Ők is mondták, hogy tudtak volna szombaton is jönni... A bútorok össze-vissza tologatása még hagyján, de hogy egész nap azt a szagot kellett szagolnunk...?!? Mert hogy hiába szellőztettünk óránként - amikor mellesleg, besüvített a fagyos szél -, estére bizony iszonyatosan fájt a fejünk! :( 

Peti ma bement a melóba. Na nem dolgozni, mert azt már nem kell neki. Hazahozta a kis cuccait, megbeszélt pár dolgot az illetékessel, majd várt a papírokra. Várt, várt, várt... Majd mondták, hogy mivel a főnöknek is alá kell írnia, ezért max. csak holnap veheti át őket. így hát hazajött. Csak kicsit hamarabb, mint szoktunk...

Én még maradtam, mert ugye azok a mínusz órák még mindig megvannak. Ismét vonattal jöttem haza, ahol volt egy kis kavarodás a 2 szemnyi hótól, ami leesett. Nevezeten egy járat ki is maradt és a következőn tolongott a sok ember. Nekem ugyan szerencsém volt, mert egy 5 perccel később induló vonaton ültem nagy kényelemben! :)
Csak itthon hallottam, hogy nagyon jól döntöttem a vonat ügyében, mert hogy a metró sem járt egy szakaszon. Ez egy ilyen nap volt, mindenhol fennakadásokba ütközött az ember.

Itthon aztán nagy-nagy üdvözlések közepette etettem a manókat, vettem ki a postaládából még egy befizetendő csekket, majd álltam neki holnapra ebédet és vacsit sütni. Mit mondjak? Igen fárasztó nap volt. Kb. este 8-ra tudtam úgy, ahogy leülni a géphez, de már rohantam is tovább, mert Süti bűn rosszul viselkedett. Nem fogadott szót, felugrált a konyhapultra - mármint a tappancsát tette fel -, és még a nappalit is megtisztelte pár cseppel. Nem tudom, mi ütött belé, nagyon régen nem csinált ilyet.
Pedig iszonyatosan nagy dicséret és puszika járt azért, mert már második napja nem kell utánuk takarítani az előszobát hazaérkezéskor! :)

Úgy érzem, megint sokat locsogtam... És a nagy-nagy hóesésről még nem is írtam. Nem maradt meg belőle semmi, pedig elég vészjóslóan szakadt délután a fehér csapadék!

Elért minket is a válság szele. Mától vagy inkább holnaptól, de igazándiból március 16-tól már csak Én vagyok kereső a családban. Peti ma aláírt egy papírt, miszerint közös megegyezéssel megszűnik a munkaviszonya mostani munkahelyén. Ez van... Reméljük, hogy hamar talál majd másik munkát. Addig itthon lesz a manókkal, csinálgatja a kertet és meg szeretne tanulni főzni, hogy finom vacsival várjon majd haza! :)

Azt nem mondhatom, hogy olyannyira váratlanul ért minket a dolog, mégis kellemetlen, rossz és csalódás. Itthon próbáltuk levezetni a feszültséget. Ki borral, ki vaníliás karikával... :)

Azt hiszem, ezt a hírt nem nagyon tudom felülmúlni az Én kis híreimmel. :(
Pedig akartam arról írni, hogy ma fél órával hamarabb indultunk dolgozni, viszont csak 10 perccel hamarabb értünk be. Szóval nincs értelme kapkodni reggel...
Aztán mikor délután 5-kor hazaindultunk, még nem volt korom sötét, hanem éppen csak szürkülni kezdett. Örültem neki, mert érezni, hogy bár hideg van, mégis közeleg az a tavasz! :)

Na nem vittük túlzásba, de azt hiszem, megkezdődött a tavaszi kertezés. Peti ma kiment és levagdosta a még ősszel elvirágzott krizantémokat és a levendulát. Majd apróra szabdalta és a komposztba rakta. Ezután még a szőlőket is megmetszette. Na nem teljesen, csak amelyik nagyon kiállt vagy mi... Az igazi tavaszi metszés még hátravan! Olyan lelkes volt Peti, jó volt nézni! :) 
Én bent takarítottam. Megint csak porszívóztam, mostam, és új lepedőket raktam a bútorokra. Sajnos tegnap megint történt egy nem kis baleset a kanapén... Még jó, hogy már állandósultak rajta a plédek! Ma még a fotelt is bevontam törölközővel, mert sokat alszanak ott a most tüzelő manóink.

Kutyók szinte egész nap a kertben voltak. Még Masni sem hisztizett, hiszen kint volt vele Apa-gazdi. Süti meg csak rótta a köröket a ház körül, fel sem nézett, csak nyomta a nóziját a földre és robogott! :D

Este viszont észrevettem, hogy picit piros a pofija. Nem vészes, de... Azt hallottam, hogy ez talán a táptól lehet, valami allergia féle. Hát nem tudom... Most vásároltunk be egy 15kg-os zsákot a felnőtt tápból. Eddig is ezt ette, csak a junior változatot. Nem is csirkés, mert ugye arról hallottam ilyen allergia dolgokat. :( Na mindegy, most utánanéztem és találtam mindenféle lazacos, pulykás meg szarvasos ízűt is a mostani bárányos mellé. Esetleg kipróbáljuk először kisebb kiszerelésben! 

Cicuskáink is tomboltak ma. Rohangáltak, kergetőztek és hempergőztek. Zeusznak különösen tetszett az új lepedő a kanapén. Azonnal felpattant rá és hempergőzött vagy 10 percig! :D Édes volt. 

A mai nap a takarításé volt. Már régóta készültem teljes egészében kipakolni a fürdőszobából és jó alaposan kisikálni mindent. Ma megtettem! Ugyan még maradt pár apróság, de... annyi baj legyen.
Tegnap éjjel megint megjelent Zeuszka a számítógépnél és mivel ma nem kellett munkába menni, hagytam... Azaz nem mentem aludni, míg Ő nem akarta. :) Ennek eredményeképpen kb. 4 órát aludtam, mert ugye reggel ugyanúgy kelni kellett. Aztán persze jöhetett a visszafekvés, aminek a kutyók örültek a legjobban! Beosztottuk Petivel, mert délelőtt Én aludtam egyet, míg délután Ők. Süti mind kettőnkhöz imád odabújni! :)
A takarításban a cicók voltak nagy segítségemre. Végig aszisztálták a cipekedést, a suvickolást, aztán őrizték a cuccokat az ajtó előtt. Azt hiszem legközelebb Vilmosra bízhatom a dolgot, ugyanis minden mozdulatomat figyelte azokkal az okos kis szemeivel! Zeuszka újra felfedezte a mérleget, Ikreink pedig nagyon csodálkoztak, hogy miért van most pl. az almos tálca is kint... Amikor annak bent van a helye! :)

Ma fehérje napunk volt a diétában, ami azt jelenti, hogy Peti megkóstolta a múltkor készített kolbászokat. Én nem mertem, mert szerintem elég zsíros egy ilyen kemény diétához. (Egyszer-egyszer úgyis fogok majd enni belőle.) Ezt csak azért írom, mert elmondása szerint nagyon-nagyon finom volt, és már várja is a következő hús napot, hogy megint ehessen belőle! :)

