A Nagy család élete

Kedd:

Mit is írjak? Sajnos a hangulatom és a kedvem a béka ama hátsója alatt van. Hogy miért? Fura, de Magam sem tudom... :O Egészen normális nap volt a mai. Még azt is megtudtuk, hogy ha kis mértékben, de lesz valamennyi fizetés emelés. És ez már biztos, mert a Vezér írta kör e-mailben. :) 
Munka után végre dance-stepre mentem, majd az erősítésen is ott maradtam. És ott, a levezetés alatt fura dolog történt. Majdnem elsírtam Magam... :O Ez szólt: Zséda - Fogy az idő...
Úgy gondolom, tényleg nagy hatással vannak Rám a zenék, de ez valahogy... Szép és szomorú is egyben. A legfurcsább viszont a dologban, hogy nem először hallom. Majdnem mindig ez megy a levezetés alatt. Szóval biztos volt ma más is, amitől nem voltam fene nagyon boldog, de annyira lényeges sem lehetett, ha nem emlékszem rá. :) 

No de: Itthon minden rendben van. Masnika nagyon remélem, hogy egyre csak gyógyul. Energiával telve van, az már biztos! :) Iszonyatosan gyorsan tud 3 lábon futni, a műtött lábikóját még mindig csak nagyon ritkán használja.
Egyébként ma már előre zártuk Sütivel együtt az előszobába és mikor Peti hazajött, akkor is ott volt. Csak remélni tudom, hogy az egész napot ott töltötte! :)

Röviden ennyi, most más nem nagyon jut eszembe...

Hétfő:

A téma: a bónusz.  Eddig minden évben, majdnem mindig tavasszal osztogattak prémiumot, ezzel elismerve előző éves munkánkat. Természetesen mindig kapott mindenki, lévén back-office terület, nem igazán van mit differenciálni a munkánkon. Mindenki ugyanazt csinálja, ugyanannyi időben, ugyanolyan lelkesen, stb, stb... Hogy az összegekben volt-e eddig differencia? Biztosan, de ez sosem derült ki!
Na most: a nagyon okos felső vezetés kitalálta, hogy új rendszert vezet be. El kell mondani, hogy nem csak csoport vagy osztály szinten, hanem az egész vállalatra kivetítve. Tehát, azt találták ki, hogy kevesebb összeget osztanak, amit talán még értünk is, ha még mindig a "válság"ra panaszkodunk. Na de hogy csak kibökjem, a lényeg az egészben, hogy a dolgozók max. 50%-a kaphat és ezt már tessék csoport és osztály és minden szintjén érteni. Tehát a Mi kis 7 fős osztály létszámunkból, ma összesen 3 emberke kapott papírt, a többiek meg csak néztek és jobb esetben zavartan mosolyogtak.
A felső vezetés eme lépését azzal magyarázta, hogy motivációs célokat szolgál. Érdekes... Ám számomra kérdéses, hogy kit és mégis milyen módon akar pont ezzel motiválni? Azokat, akik kaptak most is és ezzel méltán gondolhatják, hogy a munkájuk jó, elismert és szükség van rá a továbbiakban? Ezért is kaptak jutalmat. Vagy esetleg azokat motiválná, akik ma csak az izzadt tenyerüket dörzsölgették és úgy hiszik, a munkájuk nem ér annyit, mint pl. szemben ülő társaiké? (Persze nehéz ügy ez, mert a felső vezetés nem lát ilyen mélységekbe, ahol Mi ülünk. Azaz nem hinném, hogy bennünk bármilyen tüske is megmaradna, mármint egymással szemben.) Szóval: Két gondolat merült fel bennem. Hogyan is reagál majd erre egy "vesztesebb" kolléga? Esetleg bejön a motiváció és 1 éven keresztül majd megpróbál kisangyal módjára, túlórát túlórára halmozva gürizni azért, hogy jövőre Ő is a "kisorsoltak" kalapjába kerüljön...? De rosszabb ( és talán butább ) esetben ezt úgy is felfoghatja, hogy sz@rik az egészre, hiszen Őt itt úgy sem ismerik el, bármit tesz is nap, mint nap! Mert hogy eddig sem a lábát lógatta, ugyanannyit dolgozott, mint "elismert" társai... Hiszem, hogy a kollégák többsége nem fog változtatni a hozzáállásán és továbbra is ugyanolyan lelkesen dolgozik tovább, ahogy eddig is minden nap. De csak kikívánkozott belőlem...
Még egy gondolat, amit le akartam írni ezzel kapcsolatban: A Mi kis főnökünk és egy szinttel magasabban lévő főnökünk, állításuk szerint mindent megpróbáltak, hogy "jobb belátásra bírja" a náluknál magasabb vezetőket. El is hiszem Nekik, mert emberileg mind 2 személyt ismerem, megbízom Bennük! Ám próbálkozásaik sikertelenek voltak! Mégis durvának tartom, Őket olyan helyzetbe hozni, mondjanak Ők 3 nevet a 7-ből, ezzel hárítva a felelősséget Rájuk, hiszen a végső döntést és neveket Ők mondták ki. Kedves kis főnökünk remegő lábbal állt ki elénk ma a döntéssel és miközben beszélt, még a könnye is őszintén kicsordult.

Szerintem lényegtelen, hogy Én melyik csoportba tartozom. Aki kíváncsi annak megsúgom: zavartan mosolyogtam. :O És hogy lássátok, mennyire "összetartó" és baráti a Mi osztályunk, a 3 kolléga ma 2 üveg borral lepte meg társait és holnapra sütit ígértek Sütni. :) Fura, nem? Bennük meg lelkiismeret furdalást keltettek??? Vagy csak kompenzálni akartak??? Vagy csak sajnáltak??? Mindenesetre jól esett! :) 

Aztán hazafelé az autóban beszélgettünk erről Petivel. Ő mutatott rá, hogy a bónusz ugye csak adható, nincsen benne semmilyen szerződésben. Ezért mit is várhatnánk...?!?
Az Én érzéseim? Áááá, azt hagyjuk... Vagy talán tükrözi a fent leírtak hangulata. Ám örülök, hogy van munkám és még mindig sokkal, de sokkal jobb helyzetben vagyok, mint nagyon sok honfitársam! :)

Na de hogy írjak valamit az itthoni dolgokról is: Ma már dolgozni mentünk, így Masnika és a többiek egyedül maradtak. Azt találtuk ki, hogy Sütit előre "zárjuk" az előszobába, míg Masnit hátul hagyjuk, mert Ő úgyis mindig hátra ugrik... Ennek ellenére, mikor este megérkeztünk, Ő már elől volt! :O Szóval nagyon is ugrándozott ma napközben. :( Egyébként a lábikóját alig teszi le. Inkább csak akkor, ha áll és így kitámaszt. Ha elindul, már inkább csak 3 lábazik...

Történt ám ma egy nagyon aranyos és pozitív dolog: A metrón ülve elbambultam, majd megakadt a szemem egy lányon. Tudtam, hogy láttam már valahol, de nem ugrott be. Aztán, mikor leszálltunk, rám köszönt! Mondta, hogy Ők vették meg anno a lakásunkat. Megörültem és beszélgetni kezdtünk. Annyira közvetlen és baráti volt azonnal, hogy még fel is töltődtem. Elmesélte, hogy nagyon jól érzik magukat, hogy felújították a lakást, hogy kifestették a lépcsőházat, hogy jó fejek a szomszédok, stb, stb... Szóval csupa jó dolog, aminek örültem. Bizony: Én is szerettem ott lakni! :)

Ezen kívül pedig élvezzük, hogy még világosban érünk haza! Ki is használtuk ma: Peti füvet nyírt az előkertben, Én pedig veteményest locsoltam...

Vasárnap:

Fárasztó vasárnap volt a mai, aminek egyáltalán nem tett jót az óra átállítás sem. Most tényleg annyira jól jött volna még az a plusz 1 óra! :)

Masnika megint Velünk aludt a hálóban. Egyrészt zavarta a tölcsér, de szerintem inkább a lábikója. Lekerült ugyanis a biztonságot adó kötés és most fáj behajlítania vagy rálépnie. Gondolom Én! Mert olyan kis bicegős, de inkább láb le nem tevős Masnikánk lett ma. Estére már egészen megszokta a helyzetet, még a lépcsőn is lement és feljött egyszer. Ennek mondjuk nem annyira örülök, de a lábikóját tényleg nem tette le. Szuper! Tudja Ő, hogy fáj az még...

Mi egész nap kint voltunk a kertben. Én természetesen kertészkedtem: epret átültettem, kis virágoskertet gazoltam, repkényt metszettem... Peti pedig a komposztos ládát véglegesítette, össze illesztette és délután Szilárd segítségével a helyére is cipelte.

