A Nagy család élete

Szombat:

Folyamatosan húzza át a számításainkat és a terveinket az időjárás, illetve az eső. Így holnap sem merünk túrázni menni, félünk, hogy elsüllyednénk a sárban. :( 
Ám ma mégis csuda szép napunk lett! A fejem és a hátam persze még mindig fájt reggel, de most estére valahogy tompult. :) Ugyan a festékbolt bánatunkra zárva volt, így csak a közértbe mentünk be, de még ez sem törte meg a jókedvünket.
Az eső dél körül elállt és azonnal kiderült az ég, sütött a nap! :) Kivonultunk hát a kertbe nézelődni és Masnival frizbizni. Igaz, hogy az orkán erejű szél az egyik frizbit bizony átrepítette a szomszédba, de volt másik. :D (Még jó, hogy nem Minket kapott fel a szél, vagy Masnit... :O)

A kert csodálatos! Szerintem az összes hagymás tavaszi virág kibújt és növekedésnek indult. A Mamutfenyő rozsdás színekben játszik, ami azt jelenti, nemsokára zöldülni fog és tovább növekedni. Az Én legnagyobb boldogságos "felfedezésem" pedig, hogy mind a 4 hortenzia él a ház előtt! :) Mindegyiknek a tövében találtam picike, zöld hajtásokat szóval vitathatatlan a dolog. Igyekszem majd mindent megadni nekik, kezdve a legfontosabb lúgos talajtól... (Ugye lúgos? Az a tőzeges, na. ) :)

Kutya manók is élvezték a szép napot. Rohangáltak, szaglásztak, ugattak...
Cicukák bent tobzódtak: Ábel és Vilmos még délelőtt felvonultak a cicamínó tetejére és boxoltak... Talán, hogy kié legyen a legfelső szint? :O Tündériek voltak, látszott azért, hogy nem vérre menő a küzdelem. :) Lolika pár emelettel lejjebb játszott a lelógó zsinórral, amit valószínűleg a fúk lengettek be fentről. :D Zeuszka pedig eleinte a fotel tetejéről sasolt, majd tündérien elszunyókált a kanapén...

Péntek:

Hurrá péntek!
Próbálok örülni neki és elvonatkoztatni a fejfájástól. De csak azt várom, hogy végre csönd legyen és sötét...! Kissé idegeskedősre sikeredett az estém, ami nem használt a fejfájásnak, pedig ma egész jól elnyomtam magamban.

Egyébként semmi extra  nem volt. Egész nap zuhogott az eső... Affene! 
Peti túlórázott, ezért egyedül jöttem haza, majd mentünk Apa-gazdi elé a kutyókkal a buszhoz. Süti nagyon rosszcsontként viselkedett... És mintha az utakra is kiszabadultak volna a suttyók, de legalábbis az alibi sofőrök... Érdekes, hogy méreg drága autókra nem szerelnek indexet! :O Vagy az, hogy balra nagy ívben és jobbra kis ívben kanyarodunk, az smafu... Ááá!

Na ennyit az idegeskedésről. Azt terveztem, hogy ez a blog ezentúl a béke szigete lesz, csak annyira nehéz. Hiszen az életünket lépten-nyomon benyomások érik, aminek - valljuk be - a 90%-a negatív. A melóban a kolléganőm bújja a bulvárhíreket, ami ugye tele van lövöldözéssel, gyilkossággal, stb... Itthon szintén ömlik a Tv-ből a csalás, hazugság, gyilkosság... A politológusok - vagy kik - már csak azon tudnak nevetni, ha másokat pocskondiáznak és szidnak...? Miért kell ez? Kinek??? Nekem nem! Komolyan mondom, idejét sem is tudom, mikor ültem le a Tv elé. (Peti ugyan nézi, és akkor hallom...)

Én pozitív dolgokat akarok! Vidámságot és Boldogságot!!! 
Hazajönni, ölelkezni és hozzábújni a manókhoz, hallani ahogy dorombolnak, szuszognak, elnézni, ahogy játszanak és együtt örülni Velük, hogy szép az élet! Aztán kimenni a kertbe, látni az ébredező tavaszt vagy elmenni az erdőbe túrázni, a szabadba, levegőre, barátokhoz, családhoz! 
Meg kéne tanulnom megszűrni a hallottakat. Mennyivel könnyebb lenne. :) Vagy kidobni a kukába a Tv-t. :D Bár asszem annak Peti nem örülne... :O

Csütörtök:

Kicsit olyan, mint mikor tavaly ilyenkor klimaxoltam... :O A fejem egész nap szét akart robbanni. Mostanra összesen 4 bogyót vettem be, kicsi eredénye talán volt, de... Nem sok. :( Most este pedig megint fázni kezdtem. Aztán kis idő múlva meg izzadtam... :O Nagyon nem értem és nem tudom, mitől van. Többek tanácsára megmértem a vérnyomásom, de az is rendben van, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Szóval majd meglátjuk, mert ezen kívül semmi bajom... Még tűrök. :D

Ezen kívül semmi, de semmi izgalmas nem történt. Ami lényeg, hogy asszem véglegesen megvan az első terrier túra helye és időpontja. :) Örülök neki és annak is, hogy előzetes számításaim szerint már kb. 10-en vagyunk, akik megyünk és visszük kutyáinkat. :) 

Itthon? Szintén semmi extra. Mostam, teregettem, majd lassan ágyba bújok. Kutya manókkal, ma is Apa-gazdi bújt össze a kanapén... Mint minden este: most már kikövetelik! :)
Cicukák pedig hízelegnek, hízelegnek és nyáviznak a kajcsiért. :)

Szerda:

Az előbb mértem meg a lázamat: 37,4 :O Amiért tettem, hogy irtózatosan fázom és fáj a fejem. Na nem ott, ahol szokott a halántékomnál, hanem hátul...  Furcsállom a dolgot, mert amúgy nem érzem magam sem gyengének, sem taknyosnak, sem semmi ilyesmi...
Mindenesetre most kaptam Petitől egy Neo-citrant, aztán azt mondta, be kell feküdnöm az ágyba. :) Nagyon remélem, hogy holnapra kialszom, mert elegem van már a betegségekből!!!

Amúgy nem csak ez a mai nap rossz híre. Asszem totál beadta a kulcsot a bakancsom. :( A jobb lábáról levált a talpa, de annyira, hogy klaffog, mikor lépek. :O Megragasztottam, pillanatragasztóval, hátha még kibír pár napot. Aztán már úgyis itt van a tavasz! :)

Rólam ennyi... A mai közlekedésünkről annyit, hogy ugye itt van ez a delegáció vagy csúcstalálkozó vagy mi a szösz. Mi meg természetesen a gyorsforgalmin közlekedünk minden nap, ahogy Ők is. Reggel még éppen megúsztuk, mert utánunk kb. 10 autóval zárták le az egészet. Hazafelé azonban kénytelenek voltunk más irányt választani, mert akkor megint lezárták. Végül annyira nem sajnáltuk: Ha ez van, ez van... Egészen gyorsan hazaértünk az autópályán is. Kicsit talán kitérő, ami a kilométert illeti, de időben nagyon is jót "futottunk". :)

Olyan, mintha bosszús lenne a mai bejegyzés, pedig nem ez volt a szándékom. Egyszerűen csak ezek a tények. Az igazat megvallva annyira, de annyira jó ide hazajönni!! :) 

Egyetlen egy kép a ma esti idillből: Kutyikáink...

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Kedd:

Tegnap Nagy bulit terveztünk. Aztán mégis csak úgy néz ki, hogy "öregszünk", ugyanis hamar kidőltünk. :D
A mai napból viszont az látszik, hogy nem tudunk a fenekünkön ülni. :) Délelőtt még úgy-ahogy pihentünk. Visszafeküdtünk egy picurit, összebújtunk a kutyákkal, majd még ebéd előtt elmentünk léceket venni. Peti a fejébe vette, hogy készít 1, vagyis 2 szuper komposztos ládát! A netről letöltött egy "segédletet", azaz tippet, hogy hogyan is készítsünk ilyet házilag... Szépen kiszámolta itthon, hogy miből mennyit kell vennünk, majd nekiindultunk. Még a tüzépen ketté fűrészeltük a 4 méteres léceket, ugyanis csak így fértek be a kisautóba.

Itthon pedig ebéd után Peti csak a garázsban volt megtalálható. :) Nekiállt méretre fűrészelni az összes lécet, majd kiszabta az elejét tartó oldalsó deszkát. Majd a képeken azért talán jobban látszik, nem nagyon tudom megfogalmazni... Őszintén szólva még mindig nem nagyon látom magam előtt, milyen is lesz a végén, de azért már alakul... Peti pedig nagyon ügyes, kitartó és lelkes!