Kicsit még a kertbe is kimentünk, de csak annyira, hogy átbeszéljük az első tavaszi teendőket. Ma már nem volt olyan verőfényes napsütéses idő, ezért hamar bejöttünk...  Most este pedig már esett is valami odafentről... :(

Visszatértünk az átlagosnak számító hétköznapokhoz. Reggeli szokásos teendők után dolgozni mentünk. Örültünk a szép, tavaszias időnek, az elkövetkezendő hétvégének, és csak úgy! Az embernek sokkal jobb a kedve, ha kint süt a nap. Pláne ennyi esős, borongós idő után...
A melóban is jó híreket kaptam... Aztán megint bent maradtam tovább és Petitől külön, vonattal jöttem haza. Itthon is csak a szokásos. Talán annyi, hogy tanultunk a kutyókkal és ki merem jelenteni: Masni megértette az "ül" vezényszó lényegét! :)
Aztán szépen, lassan elcsendesedett a ház. Én pedig belemerültem a számítógépes játékok erdejébe... :D Csakis ezért írom ma ilyen későn ezt a bejegyzést. Zeusz itt fekszik a karomon, így nem kis teljesítmény kell a gépeléshez! :)

Talán még egy lényeges dolog: Diétánkban ma gyümölcs nap volt. Azt hiszem, ez volt az első olyan nap, amikor - leírhatom - szenvedtem!

Nem is ragozom tovább, holnap úgyis ömlik majd belőlem a szó...

Ez a boldogság természetesen a miénk is, de elsősorban most Zeuszé. Komolyan mondom, érzem ezen a cicán, hogy felszabadult és Boldog!!! :) 
Ma reggel mentünk vissza az egyetemre varratszedésre és tölcsér levételre. Zeusz jó fiúhoz illően, előtte elvégezte dolgát az alomba! :) Aztán sajnos elég sok időt kellett a hordozóban időznie, de megérte. Doktor bácsi szerint nagyon szép a "sebe"! Minden a legnagyobb rendben ment. Kicsit le kellett fogni Zeusz manót, hogy hozzáférjenek a varratokhoz, de ez a hatalmas cica annyira nyugodtan és bátran tűrte... Persze a fejénél Én voltam és kapott közben puszikat! :) Nagyon sok varrat (kb.10) volt benne, de ez nem is csoda. Tényleg nagy műtét volt! Aztán a tölcsér is lekerült és Zeuszka mehetett is vissza a hordozóba.
Hazafelé az autóban is nagyon bátran viselkedett, de legfőképp halkan utazott. Már-már azt gondoltam, hogy baj van, de lepillantva az anyósülésre, láttam, hogy minden rendben van. Elégedetten pillantgatott ki a hordozóból.
Itthon aztán átadta magát a teljes felszabadultságnak. Először is nyalizta magát, ami most már ugye lehetséges. :) Aztán evett-ivott... És mindezek után nagyokat hempergőzött a szőnyegen. Majd futkározott, kergetőzött! Komolyan mondom: Alig ismertem rá. Persze jó értelemben! Nem akarok tovább áradozni, de ha Én kicsattanok az örömtől, akkor mit érezhet most Ő? :)

Ma szabadságot vettem ki. Egyrészt hogy Zeusszal legyek, de ami nyomósabb ok volt, a takarítás. Végre kiporszívóztam, mosogattam, söpörtem, stb... Még a kakit is összeszedtem a kertben. Nem volt kevés, pedig Süti igyekszik bekebelezni a nagyját... :(

Többiek is örültek, hogy itthon voltam. Kergetőztek Zeusszal... Főleg Loli, aki megköszönte, hogy ma reggel elvittük azt az "új, űrsisakos" cicát és visszacseréltük az Ő régi jó barátjára és tiszteletbeli apukájára. :) 

Délutánra vendégek is érkeztek. Szüleim és Saca kutyájuk. Csak villámlátogatás volt ugyan, de örülök, hogy láttuk egymást. Bár pont akkor érkezett a megrendelt táp is... Mindezek ellenére tudtunk egy kicsit beszélgetni is.

Mivel most iszonyatosan fáj a fejem, na meg történésekben sem bővelkedünk, egy igen rövidke bejegyzés következik:
Mindenki jól van, néha talán túl vadóckák a manók. :) Vilmos most pl. nem nagyon bír magával. Cikázik a házban, közben gürrög vagy mi... :D Nagyon tündéri, csak félek ilyenkor, hogy túlpörög...
Zeuszka is jól van, már várja a holnapot, mikor megszabadul a tölcsérkéjétől! 
Kutyókáink ma is ügyesek voltak. Az előszoba tiszta volt, mikor hazajöttünk. Ugyan a fürdőben találtunk egy picike produktumot, ami vélhetően Masnitól származott. Egyrészt picike volt, másrészt Ő az, aki átugorja a paravánt, még ha nem is szabadna neki... Ha nem vagyunk itthon ugye, és nem látjuk! :(
Sütiről csak annyit, hogy megint labdát rágcsált este, majd azzal a szájában aludt el! :D Megzabálom, néha annyira aranyos dolgokat produkál! :)
Az ikrekről most nincs mit írni, tündériek, mint mindig!
Rólunk? Ma is együtt ebédeltünk. Indiait! :) Aztán itthon belebújtunk a számítógépeinkbe...

A csoda abban áll, hogy kutyáink megleptek minket!
Szokásosan elmentünk dolgozni, majd délután siettünk haza. Sajnos még "késtünk" is a megszokott időhöz képest. Hazaérkezéskor is le vannak nálunk osztva a teendők, amiből Peti feladata az előszoba takarítása a kutyák után. Ma azonban úgy alakult, hogy semmit nem kellett csinálnia!!!! :) Illetve nekem segített, mert hogy a cicák után bizony mindig van takarítani való. De a lényeg, hogy ezek a csodálatos, aranyos, kedves és legfőképpen okos jószágok ma egyáltalán nem piszkítottak be! Azt hiszem, ez a mai volt az első ilyen! :) Olyan már volt, hogy rövidebb időt voltunk távol és Ők feltehetően végig aludtak, de hogy egész nap ilyen rendesek legyenek? !!! :) Azóta is ámulok!!! Jutalmon is töröm a fejem... Asszem valamilyen rágcsát halászok majd elő a szekrényből! :)

Cicáink is jól viselkedtek, mint mindig. Zeuszka is jól viselte a mai napot. A fején még mindig ott van a tölcsér, ami néha beleakad valamibe, de jól viseli! Mondtam is neki, hogy már csak 2 éjszakát kell végig aludnia és mehetünk a varratszedésre, ahol az a fránya tölcsér is lekerül! :)

Jaj, még egy érdekesség. Eddig cicókán még nem vettem észre, hogy féltékeny lett volna. Egészen tegnapig: Zeusz manó ugyanúgy befeküdt a gép és Én közém, mint ahogy mostanság szokott. Vilmos egy ideig csak ült mellettünk és forgatta a fejét. Mint egy tenisz meccsen: Nézte Zeuszt, majd engem, majd megint Zeuszt, aztán megint engem... Egy ideig még ücsörgött így mellettünk, majd elkezdte a buksiját dugdosni, de a vége az lett, hogy befurakodott Ő is Zeusz mellé és kikövetelte a puszikat! :) Édes kis bogaram, tény, hogy mostanság Zeusznak jut a legtöbb figyelem, de... Egyrészt érthető, másrészt meg azért Vilmos manót sem hanyagoltam! 