Nem tagadom, hogy sajnálom a hétvége végét. Végig nézve a kerten, nagyon sok teendő lenne még. Ahogy anno "jósoltam", hirtelen indult be minden. Sok helyen kéne ásni, kapálni, gazolni! Legfőképpen az utolsót. :D Ám hogy jót is mondjak: asszem sokkal kevesebb dolgunk van, mint pl. tavaly ilyenkor. :)

Szombat:

Masni a tegnap éjjelt már a helyén töltötte és Sütivel aludt. :) Gondoltuk, így lesz ez ma is, aztán holnap reggel kötés levétel. Na de édes pici kutyánk erre most este rácáfolt. Mármint áthúzta számításainkat.Csak azt vettem észre, hogy nagyon csendben van és valamit iszonyatosan elmélyülten csinál. Mivel a kötésével eddig egyáltalán nem törődött, nem is gondoltuk, hogy baj lehet. No remélem, baj az most sincs! Kicsit elkezdte "letuszkolni" magáról a kötést és így hozzáfért a felső varrathoz. Azt nyalta a szentem, mikor "rátaláltam". :O Azonnal nekiálltunk levágni a  kötést és megkapta a tölcsérjét Masni manó. Hááát, hiszti az nem volt, ám megzavarodva annál inkább. nem érti, miért kell ez most és nyugtalan és... Azóta Vele vagyunk: Most Peti mellett alszik a kanapén, de azt hiszem, ma éjjel megint csak felügyeletre lesz szüksége. Lefekvéskor vettem észre, hogy a legfelső varratot ki is cibálta magából... :( Ugyanis megtaláltam a cérnát. :O

Megint csal előre szaladtam és rögtön az estével kezdtem. :D

A reggelünk nyugodtan indult. Elég korán keltek a manók, majd ki a kertbe, etetés... És végül visszabújtunk Apa-gazdi mellé. Aluszkáltunk még egy kicsit, majd beindult a nap. Mivel Masnika nagyon jól volt, már a lépcsőt is megtanulta használni 3 lábon, Mi csinálhattuk a dolgunkat. Mind 2 kutyó kint volt Velünk. Süti rohangált és szimatolt és ugatott és... :D Masni pedig ücsörgött vagy néha a kerítéshez rohant.

Peti nekiállt a komposztos láda összeszerelésének. A hátulja már meg is van, és az eleje csak azért nem, mert ma készült el egy újabb változat, amit megint csak festeni kellett. Majd a képeknél konkrétabb lesz, de a lényeg, hogy az elején most majd sűrűbben lesznek a lécek.
Én a veteményest vettem kezelésbe. Elültettem a répákat, majd megcsináltam az ágyást a leendő paradicsomnak, paprikának és padlizsánnak. Aztán még a sziklakertbe ültette ici-pici, mini díszcsalán magokat. Tényleg iszonyat picik voltak a magok. Nagyon kíváncsi vagyok, ki fognak-e kelni... :O

Majd főztem, délután bevásároltam, átugrottam Szüleimhez, majd Peti támogattam a teraszon ülve, majd... asszem már semmi. :D

Péntek:

Ó, hát Masnika már egészen jól van! :) Olyan hihetetlenül kavar 3 lábon, hogy néha csak lesünk, mert úgy kell utána kapni. :D Azért igyekszünk karban tartani, mert ennyire azért jól nevelt. Azaz, ha visszahívjuk, akkor visszajön.
Ám ma volt ettől a "visszajövéstől" izgalmasabb is. :( Na de kezdjük az elején:

Az éjszaka már nyugisabban telt, mint a tegnapi, de ez sem volt fenékig tejfel. Masnika még sokat mocorgott, ki is jött a szobából inni... Majd megint helyezkedett, nyöszörgött és végül elaludt. Aztán kora hajnalban (kb. 5-kor) megint leugrott az ágyról és a terasz ajtó elé "költözött". Persze, hogy ki akart menni. :) Ekkor már jött Süti is, elvégezte dolgát, majd visszamentünk a hálóba. Masni nem csinált semmit, csak a fűben ücsörgött és remegett. :O
Tovább aludtunk hát, kb. 7-ig, amikor már mindenki ébren volt a házban. Ekkor Masni megint nagyon ki akart menni és csak ücsörgött az ajtó előtt. Ekkor esett le, hogy a reggelit várja. Utólag gondoltam csak, hogy talán nem csak éhes volt. Mindig a reggelijével kapja meg a fájdalomcsillapítót is. Létezik, hogy összekötötte a dolgot és legalábbis azt tudja, hogy kaja után elmúlnak a fájdalmai? (Persze ezt nem csak az elmúlt 2 napban tanulhatta: A csillapítót már 2 hete kapja!)
Egyébként a bélmozgásos aggodalmam is megszűnt. Ma mindent láttam! :)

Délelőtt eleget tettünk egy nagyon kedves invitálásnak: "átugrottunk" Evelinhez. :) Igazándiból már kb. 1,5 éve készültünk és most végre összejött! :) Végre találkozhattunk személyesen is: beszélgettünk, kertet és házat csodáltunk, muffint ettünk és megint csak beszélgettünk. Ja, meg elhoztunk szinte az egész sziklakertet! :D Egy egész szatyornyit kaptunk, amit itthon be is ültettünk. Hááát, igencsak ideiglenes ez így még, de jobb mint az eddig sivár semmi. Plusz, majd ha végleges lesz a sziklakertünk, ezek a növények már szép erősek lesznek!! :) Köszönjük! Nagyon!!! 

Egészen sokáig maradtunk. Annyira, hogy még a pici lányért is együtt mentünk az oviba. Megcsodálhattam hát az ovit is, ami tényleg csuda jó hely. Szép, barátságos, otthonos, tényleg tetszett!!! :)

Na de a manókról nem is beszéltem: Merthogy Süti és Masni is elkísért Minket a vendégségbe. Aggódtam Masnikáért, mert pihennie kéne, de az sem jó, ha elhagyja magát. Ám a kötést nagyon jól tűri, így a térde nem tud elmozdulni. Szóval, mivel Eviéknek van egy degujuk, Masnika azonnal kiszúrta és egész ott létünk alatt vigyázott Rá. Azaz el nem mozdult a ketrec mellől. :O Néha felágaskodott, aminek már végképp nem örültem. Aztán Evi kitalálta, hogy a kanapé mellé hozza a ketrecet, így Masninak sem kell majd ágaskodnia. Mindent a vendégért. :D
Süti mindent megszaglászott. Asszem még az egyik szőnyeget is megtisztelte, amiért itt is sűrű elnézéseket kérünk!!! Ezen kívül pedig Grafit cicával szemezett. Hihetetlen, hogy az a cicuka mennyire kedves. Egyáltalán nem ijedt meg a kutyuktól, csak ült tovább, a levegőbe szimatolt és nyugodt maradt. Édes pofa! :) 

Kicsit talán tovább maradtunk, mint terveztük, de sebaj! Első találkozás volt, de nem utolsó! Pár hét múlva szeretnénk viszonozni a sziklakerti növénykéket és Én készítek pakkot kerti növényekből. :)

Miután hazaértünk, még gyorsan neki is álltunk kialakítani az ideiglenes sziklakerti sarkot. Szegényke tényleg csak ideiglenes, mert nagyon sok kő/szikla kéne bele. Na meg föld, hogy magasabb legyen... De így is szuper!!! :)
Peti még az áfonyák köré hordott tőzeget, ha jól láttam, plusz ásott egy kis részt a sziklakert egy másik részén. Aztán már csak a pihenésre vágytunk!

Csütörtök:

Ma egész nap lábadoztunk. Illetve már egész éjjel is, bár akkor még inkább a nyöszörgés volt a mérvadó. Olyan érdekes, hogy éjfélig szinte mindenki aludt nyugiban. Aztán Masnika már egyre többet mocorgott. Egyszerűen sehogy nem volt Neki kényelmes. El-elaludt kb. 20 percekre, majd megint sóhajtozott és nyöszörgött és helyezkedett és végül csak elaludt. Közöttünk feküdt a legjobban, de ha simogattam, csak tovább nyöszörgött. Ő mindig úgy helyezkedett, hogy a feje valamelyik testrészemen volt. Én meg csak rátettem a kezem a hátára és úgy próbáltam nyugtatni. Hatott! Remélem, sikerült valamelyest pihennie.
Nekem ugye ettől nem annyira sikerült az alvás, de sebaj! Azért vagyunk szabin, hogy Neki jó legyen. :) Reggel fél 6-kor jelzett Süti, hogy bizony ébren van és kimenne a dolgát végezni. Fogtam hát Masnit is és kimentünk. Meg is reggeliztek a tündérek, majd együtt bújtunk vissza az ágyba Apa-gazdihoz. Ő persze felébredt Sütire és Masnira, vagyis asszem Ők ébresztették. :D Majd megpróbáltam Én is aludni, hiszen már Apa-gazdi is tudott figyelni Masnira.

A délelőtt még hasonlóképpen telt, de aztán már egyre többet mentünk ki a kertbe. Masni itt eleinte csak ücsörgött a fűben, néha 3 lábon bukdácsolt. Kicsit aggódtam, hogy semmilyen végterméket nem láttam, de még pisit sem. Konzultáltam Anna-dokinénivel, aki azt mondta semmi vész. Mivel műtét előtt koplalt Masnika, aztán meg kevesebbet eszik, jóval kevesebbet mozog, ezért az anyagcseréje is lelassult. Tehát ráér még a produktummal, viszont pisilnie ma már kéne. Mondjuk a kedve egész jó volt, még futni is megpróbált... :O Ezért gondoltuk, hogy inkább a kötés zavarja, mint a fájdalom. És nem tudja felvenni a pózt, hogy elvégezze, amit kell. Na jó, hogy így végig ragoztam, de a lényeg, hogy délután minden sikerült. Valszeg a kis-dolog is megvolt már reggel is egy ücsörgés alkalmával. De ezt csak Én gondolom... :) 

Szóval lábadozunk és gyógyulunk!