Az Én délutánom a házban telt. Főztem, mosogattam, majd kutyáztam, macskáztam. Estefelé pedig térképeket nézegettem és megint csak tervezgettem a márciusi túrát. :)

Hétfő:

Sok mindent írhatnék... De mind olyan lehangolónak tűnne... :( Márpedig ma reggel elhatároztam, hogy bizony vidám leszek: nem kesergek, ne filózok, pláne nem azon, hogy milyen "öreg" vagyok. :D Merthogy mivel foglalkozzon az ember a szülinapján? Hát persze, hogy ünnepeljen! :)

Szóval most csak egy gyors bejegyzést írok, hogy aztán együtt ünnepeljünk Apa-gazdival. Finomat vacsiztunk, most már be van készítve egy film és poharak, na meg a behűtött "üdítő-ital". :) Holnap pedig itthon leszünk, tehát a buli nyugodtan elhúzódhat ameddig csak akarjuk. Vagy bírjuk... :)

Vasárnap:

Itt a tavasz! : Nagyék kivonultak a kertbe! :D
De tényleg: Annyira szépséges, napsütéses idő volt ma, csak úgy hívogatott a kert. Reggel gyorsan elintéztük a benti takarítást, majd kiszabadultunk. Nekiálltunk a málnát felkarózni vagy mi... Majd a kis kerítést elkészíteni, ami majd a kutyókat hivatott távol tartani a gyümölcsöstől. Azért van erre szükség, mert tavaly pl. a málna és eper termésünk szerintem 90%-át Ők ették meg. Na nem sajnálom tőlük, csak az elosztási arányokon változtatnék egy kicsit. :) Szóval a kerítés szépséges lett és egyúttal a veteményes bejáratát is lezártuk. Ott ugyanis nem "fosztogattak", csak a nagy rohangálásban bizony nem kevés növényke végezte letörve, letaposva... :( De nem kell Őket félteni: maradt elég területük rohangálni! 

Munkáink és ebéd után vendégeink érkeztek. Szülein jöttek át és még ajándékot is hoztak. Szépséges és illatos liliomot kaptam és egy láda díszkövet a leendő sziklakertbe. Nagyon szépek!!! :) Köszönöm!

A látogatás után még elnéztünk a barkácsboltba, bár ma mégsem vettünk semmit. Amit kinéztünk, azt végül mégis otthagytuk és megbeszéltük, hogy tovább gyűjtünk egy "komolyabb", de mindenképpen masszívabb zuhanykabinra. :)

Este pedig még beugrottunk Szüleimhez, ami tervben is volt. Bescanneltem pár térképet, útvonalat, hogy feltölthessem majd a Túra-blogba.
Hazaérve pedig már nem volt más vágyunk, csak a kádba ülni. Petinek is irtó fárasztó volt a nap, de nekem még fájdalmas is. Éppen amikor az első, régi málna karót húztam ki a földből... Megint belenyilallt valami a hátamba. Azóta is fáj és nehezen hajolok. Asszem ez már nem a súlyzózástól van, mert 2 hete hozzájuk sem értem. De akkor mitől??? Már egy sima kertészkedést is bemelegítéssel indítsak? :O

Állatkákról: Kutyókák persze egész nap kint voltak Velünk, majd este Szüleimhez is átjöttek. Mindenhol szuper jól viselkedtek. Rohangáltak, kergetőztek, szaglásztak, Masnika még frizbizett is Apa-gazdival egy keveset...
Cicáéknál ma volt furminálás nap. Talán már egyre kevesebb szőr jön ki belőlük... Talán. Viszont ma még karmokat is vágtam. Elsőre azt hiszem, nagyon jól sikerült. Vilmosnak sikerült mind a 18 lábujját kozmetikázni. Ábel és Zeusz csak a mellső tappancsait hagyta. Lola volt a legnehezebb eset: Neki asszem összesen csak 4 vagy 5 karmát sikerült levágni. Az első kettőt még simán hagyta, aztán egyszer csak megijedt és hanyatt-homlok menekült. A harmadikat sikerült levágnom neki, mikor kifelé nézelődött a nyitott ablakon. De ez után is elfutott. Tettünk még egy kísérletet, mikor Apa-gazdi megfogta, Én meg vágtam. Na itt is sikerült egy karmot "kivégezni", de utána már nem akartuk kínozni. Édesem... Nem tudom, miért fél ennyire. :O A többiek olyan simán hagyták, még el is nyúltak közben. Na de remélem, Lolinál is változik majd a dolog. :)
Ja, hogy miért van szükség a karomvágásra? Mert ha már túl hosszú, akkor tépkedik... :( Lolinál ma délután is láttam, olyan kis buta, majd rájön, hogy jobb ha lekezelem neki! 

Szombat:

Bizony, még reggel is úgy láttuk, hogy bár akkor éppen nem esett, de újabb esős felhő közeleg Tihany felé. Ezért itthon maradtunk. Meg kell mondjam, nagyon sajnáltam. Most még talán jobban is, mert ahogy néztem a felhőképet egész nap, nem is lett volna rossz időnk. Az eső csak alig esett, igaz a széllel birkózhattunk volna, de... Mi az már ennyi "bezártság" után? :)

Na de így alakult, próbáltuk minél dolgosabbra és vidámabbra varázsolni a napot. Először is a hóolvadás örömére láthatóvá váltak a kertben lévő "aknák". Apa-gazdi egy jó nagy szatyorral gyűjtött össze! :O Aztán Én egy kicsit gazoltam, majd méricskéltünk és ebéd után nekiindultunk vásárolni. Közeleg a tavasz, már ma is szépen sütött a nap, ébredezik is a kert rendesen! :) A hagymások szinte hiány nélkül kibújtak, a hóvirág már a szirmait bontogatja... Természetesen a gazok is megindultak, hogy a fene egye meg. :D Viszont jó nagy sár van, ezért könnyen kijönnek a földből.

A bevásárlással minden rendben ment: Vettünk karókat, kis kerítést, hogy a gyümölcsöst és most már a veteményt  is teljes egészében "leválasszuk" a kutyók által bitorolt területről. Aztán vettünk még virághagymákat, magokat, még dughagymát is. Utána pedig átvonultunk az állati áruházba és ajándékokat kerestünk a manóknak. Najó, már nem kerestük, hiszen célirányosan mentünk. A kutyik kaptak egy hatalmas rágókötelet, hogy kedvükre huzizzanak vele. A cicusok kaptak egy hatalmas, fedett alomtálcát. Kicsit aggódtam, hogy hogyan fogják fogadni, de semmi vész: tetszik nekik, asszem Zeuszka már használta is. Biztos Ő volt, mert egy nagy adag gombócot szedtem ki belőle. És olyat Ő tud. :D Aztán még vettünk egy karomvágót is, ezt ugye mindenkinek, de egyelőre csak a kutyikon próbáltuk ki. Nekik ugyanis rendszeresen vágta az állatorvos nénink, így már ismerték. A cicuk viszont soha életükben még nem találkoztak az eszközzel, szóval biztos nem lesz könnyű menet... De majd megoldjuk! :)

Ezen kívül semmi... Hát nem elég ennyi? :)

Péntek:

Ma már nagyon készültünk a holnapi napra! Csak készültünk... Merthogy este úgy döntött a családi kupaktanács, hogy lemondjuk a Beagle-túrát. :( Nagyon fáj a szívem, hiszen annyira szerettem volna menni... És nem csak Én: A kutyiknak is annyira hiányzik a mozgás, a kimozdulás. De sajnos ma egész nap esett az eső és holnapra még inkább esős időt jósoltak. Így pedig nem merünk nekivágni Masnival. Süti még hagyján, bár Neki sem tenne jót több órán keresztül vizes bundában, erdőben rohangálni. Hát ez van... :( Mindenesetre azt megígértem a manóknak, hogy ha vasárnap már nem esik, akkor a környéken biztos teszünk egy rövidebb sétát. Igaz, hogy az utcánkból gyalogosan elég bajos a kijutás, de majd megoldjuk! :)

Más? Hát nem is tudom... Ma befizettem egy rahedli pénzt a postán, ami igazándiból a gázszámlától emelkedett olyan magasra! De még ez sem indult ilyen felhőtlenül. A melóhoz "közel" 2 posta van, viszonylag ugyanakkora távolságra. Mi nekiindultunk az egyikhez, ám odaérve zárt ajtókat találtunk. Aztán egy A4-es papírra kiírva, hogy felújítás van, majd kb. év közepén nyitnak. Igazándiból rá is fér arra a postára a felújítás, remélem szépséges lesz! :) Mi meg cammoghattunk a másik postára, ahol már "tárt karokkal" vártak minket és a sok-sok pénzünket. :D

Azt hiszem, mára ennyi... Majd holnap több mindent mesélek. :)
2 esti képet hoztam: Masnika és a rágcsija...