Mára terveztük a szokásos, évi kolbásztöltést. Minden évben rendelünk húst és a szarvasi rokonok örömére ellátogatunk 1 napra kolbásztöltés címén. De ez nem csak cím ám, hanem kemény munka! Idén 25kg húst kértünk, amiből 26,2 lett! :)
Peti mamája adta a fűszereket, a szerkezetet, na meg a konyháját és mosogatott utánunk.
Peti nagybátyjától a hús és bél beszerzést, na meg a szakértelmet kaptuk.
Peti összegyúrta a sok hozzávalót, majd tekerte a kolbásztöltő kézi készüléket.
Én pedig hajtogattam a kész kolbászokat, majd csoportosítottam őket.
A 26,2 kg-ból 15 kg-nyit, ami 22 szál délután elvittünk a füstölőbe. Ebből lesz ugyanis a szárazkolbász, ami szendvicshez vagy csak úgy lesz! :) A többi megmaradt sütnivaló kolbinak. Ezt az adagot hazahoztuk, bezacskóztam, leméregettem, majd felcímkéztem és ment az egész a mélyhűtőbe. Egy ici-pici maradékból pedig holnap fasírt lesz! :)
Ennek a sütni való kolbinak el kell fogynia 3-4 hónapon belül, ugyanis eddig áll el a fagyasztóban. Talán sikerülni fog, mint minden évben... Bár akkor nem diétáztunk. De Peti felajánlotta, hogy ezentúl minden hús napon kolbászt eszik! :D
A füstölt kolbik majd felmennek a padlásra és ott lógják ki magukat, míg el nem jön a tavasz. Akkor követik társaikat a mélybe, na meg a szendvicsekre! :)

Mivel ma gyümölcs napunk volt, ezért megkóstolni sem tudtuk a kreálmányunkat. Sőt! Úgy utaztunk haza, hogy egy egész láda friss kolbász utazott a hátsó ülésen. Az illatától azt hiszem mind ketten, minden másodpercben éhesek lettünk... :D De kibírtuk!

Állatka manóink a nap folyamán nem sokat érzékeltek az egészből. Pontosan ugyanannyit voltunk távol, mint egy átlagos hétköznapon. Ám érkezéskor mindenkit elbódított az illat. Bementem a kamrába csomagolni a kolbikat, közben pedig mindenki az ajtóra tapadt és lesték, mikor nyílik ki újból a finom illat fogva tartója... :D Irtó gyorsan kellett a hűtőbe pakolnom. Még jó, hogy addigra a kutyik már a kertben voltak! :)

Zeuszról egy-két szó: Megint láttam ma kétszer is pisilni. A nagyobbik dolgot ugyan nem, de csak nem jelent ez semmit. Nem vagyok minden percben a nyomában. Viszont az étvágya egy kicsit megcsappant. Na nem vészesen, de ma a napi adagjából megmaradt kb. 20%. Egyenlőre nem hiszem, hogy aggódnom kéne, majd meglátjuk...

Kutya manók: Mind a kettő tüzel! Bizony, Masnikáról már pár napja tudtuk. Azonban Sütin semmi előjelet nem vettünk észre. Azt figyeltem, hogy megnő-e a nunija, de Ő enélkül kezdett el vérezni. :) Szóval elmondhatjuk, hogy most már mind két pici kuttyunk nagylány lett! Most majd kb. 3 hétig nuku séta! :(

Hogy mit csináltunk ma? Azon kívül, hogy pihentünk és aludtunk és megint pihentünk? :)
Mivel tegnap sikerült megint csak hajnalban lefeküdni, reggel visszafeküdtem az ágyba. Kutyáink csatlakoztak. Masni a lábamnál, Süti a hátamat melegítve és azt csak később tudtam meg, hogy Vilmos is a pléden feküdt Masni mellett... Ábel pedig természetesen a hordozóban! :) 
Reggel még láttam az udvart teljes fehérségében az éjjeli hóesés után, de a délelőtti alvás után már csodálkoztam volna, ha valaki a fehérségről beszél. Mind elolvadt! :) 
Petivel elmentünk bevásárolni, ebéd és vacsi vadászatra. Ma tészta napunk volt, így dőzsöltünk! :) Igyekeztünk vigyázni, de bizony cukrászdában is voltunk! :D
Itthon sokat voltunk a kertben, vagyis inkább Süti... Mi meg csak behívni mentünk utána, igen hideg, északi szél fúj még most is.
Délután fodrászkodtunk, majd beültem egy izomlazító pezsgőfürdővel a kádba. Muris volt, ahogy sorra tűntek fel a pici fejecskék a kád szélén a habot lesve... Masni többször is felkapaszkodott, kis pánikot véltem felfedezni a szemeiben. Azt tudakolta, nem fulladtam-e meg ebben a sok vízben. Puszika után megnyugodott és rohant jelenteni Apa-gazdinak! :D
Vilmos megint csak a kád széléről lesett, majd Ábellel összefogva elvadászták a kilépő szőnyeget a kád mellől...
A fürdőszoba sztori után Szüleim jöttem villámlátogatóba. Többször is elmondták, hogy igazándiból Zeuszhoz jöttek beteglátogatóba, majd miután megnyugodtak, hogy nagyon is jól van isteni cicánk..., persze hozzánk is jöttek ám! :) Beszélgettünk, picit ittunk, állatkákat csodáltunk...!

Zeusz tényleg jól van. A gallérja egyre jobban zavarja, de a kedve a régi. Mikor ma ágyneműt húztam, ugyanolyan játékosan próbálta megtámadni a lepedőt, mint régen! Annyira boldog vagyok, hogy ilyen jól és gyorsan és sikeresen átvészelte ezt az egészet! :)

Még tegnapról kell kezdenem az egészet. Éjfélkor, gondoltuk már elmegyünk aludni. De Zeuszka pont idegömbölyödött a billentyűzet és Én közém. Dagasztott egy ideig, majd elterült. Aztán csak aludt, aludt... Élvezte az Anya-gazdi simit! :)  A végén már teljesen kinyújtózva aludt itt hanyatt. Én, hogy elüssem az időt, olvasgattam a neten... 
Aztán hajnali háromkor felébredt isteni cicám! Édes bogaram, álmos szemekkel nézett rám, hogy dejó! Még mindig itt vagyok!  
Ezek után pisilt egy iszonyatosan nagyot!  (Én is! ) Majd mentem az ágyba. Na de Ő meg utánam. Kb. fél 4-ig aludt a fejemnél, úgy, hogy a pofiját nyomta az enyémhez. Én meg próbáltam kicselezni, hogy a gallérja ne vágja szét az arcomat! :D Hát mit mondjak? Irtóra fájt a derekam egész nap! De manókám reggelre nagyon kipihent lett!! És BOLDOG!!! Értük mindent! :) Én meg szokásos módon, úgyis vissza aludtam délelőtt a kutyikkal...