Cicukról megint nincsen sok hírem, de addig jó, nemigaz? :) Élik csuda kis életüket, amit ma egy szellőztetéssel próbáltunk meg izgalmasabbá tenni. :D

Mi pedig Petivel ma összeírtuk, hogy holnap már mi mindent akarunk a kertben tenni-venni. Én ma már elkezdtem egy kicsit metszeni, de a teendőink nagyja még hátravan.
Holnap már menetelni is akarok Sütivel reggel, de kivárom, milyen lesz az éjszaka. Úgy döntöttünk, hogy Masnika még ma is velünk alszik, mert elég sokat nyalja magát, helyezkedik és néha még remeg is. De holnaptól már szeretném, ha Sütivel aludna.
Süti egyébként tegnap nagyon okosan megértette, hogy egyedül alszik és durmolt is reggelig! :)

Szerda:

Ma volt Masnika patella-ficam műtétje. Már tegnap éjjel úgy feküdtek le a kutyik, hogy nem kaptak vizet a tálkájukba. Kicsit furcsállták asszem, keresték, de azért hamar aludni tértek a kincsek. Reggel aztán jött a második döbbenet, amikor már enni sem kaptak. Persze, mert Masninak koplalnia kellett a műtét előtt. Sütinek ugyan nem, de szolidaritásból, avagy hogyan oldjam meg, hogy Sütinek adok, Masnika meg csak nézi??? Szóval a reggeli elmaradt. A cicuk kaptak, de Ők is csak 2x (mikor a kutyik a kertben voltak és nem látták), a 3 helyett. A csodálkozás Náluk sem hiányzott, de este mindent bepótoltunk. :) 

Aztán nekiindultunk. Szegény Sütemény megint meglepetten és csalódottan nézett, hogy Ő miért nem jöhet autózni, de... Hamar beletörődött. Mi meg autóztunk. 9-re kellett az egyetemre érnünk. Masni manó a váróban még bátran viselkedett. Mindenkit szagolgatott, nézelődött... Aztán a vizsgálóban már fülét-farkát behúzva kucorodott Mögém. :) Hamar el is vitték... Nekünk meg kiadták, hogy délután 4-re jöhetünk Érte! 

Az egész nap aggodalmasan telt, de igyekeztünk sok-sok teendőt mára időzíteni: egyrészt mert ideje volt, másrészt mert "elütöttük" az időt és nem csak Masnikán morfondíroztunk.

Vettünk Petinek egy nagyon akciós inget, majd lecseréltettük a kocsi gumikat nyárira. Sajnos a levett télieket már haza sem hoztuk, ugyanis ez volt az utsó szezonjuk. Eléggé elkoptak a 7 év alatt. Aztán autómosóba mentünk: Itt is volt egy pindurka galiba, ugyanis Én szépen beálltam a mosóba, majd Peti bedugta a kártyát és már nyomtuk is a zöld gombot. Aztán néztük csak, hogy az antenna kihúzva maradt. Nosza, megnyomtam a vészleállítót! A gép azonnal megállt, villogott a kijelző, hogy hívjuk a személyzetet. Kicsit aggódtam, hogy most majd leszúrnak Minket, de csak mosolyogva segítettek Rajtunk. Szerintem nem Mi voltunk az elsők eme "problémával"...
Aztán ebédelni mentünk, majd bevásárolni. Utána könyvesboltba (szigorúan) csak nézelődni. :D Levezetésnek pedig Petinek új szemüveget csináltatni, ugyanis a régi eltörött és most a tartalékban jár... Az első bolt: Hááát, asszem nem csak Én dobtam hátast az áraktól. És akkor még csak a kereteket néztük, sehol nem volt szó a lencséről. Nos, kimentettük Magunkat, hogy majd visszajövünk meg körülnézünk vagy valami... És inkább bementünk a városba egy Ofotért-be. Na ott volt aztán választék rendesen, kedvesek és segítőkészek voltak az eladók és még az árak is a földön maradtak. Na így sem lesz levés, de sötétedős lencsével, szemvizsgálattal együtt került annyiba, mint az első helyen csak a keret. Hehe... :)

Mikor az Ofotértben végeztünk, már nem volt több dolgunk, meg már mind ketten csak Masnikára vágytunk. Igaz, még csak délután 2 óra volt, hazajönni már nem lett volna értelme, bementünk hát az Állatkórházba és vártunk. És vártunk és vártunk... Egészen 4 utánig. Egyszer, kb. 3-kor kijött egy fiú, aki elmondta, hogy Masnika már túl van a műtéten, minden rendben volt és most éledezik... Nekünk még várni kell a doktor úrra, aki még mindig csak műt. :O Hát vártunk! 
És egyszer csak nyílt az ajtó és egy asszisztensnő kezében Masnika kucorgott. Jobb hátsó lábán egy hatalmas kötéssel. :O Először azt hittem, hogy gipsz, mert olyan zöld és szoros meg minden. De a doki azt mondta, nincs értelme egy ilyen picike lábat gipszelni. Ez a kötés is csak pár napig kell, hogy rajta legyen. Persze ha hagyja: Ha ledolgozza Magáról, az sem tragédia...
Masnika nagyon örült Nekünk. Nyalogatott és lihegett. :) A doki pedig mesélt: Azt mondta, hogy az árok egyik széle a térdén már eléggé le volt kopva a sok ki-be ugrálástól. Ezért kimélyítették az árkot, a patellát meg arrébb helyezték, alul arrébb tűzték vagy mi... Most pedig a pihenés időszaka jön. A kötést Mi levehetjük majd, de akkor is kell védeni a varratokat. Talán akkor majd tölcsért kap, de ettől már előre "félek". :( A varratokat pedig 10 nap múlva veszik ki, de az is jó, ha Anna-néni veszi ki, nem kell az egyetemre mennünk. Szuper!

Mikor hazajöttünk, Masnika csak ücsörgött, néha három lábon ugrálgatott, aztán beköltöztettük a hálószobába. Felváltva "őriztük", míg Ő pihengélt. Kb. olyan 7 órától már egyre többet nyöszörgött, asszem sehogy nem volt neki kényelmes... De mostanra mintha megint megnyugodott volna. Reggel kaphat megint fájdalomcsillapítót: jó lenne, ha az éjszaka eseménytelenül telne... Megpróbáltam a kertbe is kivinni, hogy a dolgát végezze, de csak állt a fűben és nézett rám, hogy miért "ráncigáltam" ki a puha ágyból. :O Szegénykém... Ám a vacsoráját csuda gyorsan behalámolta a teraszon! :)

Most éppen pedig az van, hogy Süti ügyesen elment a helyére, meg is kapta a jutifalit, ami után aludni szoktak. Ám mivel Masnika a hálóban van Apa-gazdival, ezért Süti nyöszörög... De igyekszem nyugodt lenni és csöndben maradni. Akkor Süti is lenyugszik és alszik majd rendesen. 2 kutyával már bajosan férnénk el az ágyon. :O Csak azt remélem, hogy Süti nem veszi ezt büntetésnek, amiért egyedül kell aludnia! 

Hát ennyi a mai napról. Asszem a következők sem lesznek unalmasak!

Kedd: 

A munkahelyemen kötelező az éves kivizsgálás, ami nem egy nagy cucc: EKG, vérnyomás, hát kopogtatás, has nyomkodás, majd szemészet. Ennek ellenére valahogy 5 éve nem jutottam el ide... (Pszt! évente lenne kötelező...)
És persze, hogy minden rendben van! Még a szemem is csuda jó, aminek azért örülök nagyon, mert ugye gyerekkoromban bizony rajtam volt ama szemüveg. Egyszer a jobb, máskor meg a bal szememet ragasztották le: fúúúj, de utáltam! :( Aztán még általános isis koromban Anyuval elmentünk egy természetgyógyászhoz, aki azt ígérte, 1 éven belül meggyógyítja a szememet, ám ezért most azonnal vegyem le és soha többé ne rakjam fel a hemüt! :O Anno ezt nagyon furcsálltam, hiszen kancsal is voltam. És csodák-csodája, eltelt egy hónap, amikorra már tudtam irányítani a beszaladt szememet, hogy szépen nézzek. Igaz, akkor még homályos volt a világ, de megérte! :) Eltelt még egy hónap és már a homály is kitisztult. Majd persze letelt az egy év, elmúltak a kezelések és látszólag minden rendbe jött. Ugyan, ha fáradt voltam, nem tudtam már irányítani a szememet, de csakis akkor nem. :)
És jöttek a vizsgálatok, mind a suliban, mind a melóban... Eleinte még szóltak, hogy rossz a szemem, de ahogy múltak az évek, egyre kisebb dioptriát írtak fel. Én persze rendre csak a kukába dobtam a papírokat. :) Persze a természetgyógyász 1 évet ígért, de asszem összesen 10 évnek kellett eltelnie, mire egy szemész azt mondta, hogy bizony nem kell nekem szemüveg, minden rendben van! 

Ezt most csak azért írtam le, mert a mai vizsgálat is hasonlóképpen zajlott. Minden rendben van, még olvasó szemüvegre sincsen szükségem! :) Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek így menne, de Nekem sikerült! Hiába riogattak az "okos" orvosok, hogy majd meg fogok vakulni (Nem hülyéskedek: egyszer az iskolaorvos ezt mondta! :O), meg majd meglesz ennek a böjtje, Ma megvilágosodtam egy kicsit. Azt mondta a nagyon kedves doktornő, hogy egy gyereknek a szeme kb. 6 éves koráig tud megtanulni látni. Utána már nem nagyon változik, max. csak romlik, mert ellustul a szemüveg alatt. :( Hát evvan...