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Átlagos csütörtök. :D Munka után aerobic, ahol asszem remekeltem. Legalábbis magamhoz képest! "Kipróbáltam" a szőlőcukrot. Azaz, mikor már úgy éreztem, hogy mázsás súly nehezedik a lábamra és mozdulni sem tudok, na akkor bekaptam egy szemet. És bevált! :) Na nem azonnal, mert abban a pillanatban még rosszul is esett. Zavart az ugrálásban, ezért gyorsan szétrágtam és ittam rá egy kevés vizet. Aztán kb. olyan 5 perc múlva érkezett egy kis energia a lábamba! :O Tök jó!!! Merem remélni, hogy nem csak pszichésen gondoltam magamba az energiát. Bár még az is lehet: Ám ha ehhez egy szem szőlőcukor elrágása kell, hát legyen... :)

Szót kell még ejtenem az utcánk állapotáról: Katasztrofális!!! :D Igazándiból azt sem tudom, hogy sírjak vagy nevessek... Kb. 30cm mélységű sár van, ami azt jelenti, hogy ha valaki el szeretne jutni a kapunkig, szerintem gumicsizmában tegye. Hogy a postás hogyan hozta ma a levelet??? Rejtély...De megnéztem volna! :O
A másik ezzel kapcsolatos aggódalmunk, az autóval való közlekedés. Igen nagy slunggal kell nekivágni a szakasznak és megállni még csak gondolatban sem szabad, különben várhatunk kb. egy hónapot, mire a szikkadt talajon gurulhatna a kerék... :D

Az oka? Hát persze, hogy az olvadás, ráadásul még az eső is! Arról már nem akarok írni, hogy miért áll minden víz az utcában és nem folyik el onnan... Ugyanis most télen szomszédaink által "keletkezett" egy sóderből lévő gát, ami megakadályozza, hogy a kertekbe befolyjon a csapadék. Ez tényleg jó is, ám azokból a kertekből gyalog ne is próbálkozzon senki kijutni...! Előttük ugyanis tenger van kialakulóban. :D
Bocsánatot kérek, de Én ezen már csak röhögni tudok. Illetve kínomban teszem, ugyanis látom, hogy ez az utca ilyen marad, míg élünk... :( Na de hagyjuk is! 

Itthon? Masni manócskát tanítani kezdtem. Megelégeltem ugyanis, ahogy Apa-gazdival rágókötelet dobálnak. Illetve nem pont azt, hanem ahogy. :) Szóval most Masnikától elkérem a kötelet, majd leültetem és eldobom a kötelet, de Neki még mindig ülnie kell. És csak akkor rohanhat érte, ha lelkesítően erre bíztatom. Egészen jól megy neki!! Hihetetlen, milyen gyorsan tanul ez a pici terrier.
Ami viszont azonnal szembeötlő, hogy ha Masnikával foglalkozom, Süti jön az ölembe és furja magát és az arcomat akarja nyalizni... Egyszóval féltékeny... !? Édesem... Elkülöníteni nem nagyon tudom, inkább Vele is foglalkozom! :)

Ennyit mára. Egyetlen mai képünkön egy vörös cica manó: Ábel

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Ha a tegnap semmilyen volt, akkor mit írhatnék a mai napról??? :D
Max. annyi érdemleges történt, hogy reggel dugóba kerültünk. Már az autóban ülve hallottuk a rádióban, hogy lezárták a gyorsforgalmit egy frontális ütközés miatt. Tanakodtunk, majd Peti úgy döntött, hogy visszafordul és az Üllői úton jövünk be a városba. Asszem nem volt a legjobb döntés, de most már ezt is tudjuk. Tele van lámpákkal és iszonyat sok autóval, amik nem hiszem, hogy csak a lezárás miatt voltak ennyien... Szóval kb. 1 órán át araszoltunk, néha megindultunk... És a "poén" az egészben, hogy kb. az út felénél bemondták: megnyitották a gyorsforgalmit. Na de mindegy... Legaláb nem volt eseménytelen a reggel. :D

Majd munka, és utána haza. Együtt, mert ma kihagytam az aerobicot. Szerdánként nem fogok menni... Egy ideig biztosan nem.

Még mindig nagyon lelkes vagyok túra ügyben. Pláne, mert már látszik, tényleg nem csak Mi fogunk az erdőben barangolni. Ma még útvonal tervet is kaptam valakitől, aminek állatira örülök! Terveink szerint a héten kiválasztjuk a befutó útvonalat, "leteszteljük" és kb. március végére meg is hirdethetjük az I. Jack és Parson Russell Terrier túrát! :) 

Itthon? Semmi extra. Cicuk kerekednek, futkároznak, tombolnak...
Kutyik úgyszintén. :) Huiznak, futiznak, szagiznak és búúúújnak!

Kedd:

Totál átlagos hétköznap.
Reggel nehéz ébredés, majd készülődés. Aztán még nehezebb elindulás... :( Majd meló, utána aerobic, aztán haza. Ez ugye mind rám vonatkozik. Petié csak abban különbözik, hogy munka után haza, majd este ki értem a buszhoz a manókkal.

Még az időjárásról sem tudok sokat írni, mert olyan semmilyen. Még mindig hideg van, de néha már sok a pufi dzsekim. :O És a fejem is fájt ma: reggel, majd délután is. Talán front van???

Estére pedig még a kedvem is elromlott... Szóval most ez a bejegyzés is olyan semmilyen lett. :(

Egyetlen egy képünkön: Loli támadóállásban... :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Ma újra indult számomra az élet. :) Illetve a szürke hétköznapos része... Hehe... Szóval ma már mentem dolgozni, sőt még munka után aerobicra is. Nagyon odafigyeltem, hogy ne erőltessem meg magam. Szerintem sikerült is. Fárasztó volt ugyan, de bírtam. Kb. a felénél eszembe jutott, hogy nem vettem szőlőcukrot, pedig ki akartam próbálni a hatását... Aztán mikor már nagyon nem akartak mozogni a lábaim, azt képzeltem, hogy most igazából egy buliban vagyunk és táncolunk. Hááát, kicsi azért bevált. :D

Itthon nem történt semmi különös. Még mindig lelkes vagyok túra szervezésben, ráadásul ma már plusz 2 Jack Russelles "család" is csatlakozott. De ezt majd a másik blogban taglalom... :)

Most estére egyetlen egy kép jutott:
Vilmoska a táskámon trónol. Nem tudom, milyen vonzalom fűzi eme helyhez, de az elmúlt héten szinte végig itt feküdt. Nem is raktam el... Szóval ma, mikor kipakoltam a fittnes teremben, még a cipőm is Vilmos szőrikés volt. :O Édesem, még oda is elkísért... :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Vasárnap:

Valentin-nap? Vagy mi a szösz??? :D Azt hiszem, már tegnap rádöbbentünk, hogy jön valami ilyesmi "ünnep", aztán ma reggelre megint elfelejtettük... Dél körül hallottam a rádióban, mikor éppen vasaltam. Hehe... Peti pedig kint szorgoskodott a kertben, délután pedig közösen mentünk bevásárolni. Időnk sem volt Valentinnel foglalkozni. :O Najóóó, azért vettünk pár virágmagot és gumót, amit a Valentin-nap számlájára írtunk. A többi bevásárolandó dolgot viszont tényleg csak papírra róttuk, mert majd a jövő héten úgyis kedvezményesebb lesz, majd akkor megvesszük! Azok amúgy is nagyobb tételek: Úgy mint kis kerítés a kutyik kiszorítására a veteményesből és a gyümölcsösből. Na meg málna támaszték, plusz még asszem egy szennyes-kosár is. De mindegy is, ez majd a jövő hét témája lesz.

