3 rövid sztori:
Reggel elindultunk munkába. Borongós, hűvös idő volt, de már megmutatta magát a tavasz, így sokan bicajra pattantak... Helyszín:körforgalom, aminek a bejáratánál zebra és bicikli út is található. Mi elöl, egy időben értünk oda egy biciklissel, így Peti megállt, szépen megvárta, míg a szembejövők is méltóztatnak megállni, majd átengedtük a bicajost. Na de a történet azért nem ennyire egyszerű, ugyanis eme kb. 10 másodperc már bőven elegendő volt ahhoz, hogy a mögöttünk ácsorgó bunkó autós rátenyereljen a dudájára és teljes erőből, egyfolytában kürtöljön. Érdekes módon egyikünk sem lett ideges, pedig jellemző ránk. Talán még nagyon reggel volt és kipihenten, higgadtan tudtuk kezelni a helyzetet. Én nem értem, mi volt annyira sietős a bunkókának, semmivel nem jött le hamarabb a gyorsforgalmiról előttünk, mint Mi... Ugyanis a ferihegyi úton megelőzött minket, közben persze jóóól végigmérte az autót és benne minket. Azért az Én pillantásomat sem kellett félteni, igyekeztem lenézést sugallni vele! :D
A második sztori eme bunkóságnak az ellentéte: A metrón ugyanis leült velünk szemben 2 fiatal, gondolom éppen suliba igyekeztek. Jóól elterpeszkedtek, de ez még hagyján. Tisztára az volt az érzésem, hogy a bunkó tapasztalásaink fognak folytatódni, míg fel nem szállt egy idős asszony rettentő sok csomaggal. Az egyik fiú szó nélkül, egy szempillantás alatt pattant fel és adta át a helyét a néninek. Én meg csak lestem, mostanában sajnos nem ilyeneket tapasztaltam. És ez még mind semmi, mert mikor a néni leszállt, az ülve maradt fiú kérte társát, hogy üljön vissza. Mire Ő kioktatta, hogy előbb meg kell bizonyosodnia róla, nem akar-e más leülni. Szintén csak ámultam. Egy jól nevelt fiatal! :)
A harmadik sztori már nem ennyire érdekes. Szépen autóztam hazafelé, siettem a manókhoz... Hazaértem, illetve csak a kis utcánkba, mikor is látom, hogy egy autó elállta a garázskapu bejáratunkat. Hiába egyeztünk meg, hogy ezen a kis utcán senki sem parkol, pontosan azért, mert akadályozza a másikat a kapu ráfordulásánál... :( Mivel kint tombolt a rossz idő és vele együtt a szakadó eső, most Én is a dudára tenyereltem rá. Ok, néha csak szaggatottan, de addig dudáltam, míg ki nem jött valaki és el nem állt az autóval. Elegem van már abból, hogy valamit megbeszélünk, le is írjuk, megegyezünk és ezek után mégis arra jövök haza, hogy nekem kéne elnézéseket kérni, hogy beálljak a saját garázsomba. Na neeeeem!!!!!!
Itthon pedig a Boldogságos állatsereglet fogadott. Csak engem, ugyanis Peti ma megint bulizik... Majd megyek érte, ma tuti hazajön, nem úgy, mint a múltkor! :)
Mivel kint zuhog az eső, a kutyók sem voltak kint sokáig. Bent pedig mindenki feltűnően csendben van és csak pihennek. Hát mit csinálhatnak ezek a manók itthon egész nap, míg nem vagyunk itthon??? Tán buliznak, hogy most ennyire fáradtak??? Bevallom Sütinél még aggódom is. Én úgy hallottam, hogy nem létezik Beagle, aki felnőtt korára lenyugodna. Biztos nem Süti lenne a kivétel... Mikor bent van a házban, csak fekszik egyik helyről a másikra és kuporodik, alszik... Pedig már nem tüzel, amire esetleg lehetne fogni. Mindenesetre most megfigyelem, bár egész este a lábamon fekszik. Hétvégén pedig elgondolkodom az orvoson! Amúgy is megyünk a többiekkel...
Budapest Time
Utolsó kommentek