Ezen kívül nem sok minden történt ma. Megint meneteltünk reggel (Már meg is néztem, 2,5km a távunk reggelente!), aztán meló és délután kedvenc dance-step aerobic órám, utána 1 óra erősítéssel fűszerezve. :) 

Itthon minden rendben van. Egyre jobban aggódom a holnap miatt, mikor is Masnikára nagy nap vár. Tudom, hogy minden rendben lesz, na de.. azért mégis csak! Szabin is leszünk mind a ketten a hét további részében, hogy a kicsi kuttyot pátyolgassuk. :)

Hétfő:

Ma konzultáltam Anna dokinénivel pár a kutyákat érintő dologról. Egyrészt meg akartam tudni, kedvenc dokinéninknek mi a véleménye az újdonsült Babesia elleni oltásnak. Most, hogy sokat járunk túrázni a kutyikkal, véleményem szerint nem elég csak a csepp a kullancsok elleni védekezésben. A betegségektől is óvnunk kell a manókat. A lyme-kór elleni vakcináról már hallottam, de ez a másik még új dolog. Annyiban maradtunk, hogy mindenképpen meg fogják kapni a kutyuk, csak még nincsen náluk egy adag sem. A szállító áprilisra ígérte, szal már nem sokat kell várnunk.
Aztán meg beszélgettünk még Masnikáról, a lábikójáról és a vészesen közeledő műtétjéről. Na meg az ezzel kapcsolatban, bennem felmerülő kérdésről, hogy beadhatom-e Neki így műtét előtt a féreghajtó tablettát. Meg lettem nyugtatva, hogy nem lesz tőle semmi baja, még nem is kellemetlen, csak jó lehet, így ma este mind két manó megkapta. Nem ízlett Nekik, így maradt a torkon "lenyomás".

Ezen kívül még ma is a hétvégi Terrier túra hatása alatt voltunk és egyre több vélemény, javaslat és észrevétel érkezett, amit hasznosíthatunk a jövőben. Lesznek szabályok, amitől remélhetően sokkal jobban fogja magát érezni mindenki ezeken a túrákon. :)

Vasárnap:

Én nem is tudom, voltak-e mára konkrét terveink... Illetve tudom, hogy voltak, csak a vendégség és az esti iddogálás miatt úgy gondolhattuk, nem sok minden lesz meg belőle. Aztán mégis! :)

Délelőtt ugyan igyekeztünk pihengélni, de aztán valahogy csak beindult a nap. Peti festegetett a napon, Én bent rendezkedtem, míg Szilárd regenerálódott. :) Utána pedig tüzeskedni támadt kedvük a fiúknak. Ha már így alakult, gyorsan kiolvasztottam pár grillkolbászkát, hogy azt is süssük meg ebédre. Jó ötlet volt, alig maradt valami estére. :) Szóval ez volt az idei első - igazi spontán - sütögetés Nálunk.

Mikor Szilárd délután elment, Mi nekiálltunk a terveinknek. Olyannyira jól haladtunk, hogy mindennel végeztünk. Na nem is volt olyan eget rengetően sok: Én eldugdostam 2 csomag dughagymát. Csak most néztem, hogy nem is ugyanazon fajtából vettünk. :O Viszont ahogy kibontottam a második zacskóval, tűnt fel, hogy az más alakú hagyma, mint az első. És akkor már elolvastam a papírját, sőt meg is néztem az elejét a csomagolásnak. Hasonlít, tényleg! :D Mindenesetre szuper finom lesz: Az egyik zacsi közepesen erős, a másik meg nagyon!
Peti közben a szőlővel csinált valamit. Asszem a tavalyi kis madzagokat szedte le róla, utána pedig nekiállt permetezni. Tavaszi lemosó permet (?), ha jól tudom. Levezetésnek pedig befejezte a festegetést. Azt mondta, ezzel készen is van, már csak a komposztos láda összeállítása van hátra.

Szombat:

Ma végre sor került az I. Jack és Parson Russell túrára. Így elsőnek Én tényleg egy tesztnek tekintettem az egészet... De a túrával kapcsolatos élményeimet/véleményemet majd a másik blogba írom. Elöljáróban annyit, hogy bár az Én érzéseim vegyesek, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Végül 21 kutyussal vágtunk neki az erdőnek. A csapat szét-szét szakadt a különböző tempó miatt, aztán a csúcson találkoztunk. Majd kicsit lepihentünk, szemléltük a szép kilátást, majd megint csak kisebb csapatokban indultunk visszafelé.

A Mi kutyáink nagyon jól érezték magukat, mint minden túrán, azt hiszem. :) Futkároztak, szaglásztak, ismerkedtek, ugattak és morogtak... Megint csak nagyon figyeltek ránk, azonnal visszajöttek, végig csak körülöttünk lebzseltek. Olyan büszke vagyok rájuk! :)

Az idő csodaszép volt! Sütött a nap ezerrel, felfelé már sokan csak egy szál pólóban haladtunk. :) A táv? Soknak nem volt mondható, viszont a végére egészen meredek lett. Vöröslött is a fejem rendesen. :D Most kissé elfáradtak a térdeim, de megint csak érzem, hogy élek és mozogni jó! Holnap reggel ugyan nem hinném, hogy menetelünk majd, de a jövő heti Beagle túrát becéloztam magunknak. :) 

Délután még itthon is szorgoskodtunk. Peti "szokás szerint" festett, Én porszívóztam, főztem, mostam, teregettem. Aztán vendégünk jött: Szilárd. Itt is alszik, így most is ülnek a nappaliban a kanapén, borozgatnak és "megváltják a világot"! :)

Péntek:

Ma is meneteléssel indítottunk. Még mindig nagyon jó ez a fajta reggeli mozgás! mondjuk iszonyatos fejfájással ébredtem... Gondoltam, majd a friss levegő kiűzi belőlem a fájdalmat. Hááát, tompította, annyi szent, de elmulasztani csak a Peti által kikészített bogyó tudta. :)
Na de a kutyik megint csak ügyesek voltak. Süti is alakul, de asszem sok idő lesz még, mire totálisan hozzám csiszolódik. Ha egyáltalán megtörténik ez valaha... (?) Már próbál lassan menni, de az orra állandóan a földön, így könnyen belelendül és elkezdene sietni. Szerintem neki uncsi, hogy csak úgy megyünk... Vagy nem is tudom...

Na de a mai napom - persze a munkán kívül - szinte teljes egészében a szervezkedéssel telt. Most éppen úgy néz ki, hogy holnap 24 kutya vág neki a hegyeknek, aztán majd reggel kiderül az igazság. Mindenesetre Én már nagyon várom!!! Szerintem Süti és Masni is, mivel most is itt ugrabugrálnak körülöttünk. Jó lesz holnap levezetni kicsit a feszültséget. :) 

Bocsi, de Én is annyira be vagyok zsongva, hogy más nem is jut eszembe. :D

Egyetlen mai képünkön: Zeusz, a nagyon komoly!

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Ma reggel végre megint meneteltünk. Ez volt a harmadik alkalom, de már észrevehető a változás Sütinél. Az eleje persze elég döcögősen indul, ám aztán "lenyugszik" és megérti, hogy most láb mellett kéne jönnie. Még most is sokat kell visszarántanom a drágát, de egyre jobban figyel rám. Szerintem... :) Masnikáról csak azért nem írok ilyet, mert Ő a kezdetektől fogva tündér módon követ. Jön a lábam mellett és ha nagy ritkán előre próbál menni, elég csak szólnom és már zárkózik is fel. :) 

Egyébként ez a reggeli kis mozgás Nekem is szuper jó! Kicsit még le is izzadok, de a lényeg, hogy a mozgás nagyon jó!!! :) Konkrétan lenyugszom tőle, boldog leszek és vidám! Nem mintha idegesen ébrednék, csak a nyugodtság és vidámság megmarad ám egészen sokáig. Mondjuk kb. délig... Addigra eltunyulok az egész napos monitor bámulástól. :( 

Aztán persze megint felpörgök, mikor tornázni megyek délután. Asszem a kondim tényleg egyre jobb. Az izmaimról még nem tudnék ennyire pozitívan nyilatkozni, de azok is alakulnak ám. Csak baromi lassan...

A mai nap szuper "eseménye" még Nekem, hogy összeszámoltuk a szombati túra résztvevő kutyusait és eddig 20 manó mondta tutira, hogy jön. Azaz a gazdik mondták, de... Értitek. :) Örülök és egyben kicsit aggódósan, de nagyon kíváncsian várom a szombatot. Érdekes lesz ennyi Jack Russell-t egyben látni. Remélem, mindenki jól viselkedik majd! :)

Képekre ma nem nagyon volt idő, de csak "előkotortunk" kettőt:
Cicapuszi:
 

Masnika: "Ezt a nagy kötelet is eldobod Nekem, Apa?" :)

 
Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

Tündéri állatka manóink még mindig rajonganak a májkrémért. Vagy kenőmájasért... Mi a különbség? Van egyáltalán különbség??? :O
A lényeg, hogy a hétvégén megint bevásároltam nekik és ma tartottunk egy kis "falatka" partyt. Mindenki körbevett a konyhában. Még Ábel is, bár Ő aztán inkább a tejcsit választotta. Hogy miért nem szereti Ő is a májkrémet? Rejtély...