Mi volt még ma? Tulajdonképpen semmi extra. Peti nagyon nem bírt magával és kiment a kertbe. Nem riasztotta vissza a még mindig kb. 15cm magas hó. Levagdosta az elszáradt krizantémokat és fel is aprította. Majd rádobta ugyan a komposztra, de ezzel egyetemben rá is jöttünk, hogy nem jó ez így. 2 komposztos láda kell és nem is ilyen szedett-vedett, hanem valami tutin megépített "szépség". Néztünk ugyan olyat, amit készen lehet kapni, de annak az ára a csillagos eget veri. :O Tartsák inkább meg maguknak! A lényeg, hogy Peti most tervezget, számolgat és ahogy ismerem, tavasszal neki is fog a munkálatoknak és épít 2 "szépség"-et.
Másik mai ténykedése pedig a fűnyírógép késének megélezése volt. Kicsit asszem még morogtam is, hogy mit buzgóskodik már most: hideg van, hó van, alig lehet beférni a sufniba, bla-bla-bla... De Ő hajthatatlan volt. Hiába no, nyakunkon a tavasz és a jó idő, nem is lenne jó, ha akkor szakadna majd ránk minden teendő. Így is lesz elég... :)
Az Én gondos, előre látó férjem! :)

Én bent tettem-vettem, takarítgattam. Na meg túrát tervezgettem, de azért az még odébb van. Addig mindenesetre eljutottam, hogy Szüleimtől elkértünk pár turista térképet és már most este böngészni is kezdtem. :) Visszajelzések terén még mindig gyéren állok, de egy valaki írt és nagyon lelkes is volt, úgy hogy mondtam Petinek, max. 2 "család" indul neki az erdőnek. Az is valami! :)

Itthoni manócsákkal sem történt semmi extra. Macsikat furmináltam, majd kaptak fincsi alutasis kajit. Kutyikat pedig kicsit sajnos felizgattam a pórázaiknak a csörgésével, pedig nem is mentünk sétálni... :( Csak végre rendbe tettem a garázsban és itt-ott "hánykolódó" nyakörveket, hámokat és pórázokat. Konkrétan bevertem 3 szöget a falba és felakasztottam őket. :) Na de a manókat is "kiengeszteltem" ám: Nekik is bevásároltunk pár dolgot és kaptak is mentolos rágicsákat este.

Asszem dióhéjban ennyi...

Szombat:

Jelen pillanatban nagyon fáradt vagyok... Asszem ez elég nagy mértékben következik az este folyamán elfogyasztott alkohol mennyiségéből. :D

A délelőtt megint csak visszafekvéssel telt, majd a már egész héten foglalkoztató, tegnap éjjel pedig végleges döntéssé "fajult" ötletem első lépését tettem meg. Konkrétan szeretnék egy vagy akár több alkalommal Jack Russell terrieres gazdikat egy kis túrára hívni. A Beagle-club olyan jó kis túrákat szervez és olyan jól érzik magukat a kutyák. Na meg a gazdik... Innen is az ötlet! :) Egyelőre nem sok érdeklődést kaptam, de nem adom fel!!!

Délután pedig átmentünk Bátyámékhoz vendégségbe. A kaját, illetve a felét Mi vittük, de magát a vendéglátást Ők adták. Eleinte Ők jöttek volna ide, csak aztán közbejött a hátam, meg még néhány dolog... Szóval kolbit ettünk, hozzá fincsi kenyeret és savanyúságot. Közben beszélgettünk, majd utána filmet néztünk. Mindezek közben pedig borocskát iszogattunk. :)

Kicsit aggódtunk ugyan, hogyan jutunk majd ki az utcánkból, de csak sikerült. Odafelé még lavíroztunk a tócsák között, visszafelé pedig már segített a kissé megfagyott és megdermedt talaj. Már nem volt olyan süppedős! :) Amúgy elég gáz a helyzet, de Mi még ne szóljunk semmit. Szegény zalaiak: Ott még elzárt települések is vannak a hó miatt. Itt már legalább olvad! :)

Péntek:

Pont ma volt 2 éve, hogy Peti - fogalmam sincs, milyen indíttatásból - útjára indította a blogot. Talán az életünket szerette volna bemutatni, talán csak az építkezés nehézségeit, nem tudom... Aztán jöttek a macskák, kutyák, történések, betegségek, vidámságok, stb, stb... És felpörögtek az események. :) Emlékszem még olyan telefonálókra és kommentelőkre az első időkből, akik "reklamálták" a bejegyzéseket, mert nem tudták, mi van Velünk. :) Így szépen lassan, átalakult egy minden napos, csip-csup dolgokkal foglalkozó naplóvá. Néha - nem tagadom - már csak magamnak írom. Hiszen kit érdekelne, mennyit nőttek a növénykék tavaly óta vagy mit vadászott éppen aznap Masni vagy akár megint milyen betegséggel küszködünk... Ám a visszajelzések alapján, néhányan mégis akadnak, akik Ránk kíváncsiak és mindennapjainkra. A legaranyosabb eddig egy gyesről visszatért kolléganőm volt, aki úgy kezdett Velem beszélgetni 4 év után, hogy naprakész infói voltak. Mikor csodálkoztam, csak ennyit mondott: "Ne csodálkozzon az, akiről minden fent van a neten!" :) Na minden azért nem, de az ismerősöknek ugye van mire alapozni...

Eme eszmefuttatás után, csak beszámolok a mai napról is. Sok minden ugyan nem történt... A hátam már egészen jól van. Néha fáj a jobb oldalon, de ez már egyáltalán nem vészes. Ma még porszívóztam is: Amúgy is ráfért a lakásra, de miután a kutyik a kapott répájukat a nappaliban rágták szét, már mindenképpen rendet kellett tenni. :)

Az időjárás átfordult esősbe. Nagyon remélem, hogy most már nem jö több hó, részemről támogatom a "monnyon le!" felhívást. :D Valaki indított egy ilyen topicot a neten... Nagyon nevettem, de igaza is van: elég már a hóból!
Nálunk minden olvad: a tető északi oldalán is lóg a nagy hótömeg alja, de valahogy az nem akar lecsúszni. Csak szépen, lassan csöpög... :O

Csütörtök:

Ma sem voltam valami "hú de" aktív. Mondjuk nem is ez a cél, hiszen pihennem kell, akkor gyógyulok. Jelentem: sokkal jobban érzem magam. Kicsit még fájdogál a hátam, de ez már nem vészes. Ma taktikát váltottunk és Peti reggel kente be a hátamat, Én pedig rögtön után visszafeküdtem az ágyba. Jó sokat is sikerült aludnom, ami egyértelműen segített regenerálódni. :)

Kutyik persze velem voltak. Még a macsik is, csak Ők nem az ágyon...

Az időjárásról annyit, hogy bár reggelre 5cm hótakaró borította a teraszt, az eltakarítás után csak melegedett az idő. Délbe plusz 4 fok volt és olvadt!!! :) Ugyan esett valamiféle eső-dara kombó, de az ugye nem maradt meg, tehát megbocsátható. Az utca ugyan kezd úszni és Én is majdnem elcsúsztam, mikor a postaládához mentem... Mindenesetre talán tényleg jön a tavasz. Lassan ugyan, de határozottan. :D

Peti este iszonyatos fejfájással ért haza. Szegényem hiába vett be bogyót, majd ült a kádba, elég lassan múlt csak el véglegesen... :( De most már jól van! :)

Szerda:

Megint egy uncsi, pihengélős, gyógyulgatós napom volt. Reggel, miután Peti dolgozni ment, Mi visszafeküdtünk aludni a kuttyokkal. Nem aludtunk sokáig, valahogy nem volt kényelmes... Érdekes, hogy ma reggelre jobban fájt a hátam, mint ahogyan tegnap ágyba mentem. Talán rosszul feküdtem vagy mi??? :O Mindenesetre már múlik. Most olyan érzés, mintha ülve húzná valaki lefelé a bőrt rólam. Fura... És nem is jó. :( De határozottan javulok! :)

Ezen kívül semmi nem történt. Kicsit formáltam állatkáink jellemzését, olyan szinten, hogy belinkeltem a kis képekhez a nagyokat. Most ha valaki rákattint a képre, azt kihozza neki nagyban. Hurrá!
Ha esetleg van még olyan, aki nem tudja, miről beszélek, annak elmondom, hogy a bal oldali hasábban lévő kis képekre kattintva csuda jó kis bemutatkozásokat talál a manókról. :)

Kedd:

A mai napom igen unalmasnak volt mondható.  Olyan: ide fekszem, oda ülök típusú volt az egész. Reggel visszafekvés a kutyókkal, majd üldögélés a kanapén, közben aggódás a lezúduló hó miatt a tetőről. Ugyanis a tegnap még a tetőn maradt mennyiség csak nem akart lecsúszni. :O
Már félve engedtem ki a kutyókat, minden pillanatban azon rettegtem, hogy "na most, éppen most" fog lecsúszni a tömény, nehéz hó. Aztán azt csináltam, hogy mikor kimentek a kutyik, Én is kimentem és álltam a terasz sarkában. Őrködtem vagy mi fene, ugyanis a kis manókat nem engedtem a terasz azon részére, ahova a havat "vártuk". :) Be is vált: Ugyan pont bent voltunk, mikor leesett, de már elmúlt asszem délután 4 óra is. Addig meg csak csepegett, csepegett és a jégcsapok egyre nőttek. :O Na de a lényeg, hogy most már nincs min izgulnom. Illetve mégis: a holnapra jósolt havazáson. :D Kinek hiányzik???