Mai ténykedésünkről nem nagyon tudok beszámolni. Peti ugyan próbálkozott: Azt olvasta, hogy a tavaszi, lemosó permetezés előtt, jó ha eltávolítjuk a faleveleket. Csak az újdonsült tölgyfáinkon maradtak levelek és mivel ma többé-kevésbé szép idő volt, Peti kiment leszedni őket. Az egyik fácskát meg is csinálta, de a másikat későbbre hagytuk (Úgyis van még idő!), Peti bejött, mielőtt még lefagyott volna a keze! 

Állatkáinknál is a pihenésé volt a főszerep. Kivétel reggel a kutyiknál. Tomboltak kicsit a nappaliban, majd a kertben, aztán hamar lehiggadtak ma is. Süti nagyon sokat volt kint. A végén már Én hívtam be, mert félek, hogy zavarja a szomszédokat. Egyszerűen egyfolytában ugat. Illetve nem egyfolytában, csak olyan, mintha valami szagot követne, rohan keresztül, kasul a kerten és vakkantgat. Nagyon be tud ilyenkor zsongani! Édes pofa, de egy idő után biztos zavaró...

Egyre szebb az idő! Egyre többet lehet a kertben lenni... Ezt leginkább Süti használja ki, Masni csak akkor hajlandó a kertben futkorászni, ha Mi is kimegyünk vele. Megáll az eszem! :) Akkor pedig megy Manituhoz és dugdossa át a hátsóját. Szegény Mani, teljesen be van zsongva, ha Masni eljön a kerítéstől, már nyüszít is, hogy menjen vissza...

Zeuszka ma nagyon kedvetlen volt. Vagy inkább olyan anyátlan... :( Egész nap, csak ücsörgött egyik helyről a másikra, olyan imádkozó pózban feküdt, mikor a mancsait maga alá gyűri. Ezt nem nézhettem tétlenül. Hiába simiztem meg sokszor, az nem volt elég... Odaültem hát a fotel mellé, amin feküdt és nyugtatgattam, simiztem a buksiját. Akkor egyre jobban elterült. Kinyújtotta a lábait, majd becsukta a szemét is és elaludt. Látszott rajta, hogy megnyugodott végre. Nem tudom, hogy mitől volt ez nála, mindenesetre azért voltam ma is itthon, hogy vele legyek és segítsem a gyógyulásban. Ott ültem majd egy órán keresztül! :) Masnika persze iszonyatosan féltékeny kicsi kutty. Odakuporodott az ölembe, így mind két kezemmel volt kit simogatnom! :D 

Ezen kívül azt hiszem, nem sok fontos dolog történt. Kicsit mintha furcsa hangja lenne a mosógépnek, amit eddig nem hallottam. Nagyon remélem, bírja még egy ideig!

A másik, amit megemlítenék, hogy estére mustáros sertésbordát csináltam. Nem sikerült ugyan a legjobbra, de most már biztos vagyok benne, hogy nem szeretem a sertéshúst. Ha már húst eszem, akkor az legyen csirke vagy pulyka, vagy pl. még harcsa! Egészségesebbek is, valahogy könnyebb a gyomromnak vagy nem is tudom...

Mivel tegnap Zeusz hazajöhetett, úgy gondoltam, most felügyeletre van szüksége. Ezért itthon maradtam vele a héten. Egyrészt figyelni, hogy a többiek ne zargassák, ne nyalogassák, na meg azt is figyeltem, hogy mennyit, hogyan és milyen gyakran produkál az alomba. Még egy fontos dolog: az étvágya. Na ezzel semmi gond nincsen! Majdnem teljesen elfogyott a napi adagja. Kicsit zavarja ugyan a gallérja, de még mindig sokat próbálkozik a hátsó fertálya nyalizásával, így a gallér bizony marad!
A többiek békén hagyják, ezzel sincs probléma, bár Lola még mindig fél tőle. Ma már evett ugyan egy kicsit, de közben folyton kémlelt, hogy mikor jelenik meg a furcsa, új cica az űrsisakjában... :(
Zeusz iszonyatosan sokat pihent, aludt... Az első produktum, amit láttam tőle, most este sikerült. Kívülről semmi változást nem látni, ugyanúgy leguggol, aztán szép kis adag vizeletet kanalaztam ki az alomból.
Nagyon igényli a közelségemet. Délelőtt aludtunk egyet a kutyikkal. Persze csak az elején voltunk hárman. Aztán megjelent Loli és befeküdt az ajtó mögé. Majd Ábel érkezett és a hordozóba bújt be. Ezután Vilmos feküdt a lábamhoz és Masni mellé az ágyra. És végül, mikor már mindenki elcsendesedett, megjelent Zeusz. Megkerülte az ágyat és pihent picit a másik oldalon. Majd felugrott, rám feküdt és elkezdett dagasztani. Kb. 5 perc múlva pedig elnyúlt rajtam!:) Én meg feküdtem alatta hanyatt és meg sem mertem moccanni. Már az éjjel is félig az arcomon feküdt, akkor sem mozdultam szinte egész éjjel. Inkább Én gémberedjek el, de Zeuszka nyugodtan feküdjön! :) Hülyeség tudom, de... Imádom!!!

Este felé vártuk Márti doki nénit, hogy nézze meg a manókat, kivegye a kanült Zeuszból és oltsa be a kutyákat. Ő idetelefonált, hogy sajna máshova kell mennie, de Anna doki néni ki tud jönni hozzánk, ha megfelel. Mert Zeuszban nem jó, ha sokáig marad a kanül, mindenképpen ki kell ma venni! így is lett, Anna néni jött és ellátott mindenkit.
Mondtam tegnap, hogy aggódtam picit Masnikáért. Ugyanis megint megnőtt a nunija és vörös is volt a belseje. Na mára már vérzik is. Persze, hogy tüzel. Na de ez azért furcsa, mert igen sűrűn teszi ezt a pici kutty. Legutoljára októberben, azelőtt pedig szeptemberben tüzelt. Most vagy nem állt még be rendesen a ciklusa, vagy valami komoly dolog áll a háttérben... Mindenesetre az ivartalanítás mindenképpen megoldás lenne a problémára. Csakhogy erről viták vannak itthon: nevezetesen Én mellette, Peti pedig ellene. Ő kiskutyákat szeretne, illetve Masnit (És Sütit is) anyaszerepben akarja látni... A viták és a megbeszélések még folynak, majd meglátjuk...
Az oltást megkapták, a karmaikat levágtuk, Zeusznak kikerült a kanülje végre, eltelt ez a mai nap is!