Ezen kívül nem is tudom.. Sok minden nem történt. Sok volt a munka, de végül mégis időben jöttünk haza.

Már körvonalazódni látszik a szombati túránk. Sok-sok kutya - és persze gazdi - jelentkezett és jelezte szándékát, hogy Velünk túrázzon! :) Igaz, ma valaki le is mondta, de... Már elvesztettem a fonalat "létszám "ügyben". :O Szerintem nagyon jó időnk lesz: Már annyira várom!!! :) 

Kedd:

Ma elmaradtak a "sportjaim". Reggel az időjárás szólt közbe... Már mikor kora hajnalban kimentem a mosdóba, láttam valami fehérséget odakint. De gondoltam, még nagyon alszom... Visza is feküdtem. Aztán ébredéskor láttam megint, hogy bizony esett a hó. Egészen komoly, kb. 2-3 centis hó hullott az éjjel. Ezért most a reggeli menetelést kihagytuk. Kedvem sem volt hozzá, hogy a hóban, latyakban csúszkáljunk... :(

Aztán munkába mentünk, majd a délutáni tornám is elmaradt. Peti ment a haverjaival iddogálni. Kedves volt, mert le akarta mondani az Én tornám miatt. De mondtam neki, hogy 1 alkalom nem a világ vége. A múltkor pont ugyanígy, miattam nem ment sörözni. Most rajta volt tehát a sor. Én pedig hazajöttem a manókhoz. Elláttam mindenkit, majd összebújtunk egy kicsit. Annyira, de annyira szeretem ezt a 6 tücsök manót itthon! :) 

Most még mindig várom Apa-gazdi hívását, hogy indulhatok érte...

Hétfő:

Kezdődnek a mozgalmas hétvégék, kezdődnek a kerti munkálatok. :) Már nagyon vártam! Mondjuk a mai nap, pont nem volt az igazi, mert jeges szél tombolt, Peti mégis nekiállt, mert nem halogathatja tovább - azt mondta.
Megmetszette a szőlőt, a gyümölcsfákat, a mogyorót és a Leyland ciprusokat. Majd nekiállt komposztot hordani, elteríteni és beforgatni. Konkrétan tehát felásta az egész veteményest. Nagyon szép, rendezett most így az udvar. (Amúgy is az volt, de...) :)

Én inkább csak bent ténykedtem. Takarítottam, mostam, vasaltam... Csupa lányos, háziasszonyos teendő. Ám arra szakítottam időt, hogy páromat fotózzam a kertben. :)
Aztán még furmináltam is, ami után jöhetett az alutasakos kajcsi a cica manóknak. Sütiék ma almát kaptak Apa-gazditól. 

Egyébként ma reggel is voltunk "menetelni". Szinte ugyanaz játszódott le, mint tegnap: Masnika nehezen nyugszik le még a nyakörv felvételnél, de utána már irtó ügyes. Süti viszont az út 2/3-ig kezelhetetlen. Húz, szimatolni akar és előre rohanni. Most érzem is a bal lapockámat. :D (Süti jön bal oldalt, Masni a jobbomon. ) Utána viszont mintha kicserélnék: vagy lenyugszik, vagy belefárad, vagy megérti... Nem tudom. Mindenesetre onnantól kezdve tényleg rám figyel. Még ha ugatnak is a kerítésen belüli kutyák, Ő csak jön mellettem és rám tekintget a szeme sarkából. Asszem jó úton haladunk. :)
A másik "érdekesség", hogy Masnika fél a csatornafedelektől. Igyekszik hatalmas ívben kerülni még akkor is, ha az a csatorna fedél teljesen teli/fed. Mert a lukasakat megértem...

Amúgy több kocogóval is találkoztunk ma reggel. Haj, mikor jutok el Én majd arra a szintre, hogy a menetelést leváltsam kocogásra. (?) :D

Sok-sok munkánk után, gyorsan ebédeltünk, majd meglátogattuk Szüleimet. Kicsit beszélgettünk, majd jöttünk haza, ugyanis Peti megint festett a garázsban. :O
Kutyikat is átvittük. Itthon már csak úgy eldőlve feküdtek a fotelban, gondoltam, elfáradtak, lenyugodtak. Ezzel ellentétben Szüleimnél fel-alá mászkáltak a lépcsőn, ki-be a házba, keresték a macskákat, majd ugatták őket az ablakon keresztül. Szédületes, mennyi energia van bennük! :O Most persze megint csak csöndben durmolnak Apa-gazdival az ágyon. :) 

Vasárnap:

Mától menetelünk a kutyákkal reggel. Illetve egyelőre Én, de ez nem is baj. Talán könnyebben irányítom Őket egyedül. Azaz Nekik is könnyebb talán csak Rám figyelni... Gondolom Én. :)
Szóval azért menetelés, mert a lényege az egésznek, hogy jönnek a lábam mellett rövid pórázon és egyenletes tempóban körbe járjuk a lakóparkot. Nem állunk meg, nem szimatolunk, nem rángatjuk a pórázt, ilyesmi... Na ahogy azt Én szeretném! :D
Masnival nem is volt semmi "gond", szépen, okosan mellettem jött végig. Süti már nehezebb esetnek bizonyult, ugyanis szaglászni akart, rángatott, húzott, stb... Az út első felében! Mert utána átváltott egy könnyedebb tempóra és a fejét már inkább felém szegezte felfelé, mint le az útra... Érdekes változás, ám persze nem tökéletes, ugyanis hamar kizökken. Na de mit is várjak első alkalomra? :) Szóval menetelünk, fáradunk egy picit, aztán a végén rohangálunk a kertben, majd jöhet a reggeli!

Azt elfelejtettem írni, hogy a mostani (És remélem végleges) nevelési módszerem alapja a nyugalom. Kivárom, míg megnyugszanak és csak akkor cselekszem. Merthogy már nagyon jól tudnak mindent, csak nem voltak eddig koordinálva. Ami teljes mértékben a Mi hibánk...
Szóval mikor kimentem a kertbe és előhúztam a nyakörveket, mind a ketten őrületes ugrándozásba kezdtek. Én meg csak álltam ott és mondtam, nekik, hogy ül. Le is ültek, csak mikor kezdtem lehajolni, Ők megint ugrándozni kezdtek. Ezt játszottuk kb. 5 percig, míg megnyugodtak. Ám érdekes megemlíteni a 2 kutya "reakcióját". Mikor a lehajolásomból ismételt felállás lett, Masnika tovább ugrált, majd idővel egyre jobban lenyugodott. Süti azonban (számomra) érdekes módon reagált: Mikor látta, még nem kapja meg a nyakörvet, ment még egy kört a kertben és szimatolt, majd visszajött és megint leült. Gondolom Ő így vezeti le a feszültséget. (?)
Mindenesetre elsőre nagyon jól sikerült a menetelés, még Én is kiizzadtam. :D

Délelőtt aztán tettünk-vettünk. Peti megint csak festegetett, Mi pihentünk a kutyikkal a hálóban, majd kerteztünk, kakit szedtünk, fényképeztünk, figyeltük, ahogy ébredezik a növényzet.

Ebédre és délutánra Bátyámékhoz mentünk. Mi vittük a piát, Ők adták a kaját. Azaz együtt készítettük el, vagdostuk össze a hozzávalókat. Közben pedig iddogáltunk, utána meg filmet néztünk. Jó nap volt! :) A kaja pedig isteni finom!!! 

Szombat:

Ma Szarvasra utaztunk Peti családjához. Jöttek Peti húgáék is, ami nagy öröm mindenkinek, hiszen ilyenkor majdnem együtt a család. Lehet játszani Grétával, babázni Áronnal és nem utolsó sorban Peti Mamájának főztjét ebédelni. Ma is 3 fogás volt (plusz süti), mint szinte mindig. Sőt, még haza is hoztunk egy kisebb pakkot. :)
Na meg a kolbászkákat is fuvaroztuk. Ugyanis a múltkor készített asszem 25kg kevésnek bizonyult. Persze ezen mennyiségnek csak a fele ment a füstre,  többi a mélyhűtőben várja, hogy megsüssük. Nos, a lényeg, hogy ama kolbászkák a padláson lógicálnak... És Peti mostanában tényleg csak a kolbászt eszi szendvicsnek. Finom is, persze!!! Én csak azt vettem észre, hogy már megint a padlásra megy, majd lassan már megint... :) És akkor jött az ötlet, hogy ha ilyen tempóban fogy a finomság, akkor kéne még csinálni. Mivel azonban nem találtunk olyan hétvégét, amikor közösen tudtunk volna dolgozni, ezt a mostani 10kg-t Pisti és Bence dolgozta össze nekünk. Hálás köszönet érte!!! :)

Ma nincs olyan sok kép, mert történt egy pici malőr. Reggel bepakoltam, amit vinni akartam. Köztük a fényképezőgépet is. Aztán mikor Szarvason akartam előkapni, sehol nem találtam. x is kipakoltam a táskám nagy részét, de semmi... Furcsálltam, mert határozottan emlékeztem, hogy eltettem reggel... :O Na mindegy, ez van, biztos otthon hagytam... 
Este azonban itthon sem volt sehol. :( Megint keresni kezdtem és megtaláltam. Persze, hogy a táskámban volt, a kis lapos iratos fakkban. Bosszantó, de hogy hogyan csúszott oda??? Olyan kis vékonyka... Nem is gondoltam, hogy ott lehet. :O

Péntek:

Nagyon jó, hogy már péntek van, vége a munkás hétnek. Vicces, hogy ezt írom, mikor 2 napot szabin voltam, nem is dolgoztam... De attól még lehet jó érzés, hogy most már a pihenés jön.