A hátam szerintem javul. Ugyan hajolni még nem igazán tudok, azaz fáj, ha megteszem. Ezért ugye nem is teszem. :) Viszont határozottan könnyebben forgatom pl. a fejem és a pulcsim is egészen gyorsan vettem fel. :D Apró örömök, ugye...
Délután pedig beugrottak Bátyámék és hoztak nekem a tegnap ajánlott kenőcsből egy kicsit. Mikor Peti hazaért, be is kente a hátamat. Hááát, Én azóta fázom. :O Állatira hűtötte a hátamat a kenőcs, ami gondolom jó, mert ez a funkciója (?), ám azért furcsa, mert a doki szerint melegen kéne tartanom. :O Na most akkor nem értem, mindenesetre mindent kipróbálok!!! :)

Cicuk, kutyik nagyon jól vannak. Mindenki szuper jól érzi magát, pláne mert nincsenek egyedül. Amit viszont ma észrevettem, hogy Masni miért akar annyira sokszor kimenni a kertbe és kijutván miért repül szinte le a teraszról kb. 50 km/h sebességgel.
Van a kis virágoskert végében az a repkény vagy mi... Aminek olyan kék bogyója van. Na, odajárnak a madárkák csipegetni. Legalábbis egy szép feketeséget (talán fekete rigó) láttam onnan felreppenni, miután Masnit kiengedtem és olyan vuvuvuvvvúúú hangon közelítette meg azt. Ez ugye rendjén is van, hiszen Ő vadász kutyus (igaz, kotorék, de az most mindegy... :D) és a dolga, hogy elkergesse a betolakodókat. Ám a madárkákat is sajnáltam, így szegény Masnikát nem mindig engedtem ma ki. De csakis akkor, mikor láttam, miért indulna... Így a madárkák is jóllakhattak és még Masni is Boldog volt, amiért néha elintézte a dolgát. Szerinte... :)

Hétfő:

Bizony, ma regel igen bajosan keltem ki az ágyból. :( Konkrétan szinte sehogy. Elkezdtem Én a cicákat etetni, de az alomtisztításnál igen szenvedtem. Azt a fájdalmat nem kívánom senkinek, mikor lehajoltam, majd támaszkodva, kapaszkodva és kb. csillagokat látva bírtam csak vissza egyenesedni... Gyorsan vissza is feküdtem az ágyba és nem is mozdultam kb. 10-ig. Akkor kénytelen voltam elvánszorogni a mosdóig, de ennyi... Nem sok mindent csináltam ma. Délutánra kicsit jobb lett: betámasztottam magam a kanapéra és ott TV-ztem, de most estére már az ülés is fáj... :( 

Persze kutya bogyók velem aludtak a hálóban, csuda mód örültek nekem, mármint annak, hogy itthon vagyok. :)
Ja, igen: természetesen elmentünk ám dokihoz is. Peti elkérte magát a melóból és hazajött értem, majd elfuvarozott az orvoshoz. Még jó, hogy kértem időpontot, ugyanis elég sokan voltak a váróban. Csodák csodájára még ki is szóltak, hogy az időpontos következik. A legutóbb ezt nem tették és még nekem kellett veszekedni az ott várakozókkal. Jó dolog ez az időpont, de azokat is megértem, akik órákat várakoznak. Mondjuk Ők is felemelhetnék a telefont. :O Na mindegy...
A lényeg, hogy totálisan görcsben van a hátam. Én tisztára abban a hitben mentem oda, hogy megfázott és begyulladt, ezzel szemben az orvos szerint túlerőltettem és bizony görcsbe rándult, de nagyon! Amit mondott, hogy igyekezzek melegen tartani és kaptam 2 izomlazító bogyót. Na meg jó tanácsokat, hogy máskor fokozatosan terheljem az izmaimat, ne durr bele bumm. Az igaz, hogy mióta erősítésre is járok, sokkal jobban terhelem és a múlt héten még súlyzóztunk is, de... Akkor egyáltalán nem gondoltam, hogy ennek ilyen következménye lehet. :( 
Este persze megkonzultáltam a családdal a dolgokat és Anyukám masszázst ajánlott, sógornőm pedig kenőcsöt. A masszázs persze az Én fejemben is megfordult, ugyanis régebben jártam is rendszeresen egy helyi gyógy-masszőrhöz. Talán újra fogok... :) Még a kenőcsön is gondolkodtunk. Inkább, mint izomlazító gyógyszeren, de persze azt is beszedem! Holnap azért kapok nadáytő krémet is, amit majd helyileg kenegetünk és ha beválik, bevásárolunk belőle egy egész tégelyt vagy mit... :)

Ennyit rólam. :) Még amit akartam írni, hogy ma 2 iszonyatos robajjal zúdult le a tetőről a hó. Na még nem az egész, de a 2/3-a. Az utca felőli rész délelőtt csúszott le, pont mikor aludtunk. A hátsó rész pedig, mikor épp a kanapén ültünk a kutyukkal. Olyan hirtelen és hangos volt, hogy bizony megijedtem. Aztán kiérve a kertbe még inkább, ugyanis pont oda zúdult az a nagy mennyiség, ahol azelőtt 5 perccel még Süti ette a havat. :O Az egy másik kérdés, hogy miért eszi... Nem is szeretem, még jó, hogy behívtam! :O

Vasárnap:

Talán nem szerénytelenség azt írni, hogy Artúr cica bajnok, hiszen a most hétvégi macskakiállításon is győzött! Ugyan még csak a szombati eredményt tudom, de az egy szépségesen csillogó kupa, annál szebb elismerés, diploma és némi jutalom. Első helyezett!!! :)

Na de kezdjük az elején... Reggelre megint esett vagy 15cm hó. :O Ja, és még mikor kimentünk havat lapátolni, még mindig esett. Állati szép volt!!! Most is az, bár már tényleg elegem van a télből. Olyan meleg, tavasziasan ébredő kertet szeretnék, kibújó virágokkal és bimbózó bokrokkal. :)

Tegnap is írtam, hogy hátfájással ébredtem. Ma sem volt ez másként, bár reggel még egészen elviselhetőnek éreztem. Aztán kora délután egyszer csak belenyilallt valami és onnantól kezdve alig bírok mozogni. :( Szédületesen fáj! :O Hogy mi? Jó kérdés. Szerintem a hátizmom fájhat, mert bár minden mozdulatra feljajdulok, de a legnehezebb a hajolás és még inkább az onnan kiegyenesedés. Kerülöm is ezeket. :) 

Na de még mindig reggel: Hólapátolás után készülődtünk, öltözködtünk, mert "hivatalosak" voltunk Artúrhoz. Előtte még beugrottunk állatorvos néninkhez a megrendelt hipoallergén tápért Masninak meg a halolaj szirupért is, amit már este meg is kóstoltunk. Illetve Masni! :D Jelentem ízlik neki, nem kell trükköket bevetni, hogy a szájába imádkozzuk. :) Egyetlen aprócska "probléma", hogy Süti is szeretne belőle. :D

A Macskakiállítás ma is a Lurdy házban volt. Őszintén megmondom, hogy minket tényleg csak Artúr és Andi többi cicái érdekelnek. Célirányosan hozzájuk mentünk, a többi ciccet meg sem néztük. Megtettük már párszor, akkor ki is néztük a "kedvenceket", de asszem az igazi kedvencek kétség kívül a sajátjaink maradnak! :)
Artúr manó éppen pihent, mikor odaértünk. Mellette láttuk a tegnap nyert kupát és valahogy úgy tűnt, mintha neki már természetes lenne, nem értette mit csodálkozunk és örömködünk a csillogó valami láttán. Hanyag eleganciával lógatta le mancsát az ágyikójából és laposakat pislogva tudatta, "Ő megmondta előre"! Hehe... :)
Na de azért csak előjött a ketrecből, Mi meg jóóól megszeretgettük, puszilgattuk, öleltük és játszottunk Vele. Andi beszerzett neki egy új tesót is, egy csupasz szfinx cicát, Tymo személyében. Megmondom őszintén, kicsit aggódtam a találkozástól, olyan szempontból, hogy viszolyogva gondolok a fajtára. Fura, na... :) Bekentük a kezünket egy baktérium ölő zselével és utána még kézbe is kaptuk. Nagyon édes kis manó. Még csak 4 hónapos és a viselkedése tisztára, mint egy szőrös kistündéré. Az érintése sem "veszélyes". Puhácska, talán mert még vannak mini pihécskéi, amit valszeg később el fog hagyni. A lényeg, hogy most már nem viszolygok, de kedvencem sem lett. Csak megmaradunk a szőrös manóknál. :)

A látogatás után még megebédeltünk, majd hazaindultunk. Még mindig esett a hó, szépséges volt a táj, bár már erősen olvadt. A nap nem sütött ugyan, de a hőmérséklet végre 0 fölött van! Peti meg is jegyezte itthon a teraszon, hogy érzi a tavaszt. :O Neki legyen igaza!!! :)

Én már hazafelé alig bírtam megmozdulni, de itthon aztán beütött a krach. Lefeküdtünk a hálóba aludni egy órácskára. Ha nem mozdultam, minden szép és jó volt, ám ébredés után... Még a nadrágomat is Peti segített felvenni... :( Én nem tudom, mi lehet ez, de holnap munka van, de így bajos lesz elmenni... A házidokim meg csak délután rendel... Na majd meglátjuk.