Még egy dolog: Mától felnőtt tápot esznek a kutyák! Ugyan még van több, mint 1 hónap 1 éves korukig, de a puppy táp elfogyott és szerintem nem lesz gond, ha nekikezdünk a felnőtt kajának! Nekik sem okozott ez különösebb problémát. Azonnal rávetették magukat és faltak! :)

Nagy nap volt ez a mai. Zeuszt végre hazahoztuk. Most még figyelgetni kell, de remélhetőleg teljesen meggyógyult. Minden jel is erre mutat! :)
Reggel felhívtam a doktor urat és megtudtam, hogy minden rendben volt az éjszaka, már alig vérzik Zeuszka, így tutira hazajöhet ma délután. 4-re mehettünk érte. Alig bírtam kivárni az indulást, de délután 3-tól már a munkámra se nagyon tudtam figyelni... Annyira mentem volna a manóhoz. És az idő eljött: Mivel a dokira egy picit várni kellett, először a kórházi részlegbe mentünk Zeuszhoz. Ő azonnal felpattant és nyúlkált kifelé a mancsaival. Nagyon ki akart jönni! Nem tudom, hogy miattunk-e vagy amúgy is... Ez még a tegnapi szuper javuláshoz képest is nagyon élénk! :) Betették nekünk a hordozóba a manót és vihettük. Ugyan csak a váróba, de már velünk volt kedvencünk.
Hamar sorra kerültünk és beszélhettünk a doktor úrral. Ő is csak azt tudta mondani, hogy Zeusz feltűnően jól van, gyakorlatilag meggyógyult. Figyelni kell majd még a vizeletét, de nem kell megijedni, ha esetleg rózsaszín lenne, vagy véralvadékos, ez még belefér... Kapott antibiotikumot, amit naponta 2x kell bevennie. Erre a procedúrára kaptunk engedélyt májkrémbe csomagolni, amúgy csak és kizárólag a Urinary gyógy-táp etetése van előírva! Varratszedésre jövő hét végén kell visszamennünk, a gallért lehetőség szerint rajta kell tartani, de nem feltétlenül, hiszen a gallér éles és akár azzal is kárt tehet magában. Figyelni kell szinte minden mozdulatát a manónak! Ez nem lesz nehéz! :) A többiektől el kell zárni, bár csak az a fontos, hogy ne nyalogassák. Gondoltam Én, hogy ezzel biztos nem lesz gond, nem akarom sehova se bezárni Zeuszt, se a többieket. Nem is kellett!

Itthon Zeuszkát mindenki szeretettel fogadta. Kivéve Lolit, aki még most sem érti, ki ez az új cica??? :) Nem hiszem, hogy csak a gallér az oka, inkább a kórházi szag miatt... :( Lehetséges, hogy nem ismeri fel? A többieknek nincs ilyen gondja: Mindenki végigszaglászta, végig sündörögte a manót, majd folytatódott tovább az élet! :) 
Zeusz nagyon sokat ivott/iszik és jóízűen vacsorázott. Na nem evett meg mindent, de igen tetemes mennyiség elfogyott! :) Pisilni még nem láttam, remélem, ami késik nem múlik: Bár amilyen szerencsém van, biztosan majd éjjel végzi a dolgát, amikor nem látom... :(

Még valami: Zeusz mancsijában benne hagyták a véna kanült, hogy ha esetleg mégsem lenne étvágya, vagy bármi rendellenes történne, akkor ne kelljen újra szúrni, ha visszamegyünk. Erre tuti nem kerül majd sor a fent leírtak alapján. Viszont azt mondták, hogy a kanült majd 24 óra elteltével vegyük ki Mi nyugodtan. Elmondták, hogy hogyan, Én mégsem merek rá vállalkozni. Szerencsére a kutyóknak amúgy is esedékes a kombinált oltás és Masnival is van egy pici aggodalmam (erről majd akkor, ha tényleg van miért.), így kihívtam Márti doki nénit holnap estére. Ő mégis csak gyakorlottabb e téren és legalább élesben látom, hogyan is zajlik egy kanül kivétel. Majd segédkezem és megtanulom! :)

A végére hagytam a legeslegfontosabb dolgot. Zeusz fejébe és szívébe ugyan nem látok bele, mégis azt érzem, hogy BOLDOG! Boldog, mert itthon lehet végre és nagyon hálás, amiért végre tud egy iszonyatosan nagyot pihenni! Már most elindult a teljes felépülés felé. Sokkal gyorsabban fog itthon javulni!!! Nem győzöm simizni és puszilgatni... :)

Nehéz szavakba önteni az érzést, amit most érzek. Na meg, mikor ma délután megláttam Zeuszkát! :) Ott kezdem, hogy ma reggel felhívtam a dokit. Azt mondta, jól van a cica, de ha nem ragaszkodunk hozzá, hogy ma hazavigyük, akkor maradnia kéne még egy napot. A higiénia szempontjából, na meg hogy pihenjen. Természetesen Mi azt szeretnénk, ami Zeusznak a legjobb, belementünk tehát, hogy maradjon. Látogatni viszont lehet, így délután meg is tettem. Elkéreckedtem a melóból és bementem az egyetemre. Egy nagyon élénk és érdeklődő cicuska kukkolt ki a ketrecből. Megszagizta az ujjamat, majd előrébb jött és dugta a buksiját! Még egészen kikukucskált a ketrecből.. :) Sokkal jobban van a kis manó! És igenis, megismert!!! :) Ezt biztosan állítom, nem csak az "anyai szívem" mondatja velem.
Megmutattam neki a vizet és a kajcsiját, ami oda volt készítve. Először csak az ujjamról nyalta le, aztán már a tálból is ivott és evett. Nagyon sokáig ivott, szerintem vagy 5 percen keresztül... A kajás tál is elég érintetlennek tűnt. Na de most, így Anya-gazdi biztonságában, Zeuszka jóízűen falatozott. Sajnos nem sokat, de kezdetnek úgy gondolom szuper! Próbálta magát nyalizni is, de a tölcsér miatt ez nem nagyon sikerült. Kicsit zavarja is azt hiszem, és mint megtudtam éjjel sikeresen leoperálta magáról. Igaza van, hát hogy lehet egy ilyen antennában aludni??? :D Na de a fertőzésveszély miatt sajnos tényleg kell!
Miután olyan jól befalatozott, megmutatta nekem az ideiglenes otthona minden zeg-zugát, lefeküdt gondolom pihenni. Én nem is vettem észre, hogy hogyan repül az idő. Már több mint fél órája voltam bent nála. Sajnos mennem kellett vissza dolgozni. Megsimiztem, megpusziltam, majd visszazártam a ketrec ajtaját. Lehajoltam a kabátomért és a táskámért, és elindultam. Akkor láttam csak, hogy édesen a kis űrsisakjában nyomakodott a ketrec ajtónak és csodálkozva nézett: Esküszöm, mintha kérdezte volna, már mész? Közben is sírtam kicsit, de itt már nagyon. Annyira nehéz volt otthagyni. Még egyszer megsimiztem és puszilgattam. Aztán mondtam neki, hogy pihenjen, próbáljon meg egy nagyot aludni! :)
Hülyeség, tudom... De még most is érzem azt a boldogságot, hogy biztonságban tudhatom Zeuszt, nem kell aggódnom és tudom, hogy már nem fáj neki!!! Egyre jobban lesz és végre tutira tud pihenni is! :)