Egyébként ma nem történt semmi különös. Munka, majd haza, aztán Én átmentem Szüleimhez dumcsizni... Peti nem jött, mert már a haza úton szét akart robbanni a feje. Itthon meg nem akart mást, csak csöndet és sötétséget... Na meg a fájdalomcsillapító bogyót. :) Asszem hatott, mert bár még most is sajog kicsit a feje, de sokkal tompábban.

Hát így készülünk most aludni...

Csütörtök:

Nem is tudom, írtam-e, de Masni térd problémája romlott. Olyan szinten nem használja a jobb hátsó lábát, hogy mikor fut, már le sem teszi... Ez pedig nem jó! Tavaly augusztusban már voltunk ezzel a problémával az egyetemen és ott a röntgen is kimutatta, hogy kicsit O lába van a picurnak, ami azért rossz, mert a patella/térdkalács néha kiugrik a helyéről. Mostanra szegénykémnek annyira megnyúlt az egyik szalagja, hogy ez a kiugrálás rendszeres lett. Egy sima "térd rántással" vissza ugrik a helyére, de ezzel koptatja a csontot, a patellát és nem utolsó sorban fájdalmas!!! :( Az egészet nem akarom leírni, sőt nem is tudnám olyan jól és részletesen, mint ahogy egy neten talált doksiban olvasható. Íme: patella/térdkalács ficam
A lényeg, hogy Masni most fájdalom csillapítót szed és 24-én műtéti úton korrigálják neki a lábikóját. Aggódom, de örülök is, hogy utána könnyebb lesz neki. Ismerős a probléma, sőt még a fájdalom is... :( 

A mai napon Masni volt a lényeg. Megint szabin voltam és Őt vittem az egyetemre. Hősiesen, ügyesen viselkedett. Igyekeztem nyugalmat sugározni, amitől Ő is nyugodt volt, bár a rendelőben az asztalon azért megszeppent. :) Doki bácsi megvizsgálta, és mondta, hogy teljesen telt a térde, gyulladásban van. Megbeszéltünk mindent, próbáltam mindenre rákérdezni, már ami eszembe jutott... Aztán hazajöttünk.

Itthon pedig hatalmas pihenésbe fogtunk! :)

Kint tombolt a hóesés, hogy a fene egye meg. Ám mivel plusz fokok vannak, ezért azonnal olvad. Amitől persze latyak van mindenütt. De hétvégére már tényleg tavaszt mondanak. Annyira bizakodó vagyok! :) 

Este aerobicra mentem és a városban váltottuk egymást Petivel autó ügyileg. Én bementem a fitness teremig, ott pedig Ő ült vissza és hazakocsizott.
Az aerobic pedig fantasztikus volt!!! Egészen más úgy menni ugrálni, hogy az ember előtte aludt 2 órát. Az az alvás is annyira pihentető volt... Csuda jó érzéssel ébredtem! :) Na de tényleg: Persze a zene is szuper volt, mint minden kedden és csütörtökön, de ma valahogy még mozgékonyabb voltam. Nem fáradtam el olyan hamar és nagyon élveztem minden egyes mozdulatot. Táncoltam a zenére, szökelltem és mosolyogtam. :)

Szerda:

Ma itthon maradtam szabizni... Mára rendeltem ugyanis a Sütinek való tápokat. Még mindig a nagyobb kiszerelést részesítem előnyben, mert úgy sokkal jobban megéri. Ezért most 30kg táp figyel a kamrában. :) Viszont reményeim szerint ez majd októberig kitart. Ám 2 gubanc is adódott ezzel kapcsolatban. Először is, hogy már a rendelésre ráírtam, olyan zacsit hozzanak, aminek a lejárata meghaladja a 2010. októbert. Ennek ellenére a 2x7,5kg-is zsák csak júliusig jó. Mikor néztem, már mondta is a nő, hogy ezekből az ízekből egyszerűen nincsen tartósabb... Hááát, na mindegy - mondtam -, ha a nagy 15kg-os tovább jó, akkor legyen. És ekkor vettem észre, hogy nem is olyan ízűt hoztak, mint rendeltem. A kocsiban csirkés volt, Én meg már nem szeretnék Sütinek olyat adni... Ezért is rendeltem bárányosat. A nő megint sűrű elnézések közepette mondta, hogy akkor visszajön, ha itthon vagyok még délután is. Hát tényleg jó volt, hogy egész napra szabiztam ma...
Ja, és most jut eszembe, hogy még a rendelt jutifali sem pont az, amit kértem... Ugyanis kétféle van belőle. A "normál" és a light. Persze, hogy light-t kaptuk. Ezért már nem is szóltam... Mindegy... Még azért nem írom le őket teljesen, de most vesztettek egy kicsit a renoméjukból. Pedig eddig mindenkinek csak dicsértem őket. Na mindegy...

Amúgy semmi különöset nem tettem itthon. Mostam egyet, majd az íróasztalomon raktam rendet és kiszelektáltam egy csomó tavalyi, lejárt prospektust meg ilyeneket...

Délután pedig végignéztem a következő videókat (katt), majd elolvastam az egész oldalt. Fantasztikus módszert "találtam" a kutyák nevelésére, illetve "kezelésére". Köszönet érte Fifi-gazdinak!!! :) Ajánlom minden kutyagazdinak!!!
Délután el is kezdtem nevelni Masnit. Mondjuk már nagyon sok mindent tud, iszonyatosan figyel és gyorsan tanul. A mai történet: Mikor ki akarnak menni (mind két kutty), azt általában nyüszítéssel és ajtóra ugrálással jelzik. Már ezzel is van nem kis probléma, de most az utána lévő viselkedésre koncentráltunk. Szóval mondtam nekik: ül! És Ők leültek, mert ezt már gyakoroltuk. Aztán emeltem a kezem a kilincshez és már ugrottak is megint fel. Ekkor elmentem az ajtótól és leültem. Kb. 1 perc múlva mentem vissza és "lejátszottuk" ugyanezt. Majd mikor már nem ugrált Süti, akkor Ő kimehetett. Ám Masni nehezebb esetnek bizonyult. Vele sokkal többször kellett ezt megcsinálni. Mikor elmentem az ajtótól, Ő csak sóvárogva nézte Sütit, aki már kint rohangált. Ám egyszer csak leesett neki, mert szuper okosan viselkedett. Megint mondtam, hogy ül, majd emeltem a kezem. Ő még mindig ült. Majd nyitottam az ajtót és még mindig ült. És csak akkor indult neki, mikor kimondtam a "varázsszót: mehetsz!". Okoska manóka Masnika!!! :) 
Azért persze ezt még sokat kell gyakorolnunk és próbálom rávenni Petit is, hogy hasonlóan tegyen. :)

Kedd:

Asszem náthás lettem. :( Ezt bizonyítja az egyre pirosodó orrom, plusz az esti tüsszögésem. Még az aerobicon is sokszor álltam meg. Egyszer csak nem kaptam levegőt... :O Ennek ellenére mégis két órát maradtam. Annyira klasszisokkal jobb ez a keddi és csütörtöki alkalom, hogy szuper! :) Jó a zene, ezért az ember szívesen mozog rá!

Utána persze csak úgy vonszoltam magam a metróig, majd hívtam Petit, hogy indulhat értem. És Ő jött! Sietnünk kellett visszafelé, mert a gyorsforgalmi tele volt rendőrrel. Talán lezárták utánunk valamikor...? Mindegy, Mi hazaértünk rendben.

Peti mesélte, hogy mikor hazaért, hideg volt a lakásban. Na nem olyan vészesen, hiszen 22 fokot mutatott a termosztát. Csak ugye Mi nem ezt szoktuk meg. 22,5-re van beállítva, ezért 22  és 23 fok között ingadozik. Ám érdekes, hogy az ember még ezt az 1 fokot is megérzi. :O Mostanra már megint "meleg" van, ugyanis pont akkor kapcsolt be a fűtés, mikor Peti hazaért...

A Mi két rosszcsont, ám tündéri kutya manónk! :)
Megint eltelt egy év... Nagyon rohan az idő. :O Még most is emlékszem az első pillanatokra, mikor megismertük egymást, az első lépésekre, mikor hozzánk költöztek és megismerték egymást. :) Azóta igazi tesók lettek, figyelnek egymásra és ahogy egy barátunk mondta egyszer: egyik a másik nélkül olyan, mintha csak fél lenne... :)

BOLDOG SZÜLINAPOT DRÁGÁIM!!!

Nem mentegetőzöm, de sajnos nem gyűjtöttem külön képeket az elmúlt évről... :( 
Ám a következő kettőnek nem tudtam ellenállni: Imádom Őket!

 

A többi helyett nézzük meg, ahogy ma "átvették" ajándékaikat:

 

És rágcsa: :)

Tavaly így ünnepeltünk...>>

Hétfő:

Ünnep nap ám a mai. Persze van valami nőnap is, de Masni és Süti nem ezért kaptak ajándékot. 2 évesek lettek a manócskák. :) Hogy repül az idő...! 