Innentől kezdve már nem is történt semmi, sajnos fotó sincs sok. (Mármint esti :D)

Szombat:

Az Én mai napom punnyadás volt a javából. :D Na meg egy kis izgulás, ugyanis Peti Szarvasra ment a kolbikért meg egy kis családozásra. Pont mára mondtak iszonyatosan nagy havazást és ónos esőt, fagyokat... Féltettem, hogy kocsiba ül. De hála az égnek minden rendben van! Már itthon van, épségben. Odafelé ugyan látott pár balesetet, de Ő higgadtan és okosan vezetett, nem is volt semmi baj. A család örült, megvendégelték és a kolbik is hazaértek. Most pedig fent lógnak a padláson! :) Kivétel 1 szálat, amit ma este bizony már meg is kóstoltunk. Finom!!! 

Én pedig itthon pihiztem. reggel egy kis hátfájással ébredtem, aztán mikor Peti elindult, a kutyók és Én visszabújtunk az ágyba. Jól bebugyoláltam magam a paplanba, azóta meg pulcsiban ülök, így a hátfájáson is enyhült. Remélem nem fáztam meg, csak a mostanában nagyon használt izmaim "rendetlenkednek". Esetleg izomláz??? :O

Egy adag ruhát azért sikerült kimosnom, majd kiteregetnem, de ezen kívül semmit nem tettem. A gépnél ülve rendezgettem a számlákat, csekkeket, papírokat, közben pedig filmet néztem. :)

Kutyik sokszor voltak a kertben. Imádnak a hó alatt turkálni, kaparni... (Remélem, még meglesz a fű, mikor elolvad a hó! :O) Mikor bejönnek a házba, olyan édesen havas a nózijuk...! :) 

Ja, van ám még valami, amit csináltam: Furmináltam! :) A cicákat nagyon kell kefélgetni, mert most is állati sok szőrt kiszedtem belőlük. Már azon gondolkodom, hogy sűrűbben kéne, mint heti egyszer... Úgyis egészen jól hozzászoktak már. Mondjuk lehet, hogy tudják, utána alutasis kajcsit kapnak. :D Ügyesek voltak ma is, az a lényeg!

Péntek:

Miről írjak, mikor nincs is miről írni...? Kicsit furcsán hangzik ez az után, hogy a hazafelé úton a kocsiban szinte be nem állt a szám. :D De Én már csak ilyen vagyok: Ha jó kedvem van, csacsogok! :) Most éppen örültem a pénteknek, a közelgő hétvégének és a mai csip-csup teendőknek.

Reggel a helyi SZTK-ban kezdtünk egy kis tüdőszűréssel. Évente kötelező vagy mi... Legalábbis felszólítanak Minket. Azon gondolkodtam, hogy legalább erre odafigyel az állam vagy ki... Lehetne több ilyen szűrés is "kötelező" minden évben és talán akkor nem az utókezelésre kéne irtó sok pénzt áldozni, hanem mondjuk megelőzhetőek lennének a nagy bajok, tragédiák. Talán naiv vagyok... Mindenesetre szerintem jobb lenne!

Még voltunk reggel a postán is, aztán már tényleg csak a meló következett. Úgy volt, hogy munka után Én megint tornázni megyek, de megmondom őszintén nem volt kedvem. Azaz fáradt is voltam. Péntekre már igen le tudok punnyadni. :O Konzultáltam Petivel, aki mondta, nem is lenne baj, ha ma hazajönnék hamarabb, mert neki valszeg túlóráznia kell... Puff neki... Legyen. Aztán persze mire nekiindultam, bevásároltam és metróra szálltam, már Peti is ott volt. A metrón! Pont abban a kocsiban utazott, amelyikben Én! :) De mégsem bánom, hogy ma pihentem. Sok ez így, ennyit távol az itthontól. A jövő heti tervem, hogy megyek majd hétfőn, kedden és csütörtökön, de pl. kedden dupla órát maradok Talán csütörtökön is, majd meglátom! :)

Itthon? Édes tündér manókáink is állatira érzik a hétvége közeledtét. Illetve Ők inkább a munkanapok sokaságát, mert péntekre olyan tombolósak, nyűgösek lesznek. Egész héten korlátozva vannak mozgásilag, péntekre elég sok energia gyülemlik fel bennük. Na de majd holnap és azután!!! :)

Eme eszmefuttatás után, sajnos még sincsen sok képem:
Itt van 2 tündéri nagy fiú cica! :)
Zeusz és Vilmos:
 

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Tegnap csuda jó kis "felfedezést tettem! :)
Mégpedig Zeuszka miatt. Na nem az állítólagos gond miatt, hiszen nem látszik betegnek, stb, stb... Szóval éppen a májkrémet majszolták le az ujjamról: Mikor Zeusz következett volna, Zeusz manó nem figyelt. Valamit tollászkodott magán vagy szagizott vagy nyalt, nem tudom... A lényeg, hogy szóltam neki: "Zeuszka!" És Ő határozottan érezhetően a nevére figyelt fel. Felkapta a fejét, rám nézett és már látta is a falatot! :) Azaz: Zeuszka hallgat a nevére! :O
Lehet, hogy ez nem olyan nagy felfedezés, hiszen nem először találkozom a dologgal, de... Mindig rácsodálkozom, mennyire okosak a Mi kis négylábú, szőrős társaink. :) 

Van ám másik felfedezésem is. Mégpedig a szépséges, új fitness-cipőmről. Ugyanis kb. egy hete nem zsibbad a lábam torna közben. :O Gyanítom, hogy ez a speciálisan aerobicra kifejlesztett és minőségi cipőnek köszönhető. Eddig ugye kb. úgy állt a lábam/talpam a no-name cipőmben, mintha egy háromszögön ugrálnék... Hurrá, hurrá!!! Tehát talán egyáltalán nincsenek problémáim az ereimmel, egyszerűen csak áldozni kell egy jó cipőre! :)

A mai napban egyébként nem volt semmi extra. Dolgoztunk, Én tornáztam, majd hazajöttünk. Kicsit ugyan elsüllyedt az autó a hóban, mikor Peti és a kutyák vártak rám a buszmgállóban. :O Hála 2 segítőkész taxisofőrnek, akik kitolták a kisautót, baj nélkül jöhettünk haza. :) Köszönjük nekik! 

2 kép jutott mára: 2 furcsa kép... Kutya manócskáinkról... :)

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Szóval Masnikán megint előtörtek az allergia tünetei. :( Szegény kis kuttynak a bal első lábán már kb. egy 5 forintos nagyságú seb is van. Valószínűleg saját magának nyalogatta, vakarta vagy harapdálta ki. Az biztos, hogy már januárban semmilyen antihisztamint nem kapott, Én ezért arra gyanakszom, hogy ezen gyógyszer hiánya miatt jöttek elő megint a tünetek. Aminek "örülök", hogy ezek szerint akkor az antihisztminnel szinten tartható lesz az allergiája. Mert ha annyira visszaszorul a viszketés és a pirosság, hogy neki sincsenek fájdalmai, akkor Mi már boldogok leszünk. Most mindenesetre hétfő reggeltől megint kapja a bogyót, közben tegnap este már a Cortavance sprayt is elővettem és lekezeltem minike lábait. Sajnos annyira nyalja magát és ha a hátát is végigsimítjuk, olyan kis kukackán kezd mozogni... Viszket, fáj neki. :( 
Anna dokinénivel is konzultáltam megint. Ő is az antihisztamin "tesztet" javasolta megint, csak most nem heti/két heti bontásban, hanem hosszabb időre. Egyetértettünk abban, hogy ha az első "beválik", nem is kell átváltanunk másikra. Hiszen a 4-ből 3-ra ugyanolyan jól reagált Masni. Mellette azért megrendeltünk egy halolaj szirupot, mert az is segít majd Masnika bőrét/szőrét karban tartani.