Itthon is várja már mindenki haza Zeuszkát. Mondtam is nekik, hogy holnap már nem cincoghatnak, mert hazajön a főnök! :) Sok minden nem történt velünk. Apa-gazdi beült este a kádba, az összes manó pedig köré sereglett. Vilmos még a vizet is megcsodálta. Hála az égnek, nem esett bele! :D
Kutyókák pedig desszertként megint salátát kaptak, amit igen gyorsan befaltak! Majd a tűzhely mögött megtaláltam nekik a régen látott sárga sípolós kacsát. Volt nagy öröm és játék dobálás, majd rágcsa! :)

Zeuszka ma reggel már nem kapott reggelit. Nagyon nehéz sem volt bezárni Őt a fürdőbe, mert szegénykém az alomban ücsörgött egész reggel... :( Ici-piciket pisikélt. Aztán mikor kiengedtem a fürdőből, ment a kinti almokra. :( Gyorsan készülődtünk, hiszen reggel 9-re kellett az egyetemre érnünk. Zeusz szinte magától mászott a hordozóba, majd Peti kivitte Őt a kocsihoz. Én gyorsan adtam még egy adag kajcsit az itthon maradóknak, így Zeuszt nem kellett még egyszer bezárni! Utána siettem, hogy indulhassunk. A forgalom ma nem is volt olyan vészes, hamar beértünk. Zeuszka mellettem utazott az anyós ülésen a hordozóban, Peti pedig hátraült. Átengedte kis manónak a helyét, csak hogy velem lehessen. Na meg ne kelljen neki vezetnie! :D
A kórházban már vártak minket, 9-kor szólítottak is. Elmondtuk, hogy mi volt a hétvégén Zeusszal, majd megtudtuk a műtét pontos menetét: A lényege, hogy Zeusz igen hajlamos a vesekőre, illetve a homokra. Olyan tápot eszik, ami a nagyobb darabokat szétzúzza picikre, de Zeuszka hugycsöve nagyon szűk. Általában a fiú cicáknak mindegyiknek, de Zeusz még náluk is szűkebb csővel lett megáldva. :( Ezen pedig még azok az ini-mini homok kristályok sem férnek ki! Szóval: Ez a hugyvezeték két részből áll. A hólyagból indul egy vastagabb és a kukiban összeszűkül picire, amivel nekünk gondunk van. Ezzel a műtéttel gyakorlatilag kislányt csináltak Zeuszból, ugyanis a kuki részét kiiktatták, és a tágabb, vastagabb vezetéket vezették közvetlenül ki, amin tud majd pisilni. Itt ki fognak férni a homok szemek, tehát a jövőben nem fog begyulladni a hólyagja!
Sokak szerint ez a műtét nagyon kegyetlen, főleg a férfiak érintettek inkább lelkileg a kérdésben. Hála az égnek, azok vannak többségben, akik támogatnak minket és átérzik kedvencünk fájdalmát. Tudják milyen komoly betegség, sőt rosszabb is lehetne ennek a vége, ha nem kezelik időben.
Reggel sírtam, mikor otthagytuk a manókámat, és délután is, mikor meglátogattuk. Szegénykém, csak ezt látta ma belőlem... :(
Viszont mikor beszéltem a doktor úrral, azt mondta, hogy minden rendben volt és van. Zeuszka kb. 4-kor ébredezett, és ha minden jól megy már holnap, de inkább szerdán haza is jöhet velünk!
Munka után rohantunk Zeuszt meglátogatni. Elég rossz volt Őt ilyen kiszolgáltatott helyzetben látni. Sokat vérzett, de fájdalmat mégsem láttam rajta. Inkább csak nyugtalanságot és ijedtséget. Egy "ketrecben" van és kapott egy tölcsért is a nyakára. Nem szabad magát nyaliznia a fertőzés miatt. Egy gondozó vagy ki vezetett minket hozzá. Kicsit dürrögős, mély és erős hangú, még a ketrec ajtaját is úgy csapkodta... Zeusz akkor kezdett megnyugodni, mikor eme gondozó kiment. Meghallotta a Mi hangunkat, megsimiztem a fejét és lefeküdt. Persze, hogy bőgtem. :( Olyan jó volt látni, hogy megismer minket, de azt rossz volt tudni, hogy még itt kell hagynunk. Egyedül... :( Na volt még egy cica is a szobában, de olyan kis árvák voltak így ketten. Remélem holnapra már jobban lesz a manócska, ma ugyanis még nagyon friss volt a műtét utáni élményből. Neki is és nekünk is...

Itthon aztán a szokásos kitörő öröm fogadott minket. Iszonyatosan hiányzik Zeusz, de nyugalmat adnak a többiek. És nem csak Nekem és Petinek hiányzik ám Zeusz. A többieken is érezni, de leginkább Vilmoson! Végig nyávizta a lakást, majd körözött a lábamnál... Kereste a pajtását, vagy apukáját, barátját... Egyértelműen Zeuszt! :)

írhatnám, hogy ma nem csináltam/tunk semmit, de azért mégis valamit. Részemről a lényeg Zeusz istápolása volt. Az a helyzet, hogy egész nap az alomba járkált. Minden egyes alkalommal nagyon sokat időzött ott és ici-picike pisiket produkált. A lényeg, hogy jött valami! Megnéztem, kitapogattam a hólyagját és egyáltalán nem telt neki. Szóval valószínűleg állandóan fáj neki és ha belekerül egy picike folyadék is, akkor azonnal ki akarja onnan préselni. Édes kis manóm, már csak holnapig kell kibírnia, délelőtt enyhítenek a fájdalmán. Ma elmondtam neki mindent és megígérte, hogy okos, ügyes és bátor lesz! :) 
Délután egy picit megint elbújt a fotel mögé, de mostanra már megint előjött és kedvenc párnái magaslatában pihengél. A mancsikája ugyan bedagadt, amelyikben benne van a kanül, remélem ez nem olyan nagy gond. Majd holnap megmondják...

Ezen kívül ami talán érdekes, hogy kiporszívóztam és ebben ki is merült a mai ténykedésem. Délelőtt aludtam egyet a kutyókkal, mert már nagyon hiányolták a társaságunkat. Sokat voltak a kertben is, az idő igazán csodás volt hozzá! Cicókáink pedig fociztak ma egy nagyot. Délben, mikor csináltam magamnak salátát, adtam a kutyiknak egy-egy picike retket. Egyik kutyó sem ette meg, csak pofozgatta és dobálta. Majd mikor Ők elfáradtak, a macsik vették át a terepet. Olyannyira játszottak a retkekkel, hogy most csak az egyiket találtam meg...

Apa-gazdi délután érkezett haza, mert Ő még tegnap Szarvason maradt. Volt ám kitörő öröm, mikor belépett a házba! :) Itt most épp nem magamra gondolok, de persze Én is vártam már nagyon! 

Bizony, vannak neki! :( De kezdjük az elején. A tegnapi rohanás és katéterezés után ma átlagosan indult a nap. Mondjuk az feltűnt, hogy Zeusznak egyáltalán nem volt étvágya. Nyammogott ugyan egy keveset, de max. 8-10 szem lehetett, amit letuszkolt a torkán... A pisiléssel látszólag nem volt gondja, sikerült egy kicsi, bár sokáig időzött az alomban.