Na de tényleg nőnap is volt. Főnökünk meglepett minket csomó mandarinnal és mogyoróval, ami pont passzolt is a gyümölcs napomhoz. :) Nagyon figyelmes főnök: mindig kapunk tőle ilyen fajta ajándékokat.
Aztán már csak úgy telt a nap. Semmi különös nem történt... Munka után aerobicra mentem. Háááát, ritka sz@r volt ez a mai. Igazándiból a zene miatt. Irtó unalmas, dallam nélküli tuc-tuc ment 1 órán keresztül. Erre aztán abszolút nincsen kedve mozogni az embernek. Este beszéltünk is róla Petivel. Érdekes, hogy hétfőn egyre kevesebben vagyunk a step-órán, míg kedden és csütörtökön alig férünk be a terembe. Persze más az edző! Nekem is jobban tetszik Dorka stílusa, aki kedden és csütörtökön van.

Na de mindegy... Túléltem, majd siettem haza, ugyanis ünnepeltünk. Mondjuk már a hétvégi túra is felfogható szülinapi "meglepi" ajándéknak a manóknak. Ám ma még rágcsákat is kaptak. Az egyiket már el is fogyasztották. :) Kiették a belsejét a golyónak és Süti még a "burkolatot" is magába tuszkolta. :D 

Vasárnap:

Ma végre túrázni mentünk! Azóta sajnálom a Tihanyi Beagle túrát, amit asszem 2 hete kihagytunk. Süti és Masni is nagyon ment volna, de akkor közbeszólt az időjárás. Ma viszont úgy döntöttünk, jöhet bármi, Mi megyünk és "letesztelünk" egy leendő Jack Russell túra útvonalat. A helyszín a Vértes volt, azon belül pedig Csókakő. Onnan indultunk és végül legyalogoltunk kb. 6-7 km-t, mire visszaértünk a vár alatti parkolóba. 

Az eleje kicsit viszontagságosnak indult, ugyanis Mi felmentünk a várhoz. A térkép jelzett onnan is le egy másik utat. Gondoltuk, majd ott lejövünk. Aztán mikor megláttam az eléggé meredek lépcsőt lefelé, minden korlát és biztosíték nélkül... Mondtam Petinek, hogy nincs az az Isten, hogy Én itt lemenjek. És mivel még Masni is igyekezett a talajhoz lapulni teljesen, úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk és a várat kihagyva egy sokkal könnyedebb utat választva indultunk neki az erdőnek. Huhh...  

Az idő csodás volt! Sütött a nap, néhol csicseregtek a madarak. Az út is kellemes volt, csak az elején emelkedtünk és a végén lejtettünk. Majd olyan lágy séta volt az egész egy igazán csodás, nyugis környezetben. Többször is találkoztunk más túrázókkal, akik mind egy szálig köszöntek nekünk. Jó érzés, hogy így üdvözlik egymást az emberek, valahogy fura is volt nekem, de... Mégis jó! :) Szóval mikor egy egész csapattal találkoztunk - talán egy gimis osztály lehetett -, pont akkor tévedtünk el egy picit. Konkrétan tovább mentünk az elágazásban, ahol be kellett volna fordulnunk. És ez a csapat pont ott ácsorgott, hát jól "megzavartak" Minket. :D

Süti és Masni nagyon élvezték az egészet. Irtó sokat szaladgáltak, szagláltak, bebújtak és fújtattak. Mindig nagyon okosan visszajöttek, persze ilyenkor virsli karikákat kaptak. Asszem láttam rajtuk, hogy boldogok, ugye látható az ilyen? :) Ettől persze Én is boldog voltam és még most is az vagyok. Büszke vagyok rájuk, mert nagyon figyeltek ránk, tényleg kötődik hozzánk ez a két rosszcsont. :) 
A vége felé bátorodott fel csak nagyon Sütemény, mikor már ugyanazon a szakaszon mentünk, amin indultunk. Ekkor csak ment, ment előre... Egyre gyorsabban, nózija a földön és látszott, hogy elkapta a szimatot. :) Ám egy kiáltásra azonnal visszajött! Bekapta a virslit, megnyalta a kezem és már robogott is újból előre. Ezt "játszottuk" ezen a kb. 1km-es szakaszon...

Hazafelé az autóban úgy eldőltek, de úgy... :D Míg odafelé valamiért Masnika nyugtalankodott, végig nyüszített, addig visszafelé már az első kanyarban aludtak. :) 

Ja igen, az időjárás: Hihetetlen volt, amennyire szépen sütött a nap. Felfelé igencsak izzadtam. Aztán egy részen egyszer csak esni kezdett a hó. Nem nagyon, csak olyan szállingózósan... Hamar ki is értünk ama felhő alól, nem törődtünk vele. Na de hazafelé az autópályán... :O Még lassítani is kellett, olyan hóviharba keveredtünk és csak ámultunk.
Hazaérve jött a másik döbbenet, mikor még mindig havazott. Még most is fehér az egész udvar... Pedig Én már beharangoztam a tavaszt és abból nem engedek! :D

Cicukról sajnos nem tudok sokat írni, mivel ma a kutyikról szólt a nap. Gondolom Zeusz, Vili, Ábel és Lola élvezték, hogy csak Övék a ház. Hogy buliztak-e vagy csak végre pihentek egy nagyot... Az Ő titkuk marad. :) 

Szombat:

Ma volt esedékes nagy és okos Zeuszunk éves oltása. Már napok óta mondogattam neki, hogy készülődjön, ma reggel mégsem láttam rajta, hogy olyan nagyon boldogan rohanna a hordozóba.
Mikor kikészítettem a hordozót az asztalra, Ábel gyorsan bele is bújt... :D Persze, hiszen Ő és Loli nagyon sokszor alszanak benne. Zeuszka viszont sosem. Azért csak sikerült be imádkozni, aztán Masnit is "elkészíteni" az útra.
Süti szegénykém itthon maradt. Nagyon okosan beült az ágyikójába, szépen lefeküdt, mint mikor dolgozni megyünk. Aztán mikor látta, hogy Masni bejöhet a garázsba, majd még a nyakörv hangját is meghallotta (gondolom), kicsit hisztizett az ajtó mögött. Szívem szerint Őt is vittem volna, de ugye minek... Semmi baja nincsen, nem hiányzik, hogy pont a rendelőben szedjen össze valamit!

No: Odafelé úton persze nagy nyávizások és nyüszítések között utaztunk. :O Aztán a váróban hirtelen mindenki megnyugodott. A rendelőben pedig egyenesen bátor lett Zeusz! :O Kis segítséggel ugyan, de saját maga jött ki a hordozóból és kíváncsian tekintgetett körbe. :) Egyáltalán nem félt, mászkált és igyekezett mindent megszimatolni. Pláne azt, ami Anna néni kezében volt. :) A vizsgálatot és az oltást is simán tűrte. Nagyon okos cica a Mi Zeuszunk!!! 
Utána Masni következett: Az allergiát tekintve egészen jól állunk. A hátsó lábai nagyon szépek és azt gyanítjuk, hogy a mellsők is csak azért csúnyábbak, mert nyalogatja. :( Ott van rajta a seb is, aminek meg kéne gyógyulni és akkor karban tudnánk tartani ezt a fránya allergiát az antihisztaminnal!
Na de a másik probléma a jobb hátsó lába, azaz a térde Masni manónak. Nagyon valószínű, hogy a térde nem jó a manónak, mert ott, Anna néni kezében is kiakadt... Alig nyúlt hozzá és kiugrott vagy mi... Szóval mozog a térdkalács asszem. :( Hogy honnan ismerős ez? :D
A javaslat, hogy mindenképpen sebésznek mutassuk meg. A legjobb, ha ugyanoda visszük vissza, ahol már voltunk. Ott megvan a röntgen felvétel is róla, stb, stb...Megpróbálom még a héten elintézni, majd meglátjuk... Édes manócskám, hogy fájhat neki és nem is panaszkodik.

Vettünk még kullancs elleni cseppeket és féreghajtót is, majd most már tényleg indultunk haza. Ja! Majdnem elfelejtettem leírni, hogy végre elvittük a Bagle-fajtamentés plakátját és vagy 20 kártyanaptárt a rendelő várójába. Ildi asszisztens segített kiragasztani a plakátot, még örült is, hiszen Ő a Németjuhász fajtamentők tagja. :) 

Itthon aztán gyors ebéd, majd bevásárolni indultunk. Még karácsonyra kaptunk egy vásárlási utalványt a kedvenc kertészetünkbe. Na most aztán jól a fenekére vertünk. (Így kell ezt mondani???) A lényeg, hogy elköltöttük az egészet, sőt még rá is fizettünk. :) Vettünk virágföldet, tőzeget, trágyát, gyomirtót és tápoldatot. Na meg egy kis nőnapi apróságot "Nekem" a kertbe. :) 

Délután pedig személy szerint pihiztem. Ha a konyha rendrakását nem számítjuk ide. Peti pedig a garázsba vonult festegetni. Szépen lefesti a komposzt léceit, aztán asszem majd még egyszer lefesti és már össze is lehet állítani. :)

"Röviden" ennyi... :)

Péntek:

Húú, de örültünk ennek a pénteknek! :) Mondjuk talán annyira, mint minden pénteknek... :D

Reggel bevásárolni indultunk a helyi kis festékboltba. A bevásárlást végül is elvégeztük és még jól is jártunk, de Én személy szerint elszomorodtam az októl. Végkiárusítás volt. :( Ami pedig azt jelenti, hogy a bolt megszűnik... Kicsit beszélgettünk a tulajjal és elmondta, hogy már nem éri meg pénzt fektetni az üzletbe, mert sok a rezsi és egyre kevesebb a vásárló. Elmondása szerint a multik "elszipkázzák" a vevőket. Ezzel egyet is tudok érteni, mégis bosszant, hiszen Mi nagyon szerettük ezt a kis boltot. Közel volt, nagy volt a választék kedves a kiszolgálás és nem utolsó sorban még olcsóbb is, mint a multi. Akkor meg mégis hol a probléma? Miért megy tényleg a sok vásárló a multikhoz? Talán igazságtalan ez így??? Hogy egy több, mint 10 éven át nyitva tartó és jól menő bolt be kényszerül zárni, ha boldogulni akar...?