Édes pici kutty, tényleg a szívünk csücske! Nekünk Ő egy kincs, a többi manóval egyetemben! De: Most már értem, miért kell igazi tenyésztőtől, tényleges garanciával és törzskönyvvel venni, elhozni kiskutyát. Talán akkor elkerülhetőek az ennyire sok genetikai problémából adódó gondok. Nem akarok és nem is fogok anyagiaskodni, hiszen mindent megadunk mind a 6 manónak, ám ha belegondolok, hogy anno akkor kellett volna csak kicsivel többet kiadni ahelyett, hogy azóta nem csak 2x, de nem is 3x, hanem állati sokszorosát kiadtuk már kezelésekre, kórházra, stb...
És azt is tudom, hogy egy élet nem mérhető pénzben! Ő már megszületett, mi lett volna Vele, stb, stb... Ez mind nyitott kérdés és a megoldás sajnos nagyon messze van. Valahol a felelős-állattartás felé!

Na de: a mai napunk... Szimpla, pihenős, illetve itthoni teendős délutánon vagyunk túl. Ma kihagytam a tornát és hazajöttem Apa-gazdival. A parkolóban kiástuk az autót, a hó és jég alól, majd jöttünk. Itthon takarítás, etetés, mosás, teregetés és manózás! :) Kis májkrém party, majd "összebújás" a nappaliban. Elég röviden és gyorsan összefoglaltam, de ez van.
Picike aggódásomról most nem ejtenék szót, mert lehet, hogy semmiség... Zeuszka olyan nehezen/erőlködve kakkantott az este. De végül csak sikerült neki, ugyan kisebb mennyiségben, mint szokott... De hát velünk, emberekkel is van ez néha így... :D

Kedd:

Tegnap éjjelre farkasordító hideget jósoltak. Ugyan a farkasok nem ordítoztak a környéken, de bizony, hogy állati hideg volt. Reggel -13 fokot mértünk a teraszon. Etetés után még a kutyák is csak úgy spuriztak befelé! :)

Melóban: Kolléganőm férje talált egy kis vizslát és hazavitte, hogy ne kóboroljon a környéken, mert hideg van, stb, stb... Szuper ötlet tőlük, hogy segíteni akarnak rajta.
Ám! : Mikor megemlítettem, hogy a gazdiját kéne megkeresni ahelyett, hogy rögtön a befogadáson gondolkodnak (mivel terveztek is már egy plusz kutyust a meglévő mellé), úgy érzem, csukott fülekre találtam... :( Én okoskodni sem akartam, csak elmondtam a véleményemet és átküldtem neki a fajtamentők elérhetőségét. Na meg elkezdtem a netet bújni, de egyelőre nem találtam elveszett kis vizslát... Amennyit tudok, hogy nagyon szép, ápolt szuka kutyus, kb. 4-5 hónapos lehet és ha jól tudom, Dunaharasztiban találták.

Aerobic után, kissé lenyugodva és átgondolva az esetet, majd holnap meglátom... Ki tudja, milyen lesz 2 kutyával az éjszakájuk és mit mondanak holnap, rendes állatszerető emberek ám! Azt mindenesetre eldöntöttem, hogy még majd teszek kísérleteket a kiskutyus gazdijának megtalálására!

Update: Édes a kutyus, láttam róla képeket. A lényeg, hogy mivel kolléganőmék nem tudják felvállalni egy plusz kutyus nevelését, tartását, oltásokat, stb... Ezért nyomon van a gazdikeresés! Voltak állatorvosnál is: Sajnos chip nincs a kutyában, de a fajtamentők is tudnak a kiskuttyról, így biztosan lesz majd gazdija! Örülök!

Na és akkor az Én szuper estém: Tényleg szuper volt! :) Ma megint olyan dance-steppes órára mentem. Elég sok pörgés volt, de igyekeztem helyettesíteni. Viszont a zene is és a "tánc" is olyan csodás volt, hogy a kedvem is szuper lett! :) Nem is gondolkodtam rajta egy csöppet sem, hogy maradok még egy órát. Ugyan az erősítés volt, aminek következtében most alig érzem a combom és a hátsóm, ám mégis jól esett!!! :) 
És Dorka még azt is mondta, hogy ügyes vagyok. Nekem meg dagadt a mellem! :D

Este itthon persze nélkülem folyt az élet. Szegény Apa-gazdi is lefárad ám hamar, ha rá marad minden itthoni teendő. Masnikát megint csak kezelni kell, ugyanis kiújult az allergiája. Talán erről holnap írok majd bővebben, mert most igencsak fáradt vagyok...

Egyetlen képünkön Zeusz istenség látható, a kissé poros diffenbachia erdőben... :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Az úgy kezdődött, hogy reggelre már nem esett több hó! :) Végre!!! Mikor indultunk, még a nap is kisütött! :) Olyan szépséges volt és békés. Sikeresen kijutottunk az utcánkból, aztán siklottunk a tükörjégen tovább... És az utca végén a kisautó bizony nem akart megállni. Hiába a fék, hiába az ABS, Ő bizony korizott egyenesen, illetve keresztbe egy sokkal forgalmasabb út felé. Még jó, hogy Peti vezetett és volt annyi lélekjelenléte, hogy oldalra kormányozza az autót, neki egy mélyebb hókupacnak. Azaz oda, ahol nem volt eltakarítva a közel 50cm hó. És így, csak így, de meg tudtunk állni. Meleg helyzet volt!

Mai második hideg zuhanyom a metróban ért, ugyanis észrevettem, hogy a tárcám itthon maradt. :( Nem volt ma nálam semmilyen irat, se pénz, se kártya, se semmi ilyesmi. Hála Petinek és a kollégáimnak, ki lettem segítve, de nem volt jó érzés iratok és egyáltalán a tárcám nélkül mászkálni a városban...

Munka után megint aerobic óra következett. Jó volt, bár hétfő lévén nagyon éreztem tunya izmaimat. Na meg a zene is ritka borzalmas és unalmas volt, egyáltalán nem vitt előre... Máskor kicsit olyan, mintha táncolnék a zenére.! :) No sebaj, majd holnap már a kedvem is jobb lesz! 

Vasárnap:

Még mindig hó, hóesés, havazás! Tegnap este azzal a tudattal feküdtem le aludni, hogy ma már nem nagyon fog esni. Ehhez képest asszem ma 3x takarítottam le a teraszt, és 1x minden mást is, úgy mint ház oldalában, előkert és utca. Reggel azt hittem, nem jól látok. Igaz, hogy a nagy pelyhek összementek, kicsike darává és talán a mennyiség is kevesebb, de a fene egye meg, még most is esik! :O
Eszembe is jutott egy pár éve kapott e-mail, ami a hóesésről, örömről, hidegről és aztán már nem kis düh-ről szól. Sajnos nem találtam meg, így "számítógépes segítséget" kértem és megkaptam. Ma az lesz a prémium! :D

Nos: Peti délután jött haza és elmondása szerint csak Budapest környékén ilyen gáz a hóhelyzet. Ő ugyan délről jött, így nem tudhatjuk mi van északon, de állítása szerint csak az M0-son kezdett nedves lenni az út. :O Én meg már azt hittem, hogy az utcára nem jutok ki, csak ha kiásom magam... :D

Kutyusaink még ma is élvezték a nagy fehérséget. Még rohangáltak is, ám talán kevesebbszer voltunk kint, mint tegnap. Gondolnom kellett a házimunkára is, merthogy tegnap igencsak elmaradtak ezek a benti dolgok... khm...

Délután, mikor Peti hazaért megkísérelt egy hóembert kreálni, de ez a sok hó még tapadni se nagyon akar. :( Pedig ari lett volna... Nekem nem volt erre energiám, már kezdtem az elkeseredés határára csúszni. Mivel Petiben asszem tombolt az energia (?), kiment az utcára havat lapátolni. Mert ugye ez a Mi kis zsákutcánk tényleg csak a miénk és hogy holnap hogyan jutunk ki az autóval, az még kérdéses egy kicsit. Mindenesetre igyekeztünk járhatóvá varázsolni némileg az utat, hogy legalább ne a 40-50cm magas hóba gázoljon majd a kisautó.