Ezek után Szarvasra mentünk. Sok kedvem nem volt hozzá, tudva, hogy itthon hagyom betegen Zeuszt, meg a kutyák is alig bírtak magukkal. Nem csoda: most már 6 napja vannak bezárva egész napra. Az a pár fél órás rohangálás a kertben igen kevéske...
Na de Peti Nagymamájának a szülinapját ünnepeltük, nem is tehettem volna meg, hogy nem megyek! Átadtuk az ajándékokat, virágot, puszikat! Még Peti húgáékkal is találkoztunk! :) Az ünnepi terülj-terülj asztalkámat Én most kihagytam, lévén gyümölcs napom volt a diétában. Peti nagyon szolidáris volt velem, mert Ő sem evett semmit az asztalról. Pedig volt aztán ott finomság bőven! Azt nem mondom, hogy a kínok kínja volt, de minden percben csak itthonra tudtam gondolni. Észre is vették többen és meg is jegyezték... Hiába, Én már csak ilyen aggódós vagyok. Na de mentségemre legyen mondva, hogy volt is alapja az aggódásnak. :(
Mikor hazaértem, mindenkit elláttam, megetettem, feltakarítottam. Zeusznak egészen jó kis étvágya volt, a baj azonban ez után következett: Ment az alomba és ott ücsörgött majdnem 10 percig. Mikor kiszállt egy csepp sem volt alatta. Majd nyalizta magát és azonnal visszament az alomba. Néha fura hangokat adott ki, mikor kijött az alomból... Ezt a ki-be mászkálást csinálta vagy 1 óráig... :( Látszott, hogy fáj neki, pedig pisilnie kéne. Persze, hogy aggódtam, már közben is. Gyorsan le kellett kicsit fárasztani a kutyákat, hiszen megint az egyetemre készültem Zeusszal, ami azt jelenti, hogy a kutyókákat újra bezártam. Édes manók, nagyon okos tekintettel néztek rám, szinte értették, hogy most Zeusz beteg és sietünk vissza! :)
Az egyetemen a mai ügyeletes az a doki volt, aki majd hétfőn műteni fogja Zeuszt. Rövid vizsgálat után azt mondta, hogy kicsike a hólyagja, nem telített, viszont biztos fájdalmai vannak és ezért próbálkozik állandóan. Kapott egy fájdalom csillapító szurit és hazajöhettünk. Régen (ha egyáltalán valaha is..) örültem annak, hogy Zeusz már hazafelé bepisilt a hordozóban. Az alatta levő párna félig átnedvesedett. Aztán itthon jó étvággyal vacsorázott, majd megint produkált egyet az alomba! Mondhatni ujjongtam ma ettől!!! :)
Ha nem sikerült volna a szuri után produkálnia, akkor már holnap be kellett volna vinni a kórházba és bent hagyni... Kapott volna egy állandó katétert és felügyeletet a műtétig. így most viszont csak hétfőn reggel kell bevinni éhgyomorra...

Most ugyan kicsit elbújt. Azt hiszem, nem előlem, talán a nyüzsi a kutyók és Vili miatt. És szerintem fájdalmai is vannak. Most éppen a nappaliban van egy fotel mögött és nagyon hálás, ha benyúlok Őt simizni! :) Rossz érzés nekem Őt így látni. Nagyon bízom a műtétben és hogy teljesen meggyógyul!!!

Ma este nagyon megijedtem. Éppen tegnap "kiabáltam" el, hogy Zeusz meggyógyult. Nem kellett volna... :( Ma nagyon rám ijesztett, mikor a vacsi előtt és még utána is próbálkozott az alomban... Sikertelenül... Nyávizott és másodjára már hányt is egyet, mikor kijött az alomból. Azonnal hívtam Márti doki nénit, majd mikor nem vette fel, Anna doki nénit. Ő is azt tanácsolta, hogy azonnal vigyük be az ügyeletre, mert a hányás lehet ugyan csak banális dolog is, viszont ami valószínűbb, hogy ismét elzáródott a húgyvezeték és talán attól is kialakulhat valami mérgezés hamar! Nem késlekedtünk hát és indultunk. Szegény itthon maradottak, nem nagyon értették, miért rohanunk azonnal el, mikor csak most érkeztünk. Annyira sajnálom Őket. Egész héten egyedül vannak bezárva a lakásba és még holnap is elutazunk... Jó lett volna ma csak velük lenni egész este. De most Zeusz a legfontosabb!
Este már gyér volt a forgalom, szóval hamar beértünk az egyetemre. Ott megvizsgálták a nagy manót: Közepesen telt volt a hólyagja, amit nem lehetett kinyomni. Még altatásban sem, tehát újra katétert kapott. A doktor úr megmutatta nekünk a katétert, ami telis-tele volt picike homok darabokkal. Na ezek akadályozták meg a vizelet kijutását kedvencünkből és ezek a homokszemek okozhatnak bármikor elzáródást. Akár a továbbiakban, akár már holnap... Most a katéterrel leengedték a vizeletet és előjegyeztek minket műtétre. Már Anna néni is említette, hogy ez lehetne a végső megoldás.
Ugyanis: a kandúr cicák húgyvezetéke nagyon hosszú és szűk, ezáltal könnyen elzáródhat. Ezzel a műtéttel viszont csinálnak majd egy másik kivezető nyílást, valami olyasmit, mint amilyen a lány cicáknak van. Állítólag Ő nem fog érzékelni semmi különbséget majd az egészből, csak hogy nem lesznek elzáródásai. Hiszen homok ugyanúgy lesz ezután is, arra a gyógy-táp lenne érdemleges megszüntetni. Csak a homok ki fog férni... Gyorsan kellett döntenünk, de két választásunk volt: Vagy a műtét és akkor megszűnnek az elzáródások, vagy marad az egész, ahogy van és időközönként bizony vinni kell katéterezni, amit altatásban csinálnak, fájdalmai lesznek, stb... Persze a műtétnek is vannak kockázatai. És majd az új kivezető nyílásnak is, mert megnő a bakteriális fertőzések esélye. De csak annyira, mint egy lánycicának. Tehát a tapasztalat az, hogy a fertőzés sem jellemző, de megemlítendő. Döntöttünk: Hétfőn visszük műtétre Zeuszt. Pár napig még majd bent kell maradnia, de utána gyógyultan jöhet haza!
Nem örülök ennek a fejleménynek, annak viszont igen, hogy van megoldás!

Természetesen az emellett történt mai dolgok eltörpülnek, azaz meg sem említhetőek.

Azt hiszem, Zeuszt teljesen gyógyultnak tekinthetjük! Egyre többet játszik, szaladgál, beáll a többiekhez kergetőzni... Na meg nem is bújik el pisiléskor. Anno, mikor alig láttam itthon pisilni, a doktornéni azt mondta, az sem jó, mert biztos fáj neki és olyankor nem szereti, ha látjuk. Ezt megvallom őszintén kicsit kétkedve fogadtam, de most, hogy minden nap látom Zeuszt a dolgát végezni és hogy ennyire játékos: összeállt a kép! Zeusz meggyógyult. :) Ugyan a gyógy-tápot még enni fogja minimum fél évig és a C-vitamint is kb. 1 hónapig májkrémbe csomagolva, de ezek már igazán rutin dolgokká váltak...