Persze sok kérdést felvet ez, tanultam is asszem erről... Mégis kicsit úgy érzem, hogy ez nem jó út. :(

Na szóval: Reggel bevásároltunk, és több dolgot is vettünk, mint terveztük. Egyrészt mert olcsóbb volt, másrészt mert... megtetszett és még olcsóbb is volt. :)
Utána dolgozni mentünk, majd ma valahogy hamarabb is jöttünk haza. Mind ketten el tudtuk kérni magunkat egy kicsit hamarabb. Jó volt itthon lenni a manócskákkal.
Sajnos Masnika még mindig alig használja a jobb hátsó lábát, aminek enyhén szólva nagyon nem örülök. :( Holnapra összekészítettem minden papírt, oltási könyvet és leletet, aztán irány az állatorvos!

Szégyen szemre ma nem fotóztunk. :( 
Ám azért csak kerestem valamit...
Ábel manót, amint elismerését fejezi ki vacsi után:

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Csütörtök:

Picurka manócskánkkal mindig van valami gond... :( Nem is az a baj, hogy mindig baj van, csak szegény kis tündérkének tuti fájdalmai vannak... Ez elszomorít, aztán meg bosszant!

Szóval az van, hogy mikor reggel kiengedtük Őket a kertbe, akkor figyeltem, ahogy Masnika fut. Illetve annyira szembeötlő volt, hogy rácsodálkoztam. Konkrétan a jobb hátsó lábát nem tette le egy másodpercre sem, úgy futotta körbe a kertet. :O Azt tudtuk, hogy van vele gond, még ki is vizsgáltattuk, de akkor még csak kapkodta a lábiját... Amikor duplázik a lábával (nem tudom, hogyan kell ezt mondani), akkor használja mind a kettőt, ám ha egy picikét begyorsít és úgy kell futnia, akkor bizony három lábazik. :( Persze dicséretes, hogy akkor is ennyire ügyes, de ugye ez nem normális.

El vagyok keseredve... Most már biztos, hogy Ő is jön Velünk és Zeusszal hétvégén a dokinénihez. Amúgy is gondoltam megmutatni a sebes lábikóját, hát így most már véleményt is kérhetünk az ízületeit illetően. Anno azt mondták az egyetemen, hogy addig nincsen gond, míg nem kezd vékonyodni a lába, tehát asszem sorvadni azért, mert nem használja. Én nem akarok vészmadár lenni, de inkább megelőzném a bajt! Na majd meglátjuk...
Amúgy egy energia bomba ám! :) Semmi fájdalom vagy gond nem látszik rajta.

Többiek ehhez képest eltörpülnek, azaz nem történt semmi különös. Én ma 2 órán is ott maradtam az edzőteremben, majd Peti egészen eljött értem a metróhoz. Tündér Bogár! :D

Egyetlen mai képünk: Lolika cica...

 

Egy évvel ezelőtt...>>

Szerda:

És eljött a pihenős napom. Ma nem mentem tornázni, inkább haza jöttem mosni és manókázni. :) Na meg papírokat rendezgetni és lefűzni meg ilyenek...

Ezen kívül abszolúte semmi érdekes nem történt. Megrendeltem Süti tápját előre 6 hónapra. Hiába, de a nagy kiszerelés sokkal jobban megéri. Ezért jövő héten 30kg táp érkezik, amit teljes egészében Süti fog elfogyasztani. Persze idővel... :D

Este pedig mind két kutya manó kapott fogtisztító rágicsát, amit asszem 2 perc alatt el is pusztítottak. :O Cicuk tejcsit kaptak, ám utána Ábel köhögött... Remélem, csak a hideg tejcsitől és nem lesz komolyabb baja. Azóta a köhögés még nem ismétlődött és látszólag sincs semmi különös a vörös tündérünkkel. :)

Kedd:

A mai napból a fejfájáson kívül másra nem nagyon emlékszem. :( Igaz, hogy az említett fájdalom csak most este tört rajtam ki, mégis azért tartom "fontosnak", mert már lassan 2 hete, hogy - hellyel közzel, de... - fáj a fejem. :O

Már mikor a fittness terem felé ballagtam éreztem, hogy valami sajog ott legfelül... De gondoltam, egy kis mozgás nem árthat. A fenéket! Úgy, de úgy lüktetett, hogy majd beleszédültem. A végére kisebb sírógörcs kerített hatalmába, ám ekkor már örültem, hogy vége van. Pedig a mai óra olyan jó volt és követhető: sajnáltam, hogy néha csak a fejemet fogtam... :( 
Mikor a zuhanyzás után felhívtam Petit, már tényleg majdnem sírtam, a bal szememet fájt kinyitni. :O Azonnal mondta, hogy elém jön autóval, ne buszozzak, csak várjak rá a Határ úton. Még egy bogyót is hozott! Nagyon köszönöm neki!!! :) 

Rólam ennyit, azért nem kell megijedni, csak asszem a mai ugrálást ki kellett volna hagynom. És akkor nem hatalmasodott volna el...

Itthon? Masnikával nem bírunk. Az allergiájáról van szó és a lábán lévő sebről.
Már egy hónapja szedi megint az antihisztamint, ami úgy néz ki, egész jó, mert nem vakarózik, már nem is olyan piros a bőre. Ám a jobb mellső lábán a seb nem tud meggyógyulni, mert Masnika nyalja... Szinte állandó jelleggel. :( Konzultáltam ám Anna nénivel is, aki tölcsért ajánlott. Nagyon nem akarom/akartam! De ma este nem láttunk más megoldást: elővettem egy neki méretezett tölcsért és feladtuk rá. (Igen, van itthon mindenkire való.) Na de azt a hisztit látni kellett volna. Egész testében reszketett, remegett, zihált és persze megpróbálta leszedni magáról... Iszonyatosan sajnáltam. Nem is bírtuk megnyugtatni, csak azzal, hogy végül levettük róla... Ez így kudarc szerintem, de... Majd még meglátjuk. Neki természetesen nem kudarc, azt az örömöt szintén látni kellett volna, mikor levettük a tölcsért és elraktam a szekrénybe. :)

És akkor jöjjön egy kép a Mi imádott kis manónkról:
Úgy beült... :)

Egy évvel ezelőtt...>>

Két évvel ezelőtt...>>

Hétfő:

Üres a fejem... Olyan szinten elfáradtam ma, hogy hihetetlen. :( Megint voltam aerobicon, ami szuper jó volt. Sokan köszöntek és üdvözöltek a teremben... Jó érzés. :) Ám a torna alatt bizony voltak olyan pillanatok, mikor úgy éreztem, mindjárt összeesem. :O

Egyébként mától megint szétválasztó diétázom. Ma fehérje nap volt, amit már vegyes érzelmekkel fogadtam. Egyrészt furcsa, de nem igazán kívánom a húst. :O A saláta persze jöhet dögivel, azzal nincsen probléma, de... Ma sajttal próbáltam meg fehérjét bevinni, bár tudom, hogy nem ez a legjobb módja. Csak ebéd után jutott eszembe, hogy gombát is ehettem volna... De majd legközelebb! :)

Mivel Én tornázni mentem, Peti egyedül jött haza. Azt mondta, a manók nagyon jól viselkedtek, még takarítania sem kellett a kutyik után. Este pedig elém autóztak a buszhoz, ahol Én berogytam az anyós ülésre... :D

Hát ennyi...

Vasárnap:

Sokat pihentünk ma. És annál kevesebbet dolgoztunk... :D Végül is miről szóljon a vasárnap, ha nem a pihenésről?
Mivel tegnap sokáig fent maradtunk, ma mind a 4-en visszabújtunk az ágyba. Hogy a macsik is bent voltak-e a hálóban, azt nem tudom, de szinte biztosra veszem. :)
Aztán picit kimentünk a kertbe drótozni: Ahova a repkényt (?) futtattuk álvány, a nagy szélben mindig kileng. Már tavaly elhatároztam, hogy odadrótozzuk a kerítéshez, így az is tartja majd. :)

Aztán ebéd, majd furminálás, utána alutasis, vasalás és már este is lett. :O
Most meg a netezésen kívül mind ketten filmet nézünk. A kutyik elmentek aludni... Ma hamar kidőltek. A cicuk pedig most kezdenek éledezni. Remélem, azért visszaalszanak, most nem akarom, hogy tornádózzanak. :O

A végére csak ideírom, ami foglalkoztat minket. Még csak terv szintjén van és annak is nagyon az elején. Szóval elhatároztuk, hogy tovább fejlesztjük a cicuk mászókáját, életterét. A nappaliban és a dolgozónál különböző méretű polcokat rakunk majd a falra, hogy azon mászkálhassanak. Esetleg a sarokba egy-egy pihenővel. :) Nézegettem a neten ilyen képeket és nagyon jó ötleteket találtunk! :)