Cicuk? Mit is tehettek volna mást, mint pihengéltek... :) Most pedig Zeuszka próbál akadályozni: ráfeküdt a jobb kezemre, talán azt teszteli, bal kézzel mennyire megy a blogolás. Eddig  dupla annyi időbe telt... :D

Szombat:

Eszméletlenül sok hó esett ma!!! :O
Már hajnalban, mikor kimentem a fürdőbe, láttam valami fehérséget... Aztán reggel az ébredés után csodálkoztam csak igazán. Még mindig szépségesen nagy pelyhekben esett a hó és terítette be az egész udvart, teraszt, utcát, mindent. :) Szép volt!!! Még most is az, bár már végre nem esik.
Na merthogy kimentem havat lapátolni. Letakarítottam a teraszt, megetettem a manókat és visszafeküdtünk aludni az ágyba. Aztán mikor kb. 10 után újra ébredtünk, a látvány ugyanaz volt, mint reggel. :O Megint csak kb. 10-15 cm hó a teraszon, mintha reggel semmit nem kotortam volna le róla... A kert viszont még mindig eszméletlenül szép volt! 
Összesen azt hiszem 5x lapátoltam ma le a teraszt kb. óránként. Majd kis utat csináltam a mamutfenyőig és a leylandi ciprusokig, ugyanis attól féltem letörnek az ágaik a nagy súly alatt. :O És végül, mikor éppen hogy sötétedés előtt végre elállt a havazás, kiástam a ház oldalát, az előkertet és kicsit az utcát is, hogy majd azért a kocsival is ki lehessen jönni... Bár éjjelre újabb havazást ígérnek, mégis Én megtettem, amit lehetett. :) 
A kaput ugyan csak motor nélkül tudjuk majd használni, de nem is vártam mást. Ma ki sem próbáltam, egyből látszott, hogy nem menne...

Kutyik eleinte nagyon élvezték a nagy fehérséget. Rohangáltak Manituval, Suzyval vagy csak egymással. Majd elég hamar fázni kezdtek és akkor be kellett jönni... Viszont a kb. óránkénti kint lét jól lefárasztotta Őket, most mind a kettő elnyúlva alszik egy-egy fotelon. :D Cicukról nincsen sok hír. Egész nap csak dőltek, feküdtek ide-oda... Nem is csoda, két napja, csak kergetőztek itthon. :D

Péntek:

Ma van a hét pihenőnapja számomra.  Illetve az elkövetkező hétvége is pihenő lesz, de ez a mai már nagyon kellett. Tegnap már úúúgy estem az ágyba... Azonnal elaludtam. :O
Vili ugyan megpróbált ébresztgetni, igyekezett kimeresztett karmokkal elkapni a lábamat. Konkrétan a paplan alatt turkált, azt hittem megőrülök Tőle. Szerintem az egyre dagadó, és már majdnem telihold miatt kergült meg ennyire. Hogy aztán csak Őmiatta vagy amúgy is, de a többi macska manó is kergetőzni kezdett a lakásban. Arra sem emlékszem, meddig folytatták, ugyanis elaludtam. :) 

Reggel aztán korábban keltünk, ám mégsem indultunk hamarabb a szokásosnál. Iszonyú sokat tudunk szöszmögni a reggeli készülődéssel.

Apa-gazdi ma este a barátaival találkozik, így egyedül felügyelem a manócskákat.
Masnika sajnos megint nyalizza a lábát és egyre többet vakarózik. Tegnap este már láttam is, hogy újra sebes a lába. :( Ami viszont azt jelenti, hogy kiürült a szervezetéből az antihisztamin, ugyanis már 3 hete nem kap semmit. Most azon gondolkodom, hogy újra adjam neki az antihisztamint és akkor szinten tartjuk a tüneteket vagy konzultáljak Anna-doki nénivel az ügyben... Még tanakodom, de a hétvégén döntök, mert Masninak fáj szerintem. :(
Zeuszkával is történt egy kisebb "baleset", mikor fel akart ugrani az előszoba szekrény tetejére. Nem sikerült neki, visszaesett, ráadásul úgy, hogy az ajtóban levő kulcsot beletörte a zárba. :O Az eset után nagyon sokat nyalizta magát, de szerintem csak megijedt, nem látszik rajta, hogy megütötte volna magát.
Többiek csendben pihiznek, jó lenne, ha ma este már nem lenne említésre méltó eset!

Csütörtök:

Ki vagyok... Ezen a héten már 4x voltam tornázni! Mondjuk holnap már nem is megyek, de azért ez így 4 nap egymás után, egyhuzamban elég kemény volt, azaz fárasztó. A mai is szuper volt ám! Már nem ragozom, hogy egyre jobban bírom, de még van mit behoznom... :)

Mára hószállingózást ígértek a meteorológusok. Ehhez képest ma a mertóból feljövet akkora hóesésbe csöppentem, hogy csuda. :O Állati szép volt, hatalmas pelyhekben hullott alá a magasból és meg is maradt. Kicsit féltem, hogy csúszni fog az út, de hála az égnek a cipőm csak úgy tapadt a frissen hullott hóhoz. Egyszerűen nagyon jó érzés volt, feldobta a reggelemet! :) 
Amibe egy picit belerondítottak a melóban, de igyekeztem hamar becsukni a fülemet és nem figyelni a szavakra. Egyik kolléganőm szokása, hogy "rémhíreket" olvas fel nekünk minden nap. :(

Délután Apa-gazdi egyedül jött haza. A gurulós kapu még kinyílt, ám becsukni már nem tudta a motor, így Peti leemelte a fogaskerékről. Még jó, hogy megmutattam a hétvégén, hogyan kell. Na nem egy őrdöngős dolog, pár mozdulat az egész... Csak eddig mindig Én csináltam.

Itthon nem sok minden történt. Szokásos, fáradt este után nem kell majd ringatni lámpaoltás után.

Egyetlen használható képet sikerült készíteni: Ígérem, a hétvégén nagyon sok lesz! :)
Ábel bemászott Süti ágyába. Valahogyan alulról. :D

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Juhhé!!! :) Hivatalosan: Ma megkaptam az első szülinapi ajándékomat! Igaz, hogy az ünneplés még odébb van, de Bogár olyan édes, kedves és szerető férj, hogy megelőlegezte nekem egyik vágyamat.
Már gondolkodtam rajta egy ideje, ugyanis az eddig használt cipőm egy noname, alig pár ezer forintos utcai cipő, aminek már annyira kiugráltam a talpát, hogy nem igazán tartja vízszintesben a lábamat... No és akkor keresgélni kezdtem, na meg pont tegnap csöppentem egy beszélgetésbe az öltözőben, ami a cipőkről és boltokról szólt. Talán bevonzottam, hiszen már addig is keresgéltem a neten. :) 
Tehát megvolt a fajta, pár márka és még boltok is. És akkor bevillant, hogy nekünk van ám dolgozói kedvezményünk az egyik sportboltban. Szuper!!! A kép összeállt, megvolt a kiválasztott kedvenc, így nyakamba vettem a várost és ma meg is vettem az áhított cipőt! :) 

Este pedig már ki is próbálhattam. :) Igaz, hogy ma csak erősítésre mentem, ugyanis Kriszta step óráit nem szeretem... Így maradtam plusz egy órát a melóban, amivel pedig a mínuszaimat csökkentettem. Dupla haszon! :) 
A cipő pedig nagyon kényelmes, szép és jó! Ami fura, hogy magas szárú, ezt meg kell szoknom. Ám így tartja a lábamat/bokámat, ami nekem nagyon fontos!

Az erősítésen ma megint csak megbizonyosodtam izmaim hiányáról, de a tulaj szerint is nagyon ügyes és kitartó vagyok. Na meg lelkes, mondtam Én! :D De az ügyestől messze állok szerintem, inkább maradjunk a kitartónál. :)

Apa-gazdi ma is egyedül jött haza, itthon felügyelte a manó sereget, majd mikor telefonáltam, jöttek elém a buszhoz. Ám pont mikor leszálltam, jött a telefon, hogy még csak a vasúti átjáróban állnak, mert már nagyon rég óta pirosat mutat. :O Szerencsére - vagy nem - egy idő után teljesen kikapcsolt és a sorompó is felment. Valószínűleg elromlott... :( Én meg ugye mivel állatira nagyon hideg volt, bementem a benzinkútra várakozni. Még jó, hogy nem egy kopár tájon szállok le a buszról, ahol semmi nincsen...! :)

A hideg tényleg nagyon-nagyon-állatira-nagyon hideg. állítólag most éjjel lesz a leghidegebb, valahol -10 alatt... Brrr!!!