A mai történések közé még egy szomorú tény is tartozik. Peti ma is egyedül jött haza, mert tovább maradtam a melóban, ledolgozandó a még mindig sok mínusz órámat. Megjegyzem: maradt még bőven ezutánra is. De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy itthon átöltözött, majd nadrágját az egyik székre rakva leült a számítógép elé dolgozni. Ugyanis hívták a melóból, de ez már megint elkanyarodás lenne. Süti és Masni összedolgoztak: Kilopták Peti hátsó zsebéből a BKV bérletét és egyszerűen megették!!! A műanyag tokkal nem nagyon bírtak, ezért azt csak megrágcsálták, de a papír teljes egészében elfogyott... :( Peti csak arra lett figyelmes, hogy gyanúsan csendben ropogtattak valamit a hétördögök. Hát így jártunk. Most majd holnap csináltatni kell új bérletet, fényképet és nem utolsó sorban venni egy félhavi bérletet.

Még egy érdekesség, hogy ma délben felfedeztünk egy számunkra új indiai éttermet. Délben ott ebédeltünk és nagyon finomakat ettünk. Sok húsféle is van, viszont zöldséges vega dolog is, amit tudunk majd enni keményítő napon. Eddig nagyon féltem az indiai kajától, mert baromi fűszeres, de most már tudom: inkább finom, mint amennyire csípős! :D

Bizony! Masni már egészen ügyesen leül, ha kérjük. Persze még csak jutifalatért cserébe, de csillogó szemeivel szinte kérdezi: "Jól csináltam Anya/Apa?" :) Tegnap megérett az idő, hogy Peti is "kipróbálja" Masnit és leültesse. És ugyan szépen lassan tolta a földnek a popóját, de értette a lényeget és nagyon-nagyon ügyesen csinálta a feladatot! Hurrá! Tényleg nagyon gyorsan tanul. A másik dolog még ugyanezzel kapcsolatban, hogy csak akkor kezdjen neki a kajának, mikor arra megfelelő jelt kap. Eddig nem nagyon törődtünk ezzel, hiszen olyan rossz evő volt, örültünk hát, hogy eszik végre. Sütit megtanítottuk és ennyi elég volt. De most már Masnika is gyorsan, falva rábukik a kajára, szóval elkél nála is a nevelés e téren. Mivel az Ül vezényszót már ismeri, könnyen fog menni a többi is! :)

Munkában semmi különös, majd utána haza. Velünk igazából úgyis itthon történnek az érdemleges dolgok! Sajnos (?) egész nap esett az eső, így egy igencsak sáros zsákutcában találtuk magunkat, mikor hazaértünk. A szembe szomszéd hogy - hogy nem, megint csak kint parkolt, így elvéve előlünk az utat, hogy rákanyarodhassunk a garázsra és a kapubejáróra. Becsöngettünk, dudáltunk, kijöttek és odébb álltak. Még így is nagyon lassan és vigyázva, manőverezve kellett bekanyarodni, mert bizony csúszkáltunk a sárban. :( Jó lenne, ha reggelre kicsit fagyna a talaj, mert ha ilyen marad, nem tudom, hogyan állunk ki!

Diétánkban ma fehérje napunk volt, ami azt jelenti, hogy húst, tojást, sajtot ehettünk. Peti még a Nagymamája által elkészített és azóta a mélyhűtőben tárolt birkapörköltet evett, Én pedig tojásrántottát. Ezt csak azért írom le, mert hogy a manók is részesültek mind két étekből. Cicáink nyers tojást majszolhattak, míg a kutyerákok természetesen csontot kaptak! :)

Már tegnap is éreztem, hogy itt a tavasz. De ma aztán teljesen. A télikabátomban majd meggyulladtam, kicsit rám is melegedett... Aztán hazafelé már a sálamat sem tekertem a nyakamra. Lehet, hogy sokan most csodálkoznak, hiszen talán ennyire nem volt jó idő, mégis: A pufi dzsekim annyira meleg, és fel lehet húzni egészen a cipzárt az államig, tényleg izzadtam a sálban. :)

Ezen kívül mi történt még ma? Sajnos megint külön jöttünk haza, mert kicsit tovább maradtam a melóban. A tegnapi lazább nap után, ma kicsit több munka volt, és jobbnak láttuk, ha Peti inkább nem vár meg, hanem haza siet a manókhoz. Mire hazadöcögtem a busszal, Ő mindent szépen eltakarított, megtankolta az autót, majd kijött elém.
Hazafelé arra a következtetésre jutottam, hogy ez a BKV-vel hazautazás a legolcsóbb ugyan, de a leglassabb is. Ezentúl nem fogom "sajnálni" azt a 125,- forintot azért a kb. fél óráért, amivel hamarabb hazaértem volna!

Ma kisebb vitába keveredtem egy fórumon, ahol azt állították, hogy a Beagle nevelhetetlen, buta, de a végére már sík hülye is lett... :( Mivel egész délután erről vitáztam, ezért itt már nem részletezném, de a lényeg, hogy szerintem nincs buta kutya, csak buta és hozzá nem értő gazda! És sokan sajnos azt nem értik meg, hogy egy kutya magunkhoz vétele állati nagy felelősség!!!

Ritka párosítás, mégis azt kell mondjam, nagyon jó kis hétfő volt ez a mai. És még nincs vége! :) Reggel ugyan nehéz volt itthon hagyni a manókat és elmenni dolgozni, de elmondtuk nekik, hogy sietünk majd este haza.
Délben együtt ebédeltünk Petivel, majd bevásároltunk a holnapi gyümölcs napra. Na ez is érdekes volt: Peti kérdezősködött, mire kiderült, hogy a legszebb körte, alma, szőlő, stb... Mind-mind olasz vagy spanyol vagy görög... Nem ám magyar! Ok, almából azért volt választék Magyarországról is, de... mégis. És a zöldségeket még nem is említettük!

Munkaidő után azonnal indultunk haza. Itthon már nagyon vártak ránk. Zeuszka még mindig kapja a C-vitamint májkrémbe csomagolva. Ilyenkor persze mindenki körénk gyűlik és követeli a saját májkrém adagját. Ha tudnák, hogy Zeusz még ajándékot is kap benne... :)
Sütinek ma is kitisztítottam a fülét, már amennyire tudtam. Még mindig nagyon koszos. :( Fülcseppet is kapott! És a legszebb az egészben, hogy szinte Ő tartotta a buksiját. Egyáltalán nem kellett lefogni vagy utasítgatni! Tündér maszatka.
Masninál is nagy előrelépések vannak az "ÜL" tanulásban. Érdekes, mert az elején mindig lenyomtam a bal kezemmel a popóját a földre. Ma már csak mutatom neki, miközben mondom a vezényszót. Szerintem Ő ezt a kézmozdulatot fogja inkább megjegyezni... És kezdi érteni, mit is akarok Én tőle! :)